Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-29 / 200. szám
PEST UECYEt ■üSCírlap 1969. AUGUSZTUS 30., SZOMBAT Minden második angol „izületes“ Angol hivatalos jelentés szerint a szigetország minden második lakosa izületi gyulladásban szenved és a betegség csupán bérkiesés formájában évente 150 millió fontnyi kárt okoz. A több mint 27 millió izületi gyulladásos beteg közül ötmillió teljesen, vagy részlegesen munkaképtelen. Másfél millió angol szenved reumás izületi gyulladásban. A 70 évesek közül csak minden ötvenediknek sikerül megúsznia e betegség nélkül. A megdöbbentő számok oka nemcsak a szigetország szeles és nyirkos éghajlata, hanem az is, hogy az angol házak nagy többségében, különösen a hálószobákban évszázadok óta alig íűtenek, a szimpla ablakok beengedik a szelet és a hideget, a hagyományos angol lakások fürdőszobáiban pedig egyszerűen semmiféle fűtés nincs. Az angol ember büszke edzettségére és szívesen jár télen kis- kabátban még akkor is, ha jeges szél fúj és a hőmérséklet fagypont alatt van... HALÁLOS VIRÁGZÁS Harminc évig ápoltak egy különleges dísznövényt — Agave Americanat — a Győri Pamutszövő és Műbőrgyár udvarán. A bokor alakú dísznövény virágszára ez év április elején bújt ki, 2 hónap alatt elérte a 6 méter magasságot és dúsan berakódott virágokkal. A múlt héten az utolsó virága is elvirltott, s ezzel egy időben a hatalmas növény alsó levelei pusztulásnak indultak. E Dél-Ameri- kában honos, húsos levelű dísznövények tulajdonsága ugyanis, hogy csak egyetlenegyszer — 12—90 éves kora között virágzik — aztán elhal. Munkavédelem a termelőszövetkezetekben „LEZUHANT A TRAKTORRÓL, kórházba szállították.” „Ittasan vezette a kocsit, a lovak közé esett.” — „Részegen dolgozott a tetőn, földre zuhant. Sebesülése nyolc napon túl gyógyul.” Lapokban megjelent hírekből idéztem, amelyekhez hasonlók gyakran érkeznek a szerkesztőségbe, súlyos sérülésről vagy nemegyszer halálos balesetről adva számot. Mennyi tragédia rejlik az ilyen szomorú hírek mögött, és sajnos, egyre gyakrabban, mert — mint a megcáfolhatatlan statisztikai számok bizo-, nyitják — az utóbbi időben a mezőgazdaságban tovább romlott a munka biztonsága. 1968- ban például az ország termelő- szövetkezeteiben 203 halálos és 31788 három napon túli keresőképtelenséget okozó baleset történt, arányaiban sokkal több, mint az iparban. Az idén még szomorúbb a helyzet, mert már az első félévben több mint 120 ember veszítette életét, 90 pedig csonkulásos balesetet szenvedett. A BALESETEK KIVIZSGÁLÁSA közben a termelőszövetkezeti vezetőktől gyakran lehetett hallani olyan nézetet, hogy a műszaki és technikai fejlődéssel, a mindjobban teret nyerő kemizálással objektive együtt jár a balesetek növekedése. Valóban igaz, hogy a gépesítés és kemizálás növelheti a veszélyforrásokat, de csak akkor, ha elmarad a megfelelő és kötelező védekezés, vagy a munkavédelmi szabályok betartásának ellenőrzése. A, balesetek mélyebb okait vizsgálva pedig gyakran ilyen vagy hasonló megállapításokra jutottak az ellenőrök, még akkor is, ha a „balesetet a sérült vigyázatlansága okozta”. Az 1969—70-es tanévre £ __ r P OTBEISKOLAZAST tartunk IPARI TANULÓK részére, az alábbi szakmákban: kőműves, ács, betonozó-elemgyártó, festő-tapétázó, burkoló, építőipari fehér munka, műanyagburkolóparkettás. Otthonban történő elhelyezésről, teljes ellátásról gondoskodunk, ösztöndíjat fizetünk. Munkaruhát és bakancsot adunk. Jelentkezés sürgősen, személyesen, vagy írásban: a 43. st. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoportjánál Bp. XI., Dombóvári út 19. (4, 41, 43, 47-es villamossal). A mezőgazdaságban történt halálos baleseteknek több mint 60 százaléka a járművekkel volt kapcsolatos. Traktorok, vontatók, dömpél-ek borultak fel, vigyázatlan vagy nemegyszer ittas vezetők és utasok zuhantak le róluk. S az ok: megsértettek alapvető közlekedési szabályokat, elmulasztották a karbantartást és meghibásodott a fék, hiányoztak a biztonsági berendezések, traktoroknál például a vezetőfülkék stb. Arról már kevesebbet beszélnek, hogy igen sokszor hiányzott a gépek használhatóságának vagy még gyakrabban, az emberek „használhatóságának” az ellenőrzése. Hasonló eredményre jutha- 1 tunk annak vizsgálatánál is, hogy miért nőtt nagymértékben (egy év alatt 82,9 százalékban) a növényvédő szerek által okozott mérgezések száma, vagy miért több a baleset a mezőgazdasági építkezéseknél. Hányszor kiderült ezekben az esetekben is, hogy elmulasztották az óvintézkedéseket, nem gondoskodtak védőfelszerelésekről, gyakran még az elővigyázatosságra sem hívták fel a figyelmet. Az építkezéseknél pedig nemegyszer a környék rendetlensége okozott olyan balesetet, amely egyébként nem történt volna meg. TÉNYEK SORA BIZONYÍTJA, hogy a műszakitechnikai fejlődésre, vagy a kemizálásra hivatkozás hamis és legtöbbször a felelősség elhárítása található mögötte. A mezőgazdasági balesetek számának növekedése ezért is erőteljesen figyelmeztet: többet kell tenni az emberi élet és testi épség megóvása érdekében. Többet, s nemcsak a termelőszövetkezetek vezetőinek, hanem a községi tanácsoknak is. A mezőgazdasági termelő- j szövetkezetek munkavédelmi j tevékenysége, sok helyütt csak tizedrangú kérdés. A munka- védelmi oktatás gyereklábon jár, és az ellenőrzésre legtöbbször a megengedhetetlen felületesség jellemző. Bizonyítja ezt az a közelmúltban végzett ellenőrzés is, amelynek során a megvizsgált 50 tsz közül csak néhányban tudták megnevezni a munkavédelem irányításáért felelős vezetőt. Alig akadt szövetkezet, ahol a vezetőség foglalkozott volna a baleseti helyzettel, vagy vizsgálta volna a gyakoribb sérülések okát. Ha volt ilyen, azt elsősorban a gépműhelyre korlátozták. Bizonyos, hogy a termelő- szövetkezetekkel szemben támasztott igények kisebbek voltak, mint az iparban, nemigen kaptak például késztetést a balesetek kivizsgálásának szervezett megteremtésére, vagy a célszerű munka- védelmi oktatás biztosítására. Ezért is maradtak el ezek, melyeken sürgősen változtatni kell, hogy legalább az alapvető munkavédelmi kötelezettségeknek eleget tegyenek. A községi tanácsokra is több feladat vár a szövetkezetek balesetelhárítási tevékenységének ellenőrzésében. Éljenek jobban jogaikkal. Ma még rájuk is jellemző, hogy elnéznek súlyos szabálytalanságokat és komoly mulasztások esetén sem indítanak szabálysértési eljárást. A KÖZELMÚLTBAN megjelent miniszteri rendelet szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkavédelmi jellegű kötelezettségei az állami iparvállalatokéval azonos szintre kerülnek. A jövőben ezért inkább az lesz a feladat, hogy az óvórendszabályok előírásainak alkalmazásában, a védőfelszerelések és eszközök használatában, a munkavédelmi oktatásban biztonsági szemlékben, intézkedési tervek készítésében és végrehajtásában be is tartsák a kötelező rendelkezéseket. Az élet és testi épség megóvásának: alapvető feladattá kell válni a mezőgazdaságban, a termelőszövetkezetekben. Ez nemcsak kötelessége azoknak, akik a tsz-ek vagy a községi tanácsok élén állnak, hanem egyben vezetői felelősségük mércéje is. Kovács András Őszibarackdömping Az idén az 1958—60-as évek őszibaracktermésének hozzávetőleg négyszerese kerül a piacokra. Míg tavaly alig 15 ezer holdnyi üzemi gyümölcsösön szüreteltek, addig idén a termőterület meghaladta a 19 ezer holdat; ez évben ugyanis 4300 holdon fordultak termőre a fák. A fiatal gyümölcsösökből még tártaiéit is van, mert több mint 2 ezer holdon csak a következő időszakban várható az első termés. Időközben azonban az elöregedett gyümölcsösöket fokozatosan kivágják majd, így mindent egybevetve, 1970 év végéig lényegesen már nem növekedik meg a termőterület. A szakemberek véleménye szerint a gazdaságok ugyan a tervezettnél valamivel nagyobb területen rendezkedtek be őszibarack termesztésére, és a terméshozamok is a várakozás felett alakultak, mégsem lehet szó semmiféle túltermelésről. Az országnak ugyanis vannak még csupán részben ellátott, sőt, teljesen ellátatlan területei, például egyes bányavidékek körzetében. Ezeket fokozottabban be kellene kapcsolni a kereskedelmi hálózatba, és ebben az esetben még a bő termő években is le lehet vezetni az időszakonként mutatkozol „áruíelesleget”. Sokan szóvá teszik azt is, hogy baj van a gyümölcs zamatéval, bár külsőre a minőség megfelelőnek látszik. A szakemberek szerint a puha húsú gyümölcsök értékesítési ideje nem lehet több néhány napnál, mert az áru gyorsan romlik. Emiatt a kereskedelem olyan állapotban kéri a barackot, amikor az íz- és zamatanyagok tökéletesen még nem alakultak ki, azaz a gyümölcs nem érte még él az ideális érési időt. Ezen is a gyorsabb áruterítéssel és a megfelelő gépesítéssel leltet majd segíteni. Málnakrém - svéd módra Űj termék — málnakrém gyártását kezdték meg a győri hűtőházban. Európa legnagyobb hűtőipari cége, a svéd Findus cég, rendelte. A máimat a svéd cég által rendelkezésre bocsátott recept szerint paszírozzák, magtala- nítják, majd cukrozzák és fagyasztják. E különleges svéd csemegéből 30 vagon készül. Az első szállítmányt már e héten útbaindítják Svédországba. SAN FRANCISCO Újabb Zsazsa-sztori San Francisco legelegánsabb szállodájában, a Mark Hopkins Hotelben nem kívánatos vendégnek minősítették a botrányaival hírhedtté vált Gábor Zsazsa filmszínésznőt. Álláspontjukat azzal indokolták, hogy a színésznő sértegette a szálloda személyzetét, sőt, egy alkalommal a szálloda egyik szobakisasszonyához hozzávágott egy hajkefét. Képes eseménynaptár A tudományos ismeretter- j jesztés szenvedélyének hódol | dr. Kováts Andor, a Jászbe- j rényi Aprítógépgyár jogtanácsosa: több mint tíz éve gyűjti a világ híres embereire, felfedezőire, a nagyjelentőségű műszaki, technikai találmányokra vonatkozó pontos adatokat, rajzokat, leírásokat. Kepes esemény nap tárában 2200 felfedezőről, találmányról található hiteles rajz- leírás. A hiteles képek és adatok gyűjtése érdekében bejárta egész Európát, több száz' fényképfelvételt készített, ezernyi adatot gyűjtött a különböző technikai múzeumban. Jelenleg is több mint húsz külföldi múzeummal, intézettel áll levelezési kapcsolatban és állandóan bővíti értékes gyűjteményét. A képes eseménynaptár egy részét folytatásokban adja közre a Szolnok megyei Néplap. Egy ember élete, kenyérben elbeszélve JÖJJÖN DOLGOZNI A HÁZGYÁRBA! 44 órás munkahét! Kiemelt bérezés! Munka- és védőruhaellátás, üzemi étkeztetés. Vidékiek részére munkásszállás. Kéthetenkénti szabad szombat. Télen is kedvező munkafeltételek. íVIféiflre keresünk: elemgyártó szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat, villanyszerelőket, lakatosokat, vasbetonszerelő szak- és betanított munkásokat. JMontkozés : 2. sz, Ferencvárosi Házgyárban Budapest IX., Gyáli út 37. Megközelíthető: 13, 51-es villamossal, 54-es autóbusszal N agyanyám lángost sütött. A kemence hajnali álomba ringató meleget lehelt sötét, nyitott torkából, pendely- ben vagy gatyácskában-e, de ott küszködtem a nyálcsordító álommal a dagasztóteknő mellett, mert nagyanyám lángost sütött. Amit tyúktoliból készült kenővel meg lehet majd simogatni zsírral, beszívni a szalmapernye, a frissen sült lángostészta, az olvadt és le- csurgó zsír illatát, magamba örökíteni a hajnali parasztkonyha petróleumlámpás, elomló kontúrjait, s nézni, figyelni a csodát, hogyan kel, hogyan dagad a teknőben a tészta, s hogyan lesz belőle hajnaltól reggelre: mindennapi kenyér. El is kellett mondani az imát, amint a formált kenyértészta ráült a lapátra és szembenézett a kemence tűzforró sötét mélyével, együtt kellett mondani, hogy: „ ... mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma...” Mert nagy úr volt a kenyér. A legnagyobb úr és a legkedvesebb. A libának combját, a sertésnek húsát meg lehet unni, meg az ízes édes tészták mézét is, meg, még a nő szerelmét is A kenyeret soha. A kenyér az: kenyér. A mindennapi, munkával, imával, megkenve zsírral vagy vajjal, vagy csak úgy hozzátéve valamihez. És lám, az a valami is veszti ízét és veszik a hozzávaló kedv az evésben is, ha szerény szürkén, azazhogy ropogós fehéren, foszlós finoman nincs hozzá kenyér. — Anyu, adj egy darab zsíros kenyeret — nyafogom, és emlékeimben most is látom, mint kotor elő városi kenyeret a kredenc aljából anyám, vág óvatosan vékony szeletet és keni meg levegőátlátszóan zsírral. Aztán teszi vissza, vizslató szemekkel, mint valami aranyát féltő Harpagon, pedig nem zsugoriságból teszi, hanem teszi azt óvatos és háziasszonyi előrelátásból, lévén kenyér bőven a péknél, fűszeresnél, de nem lévén bőven hozzá pénz a bukszában. É s micsoda boldogság volt — mondom a fiamnak, mondom a lányomnak —, ha kileshettem, mikor maradok otthon és egyedül. Akkor neki a kenyérnek, vastagon vágva karéját, vastagon kenve a zsírt rá, és már kucorodva is fel, valami sarokba bújt he- verőre, hogy dúskáljak, mint mesebeli király a nagyon is mesebeli jóban: a zsíros kenyérben. Aztán megjött anyám, meglátta rögtön grammra mérőén pontos szemével, mi a híja a kenyérnek, zsírnak, és kaptam a pofont, mert önző éhségemben felborítottam a kenyér egy teljes napi rendjét. Mondom ezt a fiamnak, mondom a lányomnak, és ők néznek rám komolyan, tisztességgel, de látom a szemükben, azt várják, mikor kuncogom el magam: — Csak vicceltem, gyerekek, olyan sohase volt... Lehet nevetni.,. És tudom, nevetnének is, mert apunak néha irtó jó humora van, hiába, újságíró, még az olyan izéből is, mint a kenyér, izgi történeteket tud kiagyalni... — ... aztán kukoricalisztből készült a kenyér, de nem is volt az kenyér, úgy is hívtuk, hogy prósza, mert— meséltem egyszer, hogyan ettem és mohó habzsolással és megdicsőült arccal tökmag- olajba mártogatott kukoricalepényként, s valahogy úgy mondhattam, mert emlékeimben, ínyemben úgy is élt, hogy csodás falatok voltak azok, mert összefutott a nyál a gyerekek ajkán: — Süssünk mi is azt az izét __ a prószát... Irtó k lassz lehet Meg a tökmag- olaj, az is. N ekem is irtó klassz volt Kenyér volt A sótlan kukoricalepény. És még imádkozni sem kellett érte. Hogy is jött volna ki, így imádkozni : „Mindennapi kukorica- prószánkat add meg nékünk, Uram...” Nem is adta meg. Emlékszem, születésnapom volt-e, vagy karácsony? — de valami jeles és családi ünnep abban a kukoricalepényes vi-> lágban, úgy 1945 vagy 1946 táján, mondom, ma is emlékszem, hogy anyám sütött kenyeret. Kemence nem lévén, tepsiben, kettővel is ... Tett bele néhány szem köménymagot is, ma sem tudom, hol hallotta, hol tanulta, örök városi asszony létére, de úgy csinálta ... Jaj, de finom is volt, jaj, de gyorsan is elfogyott. Ma is emlékszem rá, s ma is összefut a nyál a számban, ha ízére visszavélekedem a mai asztalnál ülve, fehér kenyeret ropogtatva, csak úgy, valamihez, s annak is a felét, a negyedét otthagyva. A ztán megint nem volt kenyér. Ha volt, uram bo- csá\ dehogyis volt az kenyér. Ragacs volt és lapos, mint valami kitikkadt aggszűz, akinek rágós bőre alatt régen megsavanyodott az élete. Álltunk sorban érte mégis, mert kenyér volt a neve, mert még belé szerelmes mindannyiunkért sem volt hajlandó ragacsos testéből is legalább bőven adakozni. És nem kellett a friss belőle. Emlékszem, mert azért nem is volt olyan régen, hogy ne emlékezhessem, hogy derült fel az arc, ha kaptunk kenyeret, és száraz volt ez a kejiyér — mert legalább nem ragadt annyira. így volt, istenemre mondom, hogy így volt. — Csak délelőtti kenyér van? — Egy óra múlva hozzák, asszonyom, a frisset! — Mégiscsak borzasztó, hogy képtelenek biztosítani a folyamatos frisskenyér-ellá- tást. Borzasztó! Mit várjon az ember, ha olyan egyszerű dologban is képtelenek a folyamatos ellátásra, mint a kenyér — méltatlankodott a fiatal háziasszony, és mérgesen távozott. — Tudja — magyarázta nekem —, nálunk meg nem eszik a kenyeret, ha az nem friss. De igazuk is van. A kenyér attól kenyér,- hogy friss. Nem igaz? Hát... lehet... nem tudom. Én még úgy tanultam, hogy a kenyér attól kenyér, hogy: kenyér. Hogy van! Ma már csak attól, hogy friss? T űnődöm ezen, és hirtelen eszembe jut valami: meg kellene írni eddigi életem valamiféle ilyen furcsa címmel, hogy „Egy ember élete, kenyérben elbeszélve...” De nem lehet. Kinevetnének érte. Ki! Esküszöm, még a saját kortársaim is. Gyurkó Géza
