Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-06 / 206. szám
PEST UECYEI <cMtriap 1969. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT ^ galériák művészete Eljutná a galériákba, egyszerű: az ember belép közvetlenül az utcáról, akár egy üzletbe. Tehát a kiváncsi bemegy, magától értetődően körülnéz, majd ahogy elhagyja a helyiséget, máris folytathatja tovább útját, amelyet egy kis időre megszakított, mert csábította a galéria kirakatán át elétáruló látvány. Múzeumba, kiállítási csarnokba eljutni bonyolultabb: ez elhatározás kérdése, külön programpont — mert ugyan hány embert csábít a tekintélyes, jelentőségteljes, fenségesen pompázó épület — az előre elképzelt templomi csenddel és áhítattal —, hogy elhaladva előtte, csak úgy, a pillanat hatásának engedve belépjen Amennyire a galéria „leereszkedik” a köznapi közönséghez, annyira „elefántcsonttoronynak” bat a múzeum — különösen ha még ráadásul képzőművészetről van szó. Ezért a galéria felbecsülhetetlen értékű a festészet, a szobrászat, az iparművészet észrevétele számára. Budapesten, sajnos, nincs sok galéria — festőink és szobrászaink számához képest különösen nem —, de amennyi van, az általában lézengő kíváncsiakkal mindig megtelik. Jelen pillanatban a következőket lathatjuk galériáinkban: A Poór Bertalan-teremben Önálló kiállítás nem volt, nem is igen kíváncsiskodott be senki. A Dürer-teremben már többen nézelődj és gyönyörködhettek élvonalbeli grafikusaink rézkarcaiban. Gacs Gábor, Gyulai Liviusz, Stettner Béla, Kondor Béla és még néhány társuk egy-egy lapja bizonyára elősegíti, hogy a betévedők néhány nekik tetsző művészt megjegyezve, majdan utánamenjenek önálló kiállításaiknak is. A Ctők-galériában Bőd László képei rengeteg látogatót csábítottak. A művész hatásos színeinek vonzása alól nem tudtak kitérni azok sem, akik csupán néhány dísztárgy, szőnyeg, függöny vagy bútor vásárlása miatt tértek be. Bőd László, bizonyára virtuóz technikával kezeli az ecsetet, tobzódik a harsány színekben — vörös, piros, sárga különböző árnyalatai —, az árnyalatok átfutnak egymásba, helyettesítve a határvonalakat. Ábrázolásába — legyen az táj, utcarészlet vagy jellemezhetet- len emberalakok — frivol vidámság és dévaj karikírozás vegyül. A Derkovits-teremben Berki Viola tárlatát milliók láthatták, a tv galériájában. Aki csak a képernyőn nézte, az sajnálhatja, hogy a festőnő színei — hajdani gyermeki fantáziánk mesevilágának merész, de mégis visszafogott árnyalatai — ismeretlenek maradtak számára. Berki Viola világa annyira önálló, sajátos, hogy senkivel sem keverhető össze. A mesék látszólag naiv figuráival olyan gondolati mélységekig jut el, hogy kifejezhet szinte bármilyen elvonatkoztatott ' fogalmat, ami eszébe jut. Ha csak egy házat ábrázol, annak is gondolati mélysége van. A Mednyánszky-teremben, eddig is szinte ismeretlen, nagyon fiatal szobrászt fedezhettünk fel, Szőllőssy Enikőt. Különösen érmeivel hívta fel magára a figyelmet, amelyekkel olyan absztrakciókat fejezett ki — az éremművészetben nálunk szinte teljesen szokatlanul merész, „expresszíven absztrakt” formában — mint a Kozmosz erői, az Ember születése. Kisplasztikái nem az ember már unos-untalanul ismert formáit hangsúlyozzák, sokkal inkább a kifejezett gondolatok szolgálatába állva jellemzik elvonatkoztatott figuráit — A fal, Kiáltás, Kórus. Tulajdonképpen mü is az utcáról csábultunk be a galériákba, amelyeknek a képzőművészet észrevételében misz- sziós jelleget tulajdonítunk. Berkovits György WifMcXBOJO UfoiriBaT Bényeiek Gombán — Sagan csak tizenhat éven felül Forgószél a tv-ben E rovat a nyári szabadságok miatt csendesen majdnem kimúlt, de íme a bizonyíték, ma már szerkesztőségünkben mindenki helyén van, s íme a rovat feltámadott. Nos hát akkor kezdjük talán azzal, hogy köszöntőm az olvasót és a jövőben ismét megpróbálok a szórakozni, pihenni vágyó embernek egykét jó ötlettel szolgálni.-m Kezdjük talán a rádióval és a televízióval, hiszen nem lehetett nem felfigyelnem a gazdag hétvégi műsorra. Szombaton a Petőfi-adón Szentendrei festők tárlata 1969 Ez a címe annak a kiállításnak, amely vasárnap délelőtt 10,-kor nyílik a szentendrei Ferenczy Károly múzeumban. A reprezentatív tárlaton, amely már a szentendrei napok rendezvény sorozatának része, 32 művész, mintegy 60 képpel vesz részt. A kiállító festők valamennyien Szentendrét vallják hazájuknak, azok is, akik nem itt élnek, de dolgozni ide járnak. A kiállítás anyagát zsűrizők nagyon -elégedettek a színvonallal, a tárlat méltó a kisváros nagy művészi múltjához. Csak néhány nevet említünk, mely fémjelzi a festészet nagyszabású bemutatóját: Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Deim Pál, Göllner Miklós, Korniss Dezső, Anna Margit, Szánthó Piroska. A tárlatot, amely október 12-ig tekinthető meg, Petényi Katalin művészettörténész nyitja meg. Október 19-én pedig Kósza Sipos László szentendrei művész önálló kiállítását rendezik meg ugyanitt. Dali és az igazság Egyszer Salvador Dalinak, a híres spanyol extravagáns festőnek, tanúként meg kellett jelennie a bíróság előtt. Amikor a bíró megállapította a személyazonosságát, feltette neki a kérdést:-i- Mi a foglalkozása? — Festő — válaszol Salvador Dali, s felemelt hangon hozzátette: ' \ :' jj' ' — A jelenkor legjobb festője. A tárgyalás befejeztével az egyik barátja a szemére vetette: — Mondd, kérlek, hogyan tehettél olyat, hogy a bíróság előtt a világ legjobb festőjének nyilvánítottad magadat? A meglepett Dali így válaszolt: — Már bocsáss meg, de mégiscsak esküt tettem, és igazat kellett mondanom. Föld alatti folyók Az amerikai és az európai kontinensen dolgozó több geológiai expedíció egymástól függetlenül érdekes jelenséget tárt fel. Kiderült, hogy valamennyi nagy folyam — a Mississippi, az Amazonas, a Szajna, a Rajna, stb. — alatt néhány száz méter mélységben föld alatti folyók folynak, amelyeknek medre pontosan követi a felszíni medret, de a víz ellenkező irányban folyik. Ezenkívül a'föld alatti folyók vize sós. A feltevések szerint ezek a föld alatti folyók a tengerekben erednek, méghozzá a felszíni folyó torkolata alatt és a felszíni folyók forrásai j felé közeledve az ozmotikus jelenségek folytán fokozatosan I felszívódnak. A föld alatti folyók vize a vastag talajrétegeken áthaladva megédesedik. Az 1969—70-es tanévre PÓTBEISKOLAZAST tartunk IPARI TANULÓK részére, az alábbi szakmákban: kőműves, ács, betonozó-elemgyárfó, festő-tapétázó, burkoló, építőipari fehér munka, műanyagburkolóparkettás. Otthonban történő elhelyezésről, teljes ellátásról gondoskodunk, ösztöndíjat fizetünk. Munkaruhát és bakancsot adunk. Jelentkezés sürgősen, személyesen vagy írásban, 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoportjánál Bp. XI., Dombóvári út 19. (4, 41, 43, 47-es villamossal). 20.28-kor Reymont regénye rádióváltozatának folytatását sugározza a regénnyel megegyező címmel: Parasztok. Ugyanakkor a Kossuth műsorán 22.25-kor kezdődik és jóval éjfél utánig tart a Táncoljunk és a Melódia-koktél című műsor. Szombat estére a tévé műsor-szerkesztősége kellemes programról gondoskodott. 20.20-kor vetítik az ismert francia írónő, Francoise Sagan Olykor a hegedűk is ... című tévéjátékát, amely egy meglepő végrendelet körül forog, de mivel franciákról van benne szó, nem hiányzik belőle a pikáns szerelem sem. A tévé-híradó második kiadása után 22.25-kor pedig a közönség kívánságára Ingrid Bergman és Cary Grant főszereplésével vetítik a Forgószél című amerikai filmet. Szeretném kedves olvasóim figyelmét felhívni megyénk egyik jelentős eseményére: a szentendrei napok szombat esti megnyitására. A monori járásban mint mindig erre a hét végére is sok jó szórakozási lehetőséget biztosítottak a fiatalok részére. Szombaton 'Monoron bál lesz a művelődési otthonban, Üllőn pedig táncest ugyancsak a művelődési otthonban. Gombán pedig a bényei és a gombai ifjúsági klub közös estet rendez a gombai művelődési otthonban. Cesara Borgih... a reneszánsz Olaszország titokzatos alakja. Nos* Hermann Zsuzsa érdekes könyvet írtra titokzatos alakról, érdemes elolvasni. t Úgy tűnik, derűs, napsütéses hétvégére számíthatunk (csak el ne kiabáljam), s ez az idő igen alkalmas arra, hogy az ember közelebb kerüljön a természethez. Jó kirándulást, és kellemes hétvégét. Karácsonyi István Lovasok a körösi vidéken Amikor Nagykőrösön nemrégiben megnyílt a lovasiskola, még csak reménykedtek jövőjében. Az eltelt idő bizonyította, nemcsak mint idegenforgalmi érdekesség, hanem mint ismét felfedezett sport, kedvelt szórakozás is, népszerű lett a lovasiskola. A nagykőrösi fiatalok közül sokan szorgalmasan látogatják. Dőry Miklós, az iskola vezetője állítja, nem is egy, igazán ügyes lovas vá- ljk m^jd belőlük. Mostaná-* ban gyakran indulnak, rövid túrákra. PáVf&jábá és a körösi erdőbe visz az útjuk. Jártak már Cegléden is, ahol a járókelők meglepetéssel és érdeklődéssel fogadták a lóháton érkezőket, különösen akkor, amikor a Kossuth Szálló előtt „parkíroztak” a négylábú sztárok! Az erre járó külföldiek között is nagy sikere Van a lóvaglóiskolának. Egy NDK- ból , érkezett türistacsoport hazatérte után levelet küldött az iskola vezetőjének, amelyben megköszönte a kedves emléket. Életükben először itt ültek lóháton ... A vendégek megkedvelték már az iskola legkisebb hátasát, Havert, a játékos kedvű fiatal csikót, amely nemrég került ide. A lovagolni tanulók „sorstársa”, hiszen még neki is sokat kell tanulnia, hogy a célnak megfelelő, szófogadó és „fékbiztos” sportló legyen belőle. Cukrozott babér Azt mindenki rendjén találta annakidején, hogy a Tisza Kálmán teret Köztársaság térnek és a rajta álló Városi Színházat Erkel Színháznak nevezték el. Utóvégre a klasszikus, nagy magyar zeneköltő, magyar tárgyú operák alkotója megérdemel egy dalszínházai a fővárosban. Az viszont már sokkal kevesebb helyeslést váltott ki, hogy a Rákóczi úton még egy cukrászda cégérére is rá- pingálták Erkel nevét. Most azután megírták az újságok, hogy az Erkel cukrászdát tatarozzák és ha elkészül, már régi nevén nyílik meg, ismét Hauer cukrászda lesz. Ahogy különben általában még most is nevezték, g jóhírű, egykori cukrászmesterről, aki valaha alapította és felvirágoztatta. Ha azután, amikor legközelebb a Vörösmarty cukrászdái tatarozzák, utána meglehet megfosztják nagy költőnket is a cukrászműhelyben kan- dírozott babérlevelektől, amit akkor fontak feje fölé, amikor a Gerbeaud utóda Kugler Henrik igen híres cukrászdájának névadójává tették. Helyes is lenne, ha Gerbeaud utóda többé nem lenne Vörösmarty. Helyére kell tenni az embereket, meg a dolgokat. Akármilyen nagyrabecsült művészet is legyen a cukrászat, sem Erkelnek, sem Vörös- martynak semmi köze hozzá. A művészetek más területén érdemeltek ki babérokat. Szükségtelen, talán kár is volt hervadhatatlan babérkoszorúik leveleit megcukrozni. (sz.) A hét aranvember Jó szórakozásnak ígérkezik A hét aranyember című színes olasz—spanyol—francia bűnügyi filmvígjáték. Szeptember 25— 28 között Gödöllőn vetítik, a szentendrei Terem moziban pedig szeptember 29 és október 1 között. FA31 LÁSZLÓ: Daliás idők 11945-1946) Pesti utca (Sorstragédia egy felvonásban) Ez a dráma a Visegrádi utca és a Sziget utca sarkán játszódik, fényes nappal, 1945. májusában. Sem máskor, sem máshol nem történhet meg! Feketekalapos: (a falhoz támaszkodva áll az utcán). A ruhás: (karján egy férfinadrággal el akar menni előtte). Feketekalapos: (karon fogja, megállítja). Mit kér? A ruhás: Hagyjon jó ember, nem eladó. Feketekalapos: (erélyesen) Nein azt kérdeztem, eladó-e vagy sem. A$t kérdeztem, mit kér érte? A ruhás: Ugyan kérem! Vasalni viszem ide a szabóhoz. (Tovább akar menni.) Feketekalapos: (még erélyesebben) Ne vitázzunk sokat! Négyszázhúsz és kész. A nadrág kopott. Azt hiszi, milliókat ér? A ruhás: (ordít) Nem eladó! Nem eladó! Viszem vasaltatni. Zöldkalapos: (ion, megáll) Mit kér érte az ipse? Feketekalapos: Négyszázhúszért nem adja. Zöldkalapos: (felháborodva) Négyszázhúszért nem adja? Le kell bunkózni az ilyen gazembert! Ezek miatt van a nyomorúság! (A ruháshoz) Négyszázötven. Na? A ruhás: A ménkű csapjon magukba! Nem értik, hogy vasaltatni viszem? Zöldkalapos: Na és? Azért még nem kell sarokházat szereznie rajta! A ruhás: (toporzékol) De én nem adom el. (Sír.) Értsék meg, hogy vasaltatni viszem! Barnakalapos: (jön, megáll. Zöldkalaposhoz) Mit kér érte a hapsi? Zöldkalapos: N égyszázötvenért nem adja. Barnakalapos: Micsoda? És maguk nem hívnak rendőrt? Fel kell akasztani az ilyen csibészt! Az első lámpa vasra! Ezek miatt van a nyomorúság! Ezek szipolyozzák a vérünket. (A ruháshoz) Maga piszok! Maga aljadék! (Kiabál.) Rendőr! Rendőr! (Hirtelen nyugodtan.), Négyszáznyolcvan. Na? A ruhás: Értse meg... Vasaltatni viszem, nem eladó. (Menni akar.) Feketekalapos: (visszatartja). Hallja, maga piszok fráter... Másnak egy nadrágja sincs, maga meg a karján is visel egyet! Azt hiszi, lehet ezt egy demokráciában? Zöldkalapos: Biztos, hogy nyilas volt! Barnakalapos: Vagy zsidó! Feketekalapos: Mételye a társadalomnak! Ki kell irtani az ilyet! Zöldkalapos: Fel kell kon- colni! (A ruháshoz.) Azt hiszi, maga senkiházi, hogy szívhatja a dolgozók vérét? A ruhás: De én nem akarok szívni semmit. Viszem a szabóhoz ... Barnakalapos: Az a világ elmúlt. Szürkekalapos: (jön, megáll) Mit kér érte a pasas? Bamakalapos: Négyszáznyolcvanért nem adja. A ruhás: Mert viszem a szabóhoz. Szürkekalapos: Hallja, maga szemét! Azért, mert a szabónak több pénze van? Mert a szabó valutázik? Magának köszönheti az ország, hogy itt tartunk! Zöldkalapos: Az emberiség salakja! Feketekalapos: Sterilizálni kellene az ilyen hiénát! (Leköpi.) Bamakalapos: Süljön ki a szeme! (Leköpi.) Szürkekalapos: (gyomron vágja). Nesze, te piszok! Majd adok én neked feketézni! Te pióca! Pfuj! (Leköpi.) A ruhás: (kitépi magát és elrohan). Feketekalapos és zöldkalapos: (utánarohannak). Barnakalapos: (szürkekalaposhoz). Látja, Amerikában ez lehetetlen ... Ott meglincselik az ilyet! A tulaj: (jön balról, alsónadrágban). Bocsánat, uraim ... Rettenetes tragédia történt velem... A barna nadrágom kint lógott az előszobában ... Valaki elvitte .., Könyörgöm, nem láttak egy embert a nadrágommal? Az én drága, szép nadrágommal? Barnakalapos: (mutatja). Ebben a percben ment el arra. A tulaj: (utánarohan). Jaj, Istenem! Barnakalapos: Na? Ehhez mit szól? Lopta és mégsem akarta eladni? (Folytatjuk) I
