Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

1969. JÚLIUS 13., VASÁRNAP 1‘LSI mem '&£írhw Jelentés a IX. kongresszus - a pártmunka néhány kérdéséről hozott - határozatainak végrehajtásáról és a további feladatokról AMINT MAR HÍRÜL ADTUK, AZ MSZMP PEST MEGYEI BI­ZOTTSÁGA JÚLIUS 7-ÉN KIBŐVÍTETT ÜLÉST TARTOTT. AZ ÜLÉ­SEN MEGJELENT TÖTH MÁTYÁS, A KB OSZTÁLYVEZETŐJE IS. AZ ÜLÉS EGYETLEN NAPIRENDET TÁRGYALT: „JELENTÉS A IX. KONGRESSZUS — A PÁRTMUNKA NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL HOZOTT — HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁRÓL ÉS A TOVÁBBI FEL­ADATOKRÓL” CÍMMEL. A NAPIREND ELŐADÓJA CSERVENKA FERENCNÉ, AZ MSZMP KB TAGJA, A PEST MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRA VOLT, -AKI AZ ÍRÁSOS ANYAGHOZ SZÓBELI KIEGÉSZÍTÉST IS MONDOTT. AZ ALÁBBIAKBAN KIVONATOSAN KÖZÖLJÜK A TÁRGYALT NAPIREND ANYAGÁT. AZ ELŐADÓ ELMONDOTTA, HOGY KÖZBEESŐ IDŐBEN VA­GYUNK KÉT PARTÉRTEKEZLET KÖZÖTT, EZÉRT IDŐSZERŰ, HOGY ÁTTEKINTSÜK FŐ VONALAIBAN AZ ELTELT IDŐSZAKOT. HANG­SÚLYOZTA, HOGY CSUPÁN NÉHÁNY FONTOS KÉRDÉST. ÉS KO­RÁNTSEM OLYAN IGÉNNYEL, MINT EGY PÁRTÉRTEKEZLETEN. SOK NAGYON LÉNYEGES KÉRDÉST MÁR RÉSZLETEIBEN IS, ÖN­ÁLLÓ NAPIRENDKÉNT MEGTÁRGYALT A PÁRTBIZOTTSÁG, SZÜKSÉGTELEN LENNE HÁT EZEK FORMÁLIS ISMÉTELGETÉSE. AZ ÜLÉS FELADATÁNAK KELL TEKINTENI — MONDOTTA, — HOGY SZAMOT ADJON A PARTÉRTEKEZLETEN ÉS A IX. KONG­RESSZUSON ELFOGADOTT HATÁROZATOK KÖZÜL NÉHÁNYRÓL: AZ IDŐARÁNYOS VÉGREHAJTÁSNÁL HOL TARTANAK. AZ ELŐ­ADÓ MEGÁLLAPÍTOTTA, HOGY A VB VIZSGÁLÓDÓ, ELEMZŐ MUNKÁJA IS BIZONYÍTOTTA, AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN SIKE­RÜLT A Fő FELADATOKRA ÖSSZPONTOSÍTANI A MUNKÁT. Az új gazdaságirányítási rendszer beváltotta a hozzáfűzött reménye­ket A megye politikai helyzetét a IX. kongresszus óta kiegyensúlyo­zottság, nyugodt politikai légkör jel­lemzi. A politikai légkör alakulásá­ban meghatározó szerepe van an­nak, hogy a párt politikája iránti bizalom szilárd, hogy egész népgaz­daságunk, ezen belül megyénk ipa­ra és mezőgazdasága dinamikusan fejlődik. A kongresszus határozatai alapján több olyan, a lakosságot közvetlenül is érintő intézkedés tör­tént, amely az élet- és munkakörül­ményeket kedvezően befolyásolja. A gazdaságirányítás új rendsze­rére való áttérés nagyobb lehetősé­get ad a helyi szerveknek, gazdál­kodó egységeknek az önálló kezde- -ményezésre. r t A munkaidő csökkentése a megye üzemi dolgozóinak mintegy 60%-át (60—65 ezer embert) érint. Bevezetésre került a gyermekgon­dozási segély, amelyet főként a ki­sebb keresetű dolgozó anyák vesz­nek igénybe. Parasztságunk kedvezően fogadta az új termelőszövetkezeti törvényt, amely megszüntette a pártoló tag intézményét és lehetőséget adott a huzamosabb ideje nem dolgozó ta­gok tagsági vszonyának megszünte­tésére. Az alapvetően egészségesen fejlő­dő és kedvezőnek ítélhető politikai légkörön belül ugyanakkor komoly gondok, hosszú ideje és még sok időt igénylő megoldásra váró problé­mák is vannak. A Politikai Bizottság 1965. évi — Pest megye helyzetéről és fejlesztési irányáról szóló határozata végrehaj­tásában jelentős eredményeket ér­tünk el, amelyről 1967 tavaszán a KB titkárságának beszámoltunk. A Politikai Bizottság, illetve a tit­kárság állásfoglalása alapján az or­szágos szervektől is sok segítséget kaptunk, de számos olyan kérdés van, amelyet nem tudtunk és nem tudunk saját erőnkből megoldani. Ezek közül a legjelentősebbeknek tartjuk a következőket: Az ország különböző részeiből a megyénkbe való bevándorlás tovább tart, és ez kizárólagosan a főváros környékén koncentrálódik. A fővá­rost körülvevő aglomerációs övezet­ben ma már a népsűrűség megköze­líti a 300 főt négyzetkilométerenként (országosan 110 fő). Az említett öve­zetben a nagyfokú népességnöveke­déssel nem tud lépést tartani — minden erőfeszítésünk ellenére sem — a települések kommunális ellá­tottsága. A betelepülők zöme olyan szakképzetlen fizikai dolgozó, aki általános és politikai műveltség te­kintetében is elmaradott. A közéleti tevékenységtől távol maradnak. Tu­dati elmaradottságuk következté­ben a rémhíreknek, szociális és egyéb demagógiának könnyen hi­telt adnak. Közöttük viszonylag na­gyobb a lumpen elemek száma, akik körében gyakori az iszákosság. Változatlanul feszültséget okoz, hogy a megyén belül nagyobb a munkaalkalom, mint a munkaerő- kínálat. A lakosság életkörülményei javultak. Ugyanakkor egyre in­kább felvetődnek elégedetlen han­gok, de jogos észrevételek is a bér­arányokkal kapcsolatban egyes fog­lalkozási kategóriákban dolgozók részéről. így pl.: a kezdő szakmun­kások, ill. szakemberek az egészség- ügyi dolgozók, a kereskedelmi al­kalmazottak részéről. Állandóan visszatérő aggodalom jut el hoz­zánk a nyugdíjasoktól életszínvo­naluk fokozatos csökkenése miatt. A gazdasági mechanizmus re­formjának szükségességét, alap­vető elmeit sikerült megértetnünk, de még nem tekinthetjük befeje­zettnek, továbbra is állandóan na­pirenden kell azt tartanunk. Annak ellenére, hogy a lakos­ság áruellátása javult, további gond és feladat az üzlethálózat, az áru­ellátás fejlesztése, a választék bő­vítése. A problémák ellenére a IX- kon.f' eltelt időben az élet ínindeíi te­rületén, megyénkben is jelentős a fejlődés, amelyek azt bizonyítják, hogy a kongresszus határozatai he­lyesek, azok végrehajtása eredmé­nyesen történik. A IX. kongresszus az ipar fejlő­désének a népgazdaság többi ágá­val arányos, mérsékelt ütemű (évi 6 százalékos) fejlődését írta elő. Pest megyében a fejlődési ütem 1965—1968 között átlagosan 10,9 százalékot ért el, minden évben meghaladta az országos átlagot. A IX. kongresszus nagy súlyt he­lyezett a termelés minőségi muta­tóinak alakulására. A termelékeny­ség 1965—1968 között évenkénti átlagban országosan 3,7 százalék, Pest megyében 5,7 százalékkal nö­vekedett (a tervezett 4,8—5 szá­zalék volt). A termelésnek a ter­melékenységből fedezett hányada országosan 58 százalék, Pest me­gyében 52,8 százalék. A termelé­kenység növekedésének üteme jobb, a termelés növekedésbeni ará­nya rosszabb az országos átlagnál. Mindez arra késztet bennünket, hogy a politikai munka módszeré­vel jobban ösztönözzük a termelé­kenységnövelés központi és helyi szabályozóinak eredményes kihasz­nálását. A gazdasági mechanizmus in­tézkedéseinek hatására iparvállala­taink önállósága növekedett. A vezető gazdasági és politikai kádereink többsége a gyakorlatban is egyre jobban kihasználja azokat a lehetőségeket, amelyeket az új sza­bályozók, ösztönzők, piaci lehetősé­gek stb. számukra nyújtanak. A reálbérek növekedése megkö­zelítően azonos az országos átlag­gal. A fogyasztói árindex növeke­dése, valamint a nyugdíjak alacsony színvonala miatt egyre nehezebb az alacsony nyugdíjban részesülők megélhetése. Amíg a bérből és fize­tésből élők, a szövetkezeti tagok reáljövedelme valamelyest nőtt, a nyugdíjasok reáljövedelme csök­kent. A IX. kongresszus céljainak meg­felelően megindult az áttérés a rö­vidített munkaidőre, és ma már mintegy 146 ezer megyei lakos rövi­dített munkaidőben — ebből 60—65 ezer a megyében — dolgozik. A IX. kongresszus után hozott in­tézkedések jól szolgálták a megye mezőgazdasági üzemeinek fejlődését. Az állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek gazdaságilag és poli­tikailag tovább erősödtek, nőtt a termelés volumene, ezen belül az árutermelés. A korábbinál hatéko­nyabb gazdálkodásuk. Az 1968. évi eredmények is ezt tükrözik. 1965. évhez képest a halmozott termelési érték a termelőszövetkezetekben 69%-kal, az állami gazdaságokban 21%-kal növekedett. A mezőgazdasági üzemek irányí­tási rendszerének megváltozása ál­talában jónak bizonyult. A tanácsi szervek alapjában véve hatósági feladatokat látnak el. A kezdeti bi­zonytalanság után egyre inkább elő­térbe kerül az érdemi munka. A megyei pártértekezlet után lét­rehozott termelőszövetkezeti szövet­ségek képviselik a szövetkezet érde­keit, szervezik értékesítésüket és be­szerzéseiket, segítenek a szerződés- kötésben, a jogszabályok betartásá­ban stb. Sokszor azonban még nem tudják ellátni teljességgel az érdek- képviseletet. A pártértekezlet óta tovább erő­södött a termelőszövetkezetek veze­tése. A vezetők túlnyomó többsége becsületesen és eredményesen dol­gozik, a szocialista erkölcs norma­tívái szerint él. A megyei pártértekezlet óta , ^e" ,'"r" ............................................................. III I —II I I illan ldl“ t ős összegeket fordítottunk a me­gye kommunális helyzetének javí­tására. Az évenként átadott lakások szá­ma rendszeresen nő. A III. ötéves tervidőszakra tervezett 26 000 la­kásból eddig 15 727 épült fel, ami­ből az állami és szövetkezeti laká­sok aránya csupán 10,5%. A 100 la­kásra jutó lakosok száma (338 fő) mindössze 1%-kal javult. A három év alatt mintegy 140—150 km (ebből 60 km állami keretből) villanyhálózat épült. Javult a lakosság vízzel való el­látottsága. A 100 lakosra jutó víz­vezeték-csőhálózat hossza 46%-kal, a vízvezetéki közkifolyók száma 44%-kal növekedett. Még ezzel a javulással is a megye lakosságának csupán 29%-a jut vezetékes vízellá­táshoz. A lakosság ellátását szolgálja a kereskedelmi forgalom bővülése, a hálózat fejlesztése. Három év alatt a hálózat 448 egységgel, a boltok alapterülete 16,2%-kal bővült. A fej­lesztés nem érte el a forgalomnöve­kedést, a feszültség több helyen fo­kozódott. A harmadik ötéves terv 36 tante­rem építését irányozta elő. A három év alatt nagyrészt saját erőforrá­sokból 113 tanterem épült fel (az előirányzat 314%-a). Továbbra is tarthatatlan a helyzet az ipari szak­munkásképző iskolákban. Van olyan iparitanuló-képző iskola, ahol egy tanteremre 138 tanuló jut. Elsősorban helyi erőforrásokból, jelentősen nőtt az óvodai férőhelyek száma. Az egészségügyi ellátás javításá­nak eredményeként az egy orvosi körzetre jutó lakosok száma az 1966. évi 3201-ről 2951-re csökkent. Ennek ellenére vannak olyan körzetek, ahol a körzethez tartozó lakosok száma meghaladja a 4000-ret. Különösen nehéz a helyzet a körzeti orvosok helyettesítése esetén. Az elkészülő ceglédi és váci kórházak jelentősen javítják (de nem oldják meg) a megye kórházi ágyellátását is. Vál­tozatlanul szorgalmazzuk a megyei kórház felépítését. A lakosság szolgáltatása az 1966— 67. évben javult. 1968-ban jellemző volt, hogy egyes területeken fejlő­dés, más területeken visszaesés kö­vetkezett be. Ennek oka. hogy a ta­nácsi vállalatoknál is, kisipari szö­vetkezeteknél is gazdaságosabb és ösztönzőbb az árutermelés és az ex­portra való termelés. Ugyanakkor pozitív jelenség, hogy bővült a ge- bineshálózat. A kisipari működési engedélyek kiadása is hozzájárult a lakosság szolgáltatási igényeinek jobb kielégítéséhez. Igen nagy szükség van arra, hogy a megye egész területén, főként pe­dig a városokban (leendő városokat is ideértve) és az aglomerációs öve­zet községeiben lényegesen javuljon a kommunális ellátottság. Ehhez viszont a jelenleginél lé­nyegesen több anyagi eszközre, ka­pacitásra és nem utolsó sorban a la­kosság áldozatvállalására van szük­ség. A IX. kongresszus óta megtett in­tézkedések célja: a) erősíteni a tanácsok államha­talmi, igazgatási tevékenységét, b) növelni a közélet demokra­tizmusát. A változtatások külső megjelenési formája a közös tanácsú községek létrehozása. Az 1969. év új szerve­zeti formát hozott létre a „nagyköz­ségi” kategóriát és a községek város alá rendelésének lehetőségét is meg­teremtette. Kevésbé látványosak, de tartalmuk­ban annál jelentősebbek a belső fo­lyamatokat korszerűsítő intézkedé­sek. Ezek hatására nőtt a tanácsi önállóság. Ez elsődlegesen azt jelen­ti, hogy a helyi tanácsok jogköre ki- szélesedett, tevékenységük hatásfo­ka érezhetőbbé vált, illetve kell, hogy váljon. Megszűnt a tanácsok kettős alá­rendeltsége. A minisztériumok csak a megyei tanács vb-hez fordulhat­nak észrevételeikkel, feladatokkal és nem az osztályokhoz. Ez egységeseb­bé, koordináltabbá tette a munkát, és növelte a tanácsok felelősségét a gazdálkodás minden vonatkozásá­ban. Az önállóság növelése azt is je­lenti, hogy nőtt a lehetőség a helyi erőforrások jobb kiaknázására. Igaz, van fejlődés már e tekintetben is, de a lehetőségek igen nagyok. Mivel a tanácsok nem csupán igazgatási munkát végeznek, hanem a terület- fejlesztésért is felelnek, sok múlik azon, hogy mennyire vonják be az üzemeket, intézményeket, a lakos­ságot a fejlesztési munkába. Mindegy, hogy tárca üzem, tanácsi üzem, tsz, vagy egyéb intézmény, részt vállalhat a feladatban. Ezért bízunk abban, hogy a most követ­kező időszakban még dinamikusab­ban bontakozik ki a tanácsok gazda­sági, kulturális, szolgáltatási és vá­rosfejlesztési önállósága. Ismereteink szerint a IV. ötéves terv ehhez minden eddiginél jobban igyekszik megteremteni az anyagi körülményeket. (Persze nem annyit mint amennyit mi el tudnánk köl­teni!). , ... A megnövekedett es megváltozott feladatok teljesítésének egyik fontos része volt és maradt a személyi fel­tételek biztosítása. A megyei tanács vezetőivel közö­sen több erőfeszítést tettünk első­sorban a megyei apparátus, majd a járási, városi tanácsok erősítésére. Azzal együtt, hogy a felsorolt szin­teken is van még tennivalónk, ha valaki azt kérdezné, hogy hol van a legnagyobb gondunk, akkor azt fe­lelnénk, a községeknél. Ez most pil­lanatnyilag a leggyengébb láncszem. Rögtön meg kell mondani, hogy a községi tanácsok nem egyszerűen szubjektív okok miatt gyengék. Egy- egy hely persze ilyen is akad. Mint már említettem, tovább fej­lődött a megye tanácsvezetőinek irányító munkája. Különös említést érdemel az az erőfeszítés, amely a tanácsi osztályok vezetését, az ága­zati munkát erősítette. Mindez ki­hatott a járási, városi szervek mun­kájára is. így nőtt a színvonal, a differencia a megye és az alsóbb szervek között De talán még ettől is jelentősebb és élesebbé tette a helyzetet, hogy az új igényeknek megfelelően a hirtelen leadott hatáskörök követik a kontrasztot a lehetőség és a valós hatékonyság között. A községi tanácsok fizetési beso­rolása nem mindig adott lehetőséget a felkészültebb emberek beállítá­sára. A községi tanácsok megerősítésé­nek egyik fontos feltétele, hogy já­rási szintről ne csak a hatásköröket adják le, de azzal együtt a hozzá­értő, nagy tapasztalattal rendelkező embereket, tehát a létszámot is. Ez a községi munka színvonalára gyors, érzékelhető hatást gyakorol. Tudjuk, hogy ez bérproblémát is jelent. A közös tanácsú községek létrehozása segít az anyagi alap megteremtésé­ben, de ehhez felsőbb szervek se­gítségét is várjuk. Az állami élet reformja felé csak a kezdeti lépések történtek meg, tu­lajdonképpen azonban a reform még előttünk áll. Sietség nélkül, de elébe kell menni a feladatnak, bátrabban kell kezdeményezni minden szinten a tanácsok vezetőinek. Az államigazgatási, tanácsi munka Erősödött a párt vezető szerepe. megváltoztatására is kihat a gazda­sági élet irányításának új mecha­nizmusa. Új vonásokkal gazdagodik folyamatosan a tanácsok mun­kája is. a megyében is növekedett befolyása, javult a pártszervek munkamódsze­re, ami társadalmi fejlődésünk alap- feltétele. Pártszervezeteink életében a lenini normák a meghatározók. Érvényesülnek a demokratikus centralizmus, a kollektív vezetés, az egyszemélyi felelősség, a bírálat, ön­bírálat elvei. Ma pártszervezeteinkre a ki­egyensúlyozottság, a megfontoltság jellemző. Pártszervezeteink egyre inkább megtalálják a pártmunka új mód­szereit. Ma már nem vitatéma a pártszervezet „jogköre”, egyre in­kább elvileg, politikai oldalról kö­zelítik meg az eseményeket és ered­ményesebben segítik a gazdasági vezetést. A gazdaságirányítás rendszere fel­vetett és felvet olyan társadalom- politikai kérdéseket, amelyek elő­re csak részben voltak látható :. Ilyen pl.: a társadalmi, a csoport- és egyéni érdekek összehangoltsága, helyes értelmezésének kérdése. A jövedelmi arányok kialakításá­nál többször találkozunk meg nem értéssel, egyenlősdi felfogással, amit a korábbi gyakorlat is bizonyos mértékig táplált. Tapasztalható volt ez a nyereségrészesedés kifizetésé­vel kapcsolatban is. A viták közép­pontjában sokkal inkább a része­sedés formája — a kategorizálás, nem pedig annak elve állt. A kategorizálás szerinti nyereség- részesedés módszerét nem sikerült elfogadtatni még ott sem, ahol a kategóriák közötti jövedelmi ará­nyok minimálisak voltak. A helyes jövedelmi arányok és formák kiala­kítására nagy gondot kell fordí­tani, propagandánkban ennek ma­gyarázata is nagyobb helyet kell kapjon, mert ebből könnyen szo­ciális demagógiát lehet csinálni. A reform elveinek megértetése még nem tekinthető befejezettnek. Megyénk közvéleményében érvé­nyesül olyan szemlélet, amely mint befejezett tényt értelmezi a re­form bevezetését, melynek hatá­sát csak várja. Propagandánkban is kissé háttérbe szorult az, hogy a reform bevezetése, minden terü­leten való érvényesülése több évet igényel, nem pedig egyszeri ak­tus. ... A:szervezeti szábályzat új jogkör­rel ruházta fel a hivatali és intéz­ményi pártszervezeteket. Ennek megfelelően útkeresés folyik a hi­vatali pártszervezetekben is. Több értékes, követésre méltó kezdemé­nyezéseket, az új követelményeknek, igényeknek megfelelő tartalmat és módszert nem tudták még munká­jukban kialakítani. Feladataikat a párt ellenőrzése érvényesítésében — egyoldalúan — a hivatalvezető be­számoltatásában látják. Ez különö­sen ott okoz bonyodalmakat, ahol a hivatalt választott testület, illetve hivatalvezető irányítja. Gyakoriak a párhuzamosságok, és a beszámolta­tás merő formalitássá válik, hiszen a választott testület döntött, a ve­zető pedig magasabb pártszerv ha­táskörébe tartozik. A gyakorlat igazolta a tagjelöltség megszüntetésének helyességét. A pártba felvettek összetétele fo­kozatosan tovább javult. Létszámá­ban megközelítettük az MDP tag­létszámát. Ennek alapján egyre többször vetődik fel a kérdés, hogy milyen legyen a párttagság létszá­ma, ha meg akarjuk őrizni az él­csapat jellegét, az ideológiai, politi­kai és szervezeti egységét. Nem je­lent-e veszélyt, ha túlhaladjuk az 1956. előtti párttaglétszámot. A monve lakossága az elmúlt 12 ■ -?y - év alatt 120 000 fővel növekedett. Megyénk társadalmi szerkezetében változás ment végbe. A megyében dolgozó munkások szá­ma 38 773 főről 93 484 főre növeke­dett. Lényegében kialakult az egységes paraszti osztály. A megye párttaglétszámának ala­kulása összhangban van a megye fejlődésével. A lakosság növekedés?, az ipar fejlődése, a mezőgazdaság átszervezése lehetővé tették ezt a számszerű fejlődést a pártegység, az élcsapat jelleg veszélyeztetése nél­kül. Mind a számszerű növekedés, mind az összetétel alakulása meg­felel a KB és a megyei pártbizott­ság e kérdésben hozott határozatai­nak, célkitűzéseinek. A párt és a tömegek közötti vi­szony a megyében ma alapjában vé­ve egészséges, a kölcsönös bizalom­ra épül. A tömegek elfogadják po­litikánkat, sajátjukénak érzik azt, bíznak a pártban, támogatják cél­kitűzéseit. A IX. kongresszus óta a párt szer­vezetileg egyenletesen fejlődött, erő­södött.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom