Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-12 / 185. szám

PEST HECYEt ^Mtriap 1939. AUGUSZTUS 12., KEDD Turizmus Jelenleg Olaszországban van Európa összes turistaférőhe­lyének egy negyede. A múlt évben itt 600 új szálló épült, több száz régi szállót renovál­tak. Ä kétmillió turistahely mintegy fele penziókra és tu­ristaházakra, a többi szállókra jut. Ma már mindenütt teljes összkomfort várja a turistá­kat. A sajtóban közzétett ada­tok szerint a modern szállók 22 670 szobája közül 21450 fürdőszobás. 45 ezer ezüstpénzt tartalmaz a mohácsi kincslelet A pécsi Janus Pannonius Múzeumban befejeződött a hí­res mohácsi ezüstkincslelet konzerválása. Mint emlékeze­tes: ez év tavaszán a Duna- parti városkában dolgozó út­építő munkások két szép for­Holdi János: ÁLARCBAN M ária végignézett a zsúfolásig megtelt kul­túrteremben. Semmi kétség, a farsangi bál jól indul; annyi a nép, hogy Dunát lehet­ne rekeszteni velük. Máris nagyszerű a han­gulat, a színes papírfűzérek és lampionok alatt táncoló karnevál herceg jókedvű alatt­valói kitűnően érzik magukat. A jelmezek is ötletesek, a kolduló baráttól a Hold-emberig mind megtalálható. Arra gondolt: mennyi vita előzte meg ezt a bált. Külön bizottságot alakítottak, s a kü­lönböző társadalmi szervek képviselői a saját maguk kreálta programhoz ragaszkodtak. Különösen az „A” műhely apró termetű, vö­rös hajú szakszervezeti bizalmija kardosko­dott az álarcok mellett, és jó, hogy győzött. Mert mit ér a farsangi bál álarc nélkül. Eb­ben rejlik az egész nagyszerűsége, ismeretien ismerősökkel táncolni, el változtatni a han­got, végül éjfélkor jót nevetni. Magas, barna hajú tiroli vadász lépett Má­riáihoz. Udvariasan meghajolt előtte: — Szabad a legszebb Carment felkérnem egy fordulóra? Mária elnevette magát: — Miért mondja, hogy a legszebb, hiszen, csak én egyedül vagyok Carmennak öltözve. Nincs versenytársam! — Nincs ebben semmi különös — lépett közelebb a tiroli vadász —, azért mondtam, hogy legszebb, mert az összes farsangi Car- menhez hasonlítottam. De talán táncoljunk? Jó? Besodródtak a tömegbe egy Pierott és űr- utas-pár közé. A zenekar tangót játszott, hömpölyögve hullámzott a sok emiber, s a színes jelmezek megcsillanó fényei játékosan Jngerkedtek a szemmel. M ária az első lépések után megállapította; a tiroli vadász ügyetlen táncos. S az, mintha kitalálta volna gondolatait: — Ne haragudjon, nem tudok jól táncolni, ritkán jutok hozzá, kimentem a gyakorlat­ból. — Hogy jól táncolni? No hiszen, messze van a jótól! Topog, mint egy bamamedve. — Köszönöm az őszinteségét. Nagy erény! Mindig ilyen őszinte szokott lenni? — Megszoktam. — Akkor árulja el, hol, melyik részlegben dolgozik. Még nem találkoztam magával. — És maga, kedves tiroli vadász, talán in­kább maga árulná el a hovatartozását. Én valóban nem tudom kicsoda, pedig a jelmez és álarc ellenére, nagyon sok embert felis­merek. A férfi nevetett. Kellemes, halk hangja van. Ha úgy tudna táncolni, mint tár­salogni — gondolta Mária —, szívesebben lennék vele. Mi lesz, ha szambát, vagy let- kiszt játszik majd a zenekar? — Nem meri elárulni? Az őszinteség... — Ne figyelmeztessen rá — vágott a tiroli vadász szavába Mária —, ha tudni akarja, eddig a nagyfőnök mellett voltam titkárnő. — Akkor bizonyára jó feketét tud főzni? — Ah, maguk... A titkárnőt mindjárt a jó feketével hozzák összefüggésbe. Az agyuk képernyőjén egy csinos nő, és egy ibrik jele­nik meg azonnal. — Nagyszerű! Mondja, mi az az ibrik? — Csésze, nálunk Felső-Borsodiban így mondják falun. De mit faggat, inkább a lé­pésekre ügyeljen kedves tiroli vadászom. A férfi meghajolt: — Jó, grácia szegény tiroliságomnak. Ám ha megengedi, az előbb múlt időben beszélt a titkárnői posztját illetően. Miért? — Faggat? — Isten ments! — Ha tudni akarja, a régi nagyfőnököt át­helyezték. Holnapután, hétfőre várjuk az újat. Még senki sem látta, de a híre meg­előzte. — Ez érdekes. Ugyan, mit hallottak felőle? — Azt, hogy egy goromba, ideges fráter. Különben nagy fej, vörös diplomás, valahon­nan a minisztériumból helyezik ide. És ezért a... a ... Sóhri Jóskáért dobták a régi nagy­főnököt! — Nem gondolja, hogy kissé erős kifejezé­seket használ az új főnökével szemben? — Lehet. De a régi nagyszerű ember volt, szerették. És akkor egy ilyen..., ilyen... — Sóbri Jóska ... — Hát ez tényleg kissé erős, bocsásson meg, viszont megértheti; mindenki arról be­szél, hogy alacsonyabb beosztásba kerül a volt nagyfőnök. Pedig nagyszerű koponya, és az új főnök bizonyára megfúrta. — Divatos ok. Végeredményben nem is tudják hová kerül a volt nagyfőnök? — Nem. Annyi mindent beszélnek. Nekem persze fel kell készülnöm a munkahely-vál­tozásra. — Miért? — Jaj! Vigyázzon a patáira kedves tiroli vadász, már harmadszor nézi a lábaimat a Széchenyi-témek. — Bocsánat, ne haragudjon, ígérem; meg­büntetem a patáimat. De, hogy az előbbi gondolatnál maradjunk: miért készül ott­hagyni titkárnői beosztását? — Na hallja! Amit az új főnökről hallot­tam. Ki nem állhatom a goromba, ideges ... — Sóbri Jóskákat! — Jói, hát ne legyen Sóbri Jóska, legyen „komor király”. Egyre megy. Különben majd meglátjuk. Az első nap mind den ki fog de­rülni. És ne higgye, hogy megijedek, ha ott kell hagynom a titkárnői előszobát. Kitűnő­en gépelek, bármelyik osztály szívesen elfo­gad. — Bátor Carmen maga! — Az operában is az. Persze, annyira bá­tor mégsem vagyok, hogy ezt a szambát ma­gával táncoljam. Hagyjuk abba jó, és nézzen más partner után. Annyit azonban meg­mondhatna, melyik üzemrészben dolgozik? — Tiroli vadász vagyok — mondta a férfi, miközben próbáltak kijutni a tömegből —, de ha akarja, hétfőn találkozhatunk. — Hol? Az erdőben? — Lehet. Tudja, a Sóbri Jóskák az erdőt kedvelik, viszlát... H étfőn reggel Mária a szokottnál valami­vel korábban ment be a hivatalába. Ar­ra gondolt: meg kell előznie az új főnököt. Mindig jobb, ha az ember fogad, mint érke­zik. Elkésett. Az előszobában idegen felöltő és kalap a fogason, s a főnöki szobából gyufa sercegése hallik, mert ujjnyira nyitva az aj­tó. Levetette kabátját, rendbeszedte haját, le­heletvékony rúzsfátyolt vont ajkaira és az ajtóhoz lépett. Kopogott. — Tessék! — Jó napot kívánok. Erdős Mária vagyok! — Sándor bácsi titkárnője? — Igerf. — Foglaljon helyet. F iatal, harmincöt év körüli, barna hajú ember ül az íróasztal mögött. Szimpati­kusnak látszik — állapítja meg Mária —, persze, ettől még lehet goromba, ideges frá tér. Hanem a hangja, az csuda ismerős. — Van valami utasítása igazgató elvtárs­nak a számomra? — Utasítás? Egyelőre nincs. Azaz, várjon. Sándor bácsi lelkemre kötötte, adjam át üd­vözletét és mondjam meg: minisztériumi fő­osztályvezető lett. A munkája könnyebb lesz és... ő maga kérte, hogy mentsék fel innen, ahol rengeteg a munka. — Idős volt már, ötvenkét éves! De nagy­szerű ember volt! — örülök, hogy ebben is egyetértünk. Ja, most jut eszembe, tagja ön valamelyik könyvtárnak? — Igen — mondja Mária és agya villám­gyorsan veszi számba az elmúlt napokat. Hol is hallotta ezt a hangot? Mert hogy ta­lálkoztak, az biztos! Kitűnő a memóriája, úr­isten ez... — Szóval igen. Akkor megkérem: szerez­zen be minden irodalmat Sobri Jóskáról. Tudja, nem árt az embernek megismerkedni saját magával... I zma sem rezdül az új igazgatónak, de a szemei nevetnek. Mária nem látja, csak kitámolyog a szobájába, és nagyhirtelenjében feketekávé-főzéshez lát. májú agyagkorsót találtak, te­le középkori ezüstpénzekkel. A múzeum dolgozói most számba vették az érmeket és kiderült, hogy a kincslelet pon­tosan 45 485 ezüstpénzt tartal­maz. Súlyuk csaknem huszon­négy kilogramm. Hazánk te­rületén még soha nem találtak ennyi ezüstpénzt egy helyen. Dr. Kiss Attila régész, a Janus Pannonius Múzeum tu­dományos munkatársa megál­lapította, hogy az ezüstpénze­ket a XV. és a XVI. században verték, s egykori tulajdonosa, feltehetően az 1526-os mohácsi vész előtt rejtette el a tetemes pénzösszeget. A nagyértékű leletet jelen­leg a Janus Pannonius Mú­zeum kincstárában őrzik. Első ízben ősszel, a múzeumi hó­nap keretében megnyíló régé­szeti kiállításon kerül majd a közönség elé. — Nagy teljesítményű filmbepárló berendezést ké­szít a KÖVAC. Az első pél­dányt a Nagykőrösi Kon­zervgyárban próbálják ki. — A Magyar Gördülőcsap­ágy Művek diósdi gyárában üzembe helyezték az új csar­noképületet, melyben a kúp- görgőüzem kapott helyet. Csepelről Brazíliába A Csepeli Szerszámgépgyár gépei világszerte ismertek. Az idén a dél-amerikai piacra is szállítanak korszerű termékeik­ből Most szerelik Brazília részére az első három FK—250-es fogasköszörűt, amelyet jól hasznosíthatnak a megrendelők a járműiparban és a gépgyártásban. Jó eredménnyel próbálták ki a gyárban a KP—450-es csiszolókorong-profilír ózó gépet, amely ügyes kiegészítő berendezése az FK—250-es fogaskerék­köszörűnek. Vasinka István szerelő próbaüzemhez készíti elő a KP—450-es berendezést. Foto: MTI Állatiskolában Polcomon mindenféle képző­művészeti albumok: plaszti­kákban, kövekben, agyagon, papíron, vásznakon állandóan visszatérő témák, motívumok, jelentések az állatok. A róka, a sólyom, a tigris, a ló, a bá­rány, a farkas. Az ember kap­csolata velük a legősibb, leg- állandóbb kötődések egyike — volt. S most, mikor belépek a magyar filmgyártó vállalat gödöllői — új, szép, hatalmas gyárak szomszédságában fek­vő — állatiskolájába, vádolom magam: neoromantikus let­tem? Igen! A kölyökkutyák, köly oki árkosok jöttömre a dróthálóhoz tapad­nak, a szemekben várakozás, kíváncsiság, mindegyikben egy felnőtt egyedre méretezett, egy életre szóló öröm. Karcsú agarak: manökeneket kellene elhozni ide, pár percig én is lazábban mozgok. Süldő vad­disznó harap bokámba szelí­den. A füvön, idomítója előtt, vidra játszik, tekereg. A telepet vezetője Szigethy Kálmán, és bátyja, Pál. Mind­ketten felsőfokú képesítéssel rendelkező mezőgazdászok. Megkérdezem, biztos már gye­rekkorukban szenvedélyesen érdeklődtek az állatok iránt? Csak valamivel jobban, mint a legtöbb gyerek, mondják. Má­soknál később ez a vonzalom általában eltompul. Régebben nem idomítás, más irányú munka folyt itt. Vad- biológiai kutatásokat végeztek. A háborúval együttjáró pusz­títás, az erdőgazdálkodás és a vadvédelem elhanyagolása, rendkívül elszegényítette a vadállományt. Az erdészetek többek között itt, Gödöllőn is életrehívtak a háború után egy olyan telepet, mely a vad­állomány mesterséges táplálás Útján menő felerősítését, gyors elszaporítását, ezeknek lehető­ségeit vizsgálta. Az egyik szoba sarkában ha­talmas, hullajtott agancsok. A házigazda kezébe veszi az egyiket. — Valamennyi egy bikától való, azokból az időkből, az ötvenes évek elejéről. Sehol a világon nincsenek ilyen agan­csok. Magyarországon a leg­jobb a „miliőhatás”. De ez a bika valamennyin túltett pénzben nem is lehetett ki­fejezni az árát, csak eszmei értéke volt." Itt szelídítettük, neveltük borjúkorától. Négy­éves korában aztán át kellett szállítanunk autón, beládázva, egy másik erdőbe: reprezenta­tív vadászatra készültek, arra szánták, fő-zsákmánynak. A szervezők azonban nem tudtak egy dolgot. Hogy a szelídített szarvas bőgőskor az embert megtámadja. (A vadon élő el­kerüli.) így aztán az állat kis híján megölt két személyt: egy segítségükre siető gépko­csivezető lőtte le, közelről — dobja vissza a sarokba. Később, 1954-ben átkerültek a magyar filmgyártó vállalat­hoz. Azóta csak idomítással foglalkoznak, filmek számára. — De erről már sok riport készült — szakít félbe Szi­gethy Kálmán. Miről nem? Feltámasztották néhány ma­radékából a magyar agárt. Testvére, a hazai fajta kopó, csaknem teljesen kihalt, csu­pán az állatkertben őriznek j belőlük kettőt, Erdélyből va­lókat. A magyar agár is majd­nem eltűnt: a vadászat az öt­venes években úri sportnak, az agár úri kutyának minősült. Idő múltával demokratizáló­dott a sportág: soha nem űzte hálunk ennyi kisember. De­mokratizálódott as agár is. Szabolcsban, parasztházak padlásán sokat rejtegettek be­lőlük. Hordóban kivitték a mezőkre, vadat fogni. — Akkoriban a Mit csinált felséged 3-től 5-ig című film-; hez szükség volt több ősi ma­gyar fajta vadászkutyára. El­mentem Szabolcsba, nagy ne­hezen szereztem párat a rej­tegetett agarakból. Ma már vagy ötvenre szaporodtak. Kiengedik a kutyákat. Csak erdőbe nem szabad küldeni őket: annyira gyorsak, hogy .a sebességtől nem tudják kike­rülni a fákat, összetörik magu­kat. Még régebben, a Cimborák című film forgatása előtt, gepárdokkal is foglalkoztak itt. ötéves ko­rukban, vadon fogott gepárd­párt kaptak Kenyából. Har­minchat órát utaztak repülőn Prágába, onnan öt napig tar­tott a szállítás Budapestre. Amikor megjöttek, nem sok remény volt életbentartásukra. De sikerült megmenteni őket. Már lábadoztak, mikor Szi­gethy Kálmán ránézett a nős­tényre, és azt gondolta „ez fog engem megölni”. De az idomítás jól haladt, a gepár­dok nemsokára szabadon jár- tak-keltek, maguk ejtették él a zsákmányt. (Akkor esznek, amikor akarnak, sebességük rövid távon száztíz-százhar­minc kilométer óránként.) És akkor egy szép nap Böbe, a nőstény tényleg, és komolyan megtámadta. Pedig szerette nevelőjét — csak hát érzé­keny volt, hisztériás, ezt látta még benne legelőször a házi­gazda. De azért a barátságuk megmaradt. — Az állatidomítás iránt egyetlen okból éreztem min­dig némi ellenszenvet. Hogy leszoktatják az állatokat ere­deti természetükről — jegy­zem meg. — Van egy fiatal kutyám. Még nem tudok foglalkozni vele. Kialakulatlan, tehát fé­lénk. Várnom kell, míg erősö­dik egyéniségében. Különben megakadályoznám lényének kifejlődését. Ahhoz, hogy ered­ménnyel idomítsam, tisztel­nem kell. P. A. Budapesti Őszi Vásár Z96*?. szeptember 5-től 15-ig a BNV területén NYHVA: REGGEL 10-TŐL ESTE 8 ÓRÁIG Vidéki látogatóinknak a vásárigazolvány 33%-os utazási kedvezményt nyújt és a vásár egyszeri látogatását teszi lehetővé. Vásárigazolvány beszerezhető a MÁV jegypénztárainál, az IBUSZ menetjegyirodáknál, a városi és községi tanácsoknál. „Családi jegy" szombatra és vasárnapra, 4 fő részére 30 forintért kapható. Felvilágosítás: HUNGEXPO. Magyar Külkereskedelmi Vásár és Propaganda Iroda Budapest XIV., Városliget. Telefon: 225—008.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom