Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

HÍREK a kisnémedi földekről A hét elejére befejezték az aratást a kisnémedi Zöld Me­ző Termelőszövetkezet kom- bájnosai. Muka Pál íőmező- gazdászt kérdeztük a termés- rőL — 638 holdas gabonaterület- ről kellett kombájnosainfcnak betakarítani a gabonát. A bú­za tizennyolc, az őszi árpa tizenhat mázsás átlagtermést adott. Hetven vagon gabonát adunk él az államnak. — Jó volt az idén a szövet­kezet szamócatermése is. Hol­danként átlagosan több mint húsz mázsát szedtünk le, ami­nek mintegy 90 százalékát a konzervgyár, a többit a szö­vetkezet dolgozza feL — Most szedik a gyümöl­csösben az őszi barackot. Hol­danként körülbelül 18 mázsa gyümölcsöt adnak a fák. A termésből 5 vagonnal leszer­ződtünk a konzervgyárnak, a többit szabadpiacon értékesít­jük — mondotta Muka Pál. — csernák — VÁCI ŰAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM 1969. AUGUSZTUS 6., SZERDA NÖVEKSZIK A SZOLGÁLTATÁS Tizenegy állami házat újítanak fel ebben az évben A hét első napsaiban is dol­goztak a kőművesek, bádogo­sok a Mártírok útja 16. számú házon. Egy városi végrehajtó bizottsági határozat alapján 11 állami házat újítanak fel az idén. • • •• PUSPOKSZILAGY-. Most kevés a szórakozási lehetőség Püspökszilágyon, a kultúrházat ugyanis felújítják. Szombaton este mégis vidám összejövetel volt az italbolt nagytermében, ahol — első íz­ben — rendeztek bált a vők. Huszonhét „gyakorló” vő e/ ro köszöntötte a legidősebbet, Misnyovszki Imrét, aki immár 38 éve viseli családjában ezt a tisztet. Cigányzene és ha­lászlé mellett hajnali 4-ig tar­tott a mulatság. K. I.-né Az állami lakóházakat a me­gyei tanács által juttatott ál­lami támogatásból újítják fel. örvendetes tény, hogy az el­múlt évek három, három és fél milliós állami támogatásá­val szemben az 1969/70-es évekre ötmillió forintos állami tá­mogatást kap a Váci Városgazdálkodási Vállalat Az összeg felét a la­kóházak karbantartására, a másik felét pedig felújításra, korszerűsítésre fordítják. A vállalat már értékelte az első hat hónap munkáját. A múlt év első felében 400 ezer forint volt a lakosságnak vég­zett munka értéke, míg az idén január—június hónapban 699 ezer forint. Deákváron felépítettek egy négylakásos OTP-társasházat; Akik nyomába nem akar lépni senki... Sürgető kérdések Vácdukán Régóta szeretem és mindig kedvvel megyek Vácdükára. Elragadó a dombos-völgyes táj, az emberek — öregje és fiatalja — olyan barátsággal fogadják az idegent is, mint a falubélit. Itt mindenki ott­hon érzi magát. A festői völgyben meghú­zódó falu már egy hete el­csendesedett. Elsőként fejezte be az aratást a járásban, és a cséplőgép is elvégezte mun­káját. Nem panaszkodhatnak — szép termés került a mag­tárba. Roskadozik a padlás az aranyló búza garmadái alatt és hatalmas hegyben illatozik a kicsépelt őszi árpa. — Mindenből még több kel­lene — mondja Nagy István bácsi, a termelőszövetkezet raktárosa — de a minőséggel igazán meg vagyunk elégedve. Jó kalácsot lehet ebből a bú­zából sütni! Végigjárom a falu körüli földeket. A motorról is látni a gondos gazda keze nyomát. Itt igazán szeretik a földeit, a paraszti munkát! Igaz, már inkább az öregjei, hiszen fia­talt csak a gépeken látni. A traktorosok, szerelők a „mo­dern” parasztok —, a nehéz munkát, a jószágápolást és a sok más tennivalót bizony az öregek végzik. Azok, akik nyomába nem akar lépni senki. Pedig nagyon sok fiatal él Vácdukán is. Hosszan üldö­géltem egy fagylalt mellett a szép és tiszta presszóban, lát­tam őket, vannak fiatalok. Csak már akkor ott söröztek, kávéztak, mikor szüleik — vagy éppen nagy szüleik! — kinn a földeken a paradicso­mot szedték. Nékik már véget ért a munkaidejük, megérde­melt pihenőjüket tartották a hűvös teremben. Aki paraszt, az még kinn görnyed a tűző napon. A gyá­rak munkásai — főként a fia­talok — és a hivatalok dolgo­zói már itthon vannak. A parasztok, a termelőszö­vetkezetiek majd csak nap- szálltakor kerülnek haza és ki tudja: lesz-e kedvük a presszóba jönni akkor? Azt hiszem, nem. Még sokszor nehéz és gyakran robot a pa­raszti munka... A hűvös presszóban — kü­lönösen, ha csend van — haj­lamos vagyok a meditációra. Tűnődésre késztet a falu és város közötti különbség, a még meglevő korlátok. Ezen elevenen láthatóak, de az is nyilvánvaló, hogy ledönthe- tők. Ha csak látszólagos válasz­tófalat sikerül eltüntetni, lesz fiatal, aki az öregek nyomába lép Vácdukán is. Itt is meg­találják — mint ahogy Alsó­gödön és a járás más közsé­geiben is meglelték — a „ha­zacsalogatás” sok lehetősége közül azt, ami megvalósít­ható ... Sürgető e kérdés megoldása Vácdukán — a válaszadásra azok adjanak segítséget, akik­nek már sikerült! — csankő — Nyári jó tanácsok - szülőknek III. A CSAVARGÁSRÓL Nem tudom, ki hogy van vele; számomra igen szomorú a városban és környékén ban­dákban csavargó, rendetlen kül­sejű gyerekek látványa. Karéj zsíroskenyérrel a zsebben, vagy anélkül, 10—12 éves, esetleg nagyobb gyermekeket látunk naphosszat a szabad­ban. Mi ebben a rossz? Avagy helytelen-e egyáltalán? Hogyan alakul ki kamaszo­dó gyermekeinkben a csavargó hajlam ? Tizenkét-tizenhárom éves gyermekeinknél, főként fiúk­nál, azt tapasztaljuk, hogy egyszer csak szűk lesz nekik a megszokott udvar, a kis ut­ca. Elvágynak onnan, hárman- négyen összeverődnek és út­nak indulnak. Bekóborolják a környéket, esetleg járművekre merészkednek, és potyautas­ként távolabbi utakra is el­szánják magukat. Közülük azok, akik teljesen kikerülnek a szülői és iskolai ellenőrzés alól. hamarosan fölös erejüket, idejüket helytelenül használ­ják fel. Tanúk erre a parkok összetört padjai, megrongált virágágyai, a megdézsmált gyümölcsösök stb. Mit tegyünk hát? Tiltsuk-e gyermekeink elkóborlását? Azon kívül, hogy szinte meg­valósíthatatlan, pedagógiailag sem lenne tökéletes eljárás. A gyermekben elemi erővel fel­törő kíváncsiságot nem helyes visszafojtani. Az afféle szoba­növényként jelnövő gyermekek szegényebbek élményekben, koruknak megfelelő életta­pasztalatban. Közülük kerül­nek ki az iskolák többiek ál­tal bosszantott kis gyámolta­lanjai, nebáncsvirágai. Hagyjuk tehát kamaszkorú gyermekeinket kisebb felfe­dező utakra indulni egyedül, ez volt a legnagyobb mun­kájuk a vállalat fennállása óta. Ä sok apró munka, javítás mellett jut erejük arra is, hogy Királyréten, a fővárosi üdülőben elvállaljanak egy 1 800 000 forint költségű fel­újítást. Pedig vannak gondjaik. Jól­lehet az építőanyag-beszerzés javult, de cementből csak fe­lét kapták a szükséges meny- nyiségnek, és az épületfa is kevesebb, mint amire szükség lenne. Az első félévben 82 ezer fo­rint volt a nyereség, a követ­kező hónapokban ennél töb­bet akarnak elérni, hogy jövőre is megfelelő része­sedést fizethessenek. 1970-ben folytatják az álla­mi lakóházak felújítását. Jö­vőre a Galamb utca 9., a Ba­csó Béla út 48. és a Köztársa­ság útja 37., 45. és 47-es házak kapnak új külsőt. (papp) Ingyenes jogi tanácsadás Holnap délután öt órakor dr. Kovács János, a Váci Ügy­védi Munkaközösség tagja tartja az első augusztusi in­gyenes jogi tanácsadást a Le­nin úti tömegszervezeti szék­ház első emeleti üvegtermé­ben. Mikor lesz az augusztusi vásár ? 24-én A Kisiparos Üjság legutóbbi száma augusztus 31-re jelzi a soron következő váci vásárt. Így hozta év elején a Kincses Kalendárium is. A városi ta­nács kereskedelmi osztálya viszont megerősíti a Tanácsok Közlönyében megjelent hírt, amely szerint Vácott legköze­lebb augusztus 24-én lesz or­szágos állat- és kirakodóvásár. Telt ház előtt Telt ház előtt adott vasár­nap hangversenyt a fóti temp­lomban Baráti István orgona- művész és Szirmai Márta ope­raénekesnő. A hangversenyt, amelynek minden jegye elő­vételben gazdára talált, az Országos Filharmónia rendez­te. ZEBEGÉNY A képzőművészeti szabadiskola finise A Szőnyi István nyári kép­zőművészeti szabadiskola a hét végén befejezi munkáját. Július tizennagyedike óta minden délelőtt benépesül a hatalmas park. Reggel nyolc­tól késő estig tart a kötött program. Állvány előtt találunk olya­nokat, akik 20 éve végezték a Képzőművészeti Főiskolát, és olyanokat is, akik csak szep­tembertől kezdik tanulmányai­kat. Szép számmal vannak képzőművészeti szakkörtagok is. Köztük bányászok, munká­sok, orvosok és mérnökök. A közös összetartó erő: a képző­művészetek szeretete, a meg­ismerés, a megértés és a ta­nulás vágya. A modellek többnyire csi­nos zebegényi lányok. Ök áll­nak vagy ülnek a fej- és akt- tanulmányok készítésékor a szabadban. Délután legtöbb­ször csendéletet, tájat feste­nek. Este neves előadók be­szélnek a mai művészet prob­lémáiról, a monumentális mű­vészet sajátosságairól. Film­vetítés, hangverseny, kirándu­lás tette színessé a négyhetes programot. (Szöveg: Papp. — Kép: Gyi- mesi.) s ■ p ■ o SS R li T Labdarúgás Vasárnap délután négy óra­kor és fél hatkor tartják a járási labdarúgó-bajnokság el­ső őszi mérkőzéseit. A követ­kező csapatok lépnek pályá­ra : Penc—Dunakeszi, Kösd— Vácduka, Püspökszilágy— Sződliget, Váci SE II—Esze Tamás, Váchartyán—Őrszent- miklós, Vácrátót—Felsőgöd, Vácbottyán—Rád, Püspökhat­van—Kisnémedi. Kézilabda Vasárnap indul a járási­városi kézilabda-bajnokság őszi szezonja. Tíz női csapat játszik: Váci Kötött—Penc, Forte II—Felsőgöd, Dk. Spart.—Kösd, Kisnémedi—Fi­nomfonó, Váchartyán—Húsos II. A férfiak augusztus 17-én játsszák az első őszi mérkőzé­seket. Véradónap a járműjavítóban Augusztus 15-én a Dunake­szi Járműjavítóban véradó napot tartanak az üzem II., III. és V. gyárrészlegének dol­gozói. A térítésmentes vér­adásra a váci vérellátó állo­más teljes apparátusa kivo­nul. Az előző évek tapasztala­tai alapján most is arra szá­mítanak, hogy a három gyár­részleg dolgozói közül mint­egy félezren vesznek részt az önkéntes véradásban, (sz. 1.) Pénteken a stadionban; Focistatoborzó A Váci Sport Egyesület labdarúgó-szakosztálya meg akarja teremteni utánpótlásá­nak alapjait. Ezért tizennégy, tizenöt, tizenhat és tizenhét éves fiúk számára ifjúsági labdarúgó játékos-toborzót tart. Augusztus 8-án, pénteken délután 3 órakor a sportsta­dionban Várszeghy Gyula ed­zőnél — tornacipővel jelent­kezhetnek mindazok a fiúk, akik kedvet és tehetséget éreznek a labdarúgáshoz. egy ötösömbe kerül, de majd később megint megpróbálom. —‘ Nem félsz?-*,Á, én nagyon jó. úszó vá­gyó*. Régen egyesületbe jár­tam, csak ott untam. És kü­lönben is... Itt nincs örvény és nem kell félni semmitől... Nagyszerű hecc A kijelölt helyeken is veszé­lyes fürödni. Nemcsak azért, mert a víz már magában ve- szélyt jelent, hanem a „tréfás kedvű” motorcsónakosok is er­re játszanak. Elmés szórakozás. Végig ci­káznak a strandolok között, megmutatják ügyességüket és nagyokat kacagnak, amikor látják, hogy a békésen fürdő- zők menekülnek, szitkozódnak. El tudom képzelni, mekko­rát nevetnének, he egyszer — ne adj isten — a víz alól vá­ratlanul felbukkanna előttük egy amatőr búvár... Akkor biztosan lenne elég sok idejük, hogy átgondolják: miért tilos ez? Aki nem tud arabusul Aki nem tud kajakozni, le­hetőleg ne a Duna közepén ta­nuljon meg, mert a kajak nagyszerű jószág, de könnyen borul... Kellemetlen, ha a víz közepén ' fordul fel a jármű gazdájával együtt. Most szerencséje volt a fia­tal lánynak, mert időben elér­te motorcsónakunk. De külön­ben — amint ezt ő is elismerte hálálkodás közepette — nagy baj lett volna... — Azt mondták, hogy egy­szerű ez az egész és nem is le­het felborulni, ha nyugodtan ülök a kajakban. De jött egy hajó és a hullámok nem voltak figyelemmel rám. Én pedig nem vagyok valami jó úszó és nemhogy kifelé haladtam vol­na, de még a víz tetején ma­radni is nehezemre esett. A fiú ugyancsak hálálkodik. Pedig, ha nem biztatja fel a lányt, akkor 7.. Mindössze Csak ennyi lenne egy em­berélet? Játék, szórakozás, vi­dámság. aztán sírás-rívás?! A víz a hibás? Nem. kedves olvasó, a víz nem hibás, csak megköveteli, hogy úgy szóra­kozzanak, ahogy ésszerű ... M. S. Alig múlik el nap ilyenkor, amikor jó idő van, hogy ne történne szerencsétlenség a Dunán. „Tiltott helyen fürdő«, és a vízbe fulladt...”, vagy" „elaludt a gumimatracon”, vagy „ittasan ült csónakba és felborult”. A szerencsétlenségek oka többnyire a felelőtlenség. Az újságíró motorcsónakkal vízre szállt és körülnézett a váci Duna-ágban, hogy elmesélhes­sen olyan eseteket, amelyek szerencsésen végződtek, de könnyen... Elveszeti egy ötös Tíz év körüli kisfiú Felső- gödnél — a Duna közepén. Ki­emeljük a vízből és kérdezős­ködünk : — Miért jöttél el ilyen messzire a parttól? — Ha hagyták volna a bá­csiék, akkor átúszom a Dunát. Fogadtunk a srácokkal, hogy sikerül. — És most mi lesz? — Ezt a fogadást elvesztem, BÁTRAK illetve barátai társaságában. Gondoljunk saját gyermekko­runk meghitt kóborlásaira — uram bocsá! — cseresznyedézs­máló kiruccanásaira! Nem mindegy azonban, hogy kivel, mennyi ideig, mennyire ellenőrizetlenül zajlanak le ezek a „kirándulások”. Ha nem is lehetünk ott, — ez helytelen is lenne! — tartsuk a szemünket gyermekünkön. Tudjunk róla, hogy merre jár, szabjuk meg a kóborlás idejét (és szigorúan kérjük számon, a későnjövést büntessük!) és végül a legfontosabb! Értő szülői tapintattal válasszuk le baráti köréről az idősebb, rossz példát adó barátot! Gyerme­künk barátai legyenek egyko- rúak, ez némileg biztosíték arra, hogy fölöslegesen és túl korán nem befolyásolják hely­telen irányban. Végül, de nem utolsó sor­ban, hallgassuk meg beszámo­lóit, sőt szoktassuk hozzá, hogy magától elmondjon minden vele történt eseményt. így idő­ben gátat szabhatunk rossz irányú fejlődésének, mégsem fosztjuk meg a világra való rácsodálkozás örömétől, egész­séges életörömétől, és a gya- koratias életre nevelődéstől. Rudolf Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom