Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

ARATNAK, BÁLÁZNAK A Dózsa Termelőszövetkezetben kombájnok aratják a ga­bonát, bár a szeszélyes időjárás nehezítette a munkákat. (1. kép.). A kombájnok után a bálázó gép szedi fel a szalmát, pré­seli és készíti a bálákat. De a bálázó gép segítségével Sági István napi 12 hold herét báláz, hogy megfelelő takarmánya legyen az állatoknak. (2. kép.). (Foto: Kiss) Egész életemben emlékezek Kőrösre... Pesti gyermekek a nyeregben A vasasszakszervezet évek éta Kőrösön nyaraltatja buda­pesti tagjainak 13—14 éves is­kolás gyermekeit, akik kétszá­zas turnusokban, kéthetenként váltják egymást. Jelenleg 50 fiú és 150 leány nyaral városunkban, Krasz- nay Károly tanár felügyelete mellett, akivel csütörtökön, a lovaglóiskola oktatópályáján találkoztam, ahová kivitte egy kis lovaglásra a nyaraló gyer­mekeket. — A strandon találkoztam a lovaglóiskola vezetőjével: Do­ry Miklóssal, meghívott ide bennünket — mondotta. Gyermekek a lóháton A kis nyaraló fiúk, leányok, akik közül a legtöbben még közelről nem is láttak lovat, boldogan ültek a nyeregben. A kis Kovács Irén éppen ak­kor szállt le a Kedvencről, az iskola szeretett csikójáról. — Jó volt lovagolni? — Nagyon. — Hová való vagy? — Pestre. — Édesapád hol dolgozik? — A Kábelműveknél kazá­nos • • • Egy másik népszerű lóról: a Haverről, Telhösi Jenő, egy pesti vasipari vállalat osztály- vezetőjének kisfia lépett le. — Jó volt? — Állati... — Nem féltél? — Először egy kicsit... Él­mény volt... Otthon ezt mon­dom el először, és egész éle­temben emlékezek a körösi lóra és Kőrösre ... Dőry Miklós iskolavezető el­mondotta, a lovaglópályát kö­rülkerítették, a lovaknak pi­henőszínt építettek. Az ottani lovaglóoktatás mellett, túrák­ra járnak a Pálfájába és a Nagyerdőbe. A közeli hetek­ben külföldi vendégek is jön­nek Kőrösre — lovagolni. (kopa) szerencsés VÁSÁRLÁST! a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat nagykőrösi szaküzleteiben. A PESTME&VEI HÍRLAP KÜLÖ \ KI APASA XIII. ÉVFOLYAM, 166. SZÄM 1969. JÚLIUS 20., VASÁRNAP ÁTADÁS 1370 DECEMBER - EBÉDSZÜNET A SZERELŐCSARNOKBAN Jó ütemben épül az autószerviz A Gépjavító és Faipari Ktsz építőbrigádját ebédszünet' közben találtam meg. Az épü­lő autószerviz javítócsarnoká­ban ülték körül a kisasztalt, néhányan az ebédre vártak, s akik nem az üzemi koszton él­nek, a reggel elkészített cso­magból falatoznak. Farkas Sándor kőműves, az építkezé­sen dolgozók brigádvezetője, tőle kérdezem meg, hányán dolgoznak a szervizépítésen? — Átlagosan tizennégyen vagyunk, az első szerelő- csarnokot építjük. A májusfát már néhány nappal ezelőtt ki­tűzhettük a régi kőművesha­gyomány szerint, mert az épület legmagasabb pontját elkészítettük. Ezek a mai építkezések na- gyor furcsák. Régen a fal felhúzása sok időbe tellett, s hosszú idő múlva került csak fel a májusfa. Most a kölcsöndaru az előre elkészített vasbeton­oszlopokra rövid idő alatt felrakta a három darab­ból álló vasszerkezetet, meg a 30—40 mázsás be­tonelemeket. A munka dandárja ezután jön; a csarnok köré a kiszol­gáló egységek. — Látom, továbbra is se­gítségükre áll egy villástar­gonca. — Nagy szükségünk van rá, mert az ajtók, ablakok fölé kerülő vasbetongerendákat már mi emeljük fel. — Mekkora területen épül a csarnok? — Mindenestül 18x24 mé­teren. Ez a csarnok a ter­vek szerint az első, később építjük a következőt is. — Mikor jár le az építés határideje? — 1970. decemberében kell ennek elkészülni. Az idegen hangra egyre többen gyűlnek össze az asz­tal körül, meglepődve nézek egy barna fiúcskára: — Hát te hogy kerülsz ide? — A szünetben apunak se­gítek, különben Deák Dezső vagyok. A Rákóczi iskolába járok, most megyek harmadik osztályba. — Aztán miben tudsz segí­teni az édesapádnak? — Hát, vizet viszek nekik, Starking a citromfákon Szőlő és gyiimölcscsodák a bokrosi szőlőhegyen Múlt évben ment nyugalom­ba Fodor Ferenc, a konzerv­gyár ismert, népszerű anyag- beszerzője, akiről kevesen tud­ják, hogy a város egyik leg­korszerűtlenebb dolgozó, szép eredményeket felmutató szőlő- és gyümölcstermelője. Meglátogattam bokrosi sző­lőjében, melyet a negyvenes évek elején vásárolt, s azóta valóságos kis paradicsomot csinált belőle. Ültetés és oltás útján közel negyven fajta szőlőt telepített. Mathiász Já­nos és Kocsis legjobb hibrid­jei mellett, megtalálni ott a bolgár Afuz Alit, s az új Olympia Pannónia kincse és más szőlőfajtákat, melyek mind szép termést mutatnak. A lugasok sorában főleg az egy méter magas, faszerű tör­zsön nevelt Irsai Olivér cse­megeszőlő gazdag terméssel mutatja, hogy érdemes a Lenz—Móser-féle kordonos metszési módot alkalmazni. Ugyancsak nagy figyelmet érdemel a szőlőben a sok szép terméssel megrakott alma, körte, őszibarack és egyéb gyümölcsfa, melyeket Fodor Ferenc jelentős részben öreg fákból oltogatott, szemezgetett be a legnemesebb fajtákra. Egy viruló és termő öreg cit- romalmafába például tíz-egyné- hány esztendeje 132 Starking szemet rakott be. A Törökbá­lint és Zeliz almafákból. Gol­den delis, Eri rendbart és egyéb új, nemes fajták lettek. A szőlőt és a fákat a leg­korszerűbben kezeli, metszi és permetezi, legnagyobbrészben saját maga. Férges almát ná­la keresve se találni. A szőlő permetezésre legjobbnak a Di- tán nevű szert találta. A hőmérsékletről, az esőről, a széljárásról, a permetezések idejéről és anyagáról és a ter­mésről évről évre pontos fel­jegyzéseket vezet. A szőlő összterülete egy hold, melyből 800 négyszögöl az ott levő kis házhoz van ki­mérve, 800 négyszögöl pedig a termelőszövetkezetbe került, és azt bérben használja Fodor Ferenc. Most azonban a bér­letet felmondták, és azt zárt kertnek osztják ki. — Csak néhány új különle­ges fajta szőlőt sajnálok be­lőle, — mondotta a szőlő- és gyümölcstermelés bokrosi sze­relmese. (kopa) Esíé kilenc óra lehetett, amikor a szomszéd megko­pogtatta az abla­kot. — Mester! Jöj­jön át már szer­számmal, mert le­szakadt az ágyunk! Kalapács, hara­pófogó, hármas fúró, néhány da­rab negyvenes csavar. Ezzel fel- kantározva men­tem át és rögtön láttam, hogy mindkét ágy vé­gén kiszakadtak a srófok. — Húsz eszten­deje használjuk! — nyugtatott meg a szabó. — Lehet, hogy nem bírta a súlyt! ■ néztem végig a másfél mázsás szomszédasz- szonyt. De nem tűnődtem sokáig. Nekiláttam a munkának. Meg­Fusi szívességből takarítottam az ágyvasalást. Uj lyukakat fúrtam. Szépen helyére igazítottam min­dent, még az ágy­deszkákat is be­raktam. — Lehet ágyaz­ni! — így hagy­tam helyben a munkát. — Fizetség? — nézett rám a szomszéd. — Jó szó! — csattantottam a kurta választ. — Hát akkor köszönjük. Majd alkalomadtán megszolgáljuk. Biztosan meg is vasalja a pantal­lómat, vagy ha kell, alkalmas fol­tot vet a nyári­kámra. Ennyi az egész! Az asszonyka megelégedetten mozgatta az ágy­végeket. Egyik sem nyikorgott. Meg sem moc­cant. — Tartani fog! — nyugtattam meg a küszöbről és azzal nyugodal­mas jóéccakát kí­vántam. A szomszéd ki- kísért a kapuig. Utánam bekul­csolt. Még egy kis ideig tollászkod­tam az ablak alatt. Hallottam, hogy az asszony­ka paskolja az ágyneműt. Aztán kattan a villany­kapcsoló. Elbó­biskolt a villany. Reccsen az ágy. Úgy látszik, a szomszédok me- ózzák a munká­mat. (rossi) meg miegymás —, hangzik az öntudatos válasz. — Jó itt vakációzni az építkezésen? — Nézem a keverőgépet, meg mindent... Az úton felhangzik a jól is­mert autóbúgás, megérkezett az állami gazdaságból az ebéd. Elbúcsúzunk. Jó étvágyat! — Megvan! — mondják kó­rusban, amikor az edényekről lekerülnek a födök, s az illat elterjed a levegőben. (szabó) A „durranfyúsok" Városunk sihedereinek fel­tűnési mániában szenvedő né­hány tagja újabb módot talál arra, hogy magára vonja a fi­gyelmet. Az utcákon, tereken, kapualjakban, a nap legkülön­bözőbb időszakában „robban­tanak”. Valószínűleg karbidot használnak erre a célra, és szükséges kellékként konzer- ves dobozt. Ismertető jelük, hogy a detonáció után azon­nal eltűnnek tettük színhelyé­ről. Két nappal ezelőtt éppen a közelükben sétáltam, ami­kor robbant az általuk eszká- bált töltet. Ahogy megláttak — négyen voltak — kettő egyik, kettő pedig a másik irányba ódalgott. Az egyik „páros” mellé érve — anélkül, hogy kérdezni kezdtem volna — ijedten közölte velem: — Nem én voltam, ők csi­nálták — és bizonytalanul mutatott a másik irányba tá­volodó két társa felé. Ami azt bizonyítja, hogy csak mások idegeit bátrak igénybe venni a váratlan dur- rantásokkal... Sikere van a lottószelvénynek Két hete a hét első három napján a Pest megyei ruhá­zati boltokban a 150 forinton felül vásárlóknak lottószel­vényt adnak ajándékba. Az első héten — bár az újság­ban megjelent egy hirdetés — a vásárlók többsége még nem tudott a „jutalmazásról”, ezért történhetett meg az, hogy a második hét lett sok­kal erősebb. A méteráruboltban 321, a tűzoltószertári konfekció­boltban 267, a lakástextilbolt­ban 200 ajándék-lottószelvény talált gazdára. A lottóakció a jövő héten még tart a kijelölt boltokban. KIK ÜDÜLHETNEK? Sokszor elhangzik az a vád egy-egy üzemben, hogy csak az „irodisták” kapnak üdülő­beutalót. A konzervgyár szak- szervezeti taggyűlésein is többször elhangzott ez a kije­lentés. A taggyűléseken ismertetik, hogy kik azok, akik jutalom­ként és beutalóval mennek üdülni. Az első félévben 333 beuta­lót osztottak szét, ebből 202 fi­zikai munkásnak jutott. Emel­lett 14 hozzátartozó s huszon­hat gyermek is mehetett a szülőkkel. Hatvanhat admi­nisztratív dolgozó és 25 mű­szaki beosztású dolgozó ka­pott még beutalót. A számok önmaguktól be­szélnek. MOZIMŰSOR A beszélő köntös. Mikszáth népszerű regényének színes filmváltozata. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Aero szimfó­nia. Gusztáv viccel. Előadások kezdete, fél 4, fél 6 és 8 órakor. , Matiné: Két jegy a délutáni előadás­ra. Előadás kezdete: délelőtt 10 órakor. Hétfői műsor: Dorellik jön. Magyarul be­szélő színes, bűnügyi olasz film. Előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Kölcsönző a vegyesbol&ban Két ütött-kopott mosógép áll a Tormás utcai vegyes­boltban, kölcsönzőkre várva. Kicsi a forgalmuk. Nemcsak azért, mert a háztartásokban egyre több a mosógép, hanem azért is, mert a „rozzant” mo­sógépek kikölcsönzésétől már félnek, mi lesz, ha elromlik. Nem lehetne jobbakra ki­cserélni a két érdemben meg­öregedett masinát? Légpuskás lövészetben: két megyei bajnoki cím A megyei légpuskás bajnok­ságot Cegléden, a Vasutas-pá­lyán bonyolították le. A sport- verseny méreteire jellemző, hogy 334 induló nyolc órán át mintegy 40 lőáüásban neves katonai személyek előtt küz­dött az egyes számokban a győzelemért és a jó helyezé­sekért. A mostoha időjárás: szemerkélő eső, szél is próbára tette a versenyzők idegeit. A körösi légpuskás lövészek igen jól szerepellek. A létszámokat tekintve az egyéni versenyszá­mokban az első 10 közé jutás is nagy dicsőséget jelentett. Mi csak az első 3 helyen végzett körösi csapatok és egyéni ver­senyzők eredményeit közöljük, őket dicséri, hogy nyolc eset­ben kell megtennünk ezt. FÉRFIAK Felnőtt csapatversenyben (11 induló, személyenként 40—40 lövés): 3. MHSZ Nagykőrösi Konzervgyár I. telepi lövész­klub (Győri Antal, Székely Ambrus, ifj. Bocskai László, Erdélyi Zoltán) 766 köregység­gel. Ifjúsági egyéniben (87 indu­ló, 40—40 lövés): 3. Czeczon István (MHSZ Nagykőrösi Konzervgyár II. telepi LK) 206 körrel. Ifjúsági csapatban (28 indu­ló, 40—40 lövés): 1. MHSZ Nagykörösi Konzervgyár l. te­lepi LK (Hupka Béla, Varga Ottó, Tóth Albert) 503 körrel Serdülő egyéniben (107 in­duló, 20—20 lövés): 2. Hajdú Ambrus (MHSZ Nagykőrösi Konzervgyár I. telepi LK) 132 körrel. Serdülő csapatban (35 indu­ló, 20—20 lövés): 2. MHSZ Nagykőrösi Konzervgyár I. te­lepi LK 302 körrel. NŐK Ifjúsági egyéniben (8 induló, 40—40 lövés): 1. Virágh Kata­lin (MHSZ Nagykőrösi Kon- zervgygár 1. telepi LK) 175 körrel. Serdülő egyéniben (33 indu­ló, 20—20 lövés): 3. Kovács Zsuzsa (MHSZ Nagykőrösi Konzervgyár II. telepi LK) 114 körrel. Serdülő csapatban (11 indu­ló, 20—20 lövés): 2. Nagykőrö­si Konzervgyár II. telepi LK 261 körrel. A számok önmagukért be­szélnek. (sulyok) felvételre keresünk nagykőrösi telephellyel, AZONNALI BELÉPÉSSEL GÉPKOCSIVEZETŐKET Munkaruhát adunk 1. sz. AKÖV Cegléd, Teleki u. 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom