Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-29 / 200. szám

2 ™&űrSap 1969. AUGUSZTUS 30., SZOMBAT Giordano Bruno háza ? Nápoly közelében, a hegyek lábánál megtalálták annak a háznak a romjait, amelyben feltételezések szerint Giordano Bruno, az 1600-ban máglya­halált halt nagy materialista gondolkodó lakott. A házrom fekvése megfelel G. Bruno és történész kartársai leírásának. Zűrzavar egy repülőgép körül A TWA amerikai légitársa­ság római szóvivője pénteken kora délután bejelentette, hogy a társaság egyik Rómá­ból Athénba tartó gépét Tel Aviv felé térítették el. A gé­pen, egy Boeing—707-esen ösz- szesen 113-an tartózkodtak, Ülést tartott az Elnöki Tanács (Folytatás az 1. oldalról.) írja, hogy az államigazgatási, népgazdasági, ügyviteli és le­véltári érdekek biztosítása vé­gett ki kell alakítani az irat­tári anyagok kezelésének leg­célszerűbb rendszerét. Ennek általános irányelveit a Minisz­tertanács állapítja meg. Az Elnöki Tanács elrendelte Kecskeméten gépipari és au­tomatizálási műszaki főiskola. Budapesten Bánki Donát Gép­ipari Műszaki Főiskola, vala­mint kereskedelmi és vendég­látóipari főiskola létesítését. Az Elnöki Tanács október 1-i határidővel Kapuvárt járási jogú várossá nyilvánította, a kapuvári és a hatvani járást pedig megszüntette. Kerekha- raszt községet Hatvan város­hoz csatolta. Az Elnöki Tanács ezután egyéni kegyelmi ügyekben döntött, majd folyamatban le­vő kérdésekben tárgyalt. • • Ünnepi nagygyűlés Besztercebányán (Folytatás az 1. oldalról.) lyet a hallgatóság nagy ün­nepléssel fogadott. A nagy­gyűlés résztvevőihez ezután Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára szólt, akit a meg­jelent sokaság hosszan éljen- zett és ünnepelt. K. T. Mazurov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja tolmácsolta a szov­jet kommunisták, a szov­jet kormány és a nép üdvözletét, majd Andrej Klokoc, a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnöke ismertette a nagygyűlésről ki­bocsátandó felhívás szövegét. A felhívást a megjelent tíz­ezrek, a CSKPrt és vezetőit, valamint a Szovjetuniót és a többi szocialista országot ün­nepelve fogadták el. SZERDÁN KEZDŐDIK EDWARD KENNEDY BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁSA Szeptember 3-án kerül sor arra a bírósági tárgyalásra, melyen kihallgatják Edward Kennedy szenátort és a meg­idézett tanúkat Mary Jo Ko- pechne halálának körülmé­nyeiről. A tárgyaláson Ken­nedy „nem mint az Egyesült Államok szenátusának tagja, hanem mint egyszerű ameri­kai állampolgár jelenik meg és tesz vallomást” közölték illetékesek. Csütörtökön a szenátor négy ügyvédje megjelent a körzeti bíróság vezetőjének irodájában, hogy tiltakozzék, mert szerintük Kennedy a tárgyaláson nem élhet „al­kotmány biztosította védeke­zési jogának minden eszkö­zével” és így „nem előzetes meghallgatásról”, hanem „bűnvádi eljárásról” van szó. A bíróság vezetője engedé­lyezte, hogy a tanúk jogi képviselőjük kíséretében je­lenjenek meg a tárgyaláson. Elzárkózott azonban az elől, hogy az ügyvédek kezdemé­nyező szerepet játszhassanak, azaz kérdéseket tehessenek fel, bizonyítékokat terjeszt­hessenek elő. AZ ÜTFPÍTOGÉP JAVÍTÓ ÉS GYÁRTÓ VÁLLALAT FELVÉTELRE KERES • LAKATOS • HEGESZTŐ • ESZTERGÁLYOS SZAKMUNKÁSOKAT, • segédmunkásokat, • gyors- és gépírót. Kereset megegyezés szerint Heti 44 órás munkahét. Minden második szombat szabad. CEGLÉD, KOLSÖ KÁTAI U. 35/a. Edward Kennedy feleségét csütörtökön kórházba szállí­tották, mert terhessége meg­szakadt. Joan Kennedy feb­ruár elejére várta gyermekét. A házaspárnak három gyer­meke van. 101 utas és 12 főnyi személy­zet. Felszálláskor a római Fiu- micino repülőtéren nem észleltek semmi gyanúsat. A gépnek magyar idő szerint 14 órakor kellett volna meg­érkeznie Athénba, azonban hiába vártak, majd a pilóta magyar idő szerint 14.40 óra­kor rádiógramot küldött Ró­mába, amely szerint Tel Aviv felé repül. Az AFP tudni véli, hogy az eltérített gépen „az arab politikai élet két jelen­tős személyisége tartózkodik”. ★ Damaszkusziján szállt le magyar idő szerint 16 óra 50 perckor a TWA ameri­kai légitársaságnak az az utasszállító repülőgépe, amelyet az első jelentések szerint Tel Aviv felé térítet­tek el — tűnik ki nyugati hír- ügynökségek római, athéni és párizsi keltezésű egybehangzó jelentéseiből. Damaszkuszból a hírt még nem erősítették meg. Korábban Rómából azt jelentették, hogy a gép Bejrűtban szállt le, Bcjrútból pedig azt, hogy valószínűleg Da- maszkuszban. Utóbb kiderült, hogy a Boeing —707-es valószínűleg Bejrut felé vette útját, de a libanoni főváros repülőtere nem adta meg a leszállási engedélyt. Fo­kozta a zűrzavart az, hogy már földetérés után a pilóta állítólag a következőt jelentet­te rádión Rómának: „Biztos vagyok benne, hogy Bejrutban szálltam le”. Mint Rómában közölték, a Boeing—707-est már a dél-olaszországi Brindisi felett eltérítették útirányá­tól. E bejelentés szerint a pilótát három fegyveres utas kény­szerítette. Az AFP és a Reuter viszont Bejrútban úgy értesült, hogy az akciót a palesztinai felszabadítási szervezet két 1 tagja hajtotta végre. Callaghan WiSsonnál (Folytatás az 1. oldalról.) laghan belügyminiszter szom­baton beszámol Wilsonnak ta­pasztalatairól, és javaslatokat tesz a helyzet rendezésére. A brit miniszter látogatása egyébként keserű visszatetszést váltott ki az északír polgárjo­gi mozgalomban, amelynek képviselőivel Callaghan egyet­len beszélgetés erejéig sem volt hajlandó találkozni. Valószí­nűleg azért, mert semmi meg­nyugtatót nem tudott volna mondani nekik. Ha követelé­seiket teljesíti, London elvesz­ti északír támaszát, az angol­barát protestánsok blokkját. FA­TI­MA Irán első női heiikopíerpilótá- ja sikerrel végre­hajtotta „debütá­ló” önálló repülé­sét. A sikeres vizsgázó Fatima hercegnő, az ural­kodó húga, akinek férje Khatami tá­bornok, az iráni császári légierő főparancsnoka. MOLNÁR KAROLY: Korzikától Szent Honáig II. A touloni győző „Az embernek nincsenek barátai, csak a szerencséjének”. (Napóleon) Gyerekkorában Napóleon még korzikainak érezte ma­gát, most azonban már in­kább francia tisztnek. Sebté­ben az egész Bonaparte-csa- lád összecsomagol, és 1793 jú­nius tizennegyedikén, örökre elhajózik a forrongó sziget­ről. Napóleon jelentkezik ezre­dénél, Nizzában. Fizetése nem elegendő ahhoz, hogy vala­mennyi rokonát eltartsa. Ne­hezen él anyja és hét testvé­re. Rossz hangulatban, vá­gyódva gondolnak vissza a hajdani korzikai napokra. Nem sokkal később várat­lan fordulat történt. Toulon- ban királypárti erők szervez­kedtek és szembeszálltak a párizsi forradalmi kormány képviselőivel. A kikötőváros körül heves harcok alakultak ki és ebbe beleavatkozott az angol flotta néhány egysége és spanyol, szardíniái és ná­polyi erők is. A külföldi csa­patok az ellenforradalmi csa­patokat támogatták. Napóleon Toulon falainál mutatta meg először rendkí­vüli képességeit. Részletes tervet dolgoz ki arról, milyen hadműveletekkel kell elfog­lalni a kikötővárost a király­pártiaktól. Elképzelését elő­ször elutasítják. A küzdelem megkezdődik, Toulon ellenáll a köztársaságiak rohamának, az ostromlók tehetetlenek. Vezéreik azonban nem fogad­ják el egy fiatal, ismeretlen tüzértiszt tanácsait. A veszte­ségek egyre nagyobbak, ek­kor végre főszerepet kap Na­póleon. Kinevezik alezredes­nek és megengedik neki, hogy tetszése szerint vezethesse - a forradalmi erőket. Az ostrom alatt többször kockáztatja az életét, három ló dől ki alóla. Napóleon mérnöki pontos­sággal elhelyezett ágyúinak köszönhette győzelmét Tou- lonnál. Katonái heves tűz után rohammal elfoglalták a királypártiak kezében levő erődítmény legfontosabb pontjait. Kritikus helyzetbe került az angol flotta, ezért gyorsan kifutott a nyílt ten­gerre. összeomlott az ellen- forradalmi lázadás, a várost elfoglalták a köztársasági csa­patok. Napóleon első nagy katonai sikere nemcsak Dél-Francia- országban keltett feltűnést, hanem Párizsban is. Dutille tábornok ezt a levelet küldte a küzdelem színhelyéről a hadügyminisztériumba: „Kevés a szó annak leírá­sához, hogy milyen szolgála­tokat tett nekünk Bonaparte. Nem tudom, mit becsüljek többre ebben a nagyszerű tü­zértisztben : a tudását, az eszét, vagy a bátorságát?” Dutille azt javasolta a mi­niszternek, hogy Bonaparte katonai felkészültsége és ké­pességei alapján még nagyobb feladatot bízzanak rá. 1794. január 14-én a „touloni győ­zőt” kinevezik tábornoknak. Ekkor csak huszonnégy esztendős volt. Bonaparte nem sokkal ké­sőbb újabb megbízatást kap. Utasítják, hogy szervezze meg a legdélibb francia városok és az egész partvidék védel­mét. 1794 márciusában Nizzá­ba érkezik, ahol nagy lendü­lettel, de alaposan és körül­tekintően dolgozza ki új ter­veit. Azonban váratlan ese­mény történik. Marseille ve­zetői vádat emelnek ellene, azt állítják, hogy a fiatal tá­bornok nem őszinte híve a köztársaságnak, hanem össze­esküvést sző a királyság visz- szaállításáért. 1794 augusztus tizenhatodi­kén két fegyveres ember tar­tóztatja le. Nem ellenkezik, a Földközi-tenger partján levő Antibes erődjébe viszik, ahol tizenhárom napig fogolyként őrzik. A vizsgálat őt igazolja. Új­ra szabad lesz. Visszatér Pá­rizsba. Ott újabb kellemetlen meglepetés éri, Aubry hadügy­miniszter közli vele, hogy a tüzérségtől áthelyezik a gya­logsághoz. — Sokan vannak — mondja Bonaparte —, akik egy brigá­dot jobban tudnak vezényelni, mint én, de kevesen tudnak Szovjet bolygófigyelő hajó jósról nevezték el ezt a szovjet bolygó figyelő hajót, amely képünkön éppen Halifax kanadai kikötőben látható. Vladimir Ko­marov el­hunyt űrha­fegal nukleáris tengeralattjáró »ü»» száz tonnás Conquerort, Nagy-Britannia legújabb atommeg­hajtású tengeralattjáróját. A tengeralattjárót a jövő nyáron „hívják be” a flottához. Felszínre bukkant a Golí-expedieió Jacques Piccard svájci óceánkutató és legénységének öt tagja a Ben Franklin nevű téngeyalqttjáTgn a Golf-áramlat­ban tett 2410 km-es tengeralatti útját befejezte és augusztus 14-én Uj-Skócia partjainál felszínre bukkant. A 141 tonnás tengeralattjáró 30 napos útja alatt összegyűjtött gazdag anyag elemzése „több hetet” vesz igénybe, közölte Piccard kapitány. A tudományos expedíció útja során rendszeresen mérte az óceán hőmérsékletét, sótartalmát és akusztikai tulajdonságait. Azon kívül fényképfelvételeket készített az óceán fenekéről és a tengeralatti életről. nálam jobban tüzérséget kom- mandírozni. — Gyerekes dolog ez, aho­gyan a tüzérséghez ragaszko­dik — válaszolta Aubry. — Hamar öregszik az em­ber a csatatéren — szólt in­dulatosan Bonaparte — és én éppen onnan jövök. Aubry azonban nem az egyetlen miniszter a világtör­ténelemben, akit a józan ér­vek nem befolyásolnak. A tá­bornok Párizsban marad, csak éppen beosztás nélkül. Újra nehéz, reménytelen napok kö­vetkeznek. Pénze elfogy, kény­telen-kelletlen eladja lovát. Bonaparte elveszíti a rangját és mint „engedetlent”, törlik a tisztek listájáról. Ezalatt Párizsban a király- pártiak ismét sötét összeeskü­véseket szőttek és úgy érezték, itt az idő a hatalom vissza­szerzésére. 1795. szeptemberé­ben fegyvert fogtak és a fran­cia főváros jelentős része fo­kozatosan a kezükbe is került. A konventnek mindössze 8500 katonája volt, ezzel kellett vé­delmeznie a forradalom vív­mányait, a lázadók 40 000 em­berével szemben. Az erőviszo­nyok tehát .a reakciósoknak kedveztek. Szerencsére Barras, a konvent öttagú bizottságá­nak legenergikusabb embere tudta, hogy sürgősen meg kell állítani a királypártiak elő­nyomulását, ehhez pedig min­denekelőtt egy vakmerő pa­rancsnokra van szükség. Azonnal intézkedett: — Keressék meg nekem azt a tisztet, aki olyan ragyogóan harcolt ToulonnáJ. Egy óra múlva Bonaparte már ott állt előtte. — Vállalja, hogy végez a lázadókkal? — kérdezte Bar­ras. — Néhány perc gondolkodá­si időt kérek — válaszolt Bo­naparte, azután le és föl sé­tált a szobában, majd ezt mondta: — Vállalom, ha sza­bad kezet kapok. — Megkapja. — Helyes. Addig nem te­szem vissza a kardot a hüve­lyébe, amíg nem végzek az el­lenséggel — jelentette ki a forradalmi erők új parancs­noka. Bonaparte úgy gondolta, hogy csak erős tüzérséggel egyenlítheti ki a királypártiak számbeli fölényét. Ezért azon­nal intézkedett: 300 lovas in­duljon el a Párizstól másfél kilométerre felsorakoztatott 40 ágyúért, amelyet az ellen­félnek csali 25 embere őrzött. Elgondolása kitűnően bevált. Katonái megszerezték az ágyúkat és ahogy csak a lo­vaik bírták, bevontatták eze­ket a fővárosba. Bonaparte személyesen állította fel az ütegeket a legkritikusabb pon­tokra. Délután négykor eldördült az első lövés. A királypártiak bátran támadtak, mindaddig, amíg a forradalmi erők pa­rancsnoka engedte őket. Bona­parte várt. Hidegvérűen és számítóan. Ez volt az egyik legnagyobb erénye. S az, hogy ragyogóan ismerte a ballisz­tika törvényeit. Pontosan ki­számította, milyen közel en­gedheti az ellenfél katonáit ahhoz, hogy ágyúi a legna­gyobb. pusztítást végezzék köztük. A támadókat két ol­dalról, egyszerre érték a löve­dékek. Akik élve maradtak, rémülten menekültek, egy szűk utcába futottak, ahol is­mét szembetalálták magukat Bonaparte ágyúival, amelye­ket megint csak a kellő nely- re állíttatott. Százával feküd­tek a kövezeten a halott és sebesült királypárti katonák. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom