Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-23 / 195. szám

Dunakeszi Hat klub és hat szakkör A Dunakeszi József Attila Művelődési Központ — na­gyon helyesen — mind, széle­sebbre tárja kapuját, hogy hasznos időtöltést, kellemes szórakozást és művelődési le­hetőséget biztosítson a kör­nyéke lakosságának, a jármű­javító dolgozóinak. A művelődési központban jelenleg a következő klubok várják az újabb jelentkező­ket: filmklub, ifjúsági klub, úttörők klubja, nyugdíjasok klubja, lemezgyűjtők klubja, valamint a tánczenei klub. Hat szakkörben munkál­kodhatnak az érdeklődők: bé­lyeggyűjtő, méhész, galam­bász, képzőművészeti, gyer­mekrajz és fotoszakkörben. (P) Félmillió a főtérnek A város felszabadulásának 25. évfordulójára új külsőt kapnak a Március 15-e tér régen nem tatarozott házai. A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága azzal segíti e szép terv megvalósulását, hogy külön 500 000 forintot biztosított e munkák elvcgzé­M f G XIII. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM 1969. AUGUSZTUS 24., VASAENAP 131 nappal a határidő előtt Szerdától a Medicoré az új kórház „hotelszárnya Nyári tárlat, Vác, 1969. a Pénteken délelőtt — az ösz- szes érdekelt vállalatok kép­viselőinek bevonásával — fő­mérnöki tanácskozás volt az új kórházban. Az értekezleten résztvett Molnár István, a vá­rosi pártbizottság ipari osztá­lyának a vezetője és Németh Oszkár, a kórház munkatársa. A tanácskozás előtt B. Ko­vács András főépítésvezető bemutatta a már-már végső formáját mutató épületet. Az­nap száznyolcvanöten dolgoz­Hazafelé Két út között a cél: hazafelé, s az időben sárgaarcú földeken hullámzó kalászrengeteg a jel: most már sehová meg nem érkezem. Indultam ősszel a szürkehomlokú földeken, szégyenbokrokon át, szegénységbogáncs ban gyalog a megérkezés szenvedélyével, hogy felemeld arcomat a lehajtott fejűek magányából Dunakeszi-Kisalag vakító napjaiba, hogy belém égess ezer Celsiuson valami tartást, erőt, -,,v • . • ■ a mindenség ellen rendet, mosolygás szemeimbe keménységet... De igazánból meg-nem-érkezett leszek, mert ott vagyok még a többiek között a szegénységben elkötelezett, megérkezett. Elindulok egymagám telítve veletek, fürdessék arcomat, létemet friss reggelek - ébredjetek — így gondolom hazafelé menet. Nyári Ferenc tak a hétemeletes kórházon, 131 nappal az átadásra megje­lölt december 31-i határidő előtt. Legserényebb munka az úgynevezett „hotelszárnyon” folyt. Ezt a részt ugyanis szerdán, augusztus 27-én át­veszi a MEDICOR, hogy meg­kezdje a kórházi berendezések elhelyezését. Elkészült a műtők kékesszí­nű falburkolata. Szépek, tága­sak, világosak a hatágyas kór­termek. Impozáns a nagymé­retű konyha, két méter magas fehér csempeburkolatával és kialakult az orvosi ebédlő, könyvtár is. A Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalat képviseleté­ben Tóth Zoltán főmérnök kö­szöntötte a tanácskozó testü­letet. Kérte, őszintén tárják fel a jelentkező akadályokat, tájékoztassák a főépítésveze- tőséget, és a pártbizottságot a a részhatáridők betartásáról. A Pest megyei Villanysze­relő Vállalat befejezte munká­ját az I.—VII. emeleten. Mi­vel időközben elkészültek az udvar tereprendezésével is, ők is megkezdik a kinti kande­láberek felállítását. Az Országos Szakipari Vál­lalat tevékenységét akadá­lyozza hatezer darab hajlat­csempe késedelmes leszállítá­sa. Ez a Kőbányai Téglagyár egyik korszerűtlen, kis üzemé­ben készül. Vita volt a gázolajtartályok szerelése miatt, mert itt me­net közben módosítani akar­ták a terveket, ami ellen B. Kovács András főépítésvezető tiltakozott, hivatkozva az amúgy is szoros határidőre. Ahhoz, hogy a víz feljusson a legfelsőbb emeletre, szüksé­ges lesz a deákvári vízműhöz való közvetlen csatlakozás, il­letve egy házi hidrofor besze­relése. Czindler Ferenc műszaki el­lenőr, Takács Ottó osztályve­zető, Donka János művezető és mások is szót kértek. Izzó hangulatú, tartalmas tanács­kozás volt. Előbbre viszi a végső nagy célt: új kórházunk építésének és berendezésének befejezését. Papp Rezső Szófiai énekesek Vácott SIKER, SIKER, SIKER Alkotmányunk ünnepén, mint már jelentettük, Vácott, a művelődési központ nagyter­mében hangversenyezett a szó­fiai pedagógusok központi női kara. A Vox Humana énekkar vendégeként hazánkban tar­tózkodó együttes a bolgár kó­rusmozgalom élvonalába tarto­zik. Arany diplomával több­ször tüntették ki, megkapta a Cirill és Metod-rend I. foko­zatát is. Hangversenyét a meleg el­lenére is csaknem telt ház hallgatta végig. A népviselet­be öltözött kórus már megje­lenésével is nagy sikert ara­tott. Wesszelin Sztojanov: Dal a hazáért című kórusművével először hazájukról énekeltek: „Bulgária, szeretett hazánk, mindenünk a világon!” Ezután következő Rodope vidéki nép­dalukban őszinte elmélyültsé- get éreztünk. Külön kell szól­nunk Georgi Dimitrov: Óh, ti kedves könyvek című kórus­művéről. A szerző csodálatos zenei nyelven fejezi ki a bol­gár nép mai életét. A műsor első részéből kell kiemelnünk: a Legény a kút­nál című vidám katonadalt (meg kellett ismételniük!) és az I liana című román népdalt. Két szólistát ismertünk meg. Vera Sztojanidu kedvességé­vel és üdeségével aratott nagy sikert: Sztanka Marcseva ér­tékes, nemes hangszínével. A magyar kórusművészetet Bartók Béla: Játék c. gyer­mekdala képviselte. A nyelvi nehézségekkel küzdő, de fel­készült kórus ezzel is nagy si­kert aratott. A hangverseny második ré­szében külön műsorral szere­pelt az énekkar mellett műkö­dő 22 tagú kamarakórus. Jól összeválogatott számai közül különösen a Csesznokov: Éj­szaka című műve sikerült han­gulatosan. Feltűnő volt, hogy még a kamarakórus is csak egy madrigált énekelt, pedig már országokban (hazánkban is) ez a műfaj szinte összenőtt a kamaraegyüttesek tevékeny­ségével. A nagy kórus befejezésként kantáta- és operarészleteket adott elő. Ezek közül Cheru­bini Bölcsődala finoman ár­nyalt színeivel, Bach: Kávé­kantátarészlete pedig stílusos előadásával tűnt ki. A kórus kiegyenlített hang­zása, a bolgár kórusművészet­re annyira jellemző színes di­namikája Szima Ivanova, a szófiai konzervatórium tanára szakértelmét dicséri. A karnagynő, Lidia Dimitro­va, határozott kórusvezető egyéniség. A ritmikus igényű műveket biztos kézzel irányít­ja, falán a lírai pillanatokban még nem elég felszabadult! Szerény, de rendkívül céltu­datos egyénisége megnyerte az igényes közönség tetszését. Szinte feledhetetlen zenei pillanatokat szerzett vala­mennyiünknek Teodor Muszev, a szófiai rádió zongoraművé­sze. Szép billentésű, a vezény­léshez mindig alkalmazkodó muzikális kíséréseivel a kon­cert egyik főszereplőjének éreztük. A nagy «sikerű hangverseny után a vendégkórus ellátogat Tihanyba és Füredre, majd néhány napos budapesti tar­tózkodás után — remélhetőleg — kellemes magyarországi utazás emlékével — kedd éj­szaka utazik vissza Szófiába! Makiári József forintjába került a városi ta­nácsnak. Ennyibe került a Görög-templom felújítása és egy sereg lelkes fiatal munká­jába, akik esti szórakozás he­lyett tevékenykedtek itt, hogy időben megnyithassák a tár­lat. Megnyílt egy állandó kiállí­tási terem, aminek rendelteté­se nem is esik messze a régi épület céljától. Csakhogy: ez­után a kultúra temploma lesz! Papjai, igehírdetői a művészek, azok, akiknek hivatása a szép megismertetése, megszerette­tése. Azok, akiknek ezután mindig kezükben lesz a kulcs — és nem elérhetetlen messzi, valahol a harangnyelv mögött. Kezükben lesz és a most már nyitott ajtón az igaz szépség felé mehetünk. A kulcs pedig soha sem rozs­dásodhat meg ezután, mindig fényesnek kell lennie —. ezt akarják a varos vezetői és annak minden lakója! —csankó— A megnyitóünnepély közönsége Csak ennyi áll a Váci Vá­rosi Tanács vb, a váci Madách Imre Művelődési Központ és a kiállítási intézmények ren­dezésében megnyíló képző­művészeti kiállítás ízléses ka­talógusának címlapján. Hogy az új váci kiállítótermet fel­avató tárlat megrendezéséig milyen hosszú út vezetett, ar­ról Arany István vb-titkár tá­jékoztatta a megnyitó közön­ségét. A városi tanács 80 ezer forintért vásárolta meg a volt görögkeleti templom ro­mos, már-már pusztulásra ítélt épületét, és közel félmil­lió forintért varázsolta újjá, hogy otthona, alkotó felleg­vára legyen a Duna-műhely művészeinek. Alkotmányunk huszadik születésnapján ünnepélyesen adták át az újjáépített ter­met. örömmel és büszke­séggel állapíthatjuk meg: kevés város rendelkezik ki­állítások rendezésére ennyire alkalmas, remek megvilágí­tású, hangulatos környezet­ben álló helyiséggel! Huszonhét művész több, mint hatvan alkotása fogad­ta a közönséget. Régi, is­mert, kedvelt művészek mel­lett alig találkoztunk újab­bakkal, néhány megszokott és várt nevet viszont hiába ke­restünk a teremben. (A szent­endrei Barcsay Jenő és Czóbel Béla mellett hiányoztak Deim Pál vásznai, Gebora László és Végh Dezső grafikái, Kucs Béla, Németh Kálmán szob­rai — hogy csak néhány, ne­vet említsünk!) Nagy örömmel néztük viszont a kiállító mű­vészek színvonalas, néhány esetben kiemelkedő értékű alkotásait. Foto: Gyimesi A kiállítás anyagában kép­viseltette nagát a hagyomá­nyos modorban alkotó idő­sebb nemzedék, és az új uta­kat kereső, lázas nyugtalan- ságú ifjú generáció. Az elsőre Pirk János ne­mes realista vásznait, Iglay József szép tájképét (Fa­lusi házak) és Lipovniczky László akvarelljeit, míg a másodikra Lőrincz Vitus iz­galmasan újszerű tűzzomán­cait, Cs. Nagy András ku- bizmust idéző kompozícióit, az évről évre fejlődő Mizser Pál olaj temperáit és Csik- szentmihályi Róbert plakett­jeit említeném. Ügy érzem, külön kell szólnunk a „fia­talos öregek”-ről: Peukert Károly és Dániel Kornél képei most is meglepőek. A színvonalas rendezés (dr, Láncz Sándor munkája) egy, a jövőben elkerülendő hibát vétett: ahelyett, hogy a tágas és remek megvilágítású nagy­teremben egy középtengelyü állványon függesztette volttá ki a grafikai anyagot, az a rosszabb fényhatású és a lá­togatók elől szinte eldugott mellékteremben zsúfolódott a falakon, kissé a kiszorítottság és mellőzöttség — egyébként jogos — érzését keltve a ki­állító művészekben és láto­gatókban egyaránt. A Duna Műhely alkotói és a város, illetve a megye mű­vészetpártoló közönsége ér­tékes kiállítási teremmel gaz­dagodott. A nyitó tárlat mél­tó volt a környezethez. Biz­tosak vagyunk abban, hogy a jövőben gyakrabban talál­kozhatunk városunkban mű­vészeink alkotásaival. Végh Ferenc CERUZAJEGYZETEK REMÉNYKEDÉS. — Pénte­ken reggel tízperces adást hallottunk a Petőfi adón a váci zeneiskola életéről. Nem dicséri a rádió frisseségét, hogy ezt az anyagot másfél esztendeje rögzítették hang­szalagra. Bízunk abban, hogy néhány hónap múlva hallhat­juk majd K. Pikéthy Tibor karnagy-zeneigazgatónk egy évvel ezelőtt felvett zenés nyilatkozatát is. PÖTLÄS. — Nemcsak új­ságnál, folyóiratnál akad saj­tóhiba: előfordul tárlatkataló­gusnál is. Peukert Károly, a váci képzőművészek nesztora elsőként küldte be alkotásait az idei nyári tárlatra, és mégis valahogyan kimaradt neve a képes útmutatóból. Szerény, utólag belehelyezett cédula tudatja, hogy falra kerültek P. K. Virágos udvar és Virá­gok című olajfestményei. FELHÁBORODÁS. — Egy férfi magyarázza szélesen gesztikulálva barátjának a postaparkban: „Feladtam egy jeligés hirdetést, hogy megis­merkednék harminc év körüli életvidám hölggyel. Tudod, hogy ki volt az első válaszíró? A feleségem!!” (p. r.) Ügyeletes orvos ! SPORT Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügye­letet: Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr Bea Mátyás, szer­dán: dr Kovács Pál, csütör­tökön: dr. Bucsek Tibor, pén­teken: dr. Afra Tamás, szom­baton és vasárnap: dr. Gulyás Zoltán. A beosztásban hét közben változás történhet. KULTURÁLIS HÍREK NEHÁNY MONDATBAN A dolgozók általános isko­lája 1958-ban indult be váro­sunkban. Azóta a 8. osztályt 924 hallgató végezte el. Szeptember 1-ig tekinthető meg a múzeum kamaratermé­ben a Pest megye 1919-ben cí­mű dokumentációs kiállítás, melynek anyagát speciális vá­1 ci emlékeket tartalmazó tárló­val bővítették ki. ★ Csütörtökön ülésezik a vá­rosi népművelési tanács és az újra induló Tiszán innen — Dunán túl című rádióvétélke- dő városi vezérkara. Itt hatá­rozzák meg a Szentendre— Vác helytörténeti vetélkedő második fordulójának idejét. — ki — A járási labdarúgó-bajnokság állása az őszi 3. forduló után Felnőtt 1. Sződliget 17 12 1 4 40:28 25 2. Váchartyán 17 11 1 5 59:29 23 3. D.-keszi Kinizsi 17 11 1 5 37:25 23 4. Felsőgöd 17 10 2 5 28:24 22 5. Vácrátót 17 9 2 6 42:25 2 to 6. Esze Tamás 17 8 ’ 3 6 25:25 19 7. örszt.-miklós 17 7 5 5 30:31 U 8. Püspök­hatvan 17 8 2 7 35:29 18 9. Penc 16 7 3 6 31:32 17 19. Kisnémedi 17 8 1 8 33:44 17 11. Váci SE II. 17 7 1 9 39:39 15 12. Rád 16 5 4 7 29:28 14 13. Vácduka 17 4 3 10 18:30 13 14. Püspök­szilágy 17 5 — 12 31:42 18 15. Vácbottyán 17 4 2 11 26:55 18 16. Kösd 17 3 3 11 19:36 9 Ifjúsági 1. Váci SE. 11. 15 14 — 1 76:21 28 2. Felsőgöd 16 12 t 3 50:17 25 3. Püspök­hatvan 16 11 1 4 41:21 23 4. Örszt.-miklós 18 8 6 2 42:22 22 5. Váchartyán 15 8 2 5 53:23 18 6. Penc 16 9 — 7 22:25 18 7. Dunakeszi Kinizsi 16 7 4 t 38:42 18 8. Vácrátót 16 7 3 31:31 17 9. Püspök­szilágy 16 8 8 25:32 16 10. Sződliget 16 7 1 8 35:37 15 11. Kisnémedi 16 5 2 9 23:31 12 12. Vácduka 16 5 — 11 19:54 L0 13. Kösd 16 3 2 11 15:26 8 14. Rád 16 2 1 12 17:45 5 15. Vácbottyán 16 1 1 M 11:73 3 \ A vasárnapi fények úgy ját­szottak az udvaron, mint szí­nes sugarak, amelyek egy messzi szivárványból szabadul­tak el és futottak, egészen ide, a Görög-templom udvarára. Tűnődtünk a templom lábjá- nál és vártuk a tízóra eljöt­tét —, hogy megnyissák a ki­állítást. Benn, az átalakított templomban, a váci és kör­nyékbeli képzőművészek tárla­tát. Tűnődtünk és vártuk a kulcsot. A templomkulcsot. Ügy, mint régente, mikor még a részeges harangozó tartotta magánál. Vagy az egyik hordó mögött, a pincében. De félre a profán hanggal — viert meglett a kulcs. (Igaz, tíz­percnyi próbálkozás után nyi­totta csak ki az ajtót). Kitárult az ajtószárny, mégpedig a kulcs által —, ami hetvenezer Kulcs u hmngnyelv müßt

Next

/
Oldalképek
Tartalom