Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-11 / 236. szám
ff P EJT HEcrei hírlap 1969. OKTÓBER U., SZOMBAT TÜSKEVÁR SÓMALOM A Somlóhegy tövében fekvő Tüskevár községben felkutatják a régi eszközöket, néprajzi érdekességeket A helyi múzeumban külön termet töltöttek már meg a község ősrégi mestermunkáival, a tüskevári fazekasok legrégibb készítméI nyeivel. Nemrégiben előkerült | az egyik régi munkaeszköz, a j kétszáz esztendővel ezelőtt j használt sómalom. Az egyszerű munkaeszköz favázból és ' két kisebb malomkőből áll, i kerekeit karfával mozgatták. Kőműves, ács, asztalos, tetőfedő, bádogos, víz- és fűtésszerelő, villanyszerelő, festő, parkettás, parkettacsiszoló, lakatos, (nyugdíjas is), autószerelő szakmunkásokat, E. 30Z kotrógépkezelöt, fehergépkocsivezetőt, kubikosokat, rakodómunkásokat, raktári segédmunkásokat, kőműves segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúko* is), takarítónőket és nyugdíjas éjjeliőröket azonnali belépéssel FELVESZÜNK. Munkásszállás díjtalan. Rendelet szerinti hazautazási költséget térítünk. JELENTKEZNI LEHETt A Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. Miivezetőképzo tmiolymoht indítunk KŐMŰVES, ÁCS SZAKMUNKÁSOK RÉSZÉRE, akik 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. A tanfolyam időtartama alatt kiemelt bért fizetünk. 44 ÓRÁS MUNKAHÉT, MINDEN SZOMBAT SZABAD. Vidékiek részére szállást adunk, különélést fizetünk, utazási hozzájárulást térítünk. JELENTKEZÉS személyesen: 43. sz, ÁÉV. Budapest XI., Dombóvári út 19. (4, 41, 43, 47-es villamossal). A Ferenc városi Ház- . gyárba felveszünk betonozó-elemgyártó, vasbetonszerelő szakmunkásokat, férfi, női BETANÍTOTT és segédmunkásokat. KIEMELT BÉREZÉS. 44 órás munkahét, minden második szombat szabad. Vidékiek részére szállást biztosítunk. Utazási hozzájárulást térítünk. JELENTKEZÉS személyesen: 43. SZ. ÁÉV. 2. SZ. HÁZGYÁRt. BP. IX., GYÁLI ÚT 37. (13, 51-es villamossal.) Állásfoglalás a tartási szerződésekről A tartási, életjáradéki és , öröklési szerződéssel kapcso- | latos hatósági eljárás né- j hány, állásfoglalást igénylő j kérdéséről közleményt adott ki a Minisztertanács tanács- i szervek osztálya. Mindenekelőtt figyelmet érdemel a szerződések bemutatásának, elbírálásának határidejére vonatkozó rendelkezés. A kormányrendelet ugyanis a nyilvántartásba nem vett régi szerződések bemutatását az eltartó kötelességévé teszi, az új szerződéseknél viszont ilyen kötelezettséget kifejezetten egyik szerződő félre sem ró, hanem a szerződéseket az eltartott lakóhelye szerint illetékes , államigazgatási szervnél kell bemutatni. Az eltartó tehát a bemutatási kötelezettséget nem háríthatja az eltartottra, s ez utóbbi az eltartó mulasztása miatt hátrányt nem szenvedhet, ugyanakkor nincs akadálya annak sem, hogy a szerződést az eltartott mutassa be. Az igazgatási osztály tehát a jóváhagyás kérdésében köteles határozatot hozni, ha a szerződést akár az eltartott, akár a meghatalmazottja mutatja be. Az igazgatási osztálynak a szerződés bemutatásától számított 30 napon belül határozatot kell hoznia, s ezt a határidőt az ügyfél egyidejű értesítése mellett az igazgatási osztály vezetője egy ízben, legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatja. A határozat időben történő meghozatalára és gyors kézbesítésére különös gondot kell fordítani, mert ha ez 60 napon belül nem történik meg, a szerződést jóváhagyottnaik kell tekinteni akkor is, ha az igazgatási osztály egyébként a szerződést nem hagyta volna jóvá. A közlemény végezetül megemlíti, hogy kizáró jogszabályi rendelkezés hiányában a jogi személy által kötött élet- járadéki szerződés hatósági jóváhagyásának nincs akadálya. DANAMID Ismét új termékkel jelentkezik a piacon a nyergesújfalui Viscosagyár. Befejezték a próbaüzemet és megkezdték a termelést az NDK- ból vásárolt lánchurkoló gépekkel. Naponta 4500—5000 négyzetméter szövött danamid selyemkelmét gyártanak és azt 6—8 színben, 8—10 különböző nyomott mintával hozzák forgalomba. A nagyon tetszetős, jó minőségű szintetikus anyagot főleg a lőrinci vattagyárnak, és a paszománygyárnak szállítják steppelt, illetve hímzett pongyolák gyártásához. Statisztikus a képernyő előtt A televízió műsorai iránt változatlanul nagy érdeklődés nyilvánul meg nemcsak a nézők, hanem a statisztikusok részéről is. Mint ismeretes, a televízió a legtöbb időráfordítást igénylő művelődési és szórakozási eszköz, s nem véletlen — a felmérések adatai is ezt bizonyítják —, hogy a televíziótulajdonosoknak csak kis hányada — mindössze 4,3 százaléka — néz meg minden műsort. Igaz, a budapestiek és általában a városiak közül lényegesen többen vannak, akik szinte a teljes műsoridőt a televízió előtt töltik —, 9 százalékuk — sőt, a saját televízióval rendelkező, kevéssé iskolázottak körében még a 20—22 százalékot is eléri ez az arány. A televíziónézőknek mintegy a fele heti 3—15 órát tölt a képernyő előtt. Budapesten és a négy megyei jogú Városban a televíziónézők csaknem harmadrésze általában heti 3—9 órát át figyeli a műsort, míg a kisebb városokban és községekben a készüléktulajdonosok többsége alig 3 órát fordíthat hetenként erre a szórakozásra. A statisztikusok a tv-műso- rok kedveltségit is megvizsgálták. Érdekes tapasztalat, hogy a színházi közvetítés a 39 ■százalékos „népszerűségi’ aránnyal” megelőzi a sportközvetítéseket, amelyeket a készüléktulajdonosok 30 százaléka néz meg rendszeresen. Az ifjúsági témákat a nézők alig 10 százaléka jelölte meg kedvenc műsoraként. Igen tanulságos a televízió- nézők érdeklődési körének lakhely, valamint iskolai végzettség szerinti vizsgálata. A budapestiek, bár mozival a legjobban el vannak látva, a játékfilmek vetítését igénylik leginkább, utána a színházi és a sportközvetítések, valamint a tv-híradók állnak előtérben. A vidéki városok lakossága a színházi közvetítéseket és a játékfilmeket kedveli jobban, s a falusi nézők is főleg ezeket nézik meg. Iskolázottság szerint: a legalacsonyabb végzettségűek igénye szinte minden műsorfajtánál alatta ^naradt, vagy éppen csak elén az országos átlagot; az érettségizettek főleg a színházi és sportközvetítéseket, továbbá a vetélkedőket nézik szívesen, az egyetei mi végzettségűeknél kiemelke- j dik a tájékoztatás, az ismeretterjesztés, az irodalom és a komoly zenei műsorok iránt I érdeklődők aránya. Drágább anyagot csak a rendelő beleegyezésével használhatnak fel az építővállalatok Gyakran előfordul, hogy_ az építővállálatok drágább építőanyagot használnak fel, mint ahogy azt a költségvetésben tervezték és ilyenkor viták keletkeznek arról, hogy a rendelő köteles-e megfizetni a többletköltséget. A Központi Gazdasági Döntőbizottság Elnökségi Tanácsa most állást foglalt a kérdésben. Eszerint a szerződésben kikötött összegtől ilyen esetben is csak akkor lehet eltérni, ha ahhoz a megrendelő előzőleg hozzájárul, vagyis a szerződést módosítják. Éneikül még akkor Is csak a költségvetésben előirányzott, a szerződésben kikötött árra tarthat igényt a kivitelező, ha a drágább anyag felhasználását műszaki okok indokolják. A műszaki tervdokumentáció felülvizsgálata és az árban való megállapodás során ugyanis az ilyen helyzetekkel számolnia kell a kivitelezőnek. Ha az ok utólag keletkezik, úgy a drágább anyag felhasználását a megrendelővel előzetesen meg kell tárgyalni és a többlet- költségben meg kell egyeznie. Ilyen megegyezésnek számít az is, ha a megrendelő az építési naplóból vagy más módon tudomást szerez a költségesebb megoldási szándékról és azt hallgatólagosan tudomásul veszi. Előfordulhat, hogy a drágább anyag alkalmazása elkerülhetetlen, s az építővállalatnak nincs más választása, mint ez a megoldás, akár a megrendelő értesítése nélkül is. Ha ilyen esetekben a felek megegyezni nem tudnak, úgy a Központi Gazdasági Döntőbizottság a Polgári Törvény- könyv megfelelő rendelkezései alapján hozza meg határozatát. ' A Központi Gazdasági Dön- j tőbizottság állásfoglalása a I vállalatokat érinti. Az Igazságügyminisztérium elvi ősz-* tályán azonban elmondották» hogy a magánépíttetők esetében is hasonló gyakorlatot követnek a bíróságok. Drágább építőanyag felhasználása címén magasabb árat a magánépíttetőknek is csak akkor lehet elszámolni, ha abban előzőleg megállapodtak, kivéve, ha az ár emelését valamely jogszabály vagy annak megváltozása indokolja, például az, hogy emelkedik valamely építőanyag hatósági Szlovák népszokások és dalok Szlovák népi együttes alakult csütörtökön Szarvason. A 35 tagú együttes többek között a régi, lassan feledésbe menő helyi népszokásokat és már csak az öregek ajkán élő szlovák népdalokat gyűjti össze és dolgozza fel. A nemzetiségi hagyományok felkutatásában és főleg a népdalgyűjtésben az együttes 60—70 éves tagjai saját „repertoárjukkal” is segítenek. A szlovák táncokon és népi játékokon kívül szlovák szerzők egyf el vonás os darabjait is műsorára tűzi majd az együttes. Hallott már Tornáról? Itt élnek közöttünk, nekem az a gyanúm, hogy meglehetősen felületesen ismerjük őket. Jelenlétüket nem viseljük még el olyan természetességgel, mint a párizsiak, de már nem csodálkozunk rájuk. A színes bőrű ember nem kuriózum Budapesten. Ez a kongói fiatalember sem. Hat éve él itt, szépen beszéli nyelvünket, sok. barátja van és eléggé ismert valaki. A neve kissé hosszú; Gabriel Bonaventure Kwasi Zamaku De Souza. Éjféltájban keresi a kenyerét; akkor lép fel a Hajó és a Revű bárban. Jó énekes. Története Kinshasában kezdődött. Az apa főkönyvelő, a család jól él, a lakásból nem hiányzik sem a televízió,,sem á kenyérpirító, szeretik a jó ételt, a kellemes italokat, a kitűnő cigarettákat és nem politizálnak. A kongói középosztály tipikus esete. Ilyen miliőbe született bele Gabriel, s eleinte semmi jel nem mutatott arra, hogy az ő élete másképp alakul.. — Azt mondják már egyéves koromban szerettem a zenét. Ez abban nyilvánult meg, hogy sorra törtem apám kedvenc lemezeit. — Kezdetnek nem rossz. De hogy folytatódik? — Gondtalansággal. Tanulmányaim során ugyan volt egy kis nézeteltérésem a reáltárgyakkal, de nem származott belőle tragédia. Ráadásul jól futballoztam, ifjúsági válogatott voltam és mint ilyen, ismertem meg Magyarországot. Istenítettem Puskást és mélységesen felháborodtam, amikor elvesztették a világbajnokságot. — Hogy került Magyarországra? — Akkoriban annyi rosszat hallottam róla, hogy ez kiváncsivá tett. Elhatároztam, hogy Magyarországra jövök tanulni. — Mit szólt hozzá a család? — örültek. Különösen akkor, amikor megtudták, hogy a Közgazdasági Egyetemre vettek fel. Apám ugyanis minden áron kereskedőt szeretett volna belőlem nevelni. — Amit most csinál, az meglehetősen távol esik az atyai vágytól. Beszélgetésünk során most először komorodik el az arca. — Igen. Három évig tanultam az egyetemen és közben kiderült, hogy semmi érzékem nincs a kereskedéshez. Ha példákat mondanék, hogy miből jöttem rá, valószínűleg kinevetnének. Nem volt más választásom, mint a zene. Ez életem egyik lényege és miután otthagytam az egyetemet, énekelni kezdtem. — Nem volt elhamarkodott lépés? — Nem bírtam tovább. De ne higgye, hogy az érvényesülés az énekesi pályán olyan könnyű. Különösen akkor, ha az embernek komoly céljai vannak. Blues-énekes akarok lenni. És szeretném feldolgozni a kongói zenét, mert nagyon szép és még nem ismeri a világ. — Apropó, Kongó. Mikor szándékozik hazamenni ? Sóhajt. Fejét lehörgasztja és hallgat. Később így szól; — Mennék én, de ez nem olyan egyszerű. Tudja milyen most ott a helyzet? Eeszállnék a repülőgépről, integetnék a szüleimnek és a kopók már vinnének is, ki tudja hová. Odahaza nem szeretik azokat a négereket, akik gondolkodnak is. Ha azt mondom, hogy tíz éven belül hazamehetek, sajnos, nagyon optimista vagyok. — Tíz év?! Keserűen nevet és legyint. — Ki csinál ott változást, mit gondol? A nép rettenetesen szegény, primitív körülmények között él, olvasni sem tud. A középosztályt lepénzelik. Azt a néhány lázongót, aki mást akar, lehetetlenné teszik. — Dehát mégis felnőtt egy fiatal, tanult generáció. — Fel, de külföldön. Belgiumban, Párizsban és Amerikában. Amikor végeznek az egyetemen, állást és lakást kínálnak nekik, mondván: „Hazamehetsz, de minek, jobb itt neked, ott nulláról kell kezdeni.” És maradnak. Kongóban pedig a fehérek vezetnek. — Szomorú. — Az. Hallott már valamit Tornáról? Nem? Ez a gazdag fiú Amerikában, majd Párizsban végezte az egyetemet. Forradalmár lett és hazament, hogy változtasson az ottani lehetetlen állapotokon. Járta a falvakat, tanította az embereket. Ez a fiú következetes volt és becsületes. Hamarosan egyedül maradt, állásától megfosztották, a családja kitagadta. Az országból nem engedik ki. Egyszerűen nem tud .mit csinálni. Az a csoda, hogy még nem halt éhen. — ön szerint semmi remény a változásra? — Egyelőre. Ha lenne, én is mennék, dehát ez kész öngyilkosság. Itt biztonságban vagyok. Nehezen szerzett önállóságomat és gondolkodásom szabadságát nem fenyegeti senki. Készülök arra a pályára, amelyre elköteleztem magamat. De ha időnként elszo- morodok, akkor hallgatom Ray Chariest és Mahalia Jack- sont. — Ök a vigaszai? — Nemcsak ők. Gyere, megmutatom legnagyobb örömömet. Bevezet a másik szobába, ahol egy háromhetes apróság alszik csendesen. — A fiam. Ilankóczi Sándor
