Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-11 / 132. szám

4 <ytírfttp 1969. JUNIUS 11., SZERDA Itt felejtett világ két párna híján — már meg­Slágerhullám ÚJ „RÉGI“ SZÁMOK A LISTÁN Elemista korombeli füze- •teim hátsó borítóját primitív rajzocskák-versikék díszítet­ték. A felső rajz idillikus ta­nyát ábrázolt, sudár jegenyék­kel, lombos akácokkal, s a ta­karos udvar mélyén megszám­lálhatatlan lábasjószággal. Alatta a versike így hangzott: „Lombos fák közt magyar ta­nya. / Tele kinccsel az udva­ra. / Ha így lenne minden ta­nyán, / Sose volna bánat ta­lán.” V Az alsó rajzon rogyadozó vályogviskó körül düledező kerítés búson gott, s a kopár udvaron göthös Rozinán,te le­gelte a szamárkórót. A versi­ke ezúttal így szólt: „Ez a ta­nya ki tanyája? / Se akáca, se nyárfája. / Sehol egy fa, se­hol árnyék, / Mert itt laknak Pató Pálék.” O A hírős város tamyavilága 29 538 katasztrális holdjával, 1600 tanyájában 1800 lakásá­val egyike a legnagyobbak­nak az országban. Négyezer- hatszáz ember él itt, a város összlakosságának 18 százaléka. A Városépítési Tervező Vállalat I. sz. településtudo­mányi irodájának felkérésére hat tanyasi pedagógus a kö­zelmúltban széles körű szocio­gráfiai felmérést végzett a nagykőrösi tanyákon. Nagy Pálné igazgató-tanító tíz na- nyán tett látogatásának ta­pasztalatait summázva, ezt mondja: — A lencsés-világosi tanyá­kon az a szokás, hogy a há­zastársak egyike a termelőszö­vetkezetben dolgozik, a másik üzembe jár. Az egyik a háztá­jit jelenti a családnak, a má­sik a fix keresetet Itt, a len- csési iskola környékén — há­rom-négy kilométeres körben — a tanyákban villany vilá­gít Ahol az anyagiak megen­gedik, épp úgy megtalálható a rádió, televízió, mosógép, mint a városi otthonokban. Az anyagiak pedig többnyire megengedik, hisz’ amióta föl­det nem vehetnek a tanya­siak, több jut a lakásukra. Nem is igen látni már régi­módi parasztbútort, bicegő lá­bú konyhakreaencet mife­lénk. Sajnos, a növekvő anya­gi jólét mögött a kulturális igények még jócskán elma­radnak. Az iskolában például kihelyezett könyvtár működik — mindössze 38 beiratkozott olvasóval. Ámbár, mondhat­nám úgy is: már 38 állandó olvasónk van! A legkereset­tebb szerzők Jókai, Mikszáth, Móricz (!), Verne és Cooper. A meséskönyveket a felnőttek is viszik. A tsz televíziója is itt, az iskolában működik. A közel lakók idejárnak a mű­sort nézni. Persze, kizárólag a könnyű, szórakoztató műsoro­kat kedvelik. A tanyasi élet­mód visszahúzó erejétől a fia­talok sem könnyen Szabadul­nak. Legalább a fele akkor sem élne városban, ha tehet­né. A tanyák hosszú ideje épí­tési tilalom alá esnek. A ti­lalmat az a távoli terv szülte, Ipari tanulókat FELVESZÜNK a bádogos, az ács és a kőműves szakmában. FELTÉTELEK: általános iskolai végzettség és a 14 életév (az ács szak­mában a 15. év) betöltése A Jelentkezéshez szükséges az iskolai lelentkezést lap és a születési anyakönyvi kivonat Szállást munkaruhát szer­számot és teljes ellátást díj­talanul adunk A tanulmányi eredménytől függő ösztöndíjat fizetünk JELENTKEZÉS A ..Prosperitás" Ktsz munkaügyi osztályán 8p. IX. Viola u. 45 amely majd felszámolni szán­dékszik a tanyákat. A tilalom megszegését viszont a növek­vő igények szülik: suttyomban egy-egy szobát, üveges veran­dát majd mindenki hozzára­gasztott már a tanyájához. Furcsa, ellentmondásos világ ez itt. Az egyik tanyán tv-antenna riogatja a cseréptető felett kö­röző gólyákat, a másikban kecskeólnak véltem a nyári­konyhát. Itt központi fűtést épít magának a Hunyadi Tsz kertésze, amott hárman alsza­nak a „hitvesi ágy” avitt gön­cei között. Furcsa ellentmondások él­nek itt az emberekben is. A hétgyermekes Fehér Dé- neséknek 600 forint jut ha­vonta egy családtagra. S eb­ből a pénzből lengyel heverő- re, jugoszláv fotelokra, álló­lámpára is futotta. Fehérnét váratlanul leptük meg, mégis habfehér, keményített kötény­ben találtuk. A hét gyerek mindegyike elvégezte a nyolc általánost, s majd mindegyik érettségi bizonyítványt szer­zett a különböző középiskolák esti tagozatán. Az apának négy, az anyának hat elemije van... Egy kilométerrel arrább, „lombos fák közt magyar ta­nya.” Illés bácsi két gyereket nevelt, a fiának nemrég volt a lakodalma. Tizennyolc éves lányát, Te- cát, paprikaültetés közben találjuk a tsz kertészetében. Tréningnadrágban, sötétkék köpenyben „lovagol” a palán- tázógép kényelmetlen nyereg­ülésén. Teca három éve dolgozik a Hunyadiban, s egy év óta tsz- tag. A keresete egy részét ha­zaadja, a többit stafirungra gyűjti: még az idén férjhez megy. — Szeret tanyán élni, kis­lány? — Nem is mennék máshova. Ha megesküszünk, mink is tanyát veszünk. — Mivel szórakoznak estén­ként vagy vasárnapY' ' R? — A lencsési iskolában szók lenni filmvetítés, táncolni meg a városba járunk, a tsz klub­jába. — A KISZ-nek nem tagja? — Nem. A párttitkár már mondta, hogy lépjek be, de éngem a KISZ nem érdekel. — Olvasni szokott? — Hát... a Hírlapot. Köny­vet, az tat nem nagyon. Teca egyetlen lány. Egy te­hén ára, meg némi szülői se­gítség ment rá a kisiparossal csináltatott hálóbútorára. A konyhabútort a vőlegény ve­szi, az ágynemű — egy dunna, van. Részlet a Városi Tanács VB művelődésügyi osztályának 1968. áprilisi jelentéséből: „A tanyákon élő, 14—50 év közötti 1440 lakosból 483 nem rendelkezik nyolc osztályos végzettséggel. A városi könyvtár 13 fiók­könyvtárat létesített a tanya­világban, összesen 4650 kötet­tel. Az olvasók száma: 1097, az évi forgalom — 1967-ben — 25 724 kötet volt. A legna­gyobb érdeklődés az állatte­nyésztő, a zöldség- és a sző­lőtermesztési szakkönyvek iránt mutatkozik .-..” Halmiéknál hat gyerek ne­velkedett, négy még otthon la­kik. Halmi Erzsiké tizenkilen­cedik esztendős, s már négy éve a konzervgyár dolgozója. Éveken át alapszervezeti KISZ-titkár volt, háromszor iskolára is küldték, Király­rétre. Hatórás dolgozó korá­ban, száz százalékon felüli tel­jesítményéért háromnapos ju­talomkirándulásra vitte az üzem, Csehszlovákiába is „át­ruccanták”. Aztán nyolc órás lett, s leköszönt a titkárságról. — Nem hiányzik a villany, Erzsiké? — Nem. Amióta mögszület- tem, mindig lámpához szok­tam. Olvasni amellett is lehet. Mert olvasni — nagyon sze­ret. Vernét, Maupassant-t, Szinnyei Júliát látom a köny­vek címoldalán, ezeket most hozta a könyvtárból. A tanya nem a sajátjuk. Ti­zenhét éve bérlik, évi 360 fo­rintért. A kerítés jócskán fog­híjas, a falak vakolatért kiál­tanak. A kapu mellett néhány szőlőtő. —Miért nem telepít többet? — faggatom a családfőt. — Másnak?! Mit tudom én, meddig lakok itt! A lakás nyomasztó szegény­ségről árulkodik. De a deszka­fal mögött tranzisztoros rádió szól. Híreket mondanak: „a bolygóközi űrállomások a Ve­nus felé haladnak...” Nyíri Éva ACÉL ÉS KOBALT A japán „Hamamacu” cég piacra dobta az acélból és ko­baltból készült mágneses önt­vényt, amelyet a magnetofo­nok és a rádiók miniatűr vil­lanymotorjainak forgó alkat­részeihez kísérleteztek ki. A sajtójelentések szerint most sikerült először ilyen öntvényt előállítani. Mint ígértük, rovatunkban kéthetenként rövid interjút készítünk slágerlistánkon sze­replő szerzőkkel, és előadók­kal. Ezen a héten Fenyvesi Gabi a soros: — Nyári tervei? — A Juventus együttessel, Korda Györggyel, Harangozó Terivel a Balaton mellett, és az ország több más városában, községében mutatjuk be az ŐRI „Slágerhullám” című mű­sorát. Angyal János, a nép­szerű parodista konferál. — Utána? — A táncdalfesztiválon éne­kelek egy számot. — Melyik volt eddigi leg­kedvesebb száma? — Természetesen az „Ádám, hol vagy?”, de azt hiszem, csak azért, mert ezzel „futot­tam be”. — Milyen új számokat hal­lunk? — A rádióban most készül­tek el a felvételek, az egyik szám címe: Felírom korommal a kéménybe, a másikat Szécsi Pállal éneklem: Kopogj az aj­tón. ★ Alaposan megváltozott egy hét alatt a Pest megyei Hírlap slágerlistája. Új „régi” számok is bekerültek: Tánclemezek: 1. (—) Nem tilthatod meg (Omega 120), 2. (—) Jaj, de hideg van (Kovács Kati 118), 3. (4) Mondd, hogy nem hiszed el (Illés együttes, 114), 4. (—) Megmondták előre (Zalatnay Sarolta, 112), 5. (5) Várj reám (Neoton együttes, 110), 6. (9) Esőben (Tolcsvay- trió 108), 7. (—) Csepereg az eső (Hungária-együttes 106), 8. (10) Trombitás Frédi (Omega kis lemez 102), 9. (—) Hull a hó (Kovács Kati 100), 10. (—) Gárdisták (Meteor együttes, 98). Művészlemezek: 1. (—) Wag­ner: Tannhäuser (60), 2. (1) Beethoven: V. szimfónia (54) 3. (4) Bach: Orgonaművek (52) 4. (5) Brahms: Magyar táncok (50), 5. (—) Vivaldi: Glória (48). És milyen újdonságai van­nak ezen a héten a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak? Megjelenik Harangozó Teri Zápor című száma, amely azért is érdekes, mert ezzel és a másik nagy sikerével a Mindenkinek van egy álma című számával vesz részt idén a sopoti nemzetközi tánc- dalfesztiválon. Megkezdődtek már a felvételek egy másik Harangozó számnál, s remél­jük, rövidesen látjuk a hang- lemezboltokban az „Ördögtán­cokat”. Korda György énekli kislemezén a Ma éjjelt és a Búcsúszót, amely körülbelül egy időben jelenik meg az Óriáskerék című számmal, amelyet Pápai Faragó László énekel a Juventus együttes kíséretével. Komolyzenei új­donság Albinoni Orgonaszoná­tái, Cimarosa nyitánya és Piccini (nem tévesztendő ösz- sze Puccinivel) és Paisena duettje. Olvasóink pedig a jövő hé­ten is szavazhatnak a Pest megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat, váci, ceglédi, nagykőrösi, szigethalmi, érdi, és szentendrei boltjaiban. (sunyó) TÁNCSICS-HÁZ A Komárom megyei Ács- teszéren — Táncsics Mihály szülőfalujában emléktábla és szobor őrzi a szabadságharc hősének emlékét. Szülőházát most megvásárolja és rendbe­hozatja a Komárom megyei tanács, és ott múzeumot ren­dez be. Orvos, író, humanista (Szer­da, 19.05). Négy évtizede él már külföldön — jelenleg Brazíliában Lénárt Sándor. A portréműsor távollétében ké­szült, s adására is távollété­ben kerül sor. A film apropó­ja az, hogy a több mint egy tucat nyelvet beszélő poli­hisztort — amint arról a vi­lágsajtó is beszámolt — Dél- Amerikában letartóztatták a náci tömeggyilkos orvos, dr. Mengele helyett. A tévedés természetesen kiderült, s Lé­nárt Sándort azonnal szaba­don bocsátották. Az érdekes kalandról is szó lesz a műsor­ban. S az orvos, író, nyelvtu­dós életéről, ami szintén igen változatos és érdekes. A mű­sorban felvillantanak mind­ebből részleteket, momentu­mokat, és a nemrégiben nála vendégeskedett Karinthy Fe­renc is beszél a tudósról. Szerkesztik a nézők (Péntek, 18.05). A sorozatműsor III. adására kerül sor. A nézők bevonása már hagyománynak tekinthető ennél az adásfor­mánál, a telefonálókat, a le­velek íróit a szerkesztők meg­invitálják a stúdióba, s meg­hívják azokat is, akik a pa­naszokat „okozták”. Tehát a kérdezőt és az ügyintézőt is. Ilyen módon egy-egy eset kapcsán sokaknak tudnak közvetlen választ adni a tele­vízió nyilvánossága előtt, s válik megvitathatóvá, közvet­lenül egy-egy bonyolult ügy. Egy néző például beküldött egy külföldi cipőkrémes do­bozt, ami — láss csodát! — egyetlen szelíd érintésre nyí­lik. A műsorban ezúttal is utánanézhetünk, hogy mi lett a javaslat sorsa. Egy nyugdí­jas bácsi is remek ötlettel ho­zakodott elő: a napokig, sőt BACON 1294, június 11-én, 675 éve halt meg Roger Bacon angol szerzetes, a középkor legna­gyobb tudósainak egyike. A filozófia, az orvoslás mellett foglalkoztatta a bölcsek kö­vének és az aranycsinálásnaik kutatása, mégis ő az első iga­zi természettudós, mert a fej­lődés alapjául a matematikát, a tapasztalatot, a kísérletezést tartotta. ö találta fel a nagyítóüve­get, felfedezte a fénytörés jelenségét, észrevette a Julián- naptár fogyatékosságait. íróként is termékeny volt Állítólag 300 művet alkotott Nyíltan fellépett kora szerze­teseinek erkölcsi romlottsága ellen és az európai tudomány történetében elsőként szállott szembe a teikintély vak tisz­teletével. Merészen bírálta a skolasztikus bölcselőket, a hűbérurak önkényeskedéseit sőt a pápai széket is. kát, amelyeknél a baj, a hi­ba alkatrészcsere nélkül repa- rálható, hozzá hasonló nyug­díjas villanyszerelőkkel kelle­ne megjavíttatni. Egy lift ne álljon két hétig, csupán azért, mert a szerelőbrigád nem ér rá, például kicserélni egy biz­tosítékot. Simon és Laura (Vasárnap 20.20). Magyarul beszélő angol film víg játék. Könnyed törté­net: a BBC egy boldog házas­párról 'tervez tv-sorozatot. Ke­resnek hát egy boldog színész­házaspárt, akik vállalják is. hogy családi harmóniájukat „közreadják” a képernyőn. A harmónia azonban csak lát­szat, s a robbanás éppen adás közben történik — milliók sze- meláttára. S érdekes módon ez még csak fokozza a sikert A kopaszok indulója A sárga homok rátapadt az utász­csizma talpának peremére. Befura­kodott a csizmát haránt átfogó szíj mögé. Vörösre marta a durva, olaj­jal átitatott bőrt. A rohamsisak úgy ült rajtuk, mirttha nyúlós masszá­ba mártott bográcsot borítottak vol­na kopasz fejükre. A gimnasz- tyorka hátán átütött a veríték, nagy, sötét foltokat rajzolt rá, itt-ott fe­hérrel, a kicsapódó sóval tarkítva. Tűzött a nap. Legalább harminc­kilenc fok volt. Vagy még több. Po­kol. A derékszíjnál facsarni lehetne nadrágjukból a vizet. Vezénysza­vak. Elnyújtva, érthetetlenül, de mégis érthetően artikulálva. Mint az ostor, úgy vág végig rajtuk. „Hhá- ááttrrrraa ...” „Baalllrra ááttt”... „Tegye oda a lábát, a mindensé­git ...” „A kislánynál riszálja ma­gát, ne itt!” „Húzza be vigyázznál a fenekét!” A rajparancsnokok gépies unalommal ismételgették a szöveget. Akkor is ordítottak, amikor nem kel­lett volna. Benne van a gázsijukban — szokták mondogatni a körletben ők, persze, amikor a rajpékák nem hallhatták. A hadnagy, a szakasz­parancsnok, a többi tiszttel, a többi szakaszpékával szövegelt valamit, távolabb, Alaki foglalkozás. Mit nyüzsögjenek? Elvégeznek mindent a rajpékák, tizedesek, szakaszveze­tők. Arról beszéltek, hogy ezek a négy hete jött kiskatonák mások, mint a múlt éviek. Keményebbek. Nehezebben törnek kéz alá. Nem engedetlenek, de nem is alázatosak. Méltóságuk van — mondta vala­melyikük, s a többi kapott a kifeje­zésen. Igen, ez a jó megjelölés. A hadnagy az órájára nézett, s odakiáltott a szakaszához: „Cigaret­te” Affektálva, s így: cigarette. Mintha ez valami finomkodás vol­na. Magukban röhögtek rajta. Ez tiszt? Aki ilyen hülyeségeket mond? A szakaszvezető csak pihenjt vezé­nyelt. Megállt a másik két faj is. A két rajpéká a szakaszvezetőt figyel­te. Gk csak tizedesek voltak. Ö a szakaszpéká helyettes. A szakaszve­zető cigarettát dugott a szájába, szándékolt gyönyörűséggel gyújtott rá, kifújta a füstöt, s odavetette az előtte álló, verítékben fürdő kato­náknak: „Nóta!” A kiskatonák hall­gattak. A rajban hátul, a nyolcadik, tizedik ember közül valamelyik megszólalt: „A hadnagy elvtárs ci­garette ...” Nem folytathatta. A szakaszvezető felüvöltött: „Ki volt az? Kilépni!” Egy pillantra moc­canatlanná merevedett minden. A fejükben az járt: kész a zrí. Mégis, jól esett, hogy valaki kimondta. Az apró, a raj legvégére szorult Netter hatalmas csizmáiban előrerohant: — Szakaszvezető elvtárs, Netter honvéd jelentkezem! Én voltam! A szakaszvezető úgy nézett Net- terre, mint akit azonnal kettétép. Nyelt, ugrált az ádámcsutkája, az­után kiszakadt belőle az ordítás: — Maga ... maga ... s ... fej... lezavarom a térképről... A két tizedes közelebb jött, va­lamit mondtak a szakaszvezetőnek. Nem volt észnél, ráüvöltött a két másikra, akik értetlenül nézték, nem értették, honnét és miért szakad rá­juk ez a mérhetetlen düh és gyűlö­let. Elmentek, a szakaszvezető, mint aki elfeledkezett Netterről, a raj­ra ordított: „Nóta!” A tíz fiú hallga­tott. A tizenegyedik, Netter, ott állt a szakaszvezető előtt. Levette a ro­hamsisakját. Látszott, körben, a homlokán, piszkos csíkot húzott a verítékbe tapadt homok. Két napja kopaszra nyírt feje csillogott a sisak bőrbéléséről rátapadt verejtéktől. A tehetetlen, s ezért dühtől fuldokló ember minden mérgét Netterre zú­dította. — Te... te... te leveszed a sisa­kod!? Le merészeled venni, ami­kor ... Netter, halálraszánt, falfehér arc­cal, de jól hallhatóan azt mondta: — Ne tegezzen! Érti: ne tegezzen! A hadnagy elvtárs azt mondta, hogy cigaretta. Ez egyenlő: oszolj. Parancs volt. És maga nem tagadhatja meg a szakaszparancsnoka parancsát! A két tizedes a hadnagyhoz ment. Éppen erre tartottak, amikor a sza­kaszvezető ocsmányul káromkodni kezdett. Netter anyját szidta, lát­szott, másodpercek kérdése csupán, s nekiugrik. Netter reszketett. Tö­rékeny, vékony fiú volt, maga sem értette, hogyan, miért szólalt meg akkor, a raj végén? Talán mert gyűlölte ezt a vadállatot, aki messze esett attól, amit neki a DISZ-ben a fejébe vertek?,,A mi had­seregünk az öntudatos, hazáját védő nép fiainak hadserege, hús a húsból, vér a vérből...” A szakaszvezető egy szadista, egy kéjelgő cezaromá- niás, de... Eddig jutott, amikor a hadnagy hangja riasztotta fel: , — Netter honvéd! Bevonulás után kihallgatásra jelentkezik nálam. Ér­tette? — Értettem. Kérek engedélyt be­lépni ! — Oszolj, rágyújtani — mondta a hadnagy, s magához intette a sza­kaszvezetőt. Odébb mentek, a sza­kaszvezető vigyázzban állt, a had­nagy beszélt hozzá, nem értettet, mit, de látták, nem előléptetésről, s rendkívüli jutalomszabadságról cse­vegnek. — A rohadt — mondta Net­ter, miközben azzal küzdött, hogy ne bukjon ki szeme sarkán a köny- nye, s ezért szaporákat nyelt. Fájtát, a füstöt, s valaki azt dürtnyögte: — Ez odabenn megesz bennünket. Sok­ba fog ez kerülni nekünk. — Marha — felelte valaki —, hagynád, hogy a fejedre... — Ez hagyná — így Netter. — Mi —, csattant fel a be- ijedős — akarsz valamit, te sze­méthegy? Akkorát rúgok beléd... — Kuss — hangzott. Ez hatott. El­hallgattak. A csöndet Netter vé­kony, de tiszta hangja szakította meg: — Gábor Áron rézágyúja — énekelte. Először hökkent némaság­gal hallgatták, majd átvették a da - lamot, s fújni kezdték. Tele tüdő­ből, ordítva, mint akik nem férnél a bőrükbe. A hadnagy, először csal: odanézett, majd oda is jött. — Lát­ják fiúk, így kell ezt — mondta, s ottmaradt, hogy velük énekeljen. Nem is vette észre, csak a kis Net­ter, hogy a szakaszvezető elindult az alakulótérről az épületek felé, de úgy, hogy közben vissza-vissza te­kinget. Netter elfehéredő szájjal gondolt arra, ami rá vár, amikor ezek után először egymás szemébe néznek. Mészáros Ottó A tv heti műsorából hetekig álló liftek közül azo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom