Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-27 / 224. szám

4 1969. SZEPTEMBER 27., SZOMBAT Iskola az Állatkertben Nemcsak az iskolapadban, de az Allatkert „ketreceiben” is megkezdődött a tanítás. Az „órákat” az Allatkert szakem­berei tartják, pontos időbeosztás szerint, mindennap a nyil­vánosság előtt. Az állat-tanulók között találhatjuk például a struccot, az óriáskígyót, a csimpánzt, a puma- és a fekete párduckölyköt, tigriseket, no és az oroszlánokat. A tanítás eredménye: az állatok barátságosabbak ápolóikhoz, jobb a kondíciójuk és szelídebbek mint többi társuk. „ur mozi A Pest megyei Moziüzemi Vállalat kívül-belül tataroz- tatta, átalakíttatta a mendei filmszínházat. A régi nézőtér is nagyobb lesz most. A vász­nat kicserélték, szélesvásznú filmeket is vetíthetnek majd itt. Az újjávarázsolt mozit november 7-én adják át a közönségnek. — Szentendre nyugdíja­saival találkoztak a fehér­asztal mellett a Budapesti Köszörűgépgyár öregjei. II'fOlIlBaT Tudom, hogy két héten ke­resztül, noha mentegetőztem, mégis visszaéltem olvasóink türelmével, mert csak a Du­nakanyarral foglalkoztam. Most igyekezni fogok, hogy ezt a botlásomat jóvátegyem. íme: A monori járás szokásához híven erre a hét végére is gaz­dag és változatos programról gondoskodott, hogy a járásban TÁNCDÉLUTÁNOK ÉS ESTEK ARANYEMBER A TV-BEN ÖSSZEÁLLÍTÁS GANDHIRÓL História vitrinekben Tavasszal kiállítási terem nyílik Monoron. Ez év ja­nuárjában megalakult a já­rási honismereti és múzeum­baráti akcióbizottság olyan emberek részvételével, akik szívügyüknek tekintik la­kóhelyük, környékük múltjának, történelmé­nek, hagyományainak fel­tárását, és a dokumentu­mok összegyűjtését, meg­őrzését. Az akcióbizottságnak négy szakosztálya van: helytörté­neti, munkásmozgalmi, nép­rajzi és régészeti. A szakosz­tályok vezetői témakörükön belül minden szabad idejü­ket az anyaggyűjtésnek és rendszerezésnek szentelik. Ennek eredménye, hogy ma Menekülés Áporkara Az áporkai tanácselnök büszkén mutatja a készülő kultúrház terveit Megszólal a telefon. — Halló, rendőr­ség? Igen, én kértem a segít­ségüket Itt fekszik az aszta­lomon egy bejelentés. A hely­beli Egyetértés Tsz megüre­sedett szolgálati lakását ön­kényesen elfoglalta Kovács Ferenc, Dömsöd, Előre utca 23. szám alatti lakos, a tsz kőművese. Karhatalom segít­ségét kérjük a kilakoltatás­hoz. Jó, tehát máris indul­nak! A viszontlátásra! — le­teszi a kagylót, s felém for­dul: — Látja, az ember el sem hinné, hogy milyen dolgok vannak manapság. Szinte ért­hetetlen! Ha érdekli az ügy, keresse meg a tsz-elnökét, ő biztosan többet tud mondani. A helybeli Egyetértés Ter­melőszövetkezet elnöke, Bu- csi Imre. Tőle érdeklődőm ,a részletekről. — Hát kérem, én a követ­kezőket tudom ebben az ügy­ben elmondani. Ez év augusz­tusában jelentkezett nálunk felvételre Kovács Ferenc dömsödi lakos. Közölte, hogy a szakmája kőműves, de bár­milyen munkát elvállalna nálunk. Azonnal meg is egyeztünk — hiszen a tsz-nek kőművesre volt szüksége — 9 forintos órabérrel fog dolgoz­ni. Egy ideig minden rendben A Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat öntödéje betanításra FELVESZ gépi és kézi formálókat A betanítás idejére 7,50—8,00 forintos órabért; átképzés után teljesítménybért fizet. Továbbá felvételre keres érettségizett gyors- és gépírókat Bérezés, megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a Munkaügyi osztályon: Vác, Csikós József utca 18. is ment, a rábízott feladato­kat becsületesen elvégezte. — A múlt hét második fe­lében beállít hozzám a felesé­ge. Nagyon mostoha körülmé­nyek között élnek, adjam hát oda nekik á megüresedett Szabadság-telépi szolgálati la­kást. Az a traktoros ugyanis, aki eddig ott lakott, házat épített magának. Ebbe nem egyeztem bele. Utána se szó, se beszéd, behurcolkodtak. — Ha valóban olyan rossz körülmények között élnek, miért nem kaphatják meg azt a szolgálati lakást? — Fejlesztjük a tehenésze­tünket. A szarvasmarhatelep bővül, de csak akkor, ha le­bonthatjuk azt a már szinte rogyadozó épületet, amely akadályozza a további építke­zést. De abban is laknak és a szolgálati lakást ezeknek kell kiutalni. A Szabadság-telepi szolgá­lati lakás előtt már ott áll a rendőr és egy hatalmas von­tató. Az ajtóban kékszemű fiatalasszony kötényével a szemét törli. Egy szeplős, mezítlábas kisfiú kapaszkodik a szoknyájába. •— Anyu, miért sírsz? — Kérdőn tekint édesanyjára, bár ő, azt hiszem csak a rend­őr jelenlétéből következtethet arra, hogy itt valami nagy baj lehet — Nem sírok én kisfiam — az asszony mosolyt erőltet ar­cára — eredj csak játszani. A gyerek bizonytalan lép­tekkel indul szőke pajtása fe­lé. ^ — Mondja csak Kovácsné, hogyan tehettek ilyet? — kér­di az elnök. — Megmondtam a férjének is: az útiköltségét megfizetjük, de lakást nem tudunk adni! Csak úgy be­költözni egy lakásba, ki hal­lott már ilyet? — Dömsödön az apámnál laktunk egy szoba-konyhás lakásban. Az öreg tüdőbeteg, ráadásul idegbajos is, ütötte- verte a gyerekeket. — Ismét könnyezik. — Pokol volt az életünk, tessék elhinni... Po­kol ... öt gyerekünk van — a legfiatalabb három, a leg­idősebb tizenkét éves — nem lehetett így tovább élni. Sze­retném őket békességben fel­nevelni .. . Hiába kérvé­nyeztük, hogy kapjunk la­kást ... Hiába ... Esetleg egy régi házat... Megjavítottuk volna mi... De az is hiába ... Nem bírtuk már tovább, tes­sék élhinni. Hazaért Kovács is. Kerék­párját a falhoz támasztja, s rohan a felesége felé. — Elnök elvtárs ne tegyen már ki innen minket. — szól elcsukló hangon. — Becsüle­tesen dolgozom, vegye már ezt is figyelembe. Én az apósom­hoz többé vissza nem me­gyek ... Inkább öngyilkos le­szek ... Már a gyermekeim miatt sem... — Nézze Kovács, nem aka­rom itt az emberek előtt meg­szégyeníteni. Elküldöm mosta rendőrt, de este 6-kor vissza­jön, addig találjon valami megoldást. A saját problé­máit mindenkinek magának kell rendeznie. Tudja maga, mióta várunk már erre a la­kásra? Az elnöknek igaza van. önkényes beköltözés semmi esetre sem lehet megoldásodé mégis segíteni kell. — falus — már nagyon sok értékes do­kumentummal, lelettel, kora­beli tárggyal és néprajzi em­lékkel büszkélkedhetnek. Leg­értékesebb a néprajzi anyag: ecseri népviselet, régen hasz-1 nált munkaeszközök, beren­dezési tárgyak. Sok munkásmozgalmi em­léket is megmentettek a pusztulástól. 1919-ből és az illegalitás éveiből fennma­radt iratokat, jegyzőkönyve­ket, fényképeket. Ebben a já­rásban még ma is elevenen élnek a 48-as hagyományok: így történhetett, hogy teljes nemzetőri egyenruha, kora­beli kardok, más fegyverek, zászlók kerültek elő. A tör­ténelem régmúlt századai­ból is sikerült emlékeket feltárni, Bényén például a kö­zelmúltban fedeztek fel egy bronzkori sírt. Az akcióbiz.ottság, melynek elnöke Törő István járási tanulmányi felügyelő, úgy ha­tározott, hogy lehetőséget teremt az összegyűlt anyag kiállítására. Közkinccsé szeretnék ten­ni a járásuk múltjára vonatkozó értékes doku­mentumokat. Éppen ezért a Vigadó Étterem feletti, jelenleg üresen álló termet tataroztatják, átala­kítják 30 ezer forintért. A munkát nemsokára befejezik, a kiállítás megnyitására azon­ban mégis csak április 4-én kerül majd sor, hiszen nincs berendezésük: vitrin, üveg- szekrény. A ceglédi múzeu­mot kérték fel arra, hogy se­gítsen, patronálja őket, on­nan kapnak majd anyagi tá­mogatást és szakembert is. A monori járás történelmét bemutató állandó kiállításon kívül ez a terem megteremti a járásban élő képzőművé­szek kiállításon való bemu­tatkozásának lehetőségét is. — V — lakók, fiatalok, idősebbek egy­aránt megtalálják azt a szóra­kozást, amit éppen keresnek. — A járásban két helyen, Monoron és Pilisen a művelő­dési házban szombat este bál lesz. Természetesen a két bál megrendezése nem jelenti azt, hogy a járásban nincs több táncolási lehetőség. Vasárnap, 8-án, Maglódon, Péteriben, Tá- piósülyön, valamint Vecsésen a művelődési házakban klub­tánc, illetőleg 5 órai tea lesz. Ugyancsak vasárnap Mono- ri-erdöről Budapestre látogat­nak a hetedik, nyolcadik osz­tályos tanulók nevelőik, ille­tőleg szüleik kíséretében, és a kellemes utat színházlátoga­tással is egybekötik. Üllőn — gondolom, a fiatal­ság legnagyobb örömére — a művelődési otthonban vasár­nap délután 17 órai kezdettel beatturmixot rendeznek. Azoknak, akik Pestre jön­nek, akár szombaton, akár va­sárnap, felhívom a figyelmü­ket egypár budapesti mozi mű­sorára. Mint a bagoly nappal című magyarul beszélő olasz filmet a budapesti Szikra, Vö­rös Csillag, Május 1 és a Sport mozi vetíti. A 21. hétre prolon­gált My fair Lady kétrészes panoráma szélesvásznú ameri­kai filmet pedig a Corvin mo­ziban nézhetik meg az érdek­lődők. Sajnos, két legnagyobb tö­megszórakoztató szervezetünk, a rádió és a televízió, erre a hét végére nem túlságosan gaz­dag műsort állított össze, de azért még a kevésből is lehet válogatni. Szombaton 19.25-kor sugá­rozza a Kossuth rádió a 139— 660, a magyar rádió automata közönségszolgálata közismert műsorát. 22.20-kor pedig a szo­kásos Táncoljunk műsor kö­vetkezik, majd éjfél után a Melódiakoktél. Ugyancsak szombaton a tv 18.20-kor Puc­cini: Pillangókisasszony című operájához nyújt tv-kalauzt Utána pedig Jókai Mór ismert regényéből, az Aranyemberből, készült filmet vetítik 20.20-kor. Vasárnap a Kossuth rádió 21 órakor kezdődő műsorára sze­retném felhívni kedves olva­sóim figyelmét, 100 évvel ez­előtt született India nagy fia, akit hívei Mahatmának, ma­gyarul: Nagy Lélek-nek ne­veztek. Berza László összeállí­tása Gandhiról szól, a műsor­ban közreműködnek neves fő­városi színészek. A Petőfi adó 18.41-kör sugározza a Rey- mont regénye nyomán készült folytatásos rádióregényt, a Pa­rasztok befejező részét. A tv pedig 19.30-kor vetíti a Rinal- do Rinaldini kalandjainak ugyancsak befejező részét. 20.20-kor kerül képernyőre a tv zenés keresztrejtvénye, a Vízszintes-függőleges, amely­nek megfejtéséhez kellemes szórakozást kíván karácsonyi István KALEVALA. A Körszínház idei nyári pro­dukciója — a Kalevala színpa­di megjelenítése — nemcsak idehaza jelentett színháztörté­neti eseményt, de felfigyelt rá a külföld is. Különösen Finn­országban fogadták a hírt nagy érdeklődéssel, amint erről dr. Ortutay Gyula akadémikus Helsinkiből hazatérve nyilat­kozott. A Kalevala, amelyet a nyári hetekben tizenöt alkalommal játszottak a Kör színházban, az őszi-téli idényben is „zöld utat” kap: ma este lesz a be­mutatója a Thália Színházban. A Kazimir Károly rendezte darabban a nyári szereposz­táshoz képest alig lesz válto­zás: Louhi szerepét felváltva alakítja majd Bánky Zsuzsa és Drahota Andrea, Szirtes Ádám helyett Szabó Gyula formálja meg llmarinen alakját. A be­szélő szerepében a közönség Szilágyi Tibori, a társulat új tagját üdvözölheti. KACSINTÁS Amikor Maurice Chevalier 75 éves volt, megkérdezte tóle az egyik riporter: — Árulja el, uram, mikor vette észre, hogy öregedni kezd? — Tavaly történt — neve­tett Chevalier. — Rákacsintot­tam egy fiatal hölgyre. Ö tüs­tént aggódva megkérdezte, hogy vajon mi esett a szemem­be. Ettől a pillanattól kezdve éreztem, hogy öreg vagyok. 'í 9. És ekkor robbanás hallat­szott. Tompán, messziről. Pas­cal teste megfeszült, szemei belgfúródtak a sötétbe. Az első robbánást egy második követ­te. Aztán újból mindent bebo­rított a tengernyi éjszaka. Pascal Klárára nézett és zsebéből revolvert vett elő. Megvizsgálta a töltényeket, aztán maga mellé helyezte a földre. A rövid Klára-kaland befe* jeződött. A vasút — gondolta. Szegény Durieux úr a botos őrségen! Szerette volna, ha a derék öreg megmenekül. Remélte, ; csak­nem biztos volt, hogy készsé­gesen engedett az erőszaknak, engedte, hogy a fiúk összekö­tözzék és biztos távolságba ci­peljék. Talán még tanácsot is adott, mennyire szoríthatják a kötelet, hogy ne fájjon és a látszat is meglegyen. Reggel, ha visszaérkezett Párizsba azonnal intézkedni fog, hogy új dinamitot szerezzen. Nem szabad kikerülni a gyárból az új repülőgép-modellnek. A munkások megtették a magu­két. Hónapokon keresztül sza­botáltak, hol egy szerszám tűnt el, hol a csavarok voltak nagyok, vagy kicsik. A vezető mérnököt elcsapták, tíz mun­kást letartóztattak, de öthónapi késéssel mégis csak elkészült a gép. Most a partizánokon a sor. Holnap még nem késő. Kár, hogy elfogták a két fiút Minden készen volt, a beosztás, a hátvédek, de hogy elfogják ezt a kettőt, azzal nem szá­molt. Klára felnyitotta a szemét. Derűs nyugalommal, mély bel­ső csenddel nézett a ritkuló sötétségbe, — hajnalodik. A galambszürke ég szélén opálos lila folt jelezte a közeli nap­keltét. A fák között még tö­mött volt az éjszaka, de egy madár — egyetlen egy — rövid füttyszóval már ébresztgette az erdőt. Klára didergett, háta fájt a kemény földtől, de nem akarta tudni. Az ébredés jóízű moso­lyával fordította fejét Pascal felé és észrevette a revolvert. Egyszerre megszűnt a szabad, jó érzés, eltűnt az igazi mo­soly, az igazi nyugalom. Nyu­godt maradt, a mosoly se leb- bent el szájáról, csak más lett. Kezdetét vette a készenlét, az őrködés az üvegfal mögött. Felült. — Jó reggelt, Pascal. — Jó reggelt, Denise. Kipi­hented magad? Mintegy véletlenül rátette kezét a revolverre. Nem akar­ta, hogy Denise lássa. Fegyver- viselésért azonnali főbelövés jár. Szükségtelen, hogy Denise emiatt is nyugtalankodjék. Klára egy pillantást vetett Pascal kezére és elnézett. Ész­revette, — gondolta Pascal. — Ne rejtegesd előlem. Jó, hogy van. Nem adjuk magun­kat ingyen. Pascal egyetlen csuklómoz­dulattal felemelte és zsebébe csúsztatta a fegyvert. — Szeretnék kérdezni tőled valamit... Nem folytatta. Mozdulatla­nul, felhúzott térddel ültek mindketten. Előttük a sziklafa­lon túl elváltak egymástól a fák. megnyílt az erdő és illa­tosán, madarak füttyével kilé­pett a hajnal. Sápadt volt, gyöngyházszínű fátyolba bur­kolt. Nem mosolygott és nem Ígért se jót, se rosszat. Klára látta az üvegfalon keresztül és várta, hogy Pascal folytassa. Pascal hideg vizsgálóbírói te­kintettel hirtelen felé fordult. — Miért csinálod? Klára azonnal értette. Nyíl­tan belekapaszkodott a fürké­sző szemekbe és egyszerűen fe­lelt: — Mert szerétem az embere­ket. És tudom, hogy valami új készül. Míg nem kapcsolódtam az ellenállásba, állandóan bű­nösnek éreztem magam. Tűz pusztít egy házat, az emberek vizet hordanak, vizet zúdíta­nak, mind segít és egy valaki csak nézi. így éreztem ma­gam ... Még sok minden tolult az agyába. Az ember nagyszerű­ségéről, az emberi méltóság­ról, amit leköpnek, csizmájuk­kal tipornak az okos, vagy os­toba hatalmasok... De min­den szó üres lett volna. Meg­ismételte halkabban: — Szeretem ... Felállt. A sziklabástya egyik szögletéből öblös, fenyőkkel fe­ketéié völgykatlanra nyílt ki­látás. Mélyéből kék gomoly- gással oszladozott az éjszaka. Tölgyek, nyárfák, nyírek lomb­ja bukkant elő, ezüst meg bar­na törzsek, tisztások tündöklő zöld foltjai. A sziklaasztal hor­padásaiban rózsás-szürkén csillogott az összegyűlt harmat Klára belemártotta ujjahegyét és megkóstolta. Aztán felült a sziklafalra. Nyugodt, csaknem derűs volt. Ügy érezte, végre mindent elmondott, átnyújtot­ták egymásnak életük kulcsát. Mellette Pascal nézte a tájat és nem gondolt semmire. Az indulással várniok kel­lett. Nehogy túl korán érkez­zenek az állomásra. Minden valószínűség szerint öt óra fe­lé lesz a legveszélytelenebb az út. Az éjszakai szolgálatosok akkor már visszatérnek és az újabb csoportok — ha ugyan küldenek újabbakat, — még nem érkeznek meg. Kis sze­rencsével ki lehet használni a váltás idejét. — Körülbelül még egy órát kell itt töltenünk, ugye Pascal? _— Éppen befejezheted tör­ténetedet, — mondta szórako­zottan. Klára évődve a szemébe né­zett: — Azért, hogy a kalifa fele­ségül vehesse Seherezádét? Mindketten nevettek, — üvegnevetéssel. (Folytatjuk.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom