Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-23 / 168. szám
PES T hegyei Adrian 1969. JÜLIUS 23., SZERDA A Falak Moszkvában A keddi moszkvai lapok behatóan foglalkoznak Kovács Andrásnak a moszkvai fesztiválon bemutatott „Falak” című filmjével. Anatolij Vartanov, a Trudban megállapítja, hogy az őszinte publicisztikai tartalomtól áthatott film azok közé a műalkotások közé tartozik, amelyek égető kérdéseket vetnek fel a nézőközönség előtt, s e kérdések egyértelmű választ követelnek. Kovács András filmje mintegy megköveteli a nézők részvételét s ezzel a legnemesebb feladatot tölti be, amire a művészet egyáltalán képes — az állampolgári nevelés feladatát. A Szovjetszkaja Kultúra kritikusa, Mihail Rozanov is a közéleti elemeket emeli ki a filmből és rámutat, hogy az alkotás azok közé tartozik, amelyeket teljes joggal neveznek filmpublicisztikának. Ezt bizonyítja időszerűsége, a konfliktus leplezetlen feltárása, a biztos kezű ábrázolásmód, a film alkotóinak egész hangvétele. Ugyanakkor véleménye szerint több epizód igen vontatott. Ez pedig — írja a kritikus — némileg csökkenti az érdekes film hatását. A 25 évforduló tiszteletére Képzőművészeti pályázat Hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára képzőművészeti pályázatot hirdet a Pest megyei Tanács vb és a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága. A pályázat célja: lehetőséget biztosítani a megyében élő képzőművészeknek, hogy sajátos formanyelvükön állítsanak emléket felszabadulásunk negyedszázados jubileumának. A művek beküldésének határideje: 1970. február 25. A legjobb alkotások kiállításra kerülnek az 1970. április elején megrendezésre kerülő megyei tárlaton, a szentendrei Feren- czy Károly Múzeumban. A legjobb művek alkotói között két, egyenként tízezer forintos első díjat, négy, egyenként ötezer forintos második díjat és hat, egyenként háromezer forintos harmadik díjat osztanak ki. Művésztelep nyílt az egervári várkastélyban A Zalaegerszeg melletti egervári kastélyban kedden délelőtt megnyílt a fiatal festők és szobrászok nyári művésztelepe. A Zala megyei Tanács végrehajtó bizottságának anyagi támogatásával és Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőművész védnökségével működő művésztelepen az ország minden részéből érkezett 30 fiatal képzőművész egy hónapig tartózkodik. Alkotásaikat kiállításon mutatják majd be a megyeszékhelyen. Párbeszéd a nagyvilággal Érdekes sorozatot indít a Magyar Rádió. A tervezett műsor első beszélgetését Arnold Hauser magyar származású professzorral folytatta a rádió budapesti stúdiójából T udósíló v erseny Tudósítóversenyünk értékelése 10 naponként történik és minden dekadgyöztes 300 forint Jutalomban részesül. A hó végén a 300 forintos vigaszdij is gazdára talál. A tudósítóversenyben a frisse- seg, a gyorsaság és az ötletesség dönt. Miért hallgat a Rákóczi-rádió ? Augusztus 20-án lesz 11 esztendeje, hogy a Túrái Községi Tanács hangszóróin este hét órakor felcsendültek .a Rákó- czi-induló jól ismert kezdő ütemei és megszólalt egy fiatal hang: „Jó estét kívánunk, kedves hallgatóink. A túrái Rákóczi-rádió megkezdi adását.” Az első adást a nyári szünidőben az úttörőkből álló „rádiószerkesztőség” heti két alkalommal, szerdán és vasárnap közvetített egy-másfél órás műsora követte. A fiatal rádió sikerére jellemző volt, hogy a rádió, a televízió s a sajtó is kért és kapott önálló műsort olykor-olykor az úttörőktől. Gyakran volt vendége a Rákóczi rádiónak a Pest megyei Hírlap is. Így kerültem én is — tizenhárom éves fejjel — a megyei hírlap tudósítógárdájába. A túrái rádió 5 éves jubileumát egész délutánt betöltő műsorral ünnepeltük a kastély parkjában. Aztán eljött az ősz és Takács Pál tanár úr a rádiósösszejövetelen bejelentette, hogy az adás a téli időszakban szünetel, mert a rádióhálózatot és a stúdiót korszerűsítik, s csak ennek megtörténte után kezdjük meg újból a műsorközvetítést. Mi, fiatalok vártunk türelmesen, abban a reményben, hogy ha a vezetékes rádióhálózat majd a községi tanács kezelésébe kerül, hangunkat az egész község hallhatja. Tavasszal aztán kiderült, hogy az új stúdióban a Rákóczi rádiónak nem lesz helye. Rádiónk tavaly lett volna 10 éves. Az alapító tagok azóta már családapák, családanyák, s talán már nem is gondolnak arra, hogy valaha volt egy rádió, amely nemcsak Túrán, hanem az országban is ismertté vált. Pedig érdemes lenne „feltámasztani”, hiszen a Gagarin- ról elnevezett jelenlegi úttörőcsapat ma jóval több, korszerűbb technikai felszereléssel rendelkezik, mint mi akkor. Mi, alapító tagok szívesen segítenénk az első lépésekben fiatal utódainknak. Gólya József Ferenc Túra Lovasnemzet vagyunk... Azt mondják a szakemberek, a lovakat gyerekkorban kell megszeretni. Ezt vallja az alagi telepen dolgozó Fekete Sándor is — s neki elhihetjük, hiszen több mint 30 esztendeje működik a szakmában — aki lassan két hónapja irányítja a nyári szünetre ideszegődött 28 gyerek munkáját. Először tavaly nyáron vállaltak itt munkát diákok, s egyikük itt is maradt lovásztanulónak, a Hujbert-istállónál. Idén ennél is többen, hatan- heten szeretnének majd az iskola elvégzése után ittmaradni. Munkájuk nem könnyű, de a jutalom csábító: a szorgalmasak lovagolhatnak. Solymosi László Dunakeszi Pályázat fiatal szakemberek részére „A kémiai anyagok és eszközök alkalmazása a mezőgazdaságban” címmel, országos szakdolgozat-pályázatot hirdet a KISZ Központi Bizottsága fiatal mezőgazdasági szakemberek részére. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság elmúlt évtizedes fejlődése számottevően korszerűsítette a termelést, s e folyamatban jelentős része volt a kémiai anyagok és eszközök elterjedésének, a megváltozott agro- és zootechnikának. E fontos szakmai területen dolgozó mérnökök, közgazdászok és technikusok vehetnek részt a KISZ pályázatán. A szakdolgozatokat hét témakörben díjazzák: szántóföldi növény- termesztés ; zöldség- és dísznövény-kertészet; szőlő- és gyümölcstermesztés; rét- és legelőgazdálkodás. Egy-egy témakörben három díjat adnak ki. A helyezetteket 5000, 3000, illetve ZüöO forint pénzjutalomban, valamint arany, ezüst és bronz fokozatú emlékplakettben részesítik. A legjobb dolgozatokat könyvalakban is kinyomtatják, s az országos bíráló- bizottság javaslatára a helyezett munkák színvonalasabbjai doktori értekezés alapjául is szolgálhatnak. Az országos pályázaton részt vehet minden 35 évesnél fiatalabb, közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember, akár egyéni, akár kollektív formában. A szakdolgozatokat — üzemi véleményezéssel ellátva — 1970. március 15-ig kell beküldeni a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei bizottságaihoz. Az országos bíráló bizottság 1970. május 1-én hirdet eredményt. Lukács György, Ortutay Gyula, Huszár Tibor és Kezdi Beatrix. A több mint négy évtizede külföldön élő professzorral — akinek a „művészet és az irodalom társadalomtörténete” című könyvét a közelmúltban jelentette meg a Gondolat Könyvkiadó — mintegy 50 perces beszélgetést rögzítette!? magnetofonszalagra. A számos témát felölelő eszmecsere érdekessége, hogy Hauser professzor a beszélgetés időtartama alatt* a BBC londoni stúdiójában hallgatta a kérdéseket. illetve válaszolt azokra. A sorozatban legközelebb Szent-Györgyi Albertet szeretnék megszólaltatni, ezt követően pedig a stresskuta fásaival is világhírt szerzett magyar származású kanadci élet- tanikutatóval, Selye Jánossal folytatnak párbeszédet a bizonyára nagy érdeklődésre szá- mottartó műsor szerkesztői. A „Párbeszéd a nagyvilággal” című sorozat első műsorát július 30-án sugározza először a rádió. Huncutságok Ember a község szélén. A ház három másik mellett áll. Fehér, mint a sókiverte föld. A lombok zöldek, az ember haja olyan, mintha fémtüskék meredeznének fölfelé, fehér, rövid szálak, felszívják a napot. Mezítláb ül a konyhában. Alumínium kanálból szürcsöli ' a zsírcseppes levest, kezefejét végigcsúsztatja a száján, a kanalat a kenyérbélre fekteti. Megszokta — Részes arató voltam. A húgom, a Kati meg kettőzött. Birka munka, csak menni, menni, a nap pontosan a fejem búbjára sütött, de nem volt megállás. A kék eget néztem és fenemód szomjas voltam. Hozza a munkakönyveit: Krenk László, urasági arató 1922 Pusztavacs — Koburg hercegi uradalom, 1936 Tor- nyosiöbi Állami Gazdaság, Üllő, 1939, Braun belgazdaság Alberti... Ott az aláírás is, lila tintával, elhúzott horog betűkkel, kacska- ringós iniciáléval: Gál Mihály, bíró. — Megverte az isten, azokat az időket, megkönnyebbülés volt, ha a szemem lehunyhattam. Tudja ki volt a vitéz Berethey? Honnan tudhatná, fiatal még ahhoz... Na, az egy nagy baj szú, mocskos szájú ember volt. Birgeri csizmában ette a fene, lova rányerített állandóan, ha kajabált, akkor meg kapott kockacukrot és a Berethey nevetett, a disznószemén szétfolyt a könnye. A kenyérből elszíneződött, beitta a kanaláról a leves- cseppeket. Letör belőle egy kis darabot, morzsolgatja a szájában. — Elmentem a felszabadulás után be Pestre dolgozni. Az Autóvillamossági Felszerelések Gyárában lettem kazánfűtő. Tetszett a dolog, nézni, bámulni a tűzbe, meg ráabrihtolni a szenet. Széndioxid-mérgezést kaptam, a jobb kezem egy időre megbénult, abba kellett hagynom a kazánfűtést. Mondták is, hogy Laci bátyám, kár neked ezt abbahagynod, mert a szemedbe ragadt a tűz, nem leszel meg nélküle! Lábát végigcsúsztatja a mo- zaikkövön, ránéz a húgára, aztán gyorsan a kőre vissza: „De elég volt nekem a tűz- ből!” Az első — Akkor jött az első huncutság, a kastély. Nem lehet nekem itthon ülni dolog nélkül. Kimentem a kertbe, ne- kiikezdtem. Gyermekkoromban mindig kastélyról álmodoztam, gondoltam megcsinálom. Babra munka volt, két hónapig tartott. Harminc forintért vettem a köveket, aztán hazafuvaroztattam a Hű- dák Palival. Kivisz a kertbe. Ott a kastély. Babákkal és vízimalommal. Mozog a kúttengely, hajtja a víz. Aztán föllép a kastélyra, lába a teraszon szétterül, leveri az apró asztalról, az apró poharakat, a tüllruhás műanyag királynőnek kiesett a lába, vissza kell illeszteni. URH-val szebb az élet „Keressünk együtt termiket" A Duna-parton napozik egy nő. Észreveszi, hogy lomhán úszik felé egy hatalmas krokodil. Gyorsan előveszi a rádiótelefont: — Apukám, gyere gyorsan, baj van. Otthon a férj bevágja magát piros Skodájába, s percek alatt a vízparton terem. Ez az eset ugyan nem történt meg — már csak azért sem, mert a Dunában még senki sem látott krokodilt —, de az természetes, hogy sokféle baj adódhat a Duna mellett. S higgyük el, a krokodilon kívül minden igaz. Vizi Istvánná rádiótelefonnal szokott járni a strandra, meg a gázlókon át a kis szigetekre. Szerencsére SOS-jeleket még sosem kellett leadnia. A férjnek viszont igen. így mesélte: — Nejem nagyon szeret mászkálni a Duna-parton. Én inkább itthon töltöm az időt... — És jelenti, ha elkészült az ebéd? — No, nem egészen így — mosolyodik el Vizi István, én meg örülök, hogy nem haragszik a szemtelen kérdés miatt — szóval, éppen az történt, hogy váratlanul vendégek érkeztek. Itt álltam megfüród- ve. Gyorsan leadtam a vészje- leket: „Gyere fiam, keresd meg a süteményt!” Persze, az URH adó-vevő nemcsak erre jó. A dolog tulajdonképpen repüléssel kezdődött. — Műrepülő voltam, sokat vitorláztunk. (Most már csak kedvtelésből szállók fel, nem versenyszerűen. A csepeli repülőklub tagja vagyok.) 1966-ban eszembe jutott, hogv a termikeket — a felhajtó meleg levegőt — mennyivel könnyebben kereshetnénk, ha tudnánk egymással beszélgetni. jelzéseket adni. Akkor még nálunk nem is gyártottak ilyen 27 megaherzes készülékeket. Gondoltam, megpróbálom. Megpróbálta. Azóta már hat rádiótelefont eszkábált össze a vitorlázóknak, társadalmi munkában. Sikerrel használják valamennyit. Saját használatra kettőt készített. Most egyik sem működik. — Tökéletesítem — mondja. Nem tudom, mi lesz belőle, mindenesetre a hatalmas íróasztal 1 tele van vezetékekkel, diódákkal, kondenzátorokkal, kristályokkal — megtalálni is nehéz itt valamit, nemhogy olyan szerkezetekké összeállítani, ami szól is, meg én is belebeszélhetek. Pedig így lesz. Tíz kilométernyi távolságig nyugodtan lehet ezekkel a zsebrádió nagyságú készülékekkel beszélgetni. Az országban 500 magános használ kézi URH-t, Pest megyében csak négyen kértek eddig engedélyt. Ha ez kevésnek is látszik, megállapítható, hogy az utóbbi egy-két évben kezd népszerű lenni a magán URH. A Budapesti Rádiótechnikai Gyárban készülj 3600 forintért árulják, engedélyt a postától kell kérni, s évi 100 forintot kell erte fizetni. Viziéknek persze, könnyű. Nem kerül pénzbe a készülék. A Villamosberendezések és Készülékek Gyárának fejlesztési intézetében dolgozik, félig-meddig szakmája is az elektronika. Az itthoni hobby: szakmai továbbképzés is, nemcsak időtöltés. Esténként — főleg télen, rossz időben —, „terülj asztalkám” módjára tele lesz a nagy asztal. A gödi vasútállomás mellett ilyenkor már tudjak a tv-nézők, kit kell szidni. „Azért ha jó műsor van, igyekszem nem zavarni” — mondja a mester. 1 — S mit szól a felesége? — örül, hogy itthon vagyok, nem csavargók. Ilyenkor kevesebb az értekezlet. Sok asszony, bizony, már csak ennek is örülne. Arról már ne is beszéljünk, hogy amikor megáll a piros Skoda a Hőerőműveket Tervező Vállalat előtt, nem lehet meglepetés: URH-n beszélik meg a hazamenetelt. Paládi József — A kastély mellé csináltam egy szélmalmot Ha fúj a szél, hét molnárt hajtanak a lapátok. Tolják a liszteszsákokat. Múltkor cseh turisták álltak meg, nézitek, hogyan kerül a tanya és a község határába mesekastély meg lisztesmolnár, alig akartak elmenni: „Hogy milyen szép ez!” Nagyon tetszett nekik. Valahol látott ilyet. Fölül akarta múlni — passzióból. Fölülmúlta. A kertet csővezeték erezi — öntözi a környéket. ha kell. Most vezetik be a házakba itt a villanyt. Neki 15 éve saját áramfejlesztője van. Ágya felett jelzőkészülék. Ha éjjel valamihez hozzáérnek, jelez. — Volt már rá példa? ' — Még nem. Tudják és félnek ........kikövez még ez a vén ö kör”, mert van puskám is. Azt mondják nekefn Albertirsán, hogy én csak eszkimókat tudok csinálni. Mást is tudok, dolgozom a fiam házán, mint kőműves, megjavítom az órákat, aztán csinálok én csak eszkimókat, huncutságokat. Ezt írja meg! Tudok mást is! Visszavisz a konyhába. A falra telefont szerelt, mutatja, kezdi kurblizni, hívja az apósát, büszkélkedik, nézzem — olyan, mint az igazi. Megszólal a csengő, hallom, ahogv beszélnek, az öregnek csillog a szeme. — Van nekem egy másik passzióm is. A vadászat. »Felágaskodik. A szekrény tetejéről dobozokat húz le, keresi a kulcsokat, nyílik a kincsesláda, töltények kaliber szerint. Előkerül a puska is, szeméhez illeszti, a vállához a nyelet, mutatja, hogyan kell. — Jókorát üt vissza. Volt nemrég agyaggalamblövészet: második lettem. A töltényeket is házilag csinálom, persze csak a sőréteket... Újra mondja: „Nemcsak eszkimókat csinálok. Sok mindenhez értek ... Csak ne lenne a lábam érízületes. ,azt mondják az orvosok, azom van... meg azt mondják, le köll vágni. mert különben ... Hát én azt mondom, ha le köll vágni. ne itt vágják le...” a combjára mutat, ..hanem a nyakamnál, nem bírnék én nyomorékul élni.” Elkezdi ütni a lába ujjait. — Már nem is érzem ... Aztán felugrik a sámliról, futni kezd nevetve, kifut a kapuhoz. kinyitja a kertajtót, visszafut, a szél megélénkül és a hét molnár tolni kezdi a liszteszsákokat. Tamás Ervin Cseretáborozás Megegyezés jött létre a ráckevei és a szécsényi (Nógrád megye) járási úttörőelnökség között a kisdiákok cseretáborozására. A szécsényi fiúk és lányok Szigetszentmártonba jönnek öt csoportban .10—10 napra, míg a ráckevei járás úttörői Ráróspusztán táboroznak majd. Egy-egy csoportban 70 gyermek tölt kellemes napokat mindkét táborban.
