Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-25 / 170. szám

1969. JÚLIUS 25., PÉNTEK rtsi MEGYEI kMíí-Iíw Gyászbeszéd a vizek felett \1 em a könnyeket fakasztó emlékezés, visszaidézés 1 * a célja: ez a gyászbeszéd inkább megdöbbenteni, figyelmeztetni akar. Nem kell sok fantázia hozzá, hogy a tragédiák valósággal megelevenedjenek előttünk. Egy testvérpár, egy kicsi és egy nagy. Mindketten jóformán egy idő­ben léptek ki az élők sorából. Talán az egyik fuldo­kolni kezdett, a másik segíteni akart s az élet után kapaszkodása lett halálos ölelés a segíteni akaró szá­mára. A másik fiatalember ipari tanuló, pesti, bizo­nyára azért ment Leányfalura, hogy eltöltsön egy kel­lemes hétvégét. Öt is sírként fogadta magába a víz, ez­úttal a Duna. Nincs értelme sorolásoknak és névsoroknak. Az esetek együtt is, külön-külön is szívszorító tragédiák. Mögöttük nemcsak hivatalos ügyet, rendőrségi nyomo­zást kell látnunk, de a visszamaradottak, szülők, test­vérek, olykor már feleségek és gyermekek megrázó megdöbbenését. Nem mondhatjuk csak azt, ami sokszor hivatalból elhangzik: ne fürödjenek csak strandokon, engedélye­zett területeken. Valóban ez az ideális. Messze vagyunk azonban attól, hogy településeink közelében vagy éppen a helyszínen biztosítva legyen a viszonylag veszély- mentes lubickolás. Sokkal elfogadhatóbb és reálisabb, ha annyit kérünk mindenkitől: legalább magukra ne hagyják különösen a fiatalabbakat, de még a tapasz­taltakat sem. Nem jó dolog a szóló fürdőzés, az ilyesmi könnyen azt jelenti: fejest ugrani a végzetbe. A gyászbeszéd a vizek felett azért hangzik el, hogy ne kelljen gyászhírt közzé tenni. Hosszúra fogott mon­danivaló helyett fal .ín ennyi is megteszi: emberek, vigyázzatok egymásra s óvjátok mindenekelőtt azokat, akik még szárszón járva is rászorulnak arra, hogy időnként meg-megfogják a kezüket. t- gy­Meghívás A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága meghívta a Német Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak küldöttségét véleménycse­rére, kölcsönös tájékoztatásra, valamint az együttműködés kérdéseinek megvitatására. A német testvérpárt küldöttségé­nek látogatására ez év novem­berében kerül sor. Konzuli egyezmény hazánk és Kuba között Csütörtökön a Külügymi­nisztériumban ünnepélyesen aláírták a magyar—kubai kon­zuli egyezményt. A Magyar Népköztársaság kormánya képviseletében dr. Házi Vem cél külügyminiszter-helyettes, a Kubai Köztársaság forradal­mi kormánya nevében Floreal Chomon Mediavilla nagykövet írta alá az okmányt. Dr. Házi Vencel és Floreal Chomon Mediavilla nagykövet az egyez­mény aláírásakor mondott be­szédében egyaránt azt emelte ki, hogy az új okmányban fog­laltak tovább erősítik a két baráti ország és népe közötti kapcsolatokat, tovább mélyítik á két szocialista állam együtt­működését. Szervezettebb gazdálkodás — nagyobb jövedelem (IV.} A tszcs k szakszövetkezetekké válásának néhány tapasztalata a dabasi járásban Az újdonsült szakszövetke­zetek együttműködésének le­hetőségeit kutatva előző cik­künkben a megvalósítható el­képzelésekről, a tsz-ek és szakszövetkezetek egymásra utaltságáról szóltunk. Most a Bugyi községben le­vő „Egyesült” szakszövetkezet és a szintén a községben mű­ködő „Tessedik Sámuel” Ter­Parlament a DKV-náí Övék a holnap, de kié a ma? Persze, fiatalokról van szó, hiszen „övék a holnap”. S per­sze, megint elégedetlen fiata­lokról, akik többet akarnak, gyorsabban szeretnének halad­tai... Ezekkel a fiatalokkal mindig baj van. Mindenbe be­lebeszélnek, s ami ennél is több, nagyobb hiba: mindenről véleményük yen. Megtörténik, hogy nem a leghízelgőbb véle-, rnény... Mit akarnak, mit döngetik az ajtót — vagy az asztalt —, hiszen övék a hol­nap ... ? Ámde: kié akkor a ma? A holnap ígéretével el- hessenthetők-e a mai gondok­tól azok a fiatalok, akik a Du­nai Kőolajipari Vállalat beru­házásán dolgoznak? Nincse­nek kevesen: 4200 körül van a beruházáson, s a már működő egységeknél dolgozók száma. Közülük több, mint ezer a munkásfiatal...! Ki akarja elhessenteni őket? Senki. Ezt a luxust manapság már nem engedheti meg senki magának. Hessegetni azonban úgy is le­het, hogy nem veszik komo­lyan — felnőtt számba — a fiatalokat, nem figyelnek arra, amit mondanak, felelősségér­zetüket nagyszájúságnak fog­ják fel. Holott: okos dolgokat tudnak mondani ezek a fiata­lok, s felelősségérzettel szól­nak. Mint tették ifjúmunkás parlament j ükön. Arról beszéltek például, hogy megoldhatatlan az ipari- tanuló-képzés és utánpótlás. Előrelátó gazdaként Megoldatlan: a mai, s még inkább a holnapi igényekhez mérten. Az iparitanuló-intézet nem helyben van, felszerelése hiányos, kevés a szemléltető eszköz, a tantermek zsúfoltak. Eddig mintegy ötszáz fiatal vé­gezte el a szakmunkásképző iskolát, s az 1969—1970-es tan­évre már kétszáz ifjú szak- snunkásjelöit oktatását terve­zik. Fölismerték: az új válla­latnak egyetlen lehetséges munkaerő forrása csakis a fia­talság lehet. Ámde: még a környező településeken sem tudják a fiatalok, miféle csu­dabogár a vegyipari szakmun­kás? Honnét tudnák hát a sza­bolcsiak, a békésiek, a csong­rádiak? Pedig már ma mun­kaerő hiány van a DKV-nál, s ha nem következik be front- áttörés, holnapra ez csak sú­lyosbodhat. Azaz: előrelátó gazdaként ezek a fiatalok ma aggódnak a holnapért. S ki ál­líthatná: nincs igazuk? Azon is joggal töprengtek — á parlamentkor, s ma is, vál­tozatlanul — ezek a fiatalok, hogy felépül az ország — sőt: Közép-Európa egyik — leg­korszerűbb finomítója, de a vegyipari, olajipari szakmun­kásképzés bázisát nem itt hoz­zák létre, nem itt épül fel a korszerű, új intézet stb. Miért? Itt a legkorszerűbb techniká­val ismerkedhetnének meg a fiatalok — mondják ők, s a legtöbb emberre itt van szük­ség. Az ifjú szakmunkások — amennyiben itt helyben tanul­nának — rögtön nagy helyis­merettel, s némi munkatapasz­talattal állhatnának be he­lyükre. Míg majd a máshon- nét érkezők hónapokig azt íz­lelgetik, miként van itt az, amit megtanultak az iskolá­ban — másként. Töprengenek azon is, hogy a beruházás KISZ-végrehajtú bi­zottságának javaslatát elfo­gadva, a vállalat szakszerve­zeti tanácsa úgy határozott: pótlékot kapnak azok az idő­sebb szakemberek, akik mel­lett ipari tanulók dolgoznak, akikkel tehát időt, energiát fordítva erre, foglalkozniuk kell. A határozat megvan, a végrehajtás késik. Holott — mondják a minden kákán cso­mót kereső fiatalok — a mun­kahelyi nevelés sokat hangoz­tatott, s kevesebbet gyakorolt követelménye elsősorban a közvetlen munkatársakon, a mestereken múlik. Amit nem szeretnek Mi az, ami ellen leginkább berzenkednek? A lassúság. A megfontoltság mezébe öltözte­tett tétovaság, az alaposság látszatát keltő vonakodás 'a határozott igenek vagy nemek kimondásától. Nemcsak a jó ideje vonszolódó, s nyugvó­pontra ma sem jutott lakás­építő akcióra gondolnak, bár ez is elég lenne, hiszen fiatal emberek egész jövője alapját adja meg a lakás. Gondolnak arra is, hogy „tietek a holnap” alapon ma kevésbé ismeri el a bér a tudásbeli különbséget, függetlenül az életkortól. Ezért, hogy sorozatban meg­történik: az ifjú szakmunkás elmegy a vállalattól, de csak néhány lépésnyire. Valame­lyik kivitelezőhöz. Majd a következőhöz, s a harmadik­hoz. Nem tett mást, mint az egyik iroda helyett a másik­ban levő főnökhöz szegődött, s végül mégis három forinttal nagyobb órabérrel veszik visz- sza a vállalathoz, mint ameny- nyi „kilépésekor” volt. Akik itt maradtak, a hűségesek, jó, ha közben ötven fillért, egy forintot kaptak. Miért és ki­nek jó ez — kérdezték, kérde­zik. Értetlenkednek azon Is, hogy a munkásszállásokon na­gyon nehezen lehet csöppnyi javulást elérni, olykor még a fürdéshez sincs elég meleg víz, s ugyanakkor a politikai oktatáson azt hallják, arról beszélnek, hogy a párt politi­kai célkitűzéseinek egyik leg- fontosabbja a munkahelyi szociális körülmények javítá­sa, a munkásosztály helyzeté­nek ilyen értelmű javítása is. Pedig az ifjúmunkások több­sége munkásszálláson lakik, életükre meghatározó ereje le­het annak, ami ott történik, il­letve nem történik velük, kö­rülöttük! Szilárd alapokról Az ifjúsági szövetség — a parlament rendezője, s az ott elhangzottakból sarjadó fel­adatok, teendők istápolója — sokféle kezdeményezésével, s azzal, hogy a fiataloknak fó­rumot kínál, saját súlyát nö­velte, növeli. Olyannyira, hogy most már nem számít ritka­ságnak az a fiatal, akit nem kell megkeresni: lépj be a KISZ-be, hanem aki magától jön, mert úgy érzi, hogy a kommunista ifjak szervezete nemcsak a holnap ígéretét adja neki, hanem a ma lehet­séges megjavításának, jobbí­tásának reális eshetőségét is fölkínálja. Néni véletlen, ha­nem törvényszerű, hogy 579 fővel dolgozik 33 ifjúsági bri­gád, s hogy a különböző szak­mai mozgalmakba — szakma ifjú mestere, kiváló ifjú mér­nök, közgazdász stb. — 1967- ben ötvenegyen neveztek, s tizenheten nyerték el a címet, 1968-ban viszont már 126 volt a nevezők száma, s 64 a címet kiérdemelteké. Szilárd alapokat teremtett tehát — mind erkölcsi, mind gazdasági értelemben — az ifjúsági szövetség helyi szer­vezete ahhoz, hogy ne csak hallassa hangját, hanem el­várhassa a szavaira való fi­gyelést. Az a mozgásban levő, napról napra változó közeg, mely ma a Dunai Kőolajipari Vállalat beruházása, valóban embert formál, jellemet érlel. Az itt levő fiatalok tudatosan vallják azt, hogy koruk sze­rint az övéké a holnap, ám ők a mából is részt kérnek, s vállalnak. A százhalombattai óriás a korszerű technika kép­viselője, s működtetéséhez korszerűen gondolkozó, cse­lekvő emberek kellenek — mondotta az ifjúmunkás-par­lament egyik felszólalója. S ez a követelmény nem kötődik életkorhoz... (m. o.) melőszövetkezet terveiről szá­molunk be. Az „Egyesült” szakszövetke­zet főkönyvelője, Cser Lászlő­né szerint alapos indokai van­nak a két szövetkezet közös vállalkozásainak. A szakszö­vetkezetnek 764 tagja, van és ■5063 holdon gazdálkodnak. Ebből 2500 hold az a terület, amelyen közös művelést foly­tatnak. A szakszövetkezetté válást itt is jó hangulatban fogadták a tagok és egyhangú­lag szavazták meg, annak elle­nére, hogy egyéni gazdaságuk­ban, földjeiken jó hozamokat érnek el. Sok gazdának van traktora,' saját esőztető beren­dezéssel öntözik földjeiket. Sa­ját gazdaságuk hozamainak növelése azonban nem mond ellent kívánságuknak, hogy erősödjön és fejlődjön a szak- szövetkezet is. A szakszövetke­zet tagjai csak ezen az úton jutnak nagyobb jövedelem­hez, kedvezményekhez. A szakszövetkezet 764 tagja kö­zül Bugyin 490-en dolgoznak a közös gazdaságban. A tervet bontó tagakra — ahogyan itt nevezik a közösbői részért vál­laló tagokat — jutó évi átlag- kereset 11 600 forint. A szak- szövetkezetnek is évről évre emelkedtek bevételei és ma már újabb beruházási lehető­ség után néznek. ‘ — Nagyszerű alkalom kínál­kozik az együttműködésre — mondja Morvái Lajos, a ..Tes­sedik Sámuel” Termelőszövet­kezet főmezőgazdásza. Nálunk kicsi a földterület, 1130 hold a szántó, de rendkívül fejlett az állattenyésztésünk. Árbevéte­leinknek több mint 65 százalé­kát az állattenyésztésből nyerjük. Évente 15 ezer hibrid baromfit tartunk és 1 millió 100 ezer naposcsibét keltetünk. Ez évente 6 millió forint be­vételt jelent. Nem kevesebb, mint 750 darab anyabirkánk van és 220 szarvasmarhánk. A szakszövetkezetnek rengeteg takarmánya terem. Ök szeret­nének baromfival foglalkozni. Mellettünk a gépjavító állo­más megszűnik, az épületek eladók. Vegyük meg közösen és csináljunk egy korszerű te­lepet. A szakszövetkezetnek csak egy baromfiólat kell épí­tenie. ez kb. kijön 1 millióból, nekünk már megvannak a já­rulékos beruházásaink, vil­lany, kút, stb. ök adnak ta­karmányt, mi csirkét, a törzs- állományt 20 ezerre felvihet- jük. Mi most növendékistállót építünk, ellenben a tehénistál­lót már közösen kellene fel­építeni, a nagy takarmányter­mő területen, ez pedig a szak­szövetkezet területén találha­tó. Mi szívesen átadjuk te­nyésztési tapasztalatainkat és ez nem megvetendő dolog. A baromfinál, a szarvasmarhá­nál nagy hasznot remélhet- nénk. ha közösen megállapod­hatnánk. A tsz főmezőgazdásza a tá­volabbi jövő terveit is felvá­zolta. Szerinte a gazdaságos, jól kifizetődő szarvasmarha­tenyésztés az ezres létszámnál kezdődik. Négyszáz tehén és annak szaporulata! Micsoda nagyszerű kilátások. De első a gépjavító állomás megvétele. Adják — venni keli! Lám, milyen perspektíva mutatkozik a község két gaz­dasági egységének összefogá­sával! De térjünk vissza témánk eredeti, Iáinduló pontjához. A dabasi járásban — mint írtuk — 11 tszcs szakszövetkezetté vált. A teljes egyetértésben hozott közgyűlési határozatok­kal a szakszövetkezetek célul tűzték ki a közös tevékenység fejlesztését, néhol még a rend­szeres munkavégzési kötele­zettséget is előírták tagjaik részére, ami a közös tevékeny­ség fejlesztésében való közre­működés érdekében történt. A rendszeres munkavégzési kö­telezettséghez betegségi segély, szülési segély, fizetett szabad­ság és háztáji földjuttatások — mint kedvezmények társul­nak. A vagyoni hozzájáruláso­kon túl ugyanakkor a közös­ben dolgozók részére vagyoni részesedést is megállapítanak a szabályok. összességében tehát el­mondhatjuk, hogy megyénk e tipikusan mezőgazdasgi járá­sában, a dabasiban, a termelő­szövetkezeti csoportok gazdál­kodása a formaváltozáson túl, lényeges tartalmi elemekkel gazdagodott és egyre inkább megközelíti a tsz-ek színvona­lát. Szüts I. Dénes (Vége) Hazánkba érkezik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának A Magyar Népköztársaság országgyűlésének meghívására hétfőn hivatalos baráti látoga­tásra hazánkba érkezik a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának küldöttsége. A delegá­ciót Pjotr Mironovics Mase. rov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, a Bjelo- rusz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének tagja vezeti. A rült Hála arany emlékérem firenzei árvíznél megsé- műkincsek közül 24 per­gament kódex restaurálását a Magyar Országos Levéltár res­tauráló műhelye vállalta. A nagy szakértelmet igénylő munka befejeződött és Hasz­nos Zsigmondné, a Magyar Országos Levéltár restauráló műhelyének vezetője a napok­ban adta át a helyreállított kódexeket Rómában az Olasz Állami Levéltár vezetőinek. Az ünnepélyes aktus alkalmá­ból Leopoldo Sandri profesz- szor, az Olasz Állami Köz­ponti Levéltár főigazgatója az olasz állam arany emlékérmét nyújtotta át Hasznos Zsig- mondnénak, aki az árvíz óta többször is szakmai segítséget adott a nagy értékű olasz tör­ténelmi dokumentumok hely­reállításához. A kitüntetés át­adásakor jelen volt a firenzei állami levéltár több vezető munkatársa, továbbá hazánk római nagykövetségének, va­lamint a római magyar aka­démiának a képviselő jé. Elindult az első konténer Július 18-án a MAHART csepeli szabadkikölőjében be­hajózták az első magyar kon- ténerszállítmányt. A 2 darab — korszerű szállítóeszközt a Magyar Hajó- és Da ni gyár Váci Gyáregysége készítette. A konténerek az első úton a „Tokaj” tengerjáró fedélzetén a Gumiipari Országos Válla­lat kempingcikkeit viszik a Szíriái Lattakiába. Képünkön: beemelik a 20 tonnás konté­nert a „Tokaj” tengerjáró fe­délzetére. (MTI foto — Bara István felvétele.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom