Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 196. szám
1969. AUGUSZTUS 26., KEDD t KÖRÖSI DISPUTA II. Demokrácia kicsiben és nagyban Mosolyt keltő véletlen: Les- kó László, a Nagykőrösi Konzervgyár pártbizottságának titkára, s Friss Antalné, a szakszervezeti bizottság titkára egy megbeszélésről jön, ahol az üzemi demokrácia helyzetéről készülő fölmérés — szeptemberben kerül plé- num elé a jelentés — néhány módszertani kérdését tisztázták. Benne vannak tehát a témában, amelyről az újságíró is kérdezi őket.' ÚJSÁGÍRÓ: Ha már a véletlen így kézrejátszott, miért a fölmérés? Munkaterv szerint, vagy mert valami aktuálissá tette? Hiszen a gyár többszörösen elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, a szocialista munka vállalata címet, ilyen helyen aligha lehet baj az üzemi demokráciával. LESKÖ LÁSZLÓ: Éppen ez az az álláspont, ami arra késztetett bennünket, hogy alaposabban fölmérjük, hol is állunk? Minden rendben van? A jó eredmények ugyanig sokakban táplálták azt a tudatot, hogy nekünk már nincs is lényeges tennivalónk. Valóban: van üzemi demokrácia nálunk. Ügy általában. De a részleteit tekintve? Az üzemeket, a kiscsoportokat? A középvezetést? FRISS ANTALNÉ. Ez utóbbihoz kapcsolódva: a fölmérő munkának ugyan nem vagyunk még a végén, de az már most is kiderült: az üzemi demokrácia csatornáinak némelyike középszinten eldugul. Az emberekhez még úgy-ahogy elkerül az, ami a gyárvezetéstől jön, de a visz- szajelentő csatorna már nem nnj ködük. az irányítókhoz alig valami jut el abból, amit az emberek mondanak, bírálnak. K ÚJSÁGÍRÓ: Meggyőződésem, hogy napjainkban az anyagi és erkölcsi ösztönző rendszer ilyen értelemben a kívánatossal szemben, fordítva működik. Arra sarkallja a középvezetőket, hogy hallgassák el a bajt, a mulasztást területükön, ha lehet, ne továbbítsák az elégedetlen észrevételeket — mert azok rájuk is rossz fényt vetnek —, tussolják el a konfliktusokat stb. LESKÖ LÁSZLÓ: Hasonló tapasztalataink vannak. Korábban igen elégedettek voltunk azzal, hogy nqlunk mindenki megmondhatja a véleményét, s a haja szála sem görbülhet. Most, amikor ezt a széleskörű vizsgálódást megkezdtük, kiderült: édeskevés megelégedni ennyivel. Nem az a fő kérdés, megmondhatják-e az emberek a véleményüket, hanem az, milyen tettek, intézkedések követik a bírálatot?! Azaz: van-e értelme egyáltalán szólni? Ez a demokrácia alapkérdése. FRISS ANTALNÉ: Másik, s igen fontos tapasztalatunk az, hogy az üzemi demokrácia „hatásfoka” nagy mértékben függ a környezeti tényezőktől — ez eddig ismert —, s ezen belül is attól, az egyén a saját és a közös érdeket miként ismeri fel. Közelebbről: a húsz éve itt dolgozó törzsgárdatagot áthelyezik a másik üzembe, ami a konzerviparban nem ritkaság. Kiderül: aki eddig lelke volt egy közösségnek, ott, a szokatlan helyen — amit tehát „rákényszerítettek” — nemtörődöm lett. A megszokás felülkerekedik a gyári érdek fölismerésén, de legyűri az egyéni érdeket is. A pszichológiai tényezők nagy szerepe, legalábbis számunkra, újdonság a demokratizmus esetében. LESKÓ LÁSZLÓ: Azt tenném hozzá: még a legjobb szocialista brigádokkal is bajunk van ilyen esetekben. A kiscsoportok sovinizmusa kohéziós erő a maguk körében, de. sűrűn akadály a gyár egészét, a fejlődést tekintve. Érdekes ellentmondás, tipikus esete a fejlődés szülte ellentmondásnak Korábban mindenki csak magával törődött. Ma a kiscsoportok — egyes brigádok, egy gyártóvonalón levő közösségek — már erősen össze tapadnak, de: az egész közösség s a maguk érdekeinek kapcsolatait még nem ismerik fel. ÚJSÁGÍRÓ: Ha jól értem, lényegében az alapokig kívánnak eljutni. Addig, hogy mi az üzemi demokrácia, miként hat különböző módon azonos közösségekre s így tovább. LESKÓ LÁSZLÓ: . Igen. A párt-végrehajtóbizottság javasolta a téma vizsgálatát, azért, mert meggyőződésünk: egy csomó dolog nem más, mint látszat vagy áldemokrácia, semmi köze a tényleges — mert hatásos — üzemi demokratizmushoz. A formalizmusok veszélyes megnyugvást kelthetnek. Márpedig sok a formalizmus. FRISS ANTALNÉ: Vizsgáljuk például, hogy szüksé- ges-e az a sokféle fórum, mely ugyan létezik, de: minek? E fórumok"funkcionális szerepét tűztük napirendre: hivatásvizsgálatot végzünk, vajon érdemes-e próbálkozni kevesebb, de minden tekintetben nagyobb eredményeket kínáló formákkal. Egyetlen példa: nagyon változó a termelési értekezletek eredményessége. Van olyan üzemvezető, művezető, aki minden felszólaló után azonnal válaszol, sokszor nem éppen kedvesen, s ezzel olyan pszichológiai légkört teremt, hogy mások már nem is kívánnak szólni. Apróság? Tapasztalataink szerint nagy a jelentősége. ÚJSÁGÍRÓ: Ez jó óolog, de én még nem hallottam olyan esetet, hogy valakit — bárhol — felelősségre vontak volna azért, mert megszegte az üzemi demokrácia szabályait. Mármint anyagiakban éreztetett felelősségre gondolok. A fejmosás, az 'ejnye-ejnye ugyanis aligha elég... Márpedig az van: ha a tervet nem teljesítette, ha rossz minőségű félkész vagy kész terméket adott tovább, akkor csökkentik a prémiumot, a nyereségrészesedést, de ha nem tűri az üzemi demokráciát, ha fütyül -az emberek véleményére, tehát ha alapvető normákat sért meg, semmiféle anyagi következménye nincsen. Ezentúl csak saját telepükön végezhetnek bérmunkát a mezőgazdasági tsz-ek Rendélet □ termelőszövetkezeti munkaerők foglalkoztatásáról A munkaügyi miniszter és a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter rendeletet adott ki a termelőszövetkezeti munkaerők foglalkoztatásának egyes kérdéseiről. A rendelet a mezőgazdasági tsz-ekre, a halászati termelőszövetkezetekre, a mezőgazdasági szak- szövetkezetekre és ezek társulásaira, valamint az érintett vállalatokra terjed ki. Mint a Munkaügyi Minisztériumban elmondották, az új jogszabály a szövetkezeti munkaerők átengedésével és a szövetkezetek bérmunkáival kapcsolatos egyes visszásságokat szünteti meg. Eddig módjuk volt a szövetkezeteknek, hogy különböző ipari üzemek számára átengedjenek szövetkezeti tagokat, munkájukért jelentős összegeket számítottak fel, s gyakran bérfeszültségek keletkeztek az iparvállalat saját dolgozói és a hasonló munkát végző szövetkezeti tagok keresete között. Ugyanakkor az is indokolatlan volt, hogy a szövetkezetek lényegében munka nélkül jutottak többletjövedelemhez. Azoka^ a dolgozóikat, akiket valamilyen okból átmenetileg nem tudnak foglalkoztatni, továbbra is átengedhetik más vállalatoknak, ezentúl azonban nem mint szövetkezeti tagok dolgoznak, hanem mint a vállalat dolgozói, s a bért is a vállalattól kapják. A szövetkezet ilyen esetben tagjától vagy alkalmazottjától sem igényelhet térítést a vállalati munkalehetőség biztosításáért, mivel azonban az ideiglenesen átengedett dolgozó után is kell bizonyos terheket viselnie a szövetkezetnek, a szövetkezeti dolgozót foglalkoztató vállalat költség címén a szövetkezeti tagnak kifizetett munkabér 15 százalékát köteles megtéríteni a szövetkezetnek. Ezenkívül azonban semmiféle térítést nem fizethet a vállalat a tsz- nek. Az említett koncepcióval függ össze, hogy a termelőszövetkezet — bár természetesen továbbra is vállalhat bérmunkát — az ilyen munkával csak saját telephelyén foglalkoztathatja tagját vagy alkalmazottját. A rendelet körülhatárolja, hogy saját telephely alatt az a község vagy város értendő, amelynek területén a szövetkezet mezőgazdasági tevékenységét folytatja. A szövetkezet számára bérmunkát adó vállalat telepén akkor sem végezhet a tsz bérmunkát, ha telephelyük azonos városban vagy községben van. Ez a korlátozás azonban nem vonatkozik az élelmiszergazdasággal, a fagazdasággal, nádter- meléssél és -feldolgozással kapcsolatos bérmunkára. A rendelet augusztus 23-án, szombaton lépett hatályba. Az ezzel ellentétes korábbi megállapodásokat 1969. szeptember 1-ig meg kell szüntetni. Elfelejtett lehetőségek ELADÓ EGY KISVASÚT Különös, vegyes hangulatot áraszt a szobi gazdasági vasút „pályaudvara”. Az elhagya- tottság és elhanyagoltság meseszerűvé varázsolja a halványszürke kockaköveket szállító szerelvényeket, a gye- r .kjátéknak tetsző kismozdo- nyokat. A benyomást zola-i árnyalatokkal motiválja a szűkös, szegényes irodahelyiség. Mindez így együtt: mintha régesrég olvastam volna, regényben, és az ismerősen hihetetlen képet csak emlékezetem filmje pergetné elém. Lassan-las&an azonban kiderül, hogy valóságos tényezőkből áll össze a Kép ilyenné — ilyen régen volt hangulatúvá. Ez a kisvasút ugyanis — habár szüntelenül „üzemel” y (a Pestvddéki Kőbányát Szolgálja ki) tulajdonképpen nem más, mint egy elf elejtett probléma. Valami, amiből lehetne valami — de ez a feltételes mód állandósult a sorsát illetően. Az Iroda menti fal tövében ásnak valamit; falikutat szerelnek oda. Ezzel a „létesítménnyel” körülbelül ki is merül a „korszerűsödés” lehetősége. Eddig hordóban tárolták a vizet, de az Ipoly felől nyitott pályáról Aki a betegek egészségére vigyáz A múlt héten a Pest megyei szakorvosi rendelőintézet belgyógyászati rendelésén kora reggel egy páciens Vizsgálatra jelentkezett. Sárgasága van, az szemmel látható volt, azt pedig, hogy a baj honnan ered, a vizsgálat mindjárt megállapította:'fertőző májgyulladás. Azonnal a László Kórházba utalták, de talán még oda sem érhetett vele a mentőautó, amikor az összekötő ajtón át a kórházból az intézetbe lépett sietősen egy őszes hajú, fehér köpenyes orvos. Intézkedésére nyomban fertőtlenítették az intézet valamennyi helyiségét, ahol a beteg megfordult, és gammaglo- bulinnal beoltottak minden orvost, asszisztenst, takarítónőt is, akivel csak érintkezett. Effajta óvintézkedés távolról sem újdonság, annál inkább az, hogy a kórházban külön szakképzett közegészségügyijárványügyi ordas látja el ezt a feladatot. Az egészségügyi miniszter alig két éve elrendelte, hogy 1971-ig a klinikákon, fővárosi és megyei kórházakban függetlenített higiénikusi főorvosi állást tervezzenek. A Pest megyei Semmelweis Kórház az elsők között hajtotta végre a rendeletet, amikor néhány hónapja dr. Antunovics Jánost erre az állásra kijelölte. A főorvos előzőleg 12 esztendőn át működött a Pest megyei Közegészségügyi—Járványügyi Állomáson, és ezalatt tudásával, lelkiismeretességével, ügybuzgalmával nagyon sokban hozzájárult a megyei közegészségügy fejlesztéséhez. Most pedig a megyei kórház és rendelőintézet köz- egészségügyét ellenőrzi, de a megye többi kórházát, rendelőintézetét is felkeresi időnként, van tehát éppen elég tennivalója. Munkájáról csak ennyit mond: — Az elővigyázatosságot és tisztaságot természetesen eddig sem hanyagolták el a kórházakban, a Semmelweis ne- i vét viselő kórházban sem. Kollégáimnak azonban sok idejét kötötte le az ez irányú gondoskodás és adminisztráció. Persze, a higiéniai szempontok betartására most is változatlan éberséggel figyelnek, csak hogyha észrevesznek valami rendellenességet, elég, ha nekem szólnak, intézkedniük már nem kell. Egyszóval tehermentesítem őket ettől a munkától és a vele járó adminisztrációtól, s mint szakember, természetesen állandó ellenőrzést végzek. Feladata nem szorítkozik csupán af esetleg felmerülő fertőzésekre. A Semmelweis Kórházban 650, néha 700 beteg fekszik, a rendelőintézetben naponta több százan fordulnak meg, az orvosok, ápolónők és a többi kórházi dolgozó száma is meghaladja az ötszázat. Látogatási napokon pedig sokszor kétezren is ellepik a kórtermeket. Ahol egyetlen kórházépületben eny- nyi ember megfordul, ott valóban fokozottan kell ügyelni a higiéniára. Különben megtörténhet, hogy akár egy beteg vagy látogató elterjeszti a benne lappangó fertőző betegséget az ápoltak és a kórház dolgozói között. Aminek ugyan elenyészően csekély a veszélye, de hogy még kisebb lehetőség legyen rá, arra a megyei kórházban most dr. Antunovics ügyel. Orvos, aki nem gyógyít, hanem a betegek egészségére vigyáz. Sz. E. ellopták a víztároló hordót — pedig errefelé többnyire szentségtörésnek tartják, ha vizet tárolnak a hordóban... — A tettes kiléte nem derült ki — viszont kénytelenségből fölszerelik a falikutat. — Amit lehet, feketén megcsináljuk magunk — vizsgáló aknát, darut, ilyesmit erre kényszerít a sorsunk — mondja Néder Mihály, a szobi gazdasági vasút üzemfőnöke. Egy-egy vevő felbukkan, azután minden marad a régiben — a levegőben. Emiatt ilyen nyomorúságos minden. Ezen a többértelműen poros munkahelyen, a kiöregedett épületben összezsúfolódó öltözőszekrényekben a piszkos ruha közös helyen van a tisztával, a fürdő óvilági, és ezzel a szociális vívmányok felsorolásával végeztünk is. A 33 év alatt, amióta Jacz- kó Béla lakatos csoportvezető itt dolgozik, jól párszor gazdát váltott már a kisvasút. Kezdetben a Magyar Kereskedelmi Bank RT-é volt, azután államosították, 53-ban átvette a Győri Gazdasági Vasút, majd az E&zak-magyarországi. — „A vasút a vasúté” — született meg a minisztertanácsi határozat az ötvenes években — számol be további sorsújáról Néder Mihály. Ennek eredményeképpen országszerte körülbelül át ven kisvasutat csatoltak a gazdasági vasút igazgatóságához. 1960-ban újabb határozat jött ... Külföldön fejlesztik az ilyen kisvasutakat, nálunk minden szállítást az autóutakra akarnak hárítani újabban. Pedig tömeget csak a vasút szállíthat! Pillanatnyilag a nagy MÁV-hoz tartozunk, ez miránk is sok plusz-terhet ró — a szolgálati időt a nagy MÁV rendelkezései szabják meg, az elszámolás, bérszámfejtés, menetlevél' sok adminisztrációval jár — és bár túlzottan gazdaságosak éppen nem vagyunk, de ráfizetésesek sem, hasznunk mégis a nagy MÁV zsákjában vész el. A MÁV is szabadulna most már tőlünk. Jó ideje tart a huzavona: mi legyen? ötletek merülnek fel, és tűnnek el. Emiatt él teljes létbizonytalanságban másfél év óta vagy száz emberünk. Sokan nem is vártak tovább: elmentek máshová. Dehát mindenki nem járhat be Pestre! Zömmel helybeliek dolgoznak nálunk, de Letkésről, Ipolydamásdról, Zebegény- ből, Márianosztráról is bejárnak, — motorral, kerékpárral, busszal. Személyzetünk: 5—6 forgalomirányító, és csoportvezető, 8 fűtő, 8 mozdonyvezető, 8 kisegítő, 20 lakatos, és 40 fékező. — De létszámhiányunk van, emiatt sokszor nem tudjuk betartani a határidőket — panaszolja Jaczkó brigádvezető. Fülöp Elemér mozdonyvezető 21 éve van itt, fűtőként kezdte. Szeretne innen nyugdíjba menni —, de ki tudja, mi lesz addig. Gonda Pálné, a telep „mami”-ja, 14 éve takarít a kisvasúinál. Ö is itt szeretne maradni, akárcsak a többiek. Néder Mihály folytatja a történetet. — Hatvanhárom körül kijött egy határozat — a szobi járási NEB javaslatára úgy döntöttek, hogy kössék össze a mi Szob—Nosztra—Börzsöny vonalunkat a másik oldalról induló Kismaros—Királyréti kisvasúiéval. Tavaly, vagy tavalyelőtt a Pest megyei Hírlapban cikk is jelent meg erről. A Kismaros—Királyrét! erdei vasút tulajdonosával: a Börzsönyi ÁG-gal egy éve júniusban is folytak erről tárgyalások. Nagy tervek, elképzelések — aztán újra meg újra semm,. A Börzsöny egészen Ipolyig, Kemencéig az ÁG-é. Jó pár ezer hold. Sok turistaház van már Börzsönyligeten, Kismaroson rengeteg telket adnak el, de van itt óriási szűzterület is, tökéletesen kihasználatlanul. A Börzsönyi ÁG parcellázhatna. a Szob—Nosztra—börzsönyi szerpentin út—Királyrét— kismaros!, összekapcsolandó vonala mentén gyönyörű a környék, sok a duzzasztható patak, teliszórhatnák nyaralókkal, víkendházakkal. Micsoda romantika lenne a külföldieknek is az úttörővasút stílusában kifejlesztett erdei kisvasút! A telkeket vennék, mint a cukrot — mi pedig személy- szállítással is foglalkoznánk, egyik a másikát lendítené föl. Az elképzelés egyáltalán nem látszik utópisztikusnak —. sokkal inkább a remény látszik túlzottnak, hogy az ügyes elgondolás belátható időn belül meg is valósul. Vajon miért nem törődnek jobban ezzel a kitűnő lehetőséggel, most. amikor a nyaralótelkek iránti érdeklődés elérte a felső fokot, a telekárak nem kevésbé — és amikor a gazdasági szempontok már régóta nem tartoznak a reiteffetnivaló szépséghibák közé? Börzsönyi ÄG! Pest megyei OTP! Dunakanyar bizottság! Mindenki, akit illet! Eladó egy kisvasút, és a felsorolt, kapcsolt üzleti lehetőségek. Péreli Gabriella LESKÓ I,ASZLÖ: Felelhetném azt, hogy nálunk már volt példa erre —'a Konzerv V. üzem esetében —, mármint a tervteljesítés, a ■ megfelelő minőség ellenére alkalmazott anyagi megkülönböztetésre, éppen az ön által említettek miatt, de tény, hogy nem általános gyakorlat ez. Itt már eljutunk a felelősségi rendszer kérdéseihez, a vezetők egyéni adottságaihoz, mindahhoz, ami már nemcsak gyári téma, hanem jóval túlterjed annál. Ugyanis: mi gyáron belül nem tudunk létrehozni egy olyan anyagi felelősségi rendszert, amelyben súlya van erkölcsi tényezőknek is, ha újra meg újra kontrát mond erre a gyárkapun kívüli élet. Azt mondom ezzel: az üzemi demokrácia egy-egy közösség esetében sem függetleníthető az általános helyzettől, s haladás csak akkor lehetséges, ha az élet más területein is haladást, változást tapasztalnak az emberek. FRISS ANTALNÉ: Lényegében tehát az alapokig jutunk el, oda, hogy alig ismerjük az üzemi demokrácia hatásmechanizmusát, s' oda, hogy egyáltalán mit jelent: üzemi deirfokrácia? Miként, milyen mércékhez igazítva határozható meg? Állapot és folyamat egyszerre, annak minden ellentmondásosságával, s éppen ezért fordítunk nagy figyelmet a fölméréskor az alapkérdésekre. Sok száz embert hallgatunk meg a három és fél ezer főt foglalkoztató gyárban, de még így sem biztos: helytálló lesz-e minden megállapításunk. ÜJSAGÍUÖ: Azaz elvégzik a fölmérést, hogy utána egészen az alapokig visszamenjenek, s újrakezdjék építésű- I két? ' LESKÓ LÁSZLÓ: Pontosan erről van szó, mert enélküi a legjobb szándékok és elhatározások is csak fabatkát érnek. Mészáros Ottó Lehár-emlékmő A Szlovák Képzőművészeti , Alap és a Komáromi Városi Tanács szűk körű pályázatot' ír ki egy Le hát-emlékmű meg- * alkotására. Az emlékmű alapkőletételére jövőre kerül sor a komáromi származású világhírű zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából.
