Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-27 / 224. szám

PEST HEC. « K/úrlap t969. SZEPTEMBER 27., SZOMBAT SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSS/SSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSfSSSSSSSSSSSSSS/SfSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSfSS/SSS/fSSSSS^ Szén a sufniban j D e nagyságos asszony!.. Csaknem ingyen adjuk! — Ugyan, hagyjanak béké­ben. Mondtam mar, hogy nem kell. Elég nekünk az utaivá- nyos is. — Megbánja. Harmincért adnánk mázsáját. No! Csak magának! Ebből a párbeszédből „M” még egy szót sem hallott, mert a szombat déli napsütés arany tényében sütkérező házak kö­zött kopogott hazafelé. Az egyik ablakból vonósnégyes vékony dallamai szálltak felé­je. Pkos paradicsomot, zöld­paprikát, friss karajt rejtő szatyrokat himbáltak a vele szemben jövő asszonyok. A sarki kerthelyiségben férfiak söröztek. Béke. csend, nyuga­lom — állapította meg elége­detten. Az utcájukban a bérház előtt fa- és szénheggyel púpozott te­herautó parkolt. Félmeztelen férfiak hordták, rakták meg fával a poros, fekete kosarat. Közelített... az egyik szembe­fordult vele, látta maszatos ar­cából elővülanó fehér szemgo­lyóját. Kezével nagy mozdula­tokat tett, elmélyülten magya­rázott feleségének, aki golyós­tollával egy papírdarabra vo­nást vésett. „Tetszett számol­ni?” — hallotta. — „Hat ko­sár.” ...„Csak öt?”... Na, úgy is jó!” — vihogtak. — „igaza van a kis nagyságos­nak!” -+- a magyarázó szénpo­ros kezével letörölte hasán a köldöke felé csörgő izzadságot, aztán a kapu felé csattogott. Az udvaron át a sufnihoz ment, ledobta a kosarat, amelyből az aprított fa szerte-széjjel gu­rult. Aznap „M” volt otthon az ügyeletes szakács, a konyhá­ban elkezdte a krumplit há­mozni, a hagymát vágni. Mi­re az ebédet feltette, felesége megjelent. — Készen vannak — mond­ta az. asszony, és nevetett. —^ Képzeli rám akartak’ sózni I még négy mázsa szenet. Eny- nyi „fölöslegük” lett a mai fuvarokból. Olcsón „megszá- mitottás” volna. — A szénhordók ilyenek! — zsémbelt a férfi. — Átvágják a pacákokat. Legszívesebben lebuktatnám őket .. — Persze... Körbefogtak, vitatkoztak. Voltam kis nagy­ságos, elvtársnő szép és jó... minden. „Értsék meg, nincs pénzem”... Magának?”... „Szuterénben lakóm” ... Be­néztek az ablakon, röhögtek. „Azért még megveheti!”... — Remélem, tényleg nem ... „M” komor arccal fürkészte a felesége arcát — hátha még­is bevette a cselt —, de az asz- szony szeme a jó mulatságnál többet nem árult el. Más té­mákra tértek át, beszélgettek, a férfi terített. A szénügyet már el is felejtette. Ebéd közben felesége hirte­len lerakta villáját, és mereng­ve nézett a konyhaablakon át a leveleit szitáló diófára, aszí- nehagyott virágágyásokra, a kert végében lapuló sufnira. — A szomszédunkban lakott egy ilyen széntróger... tüdő­vészes volt... Borzasztóan csúnya, pattanásos bőrű kislá­nyával, Etelkával ettük a zsí­ros kenyeret, fölöttünk meg ikerpár lakott, és azok mindig gyulais kenyeret majszoltak. Nagyon dühösek voltunk rá­juk. Egyszer az alacsonyabbik leejtett egy kolbászkarikát, Etelka és én ugrottunk érte. Én kaptam föl a földről... — Hatezret is megkeresnek havonta, mert lopnak — sza­kította félbe az emlékezést a férfi. —; A szenesek lopnak. — Tudod, a gang, az a ko­szos, szürke fal, az a sötét, an­gyalföldi bérház, poloskák. Az Etel papája... — Nem érdekel az Etel pa­pája — tolta félre „M” a tá­nyért. — Különben is a háza­tokat már tatarozták, szép, vi­lágom lett az a rohadt börtön- udvar. ' * — Soha nem sütött be a,nap. Hozzánk soha nem sütött be, sem reggel, sem délben, sem délután — folytatta az asz- szony. — Nem tudtunk növé­nyeket sem tartani, mert kiro­hadtak a cserépből. — Elhiszem! — kiabált. — Elhiszem! De most nem a her­cegeknek, hanem rendes, mun­kából, élő embereknek hordják ki a szenet, és azokat csapják be... Nem érted a különbsé­get? — De, nagyon is jól értem — lebbentette meg szép, sötét ha­ját az asszony. — Ugye, nem volt kevés az ötven forint... borravalónak?... — Te egy ötvenest adtál ezeknek? — fuldoklott a férje a dühtől. — Persze — válaszolta az asszony halálos nyugalommal. — Tudod, nem akarták már to­vábbvinni a négy mázsát... Nevetett. — Szombat van, és be kell vonulniuk a telepre. Nem vi­hették vissza, mert lebuktak volna. Itthagyták. — őrület. Azonnal... Azon­nal ... (Nem is tudta a férfi hirtelen, mit kellene neki azonnal tennie.) — Felugrott, és a sufnihoz rohant. A földön a széntojások meglehetősen agyon hizlalt állapotban csil­logtak. lábával belekotort. — Rémes! — Suttogta elége­detten. Szüts I. Dénes Zajosan élünk A ZAJ az újságok panasz­rovataiból és a humoros kar­colatok hasábjairól kezd át­kívánkozni a társadalmi, pub­licisztikai írások újságrova­taiba; kezd tudományos elem­zések és kutatások témája len­ni. mert valóban túllépi az el­fogadható határt. Hogy külö­nösen a főváros, de már a vi­déki városok js kezdenek elvi­selhetetlenül és feleslegesen zajossá válni, — ez közhely, mindenki által ismert tény. Nem keli sorolni a zajkeltés részleteit, a jelenség apró és dühítő megnyilvánulási for­máit. A bőgő kipuffogójú mo­torkerékpárok ismétlődő sze­renádját, a vékonyfalú lakó­telepi házakban versenyt bö- getett rádiók és televíziós ké­szülékek zaját, a hajnali órák­ban környékreszólóan dongó tejeskahnáktól és kukatartá­lyoktól az éppen a pihenésre szánt parkokban és ligetekben berregő, géppuskahangú fű­nyírógépekig. Pokoli — mondja az ember és okokat keres^ Nem mindig szerencsésen. MERT A SOKASODÓ „DE­CIBELEK” számából... el le­het jutni technikaellenes kö­vetkeztetésre is: sokat' zajon- ganak a gépek, tehát ördög vigye őket, „ők az okai” a sok idegességnek, úgyis, általában „a sok gép az oka” ennek is, annak is, az a sok repülés, űr­hajózás „nem vezet jóra”. Talán kissé eltúlzom a „se­Kis balatoni özek A Kis-Ba!aton háborítatlan rezervátumában a különféle vízi madarak seregein kívül az erdei vadak is tanyát ütöttek. A nádas és a hozzá tartozó nagykiterjedésű berek a termé­szetvédelmi őrök megfigyelései szerint állandó tartózkodási helye az őzeknek. A Diás-szigeten korábban a vaddisznók is feltűntek, de valószínűleg kellő mennyiségű és választékú élelem hiánya miatt nem maraútak meg ezen a vidéken. Az őzek azonban élvezik a rezervátum nyugalmát. A berekben élő és a védett területet gyakran felkereső őzek száma becs­lések szerint meghaladja a háromszázat. «■IHR... 1 bességváltásl” és túl gyorsan kapcsolok át egyik típusú kö­vetkeztetésről a másikra, de nem véletlenül. Hallottam már ilyen összefoglalását éle­tünk bajainak-gondjainak idős és középkorú embertől, kevés­bé művelttől és látszatra mű­velttől. sokat olvasó embertől egyaránt Ez a kissé közvélemény - szélességben terjedő nézet bal­kezes és áltudományos , jósla­tokból is'táplálkozik, és nem árt vele foglalkozni, mert olya­nok is hangoztatják, akik (mi­közben életünk nyugalmát, poézisét, szépségét stb. féltik a gépektől), a televízió előtt ülnek, porszívóval takaríta­nak és az ételt terrríészetesen hűtőszekrényben tartják. Ez ennek a furcsa, kései technikaellenességnek legkü­lönösebb vonása: hogy han- goztatói is csak — hangoztat­ják. És való igaz, legfeljebb a következetesség szigorú megkövetelői igényelhetik tő­lük, hogy ezekután ne néz­zék meg a tévén kedvenc csa­patukat — ne figyeljenek oda a fiatal gitáregyüttesre, ha vé­letlenül nekik tetsző dalba kezd, vagy söpörjön az öreg cirokseprűvel a porszívó he­lyett minden „elgépiesedéstől” félő kortársunk. Dehát igazán van-e „eltech- nizálódási”i veszély? Valóban a gépek rabjai leszünk? BESZÉLJÜNK MOST ne a tudományos utópiák nyelvén, hanem a mi magunk életé­nek reális tapasztalatai alap­ján. Hogy egymillió év múlva vagy akár ezer év múlva az akkori ember mire jut a kom­puterek és az addig kitalálan­dó ezernyi más okos gép ré­vén, azzal nekünk még korai foglalkoznunk, de egy bizo­nyos: akkor is és mindig a gép lesz az eszköz és az ember az alkotó, az ihlető, a mozgató. Most? •---------------------—..... -________2____ M ost éppen eljutottunk arra a pontra, hogy például a ma­gyar falu népének legnehezebb munkáit kezdi elvégezni a kombájn és a kémia. Az ara­tásra és a kapálásra gondolunk — amelyek, főleg a legutóbbi azonban még egyáltalán nin­csenek mindenütt és tökélete­sen gépesítve. Akik sokallják a gépet, kissé figyeljenek jobban oda az iparra, amelynek anyagmozgató munkáit ugyan nagy részben daruk és, targon­cák intézik — de csak ami a legnagyobb terheket illeti. A kisgépesítéis, a belső anyag- mozgatás azonban még na- gyon-nagyon sok helyen „hó­rukk” dolga. „Agyon vagyunk gépesítve?” Ebben csak az hisz, aki nem lát az üzletek előtt ládákat cipelő fiatal ta­nulólányokat és munkásasszo­nyokat. Egyszóval: távol vagyunk attól, hogy a gépek átvették volna a munka nehezét minde­nütt; hogy a legpraktikusab­ban használnánk ki őket; igaz, persze, hogy kényelmes mivol­tukkal társítani kell előbb- utóbb a hangtalanabb működ­tetés lehetőségét, dehát ez csak másodrangú kérdés. Ami pedig a szórakozás „elgépiesedését” illeti, abban bajos lenne az elektromos gitárt vagy a hang­szórót elmarasztalni: ezek a gépek mind kapcsolóval és erősítővel rendelkező eszközök. Ember kell hozzá, aki le is tudja őket halkítani. És le is akarja. DE A TAPINTATLANSAQ vagy a fegyelmezetlenség — a zaj két legfőbb oka — nem varrható a gépek nyakába. Az egész „technika, te vagy az oka” vádirat kissé félresike­rült. Rólunk, emberekről szól a mese. B. F. vízszintes KERESZTREJTVENYa MŰSORÁBAN KERESZTREJTVÉNY IV. (Adás: 1969. szeptember 28.) VÍZSZINTES: t. .... 7. ____ 13............ 1 8 . ... 17 .... 18. Idegen tehát. más­salhangzói. 19. Nemes fa régen avaron heverő termése 20, Kettős mássalhang­zó, 21. (Képrejtvény). 23. A szabadság­hegyi fogaskerekű vasút egyik állomása nevének első fele. 24. Hírhedt kétnnő lei neve. visszafelé. 27. Rag. 29. Kövei emberek viselik. 31. Visszafelé: tárgy­hónap!. 32. (Betűrejtvény). 33. Amott párja.-36. Bájolog. 37 Férfinév. 39............ 4 0 Pázsiton heyer a paripa, de „vő” nélkül. 42............ 43. Megette a falatot. 4 4. ■ . , 45. .... 48. El. visszafelé. 51. Májon van 52. Nimród része. 54. (Betű­rejtvény), 55. Visszafelé életed. 58. K- vai előtte enyhén színes bőrű, 59. Merí­tik része. 60. Minirádió Is van Uyen. 62. Halk zaja. 64. Fanyar lekvár névelővel. 66............. 69. A savak hatása, ékezethiány­nyal. 70. ... 71............. FÜGGŐLEGES: 2. Cukorka, kémény­seprő védleggyel. 3. Idegen kötőszó. 4. . . . 5. Egy kötőszó és egy Időhatáro­zó. 6. Község Gödöllő közelében. 7............ 8 (Betűrejtvény). 9. Minden szótőre Jel­lemző. 10. Mutatószó visszafelé. 11. Sze­mélyes névmás visszafelé. 12. Egzotikus állat. 13. Mássalhangzó fonetikusan, visszafelé. 14. (Betűrejtvény). 15. (Kép­rejtvény). 16.............32. Utca a Várhegy n yugati oldalán, visszafelé. 24. Baráti ország pénze, visszafelé. 25. Egész nap névelővel heverészik. 26............. 27. Afri­k ai oifszág fővárosa. 28. Ilyen név Is van, visszafelé. 30. Az áUóviz. 31. {Tér­képrejtvény). 34............... 35. Priusza van, visszafelé, 36. Ilyen lapot is gyakran ol­vasunk 38................ 41. Gólem része. 4 6............. 47 (Betűrejtvény). 48. Add ide! 4 9. A hadak első embere. 50. Szakítod. 52 (Szörejtvény). 53. Nálunk is népsze­rű szovjet színpadi szerző. 56. Kevert utód. ékezethiánnyal. 57. Titokban fi­gyeli. 58. Helyhatározó rag. 61. Parazi­tákban van. 62. Nílus Idegen nyelven. 63 Visszafelé leszármazottja. 64. ttt kezdődik.B2 amerikázás. 65. A TV New York-1 tudósítójának névjele. 67. Kanál része. 68. Szerszám. A kipontozott meghatározásokat a műsor folyamán közük. • Megfejtésül beküldendők a -ötvözött sorok, amelyeknek megfejtéséhez segítséget adnak: Függ. 4. — Világhíres fflúzionista. Függ. 26. — Voith Ági és Bodrogi Gyu­la. Függ. 34. — Két kisfilm. Párizsról. Or letve Székesfehérvárról. Vlzsz. 42. — Alfonso. Vízsz. 45. — Mikes Lilla. Vlzsz. 39. — Avar István és Benkő Gyu­la. Vízsz. 7. — Kisfilm. Vizsz. 66. — Goór Nagy Mária, vízsz. 71. — Bogár Richárd és tánckar. Függ. 7. — pártos Erzsi, Pethes Sán­dor, Máriás József,. Dégi István és Ősz Róbert. (Köz­reműködik: Szabó László). Vízsz. 16. -- Pap Imre asztalosmester. Függ. 16. — Kun Zsuzsa és Róna Vik­tor. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ CtM; MAGYAR TELEVÍZIÓ, BUDAPEST, V., Szabadság tér 17. A borítékra írják rá: „Víz­szintes-függőleges’*. A helyes megfejtések beküldőt között a VIDEOTON GYÁR termékei közül az alábbi jutalom díjakat sorsolják ld: VizAz. 70. — Bánki Zsuzsa és Zih Kati. Vízsz. 17. — Ella Fitzgerald. Függ. 46. — Kibédi Ervin és Hlatfcy László. Vlzsz. 13. — Kisfllm. Vizez. 44. — Alfonso. Függ. 38. — Várad! Hédi Bárdi György és Márkus László. Vlzsz. L — Koós János. Hofi Géza és az Express zenekar. : OKTOBER 6. I. díj: Olympia tévékészülék n. díj: Minivizor 111. dfj: Asztal) rádiókészülék IV—Vili. díj: 5 db Teenager táskarádió . IX — XV. díj: 7 db Miniszuper rádió jg^VBPiöTÖN 4 ■# *•

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom