Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-21 / 219. szám

19«9. SZEPTEMBER 31., VASÁRNAP

rear MEcrei

kJ€MíW

'""S'S'SS'SSSSSWSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSJSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSSS

Devecseri Gábor:

Korfui perc

Láttam a sziklák közt a juhokat, mind fölfelé mentek.

A tengeröböl mellöl, mely minekünk szép s nekik is kellemes.

Föl a sziklák közötti vályúba, úgy megtöltötték, mint annak a rendje, tulajdonképpen folyó hullámzott abban a vályúban fölfelé, folyam, áradat, juh-özön, juh-mindenség, és mind föl;

föl gyönyörűen; föl gyorsan; föl miért?

Most fazekakban emlékük pihen.

MAROSI GYULA:

Rákos Sándor:

Naplótöredék

Rigók szavára ébredek, suhogó záporokban ázom. Homlokomon kel föl a nap, lobog három cserép virágom.

Vihar ha jön, esőszagú szél ujja koccan az ablakdeszkán, hördül a mennydörgés a kertben, akár a megsebzett oroszlán.

Ha meg hirtelen kiderül, súlyosan hajlik meg az ággal a gyantás csönd s már újra harsan a sebezhetetlen madárdái.

Hegyi magányom réstelen s mégis szellős, mint az ég sátra: csak mosolygásom hunyorog feUiőközelből a világra.

Darázs Endre:

Pékek

A pékek általában vakarcs emberkék.

Hiába koimáznak a tűzzel, mégis,

Már ifjan összemennek, mint rosszminőségű Felöltő, ami megázott.

A legfinomabb péksüteményekkel ehetnék Degeszre magukat, de csak csipegetnek,

Mint kedvenc rigóik, akiket a műhely

Előtt kalácsmorzsa vár a hajnalok legkezdetén,

Mikor még csillagok is vannak.

Labancz Gyula:

A gyerek

kezében megbiccen az üveg, kilöttyen a tejtől-fehér-tél; —

amikor a gyerek hazatér, már fagy harapja át az üveget és jég lesz kezében.

Meghozza a telet.

iirrMwwwsssmsmsssfsmssssssssssssssssssssssfsssssssssssssMsssssssssffmJ* 'sssssssssssssssss/ssssssssyssssssssssssssss

Otthonról - haza

Türelmetlenül állt meg az

* ajtó előtt, hosszan nyomta a csengőt. Kicsit lihegett és gyöngyözött a homloka, kettesével vette a lépcsőket. Az öccse nyitott ajtót, Lali megcsókolta az arcát. Sosem szokták megcsókolni egymást, csak hátba veregetni.

— Ittál? — kérdezte az öcs- cse mosolyogva.

— Csak sört.

Letette a csomagokat és bement a szobába. Az egyik ágyon tiszta fehérnemű, sötétkék ruha. — Nem tudtam, hogy jössz — mondta az öccse —, randit beszéltem meg.

— Én se tudtam. Persze, menj csak.

Lehuppant a fotelra és rágyújtott. Az öccse kiment a fürdőszobába borotválkozni. Az ajtókat végig nyitva hagyta, Lali bekiabált neki:

— Anyáéltkal mi van?

— Nem tudom, nemrég jöttem haza. Mondd, a csomagok a tieid?

— Igen.

— Utazol?

— Nem.

— Akkor minek hurcolod magaddal?

Lali mélyet szippantott a cigarettából, nem válaszolt. — Hallod? — kérdezte az öccse. — Kezdődik — gondolta Lali —, mostantól kezdve mindenkinek mesedélutánt kell tartanom.

Gyuri nem kiabált többet, biztosan nekifogott a borotvával. Megkönnyebbült kicsit. Végigjártatta tekintetét a szobán, kicsinek tűnt és túlzsúfoltnak. Idegesítette, hogy úgy ül a szobában, mint egy idegen és úgy is nézi végig Elnyomta a cigarettát és kiment a fürdőszobába. Gyuri két helyen is megvágta magát. — Jól kidekoráltad a képedet — mondta neki.

Gyuri timsóval dörzsölte a vágásokat. — Költözöl? — kérdezte.

— Igen.

— Megesik az ilyen. A cuc- caidat vidd be a kisszobába. Ha anya jön, ad ágyneműt, a paplan meg a párna benn van az ágyfiókban. Egyébként kupi van, ne ijedj meg.

— Majd beviszem — mondta Lali és hálás volt az öccsé- nek. Megint rágyújtott. — Komoly az a lány? — kérdezte.

— Ném tudom ... majd kiderül.

— Persze. Akárhogy is, mindig kell egy kis esélyt hagyni, hogy komoly legyen, különben nem ér az egész egy kalap sz... -t se.

sértették, annál is inkább, mert immár őbenne is egyre gyakrabban felötlött a madonna és Clara testének egymás- bamosódó képe.

Beköszöntött a nyár. Vasáru nap Carlo lement a városba, és elbújt a Manuce házával szemközti kapualjban. Órák hosszat várt, amíg aztán estefelé Clara és Manuce kijött a házból, mindketten beültek a kocsiba. Amíg a férfi az indítással foglalatoskodott, Clara észrevette őt, s egy hosszú, végtelennek tetsző pillantást vetett rá. Másnap Carlo ismét elfoglalta előző napi őrhelyét. Negyed óra múlva mellette termett Clara. Keveset beszéltek, csupán a találkozó időpontjában állapodtak meg. Clara pontosan érkezett, és még aznap Carlo szeretője lett.

Ettől kezdve hetenként két- szer-háromszor találkoztak egy-egy városszéli kiskocsmában. Meséltek egymásnak életükről. Carlo könyörgött Clarahak, hogy hagyja ott Manucet, de a lány haladékot kért.

A bányászok egyike-másika meglátta Carlot a leány társaságában. Meglepte őket a nő szépsége és eleganciája, tudakozódtak kiléte felől, s hamarosan rájöttek, hogy Carlo barátnője azonos a szobrok legendás darájával. A hír nagy megbotránkozást váltott ki az egész hegyoldalban. Annak örültek volna, hogy Carlo megtalálta a szerencsét, hogy immár valóban férfivá serdült Ám sértette apai érzéseiket, s valóságos szentség- törésnek tartották, hogy darát szereti, bűntársa lesz annak a lénynek, aki alig dobja le a Szűzanya köntösét, s máris átadja magát a hívsá- gos testi örömöknek.

Carlo szótlanul fogadta korholásukat. Nem akart lemondani daráról, s ezért, amikor legközelebb találkoztak, ismét kérlelte, hogy hagyja ott a szobrászt, és egész korábbi foglalatosságát, s kösse hozzá az életét. Clara most sem adott választ.

Eközben a bányában immár sértések követték a szemrehányásokat. Carlo rejtekutakon, az omladékok között mert csak lelopózkodni a városba. Aztán elhatározta, hogy nem találkozik többé darával. Társai visszafogadták maguk közé, elhalmozták szerete- tükkel, de ő álmatlanul kínlódott éjszakánként, kiült a sziklákra, a magas kiszögellé- sekre, és bámulta a tengert.

De Clara még jobban szenvedett Carlo hiányától. Most döbbent rá, hogy mindaz, amit addig átélt, amit szeretett, aminek örült, tulajdonképpen halott volt, úgy- kapcsolódott csupán a való élethez. mint a hűvös márvány- szobrok a hús-vér emberekhez Vajon miért nem jön Carlo ? Gyötrődve töprengett magában, de valójában tudta a választ. Elhatározta, hogy elhagyja Manucet, és elindult, hogy döntése hírét maga vigye meg Carlónak.

Ahol az ösvény elkeskenyedett, leállította kocsiját és gya- ^ log vágott neki a hegyoldal- ^ nak. Két kézzel hajtotta szétí; a sűrű bokrokat, úgy tört ^ magának utat. Hamarosan el- ^ viselhetetlennek tűnő szom- tj júság gyötörte. Vajon eléri-e^ valaha is a csúcsot? Aztán ^ egyszerre arra gondolt, hogy $ milyen szokatlan, mélységes $ csend veszi körül. Egyetlen embert, egyetlen mozgó ala- ^ kot sem látott, s ettől külö- ^ nős ijedtség szakadt rá: mití is keres ő ezen az elhagyatott, $ vadregényes hegyoldalon, s; egyedül a fehéren izzó ég § alatt S

s

JJ kkor kürtjelzés hasított a §

^ csendbe. Clara a hang ^ irányába pillantott, s észre-$ vett egy furcsán beburkolt, ^ sapkáját szemébe húzó ala- ^ kot, aki széles, izgatott tag- i lejtésekkel integetett felé. § Clara nem hallotta a mozdu- j> latokat kísérő kiáltást, s rö- $ vid habozás után arrafelé irá- ^ nyitotta lépteit, amerre az ^ embert látta, noha az intege-^ tő, s néhány társa épp ellen- ^ kező irányba szaladt. Hama- ^ rosan el is tűntek a szemed elől. Clara megállt pihenni, s $ hátát nekivetette egy árnyé- $ kos, hűvös sziklának...

Robbanás reszkettette meg $ a levegőt, s az ismét beálló § csendben a márvány finom-^ szemcsés, fehér porfelhője % ölelte körül Clarát. Immár ^ örökre. Pedig épp ekkor a i; hegy túlsó oldalán Carlo el- ^ határozta, hogy aznap este mégis megkeresi Clarát... S

s

(Fordította: Zilahi Judit) $

jVeki csak egy ilyen esete volt, nyáron, falun, mulatság volt, véletlenül keveredett bele. Gyalázatosán rossz volt a zene, a zenekar négy-öt számot tudott csak, és rettenetes hangerővel igyekeztek. Három lány dolgozott egy építkezésen. Nem falubeliek voltak. Izmosak, széles csípőjűek, felszabadultak. Elmentek tánc végén két falusi fiúval és a határban belefeküdtek egy boglyába. Nem sokat ért. Mikor visszamentek, a fiúk azt mondták, hogy klassz volt, Lali nem szólt.

Gyuri levetkőzött és beleereszkedett a kádba.

— És mit csinál az a lány? Dolgozik? — kérdezte Lali.

— A... még gimibe jár. Harmadikos.

— Taknyos az még.

— Most miért velem szórakozol? — kérdezte az öccse ingerülten.

Lali bevitte a csomagjait a kisszobába. Szanaszét hányva ingek, piszkos zoknik, mindenen halvány porréteg és csikkekkel púpos hamutartók. Az ágyról leszórta a holmikat egy székre, ágyazni kellett volna, takarítani egy kicsit, de idegen volt, mint egy szállodai szoba. Kitakarítva, tisztán, néhány napra tűrhető, de az előző vendég rendetlenségével és hulladékaival elviselhetetlen. Simogatta az ágyat, arra próbált összpontosítani, hogy itt aludt húsz évig, de nem jö>tt meg az érzelgősség tömör édessége és nem hódította.

Amikor meghallotta a kulcs zörgését a zárban, megköny- nyebbülten ugrott fel, és sietett a szülei elé.

— Csakhogy téged is lehet látni! — mondta az apja.

— Itt maradsz vacsorára? — kérdezte az anya. — Tegnap lesütöttem a húst, fokhagymásán, csinálok hozzá egy kis zsíroskrumplit Anikó is jön?

— Nem ...

Bementek a szobába Apa poharakat szedett elő a szekrényből. — Mikor leszek már nagyapa?----kérdezte. Lali ost

obán vigyorgott. — Most kéne megmondani — gondolta — túl kell esni rajta.

II egitták a pálinkát, apa cigarettát szedett elő, pu- hítgatta, Lali a kezét nézte. — Semmi nem változott — gondolta és szerette volna kitörölni az emlékezetéből azt a két évet, amikor ide csak futva jött a busztól, süteményt evett gyorsan, néhány viccet mesélt, és rohant vissza a búszhoz. Vagy kiöltözve Anikóval mereven ültek a székeken és még viccek sem jutottak az eszébe.

Megköszörülte a torkát és mint egy vizsgabizottság előtt, hamis határozottsággal mondta: — Eljöttem otthonról. Hazaköltöztem.

Csodálkozva néztek rá és nem szóltak semmit.

— Elhoztam a cuccaimat, betettem a kisszobába. — Hangja halkká és bizonytalanná vált, bűntudatot érzett. Tudta, hogy feleslegesen, de nem mert ellene lázadni. — Haragusztok?

— Ne beszélj hülyeségeket

— mondta apa —, neked itt mindig van helyed, dehát... az apósod, a doktor úr?

•— Nemcsak ő...

— Fene a nagyképű pofáját, én mondtam neked ... hozhattad volna Anikót, elfértünk volna valahogy.

— így jobb apa.

— Majd később beszéljünk erről, jó? — kérte anya. — Nem sürgős. Biztosan éhesek vagytok, csinálom a vacsorát.

Gyuri jött be, a nagytükör elé állt, gondosan fésülte a haját — Csak nem akarsz elmenni? — kérdezte tőle apa

— Várd meg legalább a vacsorát, rádféme, olyan vagy, mint egy gebe.

— El kell mennem, apa — mondta vigyorogva. A bátyja vállára csapott — Veled meg egyszer elmegyünk és csapunk egy jó murit!

Lali is vette a kabátját, leugrott egy üveg borért. Csendesen ették meg a vacsorát és poharazgattak. Az arcuk kipirult, közömbös dolgokról beszélgettek, még nevetgél1

tek is. Anya ásitozni kezdett,^ ágyneműt adott Lalinak és ^ megcsókolták egymást. &

s

I ali bement a kisszobába, $ áthúzta az ágyat, leült a ^ szélére és cigarettára gyúj-$! tott. A két ágy között mintás^ szőnyeg húzódott, mint ré- $ gén, kicsit porosabb volt és^ kopottabb és az ajtó előtt is ^ egy. A szőnyegeken Winettu ^ száguldott villámgyors gipsz ^ lován, csatakiáltásoktól volt ^ hangos a szoba, harcoltak egy- ^ mással a fehér sápadt sakkligurák a fekete benn- ^ szülöttekkel. A szőnyegek ^ mellett, a padló volt a ten- ^ ger, a kályha előtti rész a ^ Déli Forrótenger, az ajtónál^ a Jeges Óceán, a szőnyegek | közti rés a Szuezi-csatorna. | A tengereken gyufásdoboz ha- i jók jártak, szállították azS árut: tarkababot és jancsi- ^

szöget, szelepgumit és öt- ^ fillérest. A csatornán jártak^ át a Déli Forrótengerről a ^ Jeges Óceánra. Az ajtó előtti^ rongyszőnyeg azóta kirojto- ^ sodott és a rojtok átlógtak a ^ mintás szőnyegre. — Nem kö- ^ tötték rendesen — gondolta ^ Lali. A sportszatyrában meg- ^ kereste a borotválkozó do- ^ bozt, zsilettel szépen levágta^ a bojtokat. — Indulhat a for- ^ galom! — mondta, tülkölt^ egyet mély hangon, elnyújtva,^ ahogy a nagy hajók szók- i tak. §

Amikor régen még szeret- ^ ték egymást, nagyon bánta, ^ hogy ő kimaradt ezekből a já- ^ tékokból. Máshol játszott, más ^ gyerekekkel. Nagyon szeret- te volna, ha ő is ismeri a ^ szőnyegek titkát, a csatakiál- ^ fásokat, de elmagyarázni nem ^ lehetett. Legalább most ez ^ megmarad.

s

Fejét a párnába fúrta, be- § szívta a mosószappan és va- ^ salógőz illatát, szerette volna, | ha már reggel lenne, mert $S reggel minden könnyebb és ^ egészségesebb. '

'Z/’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ

BABONA

Szerelmes lettem egy kéményseprő lányába, aki szintén kéményseprő akar lenni.

Tudvalevő, hogy kéményseprővel találkozni nagy szerencse.

Eddig, ahányszor csak a papával , találkoztunk, mindig határozott szerencsém volt.

Amikor késsel kergetett végig az utcán, ő esett bele a nyitott kanálisba és nem én.

Amikor mérgezett tortát küldött nekem, nem én fogyasztottam el, hanem Ági néném, aki után hatszáz négyszögöl szőlő maradt rám.

Amikor a lányka — titokban — hozzám akart jönni feleségül, éppen jég esett és ő féltette az új menyasszonyi ruháját.

Másnap is jég esett.

Harmadnap is.

Negyednapon taxit hivattam, de kiderült, hogy a vezető a lánylca unokabátyja, aki nem hajlandó bennünket elvinni a tanácshoz, mondván, hogy ő még tíz forint borravalóért se lesz cinkos.

Közben a papa leesett a tetőről és elhunyt.

Kötelességemnek tartottam elvenni harmincéves, észtbontó, de hű özvegyét.

Azóta, én vagyok a kéményseprőmester a környéken, de csak szilveszterkor, mert a magasban szédülök.

Azért tűrhetően élek ...

Az emberek babonájából egyetlen éjjel megkeresek annyit, hogy semmi gondom egész esztendőben.

Csak az a fő, hogy az ember ne legyen babonás. Hideg fővel éljen és viszi valamire, még akkor is, ha képesítés nélküli kéményseprőmester.

(D.)

Tamás Menyhért:

Eső után

Részeg a föld zöld mosollyal ujjong s míg jegenye-borostás arcát a szivárvány tündökléséhez dörzsöli egyre többet gondol feszülő-vajúdó magvaira

Mélyén ilyenkor énekelnek legszebben a gyökerek.

1

(Foto: Urbán)

I