Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-28 / 199. szám
Családiház-építkezés, 1969 SWI7*!»»' Tóth felvétele JEGYZET Mindennapi közömbösség Vannak elrettentő helyzetek, pillanatok, melyek megrögződ- nek az emberben, ha mindennap találkozik vele. Ilyenekkel találkozom naponta a monon gyorsbüfé étkezőasztalainak környékén Zsongó légyrajok köröznek az asztalok felett — a szenny, a szemét is szembetűnő. Lehet, hogy az itt étkezők annyira igénytelenek, hogy már észre sem veszik mindezt? Lehet, hogy ez idáig né. hány apró felhördülésen kívül senki sem emelt komolyan panaszt emiatt. Mindennapi közömbösség tükröződik az arcokon. Erről beszélgettem a fiatal felszolgálónővel. Azt mondja, néha az az érzésük nekik is, hogy a harmadosztályt jelző kiírást ötösre kellene felcserélni. Szerintem semmilyen osztályba sem sorolható. Azazhogy: osztályon aluli. (b—y 1—ó) Hobby, vagy annál több? Finoman árnyalt rajzok, sötét tónusú vízfestmények hevernek az előszoba asztalán. Némelyik avatatlan szemmel is megkapó, többet árul el, mint kezdő, bontakozó készséget. A markáns, valósághoz hűen igazodó férfiarc, a kontúr nélküli ecsetvonások sej- telmességéből előtűnő kondásportré, egyaránt magán viseli a hagyományos és modern stílusirányzatok jegyeit. Talán a magamban „Napimádónak” nevezett ceruzarajz az, amely legjobban fejezi ki ezt a fajta, elhatárolható kettősséget, az ifjú alkotó, Studencz János egyéniségét, sajátosságait. A magasba törő, sötét hegyorom tetején egy kitárt karú nő áll, körülötte mindent beragyognak a felkelő nap szétáradó sugarai. — Ezt a képet egy kicsit jelképnek is szántam — mondta még mindig a papírlap fölé hajolva a „mester”. — Sajnos, idáig csak általános iskolai sikereim voltak, de szeretnék hasonlóan „feltörni a csúcsokra”, mint ahogyan ezen a rajzomon is megálmodtam. Egyszóval: komolyan dolgozni — nemcsak mázolhatni, hanem festeni is. Nem akarok, illúzióromboló lenni, szárnyát szegni ennek az akaraterőnek, de mégis meg kell kockáztatnom a kérdést : — Tudod, mennyi áldozattal jár ez? Hány jó képességű fiú van még rajtad kívül, akár Monoron is ? — Felkészültem rá — hangzik meglepően könnyedén a válasz. A rajzok után képzőművészeti folyóiratok, szakkönyvek kerülnek elő. Vázlatok, jegyzetek bukkannak fel a lapok között — Tanulok, magánúton képzem magam. Alig van olyan kiállítás, tárlat, amelyet meg ne néznék. Azért persze a lakatos szakmát is komolyan veszem. Pillanatok alatt drótból, fémlapokból „kreált” figurák jelennek meg az asztalon. Kint az udvaron faragott faszobor- fej tekint a járókelőkre. Kitűnő, azt hiszem, hogy egy szakavatott kritikus tetszését is elnyerné. Hobby, vagy annál több? Kamaszos alícotnivágyás, lassan elcsituló hullámai ezek, vagy egy későbbi tehetség kibontakozásának kezdete? Talán már az elkövetkező hetekben többet fognak tudni. Ugyanis festő barátjával tárgyalásokat folytatnak a mono- ri művelődési házzal egy szerény bemutatkozó kiállítás megszervezéséről. A monori Knurr Pálné utca egyik csendes kis házában már készül a válogatás. Baky László MOfflHMnDffl: óPEST MEGYEI Hí R L XI., ÉVFOLYAM, 109. SZÁM KÜLÖNKIADÁSA 1969. AUGUSZTUS 29., PÉNTEK Napi 130 mázsa kenyér, 25 ezer péksütemény Közel egymillió forintos fejlesztés 1969-ben A címben szereplő adatok nem valami fényes irodában, kényelmes munkakörülmények között hangzottak el. Az Aszódi Sütőipari Vállalat gyömrői üzemegysége, amely hét községet lát el pékáruval, nem dolgozik minden tekintetben ideális munkakörülmények között. Munkaerőhiánnyal küzd, munkaerő-utánpótlási lehetőségtől teljesen elzárva. A 450 fővel dolgozó vállalatnak ugyanis egyetlen ipari tanulója sincs. Nem csábító, talán nem is kifizetődő dolog sütőipari tanulónak menni, a sütőipari munkát életcélnak tekinteni. Az átépített 1. számú üzem átalakítási munkálatai közel 400 ezer forintba kerülnek. Most folyik a tápiósülyi részleg rendbe tétele, az ottani telephelyen szakbolt létrehozásával sor kerül még ebben az évben az említett gyömrői üzem kemencéinek rekonstrukciójára. Épül még ebben az esztendőben jelentős ráfordítással a vecsési új — remélhetőleg minden igényt kielégítő — üzem, mely a 18 ezer lakosú község ellátását bizonyára megoldja. A vállalatnak a területen hét szakboltja működik. A sikerre két jellemző adat: Gyomron, az állomás melletti üzlet júliusi forgalma 121 ezer forint volt. A vizsgált adatok alapján megállapítható, hogy a forgalom 80 százaléka a bejáró dolgozók vásárlásából adódik. összegszerűen is érdekes, hogy 80 ezer forint péksütemények eladásából adódott. A most nyílt Csdlilág Kálmán, utcai szaküzlet első napi forgalma 1700 forint volt. Mindez bizonyítja, hogy a szakosításnak vidéken is vannak nemcsak lehetőségei, de igénylik is. Ezt a' szakosítást hasznos lenne bevezetni más vállalatoknál is. Lehet, hogy eleinte a ruházati és más Iparcikket árusító boltokban nem jelentkezne azonnal nagyobb forgalom, de nagyobb üzleti kultúrával ez is bekövetkezne. A sütőipari termékek szakosítása mindenesetre Gyomron bevált. Három bolt példája alapján mondhatjuk ezt. A hét községet ellátó gyömrői körzetben is sokszor hangzik el bírálat, pedig az állandó két műszakban folyó munka elég gondot okoz a vállalat vezetőinek és munkásainak. Tegyük hozzá ehhez azt is, hogy a vasárnap estét is munkában kell tölteniök. Talán éppen ezért kellene jobban vigyázni a szállításra, hogy a kisült kenyér higiénikusabban kerüljön a fogyasztó asztalára. A vásárló sok esetben látja a ponyvával letakart lovasko- csikon a kenyeret, s ez a ponyva bizony nem zárja időnként pormentesen az árut. Zárt gépkocsik kellenének, s remélhetőleg ez a fejlődés következő állomása. Az elmondottak alapján látjuk a fejlődést, a törődést, jóakaratot. De, hogy még igényesebbek lettünk, mi, fogyasztók, ezt a vállalat vezetőségének is látnia kell. Furuglyás Géza A lucerna nyár végi telepítése Kedvez az időjárás a lucerna nyár végi telepítésének. Az idei év eredményei azt igazolják, hogy a nyár végi lucernatelepítéseknek van lét- jogosultsága. Ezt a lehetőséget a termelőüzemek ne hagyják ki. Az elmúlt év augusztusában telepített lucerna az idei évben teljes termést adott, annyit, mint a kétéves, jó be- állottságú telepítés. Ez olyan előny, amiről lemondani nem szabad. Csak 20 mázsa széna plusztermés holdanként a telepítés összes költségeit fedezi. Ä tavaszi telepítésű lucernák az üzemek zöménél gyenge hozamot biztosítottak, úgyszólván egy év kiesést jelent az adott területre vonatkozóan. A felülvetéssel sohasem lehet komplett állományú, nagy teljesítőképességű növényzetet kapni. Az augusztusi időszakban, ha a csapadékviszonyok kedvezőek, jó magágyat lehet készí- tenj, a vetés is pontosan el végezhető, a kelés biztonságos, szemben' a tavaszi időjárás sokszor kedvezőtlen alakulásával. A lucerna nyár végi telepítése nem új dolog, hanem olyan bevált módszer, amelyet gyakorlattá kell tenni. Az állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatos erőfeszítések ismeretesek. A termelőüzemeknek minden lehetőséget meg kell ragadni a tartalékok feltárására, hogy az állattenyésztés közgazdasági helyzete megjavuljon. Tavaszi János mezőgazdasági mérnök Járási vb-ülés > A Monori Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága ma délelőtt fél 9 órakor ülést tart a járási tanács vb-termében. Napirenden jelentés szerepel a járás területén működő élelmiszeripari üzemek tevékenységéről, az áruellátás helyzetéről és a felvásárlás alakulásáról. Előadó: Tunyogi György. Dr. Szigel János, a járás- bíróság elnöke beszámol az államigazgatási perekről, a tartás, életjáradéki, valamint a birtokvitával kapcsolatos bírósági ügyekről. TANÁCSTAGI FOGADÓÓRÁK Fogadóóráikat tartják ma délelőtt 8-tól 12-ig az Üllői Községi Tanácsnál Virág Zoltánná, 9-től 11-ig Tápiósápon a Petőfi Tsz irodájában Aranyos Lajosné és délután 3-tól 5-ig Gyömrő Községi Tanácsnál Rónaszéki Ferenc járási tanácstagok. KIVÁLÓ BOLTOK - KIVÁLÓ DOLGOZÓK Az üllői ÁFÉSZ az 1968. évi teljesítmény alapján „kiváló bolt” címmel tüntette ki az üllői Rákóczi és Dózsa György úti élelmiszerboltot, a több személyes boltok közül pedig a vas- és műszaki boltot. „Kiváló dolgozó” kitüntetést kaptak dr. Nemeskei Miklósáé, Jánosi Ferencné, Pólyák Péterné, Dobos Jó- zsefné, Kovács Györgyné, Burján Jánosné, Szabó Sán- dorné (Péteri), Gáspár Géza és Somodi Lászlóné (Monor). Látogatóban Zuhog az eső. Negyedóránként rájön, aztán abbahagyja, később újrakezdi... Nem merek elindulni. Állok a sarki ház oldalánál, a kiszögellés véd, nem ázom meg. Már sötétedik, a pocsolyában fürde- nek a sorra kigyulladó fények, megint zuhogni kezd, s a fal mellé újabb árny simul. Mezítláb van, fényesen tapad rá a kabát — alatta színes ing —, haja csapzottan a szemébe lóg. Én sem lehetek épületes látvány így agyonázottan, de ő egyenesen szánalmas. Az eső most már becsapkod hozzánk is, vízerek indulnak a lábunk felé hangtalanul. — Nem fázik? Villantja a fogait, nyelvével kóstolja a szája szélére hulló esőcseppeket, nevet. — Megszoktam én, kérem. Nem fázik a cigány a jégen se! Látom, beszélgetni akar, hálás a kérdésért, ha már így idezárt bennünket a zuhé. — Merre lakik? — Nem lakom én, kérem, sehol. Mer’ nem is vagyok idevalósi. — Hát? — Most itt vagyok. A jány után jöttem... —• A... lány után? — A jányoml Ide gyütt fér- hez, ponyvás szekéren hoztuk, egy régi komám fia vette el még a tavaszon. Hát most ütet néztem meg, hogy mi van. Valami rémleni kezd, emlékszem, Monoron beszéltek is róla akkoriban: valahonnan Szabolcsból hoztak menyasz- szonyt az egyik cigányfiúnak, ekhós szekéren. Ügy beszélték, a vajda lánya volt a szekér utasa, 15 éves, s 16 éves a vőlegény. — Nincs is ma már olyan esküvő, kérem, mint az volt. A jány homlokán régi ezüstpénzekből volt a koszorú. A legénynek az anyja, a Mari néni — ismeri? — járta a népeket ezüst gyertyatartóért, hogy csináltathasson szerszámot a lovaiknak, amivel a jányért gyüttek. Nagyot lélegzek, végignézek az emberemen, s hitetlenkedve kérdezem: — Csak nem maga a ... vajda? Még meg is sértődik. — Nem hát! De a jányom- nak akkor is dukál a szép lakodalom. Három napig mulattunk! Szekéren indult haza a rokonság, de még hazafelé is volt bor meg hús dosztig. — És engedték a hatóságok, hogy 15 éves korában menjen férjhez a lánya? — Engedték, nem engedték, egy jánynak az a dóga, hogy menjen, ha kérik. A régi komámmal még akkor kicsináltuk mink ezt, mikor kicsiny volt mind a kettő. — Hány gyerek van otthon rajta kívül? — Tizenegy élő. Kettő meg elhalt apró korában. — Eláll az eső ... — Ideje. — Most hova megy? — Vannak itt cigányok, megalszom valamelyiknél, reggel meg indulok. — Hát a lányánál nem maradhatott? — Nem én! Nem illő az. Még azt hinnék, a nyakukra megyek koloncnak én is. No, isten megáldja. Végigszaporáz az esőtócsák között hátára tavadé kabátjában, mezítláb. Olajos bőrére hullanak az ostorlámpák ködfehér fényei. Koblcncz Zsuzsa Két pofon margójára Rokoni látogatáson voltam a napokban Gyomron. Egy régi ismerősömmel is találkoztam. Elmesélte, hogy alig két hete munkából jött haza tíz óra körül. Elgondolkozva jött az utcán, amikor két nagy pofont kapott, és fogalma sincs, hogy kitől. A pofont osztogató ugyanis eltűnt a bokrok között társaival együtt, s hamar elinalt. Alakjukból következtetve amolyan 16—17 év körüliek lehettek. Ennek alapján azonban hiába ment volna feljelentést tenni. Felháborodtam az eset hallatán. Az effajta pofon ugyanis kezd elharapózni a környéken. Másoktól is hallottam hasonló eseteket. S közben eszembe jutott egy régi rossz emlékem, ami szintén Gyöm- rőhöz fűződik. Édesanyámhoz mentem, aki Gyömrőn lakott. A kisfiam is nála nyaralt, s ezért siettem, hogy minél előbb találkozhassam szeretteimmel. Egy ismeretlen tettes, trágár szavak kíséretében, váratlanul pofon ütött. Hogy miért? Fogalmam sincs, hiszen akkor jártam harmadszor Gyömrőn. Jóformán senkit nem ismertem a községben. Azóta ugyan jó néhány év telt el. A szomszéd községbe, Péteribe kerültem. Mint óvónő, néhány éve részt vettem az ifjúság védelmével, a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyermekek helyzetével foglalkozó felmérésben. Rájöttem, hogy e téren még nagyon sok a tennivaló. Sajnos, nemcsak Gyömrőre jellemzőek a fent leírt, brutális esetek. Számtalan felmérés bizonyítja, hogy gyakran néhány szülőt kellene megnevelni. Csak így szűnnének meg a veszélyeztetett gyermekekkel való problémák. Azok közé a szülők közé tartozom, akik fő hivatásuk mellett igen sok társadalmi munkát végeznek. Joggal hivatkozhatnék sokadmagammal arra, hogy nem jut idő saját gyermekeim nevelésére. Ez azonban nincs így. Ha az ember kiskoruktól fogva rendszeresen és következetesen foglalkozik gyermekeivel, meglátszik a szülői háztól kapott plusz. Eddig csak büszke voltam gyerekeimre, de félek a „fertőző elemektől”. Bizonyára nem vagyok egyedül ezzel a félelemmel. Ezért kellene tenni valamit társadalmi összefogással az ismeretlen pofozok ellen. Sölét Ormos Zoltánná Községi tanácsülés Tanácsülést tartanak , ma reggel 8 órakor Monoron, ahol jelentés hangzik el a község közrend, közbiztonságáról, az önkéntes rendőri csoport tevékenységéről, valamint beszámolnak az 1969 első félév költségvetési és fejlesztési terv zárszámadásáról. V« MSI. Egyre közelebb a célhoz Kicsit féltettük a Vecsési VIZÉP gárdáját a Balassagyarmati Dózsa elleni mérkőzéstől. A kiesés ellen küzdő hazaiak otthonukban bármely csapat számára kemény diót 1 jelentenek az Északközép | csoportban. A vecsési piros- j fehérek azonban megnyugtat- I tak bennünket: kemény, küz- j delmes mérkőzésen 2:1 arány- • ban diadalmaskodtak, s így tovább tartották nagy pontelőnyüket a vetélytársakkal szemben. Ez a jelentős pontelőny biztosítottnak látszik a nagy cél elérésére. Reális számítások szerint 10 | —12 ppnt szükséges még a j bajnoki címhez. Természete- I sen a vecsési gárdában ennél több van. Nem véletlenül vezet összesítésben az NB III. 145 csapata köpött a vecsési piros-fehér gárda. A labdarúgó nemzeti bajnokság legeredményesebb csapata a Vecsési VIZÉP, és a legnagyobb pontelőnnyel vezet. Érzékeny veszteség a vecsé- siek számára Corti kiválása. A vecsési együttes tavaszi legjobbja a Zagyvapálfalva elleni találkozón súlyosan megsérült, s így rá sokáig nem számíthat Szotyori edző. Szalontai Attila vm viCmir MOZIK Moaor: A tetovált férfi. Pilis Kalandorok. Vecsés: Hekus ( azok a hölgyek.
