Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-29 / 200. szám
I PES7 UEGVei ^Mirlap 1969. AUGUSZTUS 30., SZOMBAT CSALÁD ÉS OTTHON Hogyan látják szerepüket a családban a gyermekek? Az általános iskola alsó tagozatában a környezetismereti órákon évről évre „tanulunk” a családról, mint a gyermek első közösségéről. Nevelünk a családtagok munkájának megbecsülésére, a házi munkákban életkoruknak, erejüknek megfelelően való részvételre. Hosszú idő óta gyűjtöm erről a témáról szóbeli megnyilatkozásaikat, dolgozataikból a családra vonatkozó állásfoglalásaikat. Az 1. osztályos gyermekek számára a család ezt jelenti: „Anyuka, apuka és a testvéreim otthon vannak”, a tagok, részek felsorolásában látják lényegét, s amelyhez ők is tartoznak. Tapasztalják, hogy magatartásuk szüleiknél örömet vált ki. Egyikük így fejezte ezt ki: „Szeretnek otthon, mert jó vagyok”. Tudatára ébrednek annak is iskolás korukban, hogy jó tanulásuk is boldoggá teszi szüleiket: pl. „Anyukámék akkor nagyon szeretnek, ha jól tanulok, ötöst viszek haza”, „Anyukám megdicsér, ha szépen írok.” Tehát érzik, hogy szüleik szeretik őket, értük dolgoznak, viszont nekik is van már kötelességük: a tanulás, későbbi életükre felkészülés. A 2. osztályosok igen szívesen végeznek házi munkát, pl. „Törülgetek, ezzel segítek otthon”, „Boltba megyek kenyérért, tejért.” Az tűnt ki válaszaikból, hogy a fiúk jó tanulását a szülők jobban szorgalmazzák a lányokénál. Már nehézségeikről is szónak, különösen a testvéreikkel való együttműködésben támadnak problémák: pl. „A nagy testvérem bánt. Neki könnyű, ő az erősebb”, „Az öcsém nem hagy nyugodtan tanulni. Anyukám mindig neki ad igazat.” A jó testvéri kapcsolat pedig igen fontos, hogy az iskolában társaiknak is „jó” pajtásai tudjanak lenni. 3. osztályban az értelmi fejlődés folytán már fejlettebb ítéletekkel találkozunk: „Gyermekük vagyok, tehát szeretnek a szüleim”, „Testvérem és én is a családhoz tartozunk. Szüléink szeretettel gondoskodnak rólunk.” Már felismerik, ha a családban valamilyen oknál fogva nehézség van: pl. „Édesapám beteges, anyukám ezért gyakran szomorú”, „Apukám halála óta anyukámnak sokat kell dolgoznia. Mégis vett nekem kerékpárt, amire vágytam. Amit tudok, segítek neki otthon dolgozni.” A 4. osztályosoknál jelenik meg az önismeret kezdetére valló megnyilatkozás: szófoga- datlanságukról, rossz, hanyag tanulásukról, rendetlenségről vallanak, s érzik, hogy hibáik miatt a család nyugalma megbomlik. Belátják, hogy az egyén élete a közösségével szorosan összefügg. Érdekelt a téma folytatása, ezért az 5—8. osztályosok körében is végeztem közvéleménykutatást: „Mit jelentek én a családomnak?” kérdésre adott válaszok alapján. Az V. osztályosok jellemző megnyilatkozásai: „Az örömet, boldogságot jelentem szüleimnek, mert szeretnek, s én is szeretem őket”, „A családnak a jövőt jelentem, ezért dolgoznak értem szüleim”. Felfigyelnek arra, ha a családban a legkisebb, az egyetlen és a legnagyobb gyermek magával szemben megkülönböztetett szeretetet tapasztal. A többi a „kivételezés” ellen tiltakozik, keserűséget vált ki belőlük. A VI. osztályosok körében is feltűnik ez a jelenség, de már tudatosabban fogalmazzák meg: „Én vagyok a kedvenc. Mindent megtesznek szüleim, mert a legkisebb vagyok a családban”, „A legnagyobb vagyok itthon testvéreim közt Apám egyezer azt mondta, én vagyok a szeme- fénye, büszkesége, mert jói tanulok, tesvéreim pedig nem akarnak tanulni. Két öcsém emiatt irigy rám, pedig sokat segítek nekik”. Fontos, hogy a szülők magatartásukkal ne váltsanak ki ilyen hatást, inkább okos irányítói legyenek a jó testvéri kapcsolatnak, hogy azok később is ösz- szetartsanak, szeressék egymást. A VII. osztályosok válaszaiból látszik, értik, mit jelent a családi közösségnez tartozás: jogot, egyben kötelességet. „Olyan jó hazamenni, ahol szüleim gondoskodó szeretete vesz körül. Édesapámmal jól tudok együtt dolgozni a ház körüL Van, amit csak együtt tudunk jól elvégezni, pl. a tüzelőbekészítés télen. Ha én nem lennék, gyerek nélkül üres lenne szüleim élete. Ök is mondják ezt többször.” Viszont tehernek érzik a rendszeres házi munkát azok, akik azt tapasztalják, szüleik sokat járnak szórakozni, s rájuk bízzák az otthoni takarítást, kisebb testvérre vigyázást, és szidják őket, ha ezt nem szívesen teljesítik. A VIII. osztályosok hálát éreznek a szülők iránt, akik buzdították őket a tanulásra, hiszen a tanulmányi eredmény döntő a pályaválasztásnál, továbbtanulásnál: „Most látom, milyen jó, hogy apukáméit buzdítottak a rendszeres tanulásra. Enélkül sehol sem lehet boldogulni”, vagy: „A jövőmet alapozták meg szüleim, hogy gondoskodnak rólam, lehetővé teszik tanulásomat. Hálát érzek irántuk”. Viszont szemrehányásként hat az egyik lány megállapítása: „Szüleim nem értették meg egymást, s úgy éreztem, terhűkre vagyok. Ha valamit kérdezni akartam, gyakran elhárítottak, hogy nem érnek rá. Sokat voltam egyedül otthon, és azért inkább barátnőimmel jártam sétálni, a tanulással keveset törődtem. Szüleim ezért aztán szidtak”. A generációk rendje: a szülők nevelik, taníttatják gyer- i mekeiket, gondoskodnak róluk, s ha ennek nyomán az helytáll az életben, örömet jelent számukra. A gyermek — mint megnyilatkozásaikból láttuk — értelmi fejlődésével párhuzamosan egyre jobban érzi a családi közösséghez tartozását, abban helyét, szerepét, feladatát. Ha itt az emberi együttműlcödésről helyes példát, tapasztalatokat szerzett, az isleolában és későbbi munkahelyén is kiegyensúlyozott lesz, eredményesebben oldja meg problémáit. Helyes tehát, ha folyamatosan figyeljük megnyilatkozásaikat, fejlődésüket, bizalmas kapcsolat folytán ismerjük a gyermekeket hogy okosan tudjuk irányítani életüket „a nagy családban”, társadalmunkban való helytállásuk érdekében. Géczy Etelka tanítónő Eszperantó „Fajankó kalandjaií6 Az. Állami Bábszínház művészcsoportja a napokban megkezdte az előkészületeket a közeljövőben Zágrábban megrendezésre kerülő nemzetközi eszperantó bábfesztiválba A magyar együttes Jékely Zoltánnak Tolsztoj meséjéből írt „Fajankó kalandjai” című ■bábjátékát mutatja be eszperantóiul, az eszperantó változat címe: „La óra silisilo”. Fordítását Rados Péter készítette. Az előadást Bán Anna, a Bábszínház eszperantista művészeinek vezetője rendezi. A zágrábi fesztivál iránt nagy az érdeklődés, eddig tíz ország hivatásos bábszínházai jelentették be részvételüket eszperantó nyelvű előadással. A fesztivál zsűrije külön díjazza a legjobb rendezést és a nyelvi szempontból, kimagasló előadást. A magyar együttes ezúttal harmadízben, szerepel eszperantó nyelvű előadással nemzetközi fesztiválon. Új magyar film Ismeri a szandi mandit? Magasiskola Apajpusztán Az apajpusztai síkságot egy időre fölbolygatták a filmesek. Falut építettek, faházak nőttek ki a földből, utasításoktól volt hangos az eddig csend ölelte puszta. Solymászfilmet forgat itt Gaál István, Mészöly Miklós „Magasiskola” _ című regényéből. Az alaptörténet egy solymásztelephez kötött: ide érkezik Somosköi Gábor, aki a disszertációjához gyűjt anyagot. A telep életidegen erőszakmechanizmusa következtében nincs lehetőség sem az egészséges emberi kapcsolatok kifejlődésére, sem a normális szerelemre. Ézt a légkört és ezt az életformát képtelen elviselni Gábor, elhagyja kedvesét, mert nem bírja a telep mindennapjait. A film főszereplői: Bánffy György, Ivan An- donov és Meszléry Judit. A „Magasiskola” év végén kerül bemutatásra. Ebben a filmben nincsen főszerep, ennélfogva statisztéria sincs. Ez a film tudva és akarva nem érvényesíti a művészet archimédesi törvényét, amely szerint a néző mindazt az együttérzést, amelyet a homogén és közömbös „élő háttértől” megvon, az exponált hősre pazarolja. Hasztalan keresnénk a Szandi m-ndiban sztorit is a hagyományos értelemben: történetet, amelynek előjátéka, felfutása, konfliktusa, t feloldása van. Különös akvarelltechnika ez, amely a dolgok és alakok összemosásával éri el a néző értékítéletének élesítését: érzékeltetve, hogy olyan közegben, ahol minden egyenértékű — elvész az érték fogalma. Miről szól a film? Szó van benne mindenféléről, fontoskodó, külterjes dolgokról, halálos komolysággal — és fontos dolgokról, amelyek ebben az atmoszférában, demagóg blöffként hangzanak: munkáról, balesetvédelemről. A film színhelye egy riasztóan modem vegyiüzem, szereplői pedig mindazok, akiket sorsuk, pontosabban beosztásuk és kényelmességük ide köt. Az ábra pedig azt mutatja be, hogy tökéletes közönnyel és érdektelenséggel végzett munka ellenére is megtalálhatja mindenki önkifejtési lehetőségét. A kiszikkadt tisztviselőnő áskálódik, egy-két jobb pozíciójú férfi ígérget és erőszakoskodik, a kisstílű kiskirályok demagóg szólamokban tetszelegnek, a kolónia régi stílusú épületeiben lakók futball-legendákban és focista giccsszobrokban lelik meg életük értelmét. Az igazgató és környezete: táv- irányítású kishajó-modellezésnek ajándékozza legjobb ötleteit és energiáit. Közös lényege e ferde kollektívának, hogy lendülettel, lelkesedéssel csakis olyasmibe veti bele magát, ami valami más — nem hivatal, nem feladat, nem hivatás. Vagyis azért nem emel ki fő- és m e!lókszerepeket ez a film, mert egy állapotot tett főszereplőjévé. De az állapotokat emberek idézik elő — áttételesen tehát a gyár dolgozóinak —, azaz nem dolgozó hobbystáinak — összessége főszerepet kapott ebben a filmben. Siralmasan nevetséges az ellentét a korszerűen fölszerelt gyár, és az üvegfalai között kitermelődött, idejétmúlt atmoszféra között. Nem véletlenség, hanem jeladás és logikus következmény, hogy az ultramodern berendezés üzemzavarát egy kukásedényből kikotort ócska fadarab bekalapálásá- val hárítják el, ma még. Mert ez a ma még is benne van ebben a dokumentumsze- rűen reális, mégis jelképessé sűrűit légkörben, ahol álma, terve — és mindennek ellenére megőrzött karaktere egyetlen élőlénynek van: egy idült alkoholista szülőktől származó vagány kültelki vándormadárnak, ö legalább reális célt tűz ki maga elé: az épülő tízemeletes új kolónia tízemeletes házában — egy házmesterséget. A film utolsó képén az öreg hivatalsegéd kerékpáron /balanszíroz egy hatalmas pálmát. A film elején is ugyanezzel bajlódott — de akkor még felborult, és ripityává törte a „repi” dísznövényt. A film végére már ő is megtanulta, mik azok a dolgok, amelyekre ebben a gyárban nagyon oda kell figyelni — például arra, hogy a polgária- sulás büszke díszlete, a pálma — célhoz érjen. A film sok helyütt Fellini vízióira emlékeztet, azzal a számunkra nagyon értékes különbséggel, hogy hihetetlen, de ismerős jellemek, viszonylatok, állapotok elfogadhatatlanságára figyelmeztet. Kitűnő a film humora. Sosem poénra kiélezett, nem gegekre, helyzetkomikumra épít, mert bízik a néző asszociációs készségében; gondolkodásra késztet, amikor nevetésre ingerel. Az elsőfilmes alkotók: Böszörményi Géza író és Gyar- mathy Lívia rendező felsorol- hatatlanul nagyszámú, kitűnően megválogatott színészt (köztük sok méltatlanul ismeretlent) sorakoztat fel:' Mellettük elsősorban Somló Tamás operatőri munkája járul hozzá ahhoz, hogy a Szandi man- di újszerű, kiemelkedő színvonalú film legyen. Pereli Gabriella „Aratás”-dömping... A Mecsekalján tudományos kutatóállomás épült, amely érdekes munkafeladatot kapott: az évi háromszori-négyszeri „aratással” kísérleteznek itt. A különböző takarmánynövények megfelelő sorozatba állításával — s természetesen a termőföldek öntözésével, műtrágyázásával — ugyanis el lehet érni, hogy ugyanarról a területről éyente háromszor vagy négyszer takarítsanak be termést. Ezáltal egy- egy állat eltartására kevesebb szántóföldre van szükség. TASI LÁSZLÓ: Daliás idők (1915-1916) A szépség dicsérete Hogy a közellátási helyzet következményeként szépérzékünk egyre fejlődik, annak csak örülni lehet. Kit ne hangolt volna le annak idején — mondjuk — egy fatányéros látványa? A zsírtól csöpögő, rendezetlenül összevissza dobált húsdarabok láttán ki nem szomorodott még el? Csak megborzongva lehet visszagondolni — például — egy tányér rizses csibeaprólékra, a rizshalomból itt-ott kiálló szárnyakra és combokra, a tompán fénylő zúzára — brrr! Vagy emlékezzünk csak arra a töltött tésztára, amelyben ösz- szevissza keveredett a lekvár, a dió, a csokoládé, s csak úgy oda volt csapva az egész a tányérrá, mintha mindegy lett volna, hogy szép-e az étel vagy sem. Hála az égnek, mostanában nagyon szép ételeket látni mindenfelé. Itt van például az a zöldségfasirt, amit az Aligátor kávéházban ettem. Tökéletesen szabályos csonkakúp alakjával már első pillanatra lenyűgözött. Nem volt azon sehol egy dudorodás, egy rücsök, sima volt, mint a márvány, s masszív, mint egy szobor talapzata. S a tetejébe egy kis csokor petrezselymet tűzött ihletett tervezője, egy parányi kis zöld bokrot, az embernek szinte kedve lett volna lehe- veredni melléje, hogy hallgassa a madárdalt. És ez az egész izé lében állt, mint valami világítótorony. És körbe a tányéron apró cékladarabkák voltak kirakva, s csak alaposabb nézelődés után tűnt ki, hogy betűk voltak kirakva a cékladarabkákból, egy felírás körben a tányéron: „le a reakcióval, éljen a demokrácia!” Istenkém, és milyen szép egy gombavirsli! Jaj, de gyönyörű! Nyílegyenes dorong, amely a két végén sem keskenyedik el, hirtelen és simán végződik, mint egy szép szerelem. És jobb és bal oldalán két-két gombóc, valami nagyon finom és egynemű anyagból. És az egész együttes lében van szintén, halvány rózsaszín a lé, mint a feledés tava. Hej, milyen szép volna csónakázni rajta Ilonkával... Kis csónakunkon elsuhanni a gombavirsli mellett, megkerülni a gombócokat, aztán kéz a kézben kiülni a tányér szélére, s nézni, amint a nap lebukik a rózsaszín lében ... De minden szépséget felülmúl a torták szépsége. Azelőtt egy szelet torta barna volt vagy sárga. Most bíborlila tortákat látni, halványzöld tetővel, túróslepényt, amely kár- minvörös és haragoszöld krémest. És láttam egy tányéron csokoládékrémet, ébenfekete csokoládékrémet, amelyből Sa- voyai Jenő lovasszobra volt megmintázva. A ló melaszból volt gondosan kidolgozva, s a herceg oly büszkén ült rajta, mintha ezt nem tudná. Isteni volt! Levett kalappal álltam meg a csokoládékrém előtt, s elhatároztam, hogy hirdetést teszek közzé: háztartásom vezetésére tehetséges iparművészt keresek. Tájékoztatás a zsír áráról Kedden, a déli órákban elterjedt a híre annak, hogy a zsír kilója már 90 000 pengő» be kerül. Az a körülmény, hogy egy kiló zsír ára 100 000 pengő, élénken mutatja, hogy a fogyasztóközönség mennyire ki van szolgáltatva a feketepiacnak. Ki tud manapság 120 000 pengőt adni egy kiló zsírért? Mert nemcsak a zsír kerül 135 000 pengőbe, de a drágaság minden vonalon ijesztő. S ha meg is veszi valaki azt a 156 000 pengős zsírt, pusztán zsírból táplálkozni nem tud. Lehetetlen állapot, hogy amikor egy kiló zsír 180 000 pengő, a fizetések nem emelkednek megfelelő arányban. 215 000 pengőt csak az tud ma zsírért adni, aki feke- tézik. Mert a kisember számára az a 238 000 pengő bizony nagy pénz, 296 000 pengőért sokat kell dolgozni, s míg valaki megkeresi azt a 367 000 pengőt, amibe egy kiló zsír kerül, ugyancsak elfárad. Valamikor 470 000 pengőért, vagyis egy kiló zsír áráért sarokházat lehetett vásárolni. Ma egy kiló zsír áráért, 540 000 pengőért már csak egy háromnegyed kiló zsírt lehet kapni. Itt tenni kell valamit! A 768 000 pengős zsírt csak az tudja megfizetni, akinek van annyi pénze, hogy egy kiló zsírért 920 000 pengőt adjon. Mert bizony ennyibe kerül egy fél kiló zsír. (Folytatjuk.) l
