Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

1969. JÜLIUS 20., VASARNAP PEST HECtEI KrMívlilV A május elseje születésnapja 1889. július 20-án, 80 éve, a nagy francia forradalom kez­detének századik évfordulójára megszervezett párizsi nemzet­közi szocialista munkáskong­resszus záróülésén Raymond Lavigne francia küldött — em­lékeztetve a chicagói munká­sok három év előtti, 1886. má­jus elsején lezajlott tüntetésé­nek brutális vérbefojtására — Indítványára elhatározták, hogy 1890. május elsején, egy­idejűleg minden országban és városban nemzetközi munkás- tüntetést rendeznek. Követelik a 8 órás munkanap, a munká­sok jogai, a munkásvédelem és a kongresszus többi határo­zatainak megvalósítását, s e napot munkaszünettel ünnep­ük meg. Az első világméretű, munkásünnep óriási sikere, nagyszerű mozgósító hatása és széles visszhangja után a mun­kásság természetesnek tartotta megünneplését évről évre. Szembeszállva terrorral, véres támadásokkal, akadályokkal országról országra meghódítot­ta a dolgozó tömegeket és ki­fejezésre juttatta a munkás- osztály követeléseit. Így vált május elseje a munkásosztály harci napjává, nemzetközi ösz- szefogásának hagyományos ün­nepévé. Néhány szó a vízről Klubfoglalkozás - külföldön A ráckevei járási agrár- szakemberek klubjának 43 tagja Jugoszláviában töltött hosszabb időt június hónap­ban, a szomszédos ország me­zőgazdaságát, az ottani kísér­leteket, eredményeket tanul­mányozva. Tapasztalatszerző kőrútjukon beutazták jófor­mán az egész országot, hogy a klub többi, itthon maradt tag­jának beszámoljanak, s a ké­sőbbiek folyamán hasznosítsák a Jugoszláviában látottakat. Az utazást klubfoglalkozás­ként tartották meg. Puzder Ferencnek, a klub elnökének szavaival: aligha volt eddig érdekesebb, emlékezetesebb foglalkozásuk, mint ez. Dr. Baksay Tóth Bertalan, a Pest megyei hármas számú aszódi választókerület képvi­selője, a jelölése alkalmával az Aszódon megtartott prog­rambeszédében többek közt fő célkitűzésként azt mondta, hogy a Galga völgyében spe­ciális tájgazdálkodást kell kialakítani. A képviselő ezt a javaslatát a képviselői munkája során szolgálta, de különösen most nyílott rá lehetősége, hogy a Galga-völgyi tájgazdálkodás kialakítása érdekében érdem­legesen is segítséget adjon, amikor az országgyűlés De­gen Imre államtitkárnak a vízgazdálkodás helyzetéről, és a fejlesztés célkitűzéseiről szó­ló expozéját tárgyalta. Ennek során a képviselő a parlamentben felvetette, hogy a Galga völgyében a Galga patak húsz község területét érinti Pest és Nógrád megyé­ben, kereken ötvennyolcezer hold területen, aminek 49 százaléka szántó és 11 száza­léka gyep. A szántóföldön a Galga-meder rendezésével Hévízgyörk, Galgahévíz, Aszód, Iklad, Domony, Galga- mácsa, Galgagyörgy termelő- szövetkezeteiben a víz rende­zése nyomán, országos hírű zöldségeskertek volnának ki­alakíthatók itt, a főváros kö­zelségében. A 11 százalék gyepterületen ugyancsak több ezer holdat képviselnek a jelenlegi sava­nyúfüves rétek, melyek kiváló minőségű édesfüves gyepekké volnának átalakíthatok, ami az állattenyésztés, de különösen a szarvasmarha-tenyésztés fellendítését szolgálná a Gal­ga völgyében. A fenti problémák megva­lósítása érdekében a képvise­lő azt kérte, hogy miután a Galga völgye alsó szakaszára a kiviteli terv már el is ké­szült, 1970-ben kezdődik el a Galga állami szakaszának fel­újítása és mederbővítése. Egy­ben történjen gondoskodás ar­ról is, hogy a jelenleg meg­levők kiegészítésével a Galga teljes vízrendezéséhez szüksé­ges összeg a következő ötéves tervben rendelkezésre álljon, mivel a képviselő tudomása szerint ez jelenleg nincs meg. A képviselő beszélt a megye kivételes helyzetéről, amelynek során a megye la­kossága évente mintegy tíz­ezerrel szaporodik, miután Budapesten nem lehet letele­pedni. Az utolsó tíz évben is Pest megye lakossága száz­ezerrel szaporodott Ez a me­gyére a vízellátás és a csator­názás terén, általában a kom­munális ellátás terén rendkí­vüli nagy terheket ró. Jelenleg az a helyzet, hogy Pest megyében, a főváros kö­rül olyan iparimunkás'-lakta településhálózat alakult ki, amely lényegesen nagyobb, mint az ország bármely más nagyvárosának, pl. Miskolcnak az összes iparimunkás-létszá- ma. Ezzel kapcsolatban a kép­viselő azt kérte, hogy a ne­gyedik ötéves terv koncepció­jának elkészítése során Pest megye a társadalmilag szük­séges minimum eléréséhez megfelelő elbánásban része­süljön. Mivel a képviselő beosztásá­nál fogva a vízgazdálkodás kérdésével több esztendő óta foglalkozik, a vízgazdálkodás országos problémáinak meg­oldásánál néhány javaslattal élt. Ennek során többek kö­zött említette országos vonat­kozásban a belvízrendezés fontosságát, ezzel kapcsolat­ban a takarmánytermesztés növelése érdekében a sava­nyúfüves terek rendezés útján történő megjavítását, mely az országos szarvasmarha-prog­ram előbbrevitelét volna hi­vatva elsősorban szolgálni. Említette az öntöz«*« kérdését is, Pest megyei vo­natkozásban az öntözést a je­lenlegi 23 ezer hektárról 40— 50 ezer hektárra kívánják a következő ötéves terv során emelni. Az öntözéssel összefüggően felhívta a figyelmet arra, hogy a költségesebb, műszakilag igényesebb és bonyolultabb öntözíríürtök létesítése és üze­meltetése a vízügyi szervek beruházásával a hidránsig állami főműként történjék. Az öntöző munka termelé­kenységének növelését illetően kitért az Agráregyetem kul- túrtechnikai tanszéke által tu­dományosan megoldottnak te­KONYVEK KÖZÖTT Tizenhat éve, hogy Mono- ron, egy kis szobába beköltö­zött a járási könyvtár. Akkor még nem ez volt a neve: a ceglédi központnak volt fiók- könyvtára. Két-háromezer könyvvel és háromszáz ol­vasóval indultak, mostoha kö­rülmények között. Azóta itt is megváltozott minden. Ugyanabban az épü­letben vannak most is, csak­hogy: kétezer könyv helyett húszezer kínálkozik a polco­kon olvasásra. Több mint két­ezer tagja van a könyvtár­nak. Akik odajárnak, szeret­nek elüldögélni mielőtt haza­viszik a választott könyve­ket. Gyakran rendeznek a já­rási könyvtárban író-olvasó találkozót is, ahova mindig sokan mennek el. Érdekli a felnőtteket és gyerekeket egy­aránt, milyen is az, akinek könyveit ismerik. KONOKUL Falus mindig rendetlen volt. A gimnáziumban sohasem bíz­ták rá a pénzbeszedést. Csa­vargón. Ezért ki akarták csap­ni, nem is egyszer. Harmadikban mégis meg­nyerte a magyar pályázatot. Csak néhányan gratuláltak. Másoknak gyanús volt. Ezért nyáron végig egyedül csavar­góit. Autóstoppozott és az any­ja nem ismert rá, amikor ha­zament. A bőre rojtosan lógott a hátán, a holmiját kétnapi áztatás után sem lehetett ki­mosni. Szótlanabb volt, mint valaha, de valami olyan ko- nokság érződött a magatartá­sán, mint soha azelőtt. Az egyetemre nem vették fel. Segédmunkásnak ment. Cigarettázott és köpködött. Főként akkor, ha mások is nézték. Az apja a válóperi tár­gyaláson őt jelölte meg váló­okként. Öngyilkosságra gon­dolt. Azután egy fél évig alig aludt. Egyéni módszerrel át­vette az egész világirodalmat és a filozófiatörténetet: éjsza­ka. A TIT-en angolt tanult és rengeteg félbehagyott levelet írt az anyjának. Kati csak ké­sőbb jött, ebben az időben még nem segíthetett neki. Egyedül az öccse ... Néha fel­jött hozzá, mindig este, igaz, hogy a vénlány, aki az albér­letet kiadta, ordított, es igye­kezett a vigyorgó arcából együttérzést kisajtolni. Senki nem tudott róla sem­mit. Csak azt látták bent is, hogy mindig fáradt, kedvetlen. Eltelt egy év és semmit nem szokott meg. Nem volt taná­csos belekötni. Ezt valahogy mindenki érezte. Egyszer bement a személy­zetire, hogy ő egyetemre sze­retne jelentkezni, járuljanak hozzá. Nem járultak. Segéd­munkásnak nem kell diploma. Kilépett. Két hónapig alkalmi munkából élt. Illetve csak pró­bált. Nappalira adta be, de nem tudott eltartót igazolni. Azért a felvételire behívták. Az összes jelentkező közül övé volt a legjobb dolgozat. Felvet­ték, kollégiumi elhelyezéssel, ami szabálytalan, mert nem vidéki. Még aznap, mikor meg­tudta, idegösszeroppanással kórházba szállították. Az any­ja még akkor sem látogatta meg. Falus mégis boldog volt. Varga Vera leinthető, feltekerhető és köny- nyen szállítható műanyag ön­tözőcsövek fokozottabb gyár­tására és alkalmazására. A mezőgazdasági öntözővíz minél eredményesebb haszno­sulása érdekében kérte a mű­trágyagyártás további fokozá­sát, mivel az öntözővíz csak kellő műtrágyázással egybe­kapcsolva érvényesül. Javasol­ta egyben azt is, hogy miután a növénynemesítés országosan eddig nálunk főképpen a szá­razságtűrő növények kineme­sítésére ment, jó lenne a po­tenciális termőképességű, be­tegségeknek ellenálló, az ön­tözést is megháláló növény­fajták kinemesítésére minél nagyobb gondot fordítani. Végül a képviselő meghívta Dégen Imre államtitkár elv­társat, azon kérése kapcsán, hogy a Galga völgye problé­máiról személyesen is győződ­jön meg. Lovastúrák A Hortobágyi Állami Gaz­daság lótenyésztő telepe nagy idegenforgalmat bonyolít le. Nemcsak a lovasbemutatók vonzzák a külföldi látogatókat, hanem a lovasiskola és a lo­vastúrák programja is. A na­pokban 11 tagú holland turis­tacsoport tett lovastúrát a pusztán. Augusztusra ameri­kaiak jelezték érkezésüket. Szeptemberben három lovas­túrára kerül sor, míg az utol­sót október közepén tartják, elsősorban NSZK-beli, svéd és osztrák részvevőkkel. Lukács György átvette a Joliot Curie emlékérmet Magyarországon elsőként Lukács Györgynek ítélte oda a Béke-világtanács elnöksé­ge a nemzetközi békemozga­lom legmagasabb kitüntetését, a Joliot Curie emlékérmet. A közelmúltban tartott berlini BVT-ülés döntött a most 84 esztendős világhírű magyar tudós kitüntetéséről, s az em­lékérmet szombaton bensősé­ges ünnepségen nyújtották át az Országos Béketanács szék­házában. Az eseményen meg­megjelent a Béke-világtanács magyar tagjai közül Hubay Miklós író, dr. Radnót Magda professzor, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csát Bugár Jánosné főtitkár- helyettes képviselte. Dr. Réczei László, az Or­szágos Béketanács alelnöke köszöntötte először Lukács Györgyöt, emlékeztetve arra, hogy a határainkon túl is jól ismert akadémikus 20 évvel ezelőtt Joliot Curie-nek a hí­vására részt vett a béke-vi- lágmozgalom kibontakoztatá­sában. Akkor egy újabb há­ború kirobbanásának réme fenyegette a világot. A 20. év­forduló alkalmából érte most a nagyszerű elismerés Lukács Györgyöt és személyében az egész magyar békemozgalmat. Az aranyból készült emlék­érmet a Lenin-békedíjas Ro­mes Csandra, a Béke-világta­nács főtitkára nyújtotta át Lulcács Györgynek, méltatta a kiemelkedő munkásságú tu­dós érdemeit. Köszönetét a Joliot Curie emlékéremért meghatott szavakkal fe­jezte ki Lukács György: — Nekünk, akik a tudo­mánnyal foglalkozunk, két­szeres kötelességünk van: egyrészt követeljük a társa­dalomtól, hogy segítsen és tá­mogasson bennünket a társa­dalomért végzett munkában, másrészt tudjuk, hogy a tár­sadalom fejlődéséért mi. tu­dósok is felelősséggel tarto­zunk — mondta többek között. — Büszkén gondolhatunk vissza arra, hogy a történe­lem során a tudománnyal fog­lalkozók között olyan nagy elődeink voltak, mint Giorda­no Bruno, aki a máglyától sem riadt vissza, hogy eleget tegyen a tudományos haladás és a társadalom iránti kötele­zettségeinek. Azután emlékez­nünk kell az emberiség nagy­jai között Galileire és utódai­nak hosszú sorára, egészen Einsteinig. Az én nemzedé­kem — mondta Lukács György — amikor fiatal volt, rendkívül büszke volt arra, hogy a kor legnagyobb élő tudósai közül személyes isme­retségben lehetett Joliot Cu- rie-vel, mesterének tekintette őt, akinek vezetésével szerte a világon az értelmiség leg­jobbjai és az egyszerű embe­rek milliói csatasorban álltak a béke védelméért. Az ünnepség végén az Or­szágos Béketanács baráti fo­gadáson látta vendégül Lu­kács Györgyöt Romes Csand­ra BVT-főtitkárral együtt. Színes doboz a Kosdi út mellett A gyógyítás palotája less Zöldbeborult térségeik öve­zik. Jókora dombon vetette meg a lábát, Vác délkeleti ha­tárában, a deákvári oldalon, a Kosdi út mellett. Egyelőre csak távolról gyönyörködöm benne. Igen, gyönyörködöm, mert impozáns látványt nyújt még így is, az állványok kriksz-krakszjaival. Szürkés- fehér, mint fölötte az ég, csak középütt, a liftakna élénk­zöld. A nap előbújik egy-két pillanatra, sugarait csillogva veri vissza az üvegmozaik­burkolat. Méltóságteljesen áll. Bizalmat ébreszt. Megnyug­tat. S fontos is, hogy ilyen ha­tást érjen el. Betegek jönnek majd ide, szorongva és re­ménykedéssel. A gyógyítás palotája lesz. A megye újabb büszkesége. Másfélszázmillió forintos költséggel épülő léte­sítmény. Addig üsd a vasat... Nem találják a főművezetőt. Sebaj, magam is elboldogulok. Lapátokat emelgető férfink­nek mellett haladok el, ce- memtdombokat kerülgetek, s már be is vetettem magam a főépületbe. Micsoda labirintus! Port verek fel, papírcafatok take- rednek a cipőmre, bakszerű állványokat, hordókat, radiá­torokat súrol a testem, kígyó­zó kábeleket lépek át. Vala­hol kalapács csattog. Addig üsd a vasat, míg meleg, kiált­ja valaki. Már hideg, de azért ütöm, hangzik rá a felelet Igen, ez már a finis. Ahány ember tűnik fel, az mind se lát. se hall. Hegesztőpisztoly fénye vág a szemembe, meny- nyezetről lelógó drótok kócol- ják a hajam. Úgy veszem észre, az alag­sorba kerültem. Két férfi tér­del távolabb. Melléjük guggo­lok. Haklik Gábor és Janó Árpád, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat kőműve­sei. — A lakatosok keze alá dolgozunk, kivéssük a csapó­ajtók szerkezetének a helyét — magyarázzák percnyi szü­netet tartva. — Az új mun­kát jobban szeretjük, de hát ezt is meg kell csinálnia vala­kinek. — Látta az irodaépület fa­lán a szöveget? — kérdezi mindjárt Haklik. — Nagy pi­ros betűkkel írtuk oda május elsején. Felajánlottuk, hogy szeptember 30-ra a főépületet technológiai szerelésre átad­juk a Medicor Műveknek. Hát hajtani kell, mert nem aka­runk szégyent vallani. Megy minden A szines mozaikkal burkolt oszlopok sejtetik, milyen re­mekül fest majd itt minden nemsokára. A lépcsők azon­ban, melyeken felfelé haladok, most még kezdetlegesek. A harmadik emeleten majdnem belebotlom Hugyecz Jánosba. Ül az egyik lépcsőfokon, egy armatúra lyukát bővíti. Az Ipari Villanyszerelő Vállalat dolgozója. Nyomban odalép Hortobágyi József is, a bri­gád vezetője. — Mind a hét emeleten a mi szocialista brigádunk húz­za be a vezetéket, végzi el az összes szerelvényezést, és csi­nálja meg a nővérhívó jelző- berendezését. Augusztus 20-ra kész akarunk lenni, már csak azért is, mert célprémiumra kaptunk ígéretet. Csak nehogy anyaghiány miatt kelljen el­késnünk. Eddig, ha olykor az utolsó pillanatban is, de min­den megérkezett. Deszkalapokkal szőke fiatal­ember fut el mellettem. Ké­résemre azért visszafordul. Kiss József, a makói Egész­ségügyi Berendezéseket Gyár­tó Vállalat asztalosa. A dara­bokban érkezett bútorokat szereli össze negyedmagával. Megy minden, augusztus végé­re elkészülnek. A csőszerelők már a három felső emelettel végeztek. Mó­ricz János az egyik mosdóban a csapokkal ügyeskedik. Bár csak tizenegyen vannak, mondja, állják az iramot. Énekszó hallatszik az ötö­dik emeletről. Felbaktatok. Fiatal lányok-fiúk mossák az ablakokat, ajtókat, takaríta­nak. A Sztáron Sándor gim­názium diákjai. Hortoványi Jenő KISZ-tanácsadó tanár szervezte meg a társadalmi munkát. Harmincötén jöttek el, minden héten újabb cso­port váltja a lelépőt. — Egészségügyi tagozatú osztályba járunk, szívesen je­lentkeztünk — mondja Rif Angéla, a helyettes brigád­vezető. — Majd felborítottuk az asztalt, olyan lelkesen — koty- tyant közbe Míves Piroska, de a többiek nevetése arról árul­kodik, hogy azért nem egé­szen így történhetett. — Az én ablakom a legát- látszóbb — dicsekszik Flas- kai Karoly, és átdugja rajta a karját. Még nincs benne üveg... 11a esik, ha fúj A két legfelső emeleten jó­formán minden kész. A fo­lyosókon, emeletenként vál­takozva, szürke és kék pvc- borító. Halványsárga és hal­ványzöld ajtók, kellemes pasztellszínű csempék min­denütt. A kórházak rideg fe­hérségét itt igazán nem ér­zik majd a betegségek áldo­zatai. A hetedik emelet a gyermekosztály, ahol még a kórtermek padlója is színes, csak bekukkanthatok az ab­lakokon, mert egy kulcsos néni mindent bezár. Lopták a csapokat... Épp a mélyből elemtárul» tájat nézegetem, amikor rám­talál Becseics János főműve­zető, Czindler Ferenc mű­szaki ellenőr és Speier Ru- dolfné gyakorló mérnök. Az eredeti terv szerint, hallom tőlük, 1970. június 30-án tet­tek volna pontot az építkezés végére, de a határidőt előbbre hozták: december 31-ig, ha esik, ha fúj, készen kell len­niük. Leginkább a létszám- hiány miatt fáj a fejük, még szerencse, hogy az alvállala­tok a legjobb szakembereiket küldték erre, az egyébként nem kiemelt építkezésre. A műszaki átadás, illetve átvé­tel. és a hiányok megszünte­tése néhány hónapot majd igénybe vesz, de márciusban talán már érkezhetnek a be­tegek. * Érdemes volt Lefelé menet kilépek a C- épület tetőjére. Egy tizenkét tagú építőipari szocialista brigád dolgozik itt. Már le­szerelték a felvonót; a sódert, cementet, homokot maguknak kell felhordaniuk. Rákóczy Imre a vezetőjük. Izzadnak, erőlködnek, káromkodnak is. Mégis azt mondja egyikük, és a többiek tekintetén látom, hogy szívük szerint beszél: — Még egy munkánknál sem éreztük annyira, mint itt, hogy érdemes volt dolgozni, higgye el ezt nekem. Polgár István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom