Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-10 / 157. szám

HEGYEI kJCívímí 1969. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK Pecsenyesütő nyílt Érden A napokban új színfolttal gazdagodott Érd. A falu köze­pén, a Balaton felé vezető mű- út mellett modem pecsenye- sütőt nyitott az érd—százha­lombattai Benta völgye Ter­melőszövetkezet. Delicates hentesáru, lacipecsenye, házi disznótoros és még sok más ínyencség várja itt a betévedt utasokat csakúgy, mint az ér­di háziasszonyokat, akiknek körében máris igen népszerű ez az üzlet. A termelőszövetkezet közel hétszázezer forintért építette a pecsenyesütőt, amelyhez öt­ezer liter űrtartalmú hűtőlánc és egy minivágóhíd is tarto­zik, ahol jelenlegy a gazdaság két sertését dolgozzák fel hen­tesárunak. Egy hét múlva azonban — tovább bővítve a hűtőberendezéseket — már naponta három sertést kíván­nak feldolgozni és értékesíte­Háziboltok Dömsödön is akad egyné­hány kereskedelmileg ellátat­lan terület. Az fmsz-nek egye­lőre nincs pénze bolt építésé­re. A nehézséget úgy hidalták át Újtelepen, hogy az egyik ház utcai szobáját rendezték be elárusítás céljára. Három hónapja nyílt meg az új bolt, amelynek havi forgalma eléri az 50 ezer forintot. A legszük­ségesebb cikkeket mind meg lehet itt vásárolni. Július végéig újabb „házi­boltokat” nyitnak Dömsödön. A KÖJÁL és a tűzoltóság most vizsgálja meg, hogy a he­lyiségek megfelelnek-e az egészségügyi és a tűzrendé- szeti előírásoknak. Addig, amíg az fmsz korszerűbb, tá­gasabb boltokat tud nyitni — s ez 1971-re várható — nagy szolgálatot tesznek ezek az ideiglenes boltocskák. A Pest megyei Építőanyag- és Szerelőipari Váilaiat verőcei telepe FELVÉTELRE KERES • hegesztő, • kőműves, • lakatos szakmunkásokat, valamint • férfi segéd­munkást. Bér: megegyezés szerint. 44 órás munkahét! JELENTKEZÉS: A VERŐCEI TELEPEN. Elviség és gyakorlatiasság a pártmunkában Homokbánya a Balaton közepén AHOGYAN TÁRSADALMI ÉLETÜNK valamennyi terü­letén, úgy a pártmunkában is az újabb, a korszerűbb mód­szerek és formák keresésének időszakát éljük. A növekvő feladatok sokrétűsége — min­denekelőtt a gazdaságirányí­tás reformjának bevezetése, állami életünk továbbfejlesz­tése, a szocialista demokrácia kiszélesítésének feladata — erőteljesen igényli a párt- munka stílusának továbbfej­lesztését Ismeretes, hogy pártunk IX. kongresszusa, majd a Közpon­ti Bizottság több határozata is foglalkozott azzal a követel­ménnyel, hogy a pártszerveze­tek tevékenységében nagyobb helyet kell biztosítani az elvi elemző munkának. Az is új­szerű követelmény, hogy az elvi elemző munkával ne csak kifejezetten vezető pártszer­vek, hanem megyei, járási, városi, sőt, az alapszervezetek is rendszeresen foglalkozza­nak. Egyesek úgy képzelik el ezt a feladatot, hogy a párt- szervezetek fokozatosan vala­miféle elméleti irányító szer­vekké, a pártmunkások pedig tudományos kutatókká vál­nak. A pártszervezetek — úgymond — csupán elvi jel­legű feladatokat oldanak majd meg és a gyakorlati munka, a szervezés, az ellenőrzés az il­letékes állami és gazdasági szervek feladata lesz. Más ol­dalról viszont jelentkeznek olyan nézetek is, amelyek ugyan elismerik az elvi elem­zőmunka szükségességét, de azt kizárólag a vezető párt­szervek monopóliumának te­kintik. MONDANI SEM KELL, hogy mindkét álláspont téves, éis nem felel meg a pártmun­Vád iparvállalat öt-tíz éves gyakorlattal rendelkező titkárnőt bizalmas munkakörbe. ....................................... í rásos jelentkezéseket „Nyelvtudás nem hátrány” jeligére a Magyar Hirdető, Vác, Jókai u. 9. irodájába kérjük. KIVÁLÓ MINŐSÉG, SZÉP CSOMAGOLÁS» LENGYEL CUKORKA Kapható az élelmiszerboltokban - ABC áruházakban kával szemben támasztott új követelményeknek. Szocializ­must építő társadalmunk fej­lődése olyan irányba tart, hogy a helyi szervek önállósága minden téren és nagymérték­ben növekszik. Az önállóság fontossága, fejlesztésének szükségessége nem valami di­vatos jelszó, hanem a társa­dalmi, gazdasági fejlődésünk­ből következő objektív szük­ségszerűségek felismerése. Ar­ról van szó, hogy a feladat általában sokrétűbbé, diffe­renciáltabbá vált, és ezért a megoldási módokat is árnyal­tabban, életközeiben, a helyi szervek által, vagy azok köz­reműködésével kell kidolgoz­ni. Eb. viszont nem alapulhat 1 rögtönzésekre, szubjektív el­képzelésekre, hanem alapos, mélyreható elemző munkára. Vagyis nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy a helyi pártszerveknek nem csupán a feladatok végrehajtásában, hanem az előkészítés folyama­tában, a feladatok meghatáro­zásában is az eddiginél lénye­gesen nagyobb szerepet kell kapniuk. MIT JELENT EZ a köve­telmény a pártmunkában ? Mindenekelőtt azt, hogy ér­vényesíteni kell az elméleti munka stílusának lenini köve­telményeit, azaz a konkrét helyzet, konkrét elemzését. Kívánatos általános gyakor­lattá tenni, hogy a helyi párt­szervek rendszeresfen tanul­mányozzák saját területeik speciális problémáit, az ismét-, lődő gazdasági és politikai je­lenségeket és ezekre a párt politikájával szinkronban levő helyi megoldási formákat dol­gozzanak ki. Elméleti munka ez? Igen, a szó igazi értelmé­ben! A korábbi állapotokhoz képest az ilyen jellegű fel­adatok megnövelik a pártszer- . vezetek munkájában az elvi elemző munkát. ‘ De mégsem mondhatjuk, hogy a munka ilyen irányú fejlesztése a gya­korlati, a szervező munka háttérbe szorítását eredmé­nyezi. A helyes irányú elmé­leti munka végső soron a gya­korlati, szervező munka tar­talmát, értelmét adja meg, s annak erősödéséhez vezet, több vonatkozásában is. Az egyik, hogy az elméleti munka is nagyfokú tervszerűséget, szervezettséget követe? a pártszervezetek munkájában. Meg kell keresni, találni, min­denekelőtt azokat a kommu­nistákat, akik erre a munkára a helyi pártszervezetekben a legalkalmasabbak. Továbbá gyakorlati munka része az is, hogy ezeknek a kommunisták­nak a tevékenységét irányíta­ni, szervezni, ellenőrizni és se­gíteni kell. Az elvi elemző munka eredményeként több helyes feladat megoldását tűzhetik majd napirendre a pártszervezetek, vagyis soka­sodni fog a gyakorlati tenni­valók száma is. VANNAK OLYAN NÉZE­TEK IS, amelyek szerint a pártszervezetek elméleti, elemző munkájának növeke­désével csökkenteni kell a pártmunka operativitását. Ez sem felel meg ilyen' kategori­kusan a valóságnak, és alkal­mat ad félreértésekre. Egye­sek úgy gondolják, hogy az operativitás azonos valamiféle elaprózott, kicsinyes, a rész­letekbe menő beavatkozással, az állami, társadalmi, vagy gazdasági szervek munkájába. Az operativitás egészen mást jelent. Nem más ez, mint az egyes elvi felismerésekből kö­vetkező teendők gyors meg­szervezése és konsktruktív megoldása Az operativitáshoz tehát nagyon is hozzátartozik az elviség, a szakszerűség és a hatékonyság. Napjainkban nagy erőfeszí­tések történnek, hogy a gaz­dasági és az állami szervek önállósága növekedjék, hogy megszűnjék az átfedés, a pár­huzamosság, a párt- valamint az állami és gazdasági munka között. A pártszervezeteknek tehát a jövőben még inkább a helyes döntések előkészítésére, a fontosabb feladatok kimun­kálására, valamint a szerve­zett végrehajtás és ellenőrzés biztosítására kell koncentrál­niuk. Viszont kívánatos mel­lőzni az öncélú szemezgetése­ket, a párt fő eéij áltól elide­genedett üresj áratokat, az erőt, energiát pazai ló, látszat­eredményeket produkáló te­vékenység minden válfaját. MINT MÁR AZ EDDIGIEK SORÁN volt róla sző, a párt­munka is szüntelenül fejlődik, de ez a fejlődés nem fordula­tok, különböző ugrások útján ment végbe. A pártmunka fejlődése egy viszonylag las­sú és átgondolt feladat. E fo­lyamat eredményeként a párt­munka szüntelenül új voná­sokkal gazdagodik, és ugyan­akkor fokozatosan kiküszöböli a régi, idejétmúlt módszereket. A pártmunkát tehát úgy kell továbbfejlesztenünk, hogy ne csak tagadjuk az elavultat, ha­nem úgy is, hogy mindinkább erősítsük benne az újat, a kor­szerűt. V. I. A Folyamszabályozó és Ka­vicskotró Vállalat siófoki ki­rendeltségének koitróhajói rendszeresen kotorják a Bala­ton hajózásra kijelölt útsza­kaszait. A kikotort homokot a partszakaszok karbantartásá­nál és strandépítéseknél hasz­nálják fel. Képünkön: Zánká- nál csőrendszer segítségévéi terítik szét a finom homokot a strand építésénél. Az újság a legjobb házasságközvetítő Az első házassági hirdetést kétszáz évvel ezelőtt egy angol nő tette közzé az egyik újságban. A férjet kereső angol nő hir­detése a felháborodás viharát váltotta ki és a tiltakozások han­goztatták: erkölcstelenség az egyéni vágyak közzététele a la­pokban. Az újszerű férjkeresési módszert alkalmazó hölgy azonban 279 házassági ajánlatot kapott, és végül jó férjet is talált S a italóság sokszorosan megerősítette jóslatát: „Az újság a legjobb házasságkövetítő.” Proletárság Proletárság sorsod most kezedben tartod És ha gyáva módon onnan kihullajtod Kivághatjuk fáit a magyar erdőknek, Koldusbottal mehetünk a jövendőnek. Proletárság feljött végre a te napod. Csodás nagy dolgokat alkot akaratod. Bilincset tört erőd sziporkázó fénye Bevilágított a kis viskók mélyébe. Hirdette a dicső, a szép és bölcs elvet A szolgaságból kiemelni az embert. Azt, melynek eddig csak izzadni volt joga De nem hallgatták meg a panaszát soha. És azok, akik törvényt pezsgő mellett írtak, Ostoba, lázongó csőcseléknek hívtak. Proletárság minden idők kútforrása Zivataros égnek légy most villámlása. Szavad dörögjön át az egész világon, Hogy ma rajtad és később az unokákon, A szolgaság lánca ne csörögjön többé Szabadságod, jogod legyen mindörökké. Századokat léptél te mostan előre tJj alapot raktál jelenbe, jövőbe. Szabaddá lett szíved, szabaddá lett lelked, Védd meg véreddel is, ha kell e győzelmet! Misik János népköltő Éva halála Éva kikötött a festőnél. Pedig Éva nem lehet igazán hű, ahogy igazán sző­ke sem lehetne, legfeljebb szőkére fes­tett. Éva hűségét csak egy erdei állat mértékével lehet mérni. Csapzott, feke­te loboncával, kirajzolt arccsontjaival, szürkés-kreol bőrével, sötéten árkolt, világító-kék, örökké nedves, szomjas, panaszos tekintetével, hajszolt erdei vadra emlékeztet. Pedig apja egyszerű, elnyűtt, kissé iszákos tanár egy vidéki nagyvárosban: háromszobás, végérvé­nyesen ellomposodott lakásban aggódó anya várja, hol azt, hogy jönne már, hol azt, hogy menne végre vissza. Vad­leányával o sem tud mit kezdeni. Éva nyúlánk, izmos, lusta, érzéki és kislányos teste nem tűr idegen anya­got, csak vele egyenértékűt: másik testet, napfényt, vizet, homokot, leve­gőt. A rongyok megváltoztatják és ő ösztönösen nem tűri a hazugságot: tes­te levedli magáról a legtartósabb ruha­darabot is. Egy tigris nem járhat puló­verben és áruházi szoknyában. Amikor húszévesen feljött Pestre, villamoskalauznak állt. A villamos­utasok mulatságosan felháborító kör­nyezetében nevetnie kellett az együgyű játékokon: nem tudott odafigyelni, ki­nek van jegye, mikor csönget; a jegy- lyukasztóval mintákat csipkedett a je­gyekbe. He volt elég hely a kocsiban, kígyózva vonult fel-alá, vállán át igé­zőn pillantva férfira-nöre, mosolygáskor úgy vonta száját az ínye fölé, mint egy éhes vadállat, de ebben a mosolyban gyerekes csúfondárosság is bújkált, és ez a kétértelműség felidegesítette és megbotránkoztatta az embereket. A férfiak bután, zavartan, lenéző, dühödt pimaszsággal próbáltak kezdeményező látszatot kelteni, mintha bizsergető bosszúvággyal sejtenék, hogy valami érthetetlent kívántak meg, aminek csak a távolisága dörgölődik az orruk alá, ha megkapják is. A nők tüntetőén el­fordultak, hogy az ablak tükrében me­redt szemgolyóval bámulják, biggyeszt­ve és fintorogva, mintha szaga volna. Később taxisofőr lett. Egy napsütötte délelőttön hatalmas, súlyos, fényes te­herautó lihegett mögötte. A teherautó megtetszett Évának. Üresen futott a kocsija a tavaszi Utcán a váltóhely felé. Versenyt futottak a Kerepesi úton; elől a világosra festett kisiaxi Tiszáit, mögötte mackósán, magabiztosan cam­mogott az izmos, böhöm teherautó. A bírósági tárgyaláson Éva bizonyta­lanul, riadtan nevetgélt és vállát vono- gatta hitetlenül. A sofőr gyalog vékony­pénzűvé szürkült és az istennek se lát­ta be, hogy ő kezdte. Azt hazudta, hogy Éva szabálytalanul vezetett. Mi az, hogy szabálytalanul? Lehülyézte Évát, letagadta a játékot és a napsütést is az égről. Az összetört taxiért ötezer fo­rint megfizetésére kötelezték, de ezen is nevetnie kellett, hiszen állását éppen a karambol miatt kellett elhagynia és minden ingóságát a kockás sportsza­tyorban lóbálta. Lefoglalnák a rúzsru- dat is, am Jyből gyufaszállal kapirgál- ja a maradékot? Vagy a ronggyá gyűrt szerélmes leveleket, szamárfüles, ösz- szefirkált verses kötetét? , Nem értett semmihez, azt sem értet­te, mitől tudhat valaki valamit. Meg­próbált ügynökölni, de a képek ízléste­lenek voltak és (bár emiatt még elad­hatta volna valamennyit), ahol been­gedték, ott hálából egyoldalúan össze­barátkozott és barátait már nem tudta becsapnii a hazugságot sem tanulta meg, fel sem fogta mire jó. A pocsék mázolmányoktól szárnyakat kapott, ta­lálékonyan ecsetelte dilettáns bárgyúsá- gukat és csak később kezdett töpren­geni, miért nem sikerült ez sem. Aki megtetszett neki, hazavitte kol­léganőjétől örökölt, egykor közös üzlet­lakásába, amelynek falait újságkivá­gásokkal tapétázta ki. A falon rovát­kákkal jelezte, hányadiknál tart. Akt- modell lett, órabérért. Itt nem kellett tudnia semmit, senki sem akarta „meg­érteni” (amitől a háta borsódzott). Elég volt, hogy van. A festő-tanár deresedö, elismert mű­vész volt régóta semmi problémája sem az élettel, sem a művészettel. Beérke­zett. Azaz unatkozott. Olvasott valamit világnagyság-festök sötét és végzetes szerelmeiről, így hát első látásra „ráér­zett” Évára, mint élete kulcsjelenségé­re. Szegény Éva! Nem volt berendez­kedve ilyen nagy megtiszteltetésre; mielőtt végiggondolta volna, hogy a festő nem tesz jót ne.:’ már vége volt. Szegény festő! Nem sejthette, hogy Éva olyan furcsa erdei vad, aki babonásan tiszteli a számokat. A festő volt a szá­zadik, és ennél a számnál Évának ki kellett kötnie, ő tudta legkevésbé, hogy miért. Így ett Évából szabályszerű mű­vészfeleség. Eltűnt valódi mivoltának még az emléke is. Így halt meg ai utolsó Éva. Pereli Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom