Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-30 / 201. szám
1969. AUGUSZTUS 31., VASÁRNAP “"x^&rlap CSÖNDES BÜCSÜ A NYÁRTÓL Foto: Gábor Reformfa paszta latok A vállalati mechanizmus Valaki, akinek megemlítettem, miről készülök írni, s aki maga is erősen érintett a témában, a fejéhez topva azt mondta: „csak erről ne!” Miért?! „Ettől mindenki ideges lesz” — felelte. Ideges? Amikor azután jó néhány helyen és jó néhány emberrel beszélgettem a vállalati mechanizmusról, s főként a nagyvállalatok és gyáregységeik kapcsolatáról a reform körülményei közepette, magam is tapasztalhattam az idegekben vibráló feszültséget Majd’ mindegyik beszélgető partnerem azzal kezdte: „kényes téma ez...” Stop a kapuknál? Pest megyében az ipari üzemek többsége nem önállóan működik, hanem része egy nagyobb vállalati egésznek. Gyáregység a csapágygyár Diósdon, a porkohászati üzem Budaörsön, a papírgyár, a be- tanelemgyár Szentendrén, a villamosgépgyár Cegléden, a gyapjúmosó Budakalászon és Pomázon, a bélésszövőgyár, a finomfonó Vácott — csak példákat említve. A nagyvállalatok és gyáregységeik kapcsolata tehát nagy hatással van a megye iparának egészére, s a vállalati mechanizmus — vagy a „kismechanizmus”, ahogy Öngyilkos értetlenség Amikor a hetvennégy-het- venhat éves Báthory-házas- pár panaszát meghallottam, felforrt bennem a vér. Hát ilyen is van? Báthory Elemérék Kartal mellett, a mélykútpusztai XáLmán tanyán élnek, ahová mindeddig lajttal hordták ki a vizét',“de''egy idő óta az állami gazdaság Báthoryéktól megvonta a vízszállítást. Az öregasszony arra kényszerül, hogy naponta kilométereket gyalogoljon, és vödörszám cipelje a vizet. Más megoldás sincs. Lakatlan vidéken Kálmántanya tán tízkilo- néternyi kanyargós, ember- aemlakta úton közelíthető meg Végre-valahára feltűnik a tanya: szegényes, vedlett vályogviskó, mellette disznóól. Távolabb egy másik, dü- ledező tanya. — Hogyan kezdődött a baj, néni? Kitotyog a bácsi is, botra támaszkodva, bebugyolált lábbal; érszűkülettel kínlódik, tíz éve. Ide orvos nem jár. Ha szükség van rá, a bácsi a gazdaság kocsiján megy le a faluba. Mert ez az egész terület, amerre a s^em ellát: a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságáé. Mikor és miképpen kerültek ide? Arról csak nagyon zűrzavarosán tudnak beszámolni. Iratokat kérek, hátha így könnyebben kiismerem magam. De a dátumok, adatok még jobban összekeverednek. A lényeg az, hogy itt laknak vagy húsz éve, a bácsi — a munkakönyvé tanúsága szerint — szépszámú munkahelyen dolgozott, végül nyugdíjazták, valaha szolgálati lakásként kapták ezt a tanyát, később átvette a tangazdaság, azóta bérlők itt, havi húsz forintot fizetnek. Most pedig mindenáron el akarják innen űzni őket — mondják. — Papírt kaptak? Anélkül, cserelakás nélkül senkit sehonnan senki ki nem tehet, néni! Magánszemély sem, nemhogy állami gazdaság! — Augusztus elsején lent jártam a fajúban, cigarettát v 'ten a férjemnek az eszpresszóban Ott mondta az ag- ronómus, hogy a felettese rendelkezésére többé vizet nem szállíthatnak hozzánk. Pulykaméreg — Azonnal megyünk az agronómushoz! Mutassa meg azt is, honnan cipeli most a j vizet! A bácsi, hirtelen támadt plykaméreggel: — Magyalosra nem megyek! Az istennek se! Vagy Szárítópusztára megyek, vagy maradok! Ha a traktorosoknak van lakás Szárítópusztán, én is ott kapjak! Magyalosra nem költözök! — Mi az, hogy Szárítópuszta, meg Magyalos? Nagynehezen kiderül, hogy a tangazdaság a jövőben az egész területet megműveli, Báthoryak mellett az istállót í már lebontották, házuk másik végéből az ottlakó asz- szony önként elköltözött Magyalosra (a volt lakásában j Báthoryék azóta a baromfit tartják — azoknak valóban megfelel), a szomszéd tanyán lakó fiatalember épít, saját házába költözik; ők maradnak, kész! — Megnézték már a Magyaloson felkínált lakást? — Nem kell azt nekünk megnézni! (Ott volt a bácsi műhelye.) — No, gyerünk, én megnézem! A ház, ahonnét a néni vizet cipel kettejüknek, mosáshoz, főzéshez, meg az anyakocának és a hat kismalacának — vagy három kilométer innen, göröngyös, kaptatós úton. A megoldás Kerényi Imre agronómus elvezet bennünket Magyalosra. Ég és föld a néniék mostani nyomortanyája, meg ez. Nem palota ez sem, de — de a kamráért egy pesti albérlő boldogan adna havi háromszáz forintot, nagy ablakos, tágas, a konyha négyzetalakú, világos, keramitkocká- val kikövezve, a szoba nem nagy, nem kicsi, a legjobb méret két öregnek. És emberlakta környék: tizennégy család lakik itt, tanyai viszonylatban rendes, barátságos sorházban, egymás melletti szoba, konyha, kamrás lakásokban. Sötétedéstől villany is van. A néniék ajtajától tíz lépésnyire a vízcsap! Kerényi Imre agronómus: — Százszor megmondtuk: kimeszeljük, rendbehozzuk a lakást, kocsit adunk, ideköltöztetjük Báthoryékat. A felszólítást nem veszik át a kézbesítőtől. Itt a víz, villany, minden. Maguk ellenségei — Engem nem érdekel semmiféle felszólítás, oda sé hallgatok! Minket Kálmántanyá- ról az atyaisten se tesz ki! Micsoda disznóság, hogy a szegény öregeket szomjan- pusztítják! — Dehát néni, nem érti, nem látja: három nap múlva tiszta, sokkal rendesebb lakásba költözhet, villany is van, víz is. Emberek is vannak. Mi lesz magukkal egykét év múlva, vagy ha maga le megbetegszik? Nincs Kálmánt anyán egy élőlény, akitől egy pohár vizet, egy tányér levest kapjanak! Már senki sem hallja a saját hangját, a néni mindenkiét túlszárnyalja. Hajtogatja a magáét, se jószándék, se tett, sé szemléltetés nem tudja elnémítani. A tizenötezer holdas tangazdaság földjének közepén, egy omladozó viskó mellett két apró, feketeruhás öreg ágál, tiltakozik a saját jobb élete ellen. És nem ért semmit, de semmit. Azt sem, hogy a hátralevő pár évüket is tönkreteszik értetlen, konok makacsságukkal. Péreli Gabriella Harangozó Teréz és Korda György sikere Lengyelországban Harangozó Teréz és Korda György nagy sikerrel szerepelt a lengyelországi Sopotban most véget ért kilencedik nemzetközi táncdalfesztiválon. A népes mezőnyben (28 ország mintegy 50 táncdal- énekese indult) Korda György a közönségszavazatokat tekintve második helyezést ért el. Az úgynevezett hanglemeznapon Harangozó Teréznek volt nagy közönségsikere: második lett a hanglemeznagy- díjért indult versenyben. sok helyen nevezik — éppen | ezért döntő láncszem a további fejlődésben. Miben foglalhatók össze a mai helyzet legfőbb jellemzői? A több gyáregységből álló vállalatok — nevezzük ezután nagyvállalatinak — egy részénél a reform megállt a kapuk előtt. Megállt, mert nem jutott túl a vállalat központi irányító szervezeténél, s a gyáregységekben ma is úgy van minden, mint régen, s ha változott valami, akkor e változások sem egyértelműek. A nagyvállalati szervezet reformja sok esetben formális keretek között zajlott le, a munka lényegi, tartalmi részét nem érintette, s miközben a nagyvállalatok központjában újabb főosztályok és osztályok jöttek létre, a gyáregységek munkaügyi tevékenységét egészségtelen mértékben megkötötték. (A túlzottan centralizált bér- és létszámgazdálkodás sok esetben lehetetlen helyzetet teremt a gyáregységekben, s egyik forrása a fluktuáció növekedésének.) A túlzott centralizmusra való törekvés amúgyis hódít. Filléres vásárlásokat a központban kell jóváhagyatni, a gyáregységeknek az információ „központosítása” .miatt minimális ismereteik sincsenek a piád helyzetről stb. Teljes egészében hiányoznak a gyáregységek között differenciáló ösztönzők, alig találni nyomát az önálló elszámolásnak, a beruházási, fejlesztési lehetőségek többsége ismeretlen a gyáregységek előtt, s így nem tudnak hozzájárulni a vállalati távlati elkéozelések kimunkálásához, holott azok megvalósítása az ő feladatuk lesz. Igaz. utasításként értesülnek majd azokról... Kétféle nézőpont meglevő feszültségek, valamint az ún. potenciális veszélye^ indokolják, hogy a vállalati mechanizmus korszerűsítése fölgyorsuljon, s hogy a nagyvállalati szervezetben rejlő nagy lehetőségek kamatozó tőkévé váljanak. Nem át-. Okok és okozatok kuszái t- sága közepette is viszonylag hamar kiszűrhető két, tipi- ] kusnak tekinthető vélekedés. Az egyik, amit a nagyvállalati központokban hangoztatnak: a gyáregységek még nem elég érettek a decentralizált ténykedésre, különben is, a hatáskörök, feladatkörök centralizmusának föladása az anarchiával, a nagyvállalati szervezet fölbomlásával lenne egyenlő. A másik vélekedés, amit a gyáregységekben hallani: a nagyvállalati szervezet merevségéért, túlzott centralizáltságáért elsősorban nem gazdasági tényezők, hanem szubjektív indítékok okolhatók. Magyarán: vannak, akik szeretnék megőrizni íróasztalukat, s ezért ragaszkodnak ahhoz a hatáskörhöz, amit sokkal jobban elláthatnának a vidéki gyáregységben, mint ők — Budapesten ... Hi ba lenne úgy ítélkezni: mindkét nézőpont torz, hamis képet mutat. Mindkét vélekedésben van igazság, ám csak része egy nagyobb igazságnak, annak, hogy a gazdasági reform előkészítésének, majd első esztendejének időszaka az általános szabályozók, rendelkezések stb. megismerésével telt el, s a szükségesnél jóval kisebb figyelem jutott a vállalati belső szervezetre, a gazdasági folyamatok vállalaton belüli korszerűsítésére. Ez az időben nem távoli, de hatásában egyre halmozódó mulasztás az, ami napjainkban feszültségeket teremt, nem ritkán kapkodáshoz vezet — van olyan gyáregység, ahol kétnaponta álltak át a központi utasítások alapján más és más áru termelésére —, s méhében hordja a megrekedés veszélyét. A megrekedés pedig egyenlő lenne — legalábbis a nem monopol- helyzetű vállalatok esetében — a versenyképesség, s ezzel a jövedelmezőség csökkenésével. (Amire többek között az Is figyelmeztet, hogy a múlt év hasonló időszakához mérten a nagyvállalatok többségének időarányos nyeresége kisebb 1969 első félévében.) A hanem megszervezni! A vállalati mechanizmus tökéletesítése nem újabb átszervezéseket — ezekből eddig sem volt hiány — kíván, hanem azt, hogy végre megszervezzék, a szó mai értelmében, a vállalati tevékenységet. Elsősorban a vezetési rendszer világos meghatározására van szükség, a nagyvállalati operatív irányítás mértékének csökkentésére, a hatáskörök fokozott decentralizációjára, a ma túl sok lépcsőfok mérséklésére. Jóval nagyobb jogkört kell adni a gyáregységek vezetőinek bér- és létszámkérdésekben, rugalmasabbá tenni az anyag- beszerzést, a számviteli szervezetet. Minél előbb szervezeti feltételeket kívánatos találni arra, hogy a gyáregységek vezetői — a mai ún. igazgató- tanácsi ülések nem alkalmasak erre — aktívan közreműködhessenek a távlati fejlesztési tervek kialakításában, megvitatásában. E tevékenységben ne csupán a gyáregységek igazgatója vegyen részt, de az őt követő két-három felelős vezető is. Ugyancsak szükséges kialakítani a beruházásra, fejlesztésre, de még a szinttartásra szolgáló ösz- szegeknél is az ésszerű, a gyáregységek között differenciáló felosztás — és nem elosztás! — rendszerét. Ma még ez teljes mértékben hiányzik, s ez is egyik oka a nem megalapozott, túlzott beruházási Igényeknek. Érdemes figyelmet szentelni annak is, hogy vállalaton belül miként helyettesíthetők az utasítások — azok egy része — anyagi érdekeltséggel, testre szabott, azaz a gyáregység sajátosságait tükröző ösztönzőkkel. A vállalati mechanizmus tökéletesítésének, joggal mondhatni, reformjának végrehajtása ma már, a gazdasági reform második évének második felében további halasztást aligha tűrhet. Ahol úgy gondolják, hogy ráérnek, ott máris — elkéstek. Mészáros Ottó IFJÚ KATÓNAK No, ma még nem azok, s holnap, meg holnapután sem lesznek még, hiszen a katona akkor lesz igazán katonává, amikor leteszi az esküt. Mégis, ifjú katonák ők, hiszen sorozásuk óta tudják: a haza katonaként, fegyveres őrzőiként számít rájuk. Ennek tudatában fogják meg holnap, meg holnapután, s az azt követő napokban, ha csak képletesen is a zöldre festett katonaládát — sokkal inkább bőröndben van már manapság a holmi, mintsem faládában —, s lépnek át a laktanyák kapuján Katonának lenni egyszerre nehéz is, szép is. Nehéz, mert egész embert kíván a szolgálat, mert bizony szokni keli a szigort, a vasfegyelmet. Szép, mert tapintható közelségbe hozza a felelősséget, a helytállást, mindazt, amit a haza vár és követel fegyvert fogó fiaitól. Helytállni, felelősséggel, eltökéltséggel: a haza szeretedének bizonyítása. Jó katonának lenni, megismerni a modern haditechnikát, tökéletesen kezelni azt: a haza védelmének hű szolgálata. S erre a hű szolgálatra nagy szükség van. Békében élünk, mondjuk sűrűn, s olyan hangsúllyal, melyben az is benne van: továbbra is békében akarunk élni. Éppen mert ezt akarjuk, s mert tudjuk, hogy a béke nem ajándék, egy percre sem feledkezhetünk meg kötelességeinkről. Arról, hogy jó fegyvereket kell adni a haza őreinek kezébe, s hogy nemcsak a fegyverek használatára, de arra is meg kell tanítani ezeket az ifjakat, kik és miért adták kezükbe a fegyvert, s mit védenek azzal. A világ sok táján nincs béke. sok helyen ropognak a fegyverek; nálunk béke van. Beke, de éber figyelemmel őrzött békesség. Nyugalom, eredményekkel teli alkotómunka, de ezek okos, körültekintő óvása is, mindenkitől és mindentől, aki és ami csak kárt, bajt okozhat. Mert nyugtalan a világ, s mert vannak ellenségeink. Szüleik, testvéreik, kedvesük békéjét, nyugalmát, csöndes hétköznapjait őrzik azok az ifjak, akik fegyvert fognak, páncélosra szállnak, hidat vernek, távközlési berendezéseket kezelnek majd, s akikről hisszük: biztos kézzel, tiszta szívvel teszik ezt. Ezért tiszta szívvel mondhatjuk mi is: erőt, egészséget a haza szolgálatához ifjú katonák! KIEMELT VÁLLALAT ÁTKÉPZÖS TANFOLYAMOKAT INDÍT érettségizettek és 8 általánost végzettek részére: központi fűtés, víz-gázszerelő, villanyszerelő, festő-mázoló, tapétázó, hidegburkoló, műanyag-burkoló, parkettázó, szigetelő, üvegező, kőműves, ács, vasbetonszerelő, műköves, épületasztalos szakmákban. Házgyári épületek szerelésénél, a legkorszerűbb technológia mellett foglalkoztatjuk. A tanfolyam sikeres elvégzése után minden hallgató szakképesítést kap. A tanfolyam időtartama alatt havi 1600 Ft-os bért fizetünk, majd kiemelt bérrel foglalkoztatjuk. MINDEN SZOMBAT SZABAD. Vidékiek részére szállást adunk, különélést fizetünk, utazási hozzájárulást térítünk, üzemi ebédet és vacsorát szolgáltatunk. JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN: A 43. sz. A EV. szakoktatási csoportjánál, Budapest XI., Dombóvári út 19. (4, 41, 43, 47-es villamossal).
