Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-07 / 181. szám
1989. AUGUSZTUS 7., CSÜTÖRTÖK res/ H tC.YF.I k/ÚfIup Krétával rajzolt körök Egy-egy új gép, termel őbe- rendezés helyét a műhelyekben krétával rajzolt körökkel jelzik. A körökön belül két, egymást metsző vonal mutatja, hol legyenek a rögzítő, leszorító csavarok, más jelek arra utalnak, hol találhatók az elektromos csatlakozások, a munkavégző hely — azaz ahol a dolgozó a gépet kezeli — hová essék, hogy ne legyen akadály a műhely forgalmában, az anyagszállításban, s így tovább. A krétával rajzolt körök hamarosan eltűnnek. Elfödi őket a helyére állított gép, melyen rövidesen megkezdődik a munka. Sok esetben azonban nem födi el azokat a köröket, melyeken belül — kérdőjelek sorakoznak ... | Fölállítottak a Ceglédi Cipőipari Vállalatnál egy beütő gépet Elméleti teljesítőképessége 25—50 művelet percenként. Ehhez azonban tucatnyi, előzetes munkafolyamatnak kellene a jelenlegi többszöröA Csepel Vas- és Fémművek Anyagellátási Főosztálya olaj- és faraktárába keres téríi segédmunkásokat EGYMUSZAKOS MUNKAREND havi átlagkereset 2000 Ft. Jelentkezés: Cholnokynál. Telefon: 130-049. \ löldmunkái Gépesítő Vállalat hivatásos tehet gépjármű veze tői tanfolyamat indít bentlakásos rendszerben. A tanfolyam költséqeit fedezzük. a tanulmányi Időre seqéd vezetői bért folyósítunk. További felvfláqosítást levélben, Illetve telefonon ad a vállalat munkaüqyi osztálya. Cím Budapest Vigyázó Ferenc u. 3 128—790. 64-es mellék. Telex: Bp. 778 oktatás. NE VÁRJON SZEPTEMBERIG! sét produkálni. A gép tehát gyakorlatilag percenként öt műveletet végez, mivel a megelőző munkafolyamatok nem képesek kellő ütemben táplálni. Kihasználtsága mélyen alatta marad — ötödé, tizede — a lehetségesnek. Marasztaljuk el a gépvásárlást, mint meggondolatlant? A gép így is jóval többet végez, mint amennyit korábban kézzel győztek, nehéz fizikai munkát tett fölöslegessé, s főként: kisebb teljesítményű gép nincsen. Hiába szerettek volna olyat vermi. Furcsa kettősség Ma már aligha akad olyan ember, aki ne helyeselné, mint igazt, azt az állítást, hogy a gyorsabb ipari fejlődés záloga az erőteljes technológiai-gépészeti korszerűsítés. Mégis: hosszú évek óta e korszerűsítés üteme igen lassú. Jellemző erre, hogy az egy foglalkoztatottra jutó termelési állóeszközállomány évi átlagos növekedése — tíz évet alapul véve — a könnyűiparban — 2,3 százalék — s a gépiparban (!) — 3.7 százalék — volt a legalacsonyabb. Tehát ott, a gépiparban, ahol meghatározó ereje van a népgazdaság egészére a termelésnek, a kibocsátott termékeknek. (Elavult forgácsoló gépeken nem lehet gazdaságosan korszerű terméket előállítani.) A gépiparon belül, a különböző részterületeken még inkább tetten érhető az öregedés — messzire ható, s következményeiben halmozódó — folyamata. A híradás és vákuumtechnikai gépek előállítására használt vas- és fémmegmunkáló gépek életkora 1950- ben 11,1 év volt, 1965-ben már 12,9 évre emelkedett. A közlekedési eszközök gyártására fölhasznált vas- és fémmegmunkáló gépek életkora ugyanez idő alatt 3,1 évvel nőit, s mindössze egyetlen területen, a férni ömegci kki par- ban t-olt tapasztalható némi fiatalodás. Ha most ehhez még hozzáfűzzük, hogy a beállított gépek konstrukciós életkora megközelíti a nyolc-tíz évet — tehát munkakezdése idején már nemzetközi összehasonlításban tíz évvel áll hátrább —, akkor jellemeztük azt a helyzetet, mely tovább nem tartható. A gépek és berendezések erkölcsi kopásának meggyorsulása nem pusztán elméleti megállapítás, hanem nagyonis gyakorlati tény. Erre vezethető vissza, hogy — amint azt egy nemzetközi összehasonlítást elvégző szovjet közgazdász-kollektíva megállapította — Japánban a technológiai berendezések háromnegyede hat évnél nem idősebb — 1960-ban még tizenkét év volt az átlagéletkor —, s hogy az Egyesült Államokban tíz év alatt a tizenkét évnél idősebb gépek hányada a teljes állományban negyven, százalékra csökkent. A legfőbb tettes Az egy főre jutó termelés igen lassú növekedésében a szakemberek nagy többségének megállapítása szerint a legfőbb tettes az alacsony műszaki színvonal. Sokatmondó adat, hogy az iparban foglalkoztatottak 42 százaléka 1968-ban még mindig kisegítő tevékenységet végzett, s hogy arányuk négy év alatt mindössze 1—1,5 százalékkal csökkent. Ugyancsak a jelentős különbségekre utal, hogy míg hazánkban a minisztériumi iparban foglallcoztatott munkások mindössze 39 százaléka dolgozott gépek, berendezések mellett, addig — például — az NDK-ban ez az arány megközelítette az ötven százalékot A magyarázat a miért-re nem különösebben nehéz. A gyárakat, vállalatokat az olcsó munkaerő—drága állóeszköz párhuzama hosszú éveken át az előbbi mellé állította, s az ún. extenzíV fejlesztés időszaka végül is a munkaerő- források teljes elapadásához vezetett, amint ezt a budai járás, a váci körzet ipari üzemei napjainkban tapasztalhatják. Az anyagi ösztönzők hiánya, valamint az újabb munkaerők felvételét szorgalmazó szemlélet végül is oda vezetett, hogy ma, amikor már nincs ember, egyszerre kellene kicserélni nagy gyárak majdnem teljes gépparkját, ám ehhez nincsenek meg az anyagi feltételek. Hosszú évek óta nagy gondokat okozott például a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának elavult gépparkja, de mégis — s az okokra most nincs módunk kitérni — csak ebben az esztendőben kezdődik meg a fokozatos csere, nagy teljesítményű automaták beszerzésével. Most, amikor a munkaerőhiány már-már a gyár létét, termelését veszélyeztette. s okoz hosszú ideje tartó hullámvölgyet... Végre: hosszú távra Napjainkban eluralkodóban van az a felfogás, mely mindenért a gyárakat, vállalatokat marasztalja el, mondván, hogy hiszen most már mindenről önállóan döntenek. Anélkül, hogy fölmentenénk bárkit is a felelősség alól, hozzá kell tenni: a gyárak, vállalatok önállósága napjainkban még inkább csak kívánalom, óhaj, mintsem valóság. Mert: a gyárak sok olyasmit örököltek, amivel még hosszú évekig kell megbirkózniuk. Azután: az adózási rendszer, a fejlesztési alap ún. determinált kiadásokkal való lekötése ma sem nyit túl tágas lehetőségeket a fejlesztés előtt, amit bizonyít az a tény is, hogy 1969-ben a vállalatok beruházásainak kisebb hányada szolgál fejlesztést, mint 1968-ban. Meg- toldhatjuk még azzal, hogy igen sok esetben a meglevő pénzért sem képesek azt vásárolni a gyárak, amire szükségük lenne, tehát az adott fejlesztési alapot sem optimálisan használják fel. Mi az mégis, ami utat nyit a gondok sűrűjében? Az a fokozatosan megteremtődő lehetőség, hogy a gyárak és vállalatok hosszú távra dolgozhatják ki terveiket, azokat az elképzeléseket — mint azt az ikladi Ipari Műszergyár igazgatója megfogalmazta —, hogy mit, mivel, mennyiért termelhetnek, értékesíthenek. Ennek a hosszú távnak azonban szorosan kapcsolódnia kell azzal a differenciált érdekeltségi rendszerrel, melyet a negyedik ötéves terv kezdete ígér, s mely fokozatosan oda vezethet, hogy nemcsak a krétával rajzolt köröket fedik el mind sűrűbben az új, nagy teljesítményű gépek és berendezésék, hanem a másfajta körök, s a bennük levő, ma még jogos kérdőjelek is eltűnnek. Mészáros Ottó Küldöttségünk Venezuelában A Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes vezette magyar kereskedelmi küldöttség kedd este Caracas- ba érkezett, abból az alkalomból, hogy csütörtökön nyílik meg a venezuelai fővárosban a magyar ipar reprezentatív kiállítása. A caracasi ..Ipari Palotában” 1500 négyzetméteren elhelyezett kiállítás bemutatja a magyar ipar termékeinek egész skáláját, továbbá kulturális anyagot, filmeket, hanglemezeket és díszműáruiéit. TÉRÍTÉSES ATADAS A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága közzétette a műszaki-tudományos eredmények magyar és szovjet szervezetek közötti térítéses átadásának alapelveit, amelyet a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 8. ülésszakán hagytak jóvá. A Ganz Villamossági Művek szerelőcsarnokaiban egymásután készülnek el az exportra kerülő berendezések. Ilidrogene- rátort szerelnek India részére, ezer lóerős Diesel villamos-mozdony fődinamót szállítanak Kubába, kemence-transzformátort készítenek az NDK részére és épülnek Törökország számára az elektromos megszakító berendezések. Képünkön: Indukciós motor álló részét szerelik. (MTI — Foto.) A CSOBANKAI ESET URUGYEN: Hol épüljenek a faluközpontok, ha eladják a telkeket? Az emberek nem szeretik, ha becsapódnak. Azonnal elkeseredetté, ellenségeskedők- ké, rossz közérzetűekiké válnak, legyen az például Leikep József Csobánkáról, vagy bárki más akárhonnan, aki úgy érzi, hogy becsapták. A becsa- pódottság jellemző viselkedés- formáinak erőssége ráadásul attól is függ, hogy ki, vagy kik voltak a tettesek. Ha ellenségtől eredt, nem olyan csapás, mintha baráttól. Ha egyéntől, nem olyan súlyos, mintha a köztől. Nálunk a „köz” a becsületes emberek barátja, tehát súlyos politikai hiba, ha a társadalom bármelyik szervezetében tevékenykedők, akár tudatlanságból, akár nemtörődömségből, akár az előrelátás hiányából, akarva, vagy akaratlanul becsapják Leikep Józsefet, vagy bárkit. | A történet | Háborúban megrongálódott vályogházban — amelynek kijavítása nem érné meg a pénzt — lakik Csobánkán ötödmagával Leikep József, az EMAG munkása. Evekig takarékoskodtak és 1965-ben elhatározták, hogy telket vesznek, ameAz 1918-19. évi forradalmak A PEST MEGYEI SAJTÓ TÜKRÉBEN A Ceglédi Népakarat, a Vád Vörös Üjság, vagy a Nagykőrösi Népújság fél évszázaddal ezelőtti példányai megsárgulva pihennek múzeumi vitrinekben, vagy féltve őrzött kincsként rejtőznek egy-egy amatőr helytörténész otthonában. Az 1918/19-es forradalmi eseményekről a megyei sajtóban cikkek százai jelentek meg. A sajtó munkásai rögzítették a harcok emlékeit, s így a helyi lapok fontos krónikásai lettek úgy az őszirózsás forradalomnak, mint az 1919 tavaszán győzedelmeskedő proletárforradalomnak és a Tanácsköztársaság 133 napjának. Elismerés illeti dr. Vígh Károlyt, aki a Pest megyei Könyvtár megbízásából Boros Pál munkatársi segítségével hatíves kis kötetet szerkesztett a fél évszázados jubileumra. 417 szemelvényt találunk a. most megjelent kötetben; hű tükre mind a helyi forradalmi szervek munkájának, a gazdasági élet és belpolitika sajátos Pest megyei kibontakozásának s mind annak, amit a felejthetetlen 133 nap jelentett kulturális, szociális, egészségügyi téren a proletariátus számára. A bevezető írás szerint a könyv célja: megörökíteni a Pest megye jelenlegi határain belül történt eseményeket. Segítséget kívánnak nyújtani e kiadvánnyal a kor iránt érdeklődőknek, az iskoláknak, a KISZ-szervezeteknek, a honismereti szakköröknek, előadóknak, kiállítások rendezőinek és a jövendőbeli krónikaíróknak. Ügy érezzük, hogy a kiadó elérte célját. A Váci Nyomda gondozásában megjelent mű valóban hasznosan felhasználható a Tanácsköztársaság eseményeinek széles körben való ismertetésére. Papp Rezső lyen új házat szándékoztak építeni. A községi- és a Szentendrei Járási Tanács megadta az engedélyt a kiszemelt telek megvételére. Leikep József megkötötte az OTP-véT"”az adás-vétélí szerződést és 10 hónap alatt, tehát már 1966- ban az átírás hosszadalmas folyamata is befejeződött. Akkor megterveztette leendő családi házát és építési engedélyre beadta kérvényét. A járási- és a megyei tanács illetékes osztályai azonban kérését elutasították azzal, hogy megvásárolt telke a leendő faluközpont területén fekszik és oda csak középületeket lehet emelni. Ugyanis közben megszületett Csobánka távlati fejlesztési terve. Cseretelket — a megfelelő rendelet szerint — biztosítanának Leikepnek, de ezek az ingatlanok nem egyenértékűek jelenlegi tulajdonával, így nem fogadta el. Végül, több mint kétéves huzavona után lenne megfelelő cseretelek, annak a területnek egy része, amelyet a pilisi erdőgazdaság bérel, azonban kijelölése január óta késik. Ilyenfajta történetek nem egyedi esetek, több helyen és sokszor lejátszódnak. Miért? | A hibák | A községi tanácsok évek óta rendszeresen adnak el telkeket — ezt egy rendelet kedvezően ösztönzi — kül- és belterületen egyaránt. A telkek eladása nemcsak a községek vezetőin múlik, mert minden esetben a járási tanács vb-nek is engedélyeznie kell. Az engedélyeket általában meg is adják, mert bíznak a helyi tanácsok javaslataiban és örülnek, hogy növekedhet községfejlesztési alapjuk, mert a telkek ára ezt gyarapítja. Némely helyeken azonban mintha nem gondolnának a jövőre, a község távlati fejlesztési tervére, amely jelen századunk igényeiből kiindulva, mindenhol tetszetős faluközpontokat szándékozik kiépíteni. Az ésszerűtlen, kapkodó, csak a jelen anyagi hasznát tekintő, szűklátókörű, távlatokban nem gondolkodó telekeladások főleg a belterületeken, bonyolítják a távlati elképzelések, a faluközpontok kiépítését. Felelőtlenség központi helyen magánosnak telket eladni akkor, ha oda köz| épületeket szándékoznak emelni. Szívesen hivatkoznak ilyenkor az egyéni és társadalmi .érdek összeütközésére. Azon- 'ban,' Ha a társadalmi érdek képviselői tudatosabban, előrelátóan, távlatokban gondolkodva cselekednek, altkor hasonló esetekben nem is kerülhetne sor ilyesfajta érdekellentétre — és kevesebb lenne a csalódott ember, mint Leikep József is és több társa. j A megoldás Leikep már arra is gondolt, hogy elköltözik máshová — és most a csobánkaí tanácselnök, Tóth Tibor szavait idézzük: „Nagyon sajnálnám, ha elmenne, mert rendes ember, jóban is vagyunk, csak azt nem értem, hogy miért állítja, hogy mi vagyunk a felelősek ...” Az elnök szerint a csereietek kijelölése a járási tanács illetékes osztályán fekszik már egy idő óta. Gyurgyik Gyula, a járási tanács műszaki csoportvezetője viszont ezt mondja: „Rávettem a községet, hogy korrigálja a tervezett faluközpont területét, hogy így kihagyhassák a Leikep-telket. Remélem, a módosítás megtörténik egy-másfél hónap alatt.” Ennyi bonyodalmat szülhet tehát egy-egy felelőtlen telekeladás — az a szemlélet, amely csak a pillanatnyi hasznot nézi. A tervmódosítás nem kedvező a községnek, tehát a köznek — az egyén, Leikep József pedig elkeseredett, csalódott ember. Kedvező megoldás ilyenfajta esetekben szinte alig lehetséges. Csupán a hasonló ügyek kialakulásának megelőzése segíthet — előrelátás, megfontoltság —, hogy egyik „fél” se legyen csalódott, elkeseredett, ellenséges. Berkovits György EZ IGEN Ritka szerencse érte Kazsuk Mihály aranyosapáti halászt. A község alatt a Tiszában egy 235 centiméter hosszú 75 kilós harcsát akasztott meg horoggal. A zsákmányt csak hosszas fárasztás után sikerült csónakba, majd partra tennie.
