Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-02 / 202. szám

•2 Vietnam ünnepe 1945. szeptember 2-án, a részle­ges, majd később teljes francia gyarmatosítás több, mint egy év­százada után jutott el nemzeti fel­szabadító harcának első nagy győ­zelméhez a vietnami nép: ezen a napon kiáltották ki Hanoiban a Vietnami Demokratikus Köztársa­ságot. Ma, idestova negyed század táv- tatából is az ünnepi megemléke­zés legelső szavait annak a tény­nek kell szentelni, hogy a viet­nami nép, kommunista pártja ve­zetésével az első volt az ázsiai kontinensen, amely távol a világ első szocialista országától és még távolabb az akkor még amúgyis csak éppenhogy kibontakozó szo­cialista közösségtől, nemcsak nem­zeti függetlenségét vívta ki, ha­nem ezzel egyidejűleg azonnal a társadalmi forradalom következe­tes megvalósítását is célul tűzte maga elé. Ha a demokratikus köztársaság kikiáltását nem követhette azon­nal az új ország építése — mint- ahogy alig néhány hónappal a függetlenség visszaszerzése után ez következett be —, akkor ennek magyarázatát is abban kell keres­nünk, hogy Vietnam földrajzi és politikai helyzete túlságosan távoli és túlságosan bonyolult volt. A Távol-Keleten a második világhá­ború után a nemzetközi imperia­lizmus, a gyarmatosító hatalmak átmenetileg még megpróbálkoz­hattak hatalmuk visszaállításával. Még nehéz harcokat kellett meg­vívni ahhoz, hogy a világnak azon a részén is változni kezdjenek az erőviszonyok. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság kikiáltását követő kilenc teljes éven át a világ csak arról kapott híreket, hogy a francia gyarmatosítók véres terrorral akarják konzerválni uralmukat egész Indokína fölött. És jöttek a hírek arról is, hogy az ázsiai he­gemóniára törő Amerika mind na­gyobb és nagyobb segítséget nyújt Franciaországnak. De elkövetkezett 1954, a franciák Dien Bien Phu-i totális veresége. A világ csodálattal és tisztelet­tel ünnepelte Ho Si iVlinh elnököt és minden idők egyik legnagycbo partizán vezérét, Giap tábornokot. Az Intíokínára vonatkozó genfi egyezmények már nemzetközi jo­gilag is szentesítették a vietnami nép győzelmét, szabadságát es füg­getlenségét. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság azonban még a genfi egyezmények után is csak az or­szág északi részében kezdhette el a szocialista rendszer építését, mert a 17. szélességi foktól délre — a genfi egyezményeket meg­szegve — az Egyesült Államok rendezte be neokolonialista céljait szolgáló bábrezsimjét. Dél-Vietnam nepe további harc­ra kényszerült. És mennél nyilván­valóbbá vált, hogy a népi háború­ban vereségre vannak kárhoztatva Washington saigoni bábjai, annál nagyobb arányokban avatkozott be közvetlenül az amerikai hadsereg. Idestova annak is egy évtizede már, hogy előbb tízezrével, később már százezrével lepték el Dél- Vietnamot az amerikai katonák. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság természetesen kezdettől fogva vállalta a déli front hátor­szágának szerepét. Az Egyesült Ál­lamok viszont 1965 óta hadüzenet nélküli háborút vív a szuverén VDK ellen. De ezt a háborút a világ legnagyobb imperialista ha­talma már el is vesztette. Feltéte­lek nélkül abba kellett hagynia Észak-Vietnam bombázását és ez a vereségük — semmi kétség — előreveti teljes vietnami veresé­gük árnyékát. Ebben a küzdelemben a VDK már az egész szocialista közösség mindenre kiterjedő segítségét él­vezi. Az imperialisták többé Indo­kínában sem csupán egy kis or­szággal állnak szemben,'hanem a szocialista világrendszerrel. A köz­társaság kikiáltásának évforduló­ján is — üdvözletként — azt az Ígéretünket küldjük Vietnam né­pének, hogy teljes és cselekvő szo­lidaritással állunk mellette a harc­ban és a békés építőmunkában egyaránt. H. J. Dohányért vagyon Az Iowa állambeli Green­field község 2200 lakója közö­sen akarja abbahagyni a ci- garettázást. Szeptemberben örömtűzön egy halom dohányt elégetnek és ezzel életbe lép a fogadalom, amely szerint töb­bé nem cigarettáznak. „Eleinte nevetségesnek tűnt a dolog — jelentette ki a helyi lap kiadója. — Később azon­ban arra a meggyőződésre jutottunk, hogy meg kell ten­ni.” Greenfield lakóinak ötlése akkor született, amikor a vá­rosban bemutattak egy fil­met, amelyben egy sokszoros milliomos vagyont ígért annak a községnek, amélynek vala­mennyi lakója felhagy a do­hányzással. Tervek a Csepel Autóból (Folytatás az 1. oldalról.) létrehozása és munkába állí­tása során természetszerűen csökken a gyártási idő. A becslések szerint 10—20 százalékkal. Ezt mindenütt fi­gyelembe veszik és ennek megfelelően állapítják meg az új követelményeket. Ügyes megoldás volt a szep- tnaober 1-ig tartó versenysza­kasz, melynek résztvevői nem a legmagasabb százalékért kapták az elismerést, hanem azért, hogy milyen nagyot fej­lődött műszaki színvonaluk, mennyire ugrott a teljesítmé­nyük. Ha valaki, tegyük fel, 130 százalékról 140-re lépett, nem kapott olyan előnyös be­sorolást, mintha 100 százalék körüli teljesítménye 20—25 százalékkal ugrana. Ezzel si­került elérni, hogy olyan he­lyeken, ahol a 120 százalék is csúcsteljesítmény volt, többen eljutottak a 140-ig is. Érdekes, hogy a fiatalok és a nők ug­rottak legnagyobbat. Érdemes is volt., hiszen az első öt helyezett 1000- től 4000 forintig terjedő pénzjutalomban részesült. Novemberben ünnepli a Csepel Autógyár fennállásá­nak 20. évfordulóját. A szep­tember elsejével indítandó új versenyszaikasz célja, hogy a házi jubileumra az itt-ott ta­pasztalható adósságot, lemara­dást eltüntessék. A gyár veze­tői biztosra veszik, hogy ez si­kerül, hiszen például a 44 órás munkahét bevezetésével pár­huzamosan, nem hogy növeke­dett volna, de fokozatosan csökkent a túlórák száma is. Egy tény; az olcsóbb, termelé­kenyebb munka eredménye­ként már számíthatnak a 100 milliót jóval meghaladó meg­takarításra, félezer, jármű árára. T. Gy. Szőnyegtisztításnál munkájában segít önnek az importált S7ŐNYEGSEPR Ő Állítható kefével most kapható a fővárost vas- és edénybolt vallalat BOLTJAIBAN Ára: 248 Ft 1969. SZEPTEMBER 2., KEDD Külföldi kaleidoszkóp Rádióközlemények szerint Lí­biában a hadsereg megdöntöt­te a képünkön látható Idrisz király uralmát és kikiáltotta a köztársaságot. A KENYAI LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG megkezdte a tár­gyalásokat Tom Mboya, a volt gazdasági és tervezésügyi mi­niszter meggyilkolásával vá­dolt 32 éves kikuju törzsbeli Nahashon Isaac Njenga Njo- roge ügyében. NASSZER, az EAK elnöke hétfőn Kairóban rövid meg­beszélést folytatott a négyes találkozóra odaérkezett Atasz- szi Szíriái államfővel és Husz- szein jordániai királlyal. PORTSMOUTH, dél-angliai kikötővárosban megkezdődött a brit szakszervezetek 101. kongresszusa. EGY IZRAELI BÍRÓSÁG gyújtogatás és szent hely meg- gyalázása bűncselekményének elkövetésével vádolja Michael Rohan 28 éves ausztráliai fia­talembert, aki állítólag fel­gyújtotta az A1 Aksza mecse­tet Jeruzsálemben. A HÉTFŐRE VIRRADÓ ÉJSZAKA Brazíliában három­tagú katonai junta vette át a hatalmat Costa E Silva elnök­től, aki „vérkeringési zavarok­kal küzd”, s így képtelen el­látni államelnöki teendőit. A BOLGÁR PÁRT ÉS KOR­MÁNY rendeletet hozott az életszínvonal emeléséről, mely egyrészt .4,4-től 12 százalékig terjedő fizetésemelést, más­részt a közszükségleti cikkek 10—30 százalékos árcsökkené­sét irányozza elő október 1-től. LUDVIK SVOBODA, Cseh­szlovák köztársasági elnök hétfőn Marian Spychalskinak, a Lengyel Államtanács elnöké­nek meghívására, különrepü- lőgépen Varsóba érkezett. A NEMZETBIZTONSÁGI SZERVEK letartóztatták az osztravai „Profil” kiadó egyik szerkesztőjét, mivel olyan anyagokat tartott magánál, il­letve terjesztett, amelyek sér­tik a szocialista rendszert és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökét. TRAN THIEN KHIEM tá­bornok, kijelölt miniszterelnök megalakította az új saigoni kormányt NICOLAE CEAUSESCU, a Román Államtanács elnöke hi­vatalos látogatásra Teheránba érkezett. A MEXIKÓI HATÁR köze­lében fekvő San Antonio gua­temalai városkában hatalmas földcsuszamlás volt, a trópusi esőzések következtében. Leg­I alább 80 lakos életét vesztette. WILLY BRANDT nyugat- j német külügyminiszter vasár- ! nap 24 órás munkalátogatásra Rómába érkezett. REPÜLŐGÉP-SZEREN­CSÉTLENSÉG áldozata lett Rocky Marciano volt nehéz­súlyú ökölvívó világbajnok, aki 1947-ben tűnt fel és 1956- íg megőrizte veretlenségéi HÉTFŐN DÉLELŐTT az A1 Itália egyik Caravelle gépe el­szállította Damaszkuszból azt a négy izraeli állampolgárt (három felnőtt nőt és egy 15 éves lányt, akiknek a szíriai hatóságok szabad eltávozást biztosítottak a pénteken Da­maszkuszba térített TWA-gép hat izraeli állampolgárságú utasa közül. A pop zene sok ezer rajongója vesz részt a Woodside-öbölbcn megtartott zenei fesztivál hangversenyein. A legnagyobb. 150 000-es közönség Dylan amerikai énekes augusztus 31-i háromórás hangversenyén jelent meg. A képen: a fesztivál közönsége. MOLNÁR KÁROLY: Korzikától Szent Honáig III. Keletre kell menni „ügy vélem, hogy egyetlen rossz hadvezér jobb, mint kettő együtt”. (Napóleon) Délután hat órakor a láza­dók erői megsemmisültek, vagy szétszóródtak. A küzde­lem eldőlt. Az ágyúk legyőzték a puskákat. Ez történt a pári­zsi utcán. A diadal a forrada­lomé és a fiatal tüzértábomo- ké. Most már elismerik a rendkívüli képességét, vezéri tehetségét. Kinevezik a belföl­di és a párizsi hadak főpa­rancsnok-helyettesének, majd hadosztálytábomok lesz. Nevét 1795. október huszon­negyedikén már egész Fran­ciaország megismeri, mert ek­kor újra előre lép a ranglét­rán, az egész francia belföldi hadsereg parancsnoki tiszté­vel bízzák meg. Ez az időszak döntően befo­lyásolta magánéletét is. Megis­merkedett Jozefinnel, Beau- harnais gróf özvegyével. Az érett, tapasztalt asszony szá­mításból viszonozta — látszó­lag — a tábornok vonzalmát. Bonaparte így emlékezett visz- sza arra az alkalomra, amikor a nála hat esztendővel idősebb özvegy meghívja egy estélyre: „Maga mellé ültetett. Kacér­kodott velem. Szeretetreméltó, de fölötte körmöntfont hölgy Szóval ügyünk előhaladt. Meg­szerettük egymást.” 1796. március kilencedikén házasságot kötnek. Két nappal később Bonaparte elindul Itá­liába, hogy irányítsa az ottani hadműveleteket. Óriási erők szövetkeztek ali­ke '.ban Franciaország eilen: Anglia, Ausztria, Oroszország, Szardínia, Nápoly, néhány né­met állam, így Bajorország, Baden és Württemberg, vala­mint a pápaság mozgósította anyagi és katonai erőforrásait. Bonapartét az itáliai hadak főhadiszállásán meglehetősen bizalmatlanul fogadták. Első­sorban a kora miatt. 27 eszten­dős volt, amikor átvette a fő­parancsnokságot. A tábornok így felelt azoknak, akik fiatal­nak tartották: — Ezeréves leszek... Az erőviszonyok nem Bona­parténak kedveztek, 40 000 emberre és 60 ágyúra számít­hatott, ezzel szemben az ellen­ség 70 000 katonát és 200 ágyút vonultatott föl. Pontos tervet dolgozott ki. Elhatározta, hogy előretör és elválasztja egy­mástól az osztrák és a szardí­niái hadakat. ^Mielőtt kiadta a parancsot csapatainak az indulásra, em­bereihez beszédet intézett: — Katonák! Nincs ruhátok. Éheztek. A kormány köszönet­tel tartozik nektek, de jelen­leg semmit sem adhat... Én vezetlek benneteket a világ legbőségesebb síkságaira. Gaz­dag tartományok, nagy váro­sok jutnak a kezetekbe. Be­csület. dicsőség és gazdagság vár rátok! Föllelkesítette katonáit, az­után az Alpok mellett délre vezette őket. Jornini svájci tá­bornok, aki eleinte Bonaparte parancsnoksága alatt harcolt, később kijelentette, hogy há­borúban soha nem látott ilyen vakmerő hadvezért, aki min­den kockázatot vállalt és e'új­szerűén nem ismerte a félel­met. Ellenfeleit sorozatosan becsaDta seregével mindig másutt jelent meg, mint ahol várták. Hat győzelmet aratott hat nap alatt. Ezáltal arra kény­szer! tette Szardíniát,'hogy kös­sön békét Franciaországgal. Bonaparte nem állt meg a diadal útján. Átkel a Pó öt­száz méter széles vizén, azután csapataival 16 óra alatt 72 ki­lométert menetel. Különösen hevés csata tom­bolt Lodi városánál, ahol 10 000 osztrák akarta megállí­tani Bonaparte előrenyomulá­sát. 20 ágyú lőtte a franciákat. A főparancsnok azonban pél­dát mutatott katonáinak arra, hogy a harcban a személyes bátorság döntő lehet. Odaállt az egyik gránátos alakulat élé­re és életét kockáztatva vezet­te rohamra embereit. Katonái a vakmerő parancsnokot ezen a napon nevezik először „kis káplárénak, azért, mert ő is ott küzdött a legveszélyesebb szakaszokon. Május tizenötödikén a fran­cia csapatok bevonulnak Mi­lánóba. A főparancsnok jelen­tését már lóhalálában viszik a futárok Párizsba: „Lombardia mától kezdve köztársaságunk kezében van”. A csatáit szinte végelátha­tatlan sorozata következik. Újabb osztrák hadseregek és újabb vezérek érkeztek Itáliá­ba. 1795 november tizenötödikén Arcole mellett összecsaptak az ellenfelek. Három napig dö­rögtek a fegyverek, támadá­sok és ellentámadások válto­gatták egymást. — Még soha csata nem volt olyan kétes kimenetelű — mondta később Napóleon, aki a döntő pillanatban leugrott a lováról, zászlót fog a kezébe, rohan előre és így kiált: — Katonák! Kövessétek ve­zéreteket ! Egy ezredes a tábornok elé ugrik, hogy megóvja az ellen­séges golyóktól. Holtan esik össze, de Bonaparte tovább fut, egészen addig, amíg egy fontos híd mellett belezuhan a mo­csárba. Övén katonával ekkor egy magas rangú francia tiszt érkezik, hogy mentse a főve­zért. Egy csel dönti el a harc ki­menetelét. Napóleon 25 embe­rét az ellenfél mögé küldi, akik hirtelen egyszerre kürt­jükbe fújnak. Általános zűrza­var keletkezik az osztrákok so­raiban és a ’csata harmadik napján a győzelem Napóleoné. 1797 elején az osztrákok elég erősnek hiszik magukat ahhoz, hogy ismét támadjanak, de új­ra vereséget szenvednek. Meg­pecsételődött Mantova sorsa is. A vár nyolchónapos ellenállá­sa után megadta magát, 13 000 fogoly és 350 zsákmányolt ágyú jelezte a franciák újabb feltűnést keltő haditettét. Bécs utolsó adujának a ki­játszásánál tart. Az osztrák hadak fővezért tisztet Károly főherceg veszi átf aki 50 00Ő embert már összevont és még negyvenezret vár. Napóleon csak 52 000 katona fölött ren­delkezett. Március tizenhatodi- kán Tagliamento mellett össze- csapnak, dé csak néhány órá­ra, mert a főherceg visszavo­nulót fuvát. Károly újabb és újabb területeket engedett át Bonaparténak, aki lassan, de biztosan haladt előre és a har­cok színterét fokozatosan át­tette Itáliából osztrák terület­re. Növekedett a bécsiek ré­mülete. Márciusban a fran­ciák parancsnoksága már Kla­genfurtban üti föl főhadiszál­lását. Bonaparte, „mint győző” bé­két kínál. Jellemző a tábornok­ra, hogy amíg várja az osztrák fővezér válaszát, ezalatt is nyomul előre. 1797 október tizenhetedikén megkötik a békét a Francia Köztársaság és az osztrák biro­dalom között. A tábornok még szívesen maradt volna diadalai színhelyén, de a direktórium Párizsba rendelte, közölte, hogy őt bízzák meg az ango­lokkal szembenálló hadsereg főparancsnokságával. Bona­partét nyilvános, nagy ceremó­niával fogadják és a megnyitó beszédet Talleyrand tartja: — Az országunkra vetett nagv fény a forradalom for­rásából ered — mondja. — Va­lóban, e nélkül Itália meghódí­tójának lángeszét Európa nem ismerhette volna meg. Az ér­dem a vitéz katonáké is. akik­ből a szabadság eszméje le­győzhetetlen hősöket terem­tett. Napóleonnak nem volt tü­relme ezekben a napokban a ceremóniákhoz, a szónoki szó­virágokhoz. Újabb, minden eddiginél merészebb tervekkel foglalkozott. — Nem akarok Párizsban maradni — jelentette ki hatá­rozottan Napóleon. — Látom, hogy ha maradok, hamarosan elveszett ember vagyok. Itt minden elhasználódik, elkopik, így az én hírnevem is... Ez a kis Európa különben is kevés dicsőséget adhat. Keletre kell menni, mert ott van az eredete minden hatalomnak és minden nagyságnak... (Folytatjuk.) í i i A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom