Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-11 / 158. szám
4 kfCírlan 1969. JŰLIÜS 11., PÉNTEK A történet szereplőjét keressük Személytelen riport, névtelen levélből THOREZ Rövid-lmlldm Piros készülék, rövid-hullámot fogtál ma, • az örömét; furcsa zene, nem a fülnek, az idegeknek, a vérnek, valahol, talán az űrben, gyönyörűen zenélnek. Nyaka közé vett a pillanat, játszik velem, megdermed az önvád, szélcsendben az értelem, ha jönnek is, békésen az emlékek, nem szorítanak kezükben se tőrt, se mérget, elsimulnak hullámhegyei kívánalmaimnak, percek lépte nyomán piros szegfűk nyílnak. Fürtös Gusztáv Munkaerőhiány az NSZK-ban A munkaerőhiány olyan arányúvá vált Nyugat-Németor- szágban, hogy annak kielégítése mennyiségileg és minőségileg csaknem lehetetlen — közölte pénteken az NSZK munkaerő-hivatala- Júniusban 110 000 munkanélkülivel szemben az üres állások száma 848 000-re növekedett, tehát minden munkanélkülire csaknem nyolc üres munkahely jutott. Sokan még az igazak álmát aludtuk, mikor Kiss Rezső, az üllői Kossuth Tsz juhásza, vasárnap hajnali fél háromkor befogta lovát, és elindult a gyömrői piacra malacait eladni. Nem volt sok ideje aludni, mert este 11 óráig dolgozott a juhászaiban. Megérte a fáradságot, mert malacait jó áron, darabonként 1300 forintért adta el Kókai Kálmánnak, a gyömrői Petői; Tsz vegyeskertészének. Kákái Kálmán is elégedetten dörzsölte a tenyerét az áldomás után, mert mint mondta, a malacok szépek, és karácsonyra kés alá híznak. A gyömrői vasárnapi piac elismerten a környék egyik legjobb forgalmú piaca. Már hajnalban megindul az eladók és a vevők sokasága, kocsival, autóval, kerékpárral, gyalog. Ide korán érdemes kijönni. 17 lovas kocsit, több autót számoltam meg; Üllőről, Gombáról, Vasadról, Bényéről, Súlyból stb. A zöldségfélék mind frissek voltak, hiszen előző este készítették elő a piacra. Mire a malac- és a baromfipiacról a tejtermékek betonasztalához értem, ott már csak Ecseri Istvánnét találtam fe-1 hér kötényben, aki Súlyból tejterméket és tojást hozott át Gyömrőre. Bejáró vasutas felesége. Ö is hajnali 3 órakor kelt fel, a tejterméket már eladta, de a tojást még nem, ezért egy későbbi vonattal megy haza. Lacikonyha, iparcikkárus, sőt még lábas-, fazék-, íor- rasztóónárus is akadt, ki helyszíni bemutatóval egybekötve kínálta áruját. A zöldségárusok között egy fiatal fiút, a VIII-ik osztályt most végzett Dömény Lászlót, szólítottam meg, mert szokatlan volt, hogy a felnőttek között kínálta zöldborsóját, sóskáját és virágait. Elmondta, hogy azért kertészkedik kertjükben, hogy öttagú családját ő is segítse. Édesapja teljesen munkaképtelen, anyja sem teljesen egészséges, szükség van az ő segítségére is. De a kertészkedés, szőlészet neki nem munka, mert nagyon szereti. Édesanyjáról, aki a munkát irányitja, szeretettel beszél, szinte minden mondatába beleszövi a szót, hogy édesanyám. Szeretne továbbtanulni. A villányi szőlészeti és borászati technikumtól most várja a felvételire szóló behívást. Laci, kivánom, hogy felvételid jól sikerüljön, és régi vágyad teljesüljön. Vidd magaddal eddig megszerzett tudásod, ' Az öregember kölcsönkért harminc forintot és felutazott Pestre. Hajnalban kelt, hogy időben érjen. Kórházi beutalóját gondosan összehajtogatta, az úton többször is megtapogatta a zsebében. A suhanó villanyvonatból nézegette a vetéseket. Hirtelen melegedett az idő, levetette kabátját, rongyos ingét lebegtette a szél. — öreg ember, öreg ing — gondolták az utasok. Fej beverte a nagyváros zaja. Bakancsán a falusi por összekeveredett a pestivel. Kalapja alól hunyorgott a napra, majd megállt szétnézni. Karjára igazgatta kabátját bütykös ujjaival. Mennyi sok egészséges ember sietett az utcán! A kórház felvételi irodáján a pad végére ült. Túl hangosan szuszogott. A mellette ülő férfi elfordította a fejét. Sokáig várt. Közben nézegette a folyosón vánszor- gó csíkos alakokat. Egészen közel hajolt az ablakhoz, hogy értse a szavakat, a növények, a természet világának szeretetét, és maradjon melletted a hagyományos diákszerencse is. — as — ★ Hamisítatlan, „múlt századbeli” kép fogadott a minap a monori piactéren. Kopott ponyvájú ekhóls szekerek álltak kör alakban, alattuk, s végig a kocsik mellett frissen égetett virágcserepek enyhén kígyózó sorai húzódtak. A házigazda invitálására a szét- nyitott ponyvaablakon át sikerült bepillantanom „vándor lakásának” fura világába. Az illatozó szénahalom tetején egy dunyha, egy párna. Ha nem lettek volna olyan illúzió- rombolók kint a „kertben” díszlő virágcserepek, egy kis fantáziával itt felejtett vándorszínészek között éreztem volna -magam. Amikor ez a ■hasonlat kérdéssé formálódott bennem, a házi.gazga (Jakab Gusztáv) rögtön ki is fejtette, hogy ezért életükről nem is szívesen nyilatkozik senkinek. Az érdeklődők mindig úgy állják őket körül, mintha valami csodabogarat, vagy egzotikumot fedeztek volna fel. Holott ők se nem nomádok, se vándorcigányok, egyszerűen csak országjáró vándorkereskedők. Az ipar- engedélyének, kiskereskedelmi, szakszervezeti igazolványának megmutatásával is a köréjük sűrűsödő vad romantikát igyekezett eloszlatni. Ahogy később keserűen megjegyezte, ezt a legalább 200 éve apáról, fiúra szálló mesterséget mindaddig nem is lehet korszerűsíteni, amíg nem engedélyezik számukra a kis teherkocsi, vagy furgon vásárlását. Tudja ő nagyon jól, hogy ezekkel a „négykeréken mozgó műemlékekkel” mosolyt keltő menetnek néznek ki, amikor Nyíregyházáról elindulva végigdöcögnek az ország útjain, folyóin. Legföljebb az árucikk minősége, kivitele változott az évek folyamán. A „cserépedényeik” mellett olyan értékes porcelán- tárgyakkal is gazdagították a választékot, amelyek az országos hírű Hollóháza, Hódmezővásárhely üzemeiből kerülnek ki. Huszonhat évvel ezelőtt jártak utoljára Monoron. Most érkezett el az idő, hogy a nagy utazás után ismét „visszakanyarodjanak” ide. Saját bevallásuk szerint is, azóta sok minden megváltozott itt (főleg a vásárlók igénye). fbaky) de csak az . ingerülten hadonászó asszony arcát látta. A várakozók segítségével lassan megértette; rossz helyre jött, de ők most elmagyarázzák merre menjen, egyszerű, biztosan odatalál. A következő kórházban már nem volt hely a pad végén sem. Zúgott a füle, elhomályosultak a tárgyak. Hiába dörzsölte a szemét. Az ablakpárkányba kapaszkodott. Női kéz nyúlt érte, szótlanul leültette. Várt. Sokáig. Itt is csíkos árnyak botorkáltak a fal mellett és erős tiszta szag áradt. A beutalót nézegette, a kórház címének üresen felejtett helyét. Arra gondolt, hogy... mindannyian tévedhetünk ... előfordul, az orvos is csak ember... Rászóltak. A pad karfája mellett az ablakhoz ment. Szigorú arcot keresett az üveg mögött. Megtalálta: — Ki küldte magát ide öreg? Mert bizony nem jó helyre küldte! Ilyen műtét előtt!... Nem vehetem fel, nem bizony. A rászakadt kétségbeeséstől hirtelen beszélni kezdett. Kétszer is megismételte ugyanazt; biztosan itt kellene őt felvenni, ... mert ilyenkor ő már feküdni szokott, nem szabad tovább gyalogolnia... Szelíd volt a hangja és a szeme könyörgő. A válaszból csak szavak jutottak el tudatáig, de a félreérthetetlen hanglejtések, az egyre ingerültebb hang megértette végül is, hogy innen nem messze van a villamos- megálló, egyszer majd át kell valahol szállnia, aztán majd mégegyszer, onnan jobbra fordulni aztán még körülbelül száz méter és az lesz az a kórház, és ott van egy ugyanilyen ablak ... de siessen, mert csak tizenkettőig vehetik tel. Visszaült. A jól ismert rosz- szullét Ismét meglegyintette. Ilyenkor inni kell... hol lehet a kút?... Föltápászkodott, meglátta a falban csöpögő csapot. Repedezett tenyerében szétfolyt a víz, arcát beletemette. (9) Napról napra kora reggeltől késő estig, egyik instruktor kezéből a másikba került Za- rinys. Az első órák rádiózásból! Erre a tantárgyra Michel tanította. Egy Bob névre hallgató magas, szikár kapitány ismertette meg a szambó csonttörő fogásaival. Egy másik tiszt, John, dokumentumok fényképezésére oktatta. Leo, a kopasz öregúr vezette be az okirat-, bélyeg- és bélyegzőhamisítás tudományába. Tizennégy instruktor foglalkozott Lenisszel a felderítőiskolán, de a legtöbb figyelmet Andi, a vezetőtanár fordította rá. ö tanította meg Leniszt a pisztoly és a golyószóró használatára, sőt a térképkészítésre is. Andi tanította a „titkos szolgálat” című tárgyat. Ennek tanterve a szovjet kémelhárító szervek és rendőrség struktúrájának tanulmányozását írta elő. Az instruktor részletesen elmagyarázta tanítványának, hogyan kell viselkednie kihallgatás, letartóztatás esetén. A felderítőiskola összes instruktora közül egyedül Andi volt lett származású, s Lenisz ösztönös vonzódást érzett honfitársa iránt. Sok mindenről szeretett volna elbeszélgetni Andi-val, de Lenisz-nek tilos volt tanterven kívülálló dolgokról tárgyalnia tanáraival. Ugyancsak tilos levelet írnia, instruktori kíséret nélkül az iskola épületét elhagynia. Csöpögő bajusszal felnézett, egy órát látott a falon, ami nem akarta megmutatni az időt... mert a számlapja szétfolyt A bakancs egyre nehezebb és a villamoson lógnak az emberek. A következőn is. Majd neki is adnak olyan csíkos ruhát, és kinyújtózhat az ágyban ... Milyen csöndben rohannak itt az autók... Ha csak egyszer valaki elhibázza a lépést... A markában szorongatott pénz megizzadt, ^z- tán a jegyet is összegyűrte;.. A kalauz mondta: kérek egy helyet! öt leültették. Segítettek leszállni is. Hátranézett, a kalauz volt. Lenn belefogód- zott a korlátláncba. Égette a nap és testének láza is. Roskadozott alattuk. A falusias csöndben fák álltak az utcán. Az a nagy épület... az lesz az a kórház. Csak ne kellene ennyiszer megállni, oda is érne... Városban nem hallani a harangszót? Még nem harangoztak? Vannak mosolygós emberek is ... abban a kórházban biztosan vannak... Talán az ápolónő is ... ö mindent megcsinál majd, amit mondanak... és ebédet is adnak... Az ablakot éppen be akarták csukni. Azt a kis kémlelőnyílást. De ő még odaért és szólt és benyújtotta a papírokat és elmondta, hogy nagyon sietett, mert... — Majd holnap bácsikám. Holnap reggel. Vagy, lehetett volna előbb jönni... nem délben besétálni. De nem ám! Kitámolygott az utcára. Az út vezette. Időérzéke elhalt. De mit is kezdhetett volna az idővel. Az elkövetkező órák — a gyógyulás reményével telítettek — most üresen eléje zuhantak. Az eszméletlenség határán lépkedett és kitöltetlen rubrikákat rajzolt eléje az aszfalt Kérjük névtelen levélírónkat, aki így járt: írja meg pontos címét, hogy segítségére lelhessünk. O. E. Elmúlt a tél, elolvadt a hó, kirügyeztek a fák. A március a Grag-Casarme-i katonai telepen találta Leniszt. Itt kapta meg Andi irányítása mellett gyakorlati kiképzését A kaszárnyaépületekben megszokott életüket, élték az amerikai katonák. A betongarázsokban tankok és páncélautók sorakoztak, a gyakorlótéren ejtőernyősöket készítettek fel. Hogy elkerüljék a feltűnést Andi is, Lenisz is az amerikai katonák egyenruháját viselte. Itt, a közeli erdőben tanulta meg Zarinys a térkép és iránytű nélküli tájékozódást, a robbanó szerkezetek kezelését, s itt próbálta ki lövészi tudományát is. A nyár végére a felkészülés befejeződött. Andi elvette Zarinys valamennyi jegyzetét és sajátkezűleg elégette azokat: — Ezentúl csak az emlékezetére támaszkodhat, — mondotta. Cull ezredes hosszabb idő óta Washingtonban tartózkodott. Zarinys „életrajzát” készítette. Ezt az életrajzot Le- nisznek a legapróbb részletekig be kellett magolnia, pontosan kellett emlékeznie kitalált testvéreinek nevére, születési adataira, munkahelyére. ... Végül elérkezett az indulás napja. Reggel amerikai tiszti egyenruhába öltözött orvos jelent meg Zarinysnál, gyógyszereket és mérget hozott magával, s elmagyarázta 1964. július 11-én, 5 éve halt meg Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Atyja, nagyatyja bányász volt, s ő maga már tizenkét éves korában bányában dolgozott, majd földmunkás, s később folyami matróz lett. A munkásoszjály harcaival is gyermekkorában ismerkedett meg. A Szocialista Pártban egyik előharcosa volt a Kommunista Intemacionálé- hoz történő csatlakozásnak. Ragyogó szónoki tehetségével és szervezőképességével a kihasználatukat. Aztán jöttek a többiek, rádiót, fegyvert, térképet, hamis igazolványokat, pénzt hoztak. Elkövetkeztek az utolsó percek. Zarinys tudta, hogy egyszer el kell indulnia. Hosszan és alaposan felkészült rá. Most mégis nagyon rosszul érezte magát: miért beszél vele mindenki halkan, mintha halott lenne a szobában? Eszébe ötlött, hogy senki sem szólt arról, hogyan is kell megtennie a visszafelé vezető utat! Mindenki csak az elvégzendő feladatokat hajtogatta. Eszébe jutott apja, húga, akiknek még csak búcsúlevelet sem írhatott. Mindenét odaadta volna, ha most visszatérhetne a New York-i lakásba, s újra elfoglalhatná helyét a Bell társaság rajzasztala mellett. Este a Washington melletti repülőtérről felszállt egy katonai gép. Európának vette az irányt. Mindössze három utas volt a fedélzeten: Cull, Dail és Zarinys. A személyzet úgy tudta, hogy nyelvtanárok, akiket a Nyugat-Németországban állomásozó amerikai alakulatokhoz osztottak be. A repülőgép a Frankfurt am Main-i repülőtéren szállt le. Itt a „tanárokat” már várta a másik gép, amely Münchenbe vitte őket. A müncheni repülőtéren amerikai jeepbe szálltak, s ez elfuvarozta hármójukat egy városszéli épülethez, amelyről hiányzott a házszámtábla. Felmentek az emeletre s ott beléptek egy üres lakásba. emelkedő vezetők egyikévé fejlődött. 1930-ban választották meg a Francia Kommunista Párt főtitkárává, 30 éves korában. Meg nem alkuvó eréUyel és bátorsággal küzdött a munkásosztály sorait megbontani szándékozók ellen. Több ízben állították bíróság elé és ítélték el. A német fasiszta megszállás éveiben illegalitásból irányította az ellenállási harcot és készítette elő a francia népet a nemzeti . feszabadító felkelésre s vezetésével lett a kommunista párt Franciaország legnagyobb pártja. — Itt éjszakázunk, holnap pedig már a határon leszünk, — mondta Cull. Másnap reggel ismét a repülőtéren voltak. Űjabb repülőgépek vitték őket újabb városokba, melyeknek még nevét sem tudta megjegyezni Zarinys. Ez is hozzátartozott a konspirációhoz. Végül este vonatra szálltak, majd újból gépkocsiba. A további utat Za- rinysnak már egyedül kellett megtennie... ... Alksznisz alezredes hosz- szasan tanulmányozta Zarinys vallomását és figyelme egyre inkább arra az emberre irányult, akit Andi néven ismertek az amerikai kémközpontban. Érdeklődését nemcsak az keltette fel, hogy Andi volt a Washington melletti l^émis- kola egyik vezetője, de Zarinys utolsó vallomásából arra következtetett, hogy az amerikai felderítés, valószínűleg Andit is átdobja a Szovjetunióba. „Egyszer a térképészeti ismeretek cimű gyakorlat közben azt mondta nekem Andi: Lehetséges, hogy a sors újra Rigába vet. Akkor még találkozunk” — állt Zarinys vallomásában. Az alezredes kikereste a jegyzőkönyvben azokat a megjegyzéseket, amikkel Zarinys vezetőtanárának külsejét ecsetelte. „Magas, majdnem kétméteres férfi. Hozzávetőleg negyven éves lehet, szélesvál- lú, kisportolt alakú, haja világos, nagy busa feje van”. Majd később: „Igazi társasági embernek ismertük, közvetlennek és beszédesnek, nagyon jól táncolt, mindig sikerei voltak a nőknél. Szeszesitalt ritkán fogyasztott”. Ez minden. Alksznisz végigment a szobán, majd megállt az ablaknál: Beszélnem kell még egyszer Zarinyssal — mondta félhangosan. (Folytatjuk) TUDÓSÍTÓVERSENY A b« /• • ■ . / gyomrai es a monori piactérén Tudósítóversenyünk értékelése tíznaponként történik és minden dekádgyőztes 300 forint jutalomban részesül. A július havi dekád tegnap zárult, a 300 forint sorsolására ma délután kerül sor szerkesztőségünkben. A sorsolás eredményét holnapi számunkban közöljük. E hó végén is gazdára talál majd a 200 forintos vígaszdíj. A tudósítóversenyben a frisseség, a gyorsaság és az ötletesség dönt. Filmezik a hiosmizsei ló Nemrégen kezdték forgatni „A varázsló” című színes, szélesvásznú mesefilmet Palásthy György rendezésében. Török Sándor nagy sikerű könyvéből, a „Csilicsala csodái”-ból készült a forgatókönyv. A főszereplők között ott találjuk Babát, a lovat, a lajosmizsei tsz-ből. Képünkön: a három gyermek- főszereplő és Baba — mindannyiuk kedvence. Tantárgy a szambó
