Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
1969. SZEPTEMBER 21., VASÁRNAP ™s&íriap Télre már csarnokban A képviselő hétköznapjai BATA JÁNOS A tetőn még kilátni a szabad égre, de már rohamos gyorsasággal készülnek az új munkacsarnokok Szentendrén a Betonelem- gyártó Vállalatnál. Nemsokára fallal veszik körül a házakat úgy, hogy minden időben dolgozhassanak az időjárástól független munkakörülményeket biztosító létesítményben. Az előtérben csövek, amelyekből az új automata gépek 10 ezer méterszám gyárthatnak az igényeknek megfelelően. Foto: Urbán — Hát van vasárnap is? Félig komoly, félig tréfás válasz a kérdésre: hogyan telnek a hétköznapjai? Majd egészen komolyan: — Az a baj, hogy a nap csak 24 órából áll, és a 24-ből még az alvás is elvesz néhányat. F.cser, Maglód, Gyömrő, Mende. Tápiósüly, Tápiósáp és Úri országgyűlési képviselője 1967 óta. A Gyömrői Szabók Ktsz-ében pedig kerek évtizede műszaki vezető. Férfi szabó ipari tanulóként kezdte, a háború után. — A gyerek akkor örül, ha játékot kap, én akkor, ha eredményesen sikerül eljárnom. Példákat? Attól tart, dicsekvésnek, hat, ha beszél róluk. A legkacifántosabb ügy — Gyömrő Erzsébet-tefepi orvosnője nyugdíjba vonult Egészségtelen, rossz lakás és rendelő maradt gazdátlanul. Jöttek, ald.k átvették volna, de mind fordultak is vissza, amikor meglátták, hol kellene lakniuk és dolgozniuk. Kinéztünk egy megfelelő épületet. A KPM tulajdona volt. Az illetékesek, akiknél személyesen eljártam, kérésemre lemondtak róla. Csakhogy egy idős hölgy lakott benne, a helyi tanács pedig nem tudott neki más lakást adni. A járási tanács elnökéhez, Szíjjártó Lajoshoz fordultam. Ö aztán rövid időn belül megoldotta a gordiuszi csomót Elgondolkozik. — Tápiósüly szennyvízelvezetési és belvízvédelmi gondokkal küszködött. Érveltem az Országos Vízügyi Hivatalnál, majd a Középdunavöl- gyi Vízügyi Igazgatóságon, s e két intézménytől a községi tanács végiíl oly jelentős összeget kapott, hogy gondjaitól megszabadulhatott Kacifántos ügyek? Azok is voltak. A legkacifántosabb? A múlt nyáron esett — A környék kislakásépítői elpanaszolták, csak drága, ezer darabonként 1200—1250 forintos dévaványai, békéscsabai, füzesgyarmati tégla kapható a Vadkacsák és tőkésrécék A Borsod megyei folyók környékére megérkeztek az őszi vendégek, a vadkacsák, s megkezdődött vadászatuk. Különösen a taktaközi részeket, Taktaharkány, Taktabáj, valamint a Tisza mentén Tiszaluc és Tíszapailkonya környékét „szállták” meg a szárnyasok. Az alkonyati órákban valósággal hemzsegnek a tocsogós, zsombékos réteken. A Takta-közben két-három százas, míg a Tisza mentén ötszázas csoportokat is megfigyeltek. A vadkacsákon kívül feltűntek a tőkésrécék is. A vadászok megállapítása szerint öt éve nem volt ennyi vadkacsa a borsodi „vizesvidékeken”, mint esoltak, mivel a már említett bejelentéseimet megtettem. ® 1969. február 7-én a társaság fegyelmi bizottsága a bejelentések egy részét vizsgál- gatta. De itt bizony a világon semmi nem derült ki. A rendkívül gyenge jegyzőkönyv tanúsága szerint főleg ilyesfajta szavak és kifejezések hangzottak el, hogy: talán, nem egészen, inkább, feltéve, hallottam, nem ránk tartozik, nem volt jelen Siposék intrikálnak — pedig Sípos Károly itt ezeket mondta: „A vezetést kell egységessé tenni... A legfontosabb a megbékélés.” Felkerestük Kovács György elnököt, és megkérdeztük: — Miért hagytak ki 11 embert a társaságból? — Intrikáltak, bomlasztottak. Különben csak 8-at hagytunk ki. — Miért nem fegyelmivel távolították el őket, miért kellett ehhez feloszlatni a társaságot? — Olyan dolgokat nem csináltak, ami kimerítette volna a fegyelmi vétséget. (!) — Es miket nevez intrikának? — Hogy „te és te ekkor és ekkor kint voltál vadászni, nekem kisebb nyúl jutott”, és így tovább. De semmi nem volt igaz. Én ezekről a dolgokról nem tudok, ha ők tudják, akkor ők voltak. — Miért éppen ezt a 11-et az idén. vagy maradjunk a nyolcnál, hagyták ki? — Újraalakító bizottság válogatta ki őket. A megyei tanács vadászati felügyelője elnökölt. — Es mik voltak azok az okok? — Az én logikám szerint nem kell megokolni. (!) A lakásomba is azt hívok meg, akit akarok. (!) Elköszöntünk és elgondolkoztunk, hogy furcsa, ha egy társadalmi egyesület elnöke a saját lakásának tartja a közös vadászterületet... Ezután beszélgettünk Balázs Istvánnal, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vadászati felügyelőjével, aki az újjáalakító bizottság elnöke volt. — Kik bizonyultak alkalmasnak az új vadásztársaság tagságára? — Akik vadászat szempontjából feddhetetlenek. — Hogyan bizonyosodtak meg például erről? — Kérem, a tíztagú bizottság felolvasta a tagok neveit sorra, akiknél semmi megjegyzés nem hangzott el, azokat automatikusan felvettük, akiknél valaki megszólalt, hogy „ez problémás”, azokat újból elővettük, és aki akarta, elmondta róluk a véleményét, majd utána szavaztunk. így 11 ember kimaradt. TÜZÉP-telepeksn, a memdei téglagyár gyártmányaiból viszont 710 forintért vásárolhatnák ezer darabját. Miért nem a környékét látja el, kérdeztem a mendei téglagyár igazgatójától. Nem rajta múlik, felelte, hanem a Belkereskedelmi Minisztérium TÜZÉP-fő- osztályán. A főosztályvezető válasza: nem rajta múlik, hanem a téglagyár trösztigazgató jám. A trösztigazgató: nem rajta, hanem a Belker TÜ- ZÉP-főosztályvezetőjén; a mendei gyártmány jelentős részét Pestre kell szállítani, holott neki is jobb lenne, ha megszabadulna a vagonírozási gondoktól. A kör bezárult. Mehettem volna ismét a főosztályvezetőhöz. De nem mentem. írásbeli dokumentumaimat elküldtem a belkereskedelmi miniszternek. Két nap múlva kezemben volt a válasza: az ügyet kivizsgáltatja. Öt nap múlva meghozta a posta a vizsgálati eredményt, sőt, a miniszter intézkedését is olvashattam: a megye évi 10 milliós téglaellátmányát további 10 millióval megnövelte. Azóta választókerületem majdnem minden TÜZÉP-telepén kapható olcsó mendei tégla. Zsúfolt napok Sok időre lenne szüksége, hogy eljusson mindenhová. Nyári szabadságának egy része arra volt jó, hogy részt vehetett a monori járási meg a gyömrői, maglódi és úri községi tanácsülésen. A 200 embert foglalkoztató ktsz-ben a munkának mennie kell. A főnöke azt mondta, latolgassa, hol jelenjen meg feltétlenül. Hétfőn például egybeesett a marxista egyetem és a községi pártbizottság ülése. Vagy itt, vagy ott kifogásolják a hiányzását. — Kedden, mint az országgyűlés ipari bizottságának tagja, a tervezett gáztörvény előkészítésével kapcsolatban, a Fővárosi Gázművek kőbányai gázgyárában, egy munkaértekezleten vettem részt, pénteken megyei tanácsülésen, a múltkoriról hiányoztam, ezt már nem mulaszthattam el. Jövő hét keddjén Budapest egyik legnagyobb szakmunkásképző intézetét látogatja meg az ipari bizottság, a szakmunkásképzéssel , kapcsolatos törvény előkészítésének részeként. Csütörtökön délelőtt, a Par- lamenben, a két törvényjavaslat bizottsági vitája, majd néhány nap múlva a megyei képviselő csoport értekezlete, — Milyen okok miatt? — összeférhetetlenség, intrika. Szerintem az is bizonyítja, hogy jogosan maradtak ki, mivel most ahelyett, hogy az új társaságba kérnék a felvételüket, másik társaságot akarnak, megfelelő területtel a kis klikkjüknek. Azokról, akik bentmaradtak, egyikről sem tudunk olyat, ami elítélendő, sem vadász-, sem más általános emberi szempontból. Társadalmilag megbecsült, felelős pozícióban levő emberek vagy rendes munkások. Viszont az rejtély — még ha meg is tudják magyarázni —, hogy az újjáalakító bizottság 10 tagja hogyan és miért — éppen ez a 10 — került a bizottságba. Az „új” társaság és a vezetőség nyugodtan ülhet habárain, nincsenek már olyanok,' akik felszólalnának a szabálytalan, megengedhetetlen dolgok ellen. így tehát nem is lesz „intrika” — bejelentés és vizsgálat —, semmi sem vethet gátat a baráti szellem eluralkoutána pedig az országgyűlés őszi időszaka következik. Féleredmény A múlt nyáron, az ország- gyűlés költségvetési vitájában szolalt fel másodszor. A többi közt elmondta — a jegyzőkönyv is megörökítette szavait —, hogy új általános iskola építése szükséges Men- dén, ahol elavult, nyirkos tantermek veszélyeztetik a gyerekek egészségét, a padlódeszkák közül nyáron kinő a fü. Tápiósülyben, régi parasztházban és egy volt egyházi iskolában tanítanak. Ez utóbbi — bejárattal a temp- lbm felé, ablakaival a temetőre néző — egyetlen tanteremből áll. Az ablakek, illetve a halottasház tornáca előtt keskeny kocsiút halad el, ennyi a távolság a két épület között. Nincs olyan pedagógus, aki temetési szertartások ideje alatt magára tudná vonni a tanulók figyelmét. Elmondta, hogy a főváros közelében levő Üllő ugyancsak iskolaépítési gonddal küzd, s hogy több óvodai helyre, több iskolai napköziotthonra, taulószobára lenne szükség körzetében. Felszólalása után Ilku Pál művelődésügyi miniszterrel személyesen is beszélt. — A miniszter megígérte, hogy hamarosan meglátogatja a monori járást. El is ment a monori tanácsra, ahova engem nem hívtak meg. Az eredmény: Csévharaszt kapott terven felül hat tantermes iskolát, az én körzetemben azonban minden maradt a régiben. Én nem ilyen lovat akartam. Amit mégis pozitívumnak tekintek, az, hogy Ilku elvtárs felkereste a járást. Nyilván a tanács- és a párt vezetői jobban tudták, hol van szükség leginkább segítségre. A bizalom légkörében Választói főként.. esténként, és vasárnapokon kopogtatnak be otthonába. Közügyekben, sajnos, alig-alig, általában egyéni sérelmeikre keresnek orvoslást. Van-e Magyarországon igazságszolgáltatás?, rohanta le a minap egy gyöm- rői férfi. Három éve pereskedik a szomszédjával, a telke miatt. Mutatta a bírósági ítéletet, melyben az áll, hogy fellebbezésnek helye nincs. Mehetek az istenhez panaszra?, kiáltotta feldúltam Megnyugtatta őt, utánanéz. Magával dr. Korom Mihály igazságügyminiszterrel beszélte meg, mi a teendő? De mire idáig eljutott, a pereskedő szomszédok kibékültek. — Jogtalan előnyt senkinek sem biztosítok, de nem is biztosíthatok, s azt magam sem veszek igénybe. Ügy érzi, tisztelik, bizalommal vannak iránta. Amíg munkahelyétől a tanácsházáig vezető utat megteszi, öten- hatan is megállítják, mindnek van valami mondanivalója. — Legkínosabban akkor érzem magam, ha az utcán, a túloldalról, egy-egy idős ember átköszön, és én hiába töröm a feiern, nem tudom, ki volt. Pedig sok embert ismerek. Polgár István Diákok öröme Pécelen tejet-kakaót, süteményt tízóraiznak már a gimnazisták. A Gagarin téri önki- szolgáló bolt háromszoros szocialista brigádja gondoskodik róluk. Reggelenként a KISZ- esek beviszik a rekeszeket, a brigád valamelyik tagja pedig a szünetben kiszolgálja a tanulókat. dásának, mert a jelenlegi tagok okulhattak: aki nem úszik az árral, az könnyen arra a sorsra juthat, hogy kimarad — a vezetőség és barátai a kiválasztó pózában tetszelegnek —, mert ugye nem nagy dolog máról-holnapra feloszlatni egy vadásztársaságot, és „újat” alapítva kihagyni a nem kívánatos egyéneket fegyelmi vétség nélkül. Berkovits György Száz kiló pontyivadék A Hortobágy szélén fekvő Nagyhegyes község határában évekkel ezelőtt az óriási gázkitörés mintegy 200 méter átmérőjű krátertavat képzett. A tó környékét rendezték, facsemetékkel ültették be. majd a területet a horgászok vették birtokukba. A debreceni horgászok száz kiló pontyivadékot helyeztek a krátertóba. NÉZŐPONT Munkastílus Egyike a sokat hangoztatott, s legkevésbé meghatározott fogalmaiknak. Mégis, általában vezetőkre, s testületekre értik. Annak idején „a munkastílus javítása érdekében” folytatott kampány nem volt más, mint a jobb vezetés, irányítás szorgalmazása. A munkastílus nem csupán formai, de tartalmi eleme is valaki, vagy valakik ténykedésének. Mégpedig igen fontos eleme. Legalábbis kellene hogy az legyen. Napjainkban többféle jel mutat arra, hogy a változó körülményekkel nehezen vagy sehogysem tart lépést a munkastílus a gyárakban, hivatalokban, vállalatoknál, de a testületi munkában sem. A gyárakban például hosszú éveken át az határozta meg a munkastílust, hogy voltak vezetők, akik adtak, s voltak, akik követeltek. Érthetőbben: a gyár néhány legfőbb vezetője adta a jutalmat, a fizetésemelést, a prémiumot, döntött a kitüntetésekről, jutalomüdülésről stb., a többi vezető pedig fegyelmezett, veszekedett, büntetett, utasításokat adott. A gazdaságirányítás mai rendje egészében és részleteiben is halálra ítélte ezt a stílust, ám az ítélet végrehajtása késik..._ S késik a vállalatoknál, például a kereskedelemben, ahol még mindig a meglevőt akarják a vevőre rásózni, s nem azt kínálják neki, amit keres ... Nehezen találni nyomát az új stílusnak a testületi munkában, mert még mindig csak szó van az önállóságról, például a tanácsoknál, de az ehhez szükséges anyagi eszközök nem állnak rendelkezésre ... Vonjuk le tehát a következtetést: a munkastílus jóval elmaradt napjaink követelményeitől? Elhamarkodott következtetés lenne! A munkastílus, mint a tevékenység tartalmának formai megjelenése sok tekintetben mindig is hátrább állt, mint a követelmények. A történelmi ^ örökség egyenes követkeSnényé'vóft, Hogy fokról fokra lehetett csak följebb jutni, hogy a gyárak államosításakor nem a vezető posztra állítottak munkastílusa, hanem politikai szilárdsága volt a döntő. 1956 telén, á hatalomért folytatott harcban sem a munkastílus dominált, hanem a proletárdiktatúra minden eszközzel való megvédése. Csupán két, jelentős állomást emeltünk ki a folyamatból, mely végső soron oda vezetett, hogy sokak számára harmad- és ötödrangú kérdésnek tűnik a munkastílus, s szemük előtt csak egyetlen fontos, lényeges dolog lebeg, az eredmény. Az eredmény azonban — anélkül, hogy a szavakkal játszanánk — egyre inkább függvénye a munkastílusnak. Annak, hogy mit és miként akarnak és hajtanak végre, mi módon tárják fel vagy temetik még mélyebbre az ellentmondásokat, akadályokat, összefüggéseket. Egyik! nagy megyei gyárunk új igazgatója például éppen azért került vezetőként, emberként nehéz helyzetbe, mert a munkastílusra nem figyelt. Jót akart, helyes, egészséges dolgokat, de rossz úton, rossz' eszközökkel, divatjamúlt formák közepette. S mert az élet igazolta, hogy az eredmény elválaszthatatlan a stílustól, a gyárnak nem sikerült kilábalnia a nehézségek tengeréből, sőt, anyagi, személyi értelemben egyaránt bajai tovább gyarapodtak. Nem véletlen az sem, hogy néhány községben évek óta egyhelyben topog az államhatalmi-tanácsi munka, mert a tanácselnök egymaga dönt, határoz mindenben. Érthető, ha mások visszahúzódtak, ha kedvüket vesztették, ha elhallgattak. Holott „csak” a munkastílussal van baj... Ahol ezzel van baj, ott előbb-utóbb bajok lesznek mással is. Vannak, nem is kevesen,' akik éppen a gazdasági mechanizmus reformjával, s az ennek nyomában járó, más területeket is érintő változásokkal próbálják magyarázni, indokolni a munkastílus háttérbe szorulását. Azt mondják: a reform előtérbe állította az egyszemélyi felelősséget, a döntések következményeit világossá tette, s nem a részletek, hanem a végső eredmény a fontos. Az érvelés bármennyire tetszetős is, teljesen hamis. Hangozta tói úgy tesznek, mint akik nem vélnek különbséget fölfedezni a fegyelem és a kaszárnyaszigor között, s akik a döntésekért viselt felelősséget azonosítják a parancsolgatással, az önkényeskedéssel. Ha tovább követjük ezt a logikát, végül is oda jutunk el: semmi nem fontos, a demokratizmus, a tömegek aktivitása, a feladatok megértetése mind-mind fölösleges, csak eredmény legyen. Lehet-e így elérni tartós eredményeket? Ez a munkastílus — mint forma, s mint tartalom — jelentősége. Ideig-óráig boldogulni lehet rossz munkastílussal is. Volt erre példa, kisebb és nagyobb egyaránt... A tartós, maradandó, tehát a további haladáshoz alapul szolgáló eredményeket azonban csakis az adott helyzetnek mindenben megfelelő munkastílus hozhatja létre. S a gazdasági reform nemhogy háttérbe szorította volna, hanem nagyon is reflektorfénybe 1 állította a munkastílust, azt, hogy amit elérnek bárhol, azt hogyan, milyen áron, miféle úton-módon érték el. A munkastílus tehát napjainkban a döntő kérdések egyike, mert a helyes elvek hű megvalósítója, s azok eltorzítója egyaránt lehet...! A Dunakeszi Házgyárba FELVESZÜNK: villanyszerelő, kőműves, vasbetonszerelő víz- és gázszerelő, burkoló, híddarus szakmunkásokat, segédmunkásokat Segédmunkásokat különböző házgyári szakmákra betanítunk. Kiemelt bérezés megegyezés szerint. 44 órás munkahét minden második szombat szabad Útiköltséget térítünk, vidékieknek szállást adunk. Jelentkezés a 43. sz. ÁÉV DUNAKESZI HÁZGYÁRA Munkaügyi csoportjánál. 4 A
