Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

„ .9#' ft' 1969. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK risi *n c»fi Megbecsülik-e , akik tanultak? zMtrlap \i ifjúsági rétegpolitika lehetőségeiről Beszélgetés munkás-alapszervezetek KlSZ-titkáraival Négy KISZ-titkárral beszél­gettem, a KISZ Pest megyei Braun Éva Vezetőképző Isko­lájában Királyréten, a réteg­politika alapszervezeteikben tapasztalható kibontakozásá­ról, lehetőségeiről, akadályai­ról. Vékony Sándor (érettsé­gizett műszerész) Nagyma­rosi Vasműszeripari Ktsz: — A szövetkezetben többek között orvosi műszereket és különböző vezérlőberendezése­ket készítünk — termékeink­kel eddig gyakran szerepel­tünk ipari vásárokon, díjakat is nyertünk; nem csoda, hogy dolgozóinknak 80 százaléka 4 —5 ezer forintos nyereségré­szesedést vitt haza. A szövet­kezetbeliek — 70 százalékuk fiatal — fele érettségi után szerzett szakmai képesítést. Néhány hónapja mintha minden megváltozott volna az üzemben. Vagy fél éve alig van munka. Nem ismerjük, milyen termelési feladatok várnak ránk a közeljövőben. A Szak­munkásképzés — mely a köz­ségbeli fiatalságnak helyben való elhelyezkedést s egyúttal jó egzisztenciát biztosított — leállt. Nemrég alkalmaztak ná­lunk egy 15 éves beteg fiatalt — aki felett a mi alapszerveze­tünk védnö^ösködik — azzal, hogy később! ipari tanuló lesz. Még az ő beiskolázását sem tudtuk elérni... Ifjúsági szervezetünk sok­szor fordult kérdésekkel, ja­vaslatokkal, magyarázatért a vezetőséghez, de érdemleges választ nem kaptunk. Mi a szerepe a KISZ-vezetőségnek egy ilyen helyzetben? Sajnos, nálunk a pártalapszervezet is csak két hónapja alakult meg... ílarmath István (függet­lenített KISZ-titkár) Bu­dakalászi Lenfonó: — Iparágunk problémái is­mertek. Az országos nagy be­ruházások ellenére még min­dig rossz munkakörülménye­ket találni a fonodákban, szö- vödékben — zajártalom, leve­gőszennyeződés stb. — nehéz a munka —, nyolc őrá alatt egy szövőnő 18—20 kilométert gyalogol — és sok helyen eí- maradtak a szociális beruházá­sok —, nálunk például még két-három emberre jut egy öl­tözőszekrény. S bár a kereseti lehetőségek jó munkások ese­tében nem rosszak, nagy a fluktuáció. 1968-ban üzemünk­ben 404 belépőre 390 kilépő esett körülbelül 2000 dolgozó­ból. Nézzük, hol próbált és tu­dott segíteni ifjúsági szerveze­tünk. A fonó-szövő iparba való to­borzást iskolák látogatásával, a szakma ismertetésével szor­galmaztuk. Javasoltuk és elértük, hogy a hat órában foglalkoztatott ipari tanulók a maximum 500 forintos bérezésen felül juta­lékot kaphassanak termelésük után: ez 500 helyett körülbelül 800 forintot jelent nekik ha­vonta. Most körülbelül 140 lány la­kik a gyárból albérletben. Ad­dig is, amíg felépül a tervezett munkásszálló, átadtuk a KISZ- szervezet klubszobáját. Ott, néhány más helyiség felhasz­nálásával így berendezhettek egy 25 fős leányszállást. Hambalkó József (gépla­katos csoportvezető), Buda­kalászi Gyapjúmosó és Szövőgyár: — Ha az ifjúsági szervezet vállalja, hogy munkásokat to­boroz a fonó-szövőiparba, ak­kor a felelősséget is vállalja az ottani munkakörülmények­ért ... S bár tudom, nagy be­ruházásokat terveznek és vé­geznek az iparágban, mégsem tartom megnyugtatónak, hogy egyelőre a mi üzemünkben például mennyire korszerűtlen munkakörülmények mellett, megfelelő szociális berendezé­sek hiányában dolgozunk, szá mos bérezési feszültség, lentmondás közepette; nem tartom megnyugtatónak, hogy egyelőre, évtizedes szakmai gyakorlattal rendelkező törzs- gárdatagok lépnek ki sorra üzemünkből... Harmath István: — Ami az iparágban mutat­kozó problémákat, s a kibon­takozás terveit illeti, nálunk a KXSZ-vezetőség megkérte a trösztigazgatóságot, tájékoz­tasson a gondokról, a megol­dás lehetőségeiről. Hambalkó József: — Még valamit a munkás­toborzásról. Üzemünket a munkaerőhiány rávitte, hogy a Fejér megyei Bodajkon lé­tesítsen egy fiókot: községbeli, meg környékbeli kivarrólá­nyok dóig óznak'ott. Ezt a meg­oldást olykor jobbnak tartom, minthogy fiatalok évekig él­jenek munkásszálláson. Illet­ve, szerintem, ha mondjuk a szabolcsi lányoknak megte­remtenék azt a lehetőséget, hogy helyben is kaphassanak állást, foglalkozást, akkor ke­vésbé volna nyomasztó a lehe­tőség, ha mégis a siralmas Pest-közeli albérleteket, vagy akár a —. tán korszerű — munkásszállást választják. Bujtás György (esztergá- lyos-motorszerelő-techni- kus), szobi járási KISZ- bizottsági tag: — A napokban olvastam, hogy az ország 14 év feletti lakosságából az 50 százalék­nak nincs meg a nyolc általá­nosnak megfelelő végzettsége. Kérdés, hogy ebben a helyzet­ben kellően megbecsülik-e azokat, akik tanultak? A mi üzemünkben aligha. A Király­réti Állami Erdei Vasútüzem­ben dolgozom szerelőként. Mintegy 40-en vagyunk ott, a legtöbben képesített mozdony- vezetők. A nálunk található legmagasabb végzettséggel, technikusi oklevéllel, hárman rendelkezünk, mindhárman fiatalok. Magam két szakmá­val és technikusi bizonyít­vánnyal, mindössze 1400 fo­rintért dolgozom. Egy kollégá­mat — vasútépítő technikus, újító — 5,80-as órabérrel pá­lyamunkásnak alkalmazták. A harmadik technikus adminiszt­rátori beosztásban 1200 forin­tot keres. Közben az átlagbér 1700—1800 forint. Az újonnan belépett szakmunkást oedig majdhogynem kétszeres óra­bérrel veszik fel, mint ameny- nyit én kapok. De ifjúsági szervezetünk ebben a kérdés­ben sem hallatja hangját, mi­vel kevesen vagyunk KISZ-ta- gok az üzemben. Még sokáig beszélgettünk mindarról, amely az ifjúsági rétegpolitika szóra, felszínre kerül egy-egy üzemi KI3Z- alapszervezetben. Sokáig be­szélgettünk, de végig gazdasá­gi témáknál maradtunk. Mit tegyünk, jelenleg ezek foglal­koztatják leginkább beszélgető partnereimet is, meg az álta­luk képviselt fiatalokat is. A jelenlevő ifjúsági vezetők kép­zett szakmunkásak valameny- nyien — észrevételeiket nem végső igazságnak szánták. Té­vedhettek is egy-egy megálla­pításukat illetően. De az biz­tos, nyitott szemmel élnek, dolgoznak, politizálnak. Az eddiginél jobban szeret­nének közreműködni a gazda­sági életben, javaslataikkal, segítségükkel. De: rétegpoliti­kát folytató érdekképviseleti szervként is, sajnos egyelőre — ez derült ki beszélgetésünk­ben — nem tudják pontosan, hogyan fokozzák részvételü­ket? Fadányi Anna Ipari vásár Baranyában Hoközpouí házaknak — Zsolnai kisplasztikák A program szerint ma dél­előtt nyitja meg a kormány elnökhelyettese, Tímár Má­tyás Pécsett a Baranya megyei ipari vásárt. Tegnap megtar­tották a nyitás előtti tájékoz­tatót. Egyúttal kiosztották a nagydíjakat is. Örömmel te­szünk eleget a testvér-megye kérésének, hogy az esemény­ről számoljunk be. Sok esztendei szünet után nyitotta meg kapuit. Hetvenhat vállalat állí­totta ki termékeit, közöt­tük országos és budapesti cégek. Jugoszláviából a Szloboda Élelmiszeripari Vállalat je­lentkezett kekszekkel, leves­porokkal. Általános meglepe­tést keltett, hogy a jelentős részben villamos iparnak dol­gozó pécsi Zsolnay-gyár a ha­gyományos mintákon kívül rendkívül modem kisplaszti­kákkal jelentkezett. Padlóvá­zák, szobai szökőkutak, víz­párologtatók korszerű megol­dásaival gyönyörködtetik a látogatókat. Ök nyerték el egyúttal az egyik első díjat, kínai porcelánra emlékeztető, remekbe sikerült feketéskész- letükkel. Nagydíjat kapott a Me­cseki Szénbányák házilag kikísérletezett kis hőköz­pontja, azaz lakáskazánja. Egy-egy családi ház számára szolgáltat meleg vizet, biztosít­ja a fűtést. Mindössze hűtő- szekrény nagyságú s hasonló alakú. Gyártását is házilag kezdik meg. Nagydíjjal jutal­mazták a mohácsi Farostle­mezgyár színes, lakkozott le­mezeit. A tegnapi tájékoztatók során dr. Nagy József, a me­gyei pártbizottság titkára mondta el, hogy a jövőben az eddiginél több résztvevőt vár­nak, más megyéből is, hogy a helyi rendezvény regionális eseménnyé váljék. — tgy — Feltételhez kötött indulási engedély A szakszervezetek megyei ta­nácsainak, a megyei tanácsok és a járások mezőgazdasági és Gyors ütemben készül a földalatti vasút Baross téri állo­mása. Befejezték a mozgólépcső szerelését, és elkészültek már a burkolás munkájával is. Az állomásrész padlóját hússzínű gránit borítja, az oszlopok burkolata a Szovjetunióból impor­tált fehér márvány. A 120 méter hosszú megálló egyszerre öt szerelvényt képes befogadni. Jelenleg a Baross téri állomás elektromos berendezéseit szerelik. Képünkön a már teljesen elkészült vadonatúj mozgólépcső. — MTI Foto — élelmezésügyi osztályainak el­lenőrei az aratási főszezonban naponta 150—200 helyen vizs-' gálják meg, hogy az aratógé­pek kezelői betartják-e a mun­kavédelmi szabályokat. Az ed­digi ellenőrzések tapasztalatai szerint idén a balesetvédelem szempontjából kedvezőbben alakult a helyzet, mert az ara­tási szezon kezdetén vala­mennyi nagyüzemben lelkiis­meretesen megtartották a gép­ellenőrzéseket. A műszaki pró­bák annyira szigorúak voltak, hogy Csongrád megye néhány nagyüzemében a munkavédel­mi szabályok be nem tartása miatt mintegy 8—10 arató­cséplő gépnek egy ideig nem is adtak engedélyt az indulás­ra. VERESEGYHÁZ Tejbolt, élelmiszerüzlet Befejezéséhez közeledik a tejbolt építése Veresegyházon, a Virág utcában. A gödöllői ÁFÉSZ anyagi hozzájárulásá­val készülő üzlet megnyitására augusztus végén kerül sor. Ugyancsak megkezdődtek az előkészületek a községben egy új élelmiszerbolt felépítésére a Táncsics utcában. Ez elsősor­ban a község vasúton túl lakó mintegy ezer lakosának jelent majd nagy könnyebbséget, mi­vel a községnek ezen a részén egyetlen üzlet sem volt eddig. Az élelmiszerüzletet a jövő év áprilisában adják át rendelte­tésének. Kádár János fogadta Franz Muhrit K^dár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fo­gadta a hazánkban tartózko­dó Franz Muhrit, az Osztrák Kommunista Párt elnökét. A baráti, szívélyes légkörű be­szélgetésen a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom időszerű feladatait, va­lamint a két pártot kölcsönö­sen érdeklő kérdéseket tekin­tették át. A találkozón jelen volt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottsága titkára. Átadta megbízólevelét s Guineái Köztársaság új magyarországi nagykövete Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke csütörtökön fogadta Yo- ro Diara rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét, a Guineái Köztársaság új ma­gyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét Yoro Diara nagykövet meg­bízólevelének átadásakor be­szédet mondott, a nagykövet beszédére Losonczi Pál vála­szolt. A megbízólevél átadása után az Elnöki Tanács elnöke szí­vélyes beszélgetést folytatott a nagykövettel, aki ezek után a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékét. Szirmai István látogatása Bács-Kiskun megyében Csütörtökön Bács-Kiskurt megyébe látogatott Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Rövid kecskeméti tartózkodás után — dr. Horváth Istvánnal, az MSZMP Bács-Kiskun megyei bizottsága titkárával és Szvo- rényi Jánossal, a megyei KISZ-bizottság megbízott el­ső titkárával — a Kiskunha­lasi Állami Gazdaságba uta­zott. Kádár János megkezdte szabadságát I Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, au­gusztus 1-én megkezdte évi rendes szabadságát. ÖTVEN EVE TÖRTÉNT A dicsőséges 133 nap 1919. AUGUSZTUS 1-EN Peidl Gyula vezetésével úgy­nevezett szakszervezeti kor­mány lépett a munkáshatalom örökébe és első manifesztu- mában olyan látszatot iparko­dott kelteni, mintha csupán kormányváltozásról lenne szó, nem pedig rendszerváltozásról. Peidl hangsúlyozta: „kishitű­ségre nincs okunk. Erősen tart­juk a Tisza-frontot”. Hamaro­san bebizonyosodott azonban, hogy Peidl, Peyer és Haubrich kormánya a tanácshatalom felszámolására vállalkozott. Mi történt? Miként vált ez lehet­ségessé? A MAGYAR PROLETA­RIÁTUS 133 napos uralmának nem volt olyan időszaka, amelyen ne kényszerült volna szinte erején felüli helytállás­ra. A győzelmüket biztosítani akaró nyugati imperialisták ismerték a magyar proletár- forradalom jelentőségét. Tud­ták, hogy a Magyar Tanács- köztársaság Marx és Lenin eszméinek zászlóvivője a Duna völgyében, sőt egész Közép­ei- I Európában, s végleges győzel­mével elősegítené a világfor­radalom terjedését. Elhatároz­ták tehát, hogy megsemmisí­tik, s minden eszközt bevet­nek ellene. Eszközeik pedig bőven voltak. BLOKÁDJUK ELZÄRTA Tanács-Magyarországot az élelmiszerektől, ruházati anya­goktól, gyógyszerektől, az ipar legfontosabb nyers- és segéd­anyagától. Katonai intézkedé­seik 1200 kilométer hosszú arc­vonal megvédésére kényszerí­tették a munkásság színe-ja- vát a csehszlovák, a román, a délszláv és az intervenciós francia csapatok ellen. Ezzel a szakmunkások tízezreit von­ták el az üzemekből, a terme­léstől. Politikailag támogatták, sőt pénzelték a hatalmukat veszített uralkodó osztályokat, s azok ellenforradalmi szerve­zeteit, a Bécsben működő An- tibolsevista Comitét, a szegedi ellenforradalmi kormányt és az országban lappangó illegá­lis csoportokat. Ez a magya­rázata, hogy a klerikális támo­gatást élvező monarchista tisz­tek vasutas sztrájkot szervez­hettek a Dunántúlon, és fegy­veres lázadást robbanthattak ki Pest megyében és magában a fővárosban is 1919 júniusá­ban. Ellenforradalmi mesterkedé­seiknek kedvezett a centrum „irtózása” a forradalmi erő­szaktól, az elleníorradalmárok elleni erélyes fellépéstől. Eb­ben a légkörben Böhm és tár­sai már 1919. május 1-én ka­pitulációt követeltek, de a munkásosztály május 2-i nem- je és az ezt követő győzelmes északi hadjárat óriási sikerei taktikai meghátrálásra kény­szerítette őket. Clémenceau azonban, mint tapasztalt im­perialista méregkeverő, csa­lárd ígéretekkel rávette a For­radalmi Kormányzótanácsot az északi hadjárat befejezésére, a felszabadított területek ki­ürítésére, az általános vissza­vonulásra. Cserébe a blokád enyhítését, a tiszántúli román megszállás feloldását és a bé­ketárgyaláson való részvétel jogát ígérte. Ámde valamennyi ígéretét megszegte, a visszavo­nulás pedig a Vörös Hadsere­get és a hátországot egyaránt demoralizálta. STROMFELD, A GYŐZTES HADVEZÉR, elkeseredetten lemondott, Böhm pedig az el­lenforradalom titkos remény­ségét, Juliért nevezte ki a he­lyébe. Ez az új vezérkari fő­nök kezdeményezte azután a július 20-i tiszai offenzívát, de sem kellő támadóerőről, sem kellő mennyiségű hadianyagról és megszervezett trénekről nem gondoskodott, ellenben haditervét az ellenség kezére juttatta. Árulása következté­ben a Vörös Hadsereget 1919 július végére súlyos vereség ér­te. Súlyos, de nem teljes mér­tékben végleges. Peyer, Peidl, Haubrich, Böhm éppen az újrakezdés minden lehetőségének meg­akadályozására — hátba tá­madta a munkáshatalmat. Tit­kos tárgyalásokon ígéretet kol­dult ki az antanttól egy át­meneti szakszervezeti kormány elismerésére. Az ígéret birto­kában idehaza kenyeret, ruhát, cipőt, munkát ígértek a kiéhe­zett és lerongyolódott töme­geknek. Felesküdtek a mun­kásjogok védelmére, s fogad- koztak, hogy uralmuk esetére az antant leállítja a román elő­nyomulást, és Budapest sza- ban maradt így aztán a külső nyomás és a belső aknakmun­ka juttatta hatalomra az áru­lókat. A „SZAKSZERVEZETI” kormány mindössze 6 napig maradt uralmon, mert a ro­mánok mégiscsak megszállták Pestet, s ez lehetővé tette Friedrich ellenforradalmi puccsát, a fehéruralom hata­lomátvételét. Hat nap alatt azonban Peidl miniszterelnök, Peyer belügyminiszter és Haubrich „Budapest város teljhatalmú diktátora” elvé­gezte a szennyes munkát. Fel­osztották a vörösőrséget, le­fegyverezték a munkásosztályt, szabadon engedték az ellen­forradalmárokat, és kezdték lecsukni a kommunistákat Új­jáalakult a régi rendőrség s az egész burzsoá elnyomó gépezet, megsemmisültek a Tanácsköz­társaság munkásvédő rendele­téi, és visszaállt a burzsoá tu­lajdonrendszer a gazdasági élet minden vonalán. A háztulajdo­nosok ismét emelhették a lak­béreket, a földbirtokosok is­mét kizsákmányolhatták a pa­rasztot, s a munkások elvesz­tették kivívott jogaikat. A „szakszervezeti” kormány ka­put nyitott az ellenforrada­lomnak. „Rettenetes árulás történt” — állapította meg ez­után a Komintern kiáltványa. Valóban. A történelem azon­ban 1945. április 4-én igazságot tett véglegesen. Földes Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom