Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

1969. AUGUSZTUS 10., VASÁRNAP

PEST UM,Yft

4^úrtaP

n

ban az agresszív, beilleszkedni nem tudó kisfiú mosolyt fakasztó jellemiképe döbbenetét áraszt: A kertész-ben egy képmutatás nélküli gyerek természetes viselkedése elfogadhatatlan az apa számára. A kötet legjobb része A bárány, amely az emberek és a környezet kapcsolatainak, a primitívség visszahúzó erejének, az előítéletek béklyóinak olyan tárházát villantja fel — érdekfeszítő cselekményfűzés, kimunkált jellemek és érett „filozófálgatás” szerves egysége mellett — amelyben megmutatkozik a faji előítéletek születésének, az antiszemitizmusnak, a „másság” érzésének és tudatának szinte minden eredője.

Némiképpen más húrokon játszik a szinte abszurditásba hajló groteszk novella, az Eltévedtek. Ez megmutathatja és

A

pámék elmentek hazulról, a tv nem krimit játszik, ilyenkor a moziban ülnek. Tegnap az asztalnál az öreg hangosan felolvassa a mozistatisztikát, tíz év alatt negyvenmillióval esett a mozinézők száma. Az öregnek régebben már volt olyan dilije, hogy őt figyelik, most moziba jár, jó pontot akar szerezni. Én is kaptam, ahogy az ajtón beléptem, a né- nem lekevert egyet. Eltörtem a táskarádióját. Magam részéről szeretek harc nélkül győzni, nem veszem észre, mi történt, odaülök a tv-hez. Egy ideig gyötörnek a gondolatok a képernyő előtt. Agresszió esetén minden világszervezet tök süket. Hajtok utánuk. Ha a néném szakszervezeti tag: ösz- szehívatom a döntőbizottságot. Később benyögte, hogy az anyám szülői értekezleten volt, ott összehaverkodott a matektanárnövel, legalább negyed órát tárgyaltak. A téma bizonyára a nemzetközi helyzet. Ez a szöveg kiborított, a baj nem jár egyedül. Decemberben még nem olyan cikisek ezek a szülői értekezletek. De májusban eltörölném ezt a szokást. Egyes befolyásolható szülők hajlamosak ilyenkor komolyan venni a tanerők szövegét. Anyámék a Zorbát nézték. remélem a szirtaki kiverte a fejéből a sötét gondolatokat Egy ilyen szülői értekezlet nyomán nem teljesen alaptalan némely következtetés. Magam részéről helyzetemet úgy értékelem, hogy az olyan közepes. Ha például egy kocsikísérő annyit tud matekból, mint én. írásba adják neki, hogy jó fej. Ez a relativitás kérem, amely elmélet lényegét ennek ellenére értem. A sorsnak köszönöm, hogy máig is eltévesztem az egyszeregyet, rajtam bizonyítható, hogy aki a régi matekot nem tanulta meg, az fel tudja fogni a modem fizikát. Ez is valami. Komálom ugyanakkor a nyelvet, a srácok csak húzzák a nyakukat, mikor jön az orosz. Én feszítek ezen az órán. A franciát lázom a kisujjamból. Nem tudom, ki alapította ezt a nyelvet, de le a kalappal. Hello, fnister alkohol, ezt úgy mondom angolul, hogy a Bánicki- aek kimered a szeme. Az orosz tanár veregeti az öreg vállát,^ aa találkoznak, számomra ^ nyelvpótlék sehol. Nem értem | anyámat, haverkodik a tanár- ^ nővel, aki szúr engem. »Ettől ^ eltekintve a magam értékelése^ nem reménytelen. Pusztán csa-1 ládvédelmi okokból mégis ^ megszüntetném ezeket a ta- ^ vaszi értekezleteket a szülők-^ kel. Szöveg az egész, ott a baj, | az öregem nagyon tudja magát ^ horgolni. Azt frankón bírnám, ^ ha az anyám jó magasan kéz- $ dené. Akkor van remény, hogy ^ az öreg berobban, jó, jó, nem ^ süket ez a gyerek. Engem még ^ soha meg nem vágtak. A né- ^ ném arcán látom, hogy valami | bántja, de nem tartom figye- ^ lemre méltónak, csak rágja ^ magát. Szeretem a harc nél- ^ küli győzelmet. Ami a zseb- ^ pénzt illeti, attól tartok, hogy ^ szabályozzák a jövedelmem. ^

\ |

r\z egész galeriből csak né-^

gyen nem járnak suliba. A ^ Bánicki, a Mazura, a Táltos. ^ A Vida már átkeveredett az érettségin. A többi mind já valahova. Ilyenkor május kör- $ nyékén inkább eljárnánk fa- | lat bontani. Szép mesterség. ^ Volt már arról szó, hogy má- ^ jus egy menő hónap. Jó fej | lehetett, aki ezt kezdte térj esz- ^ teni, megvonnám tőle a prém- ^ csit. Idegroncs az egész ban- | da. Két fronton folyik a ^ bruszt, a suliban meg otthon, ^ ilyen helyzetben csak elbukni ^ lehet. Ránk is ez a sors vár. ^ Volt már erre példa, néhá- ^ nyan közülük bekerültek a | történelembe, rólunk csak ^ otthon emlékeznek .meg, csa- ^ ládi körben. Könyv nélkül ^ fújják minden évben a május ^ végi mesét. Inkább elmegyünk ^ falat bontani. Idegroncs az | egész banda, mind másodikos,^

!

j p nekkari kultúránk magas ! ^ színvonaláról tanúskodik,

! hogy amatőr együtteseink ! mintegy tíz esztendeje sorra i aratnak szép sikereket nemzet- ! közi kórusversenyeken és fesz- ! tiválokon. A színvonalas ve- i télkedésben elnyert sok érté- ; kés díj és oklevél joggal tölti í el örömmel mindazokat, akik 5 kórusaink fejlődését figyelem- ! mel követik, ám ezek a jelen- 5 tős eredmények sem fedhetik ä el énekkari mozgalmunk meg- S oldásra váró gondjait, problé- $ máit.

S

5 A felszabadulás előtt mint- v egy 800 felnőttkórus működött 5 Magyarországon. Számuk 1950 | —53 között 3000-re ugrott, ? majd erősen visszaesett, s ma $ ismét 800 körül jár. Aligha ta- $ gadható, hogy az ötvenes évek $ hatalmas számszerű fejlődése 5 nem volt teljesen megalapo- ^ zott. Kórusnak számított kis ^üzemek 10—15 tagú, csak egy j szólamban éneklő „mini” együttese is, hogy javítsa a • statisztikát. Azzal azonban $ semmiképp nem lehetünk elé- $ gedettek, hogy a kórusok szá- ^ ma napjainkban is azonos a

5 harminc évvel korábbival.

í A jelek szerint fejlett isko- ^ lai zenetanításunk kismérték- ^ ben nevel utánpótlást a fel- ^ nőtténekkaroknak, holott az ^ iskolákban körülbelül 1200 if- ^ júsági kórus tevékenykedik. ^ Minden énekkar eredményes ^ munkájának legfontosabb elő- ^ feltétele a karnagy személye, ^ hiszen vonzóvá kell tennie a ^ próbákat. Különösen érvényes ^ ez az iskolai kórusokra, mert ^ hiába kötelező a jó hangú fia- | tatoknak a kórus munkájában ^ való részvétel, ha a pedagógus- ^ karnagy nem tud kedvet te6 remteni a közös énekléshez.

$

^ r elnőttkórusaink zenei fel- ^ 1 készültségében, színvona^ Iában az utóbbi évtizedben je- $ lentékeny differenciálódás kö- | vetkezett be. Az együttesek ^ mintegy negyede nagymérték- ^ ben növelte szakmai tudását, ^ részt vett — és vesz — az ^ országos minősítéseken. Ter- ^ mészetesen kisebb azoknak a ^ kórusoknak a száma, amelyek í betörtek a nemzetközi élme- ^ zőnybe, s amelyeket Európa- ^ szerte számon tartanak, ör- ^ vendetes, hogy ezeknek a va- ^ lóban kiemelkedő felkészültségi gű együtteseknek a nagyobbik ^ része vidéken működik. Ke- $ vésbé örvendetes azonban, ^ hogy az élmezőny színvonala ^ alig van hatással kórusaink ^ zömére, a „derékhadra”, hi- ^ szén az lenne a kívánatos, ha ^ a legjobbak példája kisugározna a kevésbé teljesítőképes & együttesekre.

^ A kórusok többsége ugyanis ^ igen jelentős művelődési té- ^ nyező. Kodály Zoltán és tanít- $ ványi köre már a harmincas | években felismerte, milyen í fontos eleme a zenei műSZAZHALOMBATTA

(Foto: Urbán)

példázhatja azt is, hogy az erősen körülhatárolt, de a mindenképpen szuverén világát és eszközeit Nádas Péter hogyan szélesítheti.

Néhol túl komoran, pesszimistán láttat és ábrázol — itt egy idézet A bárányból: „Képzeljék el; ha az ember ugyanolyan energiával élné végig életét, mint amilyennel húsztól negyven éves koráig rendelkezik, hetven éves korára már a sérelmeknek és sebeknek olyan hálójában élne, amelyből másfelé, mint az őrületbe, nem vezetne kiút. Ezért úgy 'gondolom, hogy az elerőtlenedés — szerencse." — amely bár lehet igaz ebben a kisregényében, de általános érvényűre és művészi törekvéseinek egyik alapmotívumává kár lenne emelni.

Berkovits György

S Nádas Péter, a magyar iro- 5 dalomnak senkivel össze nem ! téveszthető egyénisége. Ezt j már első kötete A biblia is fel- | csillantotta, de most megjelent j második kötete bizonyította | igazán: a Kulcskereső játék.

! A hat írást tartalmazó kötet .sajátos légkört áraszt: görgeti ! az embert a közelmúlt és a ! jelen stilizált romantikája felé, j ugyanakkor magához rántja az I olvasót élethelyzeteinek le- : gendaszerű realitásával, és > nem ereszt alakjainak torkot ; szorító belső világából, legyen ! az szerencsétlenül elesett és | kiszolgáltatott, vagy súlyos, a : saját leikét is nyomasztó ha- ! tatommal felruházott. Atmosz- I férája egyszerre szomorkás és j karikírozó, mélabús és gro- ; teszik, néhol levertséget árasztó, máshol felvillanyozó.

Nádas stílusa máris kiforrott és élvezetes: kitűnően láttat helyzeteket és jellemeket, ^ erőssége a szigorúan fegyelme- $ zett írnitudás, és legfőképp ^ írásainak gondosan megterve- ^ zet szerkezete. Érzékletesen és| figyelmet lekötően tudja fűzni ^ a cselekményt, ugyanakkor ^ szinte belső történésként, anél- ^ kül, hogy írásainak lendületét^ megtörné finom vagy meghök-1 ken tő lélekrajzot ad és elme- ^ rengve filozofálgat. S

Az író témája a küzdelem:^ az ember küzdelme elsősorban ^ önmagával, hogy harmóniában | élhessen környezetével és sa- ját magával. De általában ez ^ sehogy sem sikerül és „marad ^ a küzdés maga”: a Klára asz- ^ szony házé-ban, a nagy emlé- | kű munkásmozgalmi harcos ^ visszaemlékezéseit író özvegy ^ a mai életet nem ismerő Klára ^ asszony és a hebrencsen tér- ^ mészetes cselédlány, Jucika ^ már a létükkel zavarják egy-1 mást; A faí-ban egy még ép-^ pen csak eszmélő-kamaszodó ^ fiú zavaros világát még jobban Sj összekuszálja a felnőttek ért- i hetetlen „fala”; a Sanyiké- ■;

nak kettő. A Kun Vilinek nem volt. Az viszont nem tanul, csak utánozza a tanárt. Semmit nem ért, de szó szerint azt mondja, amit ott hall. Ez legalább olyan szomorú, mint a mi esetünk. A Schlesinger viszont már bejelentette, az idén legalább kettőből meghúzzák. Megnyugtató, mint a tájékoztatás az influenzajárványról. Ügy ül a vaskórlá- ton, mintha választania kellene a Nobel-díj és a Térdsza- lagrend között. Nagy igazság, ami a haladást és a felvilágosodást illeti, a suli frankón lemaradt.

A

z egésznek az a háttere, hogy nálunk a suliban általában szemléletesen oktatnak, már amit, kivéve a felvilágosítást. Ért engem? Amit a tanár nálunk mond, csak akkor szent, ha mutatja is. Láthatatlan ügyekben és csodákban mi frankón nem hiszünk. Maradiak vagyunk. Itt van például a fizika, az a része, amit a modern fejek találtak fel. Ebből kiderül, hézagos az ügy az egész archimédesi buli, ezenkívül a Galileinek is nagy zűrt csapnak. Minek ennyire visszamenni, mikor az újat se értjük. Történelemből is elég az utolsó 30 év. Épp elég történt ez alatt a 30 év alatt, sokan még ebből sem tanultak. A lényeg, ezt legalább szemléletesen mutogatják, van fénykép, itt-ott egy film, kivéve a felvilágosítást. Erről senki nem szövegel egyenesen. Ábra nincs, pedig frankón az se csúnyább, mint a háború. A könyveket dugják. Az ember hall valamit, suttognak innen-onnan. Az újságok írják, mindenkit fel kell világosítani. Én mondom, nincs itt nagy szava az újságnak, hiába írnak, a felvilágosítás alma. Az ember lopja a könyvet. Egymás közt cserélgetjük, ez is az én ötletem. A legjobb könyvet mégis a né- némtől fújtam meg. Mi ugyanis elhatároztuk, nem növünk fel tudatlanságban.

Kerekes Imre

Könyvespolc

Nádas Péter:

Kulcskereső játék

A krapek így látj a...

harmadikos. A Bánicki ül azzal a flegma pofájával, a foga közt a pipa, az egészből semmit sem ért. Nem neki találták ki ezt a nyomott hangulatot, mi a parkban ülünk kilencig, néha tízig. Van remény. Ilyenkor a szülők már ágyban vannak, söprés haza. A Bánicki szövegel, mit ültök itt? Ennyi idő alatt meg lehet fejteni egy tízismeretle- nes egyenletet. Szép ügy. Állandóan szövegel, kevés a szabad ideje. Négykor lelép, másnap reggelig semmi meló. Én lelépek négykor, ötkor kezdhetem elölről. Nem kell számológépet importálni a ten- - gerentúlról, hogy kiszámítsa,

. menyi idő alatt nyiffan ki az ember. Szép a május. Közben senki nem veszi észre, a sulikban kikészül az egész krapek- társadalom. Majd megbánják még. Bírom azt a humoristát, jó fej, röhög az osztály. Nálunk kérem, senki nem röhög. A tanár röhög. Feljegyzem fiam ezt a marhaságot. Megírom valamelyik lapnak, ezen röhög majd az egész ország. Hát csak röhögjenek. Itt senki se röhög. Otthon megy a szöveg, miért nem eszel. Ez se nem eszik, se nem tanul, csak bámul. Mi volt az iskolában. Nincs ezen mit röhögni. Mi kérdeztük a tanárokat. A biológiatanár nem olvasta a legutóbbi jelentést a ribonuklein savról. Le van maradva egy brosúrával. Fát kapott. Csak annyit tud, ami a tankönyvben van. Az ma már semmi. Van még példa. Szerintem havonta változik az ábra. Ezek a tudósok úgy dolgoznak, mint a güzü. Marhán tömik őket, egy halom dohányt kapnak. Maszek alapon foglalkozunk máj biológiával, fizikával, csillagászattal, a napfoltokkal. Mindent nem sorolok fel. Az egész társaság sok mindenről értesül, ami nincs a könyvben. Tőlünk csak a könyvet kérdezik. Tavaly bukás nem volt, kettes annál több. A Schlesingemek hét, a Kelemennek öt, a Manóéinak három, nekem és a KlanpárKúrumozMom és művelődés

velődésnek egy-egy jól működő falusi vagy kisvárosi vegyeskar. Igaz, akkoriban a vidéki hangversenyélet olyan fejletlen volt még, hogy a kórus adhatta az egyedüli, élő zenei produkciót. Ma már nemcsak városon, de mind gyakrabban falun is tartanak hangversenyt. Mindez azonban nem pótolja az aktív muzsikálás élményét, a kórus közösségi életre nevelő pozitív hatását.

A kórusok mezőnyének minőségi széthúzódásához jelentősen hozzájárult a nemzetközi kapcsolatok megélénkülése is. A legjobbak mind gyakrabban vesznek részt nyugati versenyeken s fesztiválokon, és a díjakban is mérhető siker elérése érdekébe^, nemegyszer féláldozzlk hagyományos, tartalmas, széles dinamikai skálájú kórushangzásukat, s átveszik a külföldi iskolák stílusait. A nálunk újabban elszaporodott, magas művészi színvonalat képviselő kamarakórusok többsége is külföldi hangzáseszményekhez igazodik, s így bármilyen értékes zenei teljesítményt nyújt, elősegíti a minőségi differenciálódást.

Természetesen nem lehetünk ellenzői a minőségi munkának, a magas zenei-szakmai színvonalat elérő kórusművé- szetnek, de arra van szükség, hogy az élmezőny minél hathatósabban befolyásolja kóruséletünket, s hogy az együttes éneklés társadalmi, mozgalmi hatása is megerősödjék. Ehhez jelenleg sajnálatosan hiányoznak a szervezeti keretek. Vannak szép számmal kiemelkedő énekkaraink, s még több a közepes teljesítményre képes együttes, mégsem beszélhetünk magyar kórusmozgalomról. Csaknem húsz esztendeje megszűnt az öntevékeny dalosok szövetsége, s ez a hiány a továbbfejlődésnek ma már igen komoly akadálya. Szétforgácsolt a kórusok szakmai-politikai munkájának irányítása, szervezetlen a tapasztalatcsere, pedig csaknem 100 ezerre tehető azoknak a felnőtteknek a száma, akik énekléssel, muzsikálással töltik szabad idejük egy részét.

A z öntevékeny muzsikálás valamennyi formáját ősz. szefogó szövetség szárnyakat adhatna a kórusmozgalomnak, szilárd keretet biztosítana a közös zenei-népművelési munkához. Ki kellene aknázni végre szervezett formában mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a magyarországi kórusmunka nyújt, hogy énekkar raink még inkább betölthessék művészi és társadalmi funkcióikat, s hogy a minőség követelménye általánossá válhas- sék.

Breuer János