Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-18 / 216. szám

19(59. SZEPTEMBER 18., CSÜTÖRTÖK pest MEGYEI ’^Mírlap Nagyjavítás helyett - cseregép Az érintett külkereskedelmi •Vállalatok megállapodása alap­ján jelentős előnyökhöz jut­nak azok a magyar vállalatok, amelyek csehszlovák gyártmá­nyú szerszámgépeket használ­nak. A szerződés értelmében a nagyjavításra szoruló csehszlo­vák gyártmányú gépeket — bi­zonyos kontingensen belül — az üzemek a Gépipari Beruhá­zási Vállalat közreműködésé­vel elküldhetik a gyártó válla­latnak, s onnan „postafordultá­val” hasonló típusú, jól műkö­dő, többnyire új gépet kapnak cserébe. A régi és az új gép közötti árkülönbözetet termé­szetesen ki kell fizetni. Az új megoldással megszűnik a gé­pek nagyjavításával járó több hónapos várakozás. A megállapodásnak azért is nagy a jelentősége, mert ha­zánkban jelenleg már csaknem 5 ezer csehszlovák gyártmá­nyú szerszámgép működik. A gyártó vállalatok erre az évre 70 gép cseréjét vállalták, a jö­vő évi kontingens a folyamat­ban levő tárgyalások szerint valószínűleg 80-ra emelkedik. Hasonló megállápodásról tár­gyalnak az NDK illetékes vál­lalataival is. Magyar pártkiildöttséc utazott Stockholmba A svéd Baloldali Párt (kom­munisták) XX. kongresszusára szerdán magyar pártküldöttség utazott Stockholmba: Goszto- nyi János, a Központi Bizott­ság tagja, a Népszabadság fő- szerkesztője és Gazai Róbert, a KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője. Kodály-emlékhangverseny Kecskeméten elkészült az új zenei évad programja. A hazaiakon kívül olasz és NDK-beli karmestereket'1 vár­nai! Kecskemétre. Két hang­versenyt a kecskeméti Nagy­templomban tartanak; mind­kettőt a város szimfonikus ze­nekara adja, neve* orgonamű­vészek közreműködésével. A december 15-i hangversenyt Kodály Zoltán emlékének szenteli szülővárosa, a mester születésének 87. évfordulója alkalmából. „Jó partnerei kívánunk lenni a tanácsoknak...” Beszélgetés az OTP szerepéről az új tehkgazéólkodásban Gyalogosok szállója Utunk a Szentendre fölötti kőhegyi turistaházba a lehető s a lehetetlen mezsgyéjén , ve­zet: nem tudtuk, hogy megkö­zelítése autóval ennyire vak­merő vállalkozás. Kopasz, gö­röngyös, sziklás, szinte holdbé­li kaptatón érkezünk — a gya­logos azonban a másik oldal­ról mintegy másfél órás sétá­val szép erdei úton jöhet fel. A turistaszállóba saját sze­kéren viszik fel a városból nemcsak az élelmet, de kút hiányában a vizet is, hordók­ban. Az épület tornácán emlék­tábla hirdeti, egykor Petőfi is járt erre. A kilátás valóban pá­ratlan, enyhe káröröm fog el, hogy az élményt nem adják ingyen. Autóbusz, Trabant vagy Mercedes ablakából nem élvezhető, hiába írnák elő az idegenforgalmi prospektusok olvasójuknak: itt álljon meg, nézzen le, s áldozzon tíz per­cet a gyönyörködésnek. Petőfi- nyomában a turisták is fSBfé&ejjééíc ä 'K&sgret. Még a régebbi típusúak, a „bátyus” fajta. A két háború között s az ötvenes években is nagy volt itt a forgalom, mely azonban az utóbbi években apadt. Me­ditáljunk rezignáltan kortár­saink s önmagunk elkényel­mesedése fölött? Maga a szálló az elmúlt idő­ben veszteségesen működött De egy éve Dobner György sze­mélyében új gondnok- került élére, s azóta sok minden elő­nyösen változott. idézünk a vendégkönyvből: „Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem matematika-fizika szakos hallgatói közül néhány reprezentáns elem, akik na- gyofn szeretik Mohai Ágnest, megköszönjük az atyai gondos­kodást." A fővárosi VIJ. kerü­leti 3. számú fiúiskola pedagó­gusai szerint kevés turistaház­ban tapasztaltak hasonló me­leg fogadtatást., Az egyik IX. kerületi általános iskola taná­ra ezt jegyezte be: „Megemlít­jük, hogy a másutt, sajnos, ri­deg anyagias elbánás helyett itt gondoskodásban gyermek.­szeretetben, figyelmességben nem volt hiány.” A Vasúti Fő­osztály térmészetjáró-szakosz- tálya így nyilatkozik: „Szeret­nénk. ha a turistaházak gond­nokai eljönnének ide tapaszta­latcserére, és megnéznék, hogy mit várnak a természetjárók e házak gondnokaitól.” Jönnek tehát újabban seregestől, a fel­jegyzések tanúságai szerint el­sősorban kispénzű turisták, gyerekek, diákok, munkásfia­talok s környéken lakó szőlő­művelő parasztemberek. A tú­ra, a táj szerelmesei egyéb ér­dekességre, egy kis tóra — jel­legzetes növény- és állatvilá­ga miatt természetvédelmi te­rület —, valamint néhány meg­kezdett ásatásra is akadnak itt: bronzkor vagy vaskori elődünk ugyancsak méltányol­ta e vidék adottságait. A turistaigazolvánnyal ren­delkező vendég, az iskolás- gyerek» a gimpa^jsta ..diák, az egyetemista, s a KISZ-tagok általában 8 forintot fizetnek a szállásért naponta. A ked­vezményeket nem élvező vendég napi tizenhat forin­tot. Ha azt akarja, hogy szo- hájaba senkit se telepítsenek be, akkor még három ágy után kell fizetnie 8—8 forin­tot. A látogató tizenkét-ti- zenöt forintért rántottszele­tet, párizsi szeletet, bogrács- gulyást, rántottbordát rendel­het. Háromféle palackos sör­ből, ötféle borból, négyfajta üdítő italból választhat. Természetesen nem célunk semmilyen vendéglátóipari létesítmény propagálása — az viszont feladatunk, hogy az olyanfajta üzemvezetést meg­dicsérjük, mint amilyent itt tapasztaltunk. De álljon itt is, különösebb méltatás he­lyett, egy idézet, a legutóbbi ellenőrzés írásbeli bizony­latából: „Az italáruk szesz­foka minden esetben a meg­adott mértéken felül volt.” (Fizikai magyarázat : a párol­gás.) Az idén első félévben ezer­nyolcszáz turista fordult meg erre, szállóvendégek, egy­szeri étkezők, és „bátyusok” — mert a turistaházakban az utóbbiakat is fogadni illik, akik hátizsákból csomagolják ki az elemózsiát. Az elmúlt hónapokban az addig veszte­séges turistaszálló nyeresé­ges lett. 6 egyértelműen kifizetődő lett volna üzemeltetése, ha a tatarozás céljából ideszállított mint­egy negyvenezer forint ér­tékű építési anyagot, cemen­tet, homokot, sódert, tég­lát. a Turistaházakat Kezelő Vállalat saját karbantartói, ha már az előírt raktárki- alakítás, vakolás, mellékhe­lyiség-építés helyett csak a fes.tést végezték el, legalább nem hagyták volna a hely­színen, kitéve az időjárásnak, enyészetnek, Mint mondtuk, nem felada­túik propagálni egy, a ' ne­héz körülmények ellenére is — víz. megfelelő mellékhe­lyiségek, raktár stb. hiá­nyában — jól, szeretettel, gon­dosan vezetett turistaházal. De az Illetékes szerveknek an­nál inkább érdemes volna propagandát kifejteni , érde­kében. Mert gyarapodó, igé­nyesebb, kényelmesebb, és tegyük hozzá, erősen üzletie- sedő autós világunkban is bi­zonyára van helye, szerepe egy ilyen egyszerű, szerény fétesítménynek, melynek fenn­tartása szép, tartalmas igé­nyeket elégít ki. Padányi Anna A közelmúltban jelent meg a kormány rendelete az új telek- ellátási rendszerről. Mint is­meretes, e rendelet megalkotá­sakor a Minisztertanácsot az a szándék vezérelte, hogy a tel­kek a lakosság érdekében ke­rüljenek felhasználásra és gá- ’tat szabjanak az egyre erősödő telekspekulációnak. Ezért a kormányhatározat szabályozza a személyi teiektulajdon mér­tékét, előírja a telekadó fizetési kötelezettséget, továbbá beve­zeti az út- és közmű fejlesztési hozzájárulást. A kormány e határozatában úgy • intézke­dett, hogy egy személynek, il­letve családnak egy építési és ezenkívül legfeljebb még egy pihenési, üdülési célt szolgáló telke lehet. Az új intézkedés több vonat; kozásban módosítja a lakóház építési, valamint az üdülési telkek eddig szokásos kialakí­tási módjának és forgalmazá­sának rendjét is. • Közismert, hogy a telekgaz­dálkodásban és forgalmazás­ban jelentős szerep hárul az Országos Takarékpénztárra. Ezért fordultunk kérdésekkel Pécsi Jánoshoz, . az Országos Takarékpénztár igazgatójához. — A mostani kormányha­tározat milyen értelemben mó­dosítja az OTP telekgazdálko­dási tevékenységét? ,— Az eddig érvényben levő rendelet kimondta, hogy állami tulajdonban levő telkeket csak az OTP-n keresztül lehet érté­kesíteni. A mostani kormány- határozattal a tanácsok sza­badkezet kaptak. Nem kötele­sek igénybe venni az OTP köz­reműködését, önállóan intézhe­tik területek kíaalkítását, a telkek értékesítését. Vár­ható tehát, hogy ilyen vo­natkozásban is erősödik a tanácsok önállósága, növek­szik önálló gazdálkodási te­vékenységük, Mi.. ,,rúgy ...í télj,Kki meg, hogy az esetek többségé ben eddig is jó együttműködő partnerei voltunk a tanácsok­nak a telekgazdálkodásban. Példaként említem, hogy 1968- ban a tanácsok 13—14 ezer tel­ket adtak át az OTP-nek és mi hozzávetőleg ugyanennyit érté­kesítettünk is, amelyek teljes vételára a tanácsokat illette. A — Mi válható '4 Jövőben a telekpiacon? — Teljesen pontosan ezt még nem lehet előre látni, de arra számítunk, hogy a kor­mányhatározat bizonyos korlá­tozó intézkedései nyomán nö­vekedni fog a kínálat. Vagyis több lesz az eladó telek, mint eddig volt. Hiszen a jelenlegi tulajdonosokat egyaránt erre ösztönzi a telektulajdon nagy­ságának és számának szabá­lyozása, valamint a telekadó bevezetése. Ezért az Országos Takarékpénztár hálózatában felkészülünk a telekforgalom növekedésére és olyan intézke­déseket hozunk, hogy a ma­gunk eszközeivel segítsük a te­lekgazdálkodás javulását. O — Milyen lehetősége van erre az OTP-nek? — Továbbra is vásárolni kí­vánunk lakóház építésre, vagy üdülési céloknak megfelelő tel­keket. Ilyen értelemben ezután is partnerei kívánunk lenni a tanácsnak. Eddig is folytat­tunk olyan tevékenységet, hogy fejlesztési alap megelőlegezési hitellel segítettük azokat a ta­nácsokat, amelyeknek nem volt elég saját alapjuk házhe­lyek kialakítására. Ezt az ala­pot. — saját pénzeszközeink felhasználásával —, a jövőben még növelni akarjuk. Az az ál­láspontunk, hogy a tanácsok gazdái a parcellázásnak, a ház­hely vagy üdülőterület kialakí­tásának és a takarékpénztár a kölcsöne után kapja meg a ka­matot. Az is elképzelhető, hogy a parcellázás és alapközműve­sítés után a megnövekedett te­lekár-haszonból bizonyos arányban részeljen a tanács és az OTP. Egy másik lehetőség, amikor valamely tanács saját anyagi ereje híján, vagy más körülmények miatt nem kíván foglalkozni egy adott terület telekkialakításával, akkor ezt megvételre felajánlja nekünk és az OTP e területet megvá­sárolva közvetlenül lebonyolít­ja a telkek kialakítását, köz­művesítését, értékesítését Végeredményben az a szándé­kunk, hogy a mi pénzügyi esz­közeinket akár önállóan, akár a tanácsok telekgazdálkodását segítve, a lakossági telekigé­nyek jobb kielégítésére hasz­náljuk. Azt reméljük, hogy ily módon, ha nem is egyik hó­napról a másikra, de bizonyos idő alatt az eddiginél több és olcsóbb telek kerül forgatómba akár családi és társasház, akár üdülőépítés céljaira. — összegezve: jó partnerei kívánunk lenni a tanácsoknak. A hitel és más pénzeszközökön kívül egyéb segítségünket, jól szervezett hálózatunkat, e té­ren szakképzett dolgozóink közreműködését felajánljuk. Mind a tanácsoknak,, mind az OTP-nek közös érdeke, hogy a lakosság érintett rétegeinek a lakásépítési program sikeres teljesítése érdekében minél több viszonylag olcsó telek álljon rendelkezésére. H. I». Az 1969—70-es tanévre PÓTBEISKOLÁZÁST tartunk IPARI TANULÓK részére, az alábbi szakmákban: kőműves, ács, betonozó-elemgyártó, festő-tapétázó, burkoló, építőipari fehér munka, műanyagburkoló­parkettás. Otthonban történő elhelyezésről, teljes ellátásról gondoskodunk, ösztöndíjat fizetünk. Munkaruhát és bakancsot adunk. Jelentkezés sürgősen, személyesen vagy írásban a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoportjánál Bp. XI., Dombóvári út 19. (4, 41, 43, 47-es villamossal). Hiánycikk! Zsebtükröt akartam vásárol­ni. Nem olyan különlegeset, amelyiknek, teszem fel, azt mondja az ember: „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: ki a legszebb a Barkács utca 10-ben?” Mondom, eszembe sem jutott ilyen tükör, ame­lyik válaszol is erre a kérdés­re. Egyszerű kis zsebtükröt akartam venni, amit csak oda­tartok magam elé és miközben kaparom a fejem a fésűvel, el­lenőrizni tudom, hogy jó lesz-e a választék. Mármint a hajam választéka. Nem baj, ha a tü­kör nem szól egy szót sem. Bementem egy háztartási boltba. Minden volt, csak zsebtükör nem. Cigarettát pél­dául vehettem volna, legalább húszfélét. Nem baj — mondtam —, gyerünk az illatszerboltba. Megütközve néztek rám: — Zsebtükör! Már három hónapja nincs! Nem adtam fel. Következett az Ezer-aprócikk. Nézetem szerint ugyanis a zsebtükör kifejezetten aprócikk. A bolt­ban volt is 999 aprócikk, meg néhány nagyobbacska. Hiány­zott azonban: a zsebtükör. Az egyik eladó azt tanácsolta: próbáljam meg a vasboltban. Természetesen, itt is megütkö­zés, itt is kudarc. Megvallom, olyan típus va­gyok, akit 'megölni lehet, de legyőzni soha. Most már min­denképpen kellett a zsebtükör. Ügy éreztem, hogy zsebtükör nélkül csak egy kócos senki­házi vagyok. Meg kell szerez­ni! — mondtam magamnak dühödten. Sorba vettem a dohánybol­tokat. A Suvenir-üzleteket. Sehol semmi. Már arra is gon­doltam, hogy veszek egy mé­zeskalácsszívet, amelynek tü­kör lesz a közepén... Ám ilyet sem találtam. Betértem az üvegeshez is, ahol hatalmas tükrök sorakoz­tak mindenfelé. — Zsebtükör? Ugyan már... I Megkockáztattam, hogy nem lehetne-e véletlenül valame­lyik nagy tükörnek a sarkából kimetszeni egy olyan kicsit, amilyen nekem kell. Láttam azonban, hogy az eladó válasz helyett a telefon felé hátrál, így gyorsan elhagytam az üz­letet. 'Már ott tartottam, hogy külföldről hozatok egy zseb­tükröt, mert talán nem is olyan egyszerű dolog ez, mint ahogy én látom. Mit tudom én — hiszen soha nem néztem utána —, hogy milyen bonyo­lult művelet lehet a zsebtükör készítése. Két lapból áU, amelynek mind a két oldala tükör. Ragasztani kell, meg minden... Ugyanekkor ki tud­ja, hogy hány zsebtükröt fo­gyaszt egy ilyen tízmilliós or­szág? Mert lehet, hogy gyár­tunk, gyártunk mi ugyan zseb­tükröt, de még nincs elég ka­pacitásunk. Jól lehet, hogy csak a következő ötéves terv­ben épül fel a minden igényt kielégítő, korszerű zsebtükör- kombinát; addig azonban nincs elég valutánk külföldi behozatalra. Igaz is, a zsebtü- kör luxuscikk. Miért ne hord­hatnánk hátrafésült hajat, amihez nem kell tükör? Vagy: ott a kirakatüveg, tessék az előtt fésülködni! tgy elmélkedtem, kissé meg- szégyenülten, amikor Zolár néni maszek trafikjához ér­tem. Hanyag mozdulattal lép­tem a bódéhoz, hogy veszejc egy Kossuthot, s ekkor... Ek­kor a földbe gyökerezett a lá­bam. A bazárban legalább há­rom fajta zsebtükör volt; ki­sebb, nagyobb, még nagyobb zsebekhez méretezve. Mindjárt kértem egyet a legkisebb­bői. — Hány forintba kerül? — kérdeztem, miközben hitetlen- kedvé forgattam a kezemben a tükröcskét. — Forintért is tetszik adni? — Egyötven! — mondta Zo­lár néni, s gyanakodva nézett. — Mégis — lelkesedtem —, honnan tetszik ehhez hozzá­jutni? — Mihez? — Hát ehhez a zsebtükőr- höz! Zolár néni dühbe gurult: — Na, ne tessék már viccel­ni egy szegény hadiözvegy­gyei! ... (d. kiss) Szüretelik a szőlőt a Tahi köz­ségben asszonyok a Kék Duna Szakszövetkezetben. Most még a csemegeszőlőn a sor. ké­sőbb jön a bornak való. — A MÁV a délegyházi kavicsbányából ingaszerű vo­natokat indít a Nyírségbe, Miskolc, Debrecen térségébe, és különösen a dél-alföldi építkezésekhez. A CEMENT ÉS MÉSZ MŰVEK VÁCI GYÁRA FELVÉTELRE KERES férfi és női SEGÉDMUNKÁSOKAT és SZAKMUNKASOKAT. A zsáküzemben és o csomagolóban hatórás munkaidőre is alkalmaz FIATALKORÚAKAT és NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom