Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

PESJ HEGY Ei yeí 4/>ß m 1969. SZEPTEMBER lt., CSÜTÖRTÖK A170 forintos harisnya Szerény keresetű családanya létemre azt hiszem, én járok a világ legdrágább harisnyájá­ban. Gondolom, Elisabeth Tay­lor, vagy az angol királynő sem feszít olyanban, amelyből egy pár 170 forintot érne. Én viszont ilyet hordok. Nem mintha mindenáron feltűnni szeretnék. Csupán van egy leánygyermekem, aki önálló keresettel még nem, viszont húsz kerek évvel rendelkezik. A szóban forgó leányzó jó két héttel ezelőtt csábító ajánlatot tett. Barátnője Párizsban járt, csodaszép harisnyákat hozott. Fél tucat egy díszes dobozban mindössze 170 forintot kóstál. Ha megvesszük, legyen belőle négy pár az enyém, kettő az övé. Némi habozás után le­szurkoltam a 170 forintot, más­nap jött a valóban nagyon szép áru. Jóságos voltam és a hat párat igazságosan megfeleztem. A nylonokat elraktam azzal a boldog tudatital, hogy felőlem Jöhet az ősz! Eljött. Miután fázott a bo­kám, benyúltam a díszdoboz­ba. Aztán könyökig vájkáltam benne. A mélyén lapult egyet­len pár párizsi harisnya, még szűz állapotban. Minek részle­tezzem. Lányos mamák máris tudják a történet végét. Ez az egy maradt nekem, a többiek két hét alatt szemfelfutott rok­kantakká váltak Zsuzsám jó­voltából. így került ez a szép mogyo- rószínű itt a lábamon kerék egyszázhetvenbe. k. m. Ezt gyakorolni kell! Foto: Urbán Tizenhárom évig a padló alatt „Ejtőernyős“ bukósisak A Tatabányai Műanyagfel­dolgozó Ktsz-ben elkészítették az első sorozatot az újfajta bu­kósisakból. Az új terméket a Csepel Kerékpár- és Motorke­rékpár Nagykereskedelmi Vál­lalat rendelte meg a tatabá­nyai üzemtől. A fehér színű, új típusú műanyag fej védő az ejtőernyőssisakhoz hasonlít. Viselete kényelmesebb, mint a régié, mert szellőztetőt építet­tek bele és tulajdonosa tarkó­ját és arcát is jobban védi. Újdonság, hogy a sisakra vil­lanó prizmát is szereltek, amely ha hátulról fény vető­dik rá, jól látható, élénk vörös [ínyei ívtlágít. Induló . it a nagykéreskedéími vál­lalat megrendelésére 600-at szállítottak le, de felkészültek a nagyobb tömegű gyártásra is. — A nagykőrösi konzerv­gyárban működés közben tekintették meg a Láng Gépgyár KISZ-esei a gyá­ruk által szállított paradi­csom-besűrítő vonalat. Madacsay Béla csiemdőrszá- zadost 1955. áprilisában tízévi börtönre ítéülték. ötvenéves volt, amikor a váci fegyház kapuja becsapódott mögötte. 1956. október 26-án az ellen­forradalmárok megostromolták a szürke épületet és a zárka ajtaja kinyílt Madacsay előtt. Titokban Gyömrőre utazott feleségéhez. Az asszony elhí­resztelte, hogy férje nyugatra disszidált. Házukra két bejára­tot csináltatott, a szoba padló­zatát felszedte, és egy köbmé­ternyi gödröt ástak a helyiség­ben, búvóhelynek. Tizenhárom évig bujkált a megszökött bűnös. 1969 nyarán a Pest megyei Rendőr-főkapi­tányság politikai nyomozói ér­tesültek a titkos lakóról és gondos, alapos munkával ké­szültek a volt csendőrszázados kézrekerítésére. Egyik reggel, fél nyolckor rajtaütöttek a házon. A szoba gödrében ott remegett a lelep­lezett Madacsay. Rövidesen visszakerült Vác- ra, hogy hosszú időre ismét foglya legyen a szürke falú I háznak. M Évadnyitás — ifjúsági klubban Játék és muzsika 10 percben „Csevegés” a rakétákról Ifjúsági klub, tizen, huszon- jjúatleai; ti ,van'"már, ahol müvéTőcíasl háj s egy Ielikes, jó szervező. Da­bason több mint öt éve műkö­dik kiváló eredménnyel a szó­nak nemcsak dicsérő, de konk­rét értelmében is, tavaly kapták meg ezt a címet hivatalosan. Varga László klubvezetőtől most az iránt érdeklődtünk, mit és hogyan tesznek a meg­tisztelő cím megőrzéséért, s mi változik az előző év program­jához képest? — A kérdés jókor jött, hí- szén a „szenzáció” erejével GARANCIÁVAL JAVÍT, SZEREL GYORS, OLCSÓ. MEGBÍZHATÓ KÉRJÜK, FIGYELJE KÖRZETI DOLGOZÓINK NÉVTÁBLÁJÁT a vásáron felvilágosítás, megrendelés­felvétel o 30/a pavilonban. Mindennap nagy értékű szolgáltatási utalványt aj ándékozunk hatott a bejelentés, plágium is meg*' csináljuk a rádiónak most már nagyon népszerű műsorát „há­zi” kivitelben. Vagyis, havon­ta egyszer, vagy kétszer meg­rendezzük itt a klubban a „Já­ték és muzsika■ tíz percben” vetélkedőt Az első „adásra” ma kerül sor. Van egy olyan érzésem, hogy mindenki itt lesz. — Azaz? — ötven fiatal tagja a klu­bunknak. jobbára bejáró dol­gozók. Szabad idejük tehát nem sok vám, mégis nagyon szépein és sokat dolgoznak. Fő­leg a Pódium tagjai; irodal­mi színpad, azaz inkább fel­olvasó színház ez, minden két hétben tartanak előadást. Most, 20-án a Néphadsereg napja alkalmából adnak majd műsort. De az újdonságokról kérdezett! Tavaly volt egy so­rozatunk, az „Ürrandevú”. En­nek folytatása lesz most a „Csevegés a rakétákról”, azaz az Apolló 11 program. Cseve­gés, mert azt szeretnénk, ha a meghívott eladókkal olyan közvetlen hangulat alakulna ki, hogy a részvevők bátran kérdezzenek, vitatkozzanak. S talán még egy érdekesség: csa­] ládi estéket rendezünk majd, í ahol a fiatal házasok, kisma- I mák, fiatalasszonyok választ í kaphatnak az őket érdeklő, családi vonatkozású kérdések­re, s ezentúl a névadó ünnep­ségeket is „klubon belül” tart­juk majd. — V — Évadnyitó a Csepel Autógyárban A Csepel Autógyár művelő­dési házában szeptember 13- án tartják az ünnepélyes szín­házi évadnyitót. Németh László Széchényi című darab­ját mutatja be a Nemzeti Színház gárdája. A folytatás méltó lesz a megnyitáshoz, szeptember 20-án, szombaton a Déryné Színház Tamás Áron: Énekes madár című színművét viszi pódiumra. ÜJ KUTAK A ZALAI OLAJMEZON A Dunántúli Kőolajtermelő Vállalat az idén Nagylengyel­ben és környékén újabb ter- melőkutakat állított üzembe. A 28 fúrásból 15 bizonyult eredményesnek és ezek a ku­tak az év első nyolc hónapjá­ban 26 000 tonna kőolajat ad­tak. Úszómedence a Velencei-tóban Űj létesítmények egész sora várja jövőre a Velencei-tó partjaira látogatókat. Agárdon, a tó „fővárosában”, elkészült az új szabad strand, ahol a gyermekék is biztonságosan fürödhetnek. Részükre ugyan­is külön kis medencét határol­nak el. Ugyancsak Agárdon építik fel a tó első úszómeden­céjét. A gondosan kikotort 25 méteres medencében — amé- lyet három oldalról fal, egy oldalról rács választ el a tótól —, versenyeket is lehet majd rendezni. A „pecások" örömére elké­szül a horgószkikötő, s birtok­ba vehetik új kikötőjüket a vitorlázók is. Kevésbé látvá­nyos, de rendkívül hasznos létesítmény az ugyancsak jö­vőre elkészülő, 520 méter hosszú partfal, amely a tó romboló hatásától védi a par-, tot. TISZASÜLY Házi rizshántoló malom Tiszasülyön az ország leg­nagyobb rizstermelő állami gazdaságában az idén több mint kétezer holdon termelik a vidéken jól bevált Dubovsz- ki-rizsfajtát. A vidék „aranya” eddig szépen fejlődött, az ál­lomány sűrű, s a hűvösebb augusztusi periódus ellenére erőteljes a kalászolás. Előze­tes becslések 15—16 mázsa kö­rüli holdankénti hozammal számolnak. A gazdaság megkezdte a fel­készülést a betakarításra. A termést hat jugoszláv, Kon­dor;-típusú rizskombájnnal aratják, csépelik. A gépesítés­sel két-három héttel megrövi­dül a betakarítás ideje. A gaz­daság saját, házi rizshántoló malmot is építtetett és egész termését itt dolgozza fel. A rizs malomipari „melléiHer­mákéból”, a hántolásnál ke­letkező rizslisztből mintegy negyven mázsa takarmány ki­egészítőt nyernek. Földieper, málna — másodszor A bőséges nyár végi esőzé­sek hatására másodszor is termést hoztak a homoki föl­diepresek, málnások. A Kecs­kemét környéki epresekben beérett az illatos tavaszi gyü­mölcs. A málnásokban is sze­dik a másodtermést. S a bő utótermésből még a piacra is jut. K ét hét, három? A napok összeérnek. Nincs reggel és este. Napkelte, nap­nyugta. Csak sötétség. Vastag, áthatol­hatatlan kötés a szemem, s elsötétített szoba. Amikor először érezte a szúró fájdalmat a szemében... Nem szóit senki­nek. A laborban ment minden a maga út­ján, ő a legutóbbi vizsgálatok összesítő jegy­zőkönyvét böngészte, s közben hallgatta, ho­gyan viccelődnek a többiek. Másnap ismét a szúró fájdalom. De már kibírhatatlanul. Is­métlődve. Végül pedig a döbbent fölismerés: néz a szemévelj de nem lát. Eltűnnek a be­tűk, Nem látja a bútorokat. Képtelen tájé­kozódni. Először'csak halkan mondta ' ki: gyerekek, nem Iátok'; Hallották? Valaki fe­lelt: régen mondjuk neked. Ha látnál, már Nobel-díjad lenne, mert fölismernéd az ioni­záció lépcsőit... Nevetett? Igen, igyekezett nevetni. Ügy emlékszik. S utána a kétségbe­esett- sikoltás. Az ő hangja lett volna? Gye­rekek, úristen, nem látok, megvakultam ... Rohanó léptek. Valaki megfogja a karját. Béla? Igen. Nyugi, öregfiú — ezt hallja. Az orvos. Megismeri a hangját. Üljön le — mondja az orvos. Hová? Ügy remeg a hang a levegőben, mint haldokló utolsó kiáltása. Ho-vá? Az orvos mormog. Bocsánat. Persze, nem lát. Kitapogatja a széket. Az orvos a szeméhez nyúl. Nem fáj. Retinitis — hallja. Azután: semmi baj. Minden rendben lesz Mentő. Egy idegen, elcsukló hang, mely be­lőle bukik ki:, telefonáljatok Verának. 1 Ne ijesszetek rá. Már nem is magáért remeg? Az asszonyért? De hiszen ő vakult meg, nem az asszony! Hát mégsem önző? Az a fontos, hogy Vera ne ijedjen meg? Mi a fontos most egyáltalán? Retinitis? Re-ti-ni-tis ... Retina — ideghártyá, ezt tudja, még a kö­zépiskolában megtanulta. A retinitis akkor valami ideghártya sérülés lehet. Várjunk csak. A kollégiumban együtt volt mediku­sokkal. Igen, igen! Megvan. Ideghártya gyul­ladás. Mi okozza? Hát miért nem lehet megkérdezni az or­vost? Miért csak dünnyögnek ilyenkor az orvosok? Miért hagyják a rémületet elural­kodni rajta? Érzi minden porcikájában. A félelmet. Vak lesz. Nem lát többé. Oda min­den. Az intézet, a labor, a jósolt és vágyott siker. „Az ionizált gázok viselkedésének ta­nulmányozásáért..Milyen kedves vicc volt, amikor a többiek átnyújtották a maguk szerkesztette, rajzolta oklevelet! Vicc, de volt benne a szemérmes elismerésből is. Tud­ta, érezte. Mert azért kilenc év alatt össze­hoztak ezt-azt itt Ok huszonhatan. S persze, a társosztályok. Az intézet. Amit a magáénak érzett, holott egy volt az ötven laborvezető közül. Kutatócsoport. A mentőben: kérem, mondja meg, ha vak leszek. Elég erőm van, hogy elviseljem. A mentőorvos — vagy csak az ápoló? — düny- nyögő hangja: pihenni fog, ne nyugtalankod­jék. ö ordít. Nem azt kérdeztem, hogy mit fogok csinálni! Azt, hogy mi lesz velem, er­re feleljenek. Ordít. Ö. Soha nem emelte meg a hangját, még a legidegesebb pillana­tokban sem. Most mégis. Hát ilyen hamar ledob mindent magáról az ember? önfegyel­met, konformista beidegzettségeket? Kórház. Legalább megmondják, melyik. Támogatják, terelgetik. Fölveszik az adatait. Hát nem lehetne másként? Neve, születési éve, anyja neve, lakhelye, foglalkozása, ki az a hozzátartozó, akit értesítsenek ... Mi­kor értesítsék? Ha mi történik?! Ordítani szeretett volna, rávemi az asztalra..., de hol az asztal. Valahol előtte. Valahonnét egy verstöredék: szám vagy csak a kartotéko­kon ... hát tényleg ilyen precíz lenne a gé­pezet, hogy még ilyenkor sem ereszti ki fo­RETINA gaskerekei közül? Már meghalni sem lehet úgy, h-ogy ne adminisztrálják? Dühe egy pillanat alatt elpárolgott. Meghalni? No, ész­nél legyünk. Ne hisztériázz — mondta ma­gának, megvetően. Te uborka. Ez volt az önkritika legsúlyosabb foka. Amikor ubor­kának nevezte magát. Vizsgálatok. Tolószék. hogy ne kelljen bot­ladoznia. Kérdések. Dolgozott-e ívfénnyel? Igen? Milyen szemüvegeket használt^ véde­kezésként? Megtalálhatók azök "á szenTüv-egeS: az intézetben? Igen? Megvizsgálják őket. Precíz kérdések, szenvtelenek, az orvos nyu­godt hangja, a rutin magabiztossága. Min­den bizonnyal ő is így kérdezne egy orvost, ha mondjuk arról faggatná: az izotópokat miként használták, tárolták ... Valahol föi- sejlett benne a rokonság melegsége. Mondja meg — kérdezte az orvóst — őszintén: mi lesz velem? Csönd volt, érezte, ahogy az or­vos fölméri tekintetével őt, a beteget, az embert, aki ösztönösen görosberándul a féle­lemtől, a rázuhanó súlytól, a megváltoztatha- tatlantól. A csönd, a kettőjük közptt feszülő dráma föloldásaként a kimért hang: elég sú­lyosan károsodott a retinája. Szünet. Maid megint a kimért hangsúllyal ejtett szavak: nem akarok hazudni önnek. Néhány hét után tudjuk csak megmondani, mi lesz. Szünet. Az orvos cigarettát nyom a kezébe. Rágyúj­tanak. Hallgatnak. Az orvos végül azt mond­ja: csodákra mi sem vagyunk képesek, ahogy önök, fizikusok sem. Jóslásokra még kevésbé. Most azon múlik minden, hogy mire képes az ön szervezete. Ez sztereotip mondat, de: igaz! Erre gondoljon. S arra, hogy szigorúan betartson minden utasítást. Azóta? Napok? Hetek? Hát mikor mon­danak valamit? Valamit: jót, rosszat. Bizo­nyosságot a bizonytalan, helyett. Vera. Itt van mindig, minden látogatási napon, be­szökik hozzá délelőttönként, bizonyára az orvosok csöndes egyetértésével. Amikor el­megy tőle, szinte hallja, ahogy a folyosón bőgni kezd ... ahogy odahaza sír, este, meg reggel, meg mindig... Mert itt olyan vidám akar lenni, olyan természetellenesen vidám. Színház? Aljasság lenne azt mondani: ne színészkedj. Az intéz-etbeliek is. Béla. Ká­roly. A gömbölyű Fekete. Angéla, a szépasz- szony. Beosztották egymás között, ki men­jen a „szegényéhez. A sajnálatnál nincs rettenetesebb. Éjszakánként — lehet, hogy odakinn süt a déli nap? — föl-fölmerüi benne a gondolat: mihez kezdhet vakon? Soha. egyetlen pilla­natra, sem jutott eszébe értelmes gondolat. Újra meg újra az dörömböl csak benne: le­hetetlen. Lehetetlen, hogy* ne menjen vissza az intézetbe, ne legyen ott a laborban, a töb­biekkel ... Amikor azt kérdezte az orvostól, csak annyit felelt: erről még ráérünk beszél­ni. Ráérünk. Ki ér rá? Micsoda nyugalom! Amikor az ember a megháborodás szélén áll. Retinitis. Vera elmondta: okozhatja tüdő­baj, szifilisz, más fertőző betegség, s ívfény tartós hatása. A laborban az ívfény olyan, mint parasztembernek a viharlámpa ... Re­tina: látó-' és idegsejtek alkotta hártya. Az emberi szervezet grammokban alig kifejez­hető része. Mégis: nélküle mivé lesz az em­ber? Feküdt az ágyon. Mint a hajótörött. Aki nem tudja, mekkora tenger, s hogy valara partot ér-e? De élni szeretne, s ezért mar­kolja görcsösen a nevetségesen semmi desz­kaszálat. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom