Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-06 / 206. szám

rear tl SUV Ft kMMím 1969. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT Külföldi kaleidoszkóp Rio de Jameiróban fegyveresek rabolták el Charles E. Elbrick-et, az Egyesült Álla­mok nagykövetét. Szabadon bocsátását — mint bejelentet­ték — attól teszik függővé, hogy a brazil kormány 15 po­litikai foglyot engedjen ki börtönéből. PÉNTEKEN délután Kairó­ba érkezett Bumedien, az Al­gériai Nemzeti Forradalmi Ta­nács elnöke. A CSEHSZLOVÁK KOM­MUNISTA PÁRT KB Köz­ponti Ellenőrző és Revíziós Bizottságának pénteki ülésén a kádermunka elveinek érvénye­sítésével kapcsolatos vizsgálat eredményeiről tárgyaltak, s foglalkoztak a „Kétezer szó” szerzői és aláírói ellen folyó vizsgálattal is. KEKKÖNEN finn köztársa­sági elnök szeptember 22-től 26-ig Romániába, október 1 és 4-e között Csehszlovákiába lá­togat. AZ ETIÓPIÁI FŐVÁROS repülőterén katonai díszpom­pával fogadják a ma kezdődő afrikai csúcsra sorra ér­kező állam- és kormányfőket. OKTÓBER ELSEJÉN Le- ningrádban, a Szmolnij-pa- lotában, ahol Lenin a szovjet hatalmat kikiáltotta, a pro­letariátus vezére születése 100. évfordulója alkalmából nem­zetközi újságírótalálkozó nyí­lik. A VILÁG 39. nagyvárosa­ként Mexikóváros is metrót avatott, a pálya hossza 12,6 kilométer és 16 állomása van. A DÉLFRANCIA PARTOK közelében kigyulladt egy ame­rikai romboló. A tűz követ­keztében egy ember meghalt, hatan megsebesültek. MÁR 27 500 FIAT-alkal- mazott szüntette be a mun­kát Torinóban. I BELGRÁDBAN, egy héttel férje halála után elhunyt Nagy Józsefné, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Elnöksége tagjának özvegye is. Férjével együtt autószerencsétlenség ál­dozatai lettek. Nagy Józsefné 1941-től részt vett a jugoszlá­viai partizánharcokban, s a Gestapo annakidején 100 ezer aranymárka vérdíjat tűzött ki a fejére. Mindent látó kamera A Leningrádban konstruált filmkamerával nyomon követ­hető még a száguldó lövedék, az atomrészecskék mozgása is, A másodpercenként 100 mil­lió felvételt készítő berendezés lehetővé teszi, hogy bepillant­sunk az elektromos töltések születésének titkaiba, megma­gyarázzuk a hajócsavár rezgé­sének okát, nyomon követhes­sük a mikroorganizmusok fej- I lődését, megfigyeljük az éne­kes hangszalagjainak rezgését Megnyílt az őszi vásár (Folytatás az 1. oldalról.) tóttá meg tájékoztatóját Radó Dezső, a vállalat igazgatója. Évente tízmillió szál virágot és félmillió cserepes dísznö­vényt hoznak forgalomba. Jelentős részét a Tahiban le­vő, gyorsan fejlődő nagy tele­pükről. Jelezte, hogy a válla­lat tagja a nemzetközi virág- küldő szervezetnek, ami azt jelenti, hogy Biidapestről New Yorkba, Londonba, Párizsba vagy akár Kairóba juttathat­nak el egy csokor rózsát vagy bármilyen más ajándék virá­got. Bejelentette, hogy szép kovácsoltvas virágtartókat is árusítanak ezentúl a Fővárosi Kézműipari Vállalat közre­működésével. Egyébként a pavilonukba belépő minden századik vendég egy polcot kap ajándékba. Az újdonságokról néhány szót. Üj ruházati alapanyag készült a papír és műszál ke­verékéből. Elkészült a gázzal fűtő lakosság választékának bővítésére a csempével borí­tott konvektor. Kapható rövi­desen az elektromos fűtésű hordozható cserépkályha. A Csepel motorkerékpárok csa­ládja három újdonsággal gya­rapodik: két egyhengeres és egy kéthengeres változattal. Ez utóbbi 130 kilométer se­bességű, 4 és fél liter átlagfo­gyasztású. T. Gy. Pincékben a szőlősgazdák (Folytatás az 1. oldalról.) nincs ok panaszra, az itteni ,,gyenge” jónak számít. Igaz, 40 mázsa körül lenne kifizető­dő a termesztés. — Tervek, kilátások? — Szamócát ültetünk 18 holdon, ősszel fejezzük be. Jö­vő ősszel 50 hold meggyest te­lepítünk. Felvettük a kapcso­latot az AGROCOP-pal: laska gombát akarunk termeszteni. Az elnök, Fazekas Sándor, a terméskilátásokról beszél. Cu­korrépából 200 mázsa átlagra számítanak, jobb lesz a ter­més, mint tavaly. Szó kerül két újításról. A traktorhúzta ekekapa gyor­san halad — az emberek alig bírtak utána szaladni, nem is akarta senki se vállalni a munkát. Nagy László trakto­ros szerkesztett egy vázat, amire ráülnek mind a hatan — nem kell már gyalogolniuk. Kánya Lajos drótfeszítőt szerkesztett. Ráerősítik a be­tonoszlopra, s a csévélő pár pillanat alatt feszesre húzza a szőlősor mellett a drótot. Há­rom emberrel kevesebb kell a munkához. Megérdemelt az SOO forint jutalom. A pincészetben már a szü­retre készülnek. Lefejtik a ta­valyi bort, előkészítik a hor­dókat az új befogadására. (A képen.) Dolgozik )az építőbrigád is. A múlt év októberében kezd­jék meg a 304 férőhelyes, komplett tehenészet építését, s jövőre fejezik be. 14 milliót költenek erre. — paládi — és a repülömodellelí áthaladá­sát a légcsatornán, A gyorsan lejátszódó folya­matok felvétele közben a film­szalag a kamerával mozdulat­lan marad, csak a fény műkö­dik. A lefényképezendő tárgy­ról visszavert és a kamera ál­tal felfogott fénysugarak forgó tükrökre esnek. Több száz mikro-objektív a tükrökről egyenként „veszi le” a tárgyak képét és a filmszalagot folya­matosan apró felvételekkel tölti meg. SA­TY­Rl­CON Fellini legna­gyobb filmjeként ünnepelte csütör­tökön a velencei filmfesztivál kö­zönsége a Satyri- cont. Fellini a film bemutatását követő sajtóérte­kezleten kijelen­tette, filmje elké­szítésével arra tö­rekedett, hogy „a teljes sötétségbe tekintsen”. A kri­tikusok a Satyrl- cont az ókori Ró­ma „dolce vitá­jának” nevezik. Képünkön: Fellini (az előtérben). A háttérben a nagy rendező neves kollégája, Visconti tapsol. GROMIKO JUGOSZLÁVIÁBAN Tito jugoszláv elnök fogadta a Jugoszláviában tartózkodó Gromiko szovjet külügyminisztert, és megbeszélést folytatott vele. / Gromiko szovjet külügymi­niszter — Tito jugoszláv el­nökkel folytatott csütörtöki megbeszélése után — péntek reggel Brioni szigetéről Zág­rábba utazott, ahol eszmecse­rét folytat a horvát vezetők­kel Jakov Blazseviccsel, a horvát szábor (parlament) el­nökével és Dragutin Baromi­jával, a köztársasági végre­hajtó tanács (a kormány) el­nökével. Gromiko és Tepavac jugoszláv külügymihiszter péntek délutáni belgrádi záró­megbeszélése után a szovjet külügyminiszter szombat reg­gel sajtóértekezletet tart a ju­goszláv fővárosban. Részvétlátogatás a VDK budapesti nagykövetségén (Folytatás az 1. oldalról.) táviratok, a levelek százai is, amelyeket budapesti és vi­déki üzemek, vállalatok, in­tézmények, termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok dol­gozói küldtek a VDK buda­pesti nagykövetségére, s ame­lyekben őszinte együttérzésü­ket fejezik ki a vietnami népnek súlyos gyászában. ★ A VDK budapesti nagykö­vetségén Ho Si Minh elnök gyászkeretbe foglalt fényké­pe előtt vietnami katonák álltak egész nap díszőrséget Hoang Luong, a VDK bu­dapesti nagykövete és a nagykövetség dolgozói, Le HuuVan, a Dél-vietnami Köz­társaság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvi­vője és munkatársai, a Bu­dapesten tanuló vetnami diákok, a megemlékezés vi­rágait helyezték el Ho Si Minh arcképe alatt. Koszo­rút helyeztek el Nguyen Thi Kien és Nguyen Thi Nhan, a hazánkban tartózkodó két hős dél-vietnami leány is. MOLNÁR KAROLY: Korzikától Szent Honáig VII. Egyetlen ködös nap elegendő „A parancsnokló tábornok soha se aludjék, az mindig dolgoz­zék”. (Napóleon) Hagyjuk aludni a betegeket! Dr. G. Tune angol pszicho­lógus tiltakozását fejezte ki azon rossz szokás miatt, hogy a betegeket a kórházakban túlságosan korán keltik. Az a Véleménye, hogy az alvás idő­előtti megszakítása rossz kiha­lással van a gyógyulásra. Az emberek általában megszok­ták, hogy este 23 órától reggel hét óráig alszanak, s dr. Tune véleménye szerint ezt a kórhá­takban is be kell tartam. A második itáliai hadjárat nem tartott olyan hosszú ideig, mint az első. A franciák külö­nösebb veszteség nélkül átju­tottak a Bernét hágón és Bo­naparte több kisebb sikert ért el az osztrákokkal szemben. Alvezérei ellenben kudarcot vallottak, így Masséna, aki he­tekig tartotta Genova várát, kitűzte a fehér zászlót. Katonái nem kaphattak utánpótlást, olyan éhinség tombolt a város­ban, hogy az emberek minden kutyát és macskát megettek. Lekaszálták a vár földhányá­sain nőtt füvet, megfőzték és odaadták ennivalóként a bete­geknek. Genova ilyen körülmények között nem tarthatta magát. A vár eleste után jelentős oszt­rák ostromló erők szabadultak fel, ezzel növekedett a Napó­leonnal szemben álló ellenség létszáma. Június tizenharmadikán Ma­rengo közelében heves csata bontakozott ki. Kiderült, hogy nagy az osztrákok fölénye. Ek­kor Bonaparte gyorsfutárt kül­dött egyik kedvenc tábornoká­hoz, Desaix-hoz, hogy az „isten szerelmére”, azonnal csatla­kozzon seregéhéz. Az erővi­szonyok még most is a bécsi tábornokoknak kedveztek, akik 30 000 emberrel és 100 ágyúval rendelkeztek, Franciaország első konzulja pedig mindössze 20 000 katonára számíthatott. Tüzérsége is gyenge volt, csak 15 ágyút tudott szembeállítani az ellenséggel. Kezdetben az osztrákok ér­tek el sikereket, kora délután már Melas tábornok úgy ítélte meg a helyzetet, hogy övé a végső győzelem. A diadal híré­vel külön futárt indított Bécs- be, ahol örömmámorral fogad­ták a Marengóból érkező hírt. Amikor már a magasrangú francia tisztek, kivéve Napó­leont, azt hitték, hogy minden elveszett, akkor fordult meg a kocka. Megérkeztek Desaix csapatai és lecsaptak a győzel­met ünneplő osztrákokra. Min­den alapvetően megváltozott, a franciák a meglepetésszerű, fergeteges támadással felülke­rekedtek. Melas tábornok em­berei pánikszerűen menekül­tek. Az első konzul a második itáliai hadjáratában is győzött. Az osztrák főparancsnok újabb futárt küldött Bécsbe, most már azzal a hírrel, hogy Ma- rengónál tragikusan végződött a küzdelem. A Habsburg-biro- dalom fővárosa gyászolt, Pá­rizs ünnepelt. Ez az egyetlen ütközet Itáliát újra visszaszerezte Francia- országnak. A hadisiker megte­remti a kedvező békekötés elő­feltételeit és Napóleon a tár­gyalásokon mindent megka­pott Ausztriától, amit csak kí­vánhatott. A Habsburg-biro- dalom a többi között lemon­dott Belgiumról, átengedte a párizsi kormánynak Luxem­burgot, Genovát és Lombar­diát. Luneville, ahol a békét 1801. februárjában aláírták, Bécset hosszú időn keresztül emlékeztette a Marengónál el­szenvedett vereségre. Anglia politikáját is befolyá­solták Bonaparte sikeres itáliai hadműveletéi. A harcias Pitt miniszterelnök utódja, Ad­dington békülékenységet mu­tatott. Hosszas puhatolódzás után megkezdődtek a tárgyalá­sok London és Párizs között. 1802 márciusában megállapod­tak és Amiens-ben aláírták a békeszerződést, eszerint a franciák lemondtak Egyiptom­ról, kivonták csapataikat Ró­mából, Málta ismét a Lovag­rend fennhatósága alá került, Anglia pedig vállalta, hogy nem tartja megszállása alatt azokat a katonai szempontból fontos pontokat, amelyeket a háború alatt a Földközi-ten­ger szigetein vagy partján megszerzett. A megállapodás lényege: az európai kontinen­sen Franciaországé a vezető szerep, a fő víziközlekedési út­vonalakon azonban az Anglia az úr. A békét az első konzul arra használta fel, hogy néhány bel­ső kérdést megoldjon. Titká­rainak éjjel-nappal dolgozniok kell, ezt a tempót követeli meg tőlük. Hidakat, csatornákat, utakat építtet. Megalapítja a párizsi műegyetemet, új jog­rendszert dolgoztat ki, támo­gatja a tudományt és a művé­szetet. Szisztematikusan növeli ha­talmát és megerősíti pozíció­ját, mint „Franciaország - első embere” népszavazást rendel el és ezzel „életfogytiglani” konzullá választják. így lénye­gében a köztársaságot abszolút monarchiává változtatta. Európa hamarosan rádöb­bent, hogy az Amiens-ben kö­tött béke inkább csak fegyver- szünet volt. 1803-ban ismét ki­tört a háború Anglia és Fran­ciaország között. Bonaparte nagyszabású tervet dolgozott ki, úgy képzelte, hogy több ezer naszád néhány óta alatt 160 000 katonát szállít majd a La Manche-csatornán. Az elő­készületeket személyesen el­lenőrizte, a franciák 1803 és 1805 között sok hajót építet­tek, bővítették a kikötőket és partraszállási gyakorlatokat végeztek. — Ha három napig köd lesz a tengeren — mondta Napó­leon —, akkor enyém lesz Lon­don, a parlament és az Angol Bank... A szigetoroszágban nem vár­ták tétlenül a veszély növeke­dését. Semmiféle eszköztől nem riadtak vissza az angolok, csakhogy elhárítsák a francia fenyegetést. Titokban támogat­ták néhány emigráns összees­küvését, akik Napóleon elszánt ellenfelei voltak és Londonban éltek. Cadoult és több társ^ vállalta, hogy merényletet kö­vet el az első konzul ellen. Mindent a legrészletesebben kiterveltek és szerintük a gyil­kosság végrehajtására Bona­parte egyik reggeli sétalovag­lása lett volna a legjobb alka­lom. Egy angol hajó Norman- diában észrevétlenül partra tette az összeesküvőket. Az el­ső konzul rendőrsége nagysze­rűen működött, tudomást szer­zett arról, hogy a királypár­tiak veszélyes akcióra készül­nek. Több embert letartóztat­tak. A partraszállt emigránsok vállalkozása kudarccal végző­dött, elfogták őket és a vérpa­don fejezték be az életüket. Bonaparte az összeesküvés leleplezése Után egy újabb, elöntő lépést tett nagyra törő terveinek megvalósításáért. Ügy érezte, itta az idő, hogy császár legyen és éppen úgy a pápa koronázza meg, mint ezer évvel korábban Nagy Ká­rolyt. Világméretű hatalomra vágyott és ennek a látványos kereteit mielőbb meg akarta teremteni. 1804. április tizen­nyolcadikén a szenátus rende­letet fogadott el, amely szerint az első konzul megkapja az örökös császári címet. A koro­názási szertartást a Notre-Da- me székesegyházban tartotta meg, ahol a VII. Pius pápát kellemetlen helyzetbe hozta. Feltehetően azért, hogy érez­tesse vele és egész Európával, hogy saját erejével érte el, amire vágyott. Amikor a pápa a kezébe veszi a koronát, ak­kor Napóleon energikus moz­dulattal szinte elragadja tőle és önmaga helyezi saját fejére. Párizs nagy fénnyel és pom­pával ünnepelte császárát, az ágyúk dísz-sortüze, harangzú­gás jelezte az új korszak kez­detét. Napóleon mindezt meg­kívánta, de közben már a vár­ható, minden eddiginél na­gyobb méretű háború kilátá­sait mérlegelte. Nem kételke­dett benne, hogy Anglia erős szövetséget hoz létre Francia- ország ellen. A fő katonai erőt Ausztria és Oroszország képvi­selte, a pénztáros szerepét London vállalta. A császár minden rendelke­zésére álló erőt megmozgatott, hogy végre létrehozza az ang­liai partraszállás előfeltételeit. 1805 nyarán már ezt mondta: — Egyetlen ködös nap is elegendő. Ha mi az átkelést 12 óra alatt biztosítani tudjuk, akkor Anglia megszűnt létezni. Villeneuve tengernagynak parancsot adott, hogy hajóit a Földközi-tengerről irányítsa át a La Manche-csatornába, elő­zőleg azonban egyesüljön a szövetséges spanyol flottával. Közösen szabadítsák ki a Brest kikötőjében horgonyzó és az angol vesztegzár miatt tétlenül veszteglő francia vitorlásokat, majd induljanak el együtt a szigetország felé. Ezalatt az egész francia Szárazföldi had­sereg készültségben állt és Napóleon számításai szerint a katonákat két óra alatt be le­hetett hajózni. Minden előké­szület megtörtént, Angliát ilyen nagy veszély még soha­sem fenyegette. (Folytatjuk.) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom