Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-30 / 201. szám

i HEGYEI YEt ß a K/tírmp 1969. AUGUSZTUS 31., VASÁRNAP SOHA TÖBBÉ FASIZMUST! A náci háborús bűnösök ül­dözése tárgyában Moszkvában ez év március 25—29-én meg­tartott nemzetközi konferen­cia résztvevői felhívtak min­den nemzetet, hogy szeptem­ber 1-én, a második világhá­ború kitörésének napját nem­zetközi antifasiszta nappa nyilvánítsák. A magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány e felhívásnak megfele­lően határozott és elrendelte, hogy hazánkban szeptember 1-én minden évben emlékezze­nek meg e napról. E felhívásnak és határozat­nak megfelelően Magyarorszá­gon a második világháború ki­törésének 30. évfordulója al­kalmából első ízben kerül megrendezésre a nemzetközi antifasiszta nap. Az idei antifasiszta nap po­litikai tartalmát mindenekelőtt a világ sok részén megmutat­kozó neo-fasiszta tendenciák, mindenekelőtt az NSZK-ban az újnáci NPD keretében je­lentkező veszély elleni harc, valamint a háborús büntettek elévülhetetlenségéért folyó küzdelem adja meg. Ez utób­binak különös jelentőséget ad, hogy ez év december 31-ével az NSZK-ban elévülés ürügyén meg akarják szüntetni a náci háborús bűntettek üldözését. Az NSZK részéről már tör­tént erre kísérlet 1965-ben, de akkor a nemzetközi közvéle­mény határozott fellépése nyo­mán a nyugatnémet hatósá­gok az elévülés idejét 1969. de­cember 31-ig meghosszabbítot­ták. Megtagadták azonban an­nak kimondását, hogy a há­borús büntettek vonatkozásá­ban az elévülés nem alkal­mazható. Hazánk a második világhá­borút követően a nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1945. au­gusztus 8-án kelt statútumában, valamint az Egyesült Nemze­tek Szervezete különböző ha­tározataiban foglalt elvekkel összhangban mindent elköve­tett, hogy a felszabadulás utá­ni első években az ilyen bűn­cselekményt elkövetők felelős­ségre vonása minél teljesebb mértékben megtörténjék. Népünk, amely oly sokat szenvedett a fasizmus népelle­nes, háborús gaztettei miatt, egyemberként sorakozik fel az emberiség egységes követelése mellé: Soha többé fasizmust! A dolgozó kisemberek építkezését segíti a telekgazdálkodás új rendszere Szilágyi Lajos miniszterhelyettes nyilatkozata A lakás- és üdülőtelepítés telekellátásának új rendszeré­re kiadott kormányhatározat jelentős támogatást nyújt a lakosság építkezéseihez, a te­lekspekuláció megszüntetésé­hez, a városrendezési és üdü­lőterület-fejlesztési tervek va­lóra váltásának meggyorsítá­sához. Ezekről a fontos célok­ról, intézkedésekről nyilatko­zott Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszter­helyettes. — Az állami telekkínálat — mondotta — főleg a fejlődő vá­rosokban, a városiasodó tele­püléseken és a kedvelt nagy üdülőterületeken, eddig nem volt képes kielégíteni a telek- vásárlási igényeket. Az építke­zőknek a magánforgalomban keLlett telket beszerezniük. Az 1967. évi felmérések szerint mintegy 250 ezer beépítetlen telek volt személyi tulajdon­ban. így a telkek ára rohamo­san emelkedett, s az állami közművesítés hatására bekö­vetkező telekérték-növekedést is nagyrészt a telektulajdono­sok sajátították el. Akik több vagy parcellázható telekkel rendelkeztek, indokolatlan többletjövedelemhez jutottak, és spekulációra nyílt lehetősé­gük. Az állam a rendelkezésre álló kevés telekkel azonban nem befolyásolhatja hatéko­nyan a magánforgalmi telkek árát A beépítetlen telkek ál­lami kisajátítását pedig az a körülmény nehezítette, hogy a telektulajdonosokat előbb be­építésre kellett felszólítani, s így több évig is elhúzódhatott az ügy lebonyolítása, elintézé­se. Ugyanakkor a tanácsok sem rendelkeztek elegendő anyagi eszközzel a kisajátítás­hoz szükséges kártalanítás fe­dezésére. — A telekforgalom e tartha­Elő a főzőtudománnyal! Mi tagadás, mi magyarok váro- son-falun, szere­tünk enni. A jó háziasszony nagy becsben áll. Ép­pen ezért a ceglé­di városi nőta­nács, a Hazafias Népfront és a Ró­na Vendéglátó Vállalat közösen főzőversenyt ren­dez szeptember­ben a Magyar Ét­teremben. A versenyre Ceglédről és a környékről már eddig negyvenen küldték be jelent­kezésüket. Érde­kesség, hogy nem a „szabványkosz- tot” kell bemutat­niuk, nem rántott szeletet és pörköl­tet, hanem a sok­féle, jellegzetes alföldi, illetve ceglédi ételt, ame­lyet nem főznek már általában. A versenyen csak ilyen jellegű és nem drága előállí­tási költségű étel­lel szabad indulni a jelentkezőknek. A háziasszo­nyok szakácsver­senyét hétfői kez­dettel több napos „selejtező” előzi meg. Itt dől majd el, ki jut a legjob­bak sorába, öt személyre terve­zett, két fogásból — húsos ételből és tésztából — álló menüt kell elké­szíteniük az elő­döntőben szerep­lőknek. Egy adag előállítási költsége nem haladhatja meg a 16 forintot. A főzőasszo­nyok versenyének bírálói szakembe­rek lösznek. A döntő elnökeként szeretnék meghív­ni Budapestről Túrós Emil mes­terszakácsot. A bizottság az elő­döntőben és a ver­senyen több szem­pont szerint vizs­gálja az előállított ételeket. Az alföl­di jelleget, az étel specialitását fi­gyelik, ezenkívül versenypontot je­lent az ízhatás, az ötletesség és a mutatós, de étel­hez illő tálalás. A verseny első helyezettjét 1000 forint jutalomban részesítik, a má­sodik 700, a har­madik 500, a ne­gyedik 300 forint jutalmat kap, míg az ötödik díj em­léktárgy lesz. k. m. Ifjú szakmunkások! Magas bérezéssel alkalmazunk benneteket budapesti és Pest megyei építkezéseinken kőműves, ács, vasbetonszerelő, festő, asztalos, parkettás, fűtés-, víz-, gáz villanyszerelő, műköves, lakatos, gépszerelő szakmákban. 44 ÖRAS MUNKAHÉT, MINDEN SZOMBAT SZABAD. SZÁLLÁST. ÉTKEZEST KEDVEZMÉNYESEN ADUNK. UTAZÁSI KÖLTSÉGTÉRÍTÉST FIZETÜNK. Jelentkezés: személyesen. Pest megyei Állami Építőipari Vállalat BUDAPEST XXI., Kiss János altábornagy u. 19—21. Boráros térről HÉV-vel 2 megálló. tatlan helyzetében hoz gyöke­res fordulatot a kormányhatá­rozatban rögzített új telekellá­tási rendszer. Elsősorban azo­kon a területeken segíti a te­lekellátást, amelyeken alapve­tő érdek a közművesített és nagyobb laksűrűséggel haszno­sítható területek gyors ütemű beépítése. Az új határozat fon­tos törekvése, hogy az építési telkek hasznosítása megfelel­jen a társadalmi céloknak, a dolgozó kisember lakásépítke­zéseit segítse, s ne lehessen a telek a spekuláció és a munka nélküli vagyonszerzés eszköze. Ezért főként gazdasági ösztön­zőkkel és részben adminisztra­tív úton szabályozza, befolyá­solja a telelípiacot és a sze­mélyi tulajdonban álló telkek •számát. A telektulajdont az indokolt személyes szükséglet mértéké­re korlátozza az új határozat — Az üres telkek beépítésé­nek, a teleikforgalom meggyor­sításának, a személyi tulajdon mértékét meghaladó telkek hasznosításának ösztönzésére, az állami közművesítésből ere­dő telekérték-emelkedés egy részének elvonására bevezetik a telekadót, valamint az üt­és közműfejlesztési hozzájáru­lást — A személyi telektulajdon mértékét meghaladó esetekben progresszív telekadó fizetését írja elő a határozat. A telek értéknövekedésének részbeni elvonása céljából üt­és közműfejlesztési hozzájáru­lást kell fizetni a jövőben lé­tesítendő ilyen állami beruhá­zásokkal érintett telkek ese­tében. — A kormányhatározat a megfelelő állami telekkínálat érdekében segítséget nyújt a tanácsoknak, hogy a hossza­dalmas felszólításos rendszer mellőzésével, kisajátítás útján megszerezhessék a magánkéz­ben levő telkek tulajdonjogát. — A kormányhatározat sze­rint az építési telkekkel egy­ségesen a tanácsok gazdálkod­nak. Gondoskodnak a telkek; építésre megfelelő kisajátításá- sáról, meghatározzák a telkek árát és a fizetési feltételeket, hogy ezzel a jobb területki­használásra és a korszerű be­építési módok alkalmazására ösztönözzék az építtetőket. A tanácsi telekgazdálkodást je­lentősen segíti majd, hogy a telekértékesítésből, a telekadó­ból, valamint az út- és köz­műfejlesztési hozzájárulásból származó bevételek a tanácsok pénzügyi forrásait bővítik. A kormányhatározat a kihirde­téssel hatályba lépett, de az érdekelt minisztereknek gon­doskodni kell a végrehajtáshoz szükséges jogszabályok kiadá­sáról, hogy a telekgazdálkodás szabályai legkésőbb 1970. ja­nuár* elsején életbe lépjenek. Holtomiglan...-- Álmos, mo­I Délután | torberregés­------------------ sei szabdalt csend. Lányok a házakban, tükrök előtt. Szombat van. Készülődések délutánja. Az emberek felöltöztetik magu­kat legjobb ruháikba, a leg­szebb önmagukba. Akikről most szólunk, azok egy életre teszik ugyanezt. Legalábbis ez az elhatározásuk. Vác. Főtér. A régi városháza előtt ünneplőben emberek vá­rakoznak. Kicsit feszesek, za­vartak. Szemük a ruhájukon, egymás arcán és az úton. Hol késik a menyasszony? A szom­szédok, rokonok a vőlegény körül. Kicsit tétován. Senki nem akar tolakodni, de mindig kell egy utolsó simítás. A vő­legény. Vékony fiatalember. Izgatott. Nevetne, de a szeme vörös. Menyasszonya hasonlít rá. Szinte észrevétlenül érke­zett meg. A lépcső megtelik a násznéppel.---- Középen I A terem I nagy asztal,-------------- az anya­k önywezető-nő fekete kosz­tümben várakozó arccal áll mögötte. Elektromos orgo­na búgása köszönti a belépő­ket. Székek sor jában. Még sen­ki nem ül le. Kovács József né felveszi a nemzetiszínű szala­got A fiatalok felé fordul. Az orgona egyre szól. Bach-fúga dallamai adnak hangsúlyt MiiáiiHBia minden egyes szónak, mozdu­latnak. Személyi igazolványok. Bejegyzés az anyakönyvbe. Minden szem a lassan, ritmu- sosan mozgó tollszárat figyeli. — Az itt levő bejegyzések alapján megállapítom, hogy házasságkötésüknek semmi akadálya nincs. De ahhoz, hogy én önöket házastárssá nyilvánítsam, külön-külön ha­tározottan válaszolniuk kell feltett kérdésemre. — Igen. — Igen. Az orgona újra búg. — Én, mint a Vác Városi Tanács anyakönyvvezetője, a Magyar Népköztársaság törvényének értelmében önöket házastár­sakká nyilvánítom. Valentin Zsigmond agronó- mus huszonhét, Molnár Margit Valentin Zsigmondné pénztá­rosnő tizenkilenc éves. Két fiatal: a nagy pillanatban gye­rek: sírnak. Már kezüket szo­rongatják, megcsókolják, át­ölelik, gyűrűbe vonják, akik szeretik őket. Csak egy nagy fekete kendős öregasszony ma­rad hátul. Arca mint a kiszá­radt föld, de a könnyeket nem szívják be a repedések, nem gyógyító víz az, oda nem va­lóan gyorsan hullanak össze­kulcsolt kezére. — „Inkább ne születtem volna, mint hogy ezt megérjem.” A gyűlölet időtlen. De ők ketten már túl vannak a gyötrelmeken, más­hol járnak, a jókívánságok és az átkok egyaránt lehullanak róluk. Egymást szorító kezük­ben kimondhatatlan érzések áramlanak. A vád kislány Nógrádba megy, messze in­nen, oda, ahol a fiú agronó- mus, és ahol nemsokára lakást kapnak. Halkan, szaggatottan, mégis egyszerre mondják — a tapintatlan kérdést sem meg­kerülve — „mi a tervült?” — „végre boldogságban, egymást nak élni”.------------------- újabb csQ­| Az utcán I Port- Zsúr------------------- folt a szomr b at délután, négy esküvő, négy egymás életét össze­kötő pár. A halk szavak, igenek, a zene, jókívánságok egymásbaú sznak, felszállnak, mint reggel a harmat, mint a szimfóniában a vezér­motívum, élesen kiválik, majd variációkká szelídül, hogy új­ra diadalmaskodjék: az öröm. Remények, tervek, álmok sű­rűsödnek egy pillanatban. El­határozás, elszántság, döntés; ennyi mindent jelenthet ez az egyszerű szó: igen. Új életek lehetőségét, az élet folytonos­ságát, megújuló szépségét, Jöti telt egymás után. Bajusz Győző miskolci műr szerész és Szvedlák Júlia vá­ci bérelszámoló. G a híradás- ..tichnrk^j ,--gyárban, dolgozott. Aztán megragadta a lehetősé­get Kiment sok társával együtt az NDK-ba tanulni, dolgozni, szakmát szerezni. Oti ismerkedtek meg. A miskolci fiú és a váci lány így lettek férj és feleség. Mai életünk, új életünk tükröződik egymásra találásukban. És új életünk zá­loga többek közt az ő boldog­ságuk. Kovács József né aki őket is összeadta, ezért szereti annyira a munkáját. Pedig fá­rasztó, ezen a szombaton ki­lenc párt esketett S a sors iró­niája, hogy a születéseket és a halálozásokat is ő anyaköny­vezi. De az ünnep a most együtt életet kezdőké. Lassan, szép felelősséggel indulnak- egymás mellett. Varga Vera TASI LÁSZLÓ: emberek va­Daliás idők (19 Mő —1946) E/ történt egy délelőtt Tegnap este bekopogtatott hozzám a házmegbízott s át­nyújtott egy kis papírlapot, amelyről azonnal látható volt, hogy másodfokú végzés. Be­utalták hozzám Pefler Gyulát. — Ki ez a Pefler Gyula? — kérdeztem eltűnődve. — Ez az a Pefler Gyula, akit beutaltak önhöz — fe­lelte. — De hiszen jómagam is nyomorult beutalt vagy öli! — fakadtam ki. — Ilyen az élet — mondta erre ő. Hát ha ilyen, legyen ilyen Jöjjön az a Pefler. Ha nem forgolódik, elférünk a dívá­nyon ketten is. Esetleg ő al­szik lábnál, én fejnél. De én ugyan nem teszek ellene sem­mit. Végtére is lehet, hogy nagyon kellemes ember. Mondjuk, kitűnő sakkozó. Vagy szépen énekel. Kitűnő csevegő is lehet. Magam is jól csevegek, majd eldiskurálunk. Jöjjön az a Pefler. — Rendben van — mond­tam mélabúsan a házmegbí­zottnak. — Fellebbezzen. Ne húzzon ujjat a lakáshivatallal. Ne durcáskodjék. Ha nem felleb­bez, azt könnyen szabotázs­nak minősíthetik. Maga fogja a rövidebbet húzni. — Azt húzok, amit akarok. Vállat vont és elment. Én leültem egy sámlira és azon tűnődtem, milyen lesz Pefler. öreg? Fiatal? Szakálla van? Monoklit hord? lmok? Lég­tornász? Bosszantana, ha da­dogna.^ Inkább legyen féllábú. Később bejött hozzám a szomszédasszony, bizonyos Kvantáné. Ö is azt tanácsolta, hogy fellebbezzek — Mindenesetre nyer egy­két hetet. Ezalatt meghalhat az a Pefler. Meghalhat maga is. Istenem, gyünk... — Irtózom az elöljáróságtól, Kvantáné. Inkább öt Pefler, mint egy délelőtt a lakáshiva­talban. — Várjon. Lehet, hogy ez a Pefler csakugyan öt. A sógor - nőmhöz beutaltak egy bizo­nyos Spék Aurélt. Szegény sógornőm örült, hogy egy ma­gányos férfit utaltak be hoz­zá. Erre kiderült, hogy Spék Aurélnak felesége és hét gyer­meke van. A lakasa most va­lóságos gyermekjátszótér. — Nem ijeszt meg, Kvantá­né lelkem. Nekem már min­den mindegy. Makacs elhatározásomnak nyilván híre mehetett, mert másnap délben egy lakáshiva­tali tisztviselő keresett fel. Nem kertelt. — Miért nem fellebbez? — kérdezte szigorúan. — Nem szokásom. — Ehhez a bánásmódhoz nem vagyunk hozzászokva — mondta neheztelőn. — Ha nem talál jogcímet a fellebbezésre, kérjen tanácsot valakitől. Nem nagyon demokratikus dolog, hogy a mi fáradságos munkánkat ilyen tartózkodóan fogadja. Adjon be kérvényt, uram. Csak egy próbát te­gyen velünk, s majd meglát­ja, hogy azután mindig ná­lunk fog fellebbezni. Megesett a szívem rajta. Megszerkesztettem egy felleb­bezést és bevittem a lakásihi- vatalba, számot kértem, sor- baálltam, bejutottam, előad­tam, megmagyarázták, átmen­tem, kikeresték, lementem, Ik­tatták, felmentem, utánanéz­tek, lepecsételték, bebizonyí­tottam, megmutattam, odatet­tem, megnézték, beadtam, ik­tatták, számot kaptam. Ezzel a számmal azután ha ­zamentem és leültem a sám­lira. Nem tudom, mennyi ideig ülhettem így, egyszerre csak csengettek. Magas, so­vány, köpcös ember állt az ajtóm előtt.. Azonnal láttam rajta, hogy csak Pefler lehet. — Pefler Gyula vagyok — mondta és belépett. — Áúá, igazán örvendek. — Kérem, engem ide be­utaltak. — Ne is folytassa. Megfel­lebbeztem. — Igen? — Mit szól hozzá! Igen. — Én is. Tudniillik én Kő­bányán kértem lakást. Ez pe­dig nem Kőbánya. Ide én nem jövök. Megfellebbeztem. — Rettenetes ... — mond­tam sápadtan —, mindketten megfellebbeztük Most már bizonyos, hogy lakótársak le­szünk. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom