Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-02 / 202. szám
6 »fccvEi / » KStiriap 1969. SZEPTEMBER 2., KEDD É n hajnalban kezdtem a gyárban. Öcska dolog ilyen korán kelni. Beleásítoz- nak az ember képébe. Vastag az oxigén a buszban. Mi az isten, ma itt mindenki fokhagymát zabáit? A kapuban mindenki csak biccent. „.. i gélt” hallatszik az elharapott köszönés. Magába roskadt a tagság. A köd meg valami bűzös levegő a tüdőmre ült. Errefelé már megf igyeltem, bőrgyár lehet vagy mi a fene, mert az undok szag állandóan terjeng. Meg fogom szokni. A sittet is megszoktam. Nem ügy. — Megjött a zebra — mondta egy keszeg alak a műhelyben. Megpróbálok nem odafigyelni. A nevét még nem tudom. Három nap alatt annyi új hapsit nem lehet megjegyezni. Azért rohadt az a pali. Azért hív zebrának, mert hogy a rabruha, az ugye csíkos. Azt hiszi, szellemes. — Jó reggelt! — mondom erre én. — Talán ... — Mi van, pajtikám? Csak nem sértettem meg azt a hótiszta önérzetedet? Láttam, kötekedni akar. Nagy hecc. Ha megütném, belecsúszna a betonba talpazatnak. Nagy hecc. Tudja, hogy meg se mozdulok. Aki sittről jött, ne ugráljon. Ezért csak azt mondom neki: — Ne tegezz, apuskám! Egyébként te nem is tudsz megsérteni. — Nagy meló lesz most, szaki — mondta a művezető. — Összeszereljük a száztonnást. Az oldalsineket tegnap átvette a tmk. Most mi jövünk. — Már megint itt alszunk, Sanyi bácsi? — mondta a Het- lai. Öt ismerem névről. Mert mikor a brigádhoz beosztottak, bemutatkozott. — Lehet. Attól függ, hogy megy a meló. A ztán elosztotta a feladatokat. Én Hetlaival és még három hapsival a földön maradtam. Hegesztéshez csiszoltam a felületeket. Azok dumáltak. De mindenki hajtott. Hozzám senki sem szólt. Nagy ügy. Tudtam, hogy így lesz. Bár pofáztak róla eleget. Sit- tes. Zebra. Hát ez van. Tudtam odabenn is. Becsüljem meg magam. És majd meglátom, a társadalom a segítségemre siet Hogy oda ne rohanjak. Ezek meg. rám se köpnek. LeVeg'ő vagyok. Hallottam ám a szöveget. (— Na, jól kibabráltak velünk is. Ide osztották ezt a lótolvajt Most aztán állandóan a zsebeden legyen ám a szemed. — Meg ilyeneket.) Ügy mondták, hogy meghalljam. Mint valami ismeretlen, veszélyes állatfajtát úgy bámultak. Még perecet is dugtak volna a számba, hogy megnézzék, harapós vagyok-e. Nem fiukák, még nem harapok. Jól adják a leckét odabenn. Másfél év pizsamában. „Maga ide áll, maga odaáll! Mit mocorog. Ez nem kegyhely!” Megtanultam én fogni a pofám. Ebédidőben leültem. Előszedtem a zsíros deszkát. A többiek is lemásztak a darupályáról. — Nem fizet be ebédre, Siklós? — kérdezte tőlem a művezető. — Nem — mondtam. — Miért? — kérdezte. — Olcsóbb. — Csak — mondtam. Többet nem piszkált, elment az ebédlőbe. — Hány kiló vagy te, Siklós? — kérdezte Hetlai. — Mit tudom én. Bent mértek. 110 voltam — mondtam. Magamban felkészültem az újabb heccre. De az folytatta: — Nem szeretnék tőled egy pofont kapni. — Elsápadtam. Felálltam. Bárgyún bámulhattam rá. Láttam, megijedt tőlem. — Két, te, csak hülyéskedtem! Mit izgulsz úgy. — Izgul a franc — mondtam, és a fogaim közt kiköptem a kőpadlóra, és a lábammal meg eldörzsöltem. — A pofonokról pedig utálok beszélni. — Hol laksz most? — Mi a francot akar ez tőlem. Biztos a káderes bízta meg. De azért felelgettem. — Az anyámnál — feleltem, és rénéztem. — És „előtte”? — Nyomta meg a szót. Ügy látszik, kímél a hapsi, nem akar megsérteni. — Előtte? .. . Előtte a feleségemmel. Volt egy kis kéglim. A gyerek már akkor született, amikor a sitten voltam. — Fiú? — kérdezte. — Az — mondtam. A SÜTÉS — És az asszony? — kérdezte. — Elválunk — mondtam. — Meddig voltál ott? Bent? — Bökött a fejével valahova, meghatározhatatlan valami felé. — Másfél évig — mondtam. — Szörnyű volt, mi? — kérdezte. ivi em volt szörnyű —inondI ’ tam, és felálltam. Pedig szörnyű volt. Nem az volt a legszömyűbb, hogy _ bezártak. Nem a szigorúság meg a fegyelem. Francot. Hanem az a dög környezet. A rabok. Hogy egy évig szinte nem volt kihez szólnom. Meg hogy ott mindenki okosabb nálam. Apukám, ott neked kuss a neved. Nem gondoltam jobbnak. Sokat fáztam. — Oltári hideg ez a rothadt csarnok — mondtam, csak hogy én is mondjak valamit. A daru alkatrészei egyre közeledtek egymáshoz. Épült, mint egy híd. Tényleg. Hasonlított az Erzsébet-hídra. Akkor még kint voltam, amikor építeni kezdték. — Hé, zebra, ugorj csak fél egy nyolcas kulccsal — kiáltott le a keszeg alak és röhögött. Egyedül dolgozott egy tartóelemen. Felmásztam a létrán. Kezemben a kulcs. Ránéztem. Ellenszenves fejét megbillentve, gúnyosan pislogott. — Na mozgás, apukám! Itt nem kincstári elszámolásra megy a meló. — Megfigyeltem, mindig olyan hangosan beszélt, hogy minél többen hallják a süketelését. — Itt a kulcs, te patkány, de vigyázz, mert a fáihoz kenlek. — Halkan és igen nyugodtan mondtam neki. Meglepődött. Elindultam lefelé, amikor utánamszólt. — Erről még beszélünk, apikám. — Tulajdonképpen mit csináltál? Ne haragudj, hogy kérdezem — megint a Hetlai szólt. Gondolkoztam. Tulajdonképpen miért ne mondjam meg. — Ezt. És egy jobbegyenest mutattam az öklömmel. Bunyó. Mondhatnám véletlen. Úgyse hinnéd el. — Vártuk az oxigénpalackot Jutott idő a szövegre. — Elmeséled? — kérdezte Hetlai. — Ha akarod. — Jó fejnek látszott. Meg jól is esett, hogy valaki beszél velem. H uszonkét éves voltam, féléves házas. Az asszony meg állapotos, nyolcadik hónapban. Már tudod, jött a krapek, amikor összeházasodtunk. ö meg állandóan félté- kenykedett. Piszkált. Dolgoztam, mint egy állat. Kovácsoknál. Este meg suliba jártam. Ha otthon voltam, az örökös szöveg, hogy csajo- zok, meg piálok, meg csavargók, csak otthon nem vagyok. Halálosan untam. Meg aztán, hónapok óta, öregem, nyista volt az ágyban. Hát érted? Majd megvesztem már. Talán, ha nem nyomja folyton a vastag sódert... akkor még talán ki is hírom. Egy este a suliban ... — Milyen suliba jártál? — Technikumba. A padtársam. Ott kezdődött. Csinos, fiatal nő. Mondom neki, igyunk meg egy kávét. Ö meg: hogy képzelem? Várja a férje, meg a gyereke. Én mondom neki, egyszer várhatja. Közben, másztam már ott mellette. Közel lakott. Mondta jó, hát egy kávéból csak nem lehet baj. Leültünk. Ittuk a kávét. Valamit éppen mondok neki, meg hogy a térdemmel lökögettem. Amikor látom, elsápad. Mire felnézek, egy pofa áll előttem. Vértelen arccal. Felrántott a székről. Mondja: Te rohadt csibész. És ezzel úgy szájon vágott, hogy elöntött a vér. Aztán üvöltötte: „Az anyádat, azt, érted? Csak nem az én feleségemet, érted?” Törülgettem a vért, de az utolsó mondatára megőrültem. Nem tudom, ti hogy vagytok vele? De hát az anyám. Ütöttem. Több, mint egy mázsa vagyok. Láttam repül a tag. Keresztül a széken, a lépcsőre. És nem mozdul. Koponyaalapi törés. Mire kijött a mentő, meghalt. Mindenki tanúskodott. Mellettem. Még a felesége is. Mégis két évet kaptam. Jó magaviselet, meg ilyenek, hát harmadoltak. Közben a feleségem beadta a válópert. — Ez rettenetes, öregem — mondta Hetlai és hülyén a vállamra tette a kezét. Nem feleltem. Minek? E ngem is felküldtek a szerkezetre. Tiszta légtor- nászmeló. Drótkötélhuzalt kellett áthúzni, a Keszeg mászott, a derekára kötötte a kötelet. Egyszercsak hallom, valaki ordít a földön és mindenki felfelé néz. A Keszeg a traverz mellé lépett. A kötélcsomó a vállain átcsúszott, és a nyaka köré szorult. Valóságos hurok. Mintha az őrült felakasztotta volna magát. Nem tudom, hogy csináltam? Átlendültem a keretvasakon, mint egy csimpánz. Két fogást se vettem. Egy kézzel megkapaszkodtam. s a hóna alatt felhúztam. Átvonszoltam a vasakon, aztán meg le a létrán. A földre fektettem. Valaki rohant az orvosért. Közben a Keszeg magához tért. Csúnyán lehorzsolta a drótkötél a bőrt a nyakán, meg az álián. Más baja nem történt. — Hol van a Siklós? — hallottam a művezető hangját. De akkor már másztam visz- sza a létrán. Utánamszólt. — Klassz srác vagy, fiú! — Jól van akkor. Klassz srác vagyok és kész — mondtam. Jólesett, de azért eléggé utáltam mindent. Hetlai, meg a csoportból néhányan benn maradtunk délután Is. Szereltük a vezetékeket. Átbújtam a hídvas fölött, összekötöttem a huzalfeszítővel és másztam tovább. Átkozott rossz volt a világítás. A szigetelést készítettem elő. Előttem futott a puszta drót. Valaki hallom kiabálja: — Nincs fenn senki? Ordítom: Dehogynem, te marha! De nem hallotta, s el üvöltötte magát: — Bekapcsolom az áramot! Vigyázat! Automata cukorlaboratorium Svéd laboratórium szerelését kezdték meg a gyártó cég szakembereinek irányításával a Sárvári Cukorgyárban. A korszerű létesítmény naponta 500 cukortartalom-vizsgálatot végez el automatikusan, emberi beavatkozás nélkül. Az országban ez az első ilyen laboratórium. Fokozatosan a többi cukorgyárat is ellátják hasonlóval. A magyar cukoripar ugyanis a közeli években áttér a répa cukortartalom szerinti átvételére, hogy a termelőket a magasabb cukortartalmú répa termesztésére ösztönözze. A cukortartalomvizsgálathoz nyújt nagy segítséget az új laboratórium. »T • , , | - j , Szeptember 5-én nyitja kapuit a Biii\Vilii S P Ül i dapesti Őszi Vásár. A kirakatrendeit j 1' v "11 zők és tapétázók dolgoznak, néhány pavilonba már szállítják az árukat is. A kapcsolat felvétele földön kívüli lényekkel Iránytaxik A Ferihegyi repülőtér és a fővárosi belső városnegyedek között sok kívánnivalót hagy maga után a közlekedés. Javítására új szolgáltatással jelentkezik szeptember 1-től az Autóközlekedési Tröszt: iránytaxikat indít a szállodák és a Ferihegyi repülőtér között. Egyelőre kísérletképpen — két útirányban járnak az iránytaxik. Az egyik útvonal a Budapest, a Gellért és a Sport szállót, a másik a Szabadság, a Béke, a Royal és az Astoria szállót érinti, illetve köti össze a repülőtérrel. — Szolnokon megalakult a város első központi művészegyüttese. A 180 tagú együttes szimfonikus zenekarból, kórusból, táncegyüttesből, népi zenekarból és irodalmi színpadból áll. Rudolf Pesek professzor, a csehszlovák tudományos akadémia csillagászati bizottságának elnöke bejelentette, hogy 1970 őszén Prágában szemináriumot rendeznek a földön kívüli lényekkel való kapcsolat felvételéről. A professzor megjegyezte, hogy a szeminárium gondolatát 1965-ben, Párizsban vetették fel. A nemzetközi csillagászati akadémia irodájának ülésén. Sir Bemard Lovell, a Jodrell Bank igazgatója, valamint több szovjet és amerikai tudós máris megígérte, hogy részt vesz a szemináriumon. Néhány más tudományos személyiség kezdetben szembehelyezkedett a szeminárium gondolatával, mivel szerintük az ember ilyen kapcsolatfelvételhez egyelőre nem rendelkezik eléggé tökéletes eszközökkel. Ezek a tudósok időközben megváltoztatták véleményüket, mondotta a professzor, és ez főként annak tudható be, hogy az amerikai holdexpedíció sikerrel járt, és hogy a Mars felderítését célzó program is már meghozta első, nagy reményekre jogosító eredményeit. A tengeri csillagok felfalják Guam szigetét Próbaaa... — Neee! A kik lenn álltak, iszonyú üvöltést hallottak. Aztán teljesen merev testtel, mint egy cirkuszi akrobatamutatvány zuhant alá Siklós. Kezét megadóan előretólva feküdt a vértől pirosodó kövezeten. Békében, mozdulatlanul. Érdekes, a vörös vér ha kiömlik, egészen fekete. A testet elvitték, csak előbb krétával körülrajzolták a vizsgálat miatt. Másnap műszakkezdéskor mindenki erről beszélt. — Ki volt az a szerencsétlen, nem tudod? — Azt mondják, valami börtön töltelék! Regős István Óriási, 16 karú tengeri csillagok veszélyeztetik sok csendes-óceáni sziget állagát: felfalják a korallszirteket, amelyek a kis szigetelőéit a viharok és hullámok okozta kártól védik. Még az amerikai Guam-sziget, a Mariana-szige. tek legnagyobbika is veszélyben forog. Dr. Richard Cheshire, a miami (Florida) tengeri tudományos intézetének munkatársa a tengeri csillagokat „a Csendes-óceán biológiai közössége legkomolyabb veszélyének” nevezi. Dr. Richard Cheshiret azért küldték Gu- amra, hogy a veszély leküzdésére irányuló munkálatokat vezesse. A tüskés szörnyeteglek egy hónap alatt 800 méter korali- szirtet tudnak felfalni. „Megsemmisítik Guam és Rote (kisebb sziget 72 kilométerre Klapka tábornok rokonai Budapesten Ilku Pál művelődésügyi miniszter vendégeként Budapesten tartózkodik az 1848-as szabadságharc nagynevű hadvezérének, Klapka Györgynek az unokája, Marie-Therese Masselin de Klapka, leányával, dr. Sylvane Masselinnel. A Klapka-utódok a Kerepesi temetőben megkoszorúzták a tábornok sírját. északra) szirtiéit. Guam északi partja előtt már egy 38 kilométer hosszú szirtsáv tűnt el teljesen, körülbelül száz évig fog tartani, míg az élő koraitok egy ilyen szirtet ismét felépítenek” — hangsúlyozta a tudós. A Cheshire által vezetett kutatóprogramot az Egyesült Államok Belügyminisztériuma 500 000 dollárral támogatja. A tengeri csillagok magassága eléri a 60 centimétert. Tüskéjük mérge érintéskor erős fájdalmat okoz. Körülbelül két évvel ezelőtt tűntek el Guam előtt. A kutatóprogramnak többek között az a feladata, hogy megállapítsa, hogyan keletkezett ez az invázió. A tengeri csillagok megeszik az élő korallokat, a visszamaradó szirtvázat a hullámok rövid idő alatt elsodorják. Ezután az elemek a szigeteket akadálytalanul megtámadhatják. Bennszülöttek a kártevőket „fecskendő ágyúval’ tették ártalmatlanná: valamilyen vegyszer hatol be a csillagok testébe és felbontja az állatokat. Hasonló módszerrel kezdték meg az állatok megsemmisí- j tését a Mariana-szigeteken is. Az amerikai tudósok Gua- mon bíznak abban, hogy az „ágyúval” egyelőre sikerülni fog a tengeri csillagok további szaporodását és elterjedését megakadályozni, az idők folyamán pedig biztosan ható módszert találnak, hogy a csillagokat teljesen megsemmisítsék. VÁRPALOTA Óriás brikett Kétszeresére növelte kapacitását a Várpalotai Brikettgyár. Az eddigi napi 300 tonnás termelés helyett az év utolsó negyedében már 600 tonna tüzelőanyagot állítanak elő naponta. A kapacitás növekedését a p'iaci kereslet tette indokolttá. Az alig egyéves várpalotai termék ugyanis magas kalóriaértékével elérte a legjobb hazai brikettek szintjét. A várpalotai szakemberek most a Bányászati Kutató Intézettel közösen az eddigi 30 grammos helyett 300 grammos óriás brikettel kísérleteznek. A gyártását a jövő év elején kezdik meg. PHILADELPHIA RAKÉTA- CUKORKAÜZLETBEN Két méter hosszú irányítható levegő-levegő rakétát találtak egy zárva tartó cukorkaüzlet hátsó helyiségében. A rakéta fémdobozában feltüntették, hogy a doboz tartalma az amerikai légierő tulajdona. Simó László gyomai lakos gondozza hazánk legnagyobb magánmadár gyűjteményét. A tágas udvar, az emeletes madárszálló, a téli-nyári életre berendezett környezet több mint 400 fajta ritka madár otthona. A búrpapagáj, a gyémántgalambok és a trópusok különböző aprómadarai rendkívül nehezen viselték el a szeszélyes nyarat. Uj fajtákkal gyarapodott a gyomai „madárparadicsom”. „Feleséget” kapott végre az egyedül szomorkodó Guld Amandia, az ausztráliai sivatagok jellegzetes díszmadara: az NDK-ból érkezett az „élettársa”. Egyébként csehszlovák és más államokbeli madárgyűjtőktől is kapott cserébe ritkaságokat Simó László. A papagájcsaládok például Nadaja és Senegál fajtákkal gyarapodtak. A Senegál rendkívül csendes, lajhár lassúsággal emelgeti lábait, a Nadaja pedig mozgékony, hangosan rikácsol, ő a madárszálló leghangosabb lakója. 5 i » í
