Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-24 / 169. szám
« 4 1969. JÚLIUS 24., CSÜTÖRTÖK 9? ...A# eredeti s a poézis hiszem, /jo#y barátaim Zebegénv, szabadiskola, 1969 Szöveg: Suba Foto: Gábor dek, akik halkan, ahogyan a természet és az alkotás temp- loméban illik, suttogva mondanak, adnak egy-egy okos tanácsot. A szobrászok szerencsés fickók, a falu iskolájának egyik termében agyagba formálják Zebegény legszebb leányát, Horányi Jozefát. Én nem tudom, mi van ma itt, minden csoport modellje egy szép fiatal lány, és mind zebegényi. A tábor egyik érdekessége, hogy a jövő 'reménységei mellett eljönnek ide idősebb tehetséges emberek is, akik, ahogy ők mondják, hobbynak fogják föl a művészetet. Itt van dr. Kádas Zsigmond mezőtúri fogorvos is, jó középkorú férfiú, aki szorgalmasan gyúrja az agyagba a formát, a kislány kecsességét. De ez a kivétel. A szabály: az élet természetes szelekciója folyik itt, professzori segédlettel. Mondják, van itt egy olyan fiatal is, áld tavaly húzta az első érdemes vonalat, és idén már sok idősebb kolléga is szívesen műve alá írná a nevét. IV incs az országban ehhez hasonló képzőművészeti ízabadiskola. Van ugyan imitt- amott valami, de az egészen más. Egy országos nyári képzőművészeti szabadiskola, melynek terve, célja, Kossuth-díjas tanári kara, önálló költségvetése és gyönyörű Szőnyi-kert- je van, nos, tessék megmondani hol van még ilyen nálunk, széles e hazában. És hol van, hol működik még egy olyan kultúrvállalko- Zás, amely anyagilag megáll a saját lábán, amely saját pénzével sáfárkodik és nem jár sírni, koldulni az állam nyakára. Mert Zebegényben, a Szőnyi István Országos Nyári Képzőművészeti Szabadiskola nem jár! Jó két éve három nagyszí- vű, a művészetet imádó ember, dr. Végvári Lajos főiskolai tanár, Dániel Kornél és Mi- zser Pál képzőművész leültek egy asztalhoz és kitalálták ezt az iskolát. A megyénél is a művészetre fogékony emberek dolgoznak és azonnal a három ember gondolata mellé álltak. A cél, a szabadiskola célja egyértelmű volt: Itt ez a hatalmas, ragyogó kert, itt szárnyal Szőnyi István szelleme, látásmódot, esztétikát, mesterségbeli tudást kell hát itt tanítani. adni az idejövőknek. De kik jöjjenek? Mindenki, aki tehetséget érez magában és aztán évenként térjen visz- Sza mindenki, akiről megállapíttatott: az isteni szikra valóban a fejükben, kezükben van. Képzőművészeti ‘ gimnáziumok, tanárképző főiskolák segítettek a szelektálásnál és jöttek a fiatalok, a jövő művészei. Az iskola kölcsönnel indult, éz az egyetlen priusza, bár ez Sem rovott múlt, hiszen a kölcsönt már régen letörlesztették. 1968-ban 50 fő jött ide, akkor még két hétre 500 forint volt a „tandíj”, és ki hol tudott. magánházakban húzódtak meg. 1969. július 11-én a szabadiskola ismét megnyitotta kapuit, de már saját sátortáboruk van, összkomforttal, villanyvilágítással, és a zebegényi napközi konyhaszemélyzete vállalta, hogy naponként háromszor jól tartják őket főtt étellel. És idén a hallgatók létszáma meghaladja a százat, angol hallgatója is van az iskolának és drótnélküli távírón jelezték az iskola vezetőinek, hogy jövőre még több idegen keresi fel Zebegényt. Nem titkolják az iskola vezetői, a távolabbi cél: szeretnék, ha a zebegényi iskola valódi iskolájává válna a piktúrának és szobrászatnak, ha nem is olyan rangossá, mint egykoron a müncheni, a düsseldorfi és Párizsban a Julien Akadémia vált, de olyanná, amelynek hallgatóit valamilyen közös művészi jegy összeköt és amely iskola a legkiválóbbakat feljogosítja majd a mai müncheni és düsseldorfi iskolák elvégzésére is. Az iskola vezető tanárai fémjeleznek. Hincz Gyula Kossuth-díjas kiváló művész, Somogyi József Kossuth-díjas érdemes művész, dr. Végvári Lajos művészettörténész. És velük dolgozik hat tanársegéd, akikből kettő Pest megyei és mindkettő neves alkotóművész:. Mizser Pál és Kocsis László. Van itt persze néhány olyan dolog, amely szintén a tanári kar reményeit, elképzeléseit bizonyítja. Idén Hódmezővásárhelyről is jöttek hallgatók, pedig Hódmezővásárhely már válóban kiforrott iskolája az alföldi képzőművészetnek. És jöttek az ország minden sarkából, gimnáziumokból, képzőművészeti főiskoláról, tanárképző főiskoláról, de eljöttek a szakköri fiatalok is. Itt dolgoznak nagynevű művészek tehetséggel szintén megáldott gyermekei .is. Itt festik a zebegényi csodálatos tájat Verter József grafikus leányai és Gink Károly világhírű fotóművész leánya is. Aminek még jobban örülnek az iskola vezetői: a tavalyi hallgatók több mint 85 százaléka visszatért, mert megfogta őket az iskola szelleme, a zebegényi táj varázsa, a SzőnyiTkert ihlető szépsége. A festők három csoportra oszlottak, külön csoportban dolgoznak a grafikusok, szobrászok, textiltervezők és a plakáttervezők. Rövid idejüket okos, minden percet kihasználó munkabeosztással duplázzák. Reggel 8-tól 12-ig műtermi munka, a szabad ég alatt, ebéd után textiltervezés, kroki, csendélet, tájfestés, azután vacsora, s kétnaponként elméleti előadás. A közbeeső estéken filmvetítés. Dániel Kornél megszerzi a hallgatók számára hozzáférhetetlen művészeti szakfilmeket is, az angol, a francia, a lengyel követségekről. Borongós, hűvös idő van, a Szőnyi-kert mégis csodálatos, a botkezűt, egy normális vonalat húzni képtelent is megihlet. Talán nincs is olyan zöld, kék, sárga, barna és ezüst, amely itt ne lenne, ne virítana, ne gyönyörködtetné az ember szívét-lelkét. Járjuk a kert romantikus völgyét, dombjait, lankáit, színes trikóban, farmernadrágban, szakállas fiatalemberek hajolnak tábláik fölé és csinos, rózsás arcú lányok nézik elrévülten a modellt. A vonalakból, színekből összeáll a kép, mindenki más felfogásban rajzol, fest, de ahogy meg tudom állapítani, mindenki tehetségesen. A fiatal alkotók között fel-felbukkannak a tanárságé-
