Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-04 / 204. szám

1969. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK

rrsT

MEf.

^£íriav>

Pest megyei termékexport

a Szovjetuniób

Tsz—MÉK közös vállalkozások a megyében

Dömötör József, a MÉK igazgatója, most érkezeit haza Moszkvából és máris indult Lipcsébe. Két útja között beszélgettünk' vele utazásai céljáról, és természetesen, a MÉK, a Pest megyei Szövetkezetek Értékesítési Központjának a gazdaságirányítás új rendszere következtében megváltozott arculatáról.

— Moszkvai tapasztalatai érdekelnének minket, de elsösor' ban tudni szeretnénk, hozott-e kedvező híreket a megye mezőgazdaságának?

— Igen. Hiszen a Hungaro- Sruct meghívására éppen azért mentem a szovjet fővárosba, hogy a magyar mezőgazdaság 25 éves fejlődését szemléltető kiállítás kapcsán kiviteli lehetőségeinkről érdeklődjem. Együtt utaztunk a budapesti Zöldért, a Csongrád és a Szabolcs megyei MÉK vezetőivel, hogy tanulmányozzuk a szovjet zöldség- és gyümölcskereskedelmet, s megismerjük igényeit. Solt, nagyon sok a zöld- ség-gyümölcsbolt Moszkvában és rengeteg gyümölcsöt árusítanak a nyílt utcán.

— Hallottuk, hogy a Szovjetunióban nagy az érdeklődés a magyar gyümölcs iránt.

— Valóban, de a zöldségek iránt is. A szovjet vevők szívesen vásárolják, a szovjet importőrök pedig dicsérik á szállítmányok pontosságát és az áru minőségét. Ügy látom, nagy a magyar részről még ki nem használt exportlehetőség. Mindenesetre, a nyersárukivitel megkötöttsége nagyon szoros, viszont Pest megye élelmiszeripara a/ eddiginél nagyobb mennyiségű tartósíi tott árut, vagyis különböző j konzervet, szárított zöldséget,

, gyümölcsöt szállíthat a Szovjetunióba.

en_át?Sy értsem’ a V£K'

— Nem, de a MÉK is. Hiszen nekünk szintén van saját

I tartósító üzemünk, amely ha még nem is mondható gyárnak, évről évre nagyobbodik, fejlődik és korszerűsödik. Üjabban zöldség- és gyümölcsszárításra is berendezkedtünk, de ez már tsz—MÉK közös vállalkozás. A kakucsi Lenin a partnerünk. Almát is szárítunk, mégpedig idén sokat, hogy minél nagyobb arányban vehessünk részt a szovjet exportban.

— Almán kívül mást is tér mel és tartósít Magyarország, tehát Pest megye is. Kérdés: mi egyéb szerepel a Szovjetunióba irányuló kivitel listáján?

— A MÉK többek között karfiolt szállít, továbbá lecsót, melyet csak az utóbbi időben kedvelt meg a szovjet vásárló- közönség. Aztán különböző formában uborkát. Szovjet tartósított uborka gyakran kapható nálunk, sajátos fűszerezését kedvelik ínyenceink. Odakint pedig a magyar módon savanyított uborkát szeretik sokan, tehát főleg azt

rendelik. De igényelnek zöld- paradicsommal eltett uborkát és olyat is, amihez bizonyos, nálunk teljesen ismeretlen tökfajta kerül az üvegbe. Ez utóbbit csak jövőre készíthetjük, kapunk ugyanis a magjából, és reméljük, kellő mennyiségben termeltethetünk belőle mi is, meg más tartósító üzemek is, hogy a szovjet igényt kielégíthessük

— Nyugat felé irányuló ex^ portunkban is részt vesz a MÉK?

— Természetesen, éspedig új árucikkekkel. Például paradicsompaprikát szeletelünk, félgyártmányként viszik aztán külföldre. A szentendrei és a közeli hetekben elkészülő nagykőrösi hűtőházunkban összesen mintegy 50 vagonnal készítünk: Ezenkívül bérmunkában, a szobi tsz-közi léüzemben — munkaerőtől függően —, bármilyen meny- nyiséget. Ugyanez az üzem export célra készített nekünk eddig 12 vagon sárgabarack-, 10 vagon málna- és 5 vagon sza- mócapulpot.

— Szinte art kell hinnem, hogy a MÉK főprofilja az export lett. holott. . .

— Fő feladatunk változatlanul a megye és emellett részben Budapest lakosságának zöldséggel, gyümölccsel való ellátása. Két év alatt mintegy száz egységből álló bolthálózatot létesítettünk a megyében, többet tsz-ekkel közösen, és ezt a hálózatot tovább fejlesztjük. Most készült el a dánszentmiklósi Micsurinnal közös boltunk Cegléden, rövidesen megnyitjuk boltunkat a Csepel Autógyár lakótelepén, Szigetszentmikló- son a szigetcsépi Leninnel közös vállalkozásban. Másfajta tsz—MÉK közös vállalkozásokat is ’kezdeményeztünk. Szi- gefpaoTOtpron a Béke szak- szöVéKíSöéttel*é'gyuff faf eldől - gozó üzemet hoztunk létre, főleg saját göngyölegellátásunk biztosítására. Ugyanitt tojótyúkfarmot is létesítettünk, mert boltjainkba sok friss tojás kell. A makádi Uj Élet Tsz-szel közösen gépeket vettünk burgonyatermeléshez és olyan technológiát kívánunk alkalmazni, hogy holdanként megteremjen egy vagonnyi. Jövőre 350, 1971-ben 500 vagon burgonyát akarunk szedni. Szeretnénk sertéshizlaló tsz- ekkel közös húsfeldogozó üzemet alapítani, hiszen már ma 15 mázsa füstölthúsáru a boltjaink szükséglete. És most indul Szigetcsépen a Lenin Tsz- ben Jaskagomba-termelő közös vállalkozásunk. A napokban oltanak be negyven tfagon farönköt spórákkal. De ez me- gintcsak nagyrészt exportra termelés.

— A MÉK felvásárló tevékenysége erősen csökkent. Sok tsz saját maga igyekszik értékesíteni termését, vagy közvetlenül szállítja a kereskedelemnek.

— Ez így van. Csakhogy a fogyasztási szövetkezetek és az élelmiszervállálatok boltjait

JÖJJÖN DOLGOZNI

A HÁZGYÁRBA!

44 órás munkahét! Kiemelt bérezés!

Munka- és védőruhaellátás, üzemi étkeztetés. Vidékiek részére munkásszállás.

Kéthetenkénti szabad szombat.

Télen is kedvező munkafeltételek.

Felvételre keresünk:

elemgyártó szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat, villanyszerelőket, lakatosokat, vasbetonszerelő szak- és betanított munkásokat.

Jeleni kezes :

2. sz. Ferencvárosi Házgyárban

Budapest IX., Gyáli őt 37.

Megközelíthető: 13, 51-es villamossal, 54-es autóbusszal.

részben továbbra is nekünk kell ellátni. Tehát változatlanul betöltjük nagykereskedelmi és most már kisebb mértékben közvetítő tevékenységünket. Ugyanazt a szerepet, amiért a termelők és a sajtó, személy szerint az ön részéről is annyi éles bírálat érte a MÉK-et. Elismerem, nem egy esetben jogosan.

— Az új mechanizmus alapján kialakult vállalkozó szelleméért most viszont dicsérni kell a MÉK-et. Végül mondjon még, kérem, valamit lipcsei utazásáról.

— Személyes kapcsolatot szeretnék teremteni ottani vevőinkkel. A vásáron pedig üzemeink részére megvenni a legkorszerűbb gépeket, elsősorban szeletelő és szárító berendezéseket. Ez megint a remélhetőleg erősen növekvő szovjet importtal függ össze. Láthatja, a MÉK megszűnt hivatal lenni, vállalkozó lett...

Szokoly Endre

JÓL SZELEL-E?

//

A Nagykőrösi Pipagyárban 250 típusból évente mintegy kétszázezret készítenek. A kiváló „füstölőt” belföldi és külföldi piacokra szállítják. A márkás pipákat az Erika elnevezésű cserjeféléből, alma- és körtefából készítik.

Jól szelel-e? Varga Dániel ezt meózza.

A normapanaszkönyv mindenkinek rendelkezésére ál!

Két telephelyen működik a Gödöllői Fémtömegcikkipari Vállalat, a GÖFÉM. Tizenhét évvel ezelőtt alakult. Jelenleg körülbelül 350 féle, a piacon jól eladható gyártmánya van. Fejlődőképességének legmeggyőzőbb bizonyítéka: össztermelése tavaly 40 százalékkal emelkedett, alkalmazottai, akiknek évi átlagkeresete 26— 27 000 forint, tavasszal maximális nyereségrészesedést találtak borítékjaikban.

— Mostanában mégis elég paprikás a hangulatuk, mert rendezték a normáikat — jelezte a minap egyik külső tudósítónk. Darazsat tett a fülembe.

Adtunk Is, kaptunk is

— Normarendezés? Lejáratott szó. A normakarbantartás sokkal tartalomhűbb kifejezés — magyarázza Németh ‘Sándor igazgató. — Minthogy a dolgozók munkájának hatásfoka bizonyos idő múltán növekszik, de a technológiai, fel- szerszámozási módosítások, újítások következtében is, a normák előbb-utóbb elavulnak, folyamatos karbantartásuk ezért parancsolóan szükséges. Hogy az érintettek nem örülnek neki, érthető: mindenki azt szereti, ami kényelmesebb. Mi azonban hónapról hónapra látjuk, ki, hány százalékot teljesített, és ha észrevesszük, hogy valamelyik részlegben a többség túllépi a 110 százalékot, közbe kell avatkoznunk. Gyakran maguk a művezetők szólnak, laza egyik-másik gyártmány normája. Elvünk az, hogy ne inaszakadtéval, de ne is lógva, hanem munkaidejük legjobb kihasználásával töltsék el a napot az üzemben a dolgozók. Arra törekszünk, hogy 95—105 százalék között ingadozzanak a teljesítmények. Egyébként a norma nem alku tárgya, mérésen alapszik, ez senki előtt nem titok. Az öntödei homok- formázók panaszkodtak például a múltkor: elégedetlenek az új normaidőkkel, szerintük csak becsléssel állapították meg azokat, nem minden esetben fedik a tényleges szükségletet Vizsgálatot tartottunk, s megállapítottuk, hogy míg 1968-ban 113,2, addig az idei év első felében, a menet közben végrehajtott normakarbantartás után, 108,3 százalékos átlagteljesítményt produkáltak a panasztevők, száz százalék alá egyikük sem került. Itt jegyzem meg, hogy a nyereségrészedési alapból 4 százalékos bérfejlesztést terveztünk, és azt, féléves viszonylatban, 4,2 százalékra teljesítettük: április elsejétől, a normakarbantartást megelőzve, 81 személy, a fizikai dolgozók 60 százaléka kapott

( béremelést. Adtunk is tehát, és az úgynevezett ráfordítási idők csökkentésével, kaptunk is valamit.

Dobrovicz József elmondja, hogy a szakszervezeti bizottság, melynek ő az elnöke, egyetértett a vállalatvezetéssel: valóban, a kollektív szerződésben megfogalmazott feltételek szerint, melyek megfelelnek az országos rendelkezésnek, vállalatszerte bizonyos normakiigazítást kell végrehajtani, de nem egyszerre, egy időben, hanem- üzemrészenként.

— Az öntödével kezdték. A normatechnológus, az ottani üzemvezető, szakszervezeti bi- •. zalmi és egy-két dolgozó bevonásával, tervezetet készített, mely átlagosan 6 százalékos csökkentést irányzott elő: egyes normák csak 4, mások viszont 10 százalékkal válnának szorosabbá, de akadnak olyanok is, amelyek bővülnének. A tervezetet az szb, a pártvezetőséggel közösen, január 30-i értekezletén elfogadta. Ezután a csiszolóműhely következett. A március 27-i szb-ülésen kifogásokat emeltek a tervezet ellen, felülvizsgáltatták, s csak átdolgozott formában írtuk alá. A forgácsolóműhelyben 6,7, a szereidében 13 százalékos átlagos csökkentésre került sor. A június 26-i szb-ülés hatá- rozatilag mondta ki: a jelentősebb változtatásokat feltétlenül időméréssel állapítsák meg. Ugyanis számítással és összehasonlítással is lehet.

Orvosolható panaszok

A dolgozók tudtak az előkészületekről : a normákiiga- zítás nem lepte meg őket, tudomásul vették. Júniusban 103, júliusban 105,2 százalékos átlagteljesítményt értek el. Végső soron tehát tartós keresetcsökkentést nem észleltek.

Egyes esetekben — körülbelül 4000 norma van! — a műhelyek panaszkönyveiben reklamáltak. Gyulai Mária betanított munkás például két ízben is: július 14-én és augusztus 14-én‘ Lipták Istvánná július 17-én, Zentai Károlyné augusztus 7-én, Kubicsek Zoltán esztergályos augusztus 9-én, Buda Ferenc, a tíztagú Kun Béla szocialista brigád vezetője, augusztus 13-án. Csak Lip- tákné panaszát ■ nem találták indokoltnak.

László Józsefné, Moldová- nyi Tiborné és még néhány asszony, valamennyien a szereidé betanított munkásai, bizony paprikás hangulatban vánr.ak még ma is. Neheztelnek a normatechnológusra, aki a műhelyükből került ki: miért nem veszi

figyelembe, hogy nyolc órán át nem lehet olyan ütemben dolgozni, mint az időmérés néhány perce alatt?

— Főként a normarendezés módja ellen van kifogásunk — szól közbe Mikulik János lakatos brigádvezető. — Ném kérik ki a dolgozók véleményét. S ha reklamálni megyünk a normáshoz, ő csak legyint: „meg lehet azt csinálni”.

' — Nekünk azt mondta, az a jó norma, amelyiket Sí ,csak 92 százalékra lehet teljesíteni, az pedig alig 1200 forint havi bért jelent. Júniusban annyit is kaptam, de júliusban már 103 százalékig küzdöttem fel magam. Nagyon kellett hajtanom — méltatlankodik Lászlóné. ,

Buda Ferenc szintén arról beszél, hogy a normarende- zés során — érdekes, a munkások a lejáratott normarendezés szót használják továbbra is rendületlenül — előfordultak túlkapások: több időt vettek el, mint lehetett volna.

— De a normapanaszkönyv segítségével — fűzi hozzá —, általában sikerült orvoslást találnunk. Brigádom egyébként, mindentől függetlenül, ma is 107 százalékos átlagteljesítményt ér el.

Ha maguk „csengetnének"

Polgár János normatechnológus korábban tíz évet „húzott le” a forgácsolóműhelyben, ismeri a munkáséletet. Szívós tanulással érte el jelenlegi posztját.

— A törvényadta kereteken belül dolgozom — jelentette ki. — Ha esetleg a temérdek norma közé be-be- csúszik egy-két nem reális is, megvizsgálom a panaszt, és módosítom a normát. De amelyik 100 százalékon felül teljesíthető, már eleve nem lehet rossz. Azt, hogy csak 92 százalékos a jó, én soha senkinek nem mondtam, erre megesküszöm. Egyébként most kezdődik a forgácsoló- és szerelőműhely összevont termelési értekezlete, jöjjön, hallgassa meg.

Kapva kapok az alkalmon. De a normákról a termelési értekezleten még egy mukk sem hangzik el. Úgy látszik, túl nagy vész azért nem lehet.

— Nálunk — egészíti ki tapasztalataimat a vállalat igazgatója — a normák minden ároni csökkentésére senki sem törekszik. Inkább azt szeretnénk, ha a dolgozók maguk „csengetnének”, akkor is, ha szűknek, akkor is, ha bőnek érzik normájukat.

Polgár István

JLEZODír

A "napokban repülőgépek jelentek meg a főváros fölött. Ilöpcédulákat szórtak, melyeken az állt, hogy X kávé- keverék — nem csinálok reklámot neki, nem nevezem meg — a legjobb, meri frissít stb., stb. Ismerősöm, aki sokkal jártasabb a középkori irodalom berkeiben, mint a mai ipar és kereskedelem dolgaiban, miután gyermeki örömmel arcán elkapott egy lassan aláhulló papírocskát, s elolvasta, ami rajta állt, azt mondta: látod, éleződik a verseny.

FcLszíni jelenségek felszínes ítélkezéshez vezetnek, ez törvényszerű. A különböző kávékeverékek közötti eléggé hangos vetélkedés ugyanis kelthet olyan illúziót, hogy „konkurrenciaharc” van kibontakozóban, ám aki továbbgondolja a logikai sort, rájön, a konkurrencia ott jelentkezhet, ahol éppen még nélkülözni lehetett volna, s a legkevésbé ott, ahol — a fogyasztási cikkeknél maradva — igen áldásos hatása lenne. Például az élelmiszereknél. a ruházati cikkeknél, a cipőipar termékeinél.

A konkurenciának sokféle feltétele van, így a többi között az eltérő ár, a más minőség, tulajdonság, a vétel megkönnyítése — esetleges részlet —, a használati idő garantálása — a javítás vállalása tartós fogyasztási cikkek esetében —, sok más mellett. Ha most ennek ismeretében nézzük a mai helyzetet, aligha beszélhetünk arról, hogy a fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok elkényeztetik a vásárlókat. (Kivéve néhány tartós fogyasztási cikket, ahol a garanciális idő emelkedett a vállalatok közötti verseny következményeként.) Sőt, például a ruházati ipar esetében, a kisebb, szegényesebb választék — áremelkedéssel járt együtt. Ma még a vállalatok nagyobb része nem a versenyt, hanem a könnyebb utat, a meghátrálást, az átállást választja, mert: lehetővé teszi számára a kereslet, a piac. Ahogy az egyik helyen megfogalmazták: bármit megvesznek tőlünk. Igaz, van abban pozitív vonás is, hogy a magát gyengébbnek megítélő vállalat visszavonulót fúj, de jóval több benne a negatívum. A vert csapatként visszavonult vállalatot éppúgy nem serkenti termék- fejlesztésre, mint azt, aki „győztesen” a piacon maradt, sőt, a fogyasztó még kevesebből választhat, s az is megtörténhet, hogy végül rosszabb minőségű termékkel kell beérnie.

Szerencsére, a kását nem eszik olyan forrón, vannak eszközök módszerek arra, hogy a rossz irányba fordult vállalati szekereket jobb útra tereljék. Lehet importálni árut — s jó példa erre a nemrég forgalomba került szovjet sajt, amely kiváló minőségű, s olcsóbb, mint a hazai ■—, lehet befolyást gyakorolni a forgalmi adóval, a hitelpolitikával, a kapacitásbővítő beruházások megszűrésével stb. A megoldás végső soron azonban mégis az, hogy maguk a vállalatok kényszerüljenek a fogyasztónak előnyt nyújtó versenyre, egész egyszerűen azért, mert: nem tehetnek mást. Eljön ennek is az ideje.

Ma még sok mindent fölvesz, „megesz” a piac, főként olyan termékekből, mint a bűtor, építőanyag, fémtömegcikk stb. Holnap meg holnapután már mérséklődhet a piaci étvágy, s akkor kamatozik igazán azok erőfeszítése, akik nem fújtak visszavonulót, hanem ott maradtak, mégpedig jó áruval a piacon.

M .O.