Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-04 / 152. szám
"'\2JCít'lart 1969. JÜLIUS 4., PÉNTEK Cirkusz a jégen A budapesti Városligetben I ügyes kezű munkások néhány j'fiap alatt a hatalmas platánok I között a tisztáson óriási sátort állítottak fel. A hozzá tartozó pénztárfülkék előtt napok óta hosszú sói ok kígyóznak. A ligetben néhány napja kezdte meg vendégszereplését a világhírű Moszkvai Jégcirkusz. Mi ebben az új? Az alkalmanként alakult jégrevük és esetleg korcsolyát kötő akrobaták kísérletezései után itt valóban a jég cirkuszművészei láthatók. A Moszkvai Jégcirkusz művészei a korábban megszerzett artistatudásuk mellé két éven át tartó naponkénti gyakorlással sajátították el a korcsolyázás „tudományát” s nem is akármilyen fokon. Az egyensúlyművészeket látva a korábbi mutatványok szinte könnyűnek tűnnek ... Itt a jégen minden kétszeresen nehéz. Nehéz lenne a műsorból személy szerint bármely művészt vagy produkciót kiemelni. A közönség hosszan tartó tapsa minden egyes szám után a megérdemelt sikerről tanúskodik. Mégis, a magyar közönségnek a néhány napos vendég- szereplés után név szerint is szólítható kedvenceivé váltak Jevgenyij Baranok, Alexandr Voronov, az egyesúlyozó zenebohócok. A cirkusz elképzelhetetlen lenne állatok nélkül. S az orosz barna medvék kedves cammogása már magában véve is tapsolni való, de ahogy a belőlük alkotott jéghoki csapat a korongot kergeti nemcsak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is felejthetetlen szórakozás. A Városligetben megérdemelt sikert aratnak napról napra a cirkusz és a jég moszkvai művészei. (—czi) Nem rejtély már a „Csörsz árka" NYÍRBÁTOR Királyi csempék Népünk gondolatvilágát — parasztemberét, tudósét, költőét egyaránt — századok óta foglalkoztatta a „Csörsz árkának” rejtélye, összhosszában több száz kilométer hosszú, látnivalóan ember keze munkájával alkotott sánc- és árokrendszer ez. Helyrajzi megállapítások szerint két ilyen árokrendszer húzódik a Duna—Tisza közén. Az északi a Tárná folyótól, Dormánd községen át a Tiszáig követhető. A másik délebbre, Gödöllőtől indul, és Jászfény- szaru érintésével Tarna- szentmiklós mellett éri el a Tiszát. A Csörsz árkához fűződő népmondákat elsőként Székely István jegyezte fel a XVI. századi Világkrónikájában. Ö úgy tudja: az i. sz. után 718- ban, Seita, Pannónia királya ásatta meg „Csersz árokját”. E tudálékos mendemondának a régészeti valósághoz semmi köze! Később akadt kutatónk, aki a Csersz névben Julius Caesar elferdített nevét vélte. Ennek éppenúgy nincs történeti magva! Mások, Katona István, Szabó Károly úgy vélték: a Csörsz nevezet Árpád vezértársának, Kurzánnak nerán (amely által egy új ismeretet nyertünk s egy régi babonával lettünk szegényebbek), megtalálták a rómaiak egyik erődmaradványát Hatvan határában is, s bebizonyosodott, hogy — közvetlenül a hunok hódítása (510 körül) előtt — Szolnok környékén is, egészen a Tiszáig a rómaiak uralták a Duna— Tisza közét. Üjabb ásatásokat végeztek az elmúlt hetekben Nyírbátorban, az egykori Báthori- várkastély helyén. Több reneszánsz emléktárgy került felszínre. Legértékesebbek közülük azok a kályhacsempék, amelyeket Z sigmond, V. László és Mátyás király címerei díszítenek. Ugyanekkor Szent Pétert, Szent Györgyöt és Mózest ábrázoló cseréptöredékeket is találtak. Csapdavariációk Érdekes — az országban egyedülálló — rovarmegfigyelésekre rendezkedett be a Bács-Kiskun megyei növényvédő állomás: újszerű fénycsapdákkal gyűjtik az este, illetve éjjel rajzó növényi kár- tevők rovarait. Kecskeméten, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Mathiász-telepén például olyan fénycsapdát állítottak fel, amelynek automatikus berendezései óraműpontossággal jelzik a rovarok rajzásának idejét, magasságát, a levegő hő- és páratartalmát. Kelebián egymástól öt méter távolságra különböző színű és fényhullámú „csapdád kát” állítanak fel. Ezek ultraibolya, infravörös, neon-, higany-. és kryptonfénnyel csalogatják a pilléket. Coca-Cola Csehszlovákiában is Csehszlovákia lesz a világ 135. Coca-Colát előállító állama. A jövő évi termelést tízmillió literben állapították meg. Amerikai fiatalok Verőcén Svájci virágkompozíciók Debrecenben Augusztus 20-án rendezik meg Debrecenben a 4. országos virágkarnevált. A benevezettek 24 virágkocsit vonultatnak fel, s a kocsikat négymillió szál virággal díszítik. Többek között a budapesti, a miskolci és a debreceni ruhagyár, a Magyar Gör- dülöcsapágy Művek, a Hajdúsági Iparművek, a Férfi Fehérneműgyár indítja el virágkocsiját. Ezenkívül iskolák és sportegyesületek is neveztek. Ezúttal külföldi részvevője is lesz a debreceni virágkameválnak: a Fleurop küldi el virágkompozícióját Svájcból. MARSAK 1964. július 4-én, 5 éve halt meg Szamuil Jakovlevics Marsak, Lenin-renddel kitüntetett szovjet lírikus és író, gyermekversek, elbeszélések és gyermekszínművek legnépszerűbb szovjet szerzője. Az első világháború előtt, a londoni egyetemen szerzett mérnöki diplomát. Az irodalomban fiatalon, 1907- ben versekkel jelentkezett. A tehetséges ifjút pályáján Gorkij támogatta és barátságára méltatta. Íród hírét antik és angol versfordításaival alapozta meg. Az októberi forradalom után megteremtője lett a szovjet gyermekirodalomnak. Gondolatokban gazdag, humorral telt, derűt árasztó írásai könnyen érthető, művészien csiszolt formában tárják a gyermekek elé a természet és társadalom világát. Dallamos verseiben, érdekes elbeszéléseiben, megkapó mesedarabjaiban a valóság egybeolvad a képzelettel, a komoly hang a vidámsággal. Mint kiváló műfordító, orosz nyelvre ültette Shakespeare szonettjeit, Burns, Byron, Keats, Wordsworth, Heine, Petőfi költeményeit. Hagymaankét Makón, a Korona Szálló nagytermében csütörtökön országos hagymatermesztési tanácskozást rendeztek. A magyar hagyma régóta keresett cikk a világpiacon; a harmincas években átlagosan 20 000 tonnát exportáltunk évente, tavaly viszont már több mint 70 000 tonnát vásároltak külföldi partnereink. A tanácskozáson felszólaltak a konzervipar és a külkereskedelem képviselői is. Elmondották, hogy külföldön a szárított hagyma iránti kereslet még tovább növekszik. A magyar szárított vöröshagymát a tengerentúli országokban: Kanadában, az Egyesült Államokban és Japánban is fogyasztják, örvendetes, hogy feldolgozás szempontjából a hagyma jól „házasítható” a fűszerpaprikával. A tsz-ek vezetői a tanácskozáson kérték a tudományos kutatókat, hogy olyan hagymafajtákat nemesítsenek, amelyek a meglevőknél nagyobb termőképességűek, de a betegségekkel szemben olyan ellenállók, mint az ismert makói fajták. Erre azért is szükség van, mert 1975-re 30 százalékos hozamnövekedést szeretnének elérni. Lundy sziget, amely Nagy-Bri- lannia délnyugati partvidékének közelében fekszik, nemrégen még független „királyság" volt. A sziget utolsó ;,királya” Albion Harman, két húgára hagyta a .,birodalmat”, az új tulajdonosok LUNDY azonban képtelenek voltak megbirkózni a tíz alattvalót számláló sziget kormányzásával. Ma ez a királyság eladó ... 240 dollárért. Felbecsülhetetlen előnye a „birodalomnak”, hogy itt nincsenek adók, autók és egyáltalán nincs közlekedés, viszont a sziget saját postabélyeget ad ki. „A mini- királyságban” a szeszesitalokra kivetett korlátozások sincsenek érvényben. „Csendes“ megnyitó Vasarely és modern grafikák 1969 Szombat délben egy minden külön ünnepélyesség nélküli „csendes” megnyitó lesz a Szépművészeti Múzeum grafikai termében. A „Vasarely és modern grafikák 1969” című kiállítás kapui tárulnak fel az érdeklődő közönség előtt. Első alkalommal kerül bemutatásra az a rendkívül érdekes grafikai anyag, amelyet • Victor Vasarely ajándékozott a Szépművészeti Múzeumnak. NAPRAFORGÓ VMorio de Sica filmrendező Napraforgó címmel a Szovjetunióban háborúellenes filmet készít, amely egy egyszerű olasz fiú és egy orosz lány szerelméről és életéről szóL vét őrzi. Ez sem helytálló: Kurzán vára — amelyet még a XIV. században is így neveztek — a mai Óbudán, a nagyobb római amfiteátrum helyén állt. Ezekkel a találgatásokkal szemben nyelvészeink már a múlt században kiderítették, hogy a Csersz, Csörsz név a szlávok „Cser- tovszkij jarek”, azaz „Ördög árka”, „ördög barázdájaelnevezéséből magyarosodott el. Most régészeink, Patay Pál, Soproni Sándor, Balás Vilmos megállapították: a Csörsz árkának nevezett árok- és sáncrendszert a rómaiak építették a IV— V. században. Céljuk e hatalmas földmunkával az volt, hogy a pusztai barbárokat — szarmatákat, jazigokat — távoltartsák fő határvonaluktól, a Dunától. E régészeti fogalomtisztázás so45 napos európai utazása során 23 amerikai fiatal meglátogatta a verőcei KISZ üdülőtábort is. A középiskolás és egyetemista kansasi diákok megbarátkoztak a magyar fiatalokkal, sokat strandoltak és lovagoltak. x özotnövs: A moszkvai levél (4) Prieditisz óvatosan, mintha attól kénp tartania, hogy megvágja magát vele, úgy vette át a levelet és az ajtót kulcsra zárta maga mögött. Mégegy- szer szemügyre vette a borítékot. A levelet valóban neki címezték. De ki? Feltépte a borítékot. Pénz! Nem volt kétséges, hogy ki küldte. Átszámolta a ropogós bankjegyeket. Nem volt sok, mindössze négyszázhúsz rubel. De miért éppen négyszázhúsz, és nem ötszáz? Csak nem vonta le Cull az adót ebből is? Később vette észre, hogy a borítékban levélke is lapul. „Kedves Petrisz Janovics! Ahogy megbeszéltük, eladtam az órádat. Itt küldöm az érte kapott pénzt írj. Üdv. Anderson”. Az öröm, mely a pénz láttán hatalmába kerítette, rögtön elpárolgott, mihelyt eszébe jutott a szomszédasszony. Hátha nem állta meg, s felnyitotta a borítékot? Meglátta a pénzt, sőt a levelet is elolvasta? Mérges volt magára, amiért olyan óvatlanul bontotta fel a levelet. Most már nem lehetett megállapítani, vajon felnyitotta-e előtte más is? Izgalmában fel s alá járt a szobában. Aztán leszaladt a boltba, vett egy fél liter vodkát és felhajtott belőle egy vizespohárral. „Át kéne menni hozzá, puhatolózni. Fene tudja, miket gondolhat”. Prieditisz benyakalt még egy decit, aztán leemelt a falról egy csendélettanulmányt és kiment a konyhába. A társbérlőnő éppen vasalt. Prieditiszt meglátva félretette a vasalót: — Elolvasta a levelet? — Hogyne, — mondta — semmi érdekes. Áthoztam egy képemet. Elfogadná tőlem? — Hogy jut eszébe, Petrisz Janovics — dadogott zavarában az asszony. — Senkinek sem adott belőlük, és most egyszerre... Köszönöm. Nagyon kedves kép. — Ami a levelet illeti, tudja, egy régi barátom küldte. Először nem is akartam hinni a szememnek, amikor a nevét olvastam. Másfél évvel ezelőtt eladta az órámat, s most végre elküldte az árát. — Becsületes ember lehet — mondta a nő. — Az, — hagyta rá Prieditisz. — Szóval, pénz állt a házhoz ... Prieditisz egy percre sem vette le róla a tekintetét. Ala- koskodik előttem? — ezen töprengett. — El is küldte rögtön a levélben. Négyszázhúsz rubelt. — Közönséges levélben? És nem veszett el? — Hogy veszhetett volna? Nálunk a postán nem bontják fel a leveleket! Prieditisz észbekapott Még a végén eljár a szája a vodkától. Bement hát a szobájába és lefeküdt. Fejfájással ébredt. Megitta a maradék vodkát és ettől kicsit megkönnyebbült. Aztán újra csak a bajt keverő levél jutott eszébe. „Sikerült-e vajon meggyőznöm a vén boszorkányt arról, hogy nincs ebben semmi különös?” Prieditisz kiment a konyhába és óvatosan ismét a levélre terelte a szót... Ez már felkeltette az amúgyis élénk fantáziájú és szaporanyelvű öregasszony gyanúját. „Mit jön újra a levelével? Itt valami nem tiszta”. Különben is régen készült már a rendőrségre, hogy szó- vátegye a rejtélyes szomszédot. Másnap aztán, a piacra menet fel is kereste a rendőrőrs parancsnokát: — Valami sötét alak lakik a szomszédomban. Képeket fest, s szerintem seholsem dolgozik. Hogy hová teszi a képeit? Valószínűleg elkótyavetyéli őket a piacon. Tegnap az is kiderült, hogy közvetítők útján órákat ad el Moszkvában. Rögtön éreztem, hogy ilyesmivel is foglalkozik. Mi másból élne, mint spekulációból? A nővére gépírónő, nem kereshet olyan sokat! De lehet, hogy nem is a nővére. Milda azt mondta azelőtt, hogy nem élnek rokonai. Egy éve meg, valahonnan előkerült ez a fickó. Lehet, hogy nem is testvérek? — Egy pillanat —, vágta el a szóözönt az őrs parancsnoka. — Halljuk csak sorjában. Hogy hívják ezt az embert? — Prieditisz, Petrisz Janovics ... Tegnap egy furcsa levelet kapott Moszkvából. Pénz volt benne, valami Anderson nevű ember küldte, aki a Gorkij utca 23-ban lakik. Láttam a borítékon a címet. A parancsnok megkérte az asszonyt, hogy foglalja írásba bejelentése lényegét és megígérte, hogy megvizsgálják az ügyet. Másnap információt kértek Moszkvából Anderson polgártársat illetően, aki a Gorkij utca 23-ban lakik, s ugyanakkor Prieditisz után is érdeklődtek. A házkezelőségen megerősítették, hogy a rejtélyes férfi sehol sem dolgozik, otthon festeget. Leningrádbóí érkezett, ahol a furnirgyárban dolgozott. Kissé furcsának tűnt, hogy a furnirgyár préskezelője egyszeriben önálló festőművész lett. Leningrád- ban is érdeklődni kezdtek hát utána. A két válasz csaknem egy- időben érkezett meg. Lenin- grádból közölték, hogy Petrisz Janovics Prieditisz valóban a furnirgyárban dolgozott, de néhány évvel ezelőtt meghalt, holttestét a krematóriumban elhamvasztották. Moszkvából pedig azt írták, hogy a Gorkij utca 23-ban Anderson nevű személy nem lakik, ott ugyanis a Sztanyiszlavszkij- színház található. (Folytatjuk)
