Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-01 / 149. szám

PEST MEGYEI s^úrian 1969. JÚLIUS 1., KEDD Beethoven-nyitány Martoiivásáron Szombat este a martonvásá- ri parkban — Beethoven haj­dani kedvenc tartózkodási he­lyén — megkezdődött az idei 'hangversenyévad. A park szi­getén — ahol a nagy zeneköltő monumentális mellszobra áll ;— Beethoven művei közül ez­úttal a III. Leonora nyitány, az F-dúr románc, a G-dúr ro­mánc, a C-moll zongoraver­seny és a II. szimfónia csendült fel. A Magyar Állami Hang­versenyzenekart Németh Gyu­la vezényelte. Közreműködött *Kocsis Albert hegedűművész és Szabó Csilla zongoraművész. Félszáz vígjáték 1919. július 1-én, 50, éve, halt meg Bérezik Árpád, ko­rának népszerű írója. Jogot végzett, városi hiva­talnok volt. A kiegyezés után a miniszterelnökségre került, ahol utóbb a sajtóosztály ve­zetője lett. Irodalmi pályája tizenhat éves korában versek­kel indult, s nem sok idő múl­tán a fővárosi lapok kedvelt tárcaírójaként tartották szá­mon. ízes nyelvű humoros írásait a Borsszem Jankó rendszeresen közölte, de hír­nevét, népszerűségét derűs, meleg szatírával telített víg­játékainak köszönhette. Fél­százados írói működése fo­lyamán ötvennél több — zö­mében a Nemzeti Színházban •színre került — vígjátékával 'szórakoztatta a közönséget. Legnagyobb sikerét, a témá­ját Kisfaludy Sándor éle­téből merítő Himfy dalai cí­mű darabjával érte el. n-j / -■ 11' — ez a címe az Országos Rendező Iroda új könnyűzenei niít I IMITI műsorának, melynek társulata körútra indult az országban, ö Jelenleg a Balaton környékén láthatják a nézők a műsort, amelyet júliusban Cegléden is bemutatnak. Képünkön: Késmárki Marika és Poór Péter. Foto: Urbán Papírbútor Az Egyesült Államokban legújabban papírbútort gyár­tanak, amellyel könnyű lesz a költözködés. Az anyagot, amelyből a bútorokat gyárt­ják, Dissolvonak hívják, s az 'a tulajdonsága, hogy igen gyorsan és teljesen feloldódik a vízben. Költözködésnél te­hát a bútort csak „be kell áz­tatni” s máris feleslegessé vá­lik a drága fuvaroztatás. KÖNYVESPOLC Kiss Tibor: Nemzetközi munkamegosztás és Magyarország gazdasági növekedése Érdekes figyelemmel kísér­ni, milyen erőteljesen kibon­takozik a könyvkiadásban is az a valós társadalmi igény, mely a gazdasági kérdések mélyebb összefüggéseinek megismerésére, s főként a ha­zai és a külföldi gazdaságok összehasonlítására terjed ki. Az ezt az igényt kielégítő — s örvendetesen sokasodó — művek sorába tartozik Kiss Tibor — nehézkes című, de stílusában világos — könyve. A szerző olyan témát válasz­tott, mely fontossága napja­inkban a napilapok híradásai nyomán is lemérhető. A tudo­mányos-technikai forradalom nem csupán kívánatossá, ha­nem elkerülhetetlenné teszi a nemzetközi munkamegosztást, különösen a kisebb országok esetében. A szükségszerűség gyakorlati érvényesülése — s érvényesítése — azonban nem könnyű, mert igen sok ága- boga van, s ugyanakkor vár­ható hatását is igen nagy ala­possággal kell fölmérni. A téma bonyolultsága érthe­tően nem tűri az egyszerűsítő módszereket, s a szerző siker­rel elkerüli ezeket, az árprob­lémákkal foglalkozó fejezet az egyedüli kivétel, ám nagyobb­A Cement és Mészművek VÁCI GYÁRA FELVÉTELRE KERES 40, illetve 44 órás csökkentett ^munkahétre lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat, valamint férfi és női betanított és segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi csoportjánál. részt erről sem a szerző, ha­nem a tisztázatlan helyzet, a ma még f öloldatlan ellent­mondások sokasága tehet. Mi­lyen fő kérdéseket vizsgál a szerző? A bevezető, s a tár­gyalás elvi alapjait megadó fe­jezetek után a külkereskedel­mi áruforgalom tőkeigényessé­gének szerepét vizsgálja a gaz­dasági növekedésben, majd a kutatás és fejlesztés nemzet­közi munkamegosztásának ha­tását elemzi a gazdasági növe­kedésre. E két fejezet-téma is már ízelítőt ad abból, hogy a szer­ző valóban bátran nyúlt a gazdasági életben nem régen még kényesnek számító kér­désekhez, s különösen a kuta­tási-fejlesztési tevékenység nemzetközi munkamegosztá­sának befolyása a gazdasági növekedésre olyan téma, mely távlatait tekintve rendkívüli lehetőségeket rejt. (Számítá­sok szerint a kutatásra-fej- lesztésre fordított minden egy­ségnyi pénz — tehát egy fo­rint, egy rubel, egy dollár — értéke hatvan-hetven százalé­kával növeli a nemzetközi jö­vedelmet!) Nagyterjedelmű fe­jezetben foglalkozik Kiss Ti­bor a KGST és a többi gazda­sági integráció szerepével a tagországok gazdasági növe­kedésében, s az e fejezetben közölt számítások is aláhúz­zák a KGST-n belüli integrá­ció meggyorsításának szüksé­gességét, sőt, a tagországok gazdasági növekedésében be­töltött döntő szerepét. A könyv befejező részében levő fejezetek a népgazdasági és a külkereskedelmi szerke­zet összefüggéseit, s a gazda­sági növekedésre gyakorolt hatásukat, valamint a külön­böző ágazatok — gépipar, vegyipar, mezőgazdaság stb. — szerepét, s hatását vizsgál­ják. A szerző tehát a téma teljes tárgyalására vállalko­zott, s a könyvet letéve sike­resnek ítélhetjük a vállalkozás teljesítését. Az átfogó, s igen jól dokumentált fejezetek vé­gül is választ adnak az alap­kérdésekre, nevezetesen arra, hogy miért szükséges hazánk részvétele a nemzetközi mun­kamegosztásban, milyen elő­nyökkel járhat ez, s hogy gaz­dasági növekedésünk hányféle szállal kapcsolódik más nem­zetekkel kialakult együttműkö­désünkhöz. (Kossuth Könyv- i kiadó) (m. o.) TUDÓSÍTÓ VERSENY MAKÁDI POSTABALLADA Tudósítóversenyünk értékelése 10 naponként történik, és minden dekádgyőztes 300 forint jutalomban részesül. A júniusi harmadik dekád tegnap zárult. Sorsolására ma délután került sor szerkesztőségünkben, s ma talál gazdára a 200 forintos jú­niusi vígaszdij is. A nyertesek nevét szerdai számunkban közöl­jük. A tudósitóversenyben a frisseség, a gyorsaság és az ötle­tesség dönt. Makád kis község Budapest­től 45 kilométerre. Két Duna közt fekszik: a Nagy-Duna és a soroksári Duna-ág között. Makád nagyon régi telepü­lés. Meglátszik ez alacsony, nádfedeles lakóházain is. A helyi tanács a község fej­lődése érdekében már nagyon sokat tett. Az elmúlt években megépítette valamennyi utcá­ban az egyoldalú járdát, ál­landóan fejleszti a villanyhá­lózatot, s minden évben sor kerül valami tatarozásra. Tataroztatta a napközi ott­honos óvodát és az iskola- épületeket is. Sajnos, e munkálatok azon­ban , szinte hiábavalóknak bi­zonyultak, mivel az újonnan tatarozott óvoda és iskola között ott éktelenkedik a postahivatal. A járási építési hatóság úgy a hivatal, mint a posta szolgálati lakásának épületét életveszélyesnek nyil­vánította. A gazda, a postaigazgatóság elrendelte az újjáépítést. Meghozatta az épülethez szük­séges betontálcákat, illetve a betonelemeket, s ezeket egy éven át a református temp­lom ajtajában tárolta. Aztán gondolhattak valamit s egy szép napon — építkezés he­lyett — az építési anyagot elszálllttatta. Nagy ribilió támadt: tár­gyalások, átiratok sokasága után végre aztán megszüle­tett a döntés. Háromszázezer forintos költséggel felújítják a postahivatalt, a munkálato­kat a ráckevei Aranykalász Tsz építőbrigádja végzi s a munkálatok legkésőbb 1969. március 1-ével megkezdőd­nek. Azóta már a Pest megyei Hírlap 1969. április 22-i szá­mában Karácsonyi István: Séta a Csepel-szigeten című írásában is szóvátette a ma- kádi postahivatal lehetetlen állapotát és a postamester lehetetlen lakáskörülményét, de úgylátszik Makád olyan régi község, hogy ezért ma­rad továbbra is itt minden a régiben... Baski Gáborné TV-FIGYELO Viszonylag sikeresen Az elmúlt hét műsorainak jó része egyaránt szólt a nézők valamennyi rétegének. A kö­vetkezőkben azokról ejtünk néhány szót, amelyek hatásos­ságuknál fogva tűnt napok távolából is emlékezetesek maradtak. Kedden feszült figyelmet éb­resztő „tárgyalás” vette kez­detét. A címadó kérdésre — mi történt a Bankgassében? — felel, a „Századunk” sorozat keretén belül, kimerítően és hitelesen, mert élők és holtak megidézésével, dokumentu­mokkal és színészek által re­konstruált jelenetekkel bizo­nyít, az egy személyben író és rendező Bokor Péter. Izgalma­sabb a legraffináltabban ki­agyalt kriminél, pedig „csak” egy politikai bűncselekmény elkövetését ismerjük meg. A java még hátra van. Hiányér­zetünk támadna azonban, ha a július 3-i, második részben Gá­bor Andor „Bank-utca” című nagy riportjáról, melyben ezt a világraszóló rablást minden újságíró számára példaadó ala­possággal és indulattal örökí­tette meg, nem esne említés. A Színpadról, dobogóról” címmel csokorba szedett vers- és prózaparódiák egy részét csak az irodalmi berkekben jártas nézők élvezhették (pél­dául Tímár György és Orbán Oftó nyelvöltögetéseit), egy­úttal ismételten megállapíthat­tuk, hogy Karinthy Frigyes ab­ban a műfajban, melyet ő művelt nálunk legelőször, egyelőre utólérhetetlen. Az „Idegenvezető kerestetik” finisében, a játékvezető Hor­vát Jánoson kívül, sajnálato­san szinte mindenki kifulladj A mi érdeklődésünket azért' némiképp‘ébren tartotta a me-' gyénkbeli versenyző, a holt-; versenyben első helyet elért pomázi kislány. í Leleményes ötlet egyelőre, felemás sikerű megvalósításá-? nák bizonyult a pénteki ke-í resztrejtvény-műsor. Aki va-j lóban élvezni akarta a tarka­barka esztrádot, nem ért rá a \kockákra írandó szavak meg­fejtésével bíbelődni, aki vi­szont a keresztrejtvény meg­fejtését tartotta fontosabbnak, a műsorszámok élvezetétől esett el. Valamiképp módot' kellene találni arra, hogy több, idő jusson a nézőknek a medi- tálásra és a kombinálásra. Hemingway nagy regényé-) nek amerikai filmváltozata, az „Akiért a harang szól”, annak' ellenére, hogy két olyan re­mek színész kelti életre a fő-. al^kokat, mint Ingrid Bergman és Gary Cooper, érzelgőssége, miatt némi csalódást okozott. Az alapul szolgáló irodalmi mű erőteljesebb, férfiasabb, mint a hollywoodi produkció. A No- bel-díjas író ismerői és értői különösen sajnálják az elmu­lasztott lehetőséget, bár elis­merik, hogy a spanyol polgár- háború jelentősége és a köz­társaság oldalán harcolók hő­siessége e film alapján is ér­zékelhető. Még jó néhány műsorszám­mal bizonyíthatnám, hogy az elmúlt héten viszonylag sike­resen töltötte be rendeltetését a magyar televízió. P. I. Ingázóstatisztika 10 év — 15 százalék A KSH Budapesti Városi Igazgatósága felmérést készí­tett a fővárosba naponta be­járó, vidéki lakhelyű dolgo­zók számának alakulásáról. Megállapították, hogy a vidékről Budapestre já­rók száma meghaladja a 160 000-ret, tehát 15 száza­lékkal több, mint az 1960- as népszámlálás Időpont­jában volt. Érdekes, hogy i növekedés 84 százalékban vidéken, Pest környékén lakó nők buda­pesti munkavállalásából adó­dik. Az elmúlt nyolc évben az ingázó nők száma 47 százalék­kal emelkedett, ugyanakkor az ingázó férfiak számának gya­rapodása mindössze 3 száza­lék volt. A felmérés adatai szerint az ingázók többségét — 63 szá­zalékát — az ipar foglalkoz­tatja,: ezen belül legnagyobb (40 százalék) a nehézipar ré­szesedése. A népgazdaság különböző ágazatai közül a szállítás és hírközlés támaszkodik leginkább az ingázókra: összes foglalkoztatottjai­nak mintegy egyötöde vi­dékről jár be dolgozni. A felmérés igazolta, hogy az ingázók túlnyomó többsége Pest megyei lakos. A közleke­dési eszközök közül az ingá­zók szállításában továbbra is a vasút játssza, a főszerepet: a bejárók csaknem kétharma­da vonattal utazik. Majdnem azonos — 12, illetve 11 száza­lék — a távolsági autóbusz- szal, illetve BHÉV-vel utazók aránya. Alias Prieditisz (í) — Nem, előbb hallani aka­rom, miért tűntél el ilyen hosszú időre, és miért nem ír­tál egy sort sem? — Nem örülsz a bátyádnak? Ha zavarlak, akár el is mehe­tek ... — Szamárság! — A csinos, molett asszonyka elkapta a jö­vevény kezét, mintha attól félne, hogy eltűnik a szeme elől. — Kerülj beljebb. A férfi nem lépett be rög­tön. Előbb még egyszer tüze­tesen végigmérte testvérét, s megkérdezte: — Nem mentél még férjhez, Milda? — Eddig sosem érdekelt... Egyébként nem. A férfi óvatosan lépte át a küszöböt. A szobában egyetlen asztali lámpa világított Az ab­lak alatt faágy állt, a szoba közepén asztal, három székkel. Milda leült a már megbon­tott ágyra: — Hol voltál ennyi ideig? Miért nem adtál hírt magad­ról? — Olyan sürgős ez? Csak most szálltam le a vonatról, mindössze fél órája vagyok Rigában. Ráadásul kopog a szemem az éhségtől, — mond­ta ingerülten a férfi. Milda kiment a konyhába. Néhány perc múlva egy tá­nyér burgonyapürét és egy szelet hideg sertéssültet tett az asztalra. — Ez minden, ami itthon van. A férfi mohón falta az ételt. Rövidesen morzsányi sem ma­radt a tányérban. Milda meg­ismételte a kérdést: — Mi történt veled azután, hogy a németekkel együtt el­tűntél? — Mi történt? — mormolta elgondolkozva. — Sokáig nem kaptam munkát. Barakkok­ban, meg az ég alatt háltam. — És miért nem jöttél visz- sza rögtön? — Féltem, hogy börtönbe csuknak. Végül beláttam, jobb ha hazatérek. Átmentem Ke- let-Berlinbe és jelentkeztem a szovjet konzulnál. — Megbocsátottak, Edvin? — Ahogy látod. De most nem Edvin vagyok, s a veze­téknevem is más. Petrisz Ja- novics Prieditisznek hívnak. Nem mertem elárulni a ber­lini konzulnak a~ valódi neve­eszükbe jut a negyvennégyes év, s amit csináltam... Kü­lönben minden rendben van. Valamicskét már dolgoztam Leningrádban — hajón vittek oda minket Rostóckból. Kissé felruházkodtam s összegyűj­töttem az útravalót Rigáig. Mildának furcsának tűnt mindez: — Nem lepne jobb bevalla­ni, hogy hamis nevet hasz­nálsz? Ha rájönnek, abból bajod lehet. — Ugyan! Semmiség! — Ez semmiség? — Mit okvetetlenkedsz? — Prieditisz mérges lett. — Én — Ja, igen — hagyta rá Prieditisz, s hogy zavarát lep­lezze, másra terelte a beszél­getést: — Jó még a hegedűm, Milda? — Persze. A legnehezebb években sem váltam meg tő­le. Tudod, hogy szegény meg­boldogult apánk ajándéka ... Prieditisz benyúlt a szek­rénybe és elővette a hegedűt. Óvatosan lefújta róla a port, s megpendítette a húrokat. Prie­ditisz elmosolyodott. Ez a mo­soly eszébe juttatta Mildának azt a húsz évvel ezelőtti ked­ves, szégyenlős kisfiút, aki a fivére volt. Szépen hegedült, gyönyörűen rajzolt. S mi lett belőle? Hol rontotta el az éle­tét? Prieditisz megsimogatta a hegedűt, visszatette a helyére, s mintha nővére gondolatai­ban olvasna, így szólt: — Milda, nem fogom többé a földet túrni, nem alszom többé barakkban. Művész le­met. Féltem, hogy akkor grádban. ezt jobban tudom. \Nem va- szék, képeket fogok festeni, gyök önmagam ellensége! Milda mélyet sóhajtott'. — Mielőbb munkába kell állnod. Én nem tudlak eltar­tani, abból amit keresek. —< Nyugodj meg, dolgozni fogok. Csak egy kicsit körül­nézek előbb, s ha nincs kifo­gásod ellene, itt laknék nálad. Hogyan kell bejelentkezni mostanában ? Személyesen kell a rendőrségre menni? Hosszú időre elveszik a személyi iga­zolványt? — Mit izgulsz, — mondta Milda. — Most mondtad, hogy a papírjaid rendben vannak, és már dolgoztál is Lenin­Milda megágyazott a báty­jának a földön. Eloltotta a lámpát és lefeküdt, de nem tudott elaludni. Bátyja egye­netlen lélegzését hallgatta, aki rúhástul feküdt le aludni. For­golódott, meg-megrezzent, majd hirtelen felugrott és az ablakhoz ment. — Mi van veled, Edvin? A férfi ingerülten felelt: — Semmi! Ügy tűnt, mintha megállt volna valaki az utcán, az ablakunk alatt... És na­gyon kérlek, ezentúl ne hívj Edvinnek. Hiszen tudod, mi a nevem... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom