Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

G ““^íírfop 1969. AUGUSZTUS 10., VASÁRNAP Emberek között, Augusztus 19 PARÁDÉ 69 Népművelők _ kitüntetése Hflrcköcsik 9 Dunán védtelen? Perőcsény a hegyek közé bujt. Együd János háza pedig a többiek közé. A Rákóczi út nyaktörő mutatványokra kész­tet, vízmosásokban törtetek előre a 28-as szám felé. Az ajtó nyitva. A kicsiny udvar üres, nem hallok kocát röfögni, libát gágogni, nem lá­tok tyúkot kapirgálni. Kövek, fehér kövek, alacsony grá­dics, s bentröl a szegénység savanyú szaga árad. Egy férfival találkozom: „El­vitték múlt héten Törökbálint­ra a kórházba, Foltot találtak a tüdején... A felesége? ... Részesföldben dolgozik, a ha­tárban.” A napokban levelet hozott a postás, Molnár Mihály Vác, Nógrádi út 27. sz. alatti lakos írta, azit a címet rakva a papi­ros sarkába: „Egy emberről, aki még élni szeretne!” Idézzünk belőle:... „Együd János 1909 születésű 4 hold földdel rendelkező kádár 1962- ben a peröcsényi téeszbe lé­pett. .. Mivel egész évre mun­kát nem tudtak neki biztosíta­ni, fűtőnek szegődött Eszter­gomba. Közben a tsz-nél is teljesítgetett, felesége által... Súlyosan beteg ember... Nyug­dijat nem kaphat, mert csak 7 éve van __ 1968-ban a téesz­b en 59,3 napot dolgozott. Ki­zárták ... Fellebbezését a Szo­bi Járási Tanács 5142'1969. sz. alatt elutasította ... Együd Já­nos 59 éves, a háborúból ideg­bajjal szabadult... 1968 októ­berétől semmi pénz nem jön a családhoz... Orvosra, SZTK- ra sincs”... le. A vezetőség azonban külö­nös módon megkegyelmezett egy-két tagnak, „bár azok sem dolgozták le a szükséges mennyiséget, de betegség és egyéb okok miatt nem tud­ták” ... Nézem a listát: Darányi Gergely, Dudás Lajosné, Gere József né, ifj. Gere Lajos, ifj. Koczó István, Matyó János Molnár János, Varga József, Tóth János... és Együd János nevét-nem találom közöttük. Nem érdemelt volna kegyelmet? ilWYm tudná a kórházat fizetni? — Hát a bácsi — mondja az egyik könyvelőnő — na­gyon rossz bőrben, volt, már akkor is... átlátszottak a fü­lei. — Kis kuncogás a terem­ben. — Szabály-szabály. Két szék közül a pad alá esett. — Miért ment el az ipar­ba? — érvel az asztal túlsó oldalán levő nő. — Állítólag le is százalékolták volna, de Együd János mást hallott az orvosoktól, mint ami papíron jött. Megyek Szobra, ahol a já­rási tanács rendelőintézetének igazgató-főorvosa, dr. Bádi László azzal fogad: — Együd János nagyon szerencsétlen ember, tüdőtá- gulása és szívkoszorúérelme- szesedése van. Később hozzáteszi: ezért is nyilvánították rokkantnak 1968-ban. Nem akarok hinni a fülemnek. Mikor? — ugróm fel a betegeknek szánt szék­ről. A főorvos iratcsomót húz elő és mutatja:__ „35.550/ 1 968. október 9-én a munka- képesség csökkenését yéle- j ményezö orvosi bizottság ' Együd Jánost véglegesen rok­kanttá nyilvánította,” egy idő után, az agy gyér oxigénellátásának következ­tében elvesztik, hogy úgy mondjam, tájékozódó képes­ségüket, képtelenekké válnak Ügyeik intézésére, érdekeik megvédésére. Egy évig dolgo­zott, mint fűtő, ott még job­ban megbetegedett, nyilván azért is vitték most már kór­házba ... egy évig lehet csak táppénzen. A munkát felven­ni nem tudta, megszűnt az iparral szembeni joga. A tsz- ben sem dolgozhatott, mert már beteg volt. — Igen, de mindössze 0,7 nappal teljesített kevesebbet, mint kellett volna. Kizárták. — Nyugdíjat nem kaphat, mert nem jogosult. Nincs meg a 10 éve. Határeset... Ez ké­rem határeset. Jogilag persze a tsz szabá­lyosan járt el. Azaz még jo­gilag sem, hiszen az 1968 ok­tóberében rokkanttá vált tagját nem zárhatta volna ki ■— kérdem Hackl Kálmán ál­talános iskolai tanítótól, aki valamilyen atyai iságban van az öreg mesterrel. — Ha eladná a házat, a bú­tort. De kinek kell már ez? ■—megvetően néz a viskóra. — Meg hát valami fedél is kell föléjük. Az „Április 4” tsz-ben isme­rik Együd János panaszát. — Mondtuk a bácsinak, ne hagyja ott az ipart — így az egyik, kedves adminisztrátor. Egy évig táppénzen volt, kiír­ták, mert csak egy. évet dolgo­zott Fel kellett volna vennie a munkát, de nem tudta, mert bete^ volt. .. Később elmondják, a bácsi nem tudott Mit lehet most tenni? — kérdezem. Az igazgató-fő­orvos megvonja vállát: — Sajnos, az ilyen jellegű betegséget szerzett emberek, 1969. március 28-án. Am en- néL lényegesebb az a mód, amivel ezt a magával tehe­tetlen embert megfosztották az ingyenes orvosi ellátás, a kórházi ápolás lehetőségétől. A faluban mindenki tudja, Együd János szegény, nincs­telen ember. Vajon az a tsz, amely nevéül éppen Április 4-ét választotta, nem gondolt az alapvető emberi humá­numra? ... A járási tanács, amelynek illetékese ezt ^írta: a 6/1967. MÉM rendelet 226/2 bekezdés b) pontja alapján további fellebbezésnek helye nincs, nem gondolt jura^ •.jjfgJ-- lebbezésnek igentsf helye -vtuv Együd János ügyében. Ipar­ba ment, nem ment, köve­tett-e el „ballépést” vagy sem, ne ezt kutassák most, a tör­vényt olyannyira jól tudók, hanem azt, hogyan segítsenek sürgősen azon az emberen, aki „még élni szeretne!” Sz—i—d KIHALÓ SZAKMÁK A KOVÁCS a tsz-ben sem dolgozni felesége teljesített helyette. 1968-ban sajnos csak 59,3 na­pot. És ez a 0.7 nap lett Együd János tragédiájának egyik okozója. Miért? 1969 márciusában Dudás Jó­zsef tsz-elnök vezetésével ösz- szeült az Április 4. parancsno­ki kara. Előadó a tsz elnöke volt, aki a jegyzőkönyv tanú­sága szerint megállapította: az elmúlt évben, tehát 1968-ban a férfiaknak 60, a nőknek 40 na­pot kellett a tsz-tagságért le­dolgozniuk. Ezt kérik felemelni a férfiaknál 100, a nőknél 70 munkanapra. (Egyébként a tsz alapszabályának a II. része, a TAGOK című fejezet A2. pontja szerint minden tag kö­teles a közös munkában részt venni és legalább egy évben a férfiaknak 150. a nőknek 100 munkanapot ledolgozni.) A tsz tehát, amikor az 1968. évi tel­jesítéseket megnézte, jogosan járt el azokkal szemben, akik még a 60 napot sem dolgoznák le. A vezetőségi ülés részvevői 17 tagot töröltek is a tsz-tagok névsorából — mint a szöveg­ből kiderül — azért, mert ne­vezett férfiak az évi 100, a nők az évi 70 napot nem dolgozták j falon vén ingaóra zörög, /m Nagyon idős lehet már. Olyannyira, hogy talán még Koczka Géza bényei kovács­mester nagyapja is emellett hajlítgatta az izzó vasdarabo­kat. — Ez a műhely, amelyben most dolgozunk, egy éve ké­szült el — mondja, s közben derekáról leoldja nagy bőrkö­tényét. — Már nagyon kellett, de meg is dolgoztunk érte. A faluban én vagyok az egyetlen kovácsmester. Lakatos szak­vizsgám is van, de elsősorban mint kovács működöm. A tsz- ben van lakatosrészleg s köl­csönösen jó viszony alakult ki közöttünk: segítjük egymást. Kint 30 fokos hőség van. Az emberek iúgujjra vetkőzve jár­nak az utcán. A műhelyben még legalább 20 fokkal maga­sabb a hőmérséklet, mint a szabad ég alatt. A nagy hőség■ ben hárman dolgoznak. Kocz­ka Gézán kívül öccse, Ferenc, valamint a nyugdíjas Pozsonyi György, aki Szolnok megyei, de Káván lakik. — Amint látja, munkánk az van elég. Hárman alig-alig győzzük - folytatja. Az öcsém egy éve tett mestervizsgát, Gyuri bácsi pedig nyugdíjas, alkalmilag dolgozik nálunk. Nagyon szeretnék egy tanulót szerződtetni, dehát ez nem olyan egyszerű dolog. — Az­előtt, az én időmben még gya­log is elmentek a segédek munkát keresni, csak azért, hogy a napi betevő falatjuk meglegyen — mormogja a bajsza alatt Pozsonyi György. De rég is volt az már.., Augusztus 19-én délelőtt tíz órakor bensőséges hangulatú ünnepséget rendeznek a me­gyei tanács épületében. Ekkor kerül sor az eredményes munkát végzett megyei nép­művelők kitüntetésére. Több Szocialista kultúráért, Kiváló népművelő és Kiváló dolgozó kitüntetés, valamint miniszte­ri dicsérő oklevél talál majd gazdára. A kitüntetteket dr. Pénzes János, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese kö­szönti majd. — Magyar—szovjet barát­ságtábor nyílik augusztus 18-án Felsőtárkányban, az Eger környéki népszerű üdü­lőhelyen száz magyar és száz szovjet ifjúkommunistát lát­nak vendégül. Füstrakéta függöny Vízfecskendő össztűz a folyón Hajók és repülök bemutatója augusztus 20-án Ha lehet, az idén még látvá­nyosabb lesz az évről évre is­métlődő bemutató a Dunán az Országház környékén. Ezt tud­tuk meg Kelemen Győző MHSZ-titkártól tegnap. A parádé 69, az ez alkalomra kiadott, és az utcán most meg­jelenő nagy alakú színes ki­advány tartalmazza a teljes képet programot. Ízelítőül csak néhányra hívnánk fel a figyelmet. Közel kétórás műsort bizto­sítanak magyar és külföldi sportolók részvételével. Megjelenik a MÍG—6 és a Felvétel a Felsőfokú / a tpítő- és Epítőanyagipari Technikumba A Művelődésügyi Miniszté­rium az 1969—70-es tanévre felvételt hirdet a Felsőfokú Építőipari Technikumba (Bu­dapest, XIV., Thököly út 74.) és a Felsőfokú Építő- és Épí- tőanyagipari Gépészeti Tech­nikumba (Budapest, I., Szabó Ilonka utca 2—4.). Felvételre jelentkezhetnek, akik felsőoktatási intézmény­ben folytatandó tanulmá­nyokhoz szükséges előkép­zettséggel rendelkeznek és eddig még nem jelentkeztek felsőoktatási intézménybe, vagy az utóbbi években, il­letve az idén nem nyerlek felvételt. A jelentkezés ha­tárideje augusztus 16. Bővebb felvilágosítást az intézmények adnak. MÍG—10 szovjet heli­kopter, bemutatót tarta­nak az NDK és Csehszlo­vákia műrepülői. Az eddiginél több úszó harc­kocsi jelenik meg a Dunán, s felvonulnak a feldíszített vál­lalati kishajók, átkelőjáratok. A vízisí és nemzetközi vízi­sikló motorcsónak-bemutató, illetve verseny folytatása a vízikarnevál, látványos felvo­nulással, élőképekkel. Követi a motoros repülőgépek ballon­vadászata, majd motoros és sugárhajtóműves gépek repü­lése. Most is megcélozzák az ejtőernyősök a folyót. Záró­akkord: zászlós rakéták, füstbom­bák, színes füstfüggönyök és a tűzoltók vízfecsken­dős hajója, amely össztüzet nyit a füst után csillogó vízfüggönnyel gyönyörködteti a nézőket. Az előkészületekben közel négyezer ember vesz részt. Az esemény ünneplése a fél évszá- ! zados tanácsköztársasági jubi­leumnak és a 20. éves alkot­mánynak. Célja a szórakozta­táson kívül még az is, hogy minél több fiatal kapjon ked­vet részt venni az MHSZ mun­kájában. Búvár Kund vízre szállt íme, a legifjabb búvárok. A szekszárdi Babits Mihály álta­lános iskola Búvár Kundról el­nevezett vízi úttörőcsapata augusztus j 4-én vízre szállt, hogy a Dunán 335 kilométeres utat tegyenek meg. Győrből indultak, a fotós Szentendrén találkozott velük, s az út Paks alatt ér véget. Ismeretes Búvár Kund hősi vállalkozása: 9 évszázaddal ez­előtt, az éj leple alatt meg­fúrta a hazánkra törő német seregek hajóraját, amely teljes rakományával együtt elsüly- lyedt. A szekszárdi úttörők vállalkozása talán nem ennyi­re hősies, mindenesetre, az iz­galmaknak nincsenek híján. Élményekkel gazdagon térnek vissza a Tolna megyei KISZ-te- lepre, ahol közös esti táborozá­son vesznek részt az országos vízi vezetőképző iábor lakói­val. (MTI-foto) Gyuri bácsi kalapácsával nagyot üt az izzó vasdarabra. Az öreg falióra tovább zörög. Vajon meddig? Egy új kovácstanulót min­denesetre megérhetne... (falus)

Next

/
Oldalképek
Tartalom