Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-04 / 152. szám

# /*£*T HECYEt 'ZJCh'lttn 1969. JÜLIUS 4., PÉNTEK Vérnyomás a szemüregben “V' '* ; ' *$?( '■ £ & , ’' é ,/ f i ÉP*'« - V «'p'-'áfe- ' • V t L'- - 4 ' w ‘ *,^4»4 , Sk • í .M..* . .. - ■: Wa^ÄÄdi:«® ß; ml jfe­HH® Ön mennyit költ majd háztartási tisztítószerekre? Érdekes felmérést készített a NIM Ipargazdasági Üzem­szervezési Intézete arról, hogy miképpen alakul majd az ott­honokban mindennaposnak számító háztartási vegyianya­gok felhasználása a következő években. A téma főképpen a háziasszonyokat érinti, hiszen a kémiai anyagokkal legin­kább nekik van dolguk. Ám­bár ... ?! ..............._í ___jr . N os, a súrolószerek terén a finomabb szemcsenagyságú és kémiailag aktív hatóanyago­kat tartalmazó gyártmányok dominálnak majd. A felmérés szerint a lakosság jövőre 14 000 tonnányi, 10 év múlva pedig nem kevesebb, mint 23 000 tonnányi súrolószert igényel. Lényeges az Is, hogy feljövőben vannak a speciális anyagok és a VIM-félék ará­nya várhatóan 82 százalékra csökken. A fém tiszti tószere­kért nem rajonganak a házi­asszonyok ... eléggé vesződsé­ges velük a munka. Minden­esetre jó, ha tudják, hogy a fejlődés itt sem áll meg, a szakemberek nagyon komo­lyan számolnak a termékvá­laszték növelésével. Az elő­kalkulált fogyasztói igény jö­vőre 2500 tonna, 1980-ban pe­dig 4200—4300 tonna lesz. La­kásonként általában 0,6 kilo­gramm fémtisztítót használnak majd fel. A fogyasztási modell figye­lembe vételével 1970-ben 40 millió darab, 33 grammos ci­pőkrémet vásárolunk majd, 1980-ban azonban már 50 mil­lió darabot. Az emulziós cipő­krémekből tíz éven belül megduplázódik a felhasználás. És aki arra kiváncsi, hogy az egy főre jutó felhasználás ho­gyan alakul, íme a szám: jö­vőre minden magyar 160 gramm, 1980-ban pedig 260 gramm krémmel suvickolja majd cipőjét. Nem lényegte­len az sem, hogy mennyit költünk majd mosó- és tisztí­tószerekre a következő évek­ben. 1965-ben: 82 foi’intot, 1975-ben azonban már 156 és 1980-ban már 176 forint 30 fillért. Persze csak az, aki akar, mert ezt már nem a kereslet- prognózisa, hanem mindenki maga dönti el. ír, számol ás rajzol a Pubücolor Hazai konstrukciók sikere A Corvin Aruház homlok­zatán esténként kigyúlnak a ,fények. Négyszínű fénytájé­koztató, a Publicolor írásos szöveget, számokat és ábrákat rajzol a járókelők elé. A ma­gyar tervezésű berendezés te­lexgépről is működtethető — máris nagy sikere van itthon és külföldön. Kölnben — egye­lőre csak filmen — bemutat­tál a Publicolort — a nyugatnémet szakembe­rek elismeréssel szóltak a berendezésről. A Publicolor hazai sikert is hozott készítőinek — elnyerte a Budapesti Nemzetközi Vásár egyik nagydíját. A moszkvai sakkvilágbajno­ki páros mérkőzésen mutatko­zott be a Villamos Berende­zés- és Készülék Művek Vil­lamos Előszerelőgyárának sakkoktató és demonstráló be­rendezése. A magyar talál­mány egy-egy lépés után azonnal jelzi a sakkmérkőzés pillanatnyi állását, emberi be­avatkozás nélkül. A berende­zést bemutatták a moszkvai automatizálási kiállításon, s Moszkva után Bécsben szere­pel. A szovjet sakkszövetség az első sikeres szereplés után tíz sakkoktató és demonst­ráló berendezést rendelt. A tekejátékosoknak okozott örömet a gyár új konstrukció­ja. amely nemcsak a ledöntött bábuk számát jelzi, hanem ön­működően fel is állítja. A négypályás automatikus teke­állító és eredményjelző beren­dezést az Építők Rózsa Ferenc Kultúrotthonában állították fel. A lakóházak és üzemek ká­belhálózatát modernizálta a Villamoselőszerelő Gyár új tí­pusú síncsatornáival. Rövide­sen egy 17 emeletes budapesti lakóházban szerelik fel a sín- csatornát, tehát Élelmiszeripari Gépter- Elelmiszeripa­valamennyi kábel egy csa­tornába kerül. Az vező Intézet, az ri Gépgyár és a Villamos Elő­szerelő Gyár kooperációban tervezett és gyártott villamos automatikai berendezéseket. A különféle élelmiszeripari gyártmányokat — sajtszárítót, kenyérgyári, valamint takar­mánykeverő villamosvezérlő berendezést — máris sikerrel alkalmazzák. Ha már az ipari berendezé­sekről szólunk, érdemes meg­említeni a Villamos Előszere­lő Gyár úgynevezett tokozott­sínes elosztó berendezését, me­lyét nedves trópusi klímára alkalmaztak, s most szállíta­nak belőle egy kelet-pakisztá­ni jutagyárnak. URBÁN FALRA EMLÉKEZIK CEGLÉD A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának ötvenedik évfordulója alkalmából a Ceglédi Városi Tanács hatá­rozata értelmében több új ut­cát neveztek el a város 1919-es kiemelkedő harcosai­nak emlékére. A városi párt- bizottság, a városi tanács és a Hazafias Népfront vezetőinek jelenlétében holnap délelőtt 10 órakor leplezik le Urbán Pál emléktábláját, melyet a szociális otthon falán helyez­tek el. Az egybegyűltek előtt Szabó Elemér, a tangazdaság igazgatója emlékezik Urbán Pálra. ★ A jeles forradalmár 1855. ben született Cegléden, ott is halt meg 1942-ben. A század végén a szociáldemokrata földmunkások kiemelkedő szószólója volt. 1919-ben a Pest-Pilis-Solt-Kiskun várme­gyei direktórium elnökhelyet­tesévé választották. A tanács- hatalom bukása után 8 évi fegyházbüntetésre ítélték. 69 éves volt, amikor amnesztiá­val kiszabadult. Az SZDP megbízta az irányítása alatt álló földmunkásszövetség he­lyi csoportjának szervezésé­vel. A Kozma Sándor és tár­sai elleni perben másodrendű vádlott volt, de felmentették. Tovább tevékenykedett, 1931 végén a helyi földmunkásszö­vetség végrehajtó bizottságá­nak tagja. 81 éves korában, 1936-ban a földmunkások nyomorúságáról írt és szer­vezkedésre szólította fel őket. A ceglédi szegényházban halt meg. A tábla az ő emlé­két hirdeti. CSERE NÉLKÜL Kristálytiszta marad a strandvíz A strandfürdőkre is „be­tört” egyik különleges gyárt­mányával, az új rendszerű víztisztítókkal a Tatabányai Szénbányák Víztisztító és Dú­sító Berendezések Gyára. Először az oroszlányi strandfürdőn szereltek fel egy nagy teljesítményi) víztisztítót, rövidesen pedig a pesterzsé­beti és a kőszegi szabadtéri strandokon adnak át ilyen szűrőberendezést. Üzembehe­lyezésükkel régi gondot olda­nak meg. Pesterzsébet és Kő­szeg is vízszegény település, s emiatt mindig problémát oko-, zott a medencék vizének ío- lyamatos cseréje. A homok­szűrős rendszerű tisztítók vi­szont éjjel-nappal „kiszolgál, ják” a strandokat; a medencékből a vizet folyamatosan felszívják és kristálytisztán juttat­ják vissza, így lényegében egész szezon, ban vízcsere nélkül a higié. niai követelményeknek meg­felelő tiszta vízben fürödhet- nek a strandolok. A tatabá­nyaiak a „Deta” elnevezésű homokszűrős berendezéseket több találmány hasznosításá­val, a feltalálókkal közösen tervezték és alakították ki. Stop-kooperáció Autóvilágítási kapcsolók gyártására kötött kooperációs szerződést a Székesfehérvári Videoton Rádió- és Televí­ziógyár az NSZK-beli Volks­wagen művekkel. A Volkswagen cég által megadott minták alapján a Videoton ajkai gyárában ké­szítik azokat a speciális kap­csolóitat, amelyek nemcsak az országúti világítást, a stop­lámpát és a műszerfalat kap­csolják, de egyidejűleg a mű­szerfal világításának erősségét is szabályozzák. A magyar gyár eddig 20 000 kapcsolót szállított a Volkswagen Mű­veknek, de máris újabb 40 000-et csomagolnak az NSZK-ból érkezett különleges formaládákba. A szerződés szerint a Video­ton az idén együttesen negyed­millió kapcsolót szállít, de már szó van róla, jövőre en­nél is többet rendel a Volks­wagen Művek. — A környéken lerakót alapkövekből építettük ... (Kertész rajza) SZUBLIMÁCIÓ A z első félidő huszadik percéig nem volt baj. Ment, bár nem erőltették. Itthon vannak. A beton­karéj, megrakva ordító káposztafe­jekkel, a megszokottság biztonságát adja. Néhány trükk. Meghozza a tapsot. Sokat nem csinált. Rászúrt egy szabadot. A mázlista kitenyerel- te. Nem baj. Majd bemegy a követ­kező. Időnként a kórus: „hajrá, ma­gyarok!” Az idő kellemes. Nem iz­zad az ember. Nem kell kiköpni a tüdőt. Néhány kiáltás: „hajtsatok”. Az okosok. Ott, a betonkaréj ülésein minden egyszerű. Hajtani. Berúgni. Szerelni. Védeni. Csak egyszer jön­nének le ide. Csak egyszer néznék meg ennek a söprögetőnek a komor ábrázatát. Profi. A hazájában a me­nők egyike. Az előbb megetette. Azóta dühös. Már egyszer megrúg­ta. Lesz még néhány. Mindegy, ez is benne van az ötösben. A győze­lemért ennyi jár. Van, aki két hó­napig hajt enyiért. Dehát ez más. Szórakoztatóipar, nemzeti presztízs, művészet, S robot. Minden és sem­mi. Mámor és csömör. A huszadik percben hátul elnéz­tek valamit. Ártatlan dolog volt. Egy guruló labda, senki nem ment rá, a kapusra vártak. Valahonét ott termett a balszélsőjük. A kapus csak akkor mozdult. Későn. A meg- pöccintett laszti már a bal alsó sa­rokban volt. Röhej. Ilyen gólt kap­ni. Egy válogatott védelemnek, öt perc múlva ugyanez. Kísértetiesen ismétlődve. Guruló labda, tátott szá­jak, s — gól. Megint a balszélső. Töpörtyű fickó. Hátrament. „Hü­lyék” — mondta. Nem sértően. Csak tényként. Akik ilyesmit megesznek, azok hülyék. Azokkal szégyen együtt focizni. A lelátóról zengett a fütty. „Ébresztő.” Ordítani tudnak. Köve­telni. A pénzükért, persze. „Halj meg a pályán, mert fizettem egy húszast, harmincast, ötvenest.” Meg „azért a pénzért, amit ti kaptok, fél­tucat ember egy hónapig hajt”. Csak egyszer jönnének le az edzésre. Fut­nának öt kört, tizet, s akkor még mindig azt hallanák: „tovább”. Sok­szor úgy érezte, többé nem megy sehová. Ne is lásson embereket. Ne bökdössenek rá az ujjúkkal. „Itt megy a ...” Nők szemérmetlenül vizsla pillantásai. Srácok rajongó áhitata. Néha jólesik. Sokszor — kellemetlen. K ét dugóval a tarsolyban — haj­tani? Ezek azért nem akárkik. Nekik nem lehet tetszés szerint rug­dalni a gólokat. A kapusuk is jó. Olvasott róla, az egyik olasz csapat százezer dollárt kínált a srácért. Neki kettőt ígértek, ha kinn,marad. Röhögött. Szereti a pénzt. Nagyon is. De ennyire? Azt nem. Végre, egy jó labda. A kis Tücsök, a balfedezet adta. Okos srác, van szeme. Meg­indult. A söprögető táncolt előtte. Jól van, fiú. Megint megetetlek. Mi­re vársz? Arra, hogy jobbra indul­jak. Persze, hiszen balra húzódtál. A tömeg ordít. „Mire vársz, te sze­rencsétlen.” Fafejek. A söprögető el­lép jobbra. Vigyor indul a képén. Azt hiszi, megették a trükkjét. Ö simán elfut mellette balról. A tag már csak mögötte liheg. Fut, s nincs semmi körülötte. Társak, zsúfolt be­tonkaréj, kék mezes ellenfelek. Sen­ki. Csak ő meg a labda. Fut, úgy érzi, soha nem lesz vége, s a labda örökké ott fog gurulni előtte. Érez­te, a kapus kiindul. Nem látta, mert nem nézett föl. Érezte. Ezért tartot­ták nagynak. Elég dicshimnuszt ol­vashatott róla. „Esze van.” Meg: „áttekinti az egész pályát”. Holott semmi más ez, mint megérzés. Mint most is. Mire fölnézett, már elment a kapus mellett. Jobb belsővel rúg­ta meg a labdát. Már indult vissza, amikor fölordított a kórus: „góóól”. A többiek a nyakában. „Ezt csak te tudod” — mondta a jobbkötő. „Kösz, Tücsök” — mondta a kölyöknek, akinek földöntúli boldogság ragyo­gott a képén. Másodszor válogatott. Majd megszokja. Mindent megszok­hat az ember. Valamikor ő is így érezte. Most? Hagyjuk. Félidőben, az öltözőben a gyúró kárálása: „nem leülni, nem leülni, lemerevedtek”. Az edző a védelmet korholja. „Két ilyen gólt” — hallja. Vele kezet fog. „Szép volt” — eny- nyit mond. ö csak biccent rá. Értik egymást. Az öreg professzori módon tudja a focit. Nincsenek indulatai. Csak érvei. Véleménye. A jobbhát­véd, aki mellett a két gólt rúgták, cserét kér. Nem megy. Legalább belátja. Mindkét dugó az ő lelkén szárad. Egyhamar nem kerül vissza a csapatba. Amúgy nem rossz srác. Sokszor focizott ellene. Nem durvul, nem -lökdös. De ez nem elég. Leg­alábbis a válogatottban nem. Fő­ként hátul, ahol egy rövidzárlat után máris működik az eredmény- jelző. Sípszó az öltözőfolyosón. „A bíró szemét” — mondja kifelé me­net az öregnek. Az öreg biccent Egyetértenek. Az öreg azonban hoz­záteszi: „Ne törődj vele. Focizz. A szélsőknek mondtam, hogy erős, lőtt labdákat játsszanak rád.” Bólint. Értette. A pálya. Az obiigát „hajrá, ma­gyarok, mindent bele, fiúk”. Azok kezdték. A védelem elvette tőlük a lasztit, ő kapta, elindult, a söprögető most már nem gatyázott Feküdt a füvön, hallotta a fütty­koncertet, s a bíró rángatta a kar­ját. „Eredj a..— mondta, a bíró persze nem értette. Mit cibálja? Ahelyett, hogy a söprögetőt figyel­meztetné. A szabadrúgásból szabad­rúgás lett. Fölment fejelni az előre­ívelt labdára, de aláfeküdtek. Na­gyot esett. Fájt a válla, ha mozdult, a jobb oldalán éles nyilallás fu­tott végig. Megsérült? Percekig lé­zengett a pályán, igyekezett kivonni magát a játékból, ha labdát kapott, gyorsan túladott rajta. Lemenjen? Az öreg szó nélkül lecseréli, ha kéri. De kérje? Tudta, az öreg ben­ne bízik, a többiek még csikók a csatársorban. Ha ő lemegy, senki nem kap itt ötezret... A betonkaréj fütyült, a nevét kiáltozta ütemesen, s azt, „menj le, menj le”. Kinézett a kispadra. Az öreg úgy tett, mint­ha nem látná. Hát magára hagyja? Hát egy szemhunyorítást nem ér­demel? Ki hinné el neki, ha azt mondaná: huszonkét ember a pá­lyán, nyolcvanezer a stadionban, százezrek a tévé előtt, s ő mégis úgy érzi sokszor, mintha egyedül, teljesen egyedül lenne, valami is­meretlen, s mégis szörnyű ellenfél­lel szemben? Akit csak ő gyűrhet le, s aki elől hiába fut, mert hiszen benne van ez az ellenfél. Lélektan. Az egyetemi- vizsgái ju­tottak eszébe. Mert innét kiöreg­szik. Még három-négy év. Utána? Ne legyen ő nagy öreg. Hanem ci­vil, aki valamikor volt valaki, de civilnek sem nulla. Állása, munkája van, s azért kapja a fizetését. Me­gint fölrúgták. Teljesen ártatlan helyzetben. „Te rohadt állat” — mondta a beállásnak, aki ösztönö­sen hátralépett. Láthatta, eltorzul az arca a méregtől. Legalábbis azt hit­te. Mert ugyan mérges volt, de a fintort a válla rajzolta az arcára. Mert arra esett. Pedig amúgy is po­kolian fájt. Rászólt a balkötőre, neki adja a szabadot. Ügy lett. A söprögető futott rá, s tudta, ha be­várja, megint fölrúgja. Elindult, a partvonal felé, majd hirtelen előre, azután befelé. A tag megzavarodott, látszott, habzik a dühtől. Ez jó. A mérges ember ostoba. Ez is lélek­tan. Minit minden a játékban. A lá­ba között rúgta el a labdát. A be­tonkaréj tombolt. Akkor ő már az ötösön járt. Lövőcsel. A kapus el­fekszik. Még egy tizedmásodperc, s beéri a söprögető — érezte. Beérte, A labda azonban már a hálóban táncolt. Fölnézett az eredményjelző­re. Huszonkettedik perc. A söprö­gető kiköpött, ö is. A másik cipője orra elé. Még sráckorában megta­nulta a pontos célzást. A profi néni- kéd — gondolta. Neked tejelnek le annyi dohányt? Akinek a lába kö­zött elrúghatják a lasztit? A legócs­kább csellel? Akinek dührohamai vannak, ne menjen focizni — gon­dolta, miközben a többiek ölelték, a hátát veregették, s a közönség tombolt. M i kell még? Null-kettőről kettő­kettő. Ö megrúgta, amit kellett. Most már hagyják. Ha azok ott há­tul nem mamlaszkodnak, akkor nincs baj. Igaz, idehaza egy dön­tetlen ... Holnap ott virít majd az újságokban: „Félsiker”. „Nem meg­győző játék.” Sztereotípiák. Meg­szokta. Álmából fölébresztve el­mondja egy-egy sporttudósítás jel­zőit. Külön győzelem, s külön ve­reség esetén. Futtatta a kölyköket. Ügyesek, csak még eszük nincs. Akárcsak neki, amikor kezdte. Ügy érezte, meghal a pályán, annyit fu­tott. Azután rájött, a rohangálás csak látszat. Majd ők is megtanul­ják. Ezt csak maga-maga tanulhatja meg mindenki... Keservesen. Füty- työk, trágár szavalókórusok, ökölrá­zások közepette. Beállt az ötösre, várta a szögletet. Jól jött, a kapus kiugrott, fölment, ö is. Fél fejjel a kapus keze fölé. Rábólintott csak a labdára, s a bal kapufa mellett már pörgött is be. Az egész csapat rajta lóg. Még a kapus is előrerohant. „Az év legszebb gólja” — holnap ezt olvashatja a lapokban, ebben biztos volt. „Mesterhármas” — ez lesz a címekben. Meg: „ellenállha­tatlan volt”. Mit számít? Semmit. Tudta, hogy semminek nincs vége. Hogy az örök ellenféllel legközelebb újra kezdődik minden, s hiába győz fölötte, a vesztes is csak önmaga lehet. Mészáros Ottó I Egy -egy mérés 2—3 óra hosz- szat tart, s a több tízezer adat átvizsgálása rendkívül fárasz­tó munkát ad az orvosoknak, ezért a kutatók azzal kísérle­teznek, hogy az adatokat elekt­romos jelek formájában mag- I netofonra veszik és vissza- ! játszva számítógép segítségé- 1 vei értékelik azokat. A szem vérkeringési zavara sok szembetegség alapja. Az intézet orvosai és mérnökei összefogtak és létrehozták az Ophthalmodynamograpli nevű •különleges berendezést, amely­nek segítségével mérhetik a szemüreg vérnyomását. Az így kapott adatok tág körű tájé­koztatást nyújtanak a felső testfél keringési zavaraira is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom