Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

ß PEST HEGYEI kJŰvImi 1969. AUGUSZTUS 14., CSÜTÖRTÖK Augusztus 20 p Díjtalan múzeumlátogatás A Művelődésügyi Minisz­térium felhívása alapján a Pest megyei Múzeumok Igaz­gatósága közli, hogy a fel­ügyelete alá tartozó tizenhat Pest megyei múzeumban nem kell belépődíjat fizetni au­gusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén. Új kisautó Az olasz „Lambretta” cég megkezdte egy kétszemé'yes kocsitípus gyártását. Az autó hossza 180 centiméter, széles­sége 122 centiméter, súlya 300 kilogramm. A kocsi 8 lóerős motorjával óránként 60 kilo­méter sebességet tud elérni. ÚJ ÉLET neggel pontosan hét előtt fi tíz perccel kezébe vette a friss lapot és még ott az ágy­ban átlapozta. Hét órakor zsebrádiójával bevonult a für­dőszobába, mosdáshoz kezdett és közben hallgatta a híreket. Uj pengét helyezett a készü­lékbe és kitisztította a fésűjét. Levágta a körmeit és ha jat is mosott. Uj életet kezdett. Most si­kerülnie kell, gondolta. Többet evett reggelire, mint máskor és szépen, kényelme­sen. Finoman köszöntötte hoz­zátartozóit, rájuk mosolygott, csevegett, jópofaságokat ismé­telgetett. Kivitte maga után a tányérokat, szódavizet készí­tett a szifonba, beágyazott és beszámolt arról, hogy mikor érkezik haza. Zsebeibe gondo­san elhelyezett mindent, az élőre eltervezett megfelelő ÉJJELIŐRÖKET **SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ7SSSSSSSSSSJSS+. keresünk felvételre állandó budapesti munkára. Bérezés megegyezés szerint. Vidékieknek szállásról gondoskodunk és utazási hozzájárulást térítünk. JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN: 43. sz Áll. Építőipari Vállalat Budapest XI., Dombóvári út 19. Óvja egészségét Szívjon bolgár füstszűrös cigarettát EXPORT Plovdiv 2IGARETTEN Plovdiv, egy csomag 20 db: 4.40Ft helyre, például irattárcájából kivette a papírpénzt és a pon­tosan e célra rendeltetett, de eddig soha nem használt pénz­tárcába helyezte át. Uj életet kezdett. Most si­kerülnie kell, gondolta. A kapuban jó napot helyett csókolommal köszönt a ház­mesternőnek. A sarki öreg la­katosnak. aki állandóan műhe­lye ajtajában álldogált és akit eddig sohasem üdvözölt, most barátságosan biccentett. Nem rohant, amikor messziről ész­revette, hogy zöld a lámpa, a villamoson felmutatta az uta­soknak a bérletét. Volt egy üres ülőhely, de nem ült le, hanem előzékenyen szólt egy hölgynek, hogy parancsoljon. Uj életet kezdett. Most sike­rülnie kell, gondolta. Munkahelyén benyitott a szomszédos szobákba is és mindenkit köszöntött. Rendet csinált íróasztalán, sőt a fió­kokban is. Délig fel sem állt, lankadatlan enerigával dolgo­zott, kávét egyáltalán nem ivott, és öttel kevesebb ciga­rettát szívott a szokásosnál. Amikor főnökének referált, úgy beszélt, olyan folyéko­nyan, szabatosan, lényegretö- rően, mint a legjobb rádióri­porterek. Uj életet kezdett. Most si­kerülnie kell, gondolta. Főnöke megszidta, hogy el­maradt a hónap legfontosabb munkájával, mire ő készsége­sen és magabiztosan megígér­te, hogy délutánra meglesz. El is készítette, sőt közben mo­solygott és angyali türelemmel és nyugalommal az irodai tár­salgásban is részt vett, még­hozzá szellemesen. Uj életet kezdett. Most sike­rülnie kell. Pontosan hazaért, amikorra ígérte. Bevásárolt a vacsorá­hoz, sőt virágot is vett a fele­ségének. Kinyitotta a rádiót, komoly zenét hallgatott és közben szakmai folyóiratokat olvasott. Azután kikérdezte a leckét a gyerektől és kedve­seit, logikusan elmagyarázta a számtanpéldát.- Megterített, vacsorához ültek és közben beszámolt a nap eseményeiről pontosan és könnyedén. Meg­nézte a tv-híradót, majd úgy határozott, hogy a további mű­sornézés helyett inkább átírja a telefonjegyzékét és kihagy­ja belőle azokat a számokat, amelyek régi kapcsolataira emlékeztetnék. Uj életet kezdett. Most si­kerülnie kell, gondolta. Akkor csengett a telefon, fe­lesége felvette a kagylót, majd hirtelen lecsapta, sírni és kia­bálni kezdett, hogy megint az a perszóim ... Ö megsemmisülten hallga­tott. Ezt elfelejtette. Most sem sikerült. Mindig kihagy vala­mit a számításból, ma például elfelejtette a randevúját. Pe­dig milyen jó és nevezetes dá­tum volt ez a mai, fontos és emlékezetes kiindulópont az új élethez — ma volt ugyanis a névnapja. De nem baj, három hét múlva új életet kezd, az is jó dátum, akkor lesz a szüle­tésnapja. Berkovits György KIVÁLÓ MINŐSÉG, SZÉP CSOMAGOLÁS* LENGYEL CUKORKA Kapható az élelmiszerboltokban és az ABC áruházakban Szemere Bertalan Borsod megyében ünnepség- sorozaton emlékeznek meg Szemere Bertalan halálának századik évfordulójáról. Az el­ső felelős magyar kormány belügyminisztere Vatta köz­ségben született, tanulmányait Sárospatakon végezte és földi maradványait a miskolci ava- si temetőben helyezték örök nyugalomra. Halálának évfor­dulója alkalmából szeptember 26-án tudományos emlékülést rendeznek Miskolcon. Ezen a napon a megye és a város ve­zetői, valamint a tudományos ülésszak résztvevői koszorút helyeznek a Szemere-szobor talapzatára és az avasi sírjára. — Negyedik alkalommal rendezik meg Debrecenben a színpompás virágkamevált. 24 kertészeti vállalat, illetve üzem nevezett be az augusz­tus 20-i debreceni „virágta­lálkozóra”. VINCZE GYÖRGY: Változatok a terhességre Az utóbbi időben átlagosan 180 ezer művi abortuszt végez­tek az ország kórházaiban évente. 1968-ban 200 ezret. A műtét lényegében nem külö­nösebb beavatkozás, ritka a közvetlen veszély. Viszont gyakoribbak a származékos szövődmények, melléksérülé­sek, amelyek esetenként vég­zetesek lehetnek, vagy egy éle­ten át elkísérik a művi veté­lésen átesett nőt. Nekem elég volt Csontos arcú, magas, barna asszony jön ki a fehér ajtón. Hozzálépek. — Engedélyezték? — Persze! De mi köze ma­gának ehhez? — Igaza van. Elnézést ké­rek. Érdekelne: van már gyer­meke? '' Nem tudom, miért, megeny­hül, és közlékeny lesz: — Van-e? Három. Nekem elég volt. Tudja, mit jelent három gyerek? A férjem ko­csikísérő. Én pedig betanított munkás. Ketten — családi pól- lékkal együtt — havonta tisz­tán 3200-at viszünk haza. Eb­ből óvoda, a két iskolásnak napközi, lakás (egy szoba konyha), élelem... A ruhát nem is említem. Csak a bizo­mányiból öltözködünk, láthat­ja, milyen szerényen. — Szórakozás? — Elmondtam, nem? Talán mozira, színházra gondol? Azt hiszem, lány koromban voltam utoljára, annak több mint tíz éve. Néha a két iskolás gye­reknek adunk olcsó mozijegy- revalót, nekik jobban kell. Mindössze rádiónk van, s ők néha látni is akarnak vala­mit. Meg aztán — ha már eze­ket elmondtam — nem kerte­lek: még nem vagyunk öre­gek. Néha vasárnap elküldjük őket moziba. Mondtam, szoba- konyhás a lakásunk ... Nagyon félek! Fiatal szőke lány. Amikor kijön, sír. — Elutasították? Annyira zavart, hogy nem is jut eszébe elhárítani kérdé­semet. 0 — Nem utasítottak el, csak nagyon félek. — Hány éves? — Tizenhét. Harmadikos gimnazista. Ap­ja művezető. Nem tudja, ki­től terhes. Egy házibulin tör­tént, sokat ittak. Mindenki „jóba lett” mindenkivel. — Mitől fél? — Mindentől. A műtéttől, esetleges következményektől. — Éspedig? — Azt mondják, rámehet az egészségem. — Tartsa meg. — Hogy képzeli? Még le sem érettségiztem, mindent kettétörnék, az egész élete­met. — Nem gondolt akkor er­re... — Akkor semmire. Mondom, jóformán semmire nem is emlékszem. — Hol tartották a házibulit? — Nem adhatom ki a srácot. . — Tehát? — Két napra lelépek a suli­ból. Beteget jelentek. „...lesz az esküvő" Amikor elébe állok, megszó­lal: — Ismerkedni akar? Vőle­gényem van, megkésett. — Újságíró vagyok. — Engem ugyan nem szer­keszt ki. Még csak az hiány­zik. Kijelentem, hogy a nevét sem kérdezem meg, csak sze­retném tudni, miért jött az AB-hez. — Fgl éve jegyzett el egy fiú. Rendes srác, csak az a baj, hogy eddig kifejezetten lelki életet élt velem. — Szereti a vőlegényét? — Mondom, rendes srác. Beosztó, takarékos, nem is ke­res rosszul. — Szereti? — Tudja fene... Biztosan megszokom. — Tehát hozzá akar menni. r— Persze. Látja, azért jöt­tem ide, hogy rendbe tetessem magam. Képzelje el, milyen röhejes lenne hozzámenni, és a nászéjszakát követően, mondjuk, hat hónapra, jönne a gyerek. Úgyis megtudná, ] hogy nem koraszülés. — Akitől terhes lett, azt ] nem szereti? — Masszív srác volt, de futó kaland. Nem is ismerem. — Ezek szerint? — Hozzámegyek a vőlegé­nyemhez. Nincs igazam? Hu­szonkét éves vagyok, már idő­szerű. Cinikusan nevet. Huszonkét éves korban megdöbbentő. — Hol dolgozik? — Na látja. Bénit a szövő­ben sem lelkendeznek a terhes nőkért A mester mindig mondja: ne a tervteljesítés ro­vására javítsák a szülési sta­tisztikát En a kutyát szeretem — Dolgozik? — Kérető, hagyjon. Ez az én magánügyem. Különben sem szeretem a szemtelen újság­írókat. — Elnézést semmi „szemte­len”-! nem követtem ei, csak kérdeztem. — Nem társalgók. Követem. Már az SZTK lép­csőházában vagyunk, közben „puhítom”, s megígérem, hogy semmi indiszkréciót nem kö­vetek el. A kijáraitnál megadja magát Úgy érzem, ez a győze­lem nagyobb, mint az a bizo­nyos Waterlooi. — Nekünk nem kell a gye­rek. Nyűg nélkül akarunk él­ni. Rendkívül elegáns, talpig külföldi holmiban. Fekete haj, rajta divatos kalap, amilyet a Belvárosban is ritkán lehet látni. — Talán anyagi problémák, lakás? — Hová gondol. Ilyen rossz emberismerő? Nem ilyennek hittem az újságírókat. — Akkor? — Egyszerűen nem kell a gyerek. Örült lennék lekötni magam. Van egy kutyám. Azt szeretem. Este otthon lehet hagyni, nem kell félni, hogy bajt csinál. Hálás állat és szép, okos. — A kutyatartás többe ké­rőt mint a gyerek. — Az nem érdekes. Négy szobában elférünk hárman. — Eredeti kérdésem ez volt: dolgozik? — Nem. — Férje? — Főosztályvezető. — VS az AB nélkül nem tud­ta volna elintézni? — Beteg az orvosom, a má­sik nem akarta vállalni. — Jövedelmük? — ‘Csak a férjemé. Mond­tam: én nem dolgozom. — Négy szobában egész nap, unalmas lehet. — Ha valamikor a grófnők kibírták ... Nekem sem kell erőlködnöm. Na minden jót! Otthagy. A terhes nő „terhes" Fáradt, fásult arc, beesett szemek, látszik rajta a vívó­dás. Nem ellenkezik, nem uta­sítja el kérdésemet. — Hány éves? — Huszonhat. — Van gyermeke? — Nincs (sfrni kezd), pedig szeretnék. — Akkor miért jött ide? — Albérletben lakunk, de nem ez a lényeg. A mi válla­latunknál szinte üldözik a ter­hes nőket, s én szeretem a munkámat, statisztikus va­gyok. A vállalatnál hét éve dolgozom, megszoktam, a fize­tésem is jó. De ha valaki ter­hes lesz, az a főnök számára is „terhes” lesz. Dobálják össze­vissza, mert nem tekintik tel­jes értékű munkaerőnek. Eb­ben bizonyos mértékig igazuk is van, de akkor miért prédi­kálnak vizet, ha bort isznak? _ ... ? — Még nem fejeztem be. A főnököm nem bírja elviselni a terhes nőket. Tavaly szült az egyik kolléganőm. Nem vette igénybe a gyermekgondozási segélyt. Viszont a szülési sza­badság alatt felvettek mást, aki ellátta addig az ő mun­kakörét. S amikor visszajött rövid idő alatt „finoman” ki­adták az útját. Nem is csinál­tak belőle titkot: a kisgyer­mekes anya siet haza, nem ér rá célmunkák idején túlóráz­ni stb. A kolléganőm ment a szakszervezethez. Hiába volt. Ideje lenne a gyakorlatban érvényt szerezni a rendeletek­nek, amelyek s>z anyavédel­met deklarálják. A szólam ke­vés. És unalmas is. — Ha annyira szeretné, ho­gyan lesz gyermeke ilyen kö­rülmények között? —: Nem tudom. Szemét törölgeti és az AB- tól kapott csekket begyűri tás­kájába. Ferkó nem vigyáz Fekete, középtermetű, har­minc körüli cigányasszony jön ki a bizottság szobájá- bóL — Sikerült? — kérdezem. — Miért ne? — nevet. — Nem először vagyok itt. A fő­orvos úr nem is kérdez, csak megírja a papírt. Az igaz, hogy most is mondta: „Haj- ja-e, az a Ferkó nem vi­gyáz?” — Hány gyermeke van? — Négy, de lehetett volna már azóta is legalább három, csak eljöttem ide. — Lakásuk? — Egy szoba, de jó nagy. Elférünk benne. — Dolgozik? — Ferkó dolgozik. — Mennyit keres? — Van olyan hónap, hogy kétezret is hoz. — Iszik? — Keveset. — Mennyit? — Egy-két pohár sört. — Televíziójuk van? — Nincs, Rádiónk sincs. — Újságot olvasnak? — Az, olimpiát olvasta Fer­kéi, amikor volt. Ugye Mexi­kóban volt? — Ott. — Na ugye, jól emlékez­tem. — Elégedett a helyzetük­kel? ■ — Hehe. Miért ne lennék elégedett? Minden vasra szükségünk van Sokáig betűzi az AB javas­latát. Kezei cserzettek. — Mi a foglalkozása? — öntvénytisztító. — Akkor a homoktól ilyen megviselt a keze. Férfi munka az. — Elvégzem én is. Elég tisztességesen fizetik. Nekünk minden vasra szükségünk van. — Lakás? — Eltalálta. Kutyaólban élünk a férjemmel. — Tehát gyerek nincs. — Nincs. — Szeretnének? — Persze, de ahol lakunk, ott angolkóros lenne. Majd rendes lakásban. Csak még kell ahhoz néhány ezer. — Amíg szülne, addig le­hetetlen összeszedni a pénzt? — Lehetetlen. Ott kellene hagyni az öntvénytisztítást, helyette adnának olyan mun­kát, ahol az ezer forintot is kunszt megkeresni. Akkor meg ott vagyunk, ahol a part szakad. Nincs lakás, hova vinném a gyereket? Mond­tam, milyen körülmények kö­zött lakunk... Nem akarom magam fölkrenkolni. Piszok igazságtalanságok! Tudok em­berekről, akik öt szobában laknak, egyetlen gyerek nél­kül. De majmuk meg kutyá­juk van. Külön szobában, majom- és kutyaággyal. Ezek­re nincs törvény. Legfeljebb több bért fizetnek. Csak az önkényes lakásfoglalókat le­het kipakolni. (Kiabál.) Eze­ket írja meg! Igaz, ha meg­írja, akkor is mi lesz?... (Tovább kiabál.) ★ Egy orvos mondta. „Két do­log van, ami miatt a nők ke­resztülmennek a poklokon is. Egyik: meddőség esetén, hogy gyermekhez jussanak, másik: nem kívánt terhesség esetén, hogy attól megszabadulja­nak.’’ Az AB várószobájánál a „másikat" volt alkalmunk megfigyelni. Sokan vannak; évenként átlagosan 180 ezer művi abortuszt végeznek az országban. S akiket elutasítanak... »

Next

/
Oldalképek
Tartalom