Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-25 / 222. szám
“‘&űriap 1969. SZEPTEMBER 25., CSÜTÖRTÖK GÉPÉSZMÉRNÖK — DRAMAIRÖ. Erdélyi Sándor „Mozaikok” c. drámáját október elején mutatja be a Katona József Színház. A fiatal író (szemüveges) 1964-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet, 'jelenleg a Kőbányai Növényolaj Gyár műszaki osztályvezetője. Első drámáját 1965-ben „Imád- iság Zsuzsáért” címen mutatta be az Egyetemi Színpad. Az új darabot Babarczi László rendezi, főszereplő Sinkovits Imre. A Útmutató a felszabadulási ünnepségekhez Báttonya felszabadulásának 25. évfordulójára emlékezéssel megkezdődtek az országos jubileumi ünnepségek. A rendezvények előkészítése, mindenekelőtt a művelődési intézmé- ! nyékben és iskolákban nagy feladatokat jelent a népművelőknek. Elsősorban ebben a tekintetben kíván segítséget adni a Népművelési Intézet, a TIT és a Könyvtártudományi Módszertani Központ közös kiadványa, az „Útmutató a felszabadulási ünnepségekhez”. A kötet első részében módszertani tanácsokat, ötleteket, repertoárjavaslatokat közöl. Második része az országos rendezvényekről, pályázatokról, kiállításokról, a Magyar Rádió és Televízió ünnepi műsorairól,* új könyvekről, filKözületek! Minden típusú MÉRLEG JAVÍTÁSÁT, HITELESÍTÉSÉT, új hídmérlegek beszerelését igen RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJA a Tiszakécskei Építő- és Vegyesipari Ktsz • Tiszakécske A Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat öntödéje betanításra FELVESZ gépi és kézi formázókat A betanítás idejére 7,50—8,00 forinto's órabért; átképzés után teljesítménybért fizet. Továbbá felvételre keres érettségizett gvors- és gépírókat Bérezés megegyezés szerint.® Jelentkezni lehet a Munkaügyi osztályon: Vác, Csikós József utca 18. mekről, művészeti rendezvényekről tájékoztat. A harmadik rész négy előadásvázlata az ünnepségek szónokai és a rendezvények előadói számára készült: történeti áttekintés a fel- szabadulásról, hadtörténetéről (térképekkel), a magyar népi demokrácia kialakulásáról, fejlődéséről napjainkig, valamint gazdasági és kulturális életünk mai helyzetéről. Három célszerű kiadvánnyal gyarapodott a Színe-java sorozat kiskönyvtára. A kisgyermekek öltöztetéséről Gyulai Irén kötött csokorba sok érdekes tudnivalót. Elöljáróban ki- jélönti,' Hogy a.különböző. korú, egymástól" eltérő mozgásigényű gyermekeknek más és más öltözékre van szükségük. Mindenkor alapszabály, hogy nem kell sok ruha, de fontos, hogy a darabok jól kiegészítsék egymást. Könnyen áttekinthető rajzos összeállítása mutatja, milyen korban milyen és hány darab ruhára van szüksége a célszerűen és jól öltözött gyereknek. Beszél többek között arról, hogy kis változtatással hogyan lehet a készruhát egyénibbé tépni, ami különösen a kamaszok igénye. A másik kötet szintén a család kedvencével foglalkozik. (7.) Pascal a letartóztatás következményeire gondolt és zavarta, bosszantotta a fecsegés. Többször félbe akarta szakítani, de nem volt ereje megbántani Deniset. Próbálta fékezni ingerültségét — és lassan észrevette, hogy Denise védekezik. Némelyik állat színt, formát változtat veszély esetén, a szépia sötét folyadékot lövell maga köré, hogy láthatatlanná váljék — szegény kis Denise énje áttevődött a biztonságos múltba. Hát csak beszéljen... — ... az ég hirtelen beborult. A hatalmas fák között recsegve, ropogva tört előre a vihar. A messzi havasok felől megsokszorozódott erővel hangzott á dörgés. Egy sziklabarlangba menekültünk. Úgy, mint most... De az a barlang egész kicsiny volt, alighogy befértünk ketten. Ott guggoltunk összehúzódva és fejünk felett, az erdő felett száguldott a nyári zápor. Barlangunk előtt az esőhólyagok táncoltak, ugrándoztak és kissé távolabb nagy szemű, érett eprek dülöngéltek az eső súlya alatt. Pajtásom hősiesen kihajolgatott és leszakított egy-egy szemet. — Nem kell, hogy mindig SZTK Betegek 1. kép: (Kis, négyzet alakú szoba, mozaikköves. A szobából négy ajtó nyílik, mindegyiken cédula: „Kopogtatni tilos, csak hívásra lehet benyitni!” Temérdek ember. Középen a főhős bő szoknyában, kötényben, ráncos arccal, kérges kézzel, kendővel a fején.) A főhős (büszkén): ... és akkor félrebeszélek. Végigfut a homlokomon a fájdalom, valahol itt... (kezével a homlokán babrál) fölnézek a meny- nyezetre és úgy ahogy van, minden elfehéredik előttem... (Többen nevetve, cseppnyi irigységgel.) Hát persze a plafon mindenhol fehér... A főhős: (mintha nem is hallotta volna): Borzalmas érzés! Múltkor azt mondta nekem a doktor úr, szedjek Valérián! De ez sem használ. Meg aztán annyi lótás-futás ezek után az orvosok után... Egyik itt, mások ott, aztán meg nézzék, hogy milyen ez a rendelő? A főorvos úr, akinél Pesten voltam, az is összeráncolta a homlokát és írt valami gyógyszerfélét. Kíváncsi vagyok, bár az egészen biztos, hogy különleges egy bajom van énnekem. Mondom, akkor félre is beszélek! Mások: (hümmögnek, nekik csak influenzájuk, gyomorrontásuk és gyulladásaik vannak. Ezek után panaszkodni sem érdemes, pedig ez a legjobb az egészben...) Orvosok 1. kép: (Kis, négyzet alakú szoba, mozaikköves. Hatalmas Pelle Józsefné „Mit főzzii,nk a gyermeknek” c. írása elsősorban a csecsemő-, kisgyermek-, iskolás kornak megfelelő étrendre, az egyes fogások táp- értékére, elkészítésére hívja ifel a figyelmet, A könyv második fele gyors és megfelelő tápértékű, ízletes receptekkel szolgál. Különös súlyt fektet a zöldfőzelékek változatos, tápdús elkészítésére. Szűcs Lajos a „Lakás nővé- nyei”-t veszi sorra. Egészen röviden, tömören ismerteti .szobanövényeinket. Elmondja, melyik milyen talajt, mennyi fényt, hőt és nedvességet igényel. Jó tanácsokat ad: az egyes lakástípusokban égtájtól, fűtéstől függően milyen növényt érdemes tartani, hogy szemet-szívet gyönyörködtető kiskert gazdái lehessünk. k. m. megköszönje — mondta —, nálunk ez nem szokás. Ettől kezdve még gondosabban köszöngettem. Éreztem, hogy fokozatosan elveszti természetes biztonságát. Miért akartam éreztetni, hogy más világból való vagyok? Bosszút akartam állni, mert az erdőben minden az övé volt, a bokrok, a gombák, a fű, a bogarak? Nem, a társadalmi különbséget ekkor még nem ismertem, csak azt a rendkívüli tényt, hogy Pestről, a városból érkeztem. És még valamit... Hogy magyar vagyok. Ez időben minden magyar sokkal, sokkal több volt, mint a tót vagy a román ... a derék nemzetiségiek, akik felett mi magyarok valami ősi jog szerinti uralkodásra hivatottunk. Először életemben éreztem magam kiválasztottnak és különbnek a másiknál. Akartam, hogy a román és falusi fiú ezt tudomásul vegye. Gőgös, adakozó engedékenységgel azt is elhatároztam, hogy fel- sőbbségemet nem fogom túlságosan éreztetni. Mondd, Pascal, miért vagyunk rosszak már gyerekkorunkban? És miért jut ma mindez eszembe, annyi év után először, oly döbbenetes tisztasággal, mintha állandóan rá gondoltam volna... Nők könyvespolcára JZTGtf'Fl NZZ-JkT^ albérletben fehér íróasztal, filodendronok. Az ajtó mellett kályha. Heverő, kisasztal, székek. Főorvosi szoba. A főorvos nincs itt, Budapesten tárgyal.) Az újságíró bemutatkozik. Hívják a laborvezető főorvost. Temperamentumos, fekete asszony. Kérdezi, mire vagyok kíváncsi, mert sok a betege. Azt mondom: rájuk. Meg, hogy miért vannak ilyen szűk helyen. Sokan panaszkodnak. A főorvosasszony neve: Kaplony Györgyi. 2. kép: (csak az orvosnő beszél). — Lassan már két éve, hogy a gödöllői SZTK-rendelő a városi kórház szülészeti osztályának földszintjére költözött. Akkor négy kórtermet ürítettek ki nekünk, itt van most az EKG, a szemészet, a laboratórium és az SZTK igazgató-főorvosának szobája. Erre mondják jobb helyen, hogy áldatlan állapotok uralkodnak. Egyszerűen borzalmas ez a tenyérnyi hely, és nehogy azt higgye, hogy a szülészeti osztályon örülnek nekünk! Tavaly januárra ígérték, hogy vége a kényszeralbérletnek ... Most az SZTK szétszóródott a város különböző pontjaira, és hogy ki, mikor rendel — a jóég tudja. Különben elárulhatom, hogy külön sebészünk sincs. Pestről jár le egy orvos délutánonként. Ha van egy baleset Gödöllőn — mégpedig elég sok van —, vagy kikezelik a szülészek, vagy rögvest a balesetibe kell szállítani. Mostoha körülmények? Ami itt van, még annál is egy fokkal rosszabb... Egymás szájába tüsszentenek az emberek. És még csak most kezdtek neki az új SZTK építésének. Két évvel ezelőtt odajöttek hozzám, hogy hová tegyék majd a centrifuga csatlakozóját a falban. Mondtam: „Jóemberek, nekem tökéletesen mindegy, Csak legyen már készen az az épület!” Azt válaszolták: „Főorvosnő, december 31-re már az újban rendel, elhiheti...” Elhittem. Tavaly volt. Most pedig várunk. Talán 71-re elkészül. Addig itt vagyunk albérlők. Segítünk egymáson, ahogy tudunk. Én'például a kórházban levőknek is veszek vért — egy gázsiért... Ronda egy állapot. A kollégáim is kimerültek. Betegek és orvosok 1. kép: (Rendelő. Megilletö- dött betegek. Siető orvosok.) Első beteg: Én utálom az injekciókat, kezitcsókolom... (esdeklő tekintet). Tessék valami mást kitalálni! Orvos (felém fordulva): Látja, még a felszerelésünk sem az a ragyogó! Elkelne már egy pár forint... (a beteghez): Ne féljen, bolhacsípés ... (Másik beteghez): Kérem, tűrje fel az ingét! (Felém): Kint meg szoronganak a tenyérnyi várószobában. Második beteg: Nem lehetne egy kicsivel később? Igen, a vállalattól küldtek. Meg kell csinálni, de mondjuk, egy hét- t:l... Orvos: Ezt mondta két héttel ezelőtt is. (A bent levő hat beteg végzett. Vénájukra nyomott vattával távoznak.) 2. kép: (Várószoba. Tumultus. Szemészetre, EKG-ra, vérvételbe várnak. Anyóka bottal. A falnak támaszkodik. Minden hely foglalt. Terhes- anyák ülnek és öregemberek. „Kopogtatni tilos! Csak hívásra!” Jogosítványok a kezekben. Már egy órája kiváncsiak arra — jó-e a látásuk? „Én, ha egészen rosszul vagyak, akkor is megvárom a soromat” — panaszkodik egy idős hölgy, aki előtt bementek. Füstszag. Elnyomott cigarettavégek a kövön. A kórházba szirénázva érkezik egy mentő. Vajúdó asszonyt hozott.) Művelődési ház Áporkán épül az új művelődési ház. — A legutóbbi tanácstagvá- lasztásak alkalmával vetődött fel az építés szükségessége. Régi művelődési házunk már majdnem összedőlt, le kellett bontani. Valamikor kocsma volt, s igazán eljárt felette az idő... — mondja Gyarmati László, az áporkai tanács elnöke. Az új kultúrház építését az elmúlt év december 15-én kezdte meg a szigetszentmikló- si Petőfi Tsz építőbrigádja. Az épület nyugati szárnyának — a tervek szerint — jövő hónapra kell elkészülnie. Ez 705 ezer forintba kerül. Itt kap helyet a könyvtár és a KISZ- klub is. A keleti szárnyat csak akkor építhetjük — itt lenne a mozi —, ha a jelenleg még hiányzó mintegy félmillió forintot biztosítani tudjuk. Ebben az ügyben a helyi Egyetértés Termelőszövetkezettel tárgyalunk. Reméljük, eredményesen. Névadó ünnepség Csobánkán Szeptember 30-án, kedden délelőtt fél tíz órakor névadó ünnepségre kerül sor Csobánkán. A községben működő gyógypedagógiai intézet Bár- czy Gusztáv, a jeles pedagógus nevét veszi fel, s Bárczy emléktáblát lepleznek le falán. Tamás Ervin Aludni készül a nyár Aludni térne már a nyár, De tétovázva arra vár, Míg a fáknak hulló lombja, Aranyszínű nagy halomba, Lassan a földre leszáll. Am ha mind aludni vetkezett, Akár az álmos emberek, Bebújik a dús avarba, Magát véle betakarja. % Három évszak elsuhan. Addig alszik hangtalan. Alma édes — álma mély, Felette a szél zenél. S a szél-zenére száz levél, Szárnyon szálló táncra kél, Ősz után ha jő a tél, — Könnyű avart felcserél, — Szép pehelyre, — Melegebbre, Takarója hófehér. Tél is tűnő — s jön tavasz, Nyár ébresztő, víg kamasz. Es a nyár csak erre vár, Mély álmának vége már. Odahagyja nyughelyét,— Tűzben izzik fent az ég. Borbély Tibor Pascal kissé oldalt fordította fejét és összevont szemöldökkel, ellenségesen fürkészte. Látta volna valahol, valamikor Derűset? Az egész történet nagyon furcsa. Elbeszélés közben különös, bizonytalan érzés bontakozott ki benne, amely ellen hiába küzdött. Valahogy úgy érezte, hogy Denise az ő faluját írja le és minden kötelező óvatosság ellenére megtudta, .hogy 6 erdélyi román. Lehetséges, hogy ráismert az első találkozáskor, a montpar- nasse-i temetőben? Derűse maga elé mosolygott és folytatta. — A különbség érzése az első élmény után természetesen elvesztette jelentőségét. Végre is gyerekek voltunk és reggeltől estig együtt játszottunk. A két család életmódja közti különbséget egyszerűen tudomásul vettem. Gyakran láttam, hogy közös tűzhelyen külön étel készül a mi számunkra, mégha Gergár néni, — még a nevük is eszembe jut — főzött is. Pascal összerezzent. Meg kellene tiltani, hogy tovább beszéljen!... — Haragudtam Gergár nénire, ha játék közben elhívta valamelyik gyerekét, hogy fát aprítson, vizet hozzon. Ilyenkor megállt az alacsony konyhaajtóban. Mariora-a-a-a, Li- viu-u-u ... Hosszasan énekelt a sok „a” és „u” a nevek végén. A felhők elúsztak a hold mellől és a csillagok is szétrebbentek. Egyedül maradt a végtelen magasság alatt. Az ember lezuhan, ha egyedül marad ... Nem, ő nincs egyedül. Itt van Pascal. Ha megfogná a kezét, meleg volna.,. — Liviu tizennégy éves volt, tömzsi, erős, bamaiképű fickó. Szemei nevettek, villogtak, gonoszkodtak, mint egy fiatal állaté. Érkezésemkor se meglepődést, ^meghatottságot nem mutatott. Nem hívott az erdőbe, nem ajándékozott meg semmivel, csak ha a játék úgy kívánta, akkor törődött velem. Egy ideig kedvenc játékunk a házasságosdi volt. Egy elhagyott ház padlása# játszottunk, a szomszéd parasztgyerekek, az egész Gergár-rokon- ság... A féljárathoz rossz, ferde létra támaszkodott. A padló deszkáiból néhol két-há- rom léc is hiányzott és rrlin- denféle pókhálók, megfekete- tedett szalmakupacok, rongydarabok, rothadt báránybőrök ... A tetőről leszakadt gerendák lógtak és a bevágódó fénycsíkok elhomályosodtak a felvert portól. Nyilván azt hiszed, valami erotikus játékról volt szó... Vagy mégis?... A pap egy üres lád^ tetejéről kihirdette a házasságot. A házas- társaknak és a násznépnek át kellett vonulni a padlás egyik végéből a másikra, kikerülni a gerendákat, haláltmegvetve átugrani a padlózaton tátongó hiányokat és üvöltve veszekedni. Aztán visszatérni a paphoz, hogy oldja fel a házasságot Micsoda izgalmas játék volt... Egy alkalommal Liviu volt a férjem. Mikor hátra értünk a padlás végébe... Klára hirtelen elhallgatott s aztán suttogva: — Pascal... figyelj!... Hallod?... Pascal kiegyenesítette derekát és egész testét megfeszítette a figyelem. Semmi se mozdult Az éjszaka néma volt, végtelen. — Nincs semmi baj, Denise. Egy madár ágat változtatott és lesodort néhány száraz levelet — Ne gondold, hogy félek... Oly különös ez az éjszaka, minden elszakadt a valóságtól. Én is, te is, te, aki oly furcsán közel állsz hozzám... a németek ... a félelem... A történetemet szeretném folytatni. Liviu és a többiek élni akarnak ma éjjel, nem szabad elvágnom az életüket. .. Éppen ott álltunk a padlás végében Li- viuval, éppen felemelte karját és — nem maradhattunk így az örökkévalóságig, igaz? , Mosolyogva Pascalra nézett — Hát folytatom. Liviu röptében, mintegy véletlenül kezét a mellemre tette. Hirtelen csú- fondárosan a szemembe nevetett és elszaladt És én, a minden fuvallattól óvott kislány megértettem: Liviu csalódott, nem talált semmit. Rettenetesen szégyelltem. Ettől kezdve Liviu észre sem vett. Nem titkolta, hogy lenéz és soha többé nem akart a házastársam lenni. A hold éppen rád világít Pascal, úgy látom, mosolyogsz, (Folytatjuk)
