Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

PEST MEGYEI K/Cirtap 1969. AUGUSZTUS 14., CSÜTÖRTÖK Borbély Tibor: Keményebben Keményebben. Komorabban. Napról napra konokabban mondogatom igazam. Hangoskodó „okosok”-tóI, oktalan kis oktatóktól, többé nem hagyom magam. Ravaszkodás Bennem él, — ezernyi vers. Beköttetem magam. Ilyen kötetre tán a kritikus ezt mondja: súlya van! Elindultak... A 75 budapesti fiatalt hajó hozta Vácig, ahol a Pest me­gyeiekkel találkoztak. Itt, a hajóállomásnál, Németh Fe­renc, a KISZ Pest megyei Bi­zottsága titkára adta meg az engedélyt a salgótarjáni jubi­leumi túra elindítására. Az el­nökségben megjelent Főcze Lajos, a KISZ Budapesti Bi­zottsága első titkára is. A Pest megyei fiatalok cso­portvezetője Gulyás György, aki szintén részt vett a verő­cei jubileumi táborban, akár­csak a túra többi részvevői is. A fiatalok naponta négy órát gyalogolnak — átlag 20 kilométert tesznek meg ennyi idő alatt — és útközben meg­látogatják a Vörös Hadsereg harcainak színhelyeit, s meg­koszorúzzák az emlékművet. Az első koszorút rögtön az indulás után a váci fegyház falán levő Lőwy Sándor és Sztáron Sándor emléktáblája alatt helyezték el. Idáig kísér­te el a túrázókat a megyei és fővárosi KISZ-vezetőség és a váci ifjúság. M. S. Kapicz Margit kiállítása ( ’ Kedden, augusztus 19-én délután négy órakor nyitják meg a szobi Börzsöny Mú­Í zeumban Kapicz Margit festő­művész kiállítását. Megnyitót mond Bánfalvi Jenöné, a já­rási tanács vb elnökhelyet­tese. A művészt bemutatja: Tímár Máté író. Az utolsó váltás dolgozik nyári ifjúsági építőtáborokban Munkához láttak az utolsó turnus fiataljai a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség építőtáboraiban, ök tulajdonképpen már a „rá­adás” munkát végzik, mert az idén első ízben dolgoznak öt turnusos váltásban a táborla­kók. Az idei utolsó táborozók augusztus 23-án teszik le a szerszámot. Az első két hétben 2630-an, a második turnusban b390-en, a harmadikban és a negyedikben csaknem 7000-en segítették a legsürgetőbb nép- gazdasági feladatok elvégzé­sét. A harminchat nyári ifjú­sági építőtábor lakóinak több­sége a Bács és a Pest megyei állami gazdaságokban, illetve termelőszövetkezetekben fára­dozik azért, hogy kellő időben leszüreteljék a zöldség- és gyümölcstermést, elvégezzék a növényápolást. Zárás előtti érdekességek: az első két turnusban a magyar fiatalokkal együtt 80 szovjet és 40 lengyel diák dolgozott. Mun­kához látott a háromszázezre­dik táborozó, s a harmadik turnus első hetében — a 11 év­vel ezelőtti kezdettől számítva —* teljesítették a 20 milliomo­dik munkaórát. Az utolsó tur­nusban önálló tábor nyitottak a külföldieknek: a Kiskunha­las melletti Kígyóspusztán, 21 ország 100 fiatalja vesz részt a munkában. Pályázat Falum 25 éve A Pest megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya, a Ha­zafias Népfront Pest megyei bizottsága és a Pest megyei Levéltár hazánk felszabadulá­sának 25. évfordulója tisztele­tére Falum (városom) 25 éve címmel honismereti pályáza­tot hirdet. A pályázaton részt vehetnek helytörténészek, kró­nikaírók, pedagógusok a hu­szonöt év történetéből vett bármilyen történeti tanul­mánnyal vagy krónikával, üzemre, vállalatra vagy ter­melőszövetkezetre. A pálya­művek beküldésének határide­je 1970. március 1. (Pest me­gyei Levéltár. Bp., V., Város­ház utca 7.). A pályadíjak: három darab első díj (3000 fo­rint), három darab második díj (2000 forint), kilenc har­madik díj (1000 forint), vala­mint tizenkét darab ötszáz fo­rintos jutalom, valamint könyvjutalmak. Visegrád felé — míg tart a nyár. Foto: Urban Pest megye 1919-ben Augusztus 15-én, a váci mártírok kivégzésének évfor­dulóján nyílik meg Vácott, a Vak Bottyán Múzeumban a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójának tiszteletére rendezett Pest megye 1919-ben című kiállítás. Körös vidéki mezőgazdasági napok Kiállítások, méhészeti, szövetkezeti rendezvények Orosházán. Nevezetes eseménysorozat színhelye az újjáalapításának 225. évfordulóját ünneplő bé­kési város, Orosháza. Augusz­tus 10-én délelőtt tájjellegű mezőgazdasági kiállítás nyílt a Táncsics Mihály gimnázium­ban. A kiállítás, amelyet a két megye — Békés és Csongrád — rendez, bemutatja a táj mezőgazdasági termelésének és élelmiszergazdaságának fejlő­dését. A 83 kiállító közül 52 termelőszövetkezet és állami gazdaság. Tanulságos tapasztalatcseré­nek szánják ezt a kiállítást az orosháziak. Szervezésében ilyen céllal vesznek részt a termelőszövetkezetek területi szövetségei. A látogatók meg­szemlélhetik a délalföldi táj hagyományos mezőgazdasági kultúrájának termékeit, a ci­rok-, a kukorica-, a cukorré­pa-, a gabonatermesztés ered­ményeit. De erőteljesen hang­HAZUNK TAJA Cérna nélküli varrógép Szovjet mérnökök olyan var­rógépet konstruáltak, amely­nél nincs szükség az orsók gyakori cseréjére s nem kell bajlódni a cérna befűzésével sem. Szerkezetileg nagyon ha­sonló a hagyományos varró­géphez, csupán hiába keres­sük benne a tűt, annak helyén egy legömbölyített végű, lapos lemezt találunk, mely ultra­hang rezgéseket keltő generá­torral van összeköttetésben. Amikor a tűhöz hasonlóan le- fel mozgó lemez a szövet szá­laihoz ér, olvadáspontjukhoz közeli hőmérséklet keletkezik bennük a pillanat tört részéig, aminek hatására az anyag ap­ró részecskéi, egymás közé ha­tolnak, így erős, tartós kapcso­latot alakítanak ki. A varró­gép percenként 2000 „öltést” végez, amelynek egymástól való távolsága, valamint az „öltés” mérete tetszés szerint változtatható. A varrónők ugyanazokkal a betanult moz­dulatokkal és fogásokkal dol­gozhatnak, mint a tűs varró­gépeken; teljesítményük min­den különösebb erőfeszítés nélkül 20—40 százalékkal nő e korszerű munkaeszköz haszná­latával. súlyozza a kiállítás az új, meg­honosodó és egyre erősebben fejlődő mezőgazdasági ter­mesztési kultúrákat is. A leg­utóbbi két évtized alatt ter­jedt el ezen a vidéken a nagy­üzemi zöldség- és gyümölcs- termesztés. Ennek szemlélteté­sére mutatja be például az orosházi Petőfi Termelőszövet­kezet szőlő-, őszibarack-, pa­radicsom- és paprikatermesz­tését. Az ugyancsak orosházi Űj Élet Tsz a nagyüzemi liba­tenyésztésben és az újra fel­lendülő lótenyésztésben elért eredményeit teszi közszemlére. Tapasztalatokat szerezhetnek a látogatók a gyulai közös gaz­daságok almatermesztéséről, az országos hírű pusztamérgesi bortermelés módszereiről, és több termelőszövetkezet cél­szerű és jövedelmező kiegé­szítő tevékenységéről. Ugyancsak figyelemremél­tónak ígérkezik a délalföldi táj több közös gazdaságának élel­miszer-feldolgozását bemutató kiállítási részleg is. Az újkí- gyósi Arany Kalász Termelő- szövetkezet például különféle tartósított húsárukkal és zöld­ségkonzervekkel szerepel a be­mutató. A kiállítás erdészeti részlege arról tanúskodik, hogy ezen a fában szegény vidéken milyen jelentősége van a me­zővédő erdősávoknak, a folyók és csatornák környékén az ész­szerű erdőkultúrának. A kiállítás egyik érdekes ré­sze a Békés megyei Mezőgaz- ' dasági Gépjavító Vállalat sa­ját konstrukciójú gépeinek be­mutatója, Ezek közül is a leg­nagyobb sikerre számíthat az Orosházán gyártott mezőgaz­dasági jellegű házi robotgép, Az orosházi kiállítók a tíz­napos programot még azzal gazdagítják, hogy ez idő alatt rendezték meg a körösvidéki mezőgazdasági napokat: au­gusztus 10-től kezdődően na­ponta a városi tanács díszter­mében országoshírű szakem­berek tartanak előadásokat időszerű mezőgazdasági kér­désekről. 17-én országos mé­hészeti nap lesz Orosházán, ahol a 10 napos eseménysoro­zat augusztus 20-án megyei szövetkezeti nappal zárul. H. L. Köszönni tudni kell... nurbulyával akartam beszélni, meg akartam kérni AJ arra. hogy. — Jó estét ...jó estét — üdvözöltem, mert valóban este volt. — Jó estét, Galagonya, jó estét... De mit akar maga ezzel a jó estével? — meredt rám kérdően Burbulya, — Hogyhogy mit akarok... Köszöntem és kész. Vol­taképpen azt akarom kérdezni magától, hogy ... — Várjon... várjon... Ne hebrencskedjünk — intett le Burbulya. Maga itt nekem és most, azt mondta, hogy jó estét... Miért mondta? — Miért? A fenébe is, hát este van, és ilyenkor már csak udvariasságból is így szokás köszönni, nem? — Ez az... Itt álljunk meg. Maga jön, s azt mondja nekem, csak úgy könnyedén, hogy jó estét... így van? Aztán kiderül, hogy csak udvariasságból mondta, hogy jó estét, mert magát abszolúte nem érdekli, hogy ne­kem jó lesz-e az estém vagy sem... Magát az sem ér­dekli, kedves Galagonya, hogyha itthagy, felfordulok-e rögtön vagy megérem-e a jó reggelt is... Maga csak udvarias volt és más semmi... így van? Torkomon akadt a szó. Egy nyomorult köszönésből, ami napönta és évszázadok óta milliárdszor elhangzott már, ennyi és ilyen következtetéseket levonni... De Burbulya nem hagyta magát, rendületlenül folytatta ... —■ Mondjuk, hogy maga most azért jött, hogy máso- dikáig kérjen tőlem, mondjuk, kétszázat... — ... háromszáz — szóltam közbe. — ... jó, rendben, háromszáz forintot. Látom, bólint, tehát igazam van. Háromszázat jött kérni másodikáig tőlem, s ezért mondta nekem, hogy jó estét. Ha nem ezért jön, ha nem jön, hanem mondjuk én megyek, és találkozunk az utcán, maga fütyül rám, maga még kép- mutatásból sem mondaná, hogy jó estét, legfeljebb azt, hogy ... estét. Maga egy önző, érdektől túlfűtött, velem nem törődő, embertársait lebecsülő fráter... érti? — De már megbocsásson,.. hát ez... ez... — Semmi megbocsátás... Illetőleg rendben van. Megbocsátok. De beláthatja, azt, aki maga is bevallja, hogy egy fikarcnyit sem törődik velem, sem az estém­mel. sem a nappalommal, azt nem tekinthetem bará­tomnak, még csak jó ismerősömnek sem. Idegennek pe­dig pénzt kölcsön nem adok.... Sok szerencsét! — mondta, és faképnél hagyott. M ost itt állok pénz nélkül. El kellene menni Kaje- váchoz. De magasságos ég, Hogy köszönjek neki? Megvan! Megvárom, amíg ő köszön. Gyurkó Géza BJJDOa RÉSZLETEK EGY NYOMOZÓKUTYA TÖRTÉNETÉBŐL M ínusz tizenöt fok volt... Mentek. Aki megáll, azt földre döntheti a fagy és töb­bé nincs felállás. Csupati alatt ropogva szakadt be a vékonyra fagyott vizes pocso­lya jege. Bakancsára jégko- lonco'k dermedtek, de ő észre se vette. A kerek püspöksüveg alakú hegy oldalán kapaszkodtak felfelé. Az elhagyott kőbánya széltől védett kráterénél Csu­pati elérte a Kemenes domb­ja oldaláról látott, vihartól himbált néhány villanyégőt. Hátát a gránátjainak támasz­totta, és magához intette a hadnagyot: „Ebben a menekü­lésben nincs semmi ésszerű” — mondta. — Talán eltévedt, vagy mi tértünk le a nyomról. — Az lehetetlen. — rázta fe­jét tagadóan. A katonák kimerültén gug­goltak a szélárnyékban. Tényleges idejüket szolgáló húszéves fiatalemberek vol­tak. A falusiak jobban bírták ezt a strapát. Az egyik fiú azonban a fővárosból került ehhez az alakulathoz és most hányingerre panaszkodott. A hadnagy egy korty rumot Ita­tott veLe. „Szedje össze ma­gát!” — bíztatta a fiút A menekülő nyoma megke­rülte a hegyet, és a szőlők kö­zött, északi irányban ereszke­dett újra a völgynek. A sík­ságon átvágott a páki rétnek. Itt Csupati alatt ismét besza­kadt a jég. Bal lába térdig süppedt a vizenyős zsombék- ba. Nadrágja jégpáncéllá fa­gyott. A nyom visszafordult. Üjból a Ság oldalán bolyong­tak, majd nyugati irányban haladtak tovább. A negyedik óra volt mögöttük. Némán, gépiesen lépkedtek. Érzékeik eltompultak. Azt sem vették észre, hogy a hóivihar meg­csendesedett. A kúpalakú hegy körül öt kilométeres körzetben ide-oda kanyargóit a nyom. A zsibbadás már Csupati lábait is elkapta. A gyomorfájásról panaszkodó katonát, mire a Farkaserdőbe értek, társainak kellett támo­gatniuk. Felváltva vitték fegy­verét és menetfelszerelését. R eggel hétkor egy kis falu fölött vergődtek ki a téli erdőből. A sötét hófelhőket elsodorta a hajnal és hideg­szürke köd ült a völgyek hó­takarójára. Az erdőiszélen Csupati lecsatolta Kántorról a pórázt. Hunyorogva pislo­gott a keleti ég aljáról las­san elővánszorgó napkorong vörös tányérjára. Göcsörtös akácfának támasztott háttal guggolt a félméteres hóban. Ösztönösen érezte, ha konok­akarattal, végső elszánással nem, kényszeríti szervezetét, a felbomló ritmus megöli szí­vét. Orrát lilára csípte a fagy. Kétségbeesett erőfeszítéssel küszködött, nehogy a hóra rogyjon, pedig ólomnehéz tag­jait ellenállhatatlanul húzta magához a föld. Kántor ug­rándozva melengette tappan- csait. Csupati mínusz húsz fokra becsülte a hideget, mert fülvédői alatt cimpái is zsibbadni kezdtek. Negyed­órába tellett, amíg a kime­rült katonák szétszakadozott, botorkáló lánca utolérte. K ántor a várakozás idején mozdulatlanul guggoló gazdája oldalához simult. Tes­tének ' melegével igyekezett Csupatiban tartani a lelket, pedig fáradt volt. Izmai a hó­ban kétszeres erőt fejtettek ki. Míg az ember hosszú lá­bai legfeljebb térdig süllyed­tek le, Kántor hasig vergő­dött a hóban és lépés helyett szökellve kényszerült előre­haladni. Először érezte fejé­ben azt a furősa zsibongást, amely a normál A-hang bu­gásával töltötte be agyának minden részét. A megerőlte­téstől sokszorosára növeke­dett párolgási vesztesége és a rövid pihenő alatt nem győz­te a havat falni. A katonák hangtalanul dől­tek melléjük. Csupati már kissé magához tért. „Hé, fiúk! Nem elaludni! Hallod?!" és megrázta a hozzá legközelebb fekvő katona vállát. „Ébredj, pajtás!” Üveges szemek me­redtek rá: Csupati felállt és hóval kezdte dörzsölni az er­nyedten fekvő katona arcát. A hadnagy tűrhetően tartotta még magát. Negyven kilomé­terre becsülték a megtett utat és egy pokoli éjszaka volt mögöttük. Csupatival egymásra néztek és közösen segítették talpra a kimerült fiúkat. „Gyerünk, gyerünk! Hamarosan vége lesz” — nó­gatta őket. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom