Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-27 / 224. szám
4 1969. SZEPTEMBER 27., SZOMBAT Iskola az Állatkertben Nemcsak az iskolapadban, de az Allatkert „ketreceiben” is megkezdődött a tanítás. Az „órákat” az Allatkert szakemberei tartják, pontos időbeosztás szerint, mindennap a nyilvánosság előtt. Az állat-tanulók között találhatjuk például a struccot, az óriáskígyót, a csimpánzt, a puma- és a fekete párduckölyköt, tigriseket, no és az oroszlánokat. A tanítás eredménye: az állatok barátságosabbak ápolóikhoz, jobb a kondíciójuk és szelídebbek mint többi társuk. „ur mozi A Pest megyei Moziüzemi Vállalat kívül-belül tataroz- tatta, átalakíttatta a mendei filmszínházat. A régi nézőtér is nagyobb lesz most. A vásznat kicserélték, szélesvásznú filmeket is vetíthetnek majd itt. Az újjávarázsolt mozit november 7-én adják át a közönségnek. — Szentendre nyugdíjasaival találkoztak a fehérasztal mellett a Budapesti Köszörűgépgyár öregjei. II'fOlIlBaT Tudom, hogy két héten keresztül, noha mentegetőztem, mégis visszaéltem olvasóink türelmével, mert csak a Dunakanyarral foglalkoztam. Most igyekezni fogok, hogy ezt a botlásomat jóvátegyem. íme: A monori járás szokásához híven erre a hét végére is gazdag és változatos programról gondoskodott, hogy a járásban TÁNCDÉLUTÁNOK ÉS ESTEK ARANYEMBER A TV-BEN ÖSSZEÁLLÍTÁS GANDHIRÓL História vitrinekben Tavasszal kiállítási terem nyílik Monoron. Ez év januárjában megalakult a járási honismereti és múzeumbaráti akcióbizottság olyan emberek részvételével, akik szívügyüknek tekintik lakóhelyük, környékük múltjának, történelmének, hagyományainak feltárását, és a dokumentumok összegyűjtését, megőrzését. Az akcióbizottságnak négy szakosztálya van: helytörténeti, munkásmozgalmi, néprajzi és régészeti. A szakosztályok vezetői témakörükön belül minden szabad idejüket az anyaggyűjtésnek és rendszerezésnek szentelik. Ennek eredménye, hogy ma Menekülés Áporkara Az áporkai tanácselnök büszkén mutatja a készülő kultúrház terveit Megszólal a telefon. — Halló, rendőrség? Igen, én kértem a segítségüket Itt fekszik az asztalomon egy bejelentés. A helybeli Egyetértés Tsz megüresedett szolgálati lakását önkényesen elfoglalta Kovács Ferenc, Dömsöd, Előre utca 23. szám alatti lakos, a tsz kőművese. Karhatalom segítségét kérjük a kilakoltatáshoz. Jó, tehát máris indulnak! A viszontlátásra! — leteszi a kagylót, s felém fordul: — Látja, az ember el sem hinné, hogy milyen dolgok vannak manapság. Szinte érthetetlen! Ha érdekli az ügy, keresse meg a tsz-elnökét, ő biztosan többet tud mondani. A helybeli Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke, Bu- csi Imre. Tőle érdeklődőm ,a részletekről. — Hát kérem, én a következőket tudom ebben az ügyben elmondani. Ez év augusztusában jelentkezett nálunk felvételre Kovács Ferenc dömsödi lakos. Közölte, hogy a szakmája kőműves, de bármilyen munkát elvállalna nálunk. Azonnal meg is egyeztünk — hiszen a tsz-nek kőművesre volt szüksége — 9 forintos órabérrel fog dolgozni. Egy ideig minden rendben A Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat öntödéje betanításra FELVESZ gépi és kézi formálókat A betanítás idejére 7,50—8,00 forintos órabért; átképzés után teljesítménybért fizet. Továbbá felvételre keres érettségizett gyors- és gépírókat Bérezés, megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a Munkaügyi osztályon: Vác, Csikós József utca 18. is ment, a rábízott feladatokat becsületesen elvégezte. — A múlt hét második felében beállít hozzám a felesége. Nagyon mostoha körülmények között élnek, adjam hát oda nekik á megüresedett Szabadság-telépi szolgálati lakást. Az a traktoros ugyanis, aki eddig ott lakott, házat épített magának. Ebbe nem egyeztem bele. Utána se szó, se beszéd, behurcolkodtak. — Ha valóban olyan rossz körülmények között élnek, miért nem kaphatják meg azt a szolgálati lakást? — Fejlesztjük a tehenészetünket. A szarvasmarhatelep bővül, de csak akkor, ha lebonthatjuk azt a már szinte rogyadozó épületet, amely akadályozza a további építkezést. De abban is laknak és a szolgálati lakást ezeknek kell kiutalni. A Szabadság-telepi szolgálati lakás előtt már ott áll a rendőr és egy hatalmas vontató. Az ajtóban kékszemű fiatalasszony kötényével a szemét törli. Egy szeplős, mezítlábas kisfiú kapaszkodik a szoknyájába. •— Anyu, miért sírsz? — Kérdőn tekint édesanyjára, bár ő, azt hiszem csak a rendőr jelenlétéből következtethet arra, hogy itt valami nagy baj lehet — Nem sírok én kisfiam — az asszony mosolyt erőltet arcára — eredj csak játszani. A gyerek bizonytalan léptekkel indul szőke pajtása felé. ^ — Mondja csak Kovácsné, hogyan tehettek ilyet? — kérdi az elnök. — Megmondtam a férjének is: az útiköltségét megfizetjük, de lakást nem tudunk adni! Csak úgy beköltözni egy lakásba, ki hallott már ilyet? — Dömsödön az apámnál laktunk egy szoba-konyhás lakásban. Az öreg tüdőbeteg, ráadásul idegbajos is, ütötte- verte a gyerekeket. — Ismét könnyezik. — Pokol volt az életünk, tessék elhinni... Pokol ... öt gyerekünk van — a legfiatalabb három, a legidősebb tizenkét éves — nem lehetett így tovább élni. Szeretném őket békességben felnevelni .. . Hiába kérvényeztük, hogy kapjunk lakást ... Hiába ... Esetleg egy régi házat... Megjavítottuk volna mi... De az is hiába ... Nem bírtuk már tovább, tessék élhinni. Hazaért Kovács is. Kerékpárját a falhoz támasztja, s rohan a felesége felé. — Elnök elvtárs ne tegyen már ki innen minket. — szól elcsukló hangon. — Becsületesen dolgozom, vegye már ezt is figyelembe. Én az apósomhoz többé vissza nem megyek ... Inkább öngyilkos leszek ... Már a gyermekeim miatt sem... — Nézze Kovács, nem akarom itt az emberek előtt megszégyeníteni. Elküldöm mosta rendőrt, de este 6-kor visszajön, addig találjon valami megoldást. A saját problémáit mindenkinek magának kell rendeznie. Tudja maga, mióta várunk már erre a lakásra? Az elnöknek igaza van. önkényes beköltözés semmi esetre sem lehet megoldásodé mégis segíteni kell. — falus — már nagyon sok értékes dokumentummal, lelettel, korabeli tárggyal és néprajzi emlékkel büszkélkedhetnek. Legértékesebb a néprajzi anyag: ecseri népviselet, régen hasz-1 nált munkaeszközök, berendezési tárgyak. Sok munkásmozgalmi emléket is megmentettek a pusztulástól. 1919-ből és az illegalitás éveiből fennmaradt iratokat, jegyzőkönyveket, fényképeket. Ebben a járásban még ma is elevenen élnek a 48-as hagyományok: így történhetett, hogy teljes nemzetőri egyenruha, korabeli kardok, más fegyverek, zászlók kerültek elő. A történelem régmúlt századaiból is sikerült emlékeket feltárni, Bényén például a közelmúltban fedeztek fel egy bronzkori sírt. Az akcióbiz.ottság, melynek elnöke Törő István járási tanulmányi felügyelő, úgy határozott, hogy lehetőséget teremt az összegyűlt anyag kiállítására. Közkinccsé szeretnék tenni a járásuk múltjára vonatkozó értékes dokumentumokat. Éppen ezért a Vigadó Étterem feletti, jelenleg üresen álló termet tataroztatják, átalakítják 30 ezer forintért. A munkát nemsokára befejezik, a kiállítás megnyitására azonban mégis csak április 4-én kerül majd sor, hiszen nincs berendezésük: vitrin, üveg- szekrény. A ceglédi múzeumot kérték fel arra, hogy segítsen, patronálja őket, onnan kapnak majd anyagi támogatást és szakembert is. A monori járás történelmét bemutató állandó kiállításon kívül ez a terem megteremti a járásban élő képzőművészek kiállításon való bemutatkozásának lehetőségét is. — V — lakók, fiatalok, idősebbek egyaránt megtalálják azt a szórakozást, amit éppen keresnek. — A járásban két helyen, Monoron és Pilisen a művelődési házban szombat este bál lesz. Természetesen a két bál megrendezése nem jelenti azt, hogy a járásban nincs több táncolási lehetőség. Vasárnap, 8-án, Maglódon, Péteriben, Tá- piósülyön, valamint Vecsésen a művelődési házakban klubtánc, illetőleg 5 órai tea lesz. Ugyancsak vasárnap Mono- ri-erdöről Budapestre látogatnak a hetedik, nyolcadik osztályos tanulók nevelőik, illetőleg szüleik kíséretében, és a kellemes utat színházlátogatással is egybekötik. Üllőn — gondolom, a fiatalság legnagyobb örömére — a művelődési otthonban vasárnap délután 17 órai kezdettel beatturmixot rendeznek. Azoknak, akik Pestre jönnek, akár szombaton, akár vasárnap, felhívom a figyelmüket egypár budapesti mozi műsorára. Mint a bagoly nappal című magyarul beszélő olasz filmet a budapesti Szikra, Vörös Csillag, Május 1 és a Sport mozi vetíti. A 21. hétre prolongált My fair Lady kétrészes panoráma szélesvásznú amerikai filmet pedig a Corvin moziban nézhetik meg az érdeklődők. Sajnos, két legnagyobb tömegszórakoztató szervezetünk, a rádió és a televízió, erre a hét végére nem túlságosan gazdag műsort állított össze, de azért még a kevésből is lehet válogatni. Szombaton 19.25-kor sugározza a Kossuth rádió a 139— 660, a magyar rádió automata közönségszolgálata közismert műsorát. 22.20-kor pedig a szokásos Táncoljunk műsor következik, majd éjfél után a Melódiakoktél. Ugyancsak szombaton a tv 18.20-kor Puccini: Pillangókisasszony című operájához nyújt tv-kalauzt Utána pedig Jókai Mór ismert regényéből, az Aranyemberből, készült filmet vetítik 20.20-kor. Vasárnap a Kossuth rádió 21 órakor kezdődő műsorára szeretném felhívni kedves olvasóim figyelmét, 100 évvel ezelőtt született India nagy fia, akit hívei Mahatmának, magyarul: Nagy Lélek-nek neveztek. Berza László összeállítása Gandhiról szól, a műsorban közreműködnek neves fővárosi színészek. A Petőfi adó 18.41-kör sugározza a Rey- mont regénye nyomán készült folytatásos rádióregényt, a Parasztok befejező részét. A tv pedig 19.30-kor vetíti a Rinal- do Rinaldini kalandjainak ugyancsak befejező részét. 20.20-kor kerül képernyőre a tv zenés keresztrejtvénye, a Vízszintes-függőleges, amelynek megfejtéséhez kellemes szórakozást kíván karácsonyi István KALEVALA. A Körszínház idei nyári produkciója — a Kalevala színpadi megjelenítése — nemcsak idehaza jelentett színháztörténeti eseményt, de felfigyelt rá a külföld is. Különösen Finnországban fogadták a hírt nagy érdeklődéssel, amint erről dr. Ortutay Gyula akadémikus Helsinkiből hazatérve nyilatkozott. A Kalevala, amelyet a nyári hetekben tizenöt alkalommal játszottak a Kör színházban, az őszi-téli idényben is „zöld utat” kap: ma este lesz a bemutatója a Thália Színházban. A Kazimir Károly rendezte darabban a nyári szereposztáshoz képest alig lesz változás: Louhi szerepét felváltva alakítja majd Bánky Zsuzsa és Drahota Andrea, Szirtes Ádám helyett Szabó Gyula formálja meg llmarinen alakját. A beszélő szerepében a közönség Szilágyi Tibori, a társulat új tagját üdvözölheti. KACSINTÁS Amikor Maurice Chevalier 75 éves volt, megkérdezte tóle az egyik riporter: — Árulja el, uram, mikor vette észre, hogy öregedni kezd? — Tavaly történt — nevetett Chevalier. — Rákacsintottam egy fiatal hölgyre. Ö tüstént aggódva megkérdezte, hogy vajon mi esett a szemembe. Ettől a pillanattól kezdve éreztem, hogy öreg vagyok. 'í 9. És ekkor robbanás hallatszott. Tompán, messziről. Pascal teste megfeszült, szemei belgfúródtak a sötétbe. Az első robbánást egy második követte. Aztán újból mindent beborított a tengernyi éjszaka. Pascal Klárára nézett és zsebéből revolvert vett elő. Megvizsgálta a töltényeket, aztán maga mellé helyezte a földre. A rövid Klára-kaland befe* jeződött. A vasút — gondolta. Szegény Durieux úr a botos őrségen! Szerette volna, ha a derék öreg megmenekül. Remélte, ; csaknem biztos volt, hogy készségesen engedett az erőszaknak, engedte, hogy a fiúk összekötözzék és biztos távolságba cipeljék. Talán még tanácsot is adott, mennyire szoríthatják a kötelet, hogy ne fájjon és a látszat is meglegyen. Reggel, ha visszaérkezett Párizsba azonnal intézkedni fog, hogy új dinamitot szerezzen. Nem szabad kikerülni a gyárból az új repülőgép-modellnek. A munkások megtették a magukét. Hónapokon keresztül szabotáltak, hol egy szerszám tűnt el, hol a csavarok voltak nagyok, vagy kicsik. A vezető mérnököt elcsapták, tíz munkást letartóztattak, de öthónapi késéssel mégis csak elkészült a gép. Most a partizánokon a sor. Holnap még nem késő. Kár, hogy elfogták a két fiút Minden készen volt, a beosztás, a hátvédek, de hogy elfogják ezt a kettőt, azzal nem számolt. Klára felnyitotta a szemét. Derűs nyugalommal, mély belső csenddel nézett a ritkuló sötétségbe, — hajnalodik. A galambszürke ég szélén opálos lila folt jelezte a közeli napkeltét. A fák között még tömött volt az éjszaka, de egy madár — egyetlen egy — rövid füttyszóval már ébresztgette az erdőt. Klára didergett, háta fájt a kemény földtől, de nem akarta tudni. Az ébredés jóízű mosolyával fordította fejét Pascal felé és észrevette a revolvert. Egyszerre megszűnt a szabad, jó érzés, eltűnt az igazi mosoly, az igazi nyugalom. Nyugodt maradt, a mosoly se leb- bent el szájáról, csak más lett. Kezdetét vette a készenlét, az őrködés az üvegfal mögött. Felült. — Jó reggelt, Pascal. — Jó reggelt, Denise. Kipihented magad? Mintegy véletlenül rátette kezét a revolverre. Nem akarta, hogy Denise lássa. Fegyver- viselésért azonnali főbelövés jár. Szükségtelen, hogy Denise emiatt is nyugtalankodjék. Klára egy pillantást vetett Pascal kezére és elnézett. Észrevette, — gondolta Pascal. — Ne rejtegesd előlem. Jó, hogy van. Nem adjuk magunkat ingyen. Pascal egyetlen csuklómozdulattal felemelte és zsebébe csúsztatta a fegyvert. — Szeretnék kérdezni tőled valamit... Nem folytatta. Mozdulatlanul, felhúzott térddel ültek mindketten. Előttük a sziklafalon túl elváltak egymástól a fák. megnyílt az erdő és illatosán, madarak füttyével kilépett a hajnal. Sápadt volt, gyöngyházszínű fátyolba burkolt. Nem mosolygott és nem Ígért se jót, se rosszat. Klára látta az üvegfalon keresztül és várta, hogy Pascal folytassa. Pascal hideg vizsgálóbírói tekintettel hirtelen felé fordult. — Miért csinálod? Klára azonnal értette. Nyíltan belekapaszkodott a fürkésző szemekbe és egyszerűen felelt: — Mert szerétem az embereket. És tudom, hogy valami új készül. Míg nem kapcsolódtam az ellenállásba, állandóan bűnösnek éreztem magam. Tűz pusztít egy házat, az emberek vizet hordanak, vizet zúdítanak, mind segít és egy valaki csak nézi. így éreztem magam ... Még sok minden tolult az agyába. Az ember nagyszerűségéről, az emberi méltóságról, amit leköpnek, csizmájukkal tipornak az okos, vagy ostoba hatalmasok... De minden szó üres lett volna. Megismételte halkabban: — Szeretem ... Felállt. A sziklabástya egyik szögletéből öblös, fenyőkkel feketéié völgykatlanra nyílt kilátás. Mélyéből kék gomoly- gással oszladozott az éjszaka. Tölgyek, nyárfák, nyírek lombja bukkant elő, ezüst meg barna törzsek, tisztások tündöklő zöld foltjai. A sziklaasztal horpadásaiban rózsás-szürkén csillogott az összegyűlt harmat Klára belemártotta ujjahegyét és megkóstolta. Aztán felült a sziklafalra. Nyugodt, csaknem derűs volt. Ügy érezte, végre mindent elmondott, átnyújtották egymásnak életük kulcsát. Mellette Pascal nézte a tájat és nem gondolt semmire. Az indulással várniok kellett. Nehogy túl korán érkezzenek az állomásra. Minden valószínűség szerint öt óra felé lesz a legveszélytelenebb az út. Az éjszakai szolgálatosok akkor már visszatérnek és az újabb csoportok — ha ugyan küldenek újabbakat, — még nem érkeznek meg. Kis szerencsével ki lehet használni a váltás idejét. — Körülbelül még egy órát kell itt töltenünk, ugye Pascal? _— Éppen befejezheted történetedet, — mondta szórakozottan. Klára évődve a szemébe nézett: — Azért, hogy a kalifa feleségül vehesse Seherezádét? Mindketten nevettek, — üvegnevetéssel. (Folytatjuk.) i
