Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 160. SZÁM 1969. JÚLIUS 13., VASÁRNAP Ma; Tisztasági nap a városban A Pest megyei felszabadu­lási verseny keretében, ma tisztasági napot tartanak a városban. A Kórház utca, a Maurice Thorez utca, a Földváry tér és a Magyar utca, valamint a vasút és a Duna által hatá­rolt területekről ma reggel a szemétszállító kocsik soron kívül elviszik a szemetet. Szabadiskola Holnap délelőtt fél tízkor nyitják meg Zebegényben a Szőnyi István nyári képzőmű­vészeti szabadiskolát. Eddig mintegy száz képzőművész je­lentette be részvételét. — A bogyós gyümölcsök termesztésének időszerű kér­déseit vitatták meg azon a közös értekezleten, amelyet pénteken délelőtt az Észak-Pest megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége és a já­rási tanács mezőgazdasági osztálya tartott. A NEGYEDIK ÖTEVES TERVBEN Művelődési centrum épü a Cifrakertben Köztudomású, hogy váro­sunknak nincs korszerű mű­velődési háza. A jelenlegi 1926-ban épült. Az akkori katolikus legényegylet tag­jainak építették, később ipa- ritanuló-szállás, majd sport- központ lett belőle. Alig ezer­kétszáz négyzetméter a terü­lete. Legalább négyezer négy­zetméternyi területre lenne szükség. A város elevenedő kul­turális élete és a lakos­ság számának növekedé­se szükségessé teszi egy új művelődési centrum megteremtését. Három évvel ezelőtt, 1966- ban tanulmánytervet készí­tett a Pest megyei Tanács Tervező Irodája. Három szá­mításba jöhető terület közül a Lenin út 79—83 szám alatt telekkönyvezett Cifrakertet választották. Lebontják a kerttel szomszédos földszin­tes házsort. Ide épül a ne­gyedik ötéves tervben a hatszáz személyes szín­ház- és moziterem, amelynek földszintjén 480, karzatán 120 néző foglalhat helyet. A 10-szer 16 méteres alapterületű színpad magas­sága a zsinórpadlással együtt 14 méter lesz. A színpadon helyezik el a szélesvásznú fil­mek vetítésére is alkalmas mozivásznat. öltözők, díszletraktár, kelléktár és hangszertá­roló egészíti ki a színpadi részt. Ének- és táncpróbaterem, elő­adóterem, tanfolyamterem, já­tékterem és klubszoba, ol­vasó- és könyvtárhelyiség lesz a művelődési centrumban. Itt kapnak helyet a fotoklub és a kultúrintézmények is. Az új kulturális centrum várható költsége 22 millió forint. (P.) Volga AD 76-75 Július 10-én csütörtökön a vonaton egy idős bácsi rosszul lett. Vác felé közeledve egyre sürgetem magamban a fújtató mozdonyt: gyorsabban, gyor­sabban, az állomástól csak pár perc a kórház... Az állomás előtt leültettem a bácsit és ro­hantam autóért. Állt is ott egy fekete Volga — benne a veze­tője, elhadartam a kérésemet a pádon ülő betegre visszamu­togatva, aki mellett már ket­ten is álltak, aggódva lesték a rángó öreg testet és a nő­napié arcot. A vezető kiszállt, becsapta az ajtót, megkerülte a kocsit és visszaszólt: — Keressen mást magának. így. Csak ennyit. A Volga szép volt, a vezető nyugodt és bizonyára megbékélt is. A hajtókáján gyászszalag. Az idő már-már esőbe forduló, mos­tani nyarunk szokott didergés kora délutánja. Sehol semmi fény, sötét borulás és ez alatt az ég alatt egy ragyogóan szép Volga kormányánál ott ül egy ember, akinek szempillája sem rezdül, amikor a szom­szédos pádon vergődik a társa. Nos, jött egy teherautó, megállt, a két kocsikísérő azonnal kiszállt, a bácsit a ve­zetővel együtt betettük a kocsi­ba, húsz perc múlva már a műtőben is volt. Ennek a te­herkocsinak á vezetője Gás­pár József volt, a Belkereske­delmi Szállítóvállalat dolgozó­ja. Igaz ember. Amikor a kórház előtt leemeltük Véghe­lyi bácsit, Nagymarosról, ki­bukkant a nap is. Egyszerre fényes lett a világ. R. T. ORVOSI ÜGYELET Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügye­letet : Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szer­dán: dr. Kovács Pál, csütör­tökön: dr. Bucsek Tibor, pén­teken: dr. Áfra Tamás, szom­baton és vasárnap: dr. Kovács Pál. A beosztásban hét közben változás történhet. Az igazgatónő hozzászól: Újra kell szervezni a KISZ-szervezetet A Pest megyei Hírlap váci különkiadása felhívással for­dult a nagymarosi ifjúsághoz, írják meg véleményüket, mi az akadálya a nagymarosi Pinceklub működésének. Ezt a problémát fejtegeti két, a kö­zelmúltban megjelent cikk is, amelyek ugyancsak ellentétes előjellel tárgyalják a nagy­marosi művelődési ház igaz­gatójának „tenni akarását” a Pinceklubbal kapcsolatban. A művelődési ház igazga­tója a cikkek kiváltotta ve­gyes érzelmektől, valamint a felszólítástól függetlenül sze­retné elmondani, mi az ok^ annak, hogy a Pinceklubban nincs élet. Mindenekelőtt egy alapvető tévedésükről szeretné tájékoz­tatni a fent említett cikkek íróit. A nagymarosi művelődé­si ház ifjúsági klubja, amely kétszer (először 1967- ben, másodszor 1968 decembe­rében) nyerte el a KISZ KB országos klubpályázatán a ki­váló ifjúsági klub címet, 1964 óta működik rendszeres fog­lalkozásokkal a művelődési házon belül. Vezetője: Ádám Tibor. A nagymarosi Pinceklub nem azonos ezzel a klub­bal. A községi KISZ-szervezet 1967. folyamán rendbehozta a községi pártház pincéjét és az év decemberében ott megnyi­totta klubját. Az ottani KISZ- szervezet munkáját a műve­lődési ház támogatta egyrészt tartalmilag: irodalmi szakkö­rével rendszeres tevékenysé­get folytatott a Pinceklubban a szervezeti élet minőségének, tartalmi színvonalának eme­lése érdekében. Másrészt: fel­szerelésében; az alapszervezet rendelkezésre bocsátotta tele­vízióját, vetítőgépét, magneto­fonját, valamint asztalokat, székeket. Amikor 1968. augusztus 1-én a művelődési ház jelenlegi igazgatóját kinevezték, a Pin­o CERUZAJEGYZETEK LÉPCSŐK. — A Damjanich tér gondozott gyepszőnyegé­vel, zöldellő fasorával, bronz­oroszlánjával a város kedves, hangulatos színfoltja. Csak az az öt lépcsőfok ne vezetne a trafóház oldalától a lejjebb fekvő, kavicsos útra! Letört, gondozatlan kődarabok, esé­sek, bokaficamok előidézői. Nem lehetne ezen — lehetőleg nagyon gyorsan — segíteni? MUTÁLÁS. — Izgatott férfi jelentkezik a nyomdairodá­ban. „Kérem, pár napja ren­deltem egy esküvői meghívót és most egy kis probléma je­lentkezett.” „Kérem, szeren­csére még nem kezdtünk a munkába, stornírozhatjuk a megrendelést.” „Nem erről van szó, hanem a menyasz- szony neve helyett legyenek szívesek beírni — ezt a másik nevet.” ÚTBAIGAZÍTÁS. — Már sötétedik. A buszpályaudvar egyik kő virágtartójánál egy férfi áll, háttal a járókelők­nek. Az ősi, félreérthetetlen mozdulattal. Valaki rászól: „Mit csinál itt?!” Ijedt hang válaszol: „Csak megálltam, mert elfáradtam egy kicsit." Mire a figyelmeztető: „Men­jen a háztartási boltnál levő, föld alatti intézménybe. Ott még le is ülhet!” (p. r.) ceklubban már nem volt szer­vezeti élet. A KISZ-titkárt a járási KISZ-bizottság kiemel­te, a tagság megszűnt. A Pin­ceklubnak átadott felszerelést (a televíziót, magnót) megfe­lelő ellenőrzés hiánya miatt ismeretlen tettesek tönkretet­ték. A művelődési ház igaz­gatója tudja, hogy az egész község művelődésének problémái feladatkörébe tar­toznak. Az ő ügye valamennyi községi szervezet kulturális tevékenységének támogatása és koordinálása, sőt, az egyes ember működése is, hangsú­lyozva a népművelés kollektív jellegét és demokratizmusát a feladatok megoldásában. Ter­mészetesen tudja kötelességét a KISZ-szervezettel szemben, annál is inkább, mert társa­dalmunk jövője éppen az if­júság vonatkozásában adja fel számunkra a legtöbb felada­tot. KISZ-szervezet létrehozá­sához, szervezeti élet biztosí­tásához azonban, mint műve­lődési ház igazgatójának, nin­csenek meg az eszközei, és mint művelődési ház igazga­tójának, ez nem is feladata. A művelődési ház igazgató­ja azonban KISZ-tag is. A szervezési problémák láttán ő javasolta, hogy a politikai tu­datformálás és a világnézeti nevelés hatékonyabbá tételére szervesebben kapcsoljuk ösz- sze a KISZ és az ifjúsági klub munkáját, mivel így a politi­kai nevelő munkát a klubkö­zösség nevelő ereje is fokozná. A második cikkben említett „ígéreteimmel” kapcsolatban csak annyit, hogy a KISZ- Pinceklub és a művelődési ház között létesítendő szocia­lista szerződést, amelyben ezeket a bizonyos „ígéreteket” tettem, hónapok óta nem tu­dom aláíratni a másik féllel — a községi KlSZ-szervezet- tel —, mivel nincs KISZ-tit- kár. Ám e szerződés nélkül is segíteném a KISZ-tagság munkáját, ha lenne ilyen a Pinceklubban, mert 'biztos, va­gyok benn«, hogy egy kísz- szérvezet tevékenységét „vélt szemléletem” sem tudná rosz- szul befolyásolni, illetve aka­dályozni. A problémák másik ol­dala pedig a klubhelyi­ség állapota és egyéb gazda­sági tényezők. Nem csupán saját véleményem, hogy a he­lyiség használhatósága nem zárak kérdése, hanem több ezer forintos ráfordítással le­hetne csak rendszeres klub­életre alkalmassá tenni. Saj­nos, ebben nem tudok segí­teni. Ismeretesek a tanácsi mű­velődési házakra vonatkozó pénzügyi rendeletek, amelyek szerint a művelődési ház költ­ségvetési keretéből más szer­Műanyag neutronsugárzás ellen Az egyik amerikai cég olyan anyagot állít elő, amely meg­felelő védelmet nyújt a neut­ronsugárzás ellen. Ä 25,4 mil­liméter vastag védőpajzs ter- moreaktív műanyagkeverék. Polietilénből és bórkarbidból áll, az előbbi lassítja, az utób­bi pedig elnyeli a gyors neut­ronokat. Törhetetlen izzólámpák Az Egyesült Államokban törhetetlen izzólámpákat hoz­tak forgalomba. A körtéket át­látszó gumiréteggel vonják be. A gumi jó védelmet nyűit az ütődések, az eső, a hó ellen. Ha az üveggömb mégis eltö­rik, a gumibevonat megaka­dályozza, hogy é'^s üvegszi­lánkokra essék szét. Ezeket a gumibevonatú izzólámpákat utcai világításra fogják hasz­nálni. Ezen a képen markáns, ke­mény és szenvedő Fülöp, Ver­di Don Carlosában. Amikor találkoztam vele, egy csupa napfény fóti dél- előttön, napbarnította, kipi­hent és elegáns. Tele a jövő terveivel. Arról beszél, hogy a gyermekvárosban a kastély mögött milyen Aida előadást lehetne rendezni, és hány mű­vész vállalkozna örömmel ar­ra, hogy itt fellépjen. Aztán olasz barátjáról, Giuseppe To- deróról szól, a még nem nagy­nevű tenoristáról: — Jegyezze meg jól a nevét, hamarosan világhírű lesz. Iste­ni,hang. Vele Bemben énekelt együtt, ahol — talán a honvágy ellen — gyakran mesélt a kollégái­nak Magyarországról, Fótról, a gyermekvárosról is. Toderó is sokszor hallgatta. Egyszer azt mondta: „Te Josef, én in­gyen is szívesen énekelnék a te hazádban, ezekért a gyere­kekért.” A berni premierek kritiká­ját olvasom, 1966 októberében Antonin Dvorák Rusalkájában mutatkozott be. Kritikusa így ír róla: „Bódy József az ő ki­fejezésteljes, kerek, szeriőz lí­rai basszushangján egy olyan Wassermannt állít elénk, amely nagy figyelmet érde­mel, mert ez a művész még sokat fog nekünk nyújtani." Négy hónappal később a Va­Fülöp király Foton rázsfuvola Sarastrójaként lé­pett színpadra. „Sarastro megengedi neki, hogy az ő csodálatos profondó basszusán, a híres Csarnok­áriában — jóllehet Mozart az ária végére nem írta elő — a mély É-t elénekelhesse. Ez a hang minden valószínűség sze­rint egyik leghivatottabb meg- szólaltatója az operának” — lelkendezik kritikusa. A Ber­ner Tages Nachtrichten sze­rint Aida-beli Ramfisa min­den tekintetben kifogástalan főpap. Lelkesedett érte a sznob svájci közönség, akadt közöt­tük olyan is, aki csak azért ült be, hogy meghallgassa Bódy József kontra C-jét. Fényképeket mutat, Verdi Don Carlosának tavaszi felújí­tásán készültek. Fülöp ő, a meggyötört spanyol király. Ezt a szerepet még Székely Mihály és Komor Vilmos „állította be”. Székely Mihály, akiről azt mondják, hozzá hasonló nagy Fülöp a világon is kevés van. Az opera szürke eminen­ciásai, az öltöztető szabók, akik mindent tudnak, ők mondják, hogy Székely Mihály nagy szerepeit — közöttük Fü- löpöt is — mintegy örökségül Bódy Józsefre hagyta. Róla beszél nagy szeretettel és Svéd Sándorról, aki — az akadémia után — énektudását tökéletesítette. — Tőle tanultam meg min­den technikai kulcsot. ötvennégy opera szerepel Bódy József repertoárján, kö­zülük tizenhatot az opera eredeti nyelvén; németül, ola­szul, franciául énekel. Közöt­tük is a legnagyobbakat, min­den basszus vágyát, Sparafuci- lét, Ramfist, Sarastrót. Negyvenkilenc éves. A basszusnak ilyenkor zeng leg­szebben a hangja. Terveiről beszél, arról, hogy most kezd házépítésbe Foton. Néha fölmegy a szőlőhegyre és énekel. A Somlyóról súlyo­san és tisztán görög le a hang­ja, be a fóti ablakokon, és ez senkit nem lep meg. Tizenöt éve hallják. Ha mondanak rá valamit, csak ennyit: Bódy Jóska énekel. Ö pedig azt, hogy: — Nincs csodálatosabb ér­zés, mint édes anyanyelvűnkön énekelni... Bányász Hédi vezetek és intézmények fenn­tartási költségeihez nem já­rulhat hozzá, sőt, a különféle rendeletek az anyagi eszkö­zök művelődési házban való koncentrálását írják elő és szorgalmazzák. © Eddig a problémák. Mégis, mit lehetne ten­ni? Nagymaroson két jól mű­ködő KISZ-alapszervez.et van. Egyik a Vas- és Műszeripari Ktsz-ben, másik a gépgyár­ban. Munkahelyükön nehéz­séget jelent megfelelő KISZ- helyiség biztosítása, így ezek az üzemek esetleg segítségére lehetnének anyagilag aKISZ- szervezeteinknek egy közös KISZ-helyiség fenntartásában. Miért ne lehetne ez a Pin­ceklub? Ha a községi KISZ- szervezetet sikerülne újraszer­vezni, a három szervezet tag­sága már felelős gazdája le­hetne a Pinceklubnak. Alap­vetően tehát KISZ-tagságra é3 szervezeti életre lenne szük­ség, hogy ott a művelődési ház tevékenységet folytathas­son, klubéletet alakítson oly módon, hogy szakvezetőkkel, fizetett előadókkal segítse a tartalmi munkát, és változatos programokkal biztosítsa a ta­gok számára szabad idejük kulturált felhasználásának le­hetőségét. Végezetül: meggyőződésem, hogy a megjelent cikkek a meglevő problémák megoldá­sát nem segítették, számomra mégis pozitívak, mivel az il­letékesek figyelmét hívták fel a sürgős tennivalókra. Szikriszt Éva művelődésiház-igazgató Dunakeszi jelenti Városiasodó községünk, Du­nakeszi olvasóközönségének az a kívánsága — mint a köz­ségi pártbizottság propaganda­csoportjának felméréséből ki­tűnik —, hogy lapunk, a Váci Nápló, többet foglalkozzék a község életével. Ez adta a gondolatot, hogy hetenként egyszer dunakeszi híreket közöljünk. Ehhez azonban szükségünk lenne ol­vasóink segítségére. Kérjük tehát, hogy néhány sorban tudósítsanak bennünket min­dennapi gondjaikról, örö­mükről, eseményeikről, szó­val mindarról, ami — közér­dekű. Leveleiket, tudósításaikat a Váci Napló címére: Vác, Pf. 32-re kérjük. A szerkesztőség A vacsorának borsos ára volt Monostori János csomádi la­kos, a Chinoin-telep traktorve­zetője, munkatársaival egyik délután pacalvacsorán volt. A zsíros, paprikás étel kívánta az italt: Monostori is megivott két üveg sört. Hat óra tájban utasították, hogy az egyik telepről vonta­tóval vigyen el egy emelőgé­pet. Felült a traktorra — a sö­rözésről hallgatott —, és még Felsőgödön lakó munkatársnő­jének is felajánlotta, hogy szí­vesen hazaviszi, mert arra visz az útja. Szerencsétlenségére találko­zott a rendőrjárőrrel. A bíróság ittas állapotban való járművezetés miatt ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. (P.) — A Magyar Autóklub Váci Szervezete 1969. augusztus 3-án a Szegedi Szabadtéri Játékok keretén belül a Carmen előadás­ra kétnapos túrát indít. Rész­vételi díj személyenként kb. 120 forint, mely összeget a jelent­kezésnél előre be kell fizetni. Március 15. tér 6. szám alatt a gazdasági felelősnél. A részvé­teli díjban turista-elhelyezés, színházjegy és kétszeri étkezés van. Jelentkezési határidő: 1969. július 17-én délután négy óráig, (x)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom