Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-22 / 167. szám
rest necr ei kJCirbm 1969. JULIUS 22., KEDD Háry János Megkezdődtek a szegedi szabadtéri ünnepi játékok. Az első bemutató Kodály „Háry János” című dal játéka, melyet Szinetár Miklós rendezett. A címszereplő: Melis György. Város mozi nélkül? A visegrádi mozi 150 férőhelyes. A mozik általában nem tudják tervüket teljesíteni: megcsappant a nézők száma. De a visegrádiban: állandóan „Minden jegy elkelt”-táblát akasztanak ki a pénztárra. S nem kevesen maradnak kívül is. Talán a művelődési házban lesz ma este valami — mondják ilyenkor a kívülrekedtek. Esetleg van is, de hely: ott sincs. A mozi épületében szű- kösködik egy teremben, jóformán semmi felszereléssel. A helyzet sürgető Igaz, a könyvtár is itt van, de este már: zárva. Ez a helyzet tarthatatlan volt. Nem is törődtek bele; a községi tanács tavaly egy SZOT-üdülő emeletes, kastélyszerű épületét vette meg, hogy művelődési háznak rendezze be, de az épületet fel kellene újítani, ha lenne rá pénz. De nincs. A községi tanács támogatást sehonnan sem kapott. Így történt, hogy több mint egy évig úgyszólván csak elvben volt művelődési háza Visegrádnalc Ha a kiránduló A húszmilliomodik munkaóra Első félidő as építőtáborokban Vasárnap félidőhöz érkeznek a nyári munkák a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség építőtáboraiban. Az idén első ízben dolgoznak öttumu- sos váltásiban a táborlakók, az utolsó turnus augusztus 23-án teszi le a szerszámot. Az első két hétben 2630-an, a második turnusban pedig 6700-an segítenek a legsürgetőbb nép- gazdasági feladatok elvégzésében. A 36 nyári ifjúsági építőtábor lakóinak többsége a Bács és Pest megyei állami gazdaságokban, illetve tsz-ekben fáradozik, azért, hogy időben leszüreteljék a zöldség- és gyümölcstermést, . jókor elvégezzék a növényápolást. A két nagyobb „megrendelőn” kívül még Veszprém, Somogy, Szolnok és Baranya megyében segítik a mezőgazdaságot a fiatalok. Győr és Borsod megyében csatornaépítkezéseken, Pest, Fejér, Veszprém és Baranya megyében pedig az út- és vasúthálózat korszerűsítésénél veszik hasznát a diákoknak. Két tábor lakói az úttörők üdülővárosainak, Csillebércnek és Zánká- nak a rekonstrukcióin dolgoznak. Az eddigi munkáról még nem készült részletes statisztika, annyi azonban már bizonyos, hogy az első turnusok önkéntes munkásai a számukra megállapított tervet 106 százalékra teljesítették. A szép eredményt a második turnusban megtetézték: az ekkor dolgozó fiatalok 118,2 százalékos teljesítményt mondhatnak magukénak. Az első félidő néhány érdekessége: a magyar fiatalokkal együtt dolgozott Gödöllőn 80 szovjet és 40 lengyel diák, munkához látott a háromszázezredik táborozó, s a harmadik turnus első hetében a fiatalok — a 11 évvel ezelőtti kezdettől számítva — teljesítették a húszmilliomodik munkaórát. vagy üdülő megkérdezte: merre találja, megmutatták ugyan, de mindjárt hozzátették: mit akar a csupasz falakkal? Az igazgató, Kálazy László hiába követett el mindent, rendezvényeket, programokat szervezett, nem tudott életet lehelni a rideg környezetbe. Ahol még kényelmesen leülni sem lehet... Marad a mozi. A Pest megyei Moziüzemi Vállalat ígérte a felújítást és bővítést erre az évre, kapacitás hiányában nem tudta betartani. Majd jövőre. Igen ám, de Visegrád most a Dunakanyari nyár egyik idegenforgalmi központja. A helyzet sürgető. A Szentendrei Járási Tanácstól 140 ezer forintot kaptak a művelődési ház felújítására, festésére, takarítására. S van már egy ígéret is a tarsolyukban: újabb 100 ezer forintot kapnak a berendezésre is. Méghozzá a centenáriumi ünnepségek előtt. Éppen ideje volt. — Varga — FILMFESZTIVÁL Ma délután ünnepélyes eredményhirdetéssel zárul a két hete tartó IV. moszkvai nemzetközi filmfesztivál. Itt üdvözölhették a moszkvaiak Monica Vittit és Maximilian Schellt, Lilian Gish-t és Carlo Lizzanit, Michel Simont és Alberto Sor- dit, valamint még sok más kiváló, nemzetközi hírnevű filmcsillagot. A fesztiválon részt vevő 70 országból Moszkvában összegyűlt szakmabeliek és vendégek vasárnap a szovjet főváros környékének festői helyeivel ismerkedtek, és nyolcórás sétahajózást tettek a Moszkva- csatomán. Főiskola Dunaújvárosban A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen — a kormány most megjelent határozata értelmében — a dunaújvárosi Felsőfokú Kohóipari Technikum átszervezésével — kohó- és fémipari főiskolai kart létesítenek. A kar feladata lesz, hogy a kohó- és fémipar részére olyan szakembereket képezzen, akik természettudományos ismeretekkel, korszerű gyakorlati tudással rendelkeznek, képesek a termelőüzemek részegységeinek vezetésére, a termelési folyamatok irányítására. A gyártástechnológiák szakszerű végrehajtására, a termelési minőség ellenőrzésére, a termelőberendezések üzemeltetésének, karbantartásának és felújításának megszervezésére és irányítására. A kar az oktató-nevelő munkát Dunaújvárosban végzi. A Felsőfokú Kohóipari Technikum az 1968—69-es tanév végével megszűnik. Hallgatói a kohó- és fémipari főiskolai karon változatlanul tanulmányi renddel folytatják és fejezik be tanulmányaikat. TV-FIGYELO Mércék és produkciók A távolbalátás történetének eddigi legérdekesebb produkciója kétségtelenül a hétfői, több, mint egyórás közvetítés volt a Hold felszínéről. Az ember e nagyszerű vállalkozásának méltatása azonban nem a tv-recenzens, hanem a tudósok dolga. Ami a Holdra lépés televíziós közvetítését illeti: az eszköz nagyszerűségét, felhasználásának már-már korlátlan lehetőségeit igazolta a laikusok, tehát a sokmilliós nagyközönség előtt is. A televízió szobánkba hozza a Holdon nyugvó kompot, s a körötte tevékenykedő űrhajósokat épp úgy, mint a — táncdalfesztivált Illetlen a párhuzam? Igen, s éppen ezzel figyelmeztet arra, hogy minden tv-produkciót csak a maga kategóriájának mércéjével lehet reálisan megítélni. Ezek a más és más kategóriákra szabott mércék érdekes módon azt mutatják, hogy a televízió elsősorban akkor tud sokat mondani, ha: kevesek, hez kíván szólni, ha szűkebb érdeklődést elégít ki. A héten például néhány riportműsor, igényes — bár némi hasra eső csodálkozástól sem mentes — zenei műsor szólt emellett. Ugyanakkor: a mindenkinek szóló műsorok mércéje már elég szerény, sokszor felülmúlja a közvetített produkciót. Mint például a Blackpool esetében. Nem várunk túl sokat egy krimitől, de az NDK tévéseinek ez az alkotása még szerény igényeinket sem elégítette ki. Elsősorban azért, mert — teljesen fölöslegesen — az alkotók a krimi és a politikai publicisztika alkotóelemeit próbálták vegyíteni. Reménytelenül. Más, de ugyancsak szerény mércével kívántuk megállapítani az idei táncdalfesztivál első elődöntőjének fajsúlyát. Persze, a maga kategóriáján belül. Sajnos, még így is túl könnyűnek találtatott Ami örvendetes: a körítés valamivel mértéktartóbb, mint a korábbi években. Vége a szűnni nem akaró ismétléseknek, a zöngeményeket kísérő álpate- tikus szövegnek. Ami kevésbé örvendetes: az elhangzott húsz szám zeneileg reménytelenül ódivatú, vagy legalábbis önismétlő. Még a jogosan a mezőny első helyezettjének ítélt szám is ilyen. Amivel pedig nem tudunk egyetérteni: minimális énektechnikai ismeretek nélkül színpadra s kamerák elé kerülhetnek előadók. Véletlen-e, hogy a tizenévesek körében oly vonzónak tűnik a pálya? Hiszen látják, hogy amivel mások kamera elé kerülhetnek, annyi tőlük is kitelne. Aligha szerencsés dolog kezdőkkel egy ország színe előtt kísérletezgetni. Egy-egy szórakozóhely alkalmasabbnak tűnik erre... Ott talán a taktushibák s a hamis hangok sem oly bántóak... A műsorváltozás véletlene vasárnap este képernyőnkre varázsolta a Mézga-családot, akikről már sokat hallottunk, s végre most megismerkedhettünk velük, őszintén szólva, a beharangozás alapján többet vártunk. Reméljük, a .további folytatások igazolják majd e várakozást. Ami pedig a felvételről készített kabarét illeti: az átlagos kabarénál szigorúbb mércével közelíthetünk csak hozzá, hiszen bevallottan „politikai” alaphangú csipkelődést ígértek. A Mikroszkóp Színpad műsorából válogatott számok egy részében fölcsillantak a szellemesség sziporkái, s éppen ezek fényénél vált észrevehetővé a „mi utcánk” másik oldala, az olcsó szellemeskedés. (m) Siker - termékeny folytatás Díjkiosztás a váci AV-fesztiválom Három napig lázban tartotta a váci fotoszereimeseket a negyedik AV-fesztivál, azaz audio-visual, ami a diapozi- tívkészítés művészete, egybekötve a hanggal, a zenével, vagy kísérőszöveggel. Összetett műfaj tehát és egyre többen próbálkoznak meg vele a világon. A váciak negyedszer rendezik meg nemzetközi feszInterurbán Karthágó y zgalmas, korabeli, mármint római korabeli regényt írok. Manapság az oly regényeknek van keletjük, olvasójuk és íróiknak pénzük, amely regények a scifi műfajú- ban, avagy ó-fi, azaz, hogy az ókor történetében játszódnak le. Én Julius Caesart és korát választottam. Júliust mindig szerettem, abból soha felelnem nem kellett, kockázni is tudott és főleg jobban tudott latinul, mint én. Ezt onnan tudom, hogy nyelvtani tökéletességgel mondta ki a „Te is fiam, Brutus”-t, latinul. Nem beszélve arról a vonzalmáról, amely Kleopátrához fűzte, ehhez az egyiptomi királyi nőhöz, aki pedig nem is szeretett kockáztatni. Julius mégis szerette. Valószínű, hogy nem a kockái miatt. Hozzákezdtem hát a regényhez, amelyet ezeroldalasra terveztem, két főszereplővel, nyolcvannégy mellékszereplővel, s mintegy 12 354 alszereplővel, akik majd motiválják a kort, megadják a hangulatát. Lesznek benne gladiátorok, Vesta-szüzek, és nem vesták, római matrónák és nem matrónák, cohorsok, gályák, cirkuszok és lakomák rabszolgalányokkal s rabszolgalányok teljesen lakoma nélkül. J regény így kezdődött: „A vestibulum kö- ■rm zepén, balra Hispániától, kis görög asztalka állt. Az asztalka mellett egy szerény, nyolc mázsa arannyal aranyozott székecske. Benne egy férfi. Tunikában. Éppen most teszi le a telefont. Karthágóval beszélt interurbán ...” Megmutattam e remek kezdést, ezt az in médiás rest Pöszmétének, aki háromszor bukott latinból és történelemből, így feltétlenül szakembernek tekintettem a római kort illetően. E — Mi ez? — A nagy regényem — mondtam szerényen a kérdésre. — Mit szólsz a kezdéshez? — Hogy irodalmikig jó-e, vagy sem, azt nem tudom, de hogy te butább vagy, mint egy kiszolgált légionista, az biztos... Hát hol volt az ókori Rómában telefon? gy pillanatra meghökkentem. Volt vagy nem volt telefon? Ezeknél a rómaiaknál soha nem lehet tudni. Annyi mindent fel- és kitaláltak évezredekkel ezelőtt, amit mi évezredekkel később újra fel- és kitaláltunk, hogy igazán lehetett telefonjuk is. Különösen egy Caesarnak. De hátha igaza van Pöszmétének. Ö bukott háromszor latinból és történelemből, én csak egyszer. — Lehet, hogy igazad van ... Akkor mit szólsz ehhez a kezdéshez? ... Benne egy férfi. Tunikában. Éppen most nem teszi le a telefont. Nem beszélt Karthágóval interurbán. Így jó? — Miért kellene azt írni, hogy nem teszi le, meg hogy nem beszélt interurbán Karthágóval ... A nem beszélni feltételezi az ellentétét, a beszélés lehetőségét, de hát Julius Caesar idejében még a lehetősége sem volt meg. Nem érted? Akkor még nem volt telefon, és ha nem volt telefon, akkor interurbán sem volt. Világos? — Hogy húzzam ki ebből a remek kezdésből a telefont is, és ráadásul az interurbánt is? — Természetesen — mondta Pöszméte. — Egy frászt — mondtam tömören. — Te egy hozzá nem értő nyűgös alak vagy. aki... — De értsd meg, hogy minden olvasód ilyen hozzám hasonló, nyűgös alak... és ki fog röhögni... — Akkor nem írom meg a regényt. Nem. Ha se telefon, se interurbán, akkor regény sem lesz. Vagy van művészi önállóság, vagy nincs ... Nem kerülök a közízlés uszályába .......... — hörögtem dühödten és a megk ezdett papírlapokat bevágtam a westibu- lumba. Igenis, dupla v-vell Gyurkó Géza tiváljukat és a 19 szerző 24 műve minden igényt kielégített a három vetítési napon. A Dunakanyar Fotoklub vezetője, a fesztivál szülőatyja, Kocsis Iván, nemrég tért visz- sza Franciaországból: — Sok mindent láttam ott. Ebben a műfajban is akad újdonság. A franciák két diavetítővel szinkronban vetítenek, nagyon érdekes hatásokat lehet ezzel elérni, mi is ki fogjuk próbálni. — És a mostani fesztivál? — Úgy érzem, jól sikerült. Ezért köszönet illeti a megyei tanács művelődési osztályát és a Váci Városi tanácsot, akik anyagilag is lehetővé tették a zökkenőmentes rendezést — Az érdeklődés? — Meglepő. Méghozzá kellemesen meglepő, hogy egyrészt külföldön, másrészt az országban is nagy volt az érdeklődés a fesztivál iránt. Igaz — ez az országban az egyetlen találkozója ennek a műfajnak. — Megkérdezném azt is, mit tapasztalt Franciaországban ezen a téren? — Ott már nem meglepő az érdeklődés. Egyszerűen divat lett a diapozitívek hanggal való kísérése és egyre „fine- szesebb” dolgokat produkálnak. — A váci fesztivál műszaki fejlettsége milyen volt? — Nem olyan kezdetleges, mint tavaly. Az Elektroakusztikai Gyár segítségét köszönjük, ők is hozzájárultak a sikerhez. Persze, ha lehet, jövőre még modernebbé, élvezetesebbé szeretnénk tenni a fesztivált, hiszen a négy év, a hagyomány most már kötelez... — Végül, mi a véleménye a bemutatott filmekről? — Voltak nagyon szépek és voltak átlagon aluliak. És volt olyan „indulónk”, aki meg sem jelent diapozitív-sorozatával a fesztiválon. Chochol Károlyról van szó, aki nem küldte el művét, a „Carmina Burana”-t Vácra. összességében ezért ebben is fejlődtünk. A tegnapelőtti utolsó nap hozta meg a várva várt eredményhirdetést. A zsűri a nagydíjat a mexikói Jose Lorenzo Zákánynak ítélte p>erui útifilmjéért, mely városokkal, emberekkel, emlékekkel ismertette meg művészien az érdeklődőket. A fesztiválplaketteket egy francia és egy belga alkotó kapta. A külföldiek tehát „taroltak”. A kilenc magyar induló közül csak egy ért el helyezést — ő is emlékplakettet nyert — B. Müller Magda „Miniatűrök” című diasorozatával, melyet Bartók Béla zenéjére komponált. Ezzel az eredménnyel zárult tehát a negyedik audio-visual fesztivál, melynek sikere vitathatatlan és aminek jövőre — reméljük — még termékenyebb folytatása várható. Tamás Ervin Értékes lelet Nem mindennapi rejtekhelyét választott az 1848-as szabadságharc kiadványainak megőrzésére Gulovits Antal szerencsi görögkatolikus segédlelkész. Amikor a XVIII. század elején épült templomot renoválták, a keresztet tartó toronygombban rejtette el a Kossuth Lajos által aláirt „Magyarország népeihez” kiáltványt, amelyet 1848. december 22-én adtak ki, valamint „A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát”, amely 1849. április 9-én látott napvilágot. Az értékes eredeti kiadványokat, s a kor hangulatát érzékeltető visszaemlékezést a toronygomb javítása során most, 121 év után teljesen épen találták meg s a szerencsi helytörténeti múzeumban állították ki.
