Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
PE SI HEGYEI K^Círlap 1969. AUGUSZTUS 17.. VA«ARNAP Cipőt vásárolunk A krapek megúszta... V'" ' ’ „ ' , V; ^ \ ’íSSSMSiÉ (MTI—Foto, Kácsor felv.) ,SS,,,S/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSfSSSSSSSS*//SSSSSSSSSSSSSSSS/J% bicskás zötyögőre. Engem nem fürdetsz be. Megmosod a képed egy kútnál, magadhoz térsz, vagy visszaültetlek a padra, ott aztán elmélkedhetsz. A lépcsőházban úgy- ahogy magához tér, nagy a huzat, belököm az ajtót, a La- kinger-mama fánkot süt. Belövöm magam, nagy hangon megy a szöveg, ezt az évet is megúsztuk. Mutasd, mondja az öreglány, a Lakinger hanyagul nyújtja a bizonyítványom, mintha már el is felejtette volna az egészet. A La- kinger-mama a pótszemüveggel alig lát, az eredetit már egy hete csinálják garanciával. Köszönet a dolgozóknak. Nem vagyok híve a túlzásnak, de a tökéletes ügyeket frankón komá- lom. Az öreglány lerakja a bizonyítványt, pipás, valami nem tetszik neki. Az hétszentség. A szöveget ismerem, az előbb otthon hallottam, ugyanazt nyomja szó szerint, konfekció az egész világ. Magam részéről távozom, a Lakinger befal öt fánkot, üget utánunk. C ikis ügy, ami megtörtént, elismerem. A Lakingeri kezelésbe veszem, garancia nálam, remélem, átmegy a pótbulin. Mindez mit számít, két hónapig nincs balhé. Másnap az öreg újra rákezdi, még mindig nem nyelte le ezt a bizonyítványt. Várok, míg anyám megsokallja. Késő este van, végre megszólal, mondd csak, hogy is volt azon az érettségin? Az öreg ért a szóból. Most meg a né- némnek jár a szája. A Napóleont, ha nehezen is, de elintézték. Mellékbüntetésként Szent Ilonára irányították. Valami hasonló szerepel a történelemben. Csak az én ügyemnek nincs vége. A nőném nem tudja tartani a száját, állati kölnit használ, olyan illatos, mint egy sertéskombinát. Beköpi a bizonyítványbulit a Lakingerrel. Tudnám nélkülözni az ilyen ”nk- séget a saját lakásunkban. Az apám hosszan maga elé néz, hol öregebbnek akar látszani, hol fiatalabbnak, fran- $ kőn elbizonytalanodott, mióta $ az érettségijét emlegetik. ^ Ilyenkor legjobb legurítani $ egy koktélt, vagy beindítani a ^ magnót. Csend az egész yona- $ Ion. Senkinek nincs egy ép $ gondolata, mint a megjelen- ^ teknek az író—olvasó találko- ^ zón. Az öreg jó fej, tőlem kér 5 információt, mit nem tud a $ Lakinger. A bikinitervezést $ elektronikus számítógéppel. $ Az más, komoly pofát vág, az $ előbb már azt hittem, csőn- $ gettek. Legyen a napi normá- $ ja húsz nagyfröccs. Feleme- ; lem. Most már megette az « ügyet, csak bírjam szöveggel.« Mit nem tud még? Miért zár- 5 ják be a húsboltokat éjszaka? ! Klasszikus, mondja apám, jár i neki, hogy ezért meghúzzák.; Még egy szöveg kellene, az; öreg a zsebemben. Eszembe S jut. Azt hitte, a Wartburgot a 5 Heine-műVekben gyártják. A $ néném frankón nem ismeri a « tréfát, bepörög, jár-kel a szó-* bábán. Ringatja magát, mint « egy kiszuperált sétahajó.« Üjabb mozgalmi variáció, le-! ül, keresztbe rakja a lábát, a! melle alatt átdöfi a könyökét.! Kefét eszik, nyomom az öreg-; nek a halandzsa szöveget, ő; veszi a lapot, még ragaszt is * hozzá valamit, most már* olyan érdekes a műsor, mint * két azonos szövegű szerződés* vitája. Vakduma az egész,! még szerencse, hogy érzem a: helyzet izomzatát, tudom, ho-! va kell nyúlni. Futószalagon ! nyomom a tanmesét. Jó fej az i öreg, amit mondok, a Lakin-i ger-ügy ezzel el van boronái-: va. Szóval az öreg ért engem,* a húgom annyit lát az egész-* bői, mint a vak kefeárus a i vevő szakállából. Szövegelném j neki szívesen, inkább azon ] gondolkozzon, melyiket vá-j lassza, a szerelmet vagy a tartásdíjat. Az ilyen szöveg alma. Nem praktikus, nincs szándékomban rontani a balhét. A Lakinger megtanulja majd azt a helyesírást, magam kimásztam a csőből, anyám kivonul rántottét sütni. Az öreg már a tv előtt, villanyfényes közvetítés a sta- dionbóL Kerekes Imre Annak a történelmi időszaknak, melynek alig három évtizede, de amely visszavonhatatlanul a mélybe tűnt, aligha volt Teleki Pálnál nagyobb legendaköd mögé bújtatott alakja. A magyar uralkodó osztályok e jellegzetes képviselője úgy lépett ki fizikai valójában a magyar történelemből, hogy látszatra éppen e kilépéssel váltotta meg a maga számára a halhatatlanság belépőjegyét. Látszatra. Mert igazából voltak — már akkor, s később még inkább —, akik sejtették, majd tudták, hogy Teleki Pál nem áldozata, hanem csináló- ja volt annak a politikának, mely végül is — későn — politikusi, s emberi értelemben egyaránt zsákutcába juttatta. A Népszerű Történelem sorozat új kötete tehát legendát — ne tagadjuk: sokak körében ma is élő legendát — oszlat, s rögtön írjuk le: teljes eredménnyel. Tilkovszky Lóránt vékony könyvecskéje — mindössze 180 oldal — aránytalanul nagy forrásanyag földolgozásának eredménye. Aránytalanul, de szükségszerűen sok mindent kellett földolgozni, kritikai vizsgálat alá venni ahhoz, hogy ne csupán képet, de teljes képet adhasson a szerző a legenda mögött már-már teljesen elvesző igazi arcról, alkatról, cselekedetekről. A források nagy tömege, s a szerzői fegyelem látszatra nem fér össze, e könyvecske esetében azonban igen. Semmi nincs benne, ami fölösleges lenne, ami rontaná í a könyv feszesre fogott szer- i kezetét, mondandójának meg- ; győző erejét. : Tilkovszky a végkifejlettel * kezdi könyvét, az öngyilkos- ; ság tényével, s a körötte gyor- ! san támadt ellentmondásos ! visszhanggal, a német hazu- ; dozást s az angol elfogultsá- ! got is plasztikusan, mégpedig ! kifejlődésében mutatja meg ! Csak ezután veszi sorra az > életút jellemző állomásait. * Például a fehérterror idején * játszott szerepét, a „békés tu- ! dós” — nagy előszeretettel áb- ! rázolták ilyennek hívei — na> gyón is békétlen kijelentését ! idézve a többi között. Mert ! Teleki — ez a „csöndes, sze- í rény tudós”, mint egyik poli- ^ tikustársa, nyilván nem vélet- 5 lenül jellemezte a halála | után — már 1919 decemberé- $ ben kijelenti: csak „aki alá- \ veti magát a keresztény vi- $ lágnézet és a nemzeti eszme § követelményeinek, azt nem 5 éri a mi agresszivitásunk”. S $ ez az „agresszivitás” nagyon ^ sokba került az ország népé- ^ nek, s magának az országnak ^ is ... Huszonöt év szenvedé- $ sébe, s a rablóháború minden $ következményébe. Hiba lenne ^ azonban az eddig elmondot- ^ takból arra következtetni, $ hogy a szerző feketére festi $ azt, ami eddig fehér volt, s ^ így próbálja meg eloszlatni a ^legendát. Nem. Tilkovszky az ^ elemzéssel, az ember és poli- ^ tikus árnyalt jellemzésével, $ habozásainak, kétkedéseinek $ megmutatásával ábrázolja hi- $ telesen a folyamatot, mely vé- $ gül is 1941. április 3-ának $ hajnalán a pisztoly eldörrené- ^ sóig vezetett. $ Teleki Pál szándékaiban sok ^ volt a kétértelműség, a takti- ^ kázás, tetteiben azonban egy- ^ értelműén odakötötte az or- $ szág sorsát a Harmadik Biro- $ dalomhoz, s a hódító, rabló ^ német politikához. A történe- $ lem pedig nem szándékok, 5 hanem tettek alapján ítélke- ^ zik ... (Kossuth Könyvkiadó) * (m. o.) éhségtől, meg a szomjúságtól, s A várakozás közepette az em- ^ berek szerelmeskednek, össze- ^ házasodnak, van akinek közü- ^ lük várakozás közben már a ^ gyereke is megszületik. A gye- ^ rekek közben megnőnek, és az ^ étlapról tanulják meg az abc-t. ^ Azután ők maguk rendelik^ ebédjeiket, és ismétlődik az ^ egész elölről. ^ Az irántam tanúsított biza-S lom jegyében ettem. $ Aztán felálltam az asztal-5 tói. ^ — Nem tudom, hogyan is $ köszönjem meg messzemenő $ figyelmességét, — mondtam a $ pincérnek. — Óh, semmiség — mondta $ látható zavarral. — Nem úgy van az, — til- $ takoztam én, — ön nagyon« nagy szolgálatot tett nekem... 5 Ilyet nem lehet elfelejteni ha- ! lálunk órájáig sem... A! számlám végösszege? — Egy rubel, huszonegy ko- ä pejka — felelte. — Értem, — kacsintottam; rá. Leszurkoltam az egy rubel 5 huszonegy kopejkát, és kezet; nyújtottam neki. Ezzel a kéz-* fogással nyomatékosan tudó-> mására hoztam, hogy ez is! egy hihetetlenül rendkívüli! dolog. A pénzzel egyébként is szű-! kében vagyunk. Köztudomású! a sajtóiból, hogy az Állami! Bankjegykibocsátó Hivatal! nem nyom elég pénzt. Az is 5 előfordul velem, hogy fizetés; nélkül távozok. Ilyenkor a; rendőrség keres. De ÉRTE én minden áldó-; zatra kész vagyok. Ezért fize-; tek pontosan. Számla szerint!; A kijáratig követett lángoló« tekintettel. Több mint valószí-! nű, hogy nagyon sokáig fogunk! emlékezni egymásra * hogy a borscsleves itt már a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Az itteni szakácsok már nagyon régóta nem főzik. Egyetlen ember, aki ma még főzi a borscsot, az a titokzatos specialista, egy öreg nénike Poltáva környékén. Az én rendelésemre külön repülőgépet küldenek, hogy meghozzák eme különleges ételt. — Második fogásként bélszint szeretnék hagymával, — mondtam bátortalanul. A pincér erre fogcsikorgatva kérdezte: — Bélszín értelemben? — Pontosan abban az értelemben. — Húsból? — Igazi húsból! A hagymát meg igazi hagymából. Barátunk szeme meredezett, elegáns módon teleszívta magát levegővel és mondta: — önnek megcsináljuk! Ünnepélyesen csettintett nyelvével. Ezzel pedig azt jelentette, hogy vegyem tudomásul, ami ezután értem történik, az nem mindennapi. Bélszínt már réges-régen nem sütnek. Speciális archeológus bizottságot kell szervezni, hogy ásatások segítségével feltárják őseinek kultúráját, megfejtsék a régi írásokat, és azok alapján összeállítsák a bélszint. De énértem természetesen nem sajnálják a fáradságot. — Kér még valamit? — Köszönöm, nem — mondtam félénken. — Már így is hihetetlenül sok feladatot róttam önre. — öt perc múlva itt is leszek az egésszel — mondotta határozottan. A/ emberek itt éveket is várnak a rendelésre, mondta tekintetével. Van, aki még itt is alszik, és mégis eleped az GRIGORIJ GORIN: Kivételesen Az etterem meglehetősen i kihalt volt. Leültem az egyik I ablak melletti asztalhoz és ! vártam a pincérre. : Jó öt perc múlva méregető i tekintettel közeledett és oda- ; érve hozzám udvariaskodva j kérdezte: ! — Étkezni fogunk? Étkezni? ! — Igen, — feleltem. ! — Igen. Emlékszem, — «mondta. — Mindent megcsiná- ! lünk, amit óhajt. ! — Köszönöm, — szóltam. — ; Legyen kedves legelőször egy ! sört hozni... ; — Értettem, — szakította ; félbe. — Hideget? * — Hideget. ; — Pohárban? ! — Pohárban. ! — Meglesz, — mondta ha« tározottan, és jobb szemével ! rámkacsintott. ; Kacsintása pajkos és titok- ^ zatos volt. ; Ezzel tudtomra adta, hogy ^ sör dolgában most rosszul áll- 5 nak. Nagyjavítást végeznek a J sörgyárakban. Az egész város5 ban össze lehetne számolni, J hogy hány pohár sört szolgál- $ nak ki a szomjazóknak. De $ nekem azért egyet hoz ... $ — Egy borscslevest is kéJrek, — mondtam. ^ — Emberem elsápadt.. > — Támogatom — mondta, $ és most bal szemével kacsintott rám. — Tehát: borscs? $ — Igen. $ — Meleget? ^ — Lehetőleg. . 6 — Tányérban ? ^ — Feltétlenül. ^ — Tejfölösen? ^ — Űgv szeretném. ^ — Teljesítjük, — suttogta. §— Legyen türelemmel! § Ez alkalommal még rava- ^ szabbul kacsintott rám. Ily mó- ídon pedig azt adta értésemre, B aresz, kezemben a bizonyítvány. Semmi meglepetés. a matek erős kettes, a öbbi felváltva kettes-hármas. Vem szeretem az egyhangúságot. Ügetek haza, kikalapá- om a pléhpofát, volt jobb. Vem operálok időhúzással, >lyan ártatlan vagyok az ügyien, mint egy tv-műsor a 18 íven felülieknek. Ki tehet a iáját bizonyítványáról? Ta- án én állítom ki? Megkérde- :ik tőlem, mi a véleményem? \ kezembe nyomják a papírt, ízért melóztam egész évben. \ végén kuss. A piacon nem idnak érte egy buznyákot. Az lyen bizonyítvány a legjobb, ;enki nem sajnál. S csak kevesen irigyelnek. Az anyám ilvassa, adják kézről kézre, így kezelik, mint egy családi lotót. Menő írás, mindenki egalább háromszor megrágja. Az öreg mégis elszánja nagát az intervencióra, nagypari módszerekkel szövegel, confekció, amit mond. Kétségtelen egyéniség. Hallgatom, így ház omlott bennem ösz- >ze. Most derül ki, milyen szoros a kapcsolat fogyasztómmal, esznek engem. Érzem, itt helyben megfagyok a csa- ádi élet melegében. Két négyesem is van, erről frankón így nem esett szó, mint az DTP-részletről, amit az öreg 1 hónap elején magán jellegű pkokból általában elfelejt befizetni. Lelombozódik, míg íkubizzák a bizonyítványt, az újságból megtudom, hogy a Venuson nincs élet. A Lakingernél viszont nagy a gázkitörés. Meghúzták. Huszonnégy órája, hogy kezemben a bizonyítvány, már a tantárgyakra sem emlékszem. Mi lesz két hónapig? Megöregedett a tudásom. Szóval a Lakingert meghúzták magyarból. Nem sorolom a közélet eseményeihez. Állítólag nem komplett a helyesírása. A srác frankón gyanított valamit, most olyan vékony, hogy a háta habzik, mikor a mellét szapanozza. Baresz. Elképzelem magam, nem egy népünnepély. Lóg a feje. Ül a parkban, a Weisz és a Kelemen biztatják, csak üljön nyűgöd-^ tan. Nem olyan könyű a hely- $ zet. Családom másnap ismét ^ az utolsó betűig kiolvassa a $ bizonyítványom, ne legyen so-§ ha jobb olvasmányuk. Visz- $ szalapoznak a múlt évre, idé- $ zik, mi volt akkor, ezek a $ múltból élnek. y Végre lekopnak rólam.! Megfújom a saját bizimet. Az| öreg még rámakasztja, után-! zom a kozmikus viszonyokat, 5 a súlytalanság állapotában le-S begek. A bizonyítvány a puló-! ver alatt, óvatosságból még! bámulok néhány percig, mint! kecske a növényvédelmi kiál- S lításon. Fellépésem nem sike-! rült, a lelépésem baresz. A Lakinger Ingajáratban | lötyög, baromi meredek* az ügy. özvegy a mutter, * egyetlen krapek. Ügy áll ott* egyedül, mint brigád a ref-j lektorfényben. Befut a Weisz,* mögötte a Kelemen, most va-* lami okosat kellene szövegel- i ni. ötlet annyi, mint kániku-i Iában a szódavíz. Itt maradsz,! mondom Lakingernek, nem i mozdulsz a pádtól. A Weisz i teljesíti megbízatásom, hozza! a csomagolópapírt, beöltözte-i tem saját bizonyítványom. Aj j Kelemen a borítón működik, j j frankón olyan ronda az írása,! * mint egy tanárnak. Defekt.: jAki jól odafigyel, kibetűzi,! jLakinger Alajos. * Ügetünk az özvegyhez, a [Kelemen nyomja a sódert, • egész úton, húzd ki magad, !fel a fejjel, te vagy a vitami-- • nők királya. Ne lógasd az or- ! rod, az öreglány bezsong, pont «erre van most szükség. Sen- ; kinek nincs módjában megvá- > lasztani a bizonyítványát. $ Olyan ez. mint a lottó, a tandíjat mindenki megfizeti, vagy 5 kihúznak, vagy benne hagyjak. A Kelemen nyomja neki d szöveget, tartom magam, J mielőtt szétröhögöm az ügyet. ^ A Lakinger világjelenség, a ^ képe olyan mozdulatlan, mint- iha három napja kábítószert ^ zabálna. Két ujjal fogja a bi- ^ zonyítványom, undor a képén, ^ elmégy apuskám kalauznak a s Az offenzívát két hete indí- % tóttá el a feleségem. Akkor $ még nem sejtettem semmit. $ 1 Csak annyit mondott: $ ; — Isteni cipőt vett Klári. $ : Tudod, olyan modem sár- $' kút.,, ^ , Oda se figyeltem. Egy héttel később mondott ^ ] valamit. ^, _— Azt hiszem, rövidesen ci- ^ < pőre lesz szükségem. Itt a ^ ] nyár... Ekkor egy pillanatra felfi- $' gyeltem. ^. Tegnap így szólt: $" — Szeretném, ha eljönnél^; velem cipőt venni. Erre már nagyon odafigyel- ^ < tem, de mielőtt szólhattam §« volna, már folytatta: ^ , — Jót tesz neked egy kis 11 séta és az idő is olyan szép... § Amikor a harmadik cipőüz-S] létből jöttünk kifelé, megkér- s deztem: $ j — Mondd, fiacskám, tulaj-1 j donképpen milyen cipőt S l akarsz venni ? § , Csodálkozva nézett rám. | — Természetesen fehéret, ä < hiszen nyár van. — Persze — mondtam és|' közben arra gondoltam, hogy ^, az eddigi három üzletben ^ mindenféle cipőt nézett, csak ^ fehéret nem. A negyedik cipőüzletben ^ fáradtan ültem le és türel- $ mesen vártam, hátha itt sike-^ rül. Negyed óra alatt kidé- ^ rült, hogy amelyik cipő tet-^ szett, abból nem volt megfe-^ lelő- nagyság, amelyekből volt, ^ azok nem tetszettek. Indulás^ tovább. Mikor az utcán rá- ^ gyújtottam, az öngyújtó rész- ^ ketett a kezemben. Feleségem^ is észrevette. ^ — Csak nem vagy ideges?^ — kérdezte aggódva § — Á, dehogy! Remekül szó-1 rakozom! Csak azt nem tu- *; dom, hogy mi szükség van én- ^ rám?! S — Na hallod? Csak nem ve-^ szék olyan cipőt, ami neked ^ nem tetszik ? § A hatodik üzleíbcn végre ^ sikerült az óhajtott cipőt S megtalálni. Feleségem felpró-fc bálta és elém állt. ^ — Ugye, milyen tündér!? ^ Odanéztem a cipőre, tény- ^ leg csinos volt, de élénk zöld Ä színű. I — Nagyon tündér! —| mondtam. — Nagyon tét- i szik ... csak úgy emlékszem, i mintha fehér cipőről beszél- í tél volna. ^ Csodálkozva nézett rám. ^ — Tényleg? Érdekes, én ^ már nem is tudom biztosan ... ^ (v. i.) I ///////>W///A/// Könyvek | — 37 nyelven J A Szovjetunió Miniszterta- $ nácsa mellett működő sajtó-^ bizottság legutóbbi ülésén jó- $ váhagyták 11 központi kiadó- $ vállalatnak a szépirodalmi 5 művek 1970. évi kiadására^ vonatkozó terveit. Ezekben a« tervekben jelentős helyet $ kaptak a Lenin születésének \ 100. évfordulója alkalmából; megjelenő kiadványok. A tér-; vek szerint erről a témáról $ összesen több mint 1.4 millió \ példányban adnak ki külön-« böző műveket. A tervekben külön fejeze-; tét alkotnak a hitleri Német-; ország felett aratott győze-\ lem 25. évfordulója alkalmá- * ból megjelenő kiadványok. * 1970-ben tovább folytatódik a« 200 kötetes „Világirodalmi! könyvtár” sorozat, ezenkívül a j „Népkönyvtár”. „A XX. szá-i zadi külföldi regény”, az; „Irodalmi memoárok” című * sorozat is. 1970-ben a mai szovjet írók: több. mint 870 műve jelenik: meg a szövetséges és az au-i tonom köztársaságok íróinak! műveit a Szovjetunió népeinek 37 nyelvér adják ki. A kiadási terv 22 előfizetéses kiadvány megindítását tervezi, ezen belül az orosz klasszikusok müveinek négy és a szovjet írók műveinek tizenöt gyűjteményes sorozatát, KÖNYVESPOLC Tilkovszky Lóránt: Teleki Pál LEGENDA ÉS VALÓSÁG
