Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-16 / 162. szám
1969. JÚLIUS 16., SZERDA ftül MEGYE I „ŐRSÉGVÁLTÁS“ BORSODiVÁNKÁN Pest megyei középiskolások is részt vesznek a csatorna építésében A borsodivánkai ifjúsági építőtáborban megtörtént az első „őrségváltás”. Hétfőn a Pest, Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar \ megyéből érkezett csaknem 300 középiskolás vette át a munkát az előző csoporttól. A Tisza 2. vízlépcső létesítésével, kapcsolatos csatornaépítésben vesznek részt az önkéntes ifjúsági tábor lakói. Az első csoport a kedvezőtlen időjárás ellenére is több mint 700 köbméter földet mozgatott meg; a most érkezett fiatalok ezt a munkát folytatják. A Borsodivánka környékén épülő új csatornarendszer egyrészt a belvizek elvezetésére szolgál, másrészt pedig a Tisza 2. vízlépcső megépülése után a Borsod megyei területek öntözését látja majd el. A jelenlegi csoporton kívül még két turnus érkezik Borsodivánkára, s így az idén összesen 1200 fiatal vesz részt az új létesítmény építésében. Nagyüzemi mag nélküli görögdinnye Csongród megyében az idén első ízben termelnek nagyüze- mileg mag nélküli görögdiny- nyét A bokrosi Kossuth Termelőszövetkezetbei} két holdon ültették el az új fajtát, amelynek szaporítóanyagát Kecskemétről, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetből kapták. Barlanglakó ingatlantulajdonos AKIK MESTERSÉGES NYOMORBAN ÉLNEK A péceli dombtetőhöz vezető Bem utca fölötti meredek parlagföld után meglepetésszerűen bukkan elő közvetlen közelből egy gallyakkal álcázott, gyermekmagasságú gödör. Belső oldalába lyukat fúrtak, amelyen legfeljebb egy kutya férhet be. Kiderül, hogy egy embernek is elég, ha négykézláb mászik. Szólon- gatásomra így kúszik elő egy bekötöttfejű, ápolatlan, szakállas, szabályszerű hippimegjelenésű fiatalember. Nem hajlandó közelebb jönni, gallyakkal árnyékolt „előgöd- réből” nyilatkoztatja ki, hogy kitűnően érzi magát itt, rajta senki ne akarjon segíteni, a telek nem eladó, építkezni sem óhajt, hazán belül dolgozni mégkevésbé. Aki ezt nem hajlandó elfogadni, az provokáKi lehet ingerült? — Csakhogy végre itt van — ragadja meg Tóth Demeter a kezemet Érdes, nagy tenye- .re van, ő maga jól megtermett, erős, fekete hajú férfi, ötvenévesnek becsülöm. Arcát sötét pír lepi el. Szorongató érzéssel állok tekintete előtt, mert ennek a tekintetnek most különös csillogást köl- osönöz a remény, és én egyáltalán nem vagyok biztos ab- lian, hogy segítségére lehetek. Megfutamodás — Két évvel ezelőtt a bor- sofej tőkhöz kerültem, gépkezelőnek — kezdi izgatott köz- liékenységgeL — Harminc- «gynéhány napon át, mint ahogy ' mondani .szokás, éjt nappallá téve dolgoztam. Az ételt is legtöbbször a géphez hozta a fiam vagy a feleségem. Nyúzottá vált a képem, lefogytam. Aztán, amikor fizetésre került sor, még a fele béremet se kaptam meg. Bementem az irodába. Veronka, mondtam Némethnének, miért nem számoltak el rendesen, Gunda Pál brigádvezető több mint ötszáz órát igazolt a munkalapomon. A főnök nem enged többet kifizetni, ez volt kérdésemre a felelet. Nem nyugodtam bele, panaszkodtam mindenfelé, s mit gondol, mi lett a nóta vége? Gyalogos munkára osztottak be, kétségtelenül azért, hogy lássam be, nem ugrálhatok. Emésztődtem, éreztem, hogy rossz fiúvá váltam az elnökünk szemében, hát megfutamodtam; kiléptem az Üj Barázdából, az Aszódi Gépjavító Állomáson helyezkedtem el. Keserű ember lettem. — Az az egy seb még nem volt elég — folytatja rövidke szünet után. — Tavaly márciusban, se szó, se beszéd, semmi értesítés, a tsz elvette, elkerítette a házam mellett a háztájimat, azt, amelyik saját földem volt valamikor, és tudomásom szerint belterület. Szóban és írásban panaszt tettem a Váci Járási Tanácson, majd múlt év december 9-én mentesítési kérelmet nyújtottam be ' a földhivatalnak, de a döntésről máig sem értesítettek. A nagyobb fiam katona, a kisebbiket motorbaleset érte, majdnem belehalt sérüléseibe, a családban egymagám keresek. Gödöllőre járok naponta, betanított munkás vagyok. Hajnalban indulok, este hatkor érek vissza Püspökhatvanba. Gyorsan másról kezdek beszélni; kínos látvány; há egy meglett férfi könnyezik. Bércsalók ? A tsz-irodában dr. Kartofil Ottó jogtanácsos áll rendelkezésemre: — Minthogy Tóth Demeter kilépett, háztáji már nem jár neki. A szóban forgó föld külterületen fekszik, nem mentesíthető. Ami pedig régi bérügyét illeti? Hallottam róla. Annyi munkaórát jegyzett fel, amennyit egy ember képtelen dolgozni, huszonhat órás munkanapja is volt talán. Dehát ennek nehéz utánajárni ma már. — Beszélhetnék Gunda Pál brigád vezetővel ? Elvezet hozzá. — Felelősségre vonták önt azért, mert 1967-ben valótlan adatokat igazolt Tóth Demeter munkalapján? — Nem — feleli határozottan. — Mert én csak a valóságot igazoltam. Most is, amíg a borsó el nem fogy, mindkét A i Aszódi Vegyes Kisipari Termelőszövetkezet cipész részlege MÁJUS, JÚNIUS, JÚLIUS ÉS AUGUSZTUS HÓNAPOKBAN I0%-0S ÁRENGEDMÉNNYEL KÉSZÍT MÉRETES CIPÓT, DÍSZES LAKK CSIZMÁT, VALAMINT CIPÓ- ÉS CSIZMAFEJELÉSEKET. A szövetkezet VALLATJA továbbá HÁZTARTÁSI GÉPEK, OLAJKÁIYHAK garanciális és garanciális időn túli JAVITASAT (bejelentés postán, vagy telefonon: Aszód 15), valamint A LAKATOS RÉSZLEG Aszódon DÍSZES KAPUK. KERÍTÉSEK KÉSZÍTÉSÉT RÖVID HATÁRIDŐRE gépünknek mennie kell, alvásra sem igen jut idő. Furcsa ügyintézés A Váci Járási Tanács földhivatalában nem tudnak arról, hogy Tóth Demeter kérte volna lóldje mentesítését. December első felében beadott ugyan valamilyen kérelmet, azt több mint egy hónap elteltével, ez év január 21-én 953/1966. szám alatt, azzal küldte el Dobai Mihály előadó a püspökhatvani tanács elnökének, hogy vizsgálja ki, és február 1-ig válaszolja meg. Az átirat másolatát azonban nyomban irattárba tétette, a választ sürgette, az ügy máig is elintézetlen. , Azt a ‘ „valamilyen kérelmet” meg is találom a püspök- hatvani tanácson. Mentesítési kérelem! Várszegi Mihály tanácselnök egy február 5-én felvett jegyzőkönyvet mutat, bizonyságául annak, hogy ha némi késéssel is, az ügyben intézkedett. A jegyzőkönyv egy példányát Székeli Gyulá- né földügyi előadó magával vitte Vácra. Tóth Demeter kérelmét azonban ott felejtette, és bizony, a tanácselnök sem küldte utána. Vácra most már Tóth Demeter is elkísér. Székeli Gyuláné földhivatali előadó meglehetősen ingerülten beszélget vele, minthogy nem szereti azokat, akik ilyesmikkel „szórakoztatják” a szerkesztőségeket. Püspökhatvan térképei Pesten vannak, amíg vissza nem érkeznek, nem tud választ adni Tóth Demeternek, jelenti ki. Hol, kinél nézhetném meg azokat a térképeket, érdeklődöm. Fel is jegyzem a címet, de aztán kiderül, felesleges: a térképek mégis előkerülnek, a napokban érkeztek vissza, jó, hogy a műszaki osztályon eszébe jutott valakinek. S máris kész a válasz: Tóth Demeter kérelmét sürgősen visszakérik Püspökhatvanbói, és elutasítják, mert a vitatott föld külterülethez tartozik. — A lucernát, amit én vettem, a téesz kaszálta le. Az előző évben a termést kétezer forintért adtam el, és ötszáz forint értékűt a háziállataimmal etettem fel — mondja Tóth Demeter. — Zöldkár értékesítés megilleti. Még nem évült el árkövetelése — világosítja fel az előadónő. — S eddig vajon miért nem fizették ki? — kérdezem. — A téeszek senkinek nem viszik tálcán a pénzt. Aki kéri, annak megadják — képe- dek el a válaszon. Naívul én azt hittem, ami jár, az jár minden féleképp. Tóth Demeter, mint pkit letaglóztak: — Ha megmondták volna nekem mindezt így egy évvel ezelőtt, nem emésztettem volna annyit magam — motyogja maga elé. A tisztviselőknek úgy látszik, nem volt sügrős...! Polgár István tor és megtudhatja, miért félnek tőle az emberek. Ez a telek is saját magántulajdona... Kiderült, hogy özv. Héthelyi Lászlóné és ifj. Héthelyi László valóban megvette ezt a telket is, ahol évek óta barlanglaka anya és fia. — Kinek a nevén telekkönyvezték a telket? A régi tulajdonos nem tudja. A remete anyja kifizette ugyan négy évvel ezelőtt a telket, de váratlan dührohamában az átírás céljára összekészített iratokat miszlikké tépte ... Héthelyiné a völgybe jár kapálni, keressem meg ott! A péceli tanácstitkárnő maga sem tudja, mit kezdjen a gödörlakókkal; sem ő, sem mások nem látták, valóban gödörben laknak-e, csak any- nyit sikerült kideríteni, hogy az asszony rőzsegyűjtésből- eladásból, alkalmi munkából tartja el fiát, aki 28 éves. — Egészséges? — Azt sem sikerült kideríteni. Ugyanis egy alkalommal felgyújtották az erdőt, akkor erdőrongálásért eljárás indult ellenük, a járási egészségügyi osztály javasolta elmeállapotuk megvizsgálását, lefúvatták őket, de ők lejönni, mások a barlangba fölmenni nem hajlandók. Így hát a körzeti orvos nem vizsgálhatta meg őket. Körtelefon deríti ki, hogy a csabai tées^ben ismeretlen Héthelyiné a földeken dolgozik. időszaki alkalmi munkán. Megkeresem a „remete anyját" Héthelyiné azt mondja: eladná'a telkét, az árával is tökéletesen tisztában van, de a fia nem engedi: pedig (akárcsak - további három gyereke) részes-örököse az ingatlannak. Az anya szövege különben tökéletesen azonos -a fiáéval: fiának így jó, belföldön nem hajlandó dolgozni, ő eltartja, senki ne törődjön velük, senkinek semmi köze hozzá, hogyan és hol élnek. Lakáskérdésük nincs. Az özvegy másik, kisforúfiát részben a gyerek saját kérésére, állami gondozásba vették, mert anyja nem engedte iskolába. Lászlót is anyja „gondoskodása” beszéli le mindenről. Tizenhat éves koráig ő is kitűnő tanuló volt, azután maradt ki, és űzte játékait. Anyja és fia romboló igyekezete azonos, tehát hitelesítik, segítik, ezáltal fejlesztik egymásét. Mindeddig „csupán”, erdőfelgyújtásig, fenyegetőzésig mentek. Az anya tavaly visszakövetelte kiskorú fiát, hogy abból is barlanglakát csináljon ... Vajon miért minősül egyszerű remetének az, aki vakondtúrásban munkakerülő? Ugyanez rendes bejelentett al-, társ- vagy főbérletben közveszélyes munkakerülőnek minősül. 'És minek minősüljön az anya, akinek gyerekét az állam azért vette saját pénzen gondozásba —, mert bár többszörös ingatlantulajdonos, de mindent lerombol (harmadik telke is volt), és mesterségesen állítja elő családja nyomorát? Van kategória és gyógyszer mindkettőre. Meg kell .keresni. Péreli Gabriella Virágos dísztáviratok A posta augusztus 1-től háromféle újabb dísztáviratot hoz forgalomba, illetve ezeken kézbesíti a feladott üdvözleteket. Mindhárom nyomtatvány virágot — rózsát, mezei csokrot és szegfűt — ábrázol. Az új dísztávirat-lapokat borítékban kézbesítik, díjuk azonban változatlan marad. VAKACIO AZ ÓVODÁBAN Jól érzik magukat nyáron is a gyerekek a gombai óvodában. Az évzáró után is itt vigyáznak rájuk, míg szüleik dolgoznak. A télen tanultakat ismétlik az óvó nénikkel, de marad bőven idő a napozásra, játékra is. Az 58 vidám gyerkőcre nem sok panasz van. A sztár: a színes ceruza és a pöttyös labda. TOKAJ Tokaj község egyik nevezetes műemlék épületében, a hajdani görögkeleti templomban rendezték be az egykori „város” helytörténeti múzeumát. A kiállítás a világhírű település történetének ismertetésén kívül bemutatja a hegyaljai szőlőtermelés és borászat emlékeit is. Igen érdekes a múzeum könyvgyűjteménye, amelynek nagyobb részét a honismereti szakkör tagjai a környező falusi házak padlásain és lomtáraiban találták és mentették meg az utókornak. Tíz esztendő alatt több mint 150 régi könyvet gyűjtöttek össze, köztük az 1711-es szatmári béketárgyalás kézzel írott, teljes anyagát. Foto: Urban A munkaidő-csökkentés tapasztalatai a textiliparban Kedden ülést tartott a textilipari dolgozók szakszervezetének elnöksége, amely több napirendi pont között főkérdésként vitatta meg a munkaidő-csökkentés tapasztalatait. Jelenleg mind a 37 textilipari vállalatnál különböző mértékben alkalmazzák a munkaidő-csökkentést. A vállalatok azért is törekedtek a heti munkaidő mérséklésére, mert figyelembe véve a munkaerőhiányt és a versenyt más iparágakkal szemben, ez létérdekük is volt. Egyben a munkaidő-csökkentés segítette annak a célnak a megvalósítását, hogy javítsák a dolgozók 70 százalékát kitevő nők helyzetét, enyhítsék a három műszakos beosztással járó terheket. A munkaidő-csökkentés miatti kieső időt a vállalatok általában 50 százalékban munkaszervezési, 10 százalékban egyéb intézkedésekkel, 40 százalékban pedig veszteségidő csökkentésével pótolják. Hová utazik Pemete? A társaság, amely a nyári utazások terveit mesélte el egymásnak, régi világutazókból állt. Itt mindenki járt már külföldön, itt mindenki tudta már, hogy Bécsben hol és mit érdemes vásárolni, hogy Moszkva melyik utcájában pompásak az étkészletek, Párizsban hol a legolcsóbb a zsebmagnó, hogy Szófiában hol érdemes bőrkabátot venni, Varsóban lepedőt, hogy Rómában a csodálatos Colosseum mellett milyen üzletek vannak — egyszóval igazi világutazók panaszkodtak egymásnak. Mármint arról, hogy a 100 dollár is smafu, az embernek minden centet a fogához kell vernie, hogy legszívesebben ki se lépnének Hegyeshalomnál az országból, de hát... —... de hát — tárta szét a karját Sonkoly Ede — már a régi rómaiak megmondták, hogy nem utazni nem lehet... — Ügy van — mondta a kövér Majorosné és belekezdett egy hosszú történetbe, amely a szépséges Adria partján játszódott, de ő nem hagyta magát becsapni a csodálatos olajfák alatt és olcsóbban vette meg, mint az a máié Margit, akinek ugyan sok cuc- ca van, csak ízlése nincs ... Pedig az a 100 dollár az semmi... — Száz dollár, már nagy pénz! — jegyezte meg határozott hangon Pemete Tihamér és úgy nézett szét a megdöbbent társaságon, mint győztes hadvezér a megdermedt csatamezőn ... — Hogy neked elég? — Nekem igen! — mondta még egyszer határozottan, és irigykedve bámulták tovább, mert Pemete Tihamér az emberek ama fajtájához tartozott, aki ha a jég hátán nem is, de mások hátán feltétlenül és mindig megélt. — Mondja, és hogy csinálja? — furakodott mellé Sonkoly Edéné született Malmos Malvin ... — A dolog egyszerű. Beadtam a kérelmem egy nyugati útra. Megkaptam. A vízumot is. A 100 dollárt is. Eddig ugye még semmi új, semmi érdekes. Most jön a lényeg’. — emelte fel figyelmeztetőn az ujját Pemete. — Én nem utazom Nyugatra. Azt nem. Minek? Lassan már mindent meg lehet kapni itthon is, forintért. Csak egy dolgot nem. De ahhoz csak fifika kell és nem nyugati út. Én, kérem, zsebemben a 100 dollárral leutaztam a Balatonra. Igen, a Balatonra... — A Balatonra? — visszhangozták többen is Pemete szavait... — Ügy van. A magyar tenger partjára.’ S a térdig hajló udvariasságot, a magyar tengerre nyíló ablakot, a legkitűnőbb kiszolgálást kapom meg dollárjaimért. Még a Konzum- turisztba is bejárok vásárolni! Na. Micsoda ötlet? S bőven elegendő a 100 dollár. Ha baj lenne, akkor még mindig fizethetek forinttal is. Itthon lehet, — fejezte be Pemete és győztes mosollyal tekintett szét az ámuldozó és meghökkent’ társaságon. Pemetének hittek. Pemete rafinált ember. Mindig tudta, hová kell utaznia. Gyurkó Géza
