Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-30 / 226. szám

X/Círlap 1969. SZEPTEMBER 30., KEDD Sikerrel zárultak a visegrádi színjátszó napok Tegnap este az Átkelő étte­remben megtartott díjkiosztás­sal lezárult a visegrádi szín­játszó napok rendezvénysoro­zata. A műfajt mostohán kezel­jük, az amatőr együttesek anyagi támogatósa nagyon csekély, jóformán mindent a maguk erejével — és alkotási vágyuknak engedelmeskedve — harcolnak ki. Holott, mint népművelési forma, egyike a legjobbaknak. Arról nem be­szélve, hogy — fiatalokról lé­vén szó —, a kísérletezésnek, az újat keresésnek, újat el­mondani akarásnak letétemé- myeSfei ezek az együttesek, tö­rekvéseik erre összpontosul­nak. Nem is beszélve arról, hogy a gyönyörű környezetben, a pa­lota udvarán rendezett elő­adások, milyen közönségsikert váltottak ki. Noha a színvonal korántsem volt egyformán ma­gas minden együttes produk­ciójánál, általában véve mind­egyikük jó teljesítményt nyúj­tott, s akadtak kiemelkedő elő­adások is. Mint például ■ a Műszaki Egyetem kollégiumá­nak irodalmi színpadáé: ösz- szeállítás Ady verseiből. Meg­érdemelten kapta a szakembe­rekből álló zsűritől megosztva a tatabányaiak bányászegyüt- tesével: a nagydíjat, s Debre- ezeni Tibor, az együttes ve­zetője, a legjobb rendezés dí­ját. A megosztott nagydíj má­sik felét a tatabányai együttes birtokolja, ugyancsak megér­demelten. H. Barta Lajos do­kumentumjátéka, a Békesség, Ámen, igen nehéz feladat elé állította a rendezőt és-a szí­nészeket egyaránt. A vasárnap előadott dara­bok közül nagyon tetszett még a Kristopher Fry: Nem ritka főnix, a pécsi városi művelődési ház irodalmi szín­padának előadásában. A zsűri a Népművelési Intézet két­ezer forintos díjával jutal­mazta őket. Kevésbé jól si­került a délelőtti két köl­tői összeállítás, az egyik:1 Petőfi műveiből, a pécsvá- radi irodalmi színpad bemu­tatásában, a másik a kapos­vári Fonómunkás Kis Szín­pad bemutatója. Még inkább elmarasztalható a pécsi vá­rosi művelődési ház irodal­mi színpada — amely egyéb­ként éppen magas színvona­lú előadásai miatt vett részt a versenyen —, mert bár ki­tűnő, ötletes darabokat tűz­tek műsorukra; Varga Balázs: Mézes fazék és a Kocsonya Mihály házassága című népi komédiát, előadásukra a nép­színműjátszás nyomta rá a bélyegét, Mindent összevetve azon­ban a fesztivál sikéresen zá­rult, a népművelők, zsűri­tagok és meghívott vendégek, valamint a közönség egyön­tetű véleménye alapján úgy döntöttek, jövőre ismét meg­rendezik, most már még szé­lesebb körben. Új MHSZ-székház — Vácott Vácott, a Sztáron Sándor utca régi házsora új, modern épülettel, a Magyar Honvédel­mi Szövetség megyei szerve­zete pedig vadonatúj járási székházzal gazdagodott. Nem is akármilyennel, az egyszin­tes, külsőre is igen tetszetős épület az első ilyen korszerű technikai felszerelésekkel ellá­tott járási MHSZ-centrum az országban. újabb típusú adó-vevő készü­lékén ... A látottak alapján nem ne­héz tehát megjósolni: a váci MHSZ-centrum beváltja létre­hozóinak elképzeléseit, nem­csak a két járásban és a vá­rosban, de megyei szinten is sokban hozzájárul majd a honvédelmi elő- és utóképzés sikeres munkájához. sz. Virágzik a mexikói agave Először virágzott ki hazánk- ban a szúrós levelű mexikói agave, amely harminc-negy­ven évenként egyszer hoz vi­rágot. Az amariliszf élékhez tartozó növény csaknem 3 mé­ter hajtáson neveli virágait, a fővárosi botanikus kertben levő agave hosszú virágszárán tíz nagy fürtben 300—400 vi- rágkehely himbálózik. TV-FIGYELŐ Müiäjok és tévés műfajok Az ünnepélyes székházava- tóra tegnap délután került sor, a premieren megjelent dr. Ge­lencsér Arpádné, a megyei pártbizottság osztályvezetője, s ott voltak a váci városi és já­rási, valamint a szobi járási tanács és pártbizottság veze­tői, a fegyveres erők és üze­mek képviselői. Dr. Vida Gyula, Váci Járási Tanács vb- elnöke beszédében megemlé­kezett a fegyveres erők napjá­ról, majd Bálint Gyula, az MHSZ megyei titkára köszön­te meg a jó és főleg gyors munkát a székház építőinek. Meg is illeti őket a dicséret, hiszen a több mint 2 millió forintba került épület első kapavágása márciusban volt, s ma már a székház elegánsan, berendezetten várja látogatóit Hogy mivel, arról rövid kör­sétán kaptak képet a vendé­gek. Elsőként a rádióműhelyt keresték fel, ahol a klubtagok rádiókészülékeket, műszereket készítenek, javítanak majd, s ahol a legkorszerűbb kikép­zési eszközök állnak rendelke­zésükre, csakúgy mint a tech­nikai műhelyben. A székházban gépjármű­technikai képzés is folyik, a tanulást makettek, metszetek segítik többek közt. Ideális munkalehetőség várja itt a modellezőket is. A kabinette­rem nemcsak a tartalékos tisz­tek, tiszthelyettesek oktatását, hanem klubcélokat is szolgál. Már a vendégek körében is nagy sikert aratott a rádió- klub rövidhullámú és ultrarö- vidíhullámú szakosztályának bemutatója: az RH-teremben éppen ottjártunkkor bolgár állomással vettek fel kapcso­latot a Mechanikai Labor leg­Komédia a spanyol lovagkorból, foci és tévéfilm a mai magyar va­lóságból, krimi nyugatról, vetél­kedő itthonról, kalandfilm a ma­gyar romantikából, és kabaré- show egyveleg szintén belföldi: keddtől vasárnapig, csúcsidőben, tehát este nyolc órától ilyen köny- nyedén szórakozhattunk napról napra. Már-már olyan felhőtlenül és gondtalanul, hogy elfelejtettük mi kedves nézők, hogy napközben nem minden ilyen tréfás, nevetsé­ges és romantikus — és bizony ezért esténként érdemes volt lete­lepedni a tv elé, hogy legalább néhány órára ilyennek lássuk a vi­lágot. A tv szerkesztői tehát meg­könnyítettük lelkünket, csupa vic­ces gondolatot ültettek agyunkba és már-már el is felejtkeztünk ar­ról, hogy nemcsak ilyenek létez­nek, hanem súlyosabbak és drá- maiabbak is — amelyek ezen a hé­ten nem jelentek meg a képer­nyőn. A legjobban a Vízszintes — Füg­gőleges keresztrejtvényműsor si­került, amely bebizonyította, hogy a tipikus tévés műfajok valók legjobban a képernyőre. íme egy újabb spanyolviasz, amit azonban még nem találtak fel, illetve ke­vés még a valódi tévémüfaj és rajtunk áll — illetve a tévéseken, hogy több legyen. S szaporodnak is majd, ha tovább törik a fejüket hasonló műfajteremtő műsorokon. Ugyanis a „vízszintesben” a kö­zönséget, csábító ígéretekkel — például nyerhet —, bevonták a já­tékba, kiszólnak neki,a képernyő­ről, hogy függőleges 38-ba írja be, hogy ... s akkor következik Kacsek és Sajó, zene és tánc, Al­fonzé ötletei, Karinthy Frigyes tréfája, vagy egy kisfilmrészlet a Jeges-tengerről ... a közönség be­írja, hogy . .. tehát játszik és szó­rakozik, Bodrogi Gyulával társa­log és közben úgy ézi, hogy most nyer majd egy tévét. Mi kell még a boldogsághoz — illetve, bocsánat a szórakozáshoz? Mondjuk még az, a múlt héten például, hogy első kerületi lakos legyen az illető. Ök ugyanis nyer­tek egy másik tipikus tévés mű­fajban, a sikeres Fekete — Fehér — Igen — Nem-ben. Ha már itt tartunk, akkor mai radjunk még egy kicsit a „tévés- műfajoknál”. Tudniillik a Víz cí­mű Karinthy Ferenc egyszemélyes dráma tv-feldolgozása is tipikusan tévés műfajnak bizonyult. Az, egész csupán egyetlen monológ: hogyan lett a volt válogatott vízi­pólósból úszómester, tehát egy egész élet. Olvasva, rádióban, szín? házban nem érvényesülhetett voli na ilyen hatásosan, filmben pedig kevés lett volna, elveszett volna. Á képernyőn azonban kivirágzott mert ide kívánkozott a leginkább, Miért? Talán azért, mert olyan mikro-dráma volt, mint amilyen mikro-világból, — szobából —? néztük. Talán azért mert a hosszú monológot képszerű epizódok szabdalták fel, olyanok, amelyek a képernyőn érvényesülhettek légi jobban, mivel olvasva elsikkadt volna, színpadon erőltetetté vált volna és filmen jelentéktelen lett volna. Az érdem az írón kívül a rendezőé, Adám Ottóé, és a főszei replőé, Básti Lajosé. Hovatovább a sport is tévé-mű* fajjá válik. Különösen ha néni mehetünk ki a versenyekre, mint mondjuk Stockholmba — milyen jó, hogy nem mentünk — vagy akár ide a közeibe is, megölelgetni Balczót, viszont legalább láttuk, hogy mások helyettünk is a nya- kába borulnak. Alakulgat egy ftépzőművészetj tévé-műfaj is: a Tv galériája. Ke* resi a formákat és a kereteket, amelyek segítségével a legjobban tájékoztathatja a nézőket az eléggé „fehér foltról” a képző- és ipar* művészetről. Az értéke az, hogy sok művészt, alkotótípust és alko­tást megismerünk — de rengeteg még a homály, a magyarázgatások bicsaklásai, ami azt az érzetet keltheti a nézőben, hogy a magya­rázók sincsenek tisztában azzal, hogy mit is akarnak magyarázni. A kisfilmek is lehetnek tipikusan tévére valók. A tévé általában missziót teljesít a rövidfilmek be. mutatásával, amelyek a mozikban elsikkadnák. A múlt héten azon­ban, nagyon keveset vetítettek be­lőlük. — berkovits — BULGÁRIAI JEGYZETEK II. A KEDVES REPÜLŐTÉRI FOGADTATÁS, a másnapi ünnepség és városnézés után harmadnap delegációnk a Szó­fia megyei pártbizottságra volt hivatalos, ahol tájékozta­tót kaptunk Bulgária életéről, mindenekelőtt Szófia megye gazdasági, ipari és kulturális fejlődéséről, a megyében levő emberek szorgalmáról, mun­kájáról, életéről. A munkamegbeszélés hasz­nos volt és érdekes. Itt, de máshol is jólesett találkozni a megye vezetőivel, titkáraival, kedves, barátságos, nagymű­veltségű, szakmailag kiválóan képzett emberek, érdekes em­berek. Az első titkár, Grigor Stoicskov — mint már emlí­tettem — nyomdász volt és részt vett a pártközpont ille­gális lapjának készítésében, mint fiatal munkás. Harcos illegális múltja van tehát és ma mindössze 42 éves. Energi­kus, udvarias, kedves, figyel­me mindenre kiterjed. A sze­me intéséből is érződik, leg­alábbis látnivaló, hogy közeli munkatársai azonnal értik és tudják, mit akar. Tökéletesen betöltötte a szíves házigazda szerepét, pedig : rendkívüli nagy elfoglaltsága volt a ju­bileumi ünnepségekkel kap­csolatban. Dimiter Vasilev, az ideológiai titkár szerény, lát­szólag száraz ember, csak na­pokkal később jöttem rá, hogy valójában jó humorú és a szí­ve tele van szláv melegséggel. Ö több helyre is elkísért ben­nünket vidéki útjaink során. Vitán Cvetanov, a szervező titkár magas, jó megjelenésű, őszülő halántékú, komoly em­ber. A mezőgazdasági titkár, Gorjan Kotev viszont a bol­gár paraszterpber típusa. De nagyon pallérozott ésszel, nagy szakmai felkészültséggel. 'Alakja, mozgása a nagy barna medvéé, még egyénisége is a kedves megértést, a mindenki­vel való együttérzést, türelmet sugározza. Todor Bozsinov, ipari titkár közöttük a legfia­talabb. Alakja nyúlánk, tipi­kus értelmiségi, két diplomá­val rendelkezik. Az első be­nyomásunk az volt róla, hogy az emberi tartása mintha kissé szárazabb lenne a töb­biekétől, amelyet alkatával és sok munkából eredő gondjával magyaráztunk. Természetesen ez a tartás a világ bármelyik országában természetes em­beri tartásnak tűnt volna, de a bolgár emberi melegség su­gárzásában ez egy kissé fel­tűnt. De, amikor elkísért ben­nünket Várnába, vagy a bú­csúnál, amikor megivott egy pohár vodkát, akkor az ő lelke is kiült a szemébe, gyönyörű basszus hangján ősrégi, siratós bolgár népdalokat énekelt és mindannyiunkat többször is megcsókolt. Egyébként mind az öt em­ber alapos és fáradhatatlan a munkában, kitűnő házigazda. Kellemes emberi barátságot kötöttünk velük. KÉSŐBB TALÁLKOZTUNK a megyei tanács épületében a tanács vezetőivel is, akikkel szintén munkamegbeszélést tartottunk. Biztos megbocsát­ják Szófia megye tanácsveze­tői, hogy nem ismertettem részleteiben mindazt, amit münkájukról, tiszta szívvel, nyíltsággal elmondtak. Minde­nekelőtt azért tekintek el en­nek ismertetésétől, mert lé­nyegében Szófia megyében a tanácsok feladata, a tanácsnál dolgozó emberek munkája megegyezik a mienkével. És talán megbocsátható e sorok ^írójának az is. hogy a jó fél­napi beszélgetésből az a ked­ves emlék maradt meg, amit az ő emberi karakterük, ked­vességük, színes emberségük jelent. Szófia megyében 320 ezer ember, 225 községben és 13 városban él. A megyének 112 ipari üzeme, 23 kolhoza és 17 szovhoza van. A megye gazdasági élete lényegében az állattenyésztésen, mindenek­előtt a birka- és a szarvasmar­ha-tenyésztésen alapszik. Disznót és baromfit csak el­vétve tenyésztenek. Tudnunk kell, hogy a megye bevételé­nek 45 százalékát a mezőgaz­daság, főleg az állattenyésztés adja. Csupán egy jellemző példát szeretnék említeni. Szó­fiát, a rohamléptekben fej­lődő, szépségben, éjpítkezésben és lélekszámban egyaránt fej­lődő fővárost Szófia megye látja el tejjel. Pedig ebben a városban évente egy ember 120 liter tejet iszik. És tud­nunk kell, hogy Bulgáriában is elvándorolnak az emberek a földekről, mert az ipar, de főleg a város ott is csábító; Pedig a bolgár vezetés, a he­lyes gazdaság-, ár- és bérpo­litika kialakításának követ­keztében az ipari munkás és a mezőgazdasági munkás át­lagkeresete többé-kevésibé azonos, átlagban 100 leva, amelytől lefelé alig, felfelé inkább van eltérés. (1O0 leva körülbelül 1700 forint.) Most, a jubileum előtt, a kormány árleszállítást haj­tott végre és rendezték a fi­zetéseket is, különösen a kis­keresetű, elmaradottabb em­berek fizetését emelték. STATISZTIKAI ADATOK NÉLKÜL, csak a szememben bízva, jegyzem meg, hogy a szó valódi értelmében gomba módra nőnek az új házak, a falvakban, a kis városokban is és Szófiában is. Ügy vél­tem, hogy a tempó ütemesebb és nagyobb, mint minálunk és néhol a házak is mintha szebbek, tetszetősebbek vol­nának, mint a mieink. Az ál­lami támogatás nagyjában egészében megegyezik a mien­kével, úgyannyira, hogy ép­pen 4-én jelent meg a rende­let arról, hogy a fiatal há­zasokat messzemenően támo­gatni kell lakással is. Amennyire időnk engedte, többször is ellátogattunk a megyébe. Amerre jártunk* mindenütt tapasztaltuk a bol­gár emberek határtalan lel­kesedését. Egy országot taka­rított, szépített, millió és mil­lió ember. Ahogyan a bolgár házigazdák elmondották, Szó­fiában, de másutt is, egyik hónapról, a másikra városne­gyedek épültek fel, utakat burkoltak, kerteket ültettek tele virágokkal, üzemek, kol­hozok épületeinek falait fes­tették. A munkaversenyben élenjáróik képeit láttuk a me­zőgazdasági és ipari üzemek­ben egyaránt. Mindenütt érez­tük, a munkahelyeken és az emberek szívében azt az egyenletes, nagyobb kilengé­sektől mentes, szolid politikát, amelyet a bolgár elvtársak folytatnak hazájuk, népük boldogulására. ÉS AMIVEL MINDEN PERCBEN szembe találtuk magunkat és amiért kissé irigykedtünk is; az az volt, hogy a bolgár ember amellett hogy internaciamalista, túl­áradó szívvel szereti hazáját, szűkebb pátriáját és olyan büszkén beszél üzeméről, hogy jól esik hallgatni. Pedig itt Szófia megyében a váro­saik kicsinyeik, lélekszámúk alig éri el a hat-nyolcezret és üzemeik sem túl nagyok. De, ahol megfordultunk, ott min­denütt tisztaság, rend foga­dott. Nem volt olyan piciny kis üzem, akár vasas, akár bőrgyár, hogy az udvara ne zöldellt volna és a zöldben ne virított volna ezer és ezer ró­zsa és szegfű és1 közöttük szé­pen elhelyezve az üzem élen­járó dolgozóinak hatalmas képei. Suha Andor (Folytatjuk.) é i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom