Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-06 / 206. szám

1969. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT FEST HEC túrion n Erdők a Hortobágyon Elkészült a Hortobágy er- dőkat.asztere. A nyilvántar­tás szerint jelenleg 875 hek­tárnyi erdő található a pusz­tán, s énnek csaknem a fe­lét az utóbbi 10 évben tele­pítették. A Hottobágy 20 év­vel ezelőtt megkezdődött er­dősítése túljutott a legne­hezebb szakaszán. VIRÁGOS SZOLNOK 1969-et a virágok és parkok évének nyilvánították Szol­nokon. Ebből az alkalomból ötnapos rendezvénysorozat kezdődött pénteken a város­ban. Délelőtt megnyitották a virágkiállítást, többek között harminc-riegyven fajta kerti virágot láthatnak az érdeklő­dök. A kiállítás alkalmából megrendezték a virágkötők versenyét, a TIT nagytermé­ben pedig megkezdődött a kétnapos országos zöldkonfe­rencia. Az Átányból jött brigád Eszközük az ásó, a lapát, a csákány, a vakoló. Salakkal, kővel, homokkal, habarccsal, cementtel, agyaggal — a föld­del dolgoznak. Arcukat az év­szakok keményítik — békítik. Mozgásuk fárasztó, sokágú munkában lett nehéz, mégis harmonikus. Csákányukkal, ásóikkal, mint általában azok, kiknek tevékenysége nem üresjárat, utat vágtak maguk­nak a tiszta öröm forrásáig: a derű náluk nem embert elbúj­tató' formaruha, —, derűjük rejtőzködő, játékos, küzdelem­nek, fájdalomnak édestestvére, ezáltal hiteles. ­Négy-öt évvel ezelőtt a szentendrei Mathiász Ter- ■ meiaözuveikezet. ikubikosokát keresett, mivel a városban és köriiygkén nagyon sok föld­munkájuk volt. A feladatok nagy részét gépekkel nem tud­ták volna ellátni, a dózerek, markolók nem helyettesítik“ a kézi, nehéz festi kubikosmun­kát, arra még sokáig szükség lesz. Szentendréről és környé­kéről nem volt' jelentkező. Csak távoli mezőgazdasági vi­dékek fölös munkaerejére szá­míthattak. így került a szö­vetkezetbe 1965-ben a Heves megyei Átányból való föld­munkásbrigád, Kálosi Elemér, Pap Károly, Sebők György, Együd Károly,' Madarász Já­nos, Rátkai Imre, Kolláth Já­nos és a többiek, összesen ti­zennégyen. Ma már mindany- nyian teljes jogú, megbecsült — sőt kiemelt — tagjai a Mathiásznak —, s csoportjuk az első szocialista brigád a szö­vetkezetben. (Okét is beleszá­mítva már vagy kétszázötven kubikos dolgozik itt.) A szentendrei új művészte­lepen, jelenlegi munkahelyü­kön, közös kertet övező, szép, fehér, nagy ablakos műterem­házak között beszélgetek ve­lük, kik tisztában vannak munkájuk, életük nehéz voltá­val. A kényszer s a lehetőségek találkozása vezette rá őket erre a foglalkozásra, érre a helyre. Szülőfalujukban — s mai ott­honukban, a család helyén —, Átányban többnyire öt-nyolc- tíz hold jutott egy-egy famí­liára, rosszabb esetben az is szikes volt. A férfiak közül sokan már a háború előtt el­jártak földmunkára — büsz­kén mondják a brigádtagok, hogy apáik, átányiak építették akkoriban a fővárosi teniszpá­lyákat. A szövetkezet megala­kulása után a föld még keve­sebb lett még kevesebb em­bert tart el, még kevesebb munkáskezet igényel. Ma már többnyire csak laz asszonyok virágoztatják, szó szerint Ká­losi Elemét, Pap Károly, Se­bők, Együd s a többiek tisz­tában vannak helyzetükkel azért lettek kubikosok, mert nem tanulhattak. Fiaikat nem engednék ebbe a mesterségbe, könnyebb munkát, életet akar­tak nekik. A kubikos is tanul. Két év alatt sajátítja el a szakmát. Harmincöt éves ko­rától érezhetően csökken fizi­kai ereje attól kezdve megnö­vekedett tapasztalatából él, akkor már a precízebb, apró­lékosabb munkákat bízzák rá. Erő és tapasztalat egyforma tekintélynek örvend, á tagok egyenlően részesednek g bri­gád teljesítménye után kapott bérből. A gyenge ember nem ide jön, lógós ember nem ma­rad meg a brigádban. Talán mert annyira nehéz tevékenységük, azért övezi annyi öröm és féltés? Itt, a művésztelepen az étkezések, a cigarettázás ritka szüneteinek, eső előli bahúzódásoknak leg­főbb témája, hogy nincs a há­zakon ereszcsatorna, az épüle­tek előtt vízelvezető. Vajon nem megy ezáltal tönkre ta­vaszra a hatszázezer forint értékű munkájuk? Közős szállááóii!'élnék "á" vá­ros központi részében egy ma­gánházban. Mire a tízórás mű­szak után hazaérnek, fáradtak, mozit alig néznek — a szent­endrei teátrum előadásán vi­szont ott voltak! — televízió­juk, rádiójuk meg nincs, de az újságot elolvassák. Közösen fődnek, hárman szakácskod­nak, a többi vásárol vagy mo­sogat Hogy tagok a szövetke­zetben, ez azt is jelenti, bár­mely munkára átirányíthatók. S ők a legnagyobb dologidő­ben szívesen kazlaztak vagy segítettek a metszésben- — Örömmel mutatták be az ott­honi földön, fiatalabb korban szerzett tudást. Az idén nyá­ron a Mathiász két hétre Ju­goszláviába küldte őket! Péntek délután vonatra ül­ték. Este kilencre érnek haza, de ha lekésik az első vonatot, akkor csak éjfélre. Vasárnap hajnali háromkor ismét vo­natra szállnak. A közbeeső időben? — Az ember még a gyerekét sem meri megverni! Dolgoznak otthon a kertben, megjavítják a házban a javí­tanivalókat. Legtöbbjének még arra is terem ideje, kedve — ötször, hatszor is egy évben —, hogy elmenjen segíteni a falubelijének építkezni. Har­mincán, negyvenen húznak fel egy-egy házat Átányban, szom­battól vasárnapig elkészül egész a tetőig. A vendéglátók disznót, birkát vágnak, hordót csapolnak. A maguk háza is így • emeltetett. Jobb volna Szentendrén lakni? Jobb, de belátható időre nem tervezhe­tik a letelepedést. Ha eladnák az otthoni házat, annak árából itt csak egy telekre futná. Hacsak... 1 Szentendrén olykor a város is parcelláz. Nem képzelhető el, hogy a viszonylag jutányos telekeladásnál egyszer figye­lembe veszik a helyi tsz szo­cialista, címet elnyert parképí­tő brigádjának munkáját, a parkmúzeum építését, a mű- vésztelep parkosítását, a csa­tornázást, a víztároló tartályok jövőbeli létesítését és a töb­bit? Elképzelhető, hogy ezek a négy év óta a városban s a városnak dolgozó kubikosok aránylag olcsó telekhez s így saját házhoz jutnak a nem is távoli jövőben? Biztos kalákában építenék fel! Padányi Anna Nemcsak a termelés a fontos — a munkavédelem is (2.) Most ismpt Pláveczky Káro- lyé a szó. A Pest megyei Ta­nács Váci Építőipari Vállala­tánál szerzett tapasztalatairól számol be. Boldoguljon, ahogy tud — Az építkezések környékén nagy a rendetlenség. A szögek­kel éktelenkedő lebontott állá­sok, kizsaluzott deszkák, a fe­dél nélküli aknáit és csatornák igen sok balesetet okoznak. A balesetek jó részét nem az elő­írt határidőn belül, *hanem csak a sérült felgyógyulása után vizsgálják ki. Olykor ma­gát a sérültet meg sem hall­gatják. A lakatos, az asztalos, a hegesztő és a gépkocsijavító üzemben nemhogy javultak volna, de romlottalt a munka­körülmények. A vállalat veze­tősége már 1966-ban jelezte a bajokat, tervet készített az el­avult műhelyek korszerűsíté­sére és 12 millió 411 ezer fo­rintot kért a megyei tanács­tól, hogy tervét megvalósít­hassa. A tanács csak 6 millió 600 ezer forintos hitelt irány­zott elő, de végül azt sem fo­lyósította. mondván: beköszön­tött az új mechanizmus, bol­doguljon a vállalat, ahogy tud, saját erőforrásaiból. Nem lesz fennakadás a gépellátásban — ígérik az AGROTRÖSZT illetékesei A 2^2—2,3 millió holdas ter­mőterületen az utolsó szakasz­hoz érkezett a kukorica érése; a gazdaságokban hozzáláttak a betakarítás előkészítéséhez. A szakemberek szerint hozzá­vetőleg három hét múlva ne<- ■kiláthatnak a fölösnek. Ez-, után 10—12 nappal 'pedig már a későbben érő fajták betaka­rítására vonulhatnak ki a gé­pek. Az idei gépellátásról, az AGROTRÖSZT illetékesei el­mondták: az előzetes gépmeg­rendeléseket a kereskedelem mindenképpen ki tudja elégí­teni, sőt gondoskodtak arról, hogy az esetleges későbbi je­lentkezőket is kiszolgálják a tartalékkészletekből. A buda­pesti Mezőgazdasági Gépgyár a szezonmunkához szükséges gépeket ugyan még teljes számban nem szállította le, de a berendezések a gyártás üte­mének megfelelően! folyama­tosan érkeznek. Nem lesz fennakadás az SZK 4-es kombájnokra szerel­hető, francia licence alapján gyártott Braud-mintáju adap-t tér értékesítésénél. A tröszt vállalatai az igényeiméi lé­nyegesen több gép gyártására szerződtek az üzemmel. A sze­zononként 300—350 holdas te­rületet ellátó ZMAJ-mintájú kukorica csőtörő-fosztógépből a tavalyinál 50 Százalékkal nagyobb készletet, összesen 500-at biztosítanak az üzemek. A szintén külföldi licence alapján, hazai üzemben elő­állított KS—69-es silóbetaka­rító gépből 700 egység, az or­kán típusú betakarító gépből pedig 300 áll rendelkezésre. — Égj'éhként így járt a leg­több tanácsi vállalat — egészí­ti ki Frits István 'az elhangzot­takat. — Mégis egyes üzemek tavaly és tavalyelőtt valame­lyest gyorsabb ütemben fejlőd­hettek, munkavédelmi és egészségügyi körülményeik hathatós javulásáról azonban nem beszélhetünk. A szóban forgó váci vállalat például csak 1971-re tudja előteremte­ni a változtatásokhoz szüksé­ges Összeget, kijelölt új telep­helye jelenleg még bevetett mezőgazdasági terület. — Sajnos, igazgatója, főmér­nöke és gazdasági vezetőgár­dája sem tartja szívügyének a munkavédelmet. A kollektív szerződésiben sem foglalkoztok véle, s még a vállalati szabály­zatot sem készítették el vég­érvényesen. Életveszély Szolcsányi Jenő munkavé­delmi felügyelő ül még itt az asztalunknál, ö Apajpusztán járt, a Kiskunsági Állami Gaz­daságban. — Az én megállapításaim sem kedvezőek — mondja. — Súlyos baleseteikről hoztam hírt, legtöbb az űrből kerület­ben történt, részben az ott ta­pasztalható vezetési, munka- szervezési gyengeségek, mun­kafegyelmi lazaságok követ­kezményeiként. Gyakran, ahe­lyett, hogy intézkednének, a sérült ismételt kioktatásával zárják le a balesetek kivizsgá­lását. Húsz baleset közül öt a vállalat, öt más dolgozó hi­báiéból következett be. kettőt véletlen okozott, és csak nyol­cért volt maga a sérült felelős. Én nemcsak zsúfolt, de életve­szélyes üzemekben is megfor­dultam. liven volt például a gazdaság központjában az asz­talosok műhelye, valamint az úgynevezett kiszerelde, az ür- bői kerületben nedig a tehe­nészethez tartozó szivattyúház. Itt-ott egyes berendezések vé- dőburkotof nélkül ü^erhélnek. Több helyen hibás kábelt használnak az ívhegesztés-hez. A szabad ég alatt elhelyezed savakhoz bárki hozzáférhet. És sorolhatnám tovább, hiszen huszonhét oont.ban írtam elő a sürgős, határidőkre megteendő intézkedéseket. Különben azt is megállapítottam, hogy a gazdaság vezetősége tavaly és tavalyelőtt sokat áldozott a munka- és életkörülmények javítására. Uj gépet és beren­dezést például több mint há­rommillió forintért vásárolt, $ evonult a gyerek. Reg­gel ötkor indult, hogy hétre ott legyen a mű­velődési házban, ahon­nan majd továbbküldik az állomáshelyére, aminek csak postafiók száma lesz, de neve nem. Innen nem késhetett el. Ö, aki az iskolába mindig utol­só pillanatban rohant be, be­vetette magát a padba, ne­hogy Kurucz tanár úr újra észrevegye és beírjon az el­lenőrzőbe — most időben in­dult. A katonaság egészen más. Az iskolában otthon volt. Ott ismerték összes tulajdon­ságát, dicsérték feleletét, év végén megemlítették a nevét a jók között és elkönyvelték: mindenkinek van hibája, neki a reggeli pontatlanság. Az is­kolában otthon volt és otthon több mindent megenged ma­gának az ember. Iskolai klub- délutánokón kifigurázták. Hol a legutóbbi kirándulást idéz­ték fel, amikor már zötykölő- dött a vonat és az ütközőnél kapaszkodtak fel, Lenke néni sopánkodása mellett — hol a jutalom operaelőadás első fel­vonásáról maradt le és kis rosszmájúsággal meg is je­gyezték a gyerekek, nem ju- talomból, hanem büntetésből kapta azt az operabelépőt. Most időben indult. Este fürdött, mert a reggeli zuha­nyozás veszélyes számára. Fél óra meg sem kottyan a vízsu­gár alatt. Elfelejti, hogy óra van a világon és a percek vé­szesen múlnak. Hát ez meg­szűnt. Egy időre vége. Mama ott téblábolt■ körü­lötte, hangosan bőgött: mi lesz ezután? Nem kap a gye­Mi lesz vacsorára? rek reggel kakaót, nem kap­ja meg a maga aludttej adag­ját, az esti három tojást, mert kettő az kevés, négy már sok, a nyers tejet, de pasztőrözöt- tet, mert a kannatej nyersen nem olyan jó. És este nem biztos, hogy ezután pizsamá­ban alszik és nem úgy keltik reggelenként, mint eddig. Senki nem megy az ágyához és addig csókolgatja, amíg nem hajlandó megmozdul­ni... A mama'itatja az egereket, nem is szégyelli. Mi fegyelme­zetten állunk, megveregetjük a fiú vállát, nagyokat nye­lünk, még mosolygunk is, int­jük a mamát: mire ez a cir­kusz, nem háborúba megy, nem a világ végére, csak ... De hová? Holnap és holnap­után, de még két hét múlva sem tudjuk, hogy hová. Jó lenne pedig belesni a lakta­nyába: milyen az ebédlő, hol a háló és közel van-e az ab­lakhoz az ágya, meleg-e a ta­karója? Nem mindegy az, hol áll az ágy? Hogy déli vagy északi fekvésű-e az ebédlő, hogy hánykor kelnek? Nem az a lé­nyeg. hogy béke van és csak játékból gyakorlatoznak? Jobbra át, ballrraa áát. Háát- raaarrccc!... Aztán elölről. Megtanul ágyazni, ruhát rend- 1betenni, megerősödik. Jót tesz ez a gyereknek. Mama csak sir. Sehogysem akar most visszaemlékezni az én fiatalkoromra. Háború volt és mi tizennyolc, tizenkilenc munkásszállásokat, üzemi konyhát, ebédlőt, gabonatáro­lót korszerűsített, az elavult vágóhidat húsüzemmé alakí­totta át. lehetőségeit végsőkig • kihasználta, következésképp a gazdaság munkavédelmi kö­rülményeiben, a múlthoz vi­szonyítva, bizonyos javulás ta­pasztalható. Biztosra vett remények — Lehet, hogy a 46 vállalat közül néhánynak a minősíté­sét csak a jövő év elején ké­szíthetjük el — ér i véget be­szélgetésünk Frits István sza­vaival —, de a negyedik ne­gyedévben. az addig elkészül­tek észrevételeit a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsának ülése mindenképpen megvitat­ja. Bizonyosak vagyunk abban, hogy intézkedéseink nyomán csökken a vállalatok műhe­lyeiben a balesetveszély, új lé­tesítmények. új berendezések kapcsolódnak a termelésbe, a munkavédelmi és egészségügyi körülmények megjavulnak, ál­talában a munkavédelem terv­szerűbb fejlődésnek indul. Polgár István MÓRÁGY Több millió éves delfincsigolya A Tolna megyei Mórágyon megkövesedett csigolyacsontot talált dr. Makra Sándor tör­ténet- és néprajzkutató. A le­letet elküldte a Magyar Nem­zeti Múzeum őslénytani osz­tályára, ahol megállapították, hogy az több millió éves, mio­cénkori delfincsigolya. Bizo­nyítéka a hajdani tengernek, amely valamikor a mai Me- csek-hegységet és környékét borította. ! évesek. Es mi nem játszot­tunk, mi igazán nem játszot­tunk. Mama csak ismétli: tudom, tudom, de az aludttej, a tojás, a kakaó... mi lesz ezzel a gyerekkel? Tényleg, mi lesz a gyerekkel? Nézem, de nem látok rajta semmi változást. Fogja egy­napi elemózsiáját, egész bő­röndre való, köszön és megy... Az ablakon nézünk utána. Baktat egyedül. Ide már nem kísérhetjük. Itt egyedül kell megállnia a lá­bán. Többé már nem gyerek. i. s. V' V'O ■VMAVi — Meg ne ázz kisfiam... (Kertész rajza) Novátianit az Ipolygyöngye Legalábbis Ipoíytölgyes ter­melőszövetkezetének vezetősé­ge erősen készül rá, hogy szü­ret után kiírtja a szőlőhegynek nevezett dombon fekvő vala­mennyi szőlőtőkét, amit már három év óta minden esztendő­ben tervez. Tagjai azonban til­takoznak. Nevezetesen csak­nem valamennyi tagjának, márpedig lehetnek vagy száz­ötvenen, háztáji gazdaságuk ré­sze a/ szőlő és saját boruktól ne akarja megfosztani őket saját vezetőségük. A vezeiőség persze nemcsak vesz, adni is akar. Javaslata szerint új szőlőt telepit a régi helyére, az is háztáji lesz, no­ha nem nova. Nemesebb szőlő­fajtát szán a hegyre annál, ami most terem rajta. A tölgyesi szőlőhegy, ahány szőlőskert, annyi parányi par­cella és jóformán mindegyiket kipusztult szőlők nyomában keletkezett keskeny szántóföl- decskék választják el egymás­tól. Hát itt azután, valóban nincs nagyüzemi táblás gazdál­kodásra lehetőség. Ez azonban csak egyik érv a régi szőlő ki­szántása mellett. Másik az, hogy az összesen 32 holdat kitevő szőlődarabkák átlag 400 hektó bort adnak, ennyit pedig 15 hold bőtermő, nemes szőlőfajta is meghoz korszerű, részben gépesített termelési technológiával. Az új telepítést is kiosztanák a ta­gok között, de amíg termőre fordul, nem számítanák be a háztáji területbe, vagyis he­lyette több szántót adnak né­hány esztendőn át. Annak ho­zamából pedig évi borfogyasz­tásuk egy részét fedezhetik. Emberi szempontból, a har­madik érv mindegyikénél dön­tőbb. A novabor túl sok me* tilalkohol tartalma árt az ideg- rendszernek és aki huzamo­sabb ideig fogyasztja, annak enyhébb esetben csökkennek szellemi képességei, súlyosabb esetben viszont még komo­lyabb károsodás fenyegeti egészségét. Indokolt tehát, ha az Ipoly­gyöngye radikálisan felszá­molja a novaszőlőt. Jó lenne azonban, ha ennek szükségét tagjai is belátnák. A század- forduló idején különben a no* vát halálra ítélő törvényes ren­delkezés látott napyilágot, csak éDpen nem hajtották végre. Ügy hírlik, hogy egészen rövi­desen hasonló rendelkezés je­lenik meg és bizton remélhető, hogy ezúttal végre is hajtják. Akkor aztán nemcsak Ipolytől- gyesen. de az egész országban megszűnik végre az egészség­rontó novabor termelése és „élvezete”. (e> I-x r • j « i V on átrakom án y ra „Megeszik a hegyet ,v3!á kövct mar­D DJ kolnak” ki evente a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság dunabogdányi kőbá­nyájában. Utána mehet a kő a víz alá: gátak, védőművek épül­nek belőle. (Foto: Urbán)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom