Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
1969. AUGUSZTUS 3.. VASÁRNAP ^cÁf/rfap n Munkába, mamü^HHUBBnanM eredményekben gazdag félév ■a—aarmr^'nryi i.í'iiíjf M'nii ii —aaggaa—mb—— Beszélgetés S. Hegedűs Lászlóval, a HN Pest megyei bizottságának titkárával A FŐVÁROS KAPUJÁBAN A távolban hegyek keretezik a lapályos tájat, ahol most az ország egyik legkorszerűbb lakótelepe, a keleníöldi épüL Az egykori „Bíbic telep” helyén — szovjet házgyári minta alapján — egymás után rekordtgyorsasággal húzzák fel a „mini” és „maxi” beceneveket viselő, hat, tíz, tizenkét lépcsőházas, négy- és kilencemeletes sávházakat s a tizenhat emeletes, messze vidékre gyönyörű panorámát adó „góliátokat”. Közel 20 ezer s * ember élvezi már itt a modern lakáskultúra előnyeit, s a telep — áruházzal, szolgáltatóházzal, 600 személyes cinerámamozival gazdagodva — épül, szépül tovább 1972-ig, amikor is valóságos kis várost alkot majd a főváros kapujában. MTI_Foto HETI KOMMENTÁR — Hegedűs elvtárs, a féléven már túl vagyunk, mindenesetre annyi idő már eltelt, hogy értékelni tudjuk, mit végeztek megyénk népfrontmozgalmának területi szervei. Ha lenne szíves néhány szóval vázolni, hogyan értékelik önök ezt a munkát. — A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága úgy látja, úgy értékeli, reméljük helyesen, hogy a népfrontmozgalom területi szervei a népfrontmunka mindhárom fő területén az első félévben számottevő eredményeket értek el. A szocialista demokratizmus szélesítésében a lehetőségeket jobban kihasználták. A szocialista hazafiságra nevelést ebben a félévben az ötvenéves évfordulóra való felkészülés és azok megünneplése határozta meg. Rendkívüli módon fellendült a honismereti munka, talán nem is volt olyan községe a megyénknek, ahol ne szorgoskodtak volna a múlt emlékeinek összegyűjtésében. Az ötvenéves évforduló ünnepségei is rend leivül impozánsak, tartalmukban gazdagok voltak. Egy általánosítással tudnám zárni a témakört: a népfrontmozgalom különféle módon, de állandóan napirenden tartja a szocialista hazafiság kérdését. A fentiek mellett el kívánóim mondani, hogy a béke- mozgalom, a magyar—szovjet barátság és a baráti szocialista országokkal való kapcsolat, szeretet is elmélyült. Talán a számát sem tudnánk megmondani a baráti találkozóknak. a kellemes éLménj-ek- ben gazdag baráti esteknek. — Vajon az alkotmányos munkáját két választás között miként, milyen formában és milyen eredményekkel végzi c népfront? — A megyében ez év tavaszán egy új akció indult a választókerületi bizottságok tevékenységének élénkítésére. A legtöbb járásban, községben a bizottságokat, illetve a bizottságok elnökeit beszélgetésre hívták össze, ahol egyrészt a község- és várospolitika időszerű kérdéseivel, másrészt a tanácstagi munkával foglalkoztak. A választó- kerületi bizottsági tagok a meghívásnak szinte minden esetben túlnyomó többségben eleget tettek, az ülések hangulata igen jó, a résztvevők aktivitása élénk volt. Kialakulóban van, hogy a választókerületi bizottságok és a népfront területi aktívái egy- egy választókerület társadalmilag aktív magjává váljanak, melyeken keresztül a választott testületek, más részről a lakosság közvetlen kapcsolata megvalósítható. Ez elsősorban a községfejlesztési tervek vitájában és a társadalmi munka szervezésében jelentkezik. Bizottságaink még tavasszal barátilag elbeszélgettek a tanácstagokkal és az országgyűlési képviselőkkel. Régebben és most is tapasztaltuk: bizony a fizikai munkát végző embereknek nem könnyű a közéleti funkcióikat is ellátniok. A beszélgetések éppen ezért hasznosak voltak, mert próbáltunk segíteni, jó tanácsokat adni, és ha a mi bizottságainknak ez kevésbé sikerült, akkor „besegítettek” ebbe a munkába a megye, a járás, párt- és állami vezetői is. — Ha megengedi, az ön kérdését én most egy kicsit kijavítanám. ön azt kérdezte, hogy két választás között milyen munkát végzünk. Mint ön is tudja, az első félévben zajlottak az időszaki választások Erről csak annyit, hogy a jelölés módszere javult és a választások demokratikus, kulturált formában történtek. Még talán annyit, hogy igyekeztünk segíteni a bíróságok népi ülnökeinek választásában is. — Hallottuk is, olvastunk is róla, hogy nemrégen megalakult a megyei város- és községpolitikai társadalmi bizottság. Ha lenne szíves a képviselő elvtárs erről néhány szót ejteni, a bizottság célja, munkája, talán érdekelné megyénk választópolgárait. — Már eddig is, a bizottság néhány ülése során is megállapítható, hogy jelentős munkát végeztek. Gazdája lett és már értékelte is a múlt év községfejlesztési versenyét, kidolgozta az 1969-es év községfejlesztési versenyfeltételeit. És olyan súlyos problémákhoz is hozzá mert nyúlni — és konkrét javaslatot dolgozott ki a probléma megoldására — mint az emberi élet szempontjából meg nem felelő lakótelepek felszámolása és a megye villamosításának befejezése. Természetesen a bizottság mindkét esetben a problémák társadalmi támogatására tett javaslatot. A felszabadulási versenymozgalommal kapcsolatban talán elég ha annyit mondok: a megyei elnökség és a megyei tanács vb-je közös felhívást bocsátott ki és a nyertes községeknek másfél milliós díjat tűzött ki. Nem túlzás feltételezni, a felszabadulási versenyek eddigi eredményei alapján azt, hogy számottevő alkotásokkal, a község, város külső képének kialakításával, parkosítással, fásítással az évforduló jelentős és maradandó eredményeket hoz. — A gazdasági életben miként találja 'meg a helyét, hogyan segít a népfrontmozgalom? — Természetesen igyekszünk általában mindenütt ott lenni és a magunk szerény eszközeivel segíteni, így a gazdasági életben is. Konkrétan a szövetkezetpolitikai munkáról ejtenék néhány szót Megyénkben is megalakult a mezőgazdasági társadalmi bizottság. Kissé még vontatottan, de már alakul a termelőszövetkezetek területi szövetségeivel is a kapcsolatunk. Pedig a lehetőségek szinte kimeríthetetle- nek. A tagok hozzánk fordulnak panaszaikkal, gyakran érzik, hogy hátrányosan jelölték ki háztáji területeiket, valódi vagy vélt nyugdíjsérelmeikkel is felkeresnek bennünket és a háztáji állatállománnyal kapcsolatban is elég gyakori a problémájuk. Ilyen esetekben mindig felemeljük a szavunkat. Az egy más kérdés, hogy ezekben az esetekben mekkora a mi hangunk, szavunk hatása. Nagyon jó az együttműködésünk, eredményes a közös munkánk a MESZÖV-vel és az AFÉSZ-ekkel. A helyi üzlet- politikában és a községfejlesztésben, nem utolsósorban a falu kulturális életében mutatkoznak eredmények. A kisiparosokról, illetve róluk és magunkról ugyanezt tudnám elmondani. Ezek a szorgalmas, becsületes kisemberek szintén kiveszik részüket a községfejlesztési munkából. Sajnos, ugyanezt nem mondhatnám el a ktsz-ekről. Itt még a megyei szervekkel sem sikerült az eredményes l kapcsolat megteremtése. Gondolom, az ön kérdésére válaszként még azt is elmondhatom, hogy a már említett szerveken kívül gazdaságpolitikai jellege van a népfrontmozgalom és az SZMT, valamint annak szerveivel való sok irányú együttműködésünknek is. Közösen tartottuk a tavaszi békehónapokat, közösen rendeztük kulturális akciónkat, közösen vizsgálgatjuk és próbálunk segíteni a bejáró munkások helyzetén. — Kedves Hegedűs elvtárs, annyi szép dologról és komoly eredményről hallottunk eddig az ön beszámolója alapján, mégis az újságírói kíváncsiság, amely — remélem — egybeesik az olvasók érdeklődésével, nos ez a kíváncsiság arra sarkall, hogy még egy kevés ideig fárasszam és az eddigieknél nem kevésbé érdekes, fontos munkáról kérdezzem önt. Nevezetesen: mik a tapasztalatai az első félévben a társadalmi és művelődéspolitikai munkáról, illetve annak eredményeiről? — Valóban a kérdés jogos, megpróbálom a választ erre is pontosan, vagy megközelítően pontosan adni. A nép- írontmozgalom 1969 első hat hónapjában a tudatos társadalompolitikai tevékenység kialakítására tett, mondjuk így, néhány kezdeti lépést. Bekapcsolódtunk a nemzetiségek helyzetének és a kedvezőtlen szociális .körülmények között élő rétegek életének, körülményeinek vizsgálatába. Az eredményekről itt még sokat beszélni nem tudóit. A falusi lakosság politikai oktatásában azonban a népfront már másodízben kapcsolódott be. Először 1967—68- ban. Itt az eredmények is gazdagabbak. A tematika helyes kiválasztása, az anyag kötetlen baráti eszmecseréken történő feldolgozása eredményezte, hogy a résztvevők érdeklődése általában jó, helyenként nagyon élénk volt. Érthető, hiszen a földtörvény végrehajtásáról, az új gazdasági mechanizmusról és más hasonlóan izgalmas témák körül folyt a vita. Jövőre oda kell figyelnünk az igényekre. Az előadóknak a helyi viszonyokra is konkretizálniok kell majd a témát. És sokan kérték, az időszerű nemzetközi témák színvonalas feldolgozását is. A honismereti munka, elsősorban a honismereti társadalmi bizottság szervezésében, az 50 éves évfordulók és a 25 éves évfordulóra való felkészüléssel kiszélesedett. Jelentős, minden területre kiterjedő és nagyon lelkes honismereti aktívahálózatunk van, ezek rendszeresen és jól együttműködnek a népfrontbizottságokkal és a különböző szintű tanácsokkal. Az 50 éves évfordulóra a megyei tanáccsal együttműködve pályázatot írtunk ki, melyre mintegy 10 000 oldalnyi pályamű érkezett be. A díjak Isaszegen, a megyei honismereti tanácskozáson kerültek kiosztásra, és itt adtuk ki első ízben a megyei elnökség által alapított „Honismereti munkáért” kitüntető jelvényeket is. A megyei tanácskozást követően minden járás honismereti aktivistái megtartották megbeszéléseiket, ahol elsősorban a 25 éves évfordulóra való felkészüléssel foglalkoztak. A tanácskozásokon felvetődött annak szükségessége, hogy a községi, városi honismereti munkához kapcsolódóan kezdeményezni kell a szövetkezeti üzemi krónikaírást is. A megyei elnökség elé javaslat kerül egyrészt a 25 éves évfordulóra szóló orszá- i gos és megyei pályázat kihirdetésére, másrészt az üzemi, szövetkezeti krónikaírás megindítására, a 25 éves évforduló tiszteletére. Megyei titkárságunk részt vett a Visegrádon tartott országos honismereti konferencia előkészítésében és lebonyolításában. A megyei könyvbarát bizottságok munkájára kimondottan büszke vagyok. Együtt dolgoznak a megyei könyvtárral, szervezik az olvasó népért mozgalmat, sikeresen tartották megyénkben a költészet napját és megrendezték az ünnepi könyv hetét. Nehéz, korántsem látványos munka, de eredménye felbecsülhetetlen. A művészeti közízlést is igyekeztünk befolyásolni, fejleszteni. Művészbaráti köröket szerveztünk, az eredmények máris biztatóak. Nagykőrösön megalakult az Arany János irodalmi társaság, Visegrádon az Őrtorony nevű irodalmi presszó és számtalan helyen az értelmiségi klub. — Kedves képviselő elvtárs, számomra kissé szokatlan és feltűnő, hogy beszélgetésünk során, legalábbis ami az ön válaszait illeti, számokról nem esett szó, legalábbis az évszámokon és az évfordulók számain túl számokat nem mondott. Ez nálunk, a mi különböző, de végső fokon egységes mozgalmunkban, elég szokatlan. Szabadna befejezésül néhány, a mozgalom erejét, eredményét, reprezentáló számot is kérnem? — Az álszerénység, mint ismert, éppen úgy elítélendő, mint a szerénytelenség, számokat, tehát nem álszerénységből nem mondtam, tudatosan hallgattam. De természetesen szolgálhatok a számok bizonyító erejével is, ha úgy. gondolja, hogy erre szükség van. Talán a tavaszi békehónap és az ezek során tartott gyűlések és egyéb rendezvények számaival szolgálnék a lap olvasói számára. Előrebocsátom, hogy a tavaszi békehónap az 1968-as év erőfeszítéseinek már beérett gyümölcse volt. A békegyűlések látogatottak, ünnepélyesek és bensőséges hangulatúak voltak. De tanulmányozzuk a számokat. A megyében 55 jelentős, úgynevezett kiemelt békegyűlést tartottunk. Az összes rendezvényeink száma 1400 volt, s több mint 100 ezren látogatták. De vannak ilyen számaink is: 400 távirat az észak- és dél-vietnami külképviseleteknek és tiltakozótávirat az USA nagykövetségének. Vagy: 400 gyűlésen kultúrműsort adott mintegy 2000 szereplő. És: a Szovjetunióba 450 ember utazott a barátság vonatán. A jelentkezők száma sok, ezért augusztusban és novemberben újabb barátság vonatokat küldünk a Szovjetunióba olyan emberekkel megzsúfolva, akiknek a szívében ott ég a magyar—szovjet barátság. Számtalan dologról lehetne itt még szólni, de talán e néhány gondolat, amely tulajdonképpen csupán tényeket volt hivatva rögzíteni a végzett munkáról, nos talán e néhány gondolatba foglalt válasz is mondott valamit a munkánkról. A második féléves munkánkról csak any- nyit, hogy az teljes egészében felszabadulásunk 25. évfordulójának ünnepét készíti elő, és bizottságaink, remélem, munkájukkal az eddigi színeken kívül, képesek lesznek e nagy nemzeti ünnepünkre új színekkel gazdagítani az életet. Suha Andor Több, mint A művelődésügyi mimiszter- nek a héten megjelent rendeletét — mely a középfokú oktatásban részt vevőkkel köthető tanulmányi szerződéseket szabályozza — olvasva, valaki megjegyezte: jó csalogató ez ahhoz, hogy a vidéki vállalatok utánpótlási gondjai enyhüljenek. Anélkül, hogy tagadnánk a rendelet serkentő, ösztökélő hatását, jóval többnek érezzük csalogatónál. A középfokú képzettséget szerzett szakemberek szerepe, nélkülözhetetlensége ma már sehol sem vitatéma. A szakmunkástól a technikusig terjedő, s igen sokféle tevékenységi kört felölelő „termelési derékhad” döntő tényező a termelés. korszerűsítésében, a gyártás- és gyártmányfejlesztésben, az úgynevezett általános termelési színvonal emelkedésében. Bizonyítja ezt — többek között —, hogy tizenöt év alatt megkétszereződött az iparban foglalkoztatott technikusok száma, s növekedett a szakmunkások aránya is az összes foglalkoztatottakon belül. A miniszteri rendelet e gazdasági folyamat sajátos támogatója. A tanulmányi szerződés. s az annak alapján folyósított — maximálisan 450 forintra rúgó — tanulmányi ösztöndíj, illetve szociális támogatás, szoros kapcsokat kovácsolhat diák és gyár, vállalat között, nem pusztán az anyagiak, hanem amiatt is, hogy mód nyílik a gyakorlati ismerkedésre. A rendelet lehetővé teszi ugyanis, hogy a vállalatok ösztöndíjasaiknak is szociális juttatásokat nyújtsanak. támogassák szakmai érdeklődésüket a szakirodalom hozzáférhető tételétől egészen a gyakorlati megbízásokig. Ami pedig még inkább elmélyíti meggyőződésünket, csalogató miszerint a rendelkezés több mint csalogató, az az, hogy bevallottan célja a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatása, a továbbtanulás megkönnyítése. Az elmúlt években egyre több, s mind aggodalmasabb vélemény hangzott él arról, hogy csökken a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya a közép- és felsőfokú oktatásban, s éppen ezért joggal keltettek elismerést azok az intézkedések, melyek célja e kedvezőtlen folyamat megállítása volt. A most megjelent rendelet is az említett intézkedések közé tartozik, mégpedig hangsúlyozottan. Kiköti: nem kaphat szociális támogatást az, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem az 1100 forintot meghaladja. Az államnak s az annak politikáját megvalósító különböző állami szervezeteknek nincs okuk arra, hogy eltitkolják: igenis, megkülönböztetést tesznek. Megkülönböztetést, azok javára, akik önhibájukon kívül hátrányos helyzetben vannak, akiknek családja nem képes előteremteni a tanuláshoz szükséges anyagiakat. Sok ilyen tehetséges munkás- és parasztfiatal van, akiket csakis a társadalmi méretű — és sokoldalú — segítség vezethet el az iskolák padjáig. Ezért döntő, hogy a rendeletet j ó 1 hajtsák végre a gyárakban, a vállalatoknál. Körültekintően válasszák ki, rostálják meg a jelentkezőket, tehetség és rászorultság, szorgalom és érdemesség összevetése hozza meg a döntést. A rendelet adta lehetőség távlataiban sokat lendíthet a gyárakon, vállalatokon, utánpótlásgondjaik megoldásán. S még 'többet lendíthet azokon, akik e társadalmi gondoskodás nélkül lemondhatnának álmukról, a továbbtanulásról ... Krónikás
