Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 196. szám

Szemétügyben Lopakodik egy fiatalember. Körülnéz, és miután meggyő­ződik, hogy senki nem figyel rá — én az ablakból látom —, eldob egy darab papírt. Jön egy másik legény, ő pedig a napraforgómagot köpködi vé­gig az utcán. (Még szerencse, hogy betiltották az árusítását.) Én nem a napraforgómagra haragszom, mert magam is kedvelem, szívesen is rágcsá­lom, de nem szoktam szétköp­ködni az utcán. Sőt a szeme­tet is szemétkosárba szoktam dobni. Ha találok szemétkosa­rat. Ebből ugyanis, bármilyen sok van, sohasem elég. Ezt az utóbbi mondatot csak azért fűztem a szöveghez, mert egyik este, amikor Vácott sé­táltam, érdekes dolgot vet­tem észre. Sokan következete­sen a szemétkosár mellé dob­ják a szemetet. Feltűnt, hogy a legtöbb szemét mindig itt található. Ha akarjuk, persze, már ezt is haladásnak tekinthetjük, mert legalább egy helyen gyű­lik a szemét. Kedves váciak: nem szebb az, ha tiszta a város? M. S. VÁC I UAPLfl A PEST MEGYE» HÍRUP K ül Ö N K I A D Á S A XIII. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM 1969. AUGUSZTUS 26., KEDD 1 Iaroiadik lelt a DCM. tűzöl tócsapata Az elmúlt napokban a Ce­ment- és Mészművek irányí­tása alá tartozó gyárak ön­kéntes tűzoltói Hejőcsabán versenyt rendeztek. Szakmi­niszteri utasítás írja elő a tűzvédelmi megelőzést és a felkészültség állandó. fokozá­sát. Erről az immár hatodíz­Győzött a Fonó Ä*a«si Vasárnap játszotta a Váci Fonó a Videoton együttesével NB I B osztályú kézilabda mérkőzését. Az első félidő ele­jén a Videoton kétgólos veze­tésre tett szert, de a váciak 3:3-nál megszerezték a veze­tést, amelyet már ezután ki sem adtak kezükből, de fej-fej melletti küzdelem folyt a pá­lyán. A második félidő elején még mindig két egyenrangú csapa­tot láthattak a nézők, azonban később a Fonó elhúzott és vég­eredményben 23:12-re győzte le a székesfehérvári együttest. (Félidő 11:7.) Jók: Braunsteiner, Török G., Török S. és Baracsi. Képünkön: a Videoton ka­pusa Mába ugrik Baracsi lab­dájára. Foto: Gyimesi ben megrendezett országos versenyen tettek bizonyságot. Tíz gyár önkéntes tűzoltó­csapata állt a rajthoz. Az I. kategóriában a váci gyár és az Eterniígyár női csapata mérte össze tudá­sát. Meglepetésre az Etemitgyár lett az első. A II. kategóriá­ban a vendéglátó hejőcsabaiak diadalmaskodtak. Nagy érdeklődés előzte meg a 800 literjperc kismotorfecs­kendő szerelését. Ebben a versenyben nyolc raj mérte össze tudását, erejét. Erős él­mezőny alakult ki. Hét csa­pat bemutatkozása után még a váci gyár együttese volt az első helyen, holtversenyben Tatabánya csapatával. Az utolsónak induló dorogi csapat óriási meglepetést kel­tett és 371 pontos eredménnyel nyerte a nyolcszázasok versenyét. A végső eredmény kihirdeté­sénél a DCM csapata harma­dik helyre került. Ilyen erős mezőnyben ez a helyezés is figyelemre méltó. Az első helyezés vándorser­leggel járt, a második és har­madik helyezés jutalommal, öt gyár tűzrendészet! előadó­ja — köztük a váci Pallag „Csak szájon kell vágni őket?” Május első hetében rend­őrségi felhívás jelent meg la­punkban, amelyben a rendőr­ség egy ismeretlen Trabant utasait kereste. Ennek a Tra­bantnak tulajdonosa nyújtott segítséget május 1-én este, a Szúnyog-sziget közelében két fiatal, budapesti lánynak. A 16 éves Zsuzsa és barát­nője társasággal a Rám-sza- kadébhoz kirándultok ezen a napon. A nehéz túrán elsza­kadtak barátaiktól, pénzük is fogytán volt, annyi maradt mindössze, hogy Dömöanél át­keljenek a Dumán, a Váci ol­dalra. Megállítottak egy au­tót, amely Nagymarosig szál­lította őket. Onnan gyalog in­dultak Vác irányába, és az volt a tervük, hogy maradék pénzükből komppal átkelnek a Szentendrei szigetre, elgya­logolnak Szentendréig és HÉV-vél utaznak haza. Este hét óra volt. Rudolf Lajos nagymarosi fiatalember észrevette a lá­nyokat, kerékpárra ült, utá­nuk ment és felajánlotta, hogy elviszi őket Kismaro­sig. Az egyik lány a csomag­tartóra ült, a másik a bicikli vázára. Útközben összetalál­koztak Bessenbacher Gézá­val. Ö felajánlotta, hogy az egyik lányt átveszi saját ke­rékpárjára. Megbeszélték azt is, hogy elkarikáznak velük Vácig, ahol fölszállhatnak a vonatra, legfeljebb büntetést kell fizetniük. Útjuk a Szuny ogsziget mellett vezetett el. Zsuzsa el­csodálkozott: „Jaj, de szép!” Rudolf Lajos erre így szólt: A váci Sztáron Sándor Gim­názium nappali tagozata ré­szére a tanévnyitó ünnepség szeptember 1-én, de. 9 órakor iesz. Levelező taqozata részé­re a javító vizsga: szept. 3-án, 14 órakor lesz; beiratkozás: és tankönyvvásárlás szép*. 3-án, és 4-én lesz 15 órától 18 óráig; az első tanítási nap: szeptem­ber 5-én 16,30 órakor. (x) — A Löwy Sándor Gépipari Technikum 1969. szeptember 15-t.öl folyamatosan indít láng- és ívhegesztő tanfolyamokat. Jelentkezni lehet az iskola Dor- táján: Vác, Konstantin tér 6. (x) „Szép? Akkor megnézzük egy kicsit.” — ezzel máris lefor­dult az országúiról a Duna partjára. Zsuzsát lelökte a ke­rékpárról, megpofozta, meg­rugdosta, majd erőszakot kö­vetett el rajta. Időközben Bessenbacher és a másik lány az országúton találkoztak egy autóval, és Zsuzsa után kiál­tottak. A megtépett lány, felső ruháival a kezében szállt be az autóba. A Trabant utasai Váera szállították őket, ahol a két lány bejelentette az ügyet a rendőrségnek. Zsuzsa azt vallotta a bíró­ságon, hogy kiabált, de nem hallották meg. Rudolf azt mondta neki, nem számíthat segítségre, mert barátnője ugyanolyan helyzetben van, mint ő. Rudolfnak az a véleménye, hogy a lányok megjátsszák magukat, csak szájon kell vágni őket, és akkor lefeksze­nek. Ebben az esetben jól számított. Az ütés, a rúgás megtette a magáét. A 16 éves Zsuzsa valóban nem tudott, nem mert védekezni. A bíróság Rudolf Lajost háromévi szabadságvesztésre ítélte, amit szigorított bünte­tőhelyen kell letöltenie. Ezért a bűntettért a Büntető Tör­vénykönyv 2—8 évig terjedő szabadságvesztést rendel. A bíróság az indokolás szerint azért ítélte Rudolfot a mini- mumihoz közeleső börtönbün­tetésre, mert a bűn elköveté­sét a két lány felelőtlen vi selkedése is elősegítette. Zsu­zsa és barátnője egy egész­napos kirándulásra kevés pénzt vitt magával. Pénzüket elköltötték, előbb autóstop­pot, majd biciklistoppot vet­tek igénybe, bevárva az al­konyt. Amikor a fiúk fölaján­lották kerékpárjukat, gon­dolkodás nélkül és azonnal elfogadták. Pedig éppen ele­get hallhattak erőszakosság­ról, garázdaságról, amit nem szürkületben, hanem világos nappal, nem elhagyott or­szágúton, hanem forgalmas utcán követtek el. Az ő ma­gatartásuk szinte „felhívás volt a táncra”. Az ítélet nem jogerős. (b. h.) Szabadtéri Mozart-hangverseny a vácrátóti botanikus kertben Gépkocsival, vonattal, autó­busszal érkeztek szombaton este Fót, Gödöllő és Vác irá­nyából az érdeklődők, hogy meghallgassák a vácrátóti bo­tanikus kertben rendezett Mozart-hangverseny:. Kezdés előtt dörgött az ég, kisebb eső is hullott, de azért sikerült megtartani az 52 hol­das, pompás parkban a Váci Járási Pártbizottság, járási ta­nács, a Hazafias Népfront és a botanikus kert igazgatósága összefogásából létrejött zenei estet. Németh Gyula vezényelte a debreceni MÁV filharmoniku­sok zenekarát. Felhangzott a Figaró há­zassága nyitánya, majd három remek ária a klasszikus operából. Neves operaénekesek adták elő a Varázsfuvola közkedvelt részleteit: a Képáriát, Sarast- ro áriáját és az Éj királynője hosszú áriáját. Újabb részle­tek következtek két másik Mozart-operából, majd a G- moll szimfónia zárta a mű­sort. Ügyes volt a gondolat, jól kiválasztott környezet­tel és élvezetes nyitómű­sorral. Bizonyos, hogy jövőre követ­kezik a még sikeresebb foly­tatás. (p. r.) Sándor — pénzjutalmat ka­pott. Jól sikerült bál zárta a két­napos viadalt. A váciak kü- lönbusszal utaztak a verseny színhelyére. Az odautazáskor tapasztalható jókedv másnap sem hiányzott. Hazafelé is pe­regtek a vidám dalok és a visszatérő bizakodás: jövőre hozzuk a vándorserleget! (félegyházi) VISSZA A RÖGHÖZ! DUNAKESZI FELVÉTELI HIRDETÉS MŰVÉSZETI CSOPORTOKBA A Dunakeszi Járműjavító üzem mellett működő Vas­utasok Szakszervezete József Attila Művelődési Központ vezetősége felvételt hirdet a következő művészeti csopor­tokba: énekkar, fúvószene­kar, szalonzeneicar, ifjúsági színjátszók. Aki kedvet és te­hetséget érez magában, je­lentkezhet délután 16 órá­tól, a művelődési központban a csoportok vezetőinél. Nosztalgiával tekintek visz- sza még manapság is régi szakmámra, mezőgazdász ko­romra. Nehéz a rögtől elsza­kadni annak, ki abban nőtt fel, gyakran sajdúl a szíve utána. Különösen manapság nehéz, amikor azok is elsza­kadnak a földtől, akiket kü­lönben a mindennapjuk oda­köt. Akkor is fájó ezt nézni, ha sok esetben csak látszat a távolodás. Ritkán van. mód egy-egy tsz-elnökkel, mezőgazdásszal olyan kérdésben szót érteni, ami a növénytermesztéssel, állattenyésztéssel kapcsolatos. Ehelyett különböző anyagbe­szerzési problémákkal kínál­nak meg, és — panaszkodnak. — Képtelen vagyok ólom­szulfátot találni! — fohászko­dott minap egy elnök. Hogy mire kell? Nem a permete­zéshez, de a műanyagrészle­gük új eljárással kísérletezik — „örült” hasznot hozna ... Egyáltalán nem a nosztalgia késztette a Minisztertanácsot, amikor a termelőszövetkeze­tek kiegészítő tevékenységéről szóló határozatát hozta. Az okos megfontolás, mert igenis: ideje visszamenni a röghöz! A megjelent határozat után a járási tanács vb is felül­vizsgálta a váci járás termelő- szövetkezetei kiegészítő tevé­kenységét. Az indította erre, hogy amíg a tagok kulturális, szociális ellátásának színvona­la nem'megfelelő, fokozni kell a mezőgazdasági termelést, hatékonyabbá kell tenni éppen abban, amiben élnek az üze­mek. Gazdaságosan és többet kell termelniök. A bizonyta­lan melléküzemágak helyett a biztosat kell megragadni, és évről évre — a technika min­den eszközét bevetve — nö­velni a tagság jövedelmét, le­hetőleg mezőgazdasági árbe­vételből. Változatlanul fontos a tsz-ek kiegészítő tevékenysé­ge. Abban az üzemben, ahol ez valóban csak kiegészítő munka és nem árbevételük zö­mét keresik benne. Ott, ahol ezt a tagság bevonásával vég­zik, és ahol ellenőrizni is ké­pesek e tevékenységet. Ez igen fontos, mert óriási erköl­csi hátránya van egy kisegítő üzemnek akkor — ha pillanat­nyilag biztosít is jövedelmet —, amikor az abban foglal­koztatott alkalmazottak ha­vi keresete sokszorosan fe­lülmúlja a tagságét — a gaz­dáét! A bérfeszültség nemcsak közgazdasági kategória, de a mezőgazdaságban dolgozó tag­ság munkaintenzitását is csök­kentő tényező. (Azt hiszem, egy-két tsz terméscsökkenésé­ben ez is szerepet játszott.) A teljes árbevétel 43%-át adták a megyei kiegészítő üze­mek 1968-ban. Járásunkban is nagyarányú volt ez a jövede­lem. Ezt a munkát felül kell vizsgálni, mert e jövedelem túlzott, emiatt kell a határo­zatot végrehajtani. A telephe­lyen kívül végzett tevékenysé­get egy-két napon belül ná­lunk is megszűntetik (Rád, Kösd tsz-ei), és úgy hisszük, ezzel még nem fejeződik be a járási tanács elemző munkája. Tehát: vissza a röghöz! Ez az egyetlen helyes és járható út. A meglevő kitérőket pedig ki kell egyenesíteni, hogy a termelőszövetkezetek tagságá­nak egésze elférjen azon. Szé­les út kell, ami a modern ter­melő üzemek felé vezet. En­nek minden feltétele nálunk is meglelhető — csak a vilá­gosságban és ne a homályban keressük azt. Csankó Lajos Királyréten rendezte meg vasárnap h járási sportszövet­ség és a járási természetbarát szövetség a IV. Dunakanyar Kúpa tájékozódási versenyt. Az egyébként is nehéz pályát nehezítette a kedvezőtlen idő­járás is, mégis mintegy 200 versenyző indult, és a többség jó eredményt ért el. A váciak sajnos, nem nagyon jelesked­tek. Az első három helyezett között a tíz kategóriában mind­össze hárman végeztek. Ifjú­sági férfi III. o. 2. Gruber Jó­zsef, 3. Posta Péter, ifjúsági női II. o. 3. Sebestyén Piroska, mindhárman a Forte SE-ből. A fiatal amatőr írók fesztiváljának megnyitója Több hónapos előkészítő és szervező munka után vasárnap délután — a váci fegyveres erők klubjában — megnyílt a fiatal ainatör írók fesztiválja. Lakatos Gyula : alezredes klubparancsnok köszöntötte az ország számos helységéből ér­kezőket. Segítséget ígért ah­hoz is, hogy a jövő években is rendszeresen, még nagyobb méretekben megrendezzék a hasonló találkozókat. Gyombolai Márton, a váci Radnóti Miklós irodalmi kör vezetősége nevében üdvözölte mindazokat, aki­ket az írás, az irodalom szeretete hozott össze. Fontosnak tartja egymás meg­ismerését. A közösség erejét kell igénybe venni a nagyobb eredmények eléréséhez. Végül Szádovszky András főrendező ismertette a heti programot. Ennek alapján hét­fő délelőtt a DCM-ben voltak üzemlátogatáson, délután be­mutató műsort rendeztek. Ma, kedden, a fesztiválra ér­kezettek a Híradástechnikai Anyagok Gyárát keresik feU Elbeszélgetnek a dolgozókkal, és 18 órakor irodalmi műsort adnak alkotásaikból. (p.) Házgyár az országút mellett (i.) Barta Istvánnal, a Váci Já­rási Pártbizottság munkatár­sával együtt ültünk autóbusz­ra, hogy eleget tegyünk egy kedves meghívásnak. Duna­keszi és Újpest között, a „senki földjén” szálltunk le a buszról. Az országúttól né­hány méterre elébünk tárult Észak-Pestkömyék legújabb és legérdekesebb létesítmé­nye. Harminc holdon Bokáig süllyedünk a laza homokban, miközben Barta elvtárssal baktatunk a fehér falú, emeletes irodaépület felé. A bejáratnál — első íz­ben ezen a tájon — zászlókat lenget az enyhe szél, az alkot­mányünnep előtt. A házgyár területén va­gyunk. Pontos neve: ÉVM 43- as számú Állami Építőipari Vállalat III-as számú ház­gyára. Még nem egyeduralko­dó, mert békés együttélésben munkálkodik a beruházókkal: az ÉVM 31-es számú válla­latával. Néhány éve szántóföld volt errefelé. Harminc holdat ha­sítottak ki az építkezés szá­mára. A gyárvezető Egy második emeleti, tágas, világos szobában találkozunk Vetró Mihály gyárvezetővel. Negyven év körüli, határo­zott egyéniség. Száváin, moz­dulatain érződik, hogy min­den gondolata: a'házgyár. Elmondja, hogy a 43-as vál­lalathoz két régebbi társüzem tartozik: a Szentendrei úton működő és a ferencvárosi. A dunakeszi lesz a legkorsze­rűbb — és a legszebb. Höl tartanak az építkezés­ben? Egyszerre dolgoznak az építők, megy a gépszerelés és a technikai szerelés. Minap kiöntötték az első fürdőszo­bát, falakkal, ajtónyílással, padlózattal. Ott szorongott mindenki az „újszülött” ér­kezésénél. Újpalota A falon hatalmas térkép. Egy, még nem létező város­rész vázlata. Rákospalota és Fót között épül majd, 14 000 lakással, iskolákkal, üzlethá­lózattal, tágas útvonalakkal. Tízemeletes házak lesznek benne,. 64—128 lakásosak. Pontházak, sávházak váltják majd egymást. Újpesten épül a kísérleti ház. S a tapasztalatok alap­ján épül fel majd Újpa­lota. Ezért létesült a házgyár. Mérnökök, műszakiak, mun­kások nagyszerű összefogásá­ból, tetemes állami segítség­gel. Lemegyünk az udvarra s megindulunk a gyártócsarnok irányába. Papp Rezső (Befejezése következik) A gyártócsarnok — belülről (Wahl Ottó felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom