Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

K Ü t Ö N K I AD A S A Arany lakodalom XI. ÉVFOLYAM. 132. SZÁM 1989. AUGUSZTUS 20.. SZKRDA A gyömrői Tóth Péter és felesége, Kiss Mária aranylakodalmán részt vett öt gyermekük, tíz unokájuk és négy dédunokájuk — valamint számtalan rokon, jóbarát. Somodi felvétele A hősi korszaktól napjainkig (II.) monori járási könyvtár 25 éves múltja Az éveken keresztül lemér­hető egyenletes fejlődés fo­lyamata 1956-ban törést szen­vedett. Az ellenforradalom eseményei kulturális vonatko­zásban is átmeneti nehézséget eredményeztek. Sokak emlé­kezetében élnek még a pilisi könyvégetés szomorú emlékei, ahol például a Mikszáth-köte- tek is áldozatul estek, mivel­hogy piros kötésben voltak. A 27 könyvtári egység 1957-re 25-re esett vissza. 1955-ben 3430 olvasója volt a könyvtár­nak. Ez a szám 1957-ben 3201- re csökkent. 1961-ben a járási letét­könyveket a községek saját tulajdonukba vehették áit. A sejtosztódás egészséges és ígéretes folya­mata tovább haladhatott. Most már 33 ezer 291 könyv birtokbavételéről lehetett szó. 1963-ban öt nagyközség: Ve­rses, Üllő, Pilis, Maglód, Gyömrö önálló főfoglalkozású könyvtárost kapott Vecsés ugyan már 1961-ben megkap­ta. A járási könyvtárban négyre emelkedett a dolgozók száma. A könyvtári egységek száma akkor már 37. A könyvtár összesen 54 és fél ezer kötettel rendelkezik. Az olvasók száma 9179. A fejlődés menete töretlen tart tovább. 1968 végén már 42 könyvtári egység volt. A kötetek száma 90 ezer 977. Ebből az állományból 13 ezer 899 Olvasó 374 ezer 783 kötet könyvet kölcsönzött. Ezek a számok talán nem fárasztdak és a tények realitásával feje­zik ki a semmiből való elin­dulásnak szépreményű távla­tait. A fejlődés tovább tart, jóllehet, már nincsenek évről évre való ezres ugrások az ol­vasók száma tekintetében. Eb­ben részben szerepe van a ív­nek is, ugyanakkor segít is, mert felhívja a könyvekre a figyelmet. Az kétségtelenül megálla­pítható, hogy a további egész­séges fejlődés menetét csak az biztosíthatja, ha könyvtá­raink terét bővíteni és kor­szerűsíteni tudjuk. Biztosíta­ni kell a helyben való olva­sásnak mind kényelmesebb lehetőségeit. A monori járási könyvtár jövőjére nézve már most meghúzhatunk néhány vona­lat a megvalósulásra váró tervek tekintetében. Mihelyt az OTP a könyvtár rendelke­zésére bocsátja jelenlegi he­lyiségeit, bővülhet a könyvtár. Ennek keretében nem elérhe­tetlen álom, hogy önálló gyer­mekkönyvtárost állíthassunk be, aki foglalkozik is a gyer­mekekkel. Mesét olvas nekik. Erre már vannak szép pél­dák. Ugyanakkor biztosítani kell a felnőttek számára a nyu- godtabb tanulmányi és kuta­tási munka lehetőségeit. Eh­hez megfelelő teret kell ad­ni „zavartalan kis szeparék- ban”. Kívánatos lesz a jövő­ben, hogy a könyvtári dolgo­zóik .szakosodjanak, mind in­tenzívebben legyenek tájéko­zottak és nyújtsanak segítsé­get a tanulmányi dolgokban. Nem lenne elérhetetlen és szükségtelen, ha odáig eljut­hatnánk, hogy a folyóiratokat, szakkönyveket olvasgató, hu­zamosabb ideig itt tartózkodó olvasók kaphatnának egy-egy pohár szódavizet, szörpöt, vagy éppen feketét. Az út, amelyen járunk, bi­zonyára lehetővé teszi a fej­lődésnek és megvalósuló szép terveknek ezt a módját is. (ej) Hjlnap ülést tart az MSZMP Monori Járási Végrehajtó Bizottsága délelőtt fél 9 órai kezdettel a járási pártbizottság tanácstermében. Napirendjén jelentés hang­zik el az üllői ÁFÉSZ párt- és gazdaságszervező munkájá­nak tapasztalatairól. Előadó: Massza Sándor és Zakál La- josné. Második napirendként a já­rási MHSZ irányító tevékeny­ségéről, az 1989. évi központi vizsgálat során meghatározott feladatok végrehajtásáról szá­mol be Kovács László. TANÁCSTAGI FOGADÓÓRA Holnap, augusztus 21-én délelőtt 9-től 12 óráig tartja fogadóóráit Hídvégi József járási tanácstag, a Tápiósüiyi Községi Tanácsnál. Üllő is nagyközség lesz? Ülést tartott az Üllői Községi Tanács Az Üllői Községi Tanács ülésén Kiss Gábor tanácsel­nök-helyettes ismertette a párt és a Hazafias Népfront közös javaslatát. amelyben fi llő nagyközséggé minősítését ké­rik a megyei tanácstól. A ja­vaslatot a tanácsülés egyhan­gúlag elfogadta. A decentrali­zálás következtében a helyi tanács ugyanis az igazgatás több ágazatában hatósági jog­kört kapott, a lakosság száma állandó­an emelkedik Üllőn, s a község fejlődése, kiterjedé­se és belterületi nagysága kimeríti a nagyközség fo­galmát. Második napirendi pontként az általános iskola beszámoló­ját hallgatták meg az elmúlt tanévről. Utána a község 1969. első félévi gazdálkodási ered­ményeit tárgyalták. A jelen­tésből kitűnt, hogy az üllői böl­csődében — a gyermekgondo­zási segély igénybevételének következtében — a férőhely kihasználása csak 72 százalé­kos volt. Ezzel szemben az óvodában növekedett a lét­számigény, hiszen a három évet betöltött gyermekek elhe­lyezése most vált időszerűvé. Eddig 100 gyereket tudott befogadni a két óvoda, szeptember 1-től 25-tel többet tudnak felvenni, mivel a Rákóczi-telepi óvodában megnyílik a har­te­I madik foglalkoztatási rém is. j A művelődési otthon éves i bevételi tervét az első félévben j már teljesítette, sőt túlteljesí- ! tette. A rendezvények jól sike­rültek, a rendezésben sem volt hiba — az eredmény sem ma­radt el. A továbbiakban a község fejlesztése érdekében végzett feladatokról volt szó: járdaépí­tésekről, autóbuszvárókról, út­burkolásról, zöldségesboltokról, a folyamatban levő harmadik orvosi lakás átalakításáról, va­lamint az MHSZ-lőtér kialakí­tásáról. A tanácsülés kimondotta, hogy az új iskola felépítése után, a negyedik ötéves terv keretében, fő feladat lesz Üllőn az ivóvíz-ellátás végleges rendezése — víz­vezeték kiépítésével. Ezt természetesen megelőzi a lehetőségek felmérése, és szé­les körű közvéleménykutatás. Urbán Sándorné beszámolt ezután a népi ellenőrök köz­ségben végzett munkájáról. A tanácsülés anyagához hozzá­szóltak: Csorba Ferenc, Ma­joros András, Balatoni Gábor, Pálvölgyi Ferenc, Kajos Zol­tán, Tóth Imréné, Virág Zol­tánná és Győri József. Közér­dekű panaszokat ismertette: Barta Péter, Czompó Pálné, Rácz János és Laczkó Sándor. Kiss Gábor elnökhelyettes, Urbán Sándorné gazdasági elő­adó válaszoltak a hozzászólá­sokra. EM A vecsési labdarúgó tarta- talékgárda nem képvisel külö­nösebben nagy játékerőt. Va­sárnap délelőtt az éllovas gy^mrőieket fogadta. Már az első negyedórában feltűnően sok volt a szabálytalan, durva belemenés, s ebben a hazaiak jártak elől. Azzal kezdődött, hogy a helyi edző játszatta az eltiltott Fodor Istvánt, akit a gyömrőiek felismertek. Szü­netben szóltak is a játékveze­tőnek, aki kérte a személyi igazolványát, de Fodor nem tudta felmutatni. 1:1 után nagy fölényben játszott Gyom rő, és 4:l-re elhúzott. A vecsé. MEMENTO si játékosok kíméletlen bele- menésekkel félemlítették meg a gyömrőieket. Gyömrőből Baár viszonozta elég gyakran a „tüskéket”. A 20. percben a hazai középhátvéd valósággal leterítette Kovácsot, amiért a játékvezető ki is állította. Az utolsó percekben a jogosulait- lanul szereplő Fodor lejött a pályáról és a mérkőzés végére el is tűnt... A járási labdarúgó szövetség remélhetőleg szigorúan fog el­járni az ügyben. Kár, hogy ilyen módon szerepelt csapa­tában a fiatal, tehetséges játé­kos (már többször játszott az első csapatban is). Felvetődik Molnár edző felelőssége is. Va­jon sportszerű-e eltiltott játé. kost szerepeltetni? Lelkesedésből: jeles Különbusz Az üllői sportkör ma fél egy órakor, különbuszt indít a Népstadionba. Útiköltség 20 forint. MŰSOR MOZIK Ecser: Hosszú az út Gibraltárig Gomba: sz—cs: Férjhez adom a mamát. Gyömrö: Felrobbantott pokol. Maglód: Ne ingereljétek a mamát. Mende: Stan és Pan. Mo- nor: Azok a csodálatos férfiak. Tápiósáp: Egy nehéz nap éjsza­kája. Tápiósüly: Különös házas­ság. Űri:, sz—cs: Bajtársak vol­tunk. Üllő: Isten és ember előtt. Vasad: A három testőr és Milady bosszúja. Vecsés: Heroin. Cs: A beszélő köntös. Komiszkenyér — fehér cipó Borostás arcú katona lép be a kiskapun. Nyűtt mun­dérban, fegyvertelenül. Az estébe burkolva óvatosko­dik befelé. Még fény vib­rál a kicsi ház parányi ab­lakán. Tolvajként oson oda. Merjen-e bemenni? Vár­ják-e még? Aztán megnyugszik. Nincs baj. Megvannak. Az övéi. Kopogtat. Bent riadt nesz. Szorongó tekintet fürkész a félrehúzott füg­göny mögül. Aztán bebu­kik az ajtón. Mindent fe­lejtő és feledtető lázas ölelés. Sós könnyel áztatott fájdalmas mosoly, ágyból riasztott gyermekujjongás. Sok idő telik, míg az öröm kábulatából eszmél­nek. Majd megszólal a kis­gyerek. A kisebbik, a kot­nyeles: — Édesapám, mit ho­zott? Az apa felvillanó szem­mel, de mosolytalan arccal nyúl maroknyi holmija kö­zé. Kiemel onnan valamit, s lassú, ünnepélyes mozdu­lattal az asztalra teszi. Durván formált, szikkadt barna kenyér az. A „ko­misz”, Magától vonta el. Nem akart üres kézzel jön­ni. — Itt van, egyétek, gyerekeim. Nagyon jó ám ez — biztatja őket. •k Milliárdnyi búzaszem porlik lisztté. Az új ter­mésből sütik már az új kenyeret. Rendezett, meg­békélt életünk ízes, hófe­hér kenyerét. Nem volt mindig így. <—es) Ügyeletes orvos Gyömrőn: dr. Huszár Sarol­ta (egészségház), Monoron: dr. Balogh József, Monori-er- dőn, Nyáregyházán, Csévha- raszton és Vasadon: dr. Rados Mária (monori-erdei rendelő­jében), Pilisen: dr. Pázmány Elemér, Üllőn: dr. Leyrer Ló­ránt, Vecsésen: dr. Simon Sándor tart ma ügyeletet. — — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri. 1944. nyarán fel­számolták a mo­nori gyűjtőtábort, s a foglyokat Auschwitzba szál­lították. A mono­ri izraelita hit­község minden év nyarán megemlé­kezik a mártírok­ról. Lázas riadalom futott végig a táboron. Elrendelték a sorakozót. Már várható volt. Csak azt nem tudta biztosan senki, hova, miért? Szinte mindegy, ha rosszabb is, csak már valami más legyen. Csak ki innen, az égbenyúló agyagfalak forró kat­lanából, melyben megszorul a latrinák bű­ze. Most megbolydult a kábult csönd a ha­lomra űzött emberi nyomorúságban, me­lyet a betegek fájdalmas nyögése, riadtan csodálkozó szemű gyerekek sírása és va­júdó anyák sikolya tett még elviselhetet­lenebbé. Megtörtén, fájdalmasan búcsúztak, akiknek el kellett szakadniok. A betege­ket külön vitték, szekérderékba hányva, . tehetetlen zsákokként préselödve. Előfor­dult, hogy lelógott egy láb. a kocsikerék­hez ért, s az véresre súrolta. Maga nem bírta, s nem volt, aki odú'ob tegye. „Hugó bácsi” is beállt a sorba. (Nem a Rosszindulat, a szeretet becézte így.)'Arra Vigyázott, hogy a sor szélére kerüljön. Kém tudta, miért, de odasúgták neki, hogy ott legyen. Még megmaradt kacatjai- kat cipelve, megindultak. A fájdalmak útján, ki tudja, hová? Volt, aki tudta már... A forró júliusi napban fojtogatóan por­ion lábuk alatt az agyag. A finom sárga por a verejtékes, könnyes arcokra ült. A Gőzmalom utcán lépkedtek, hamarosan feltűntek a monori pincesorok. A máso­dik pincesornál ismerős arcok az árnyék­ban. Kati, meg Mari falhoz lapulva les­ték a menetet. Csak sikerüljön! Az őr a menet vége felé fordul és hát­ramegy. Talán, hogy terelje a vánszorgó- kat. Irgalmas véletlen. Most, vagy soha. Itt az alkalom. A lapuló árnyak elválnak a faltól. Észrevétlenül a sorhoz lépnek. Lekapják az öreg fejéről a sapkát, keb­lükbe rejtik. Kalapot nyomnak a fejébe. Az egyik kezébe nagy pincekulcsot, a má­sikba öblös demizsont, és kirántják az öreget a sorból. — Menjen a pincék felé — súgják a fü­lébe. — De csak nyugodtan, nem sietősen. Eszre ne vegyék, hogy idevaló. Kilépett. Az élet és a halál között néha csak egy lépés van. ö megtette, az élet felé. Csak ösztöne vitte. Szíve torkában dobogott... Ha most rákiált valaki, min­dennek vége. Nem szólt senki. Nem vették észre, hogy egy ember kilépett a sorból. A menet le­szegett fejjel, néma megadással ment to­vább. Néhány szaporább lépés, és betöl­tötték a helyét. A demizsonos öregember eltűnt a pincék között. Vakondként bújva, Gombára menekült. Irgalom kenyere táp­lálta, de túlélte. Mikor előbújhatott, har­matszürke nagy szakállába már az új élet szelei csimpaszkodtak. Goldstein Sán­dor bácsi megmenekült. Még évekig élhetett. Lassan parázsló, fájdalmas fénnyel. Százezrek veszendő tűztengeréböl kiragadott üszőkként... (ej) Megszületett a járási baj­nokság vasárnapi fordulójának legnagyobb meglepetése. A tá- piósápi 11 legyőzte a harmadik helyen álló úri 11-et. Végig a lelkes hazaiak irányították a játékot, és az úriak sehogy- sem tudták megtörni a sápiak lendületét. A 2:l-es győzelem után a helyi csapat nagy örömmel vonult le a pályáról. Maglódi diadal Vasárnap este boldog magló­di szurkolókkal találkoztunk. Örömük érthető volt, hiszen végre győzött a csapat. Angyal András edző elmondotta, hogy a csapat az előző mérkőzése­ken sokkal jobban játszott, mégis vesztett. Most 3:0-ra győztek Isaszeg ellen, de a helyzetek alapján akár fél tu­cat is lehetett volna. Ma Ré­céire látogatnak, vasárnap Nagyköröst fogadják. Szeret­nének legalább három pontot szerezni... Meglepetés Üllőn A meglepetést a helyi tar­talékgárda szolgáltatta. Végig ügyes taktikával, 3:3-as dön­tetlent harcoltak ki az élcso­portban tanyázó Monori-erdő ellen. A vendégek nagyobb tu­dását az üllőiek lelkesedéssel pótolták, s amint az ered­mény mutatja — sikerrel. Gér József — Én most igaziból vonatozok ... Péterffy István felvétele FOCITURMIX Sportszerűség, óh!

Next

/
Oldalképek
Tartalom